Hónap: 2007 május

Kategóriák
Egyéb kategória

Savanyú házivajat keresek!

Ha esetleg valaki, aki olvassa a blogomat, tudja hol lelhető fel savanyú vaj, kérem jelentkezzen! (Valaki esetleg Tokaj-hegyaljáról?)
Köszönöm: Eszter

Kategóriák
Egyéb kategória

Rusztikus olajbogyós kenyér

Sorbanállás közben láttam meg egy “rusztikus olajbogyós kenyér” névre hallgató kenyeret a péknél. Nagyon jól nézett ki, de akkor az előttem álló hölgy megkérdezte az árát. Egy kiló többe került, mint egy kiló csirkemell filé. Gyorsan hazajöttem és megsütöttem. Én kóser olajbogyót használtam. A Dob utcában két kóser üzlet is van. Az egyik a Rothchild, sajnos rettenetesen drága. A másik mostanában nyílt, bent van annak a háznak az udvarában, ahol a kóser hentes is található. Oda érdemes benézni, sok jó dolgot árul, például kóser olajbogyót, olívaolajat még olcsóbban, mint a tréfli olajak. Egyébként a Bertolli olaj is kóser. De itt lehet megvásárolni kedvenc sima mustáromat is, és egy cukormentes kekszet is, ami nagyon finom. Én hetente háromszor sütök, ezért mindig van a hűtőmben kovász. Akinek nincs otthon kovásza, az nyugodtan helyettesítheti tízdekánként egy deka élesztővel.
Hozzávalók:
60 dkg univerzális liszt (Vitamil, szerintem a legjobb liszt)
20 dkg teljeskiörlésű búzaliszt
2 dl kefir vagy joghurt
2 dl meleg víz
20 dkg kovász
2 kk sikér
2 dkg élesztő
2 kk méz
2 kk só
20 szem olajbogyó
1 ek koriander
Először a száraz hozzávalókat keverem össze, utána adom hozzá a folyékonyakat. Az élesztőt a meleg vízben a mézzel megfuttatva. Jól kidolgozom, és 60 C-os sütőben egy órát kelesztem. Ha kétszeresére kelt, akkor adom hozzá a koriandert, és az olajbogyót. Valamilyen csavart formára tekerem, majd konyharuhával letakarva még húsz percig pihentetem. Addig felmelegszik a sütő 220 C-ra. Bespriccelem a kenyeret meleg vízzel, és a sütő aljába is teszek egy kis fém edénykével, hogy jó gőzős legyen. Magas hőmérsékleten sütöm húsz percig, majd mérsékelem a hőmérsékletet, és még fél órát sütöm. Akkor jó, ha az alját megkopogtatva kongó hangot ad.

Kategóriák
Egyéb kategória

ZWACK PÉTER 80 éves

Bár személyesen nem ismerem Zwack Pétert, de szeretnék megemlékezni erről a kerek évfordulóról én is. A barátai mostanában nagyon készülődnek a köszöntésére. Ebben a blogban még stílusos is, hiszen a Zwack ház a gyártója az oly kedvelt Kosher szilvapálinkának is. Pár éve már nem csak a hagyományos kóser (szerintük kosher) szilvapálinkát gyártják, hanem öt félét készítenek: Szilva, Reserve, Barack, Körte, Vadmeggy. A Reserve egyébként valóban nagyon finom, 2005-ben ezüstérmet is nyert a bécsi párlat versenyen. A pálinka ágazatot amúgy Zwack Sándor (Zwack Péter fia) vezeti. Mi magunk azonban az Unicum-nak vagyunk nagy tisztelői (ami sajnos nem kóser, vagy legalább is nem kapott hechsher-t, vagyis kósersági pecsétet). Olyannyira, hogy egyik évben, amikor összesen csak két félliteres üveggel ajándékoztak meg bennünket hanukarácsonyra a rokonok, barátok, rögtön elkezdtünk azon gondolkodni, hogy vajon, már nem szeretnek minket, hogy ilyen gyerekadaggal akarják kiszúrni a szemünket?! Biztosan érezték rajtunk az enyhe neheztelést, mert azóta minden év úgy kezdődik, hogy legalább négy-öt kerek sötétzöld üveg sorakozik a polcon. Nem tudom, hogy lehet, hogy ilyenkor májusban már egy csepp sincs belőle?! Bár azt olvastam, hogy szobahőmérsékleten jó fogyasztani, mert akkor érezni legjobban az ízeket, nálunk mindig a mélyhűtőben van, és akkor ízlik igazán, ha annyira besűrűsödik a hidegtől, hogy alig akar kijönni az üvegből. Van még egy praktikus oka is a mélyhűtőben való tárolásnak: ha esetleg betörnek, a mélyhűtőt valószínűleg nem pakolják ki! Egyszer Zwack Péter mesélte egy riporternek, hogy amikor megkóstolta a nagyanyja az Unicumot, felháborodottan kérdezte: És mi ebből élünk? : ) Zwack Péter szerint egyébként az emberek két részre oszthatóak: akik ki nem állhatják az Unicumot, és azokra, akik nem tudnak nélküle élni. Én ez utóbbi csoporthoz tartozom. Egy kedves kilencven éves hölgy ismerősömtől hallottam ezt az aranyos kis reklám dalocskát, amit ő a húszas, harmincas évekből tud:
„Néhány korty Unicum majd rendbe hozza a gyomrod,
Igyál pár kortyot, s nem lesz több gondod!
Régóta itala ez gazdagnak, szegénynek,
S neve e kincsnek: Zwack Unicum”
Zwack Unicum
És egy kis Unicum történelem a honlapjukról:

1847 Amikor Zwack József elhatározta, hogy megalapítja gyárát, már tíz esztendeje működött a világ első vasútvonala az angliai Stockton és Darlington között, Magyarországon pedig a reformországgyűlések lázában égő honatyák a magyar nyelv hivatalossá tételén munkálkodnak. S 1847-ben, amikor „eczet s szeszitalok gyártmányára és árusítására engedelmet adatni” kér, meglehet, hogy a későbbi márcziusi ifjak már a Pilvax kávéházban cserélnek eszmét a jövőről. 1883 májusában, amikor lajstromba vették az Unicum néven forgalmazott gyomorkeserű likőrt, gömbölyű üvegben, rajta fehér alapon piros kereszttel a Nemzeti Színházban premier volt, bemutatták Madách művét Az ember tragédiáját. Zwack József az 1885-ös Budapesti Országos Általános kiállítás egyik zsűritagja a rendezvényre bizonyára konflison érkezett, de a világsajtót már bejárta, hogy egy negyvenegy esztendős tehetséges mérnök, bizonyos Karl Benz megalkotta az első gépkocsit, igaz a „tökéletlen” zajos példánynak még eggyel kevesebb kereke volt, mint a megszokott, biztonságos bérkocsiknak.A kiállítás katalógusában már azt olvashatjuk, hogy a 22 munkást foglalkoztató gyár 20-30 ezer forint értékű különféle likőrt, szilvóriumot, konyakot szállított Ausztriába, Franciaországba, Oroszországba, sőt Amerikába is. Az utóbbit akár egy korszerű fényképezőgép is megörökíthette volna, az Újvilágban, hiszen éppen ebben az esztendőben készítette el egy Eastman nevű úr azt a kamerát, amellyel már amatőr fotósok is képessé váltak arra, hogy megörökítsék a számukra fontos pillanatokat… Az 1890-es évek A Zwack családnak igenis volt vonzalma a technika újdonságai iránt. Az irattár őrzi a dokumentumok, amelyben a Zwack cég hivatalosan bejelenti, hogy egy „Freisler féle felvonót szándékozik telephelyén felállítani a pincehelyiségek és a földszint összekötésére.” Ekkoriban az 1892-es esztendőt mutatja a naptár, s a gyár beköltözik jelenlegi Soroksári úti székhelyére.1894-ben az ország már a milleniumi ünnepségek előkészületeivel foglalkozik, Kossuth halálhíre érkezik a turini önkéntes számüzetésből – a Zwack archívum ekkorról őrzi az első olyan likőrös címkét, amelyen az Unicum ma is ismert zöld palackja látható. 1895-ben, a nagy ünnepségek küszöbén a Zwack József és Társa, Budapest megszerzi a kiegyezés óta egyre divatosabb és rangosabb „császári és királyi udvari szállítói” címet. A századforduló után 1905 és 1909 között jelent meg a Zwack Unicum mai napig legismertebb plakátja, a Vizesember. Hogy 1914-ben, alig három hónappal a szarajevói merénylet után, a fiatal Herrmann Anti, apjának nagyságos Dr. Herrmann Antal egyetemi tanár úrnak, miért éppen ilyen képes levelezőlapon írt Pozsonyból a Krisztina körútra, nem tudjuk. De látható, hogy a világháború ütközetében sebet kapott, kimerült magyar katonát ápoló vöröskeresztes nővér hűsítő kendője mellett ott vár szinte elsősegélyként az Unicum palackja is.„Mire a levelek lehullnak, vége a háborúnak…” idézzük fel Vilmos császár elhíresült tévedését. Elmúlt az ősz, a tavasz is közelgett, de a 94 éves Zwack József hiába várta, hogy beteljesedjék a császár ígérete. Pedig, 1914-ben amikor Ferdinánd halálának hírével vitték szét a rikkancsok a lapok különkiadásait még hihetetlen munkakedvvel dolgozott. „Sajátkezűleg írt alá akár 400 levelet és például a 246-ik intő levélnél észrevette, hogy a megintett fél már két nap előtt fizetett.”Ahonnan mindezt felidézzük a Magyar Ipar 1915 február 28-i száma, amely nekrológban emlékezve tudatja a szomorú hírt, hogy a szakma generálisa, mert így nevezték az öreg Zwack Józsefet, 94 esztendősen távozott az élők sorából. Amerikában bejött az alkoholtilalom, s így a társaságnak komoly exportkapacitásai maradtak kitöltetlenül. Ekkor alakították meg a Zwack Glória céget villanyégők és neonreklámok gyártására. Képünkön még az ellenkező irányú forgalomban, de ott van Benz találmányának kései utóda. Sofőrje talán éppen az Unicum fényreklámjára tekint, a harmincas évek Oktogonján. S lehet, hogy moziba igyekszik, ahol a film előtt láthatja a Szerencsés flottást, az Unicum első reklám rajzfilmjét, amelynek generációkkal késöbbi rokonát Keserű Henryt, ma a televízióban láthatjuk. 1944-ben, miközben a szövetséges csapatok már partra szálltak Normandiában, a gyárat bombatalálat érte, de „a destillatio gépei csodával határos módon intactak maradtak” és a háború végén folytatódhatott az Unicum gyártása. A II. világháború után 1946-ban az új forint megjelenését a Ludas Matyi című szatirikus hetilap címlapján az akkori miniszterelnökkel Nagy Ferenccel, mint vizesemberrel köszöntötte, az Unicum helyén ezúttal az új forint hullámzott a habokban. 1948-ban, abban az évben, amikor sportolóink a londoni olimpián jeleskedtek, a gyárat államosították és a család menekülni kényszerült. Az eredeti recepttel a zsebében Zwack János olajoshordóval letakart vadászszéken ülve, egy orosz katonai teherautó platóján érkezett a négy hatalom által szektorokra osztott Bécsbe. Az állami monopólium egy Zwack Béla által átadott hamis recept alapján tovább gyártotta az Unicumot és exportálta a távoli Amerikába, ahol a Zwack család otthonra talált. 1958-ban a Zwack János által a magyar állam ellen indított perben az amerikai bíróság elmarasztaló döntést hozott. S míg Brüsszelben az Atomium tövében, a világkiállításon a magyar likőrmonopólium is szerepelt termékeivel, véglegessé vált, hogy sem Zwack sem Unicum néven nem exportálhatnak többé a nyugati világba. De ezt a döntést Zwack János, Péter édesapja sajnos már nem érhette meg. 1970-ben a Beatles együttes feloszlásának évében Zwack Péter visszatért Európába és Olaszországban átvette a Zwack Unicum gyártásának és forgalmazásának felügyeletét. Ismét Magyarországon 1989-ben az eredeti Unicum visszatért Magyarországra, aznap, amikor bejelentették a Zwack Unicum Budapest Kft. megalakulását, George Bush amerikai elnök volt a főváros vendége. A vállalat 1991 elején megkezdte az eredeti likőr forgalmazását. 1993-ban kevesebb mint egy évvel azután, hogy megalakult a Zwack Unicum Részvénytársaság, részvényei megjelentek a tőzsdén. Részvényeseink a lapokból értesülhettek arról, hogy Spielberg elkészítette a Schindler listája című filmjét és Oscar díjat kapott. 1999-ben népes vendégsereg ünnepelte az Unicum hazatérésének 10 évfordulóját.

Ezt még érdemes megnézni, két vicces Zwack Unicum reklám a YouTube-ról 🙂

Kategóriák
Egyéb kategória

Álcázott brokkoli

Biztosan valamilyen genetikai adottság, de a gyerekek általában nem hajlandóak megenni a brokkolit. (Ez alól egyedül az a kislány kivétel, aki abba az óvodába jár, ahol a barátnőm dolgozik, és feltett szándéka, hogyha felnő, brokkoli lesz.) Hiába mondogatja az ember, hogy mennyire finom, milyen egészséges, apa is megeszi, legalább kóstold meg, mielőtt azt mondod, hogy nem! Semmi sem számít. Én is csak olyan húsz éves korom körül jöttem rá, hogy a brokkoli bizony az egyik legfinomabb zöldség. Akkor viszont villámcsapásként ért a felismerés. Hónapokig ettem, minden formában kipróbáltam. Egyetlen rövid mosolyszünet volt a szerelmünkben, és pedig a terhességem, és az azt követő pár hónap. Valamikor a nyolcadik hét környékén főztem egy jó kis gorgonzolás, brokkolis pennét, és amikor felemeltem a fedőt a lábosról, megcsapott a szag… Így utólag visszagondolva egyszerűen nem értem! Egy szó mint száz, utána elég volt csak kiejteni előttem a brokkoli szót, már kész voltam. Aztán egyszercsak elmúlt. Szép fokozatosan újra egymásba szerettünk: a brokkoli és én. A férjem tartózkodó vele szemben, de a kedvemért megeszi, sőt azt állítja, hogy a brokkoli krémlevest határozottan szereti. De a fiammal nem tudok mit kezdeni. Nem, és nem! Így született ez az ötlet, hogy botmixerrel felismerhetetlenné teszem ezt a kedves kis keresztesvirágút, beleütök egy tojást, sajtot reszelek bele, majd különböző képen fűszerezem, és végül megsütöm. Bejött! Mi rántott sajt mellé ettük köretnek.
Hozzávalók:
50 dkg megpárolt brokkoli
15 dkg reszelt sajt (füstölt sajt illik hozzá a legjobban)
Szerecsendió
Só, bors
Egy tojás
A hozzávalókat összedolgoztam, majd két részre osztottam:

Egyikbe piros paprikát és chilit tettem, jó fűszeresre, csípősre készítettem. A másikba fokhagymát és egy kis petrezselyem zöldjét tettem. Habzsákkal rózsákat nyomtam egy sütőlemezre, és negyed óra alatt pirosra sütöttem.
Nagyon kell figyelni a brokkoli tisztításánál, hogy nem maradjon a rózsákban bogár.(Ennek nem az az oka, hogy a bogár nem épp egy gusztusos eledel, hanem, hogy egy bizonyos sáskát kivéve minden bogár tréfli, azaz tikos a fogyasztásuk. Én a sáskát is kihagyom inkább!) Ha kóser sajtot használunk, akkor ez egy jó kis tejes kóser étel.
Kategóriák
Egyéb kategória

Túrógombóc aszalt meggyel

Kaptam ajándékba egy kis házi túrót, egy nagyon kedves kolléganőmtől. Ettem belőle egy csipetnyit, és rögtön tudtam, hogy túrógombóc lesz belőle. Nagyon finom túró volt! Szeretem a túrógombócot, és olyan helyeken, ahol jó gombócot nézek ki a konyhából, szívesen rendelek. Egyszer a Centrál kávéházban is kértem, ahol harminc perc után sem érkezett meg. Mikor megkérdeztem mi történt, közölték, hogy bocsánat, de elfelejtették, rögtön hozzák. Harminc perc múlva meg is érkezett tejföllel a tetején, pedig én eper szószosat szerettem volna, még soha nem kóstoltam előtte ilyen gyönyörűséget. Valószínű már soha nem fogom megtudni hogyan készítik ezt a jó kis nyalánkságot Centrálék. Megsértődtem.
Nem tudom miért, de most rögtön az aszalt meggy villant az eszembe a gombóchoz, nem a tejföl. Még soha nem csináltam ilyet, úgyhogy rá is kerestem a gugliban, hogy biztosan nem-e valamelyik nap olvastam egy ilyen receptet, most meg sajátomként akarom bemutatni, de nem találtam ilyet. Szerintem nagyon jól sikerült. Összesen kilenc darab lett a negyed kiló túróból, amiből reggelire benyomtunk kettőt-kettőt, aztán délután is, amikor hazaértünk munkából. Még a férjemnek is ízlett, pedig sajnos ő sem és a fiam sem édes szájúak. Lehet, hogy a vörösboros meggy miatt?
Ha sütök valami süteményt, amire nem jönnek vendégek, akkor legtöbbször ránk romlik, mert bár én egyedül is el tudnék pusztítani egy tortát egy hétvége alatt, szégyellném magam miatta 🙂 Ez alól egyedül a morzsasütik fagyival, vagy vanília sodóval a kivételek, szóval én utazom a kicsiben is elkészíthető édességekre!
Kóser az a túró, ami kóser állat tejéből készül. A fejést kell felügyelni, nehogy valamilyen más állat tejével keveredhessen a tej. Azt hallottam, hogy nemsokára Magyarországon is gyártani fog a Sole Mizo kóser tejtermékeket. Jó lenne!!!
Hozzávalók a 9 db gombóchoz:
25 dkg túró
Egy egész tojás, a fehérje habbá verve
1 dl búzadara (ha van akkor durumbúza dara, az sokkal jobb)
Cukor
Só
A gombócok közepébe öt-öt szem aszalt meggy
Hozzávalók a sodóhoz:
2 evőkanál aszalt meggy
1,5 dl száraz vörösbor
Méz
Fahéj

Kategóriák
Egyéb kategória

A szombati ebéd: sólet

Mivel nem vagyok vallástudós HERMAN WOUK: ÉN ISTENEM című könyvéből bemásolnék ide egy pár gondolatot a szombatról. Ez fontos lehet a szombati ebédről szóló postomhoz. Bocsánat, ha kicsit hosszabb lélegzetű írás lesz, de ez a legfontosabb ünnepünk.

„A vallásos zsidó szombaton nem utazik, nem főz, nem használ sem mechanikus, sem elektromos meghajtást, nem nyúl pénzhez, nem dohányzik, nem ír. Az ipari világ megszűnik létezni számára. A civilizációnak majdnem minden áldásától elfordul. A rádió elnémul, a tévé nem világít. Szinte az összes kellemes konvencionális időtöltés – a mozi, a foci, a baseball, a golf, a színház, a szórakozóhely, az autózás, a kártya, a rostélyparti – nem létezővé válik. A zsidó szombat szertartása csak úgy érheti el célját, ha szinte teljesíthetetlen követelményeket állít föl. Ne kerteljünk: az a zsidó, aki betartására vállalkozik, a pénteki naplementétől a szombati alkonyat végéig el van vágva a világtól. Ám az a másik világ is nagyon kellemes. Miután, szándékom szerint, eléggé ráijesztettem az olvasóra a szombat fekete oldalának lefestésével, fel kell világosítanom, hogy a szombattartó zsidó számára ez a nap az élet sarkpontja és az öröm, a felfrissülés, a vidámság forrása. Ezt könnyű kijelenteni, de így persze nem sokat mond. Mindjárt megmagyarázom. A puritanizmus “szombatja” és a még annál is korlátozóbb sábbát közötti nagy különbség a kettő szellemének szinte érzékelhetetlen, mégis hatalmas eltérésében rejlik. A mi szombatunk azzal kezdődik, hogy áldást mondunk a fényre és a borra. Fénnyel és borral nyitjuk a napot. Az előírások ünnepélyesek, hatásuk azonban nyugalom, béke, derű és a lélek emelkedettsége. A két kőtáblán ott állnak a civilizáció alaptörvényei. A hét nagy tilalom: a bálványimádás, a hamis eskü, a gyilkosság, a házasságtörés, a lopás, a hamis tanúzás és a kapzsiság tiltása. A három pozitív felszólítás: az Egyetlen Isten imádata, a szülők tisztelete (hogy a hagyomány fennmaradjon) és a szombat megtartása. Ez minden. Néha elcsodálkozom, hogy vannak zsidók, akik az Engesztelés Napját vagy az örömünnepeket, talán a Chánukát is komolyabban veszik, mint a szombatot, pedig ha belépnek egy zsinagógába vagy templomba, a frigyszekrény fölött a táblákon a szombat törvénye fogadja őket. Gyanítom, azért nem veszik észre, mert nagy zavarban lennének, ha meg kellene látniuk. Íme, Mózes második könyvében (20:8-11.) a szombat: Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az Örökkévalónak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. Mert hat nap alatt alkotta meg az Örökkévaló az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta és megszentelte az Örökkévaló a nyugalom napját. És így ír Mózes ötödik könyve (5:12-15.) Tartsd meg a nyugalom napját, és szenteld meg azt, ahogyan megparancsolta neked Istened, az Örökkévaló! Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az Örökkévalónak a nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se lányod, se szolgád, se szolgálód, se ökröd, se szamarad, se semmiféle állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. Hadd pihenjen szolgád és szolgálód hozzád hasonlóan! Emlékezzél arra, hogy szolga voltál Egyiptomban, de kihozott onnan Istened, az Örökkévaló, erős kézzel és kinyújtott karral. Ezért megparancsolta neked Istened, az Örökkévaló, hogy tartsd meg a nyugalom napját. A szombat tehát mindenekelőtt a közösség első drámai cselekvése: a munka befejezését és megünneplését kifejező, ősrégi, kollektív gesztus. Minden nemzet munkaszünettel és szertartásokkal ünnepli meg létrejöttének napját. A zsidók, akik hiszik, hogy a világegyetemet Isten teremtette, hetente megünneplik létrejöttét, és hálát adnak Készítőjének. Az arány helyességét talán az is igazolja, hogy az emberiség nagy része átvette ezt a szokást. Másodszor: a szombathoz fűződik a zsidó nemzet létrejötte az egyiptomi fogságból való szabadulással együtt. A zsidók nemcsak a teremtés Istenét imádják, hanem azt is, aki gondot visel az emberi történelemre. Ezt jelenti számunkra a goseni rabszolgatáborokból való szabadulás. A rabszolgák nem választhatnak a munka és a pihenés között: a gazda akaratának alávetett, beszélő szerszámok. Nem hozhatnak létre alkotásokat. Nem rendelkeznek idejükkel. A szabadság Ádám állapota: a választási lehetőség, az idő fölött való rendelkezés. A szombat különös nemzeti jelentést hordoz Izrael népe számára, amely úgy vált nemzetté, hogy a rabszolgaságból kivonult a szabadságba. E kettős jelentés fonala végighúzódik a zsidó vallás jelképein: a világegyetem Istenének hálás imádata és az ő történelmi tanúbizonysága, Izrael különleges sorsáról való megemlékezés.”
Nem ismertem senkit régebben aki tartotta volna a szombatot. Még a dédszüleim se. Ők már úgymond asszimilálódott zsidók voltak, magyarán csak azt tartották be, amit akartak. Erre jó példa az az eset, amikor nagyanyám még kislány volt, az egyik törvénytartó zsidó szomszédjuk behívta télen egy szombaton, hogy gyújtsa be a kályháját, mert fázik. Ő megtehette. Persze azért kapott utána a déditől, de begyújtott : ) Mikor először találkoztam szombattartókkal, azt hittem, hogy biztosan egy nagyon régi feketefalú lakásban szomorúan élnek, ahol a gyerekeknek nincsenek játékaik, de az biztos, hogy soha nem rosszalkodnak! Hogy mekkorát tévedtem! Ez a világ nem az egy gyerekes családoké. Hat-hét gyerek sem ritkaság. Mutasson valaki olyan gyerekeket, akik ha tízen együtt vannak rendesen ülnek az asztalnál, szombat ide, vagy oda. Szóval mikor először kaptam meghívást egy igazi szombati ebédre, nem tudtam mire számítsak. Nagyon kellemesen csalódtam, és rögtön éreztem, hogy ez az, ami hiányzott eddig az életünkből! A heti egy napi nyugalom, amikor mindig együtt lehetünk, nem idegeskedünk, ráérünk. Azóta próbálkozunk a szombat megtartásával. Nem mondom, hogy mindig sikerül, ezernyi buktatója van a dolognak (nem biztos, hogy az első alkalom előtt eszünkbe jut, hogyha kinyitjuk a hűtőt, akkor felkapcsolódik benne a lámpa, stb.), de igyekszünk. Tulajdonképpen a péntek este a kedvenc részem a szombatból, mikor hazaérünk munkából, gyertyát gyújtunk, finomakat eszünk. De most a sóletről szeretnék írni, azt pedig szombaton ebédre esszük, szóval a pénteki vacsoráról máskor. A szombati törvények egyike szerint szombaton három étkezést kell tartani. Az számít étkezésnek, ha kenyér is van az asztalon. Ezért minden szombati asztalon ott van a Challah, vagy a Barhesz, még akkor is, ha esetleg sólet nincs is. Mi például nem eszünk minden szombaton sóletet, nekem a kóser challah a shabbath szimbóluma. Sokan kérdezik, hogy miért épp sólet a szinte kötelező étel a szombati asztalon? Semmi vallási előírás nincs erre. Egyszerű a magyarázat, ez az az étel, ami nagyon jól tűri a folyamatos melegen tartást. Szerintem ennyi erővel kóser töltött káposzta is lehetne, az is megfelel ezeknek a feltételeknek.
Maga a szó eredetileg a francia chaud lit-ból származik, ami meleg ágyat, vagy ágyban fõttet jelent. A jiddis tsholnt, vagy a cholent szó már eléggé hasonlít a mi sóletünkhöz. (Erről van is egy aranyos történetem: A barátnőm várta a kisfiát a bölcsiben, és szóbaelegyedett egy másik anyukával, aki nem tud magyarul. Panaszkodott, hogy nagyon fáradt, mert húsz embert vár az esti szombat fogadásra vendégségbe, és csontot főzőtt. Ezen kicsit elcsodálkozott a barátnőm, de nem firtatta. Aztán másnap megtudtuk, hogy amit ő csontnak értett az a jiddis tsholnt szó volt. Azóta is jókat röhögünk ezen!) Sok háztartásban volt úgynevezett sóletkályha is, amiből miután kivették a fazekat körbetekerték paplannal, hogy meleg maradjon. Vagy akinek nem volt ilyen főző alkalmatossága, az még hatvan éve is, péntekenként agyagedényben, amit nyers tésztával hermetikusan lezárva, elvitte a saját sóletjét a pékhez, aki másnapra megsütötte azt. Ezért sütik manapság is sokan sütőben, és római tálban a sóletjüket. Köztük én is. Mivel szombaton tilalom van a cipelésre, az edényeket vagy a gyerekek vitték haza (akiket könnyű felmenteni a törvények betartása alól : )), vagy megkértek valakit, aki nem zsidó, hogy „szívességből” hozza el nekik. Így a szombati asztalra is kerül meleg kóser étel. Én nagyanyámtól tanultam a sóletet, aki a babon és gerslin kívül nem tett bele más zöldséget, viszont volt benne többféle füstölt hús is. Mindig azt mondta, hogy a húsokat külön kell először megfőzni, mert különben szappanos lesz az étel. Azóta ettem mások sóletjéből is, és az is nagyon finom tud lenni, amiben krumpli, sőt sárgarépa is van. Mivel manapság nagyon nehéz kóser füstölt húshoz jutni, ezért, aki kóser az csak simán marhából, vagy csirkéből készíti. A sóletnél a hangsúly a hosszú főzési időn van és nem a füstölt húsokon, ezek is igazán remekek. Hogy jó zsidó módjára rögtön vitatkozzam is önmagammal, meg kell említenem, hogy van, aki kuktában készíti el ezt az ételt, és az is nagyon finom. Lehet, hogy mégsem a hosszú főzési idő a titka? Amerikában és Izraelben árulnak külön sóletfőző elektromos edényt, ami lassan megfőzi, majd a szombat kimeneteléig melegen tartja az ételt. Van, aki héjában főtt tojást is tesz bele, vagy helclit, ami a töltött libanyak jiddis neve, de a család egybehangzó véleménye szerint épp elég laktató ez így is.
Fontos megemlíteni, hogy szombaton ebédre a sólet „csak” az egyik fogás a sok közül. Először kidust (áldás) mondunk a borra, utána vágjuk fel a kalácsot a challáh-t. Ezt mindenféle salátákkal (padlizsán, gomba, tojás, káposzta, kesudiós jégsaláta) esszük, és ekkor jön az elmaradhatatlan Gefilte fish (magyarul töltött hal: nem a halat töltik, hanem ledarálják, kenyérrel és fűszerekkel keverik, majd fűszeres hagymás vízben gombóconként kifőzik) Ekkor jön a sólet, majd sütemény, fagyi, gyümölcs. Befejezésül álljon itt Heinrich Heine verse a sóletről, aztán az mi recept változatunk:
“Sólet, ékes égi szikra,
Elysium lánya, te!
Zengené a Schiller-óda,
Ízlelt volna sóletet csak.
Istenek mannája, sólet,
melynek fõzésére Mózest
hajdan maga a Jóisten
oktatta Sinai hegyén…
Sólet a valódi kóser
isteni ambrózia,
Paradicsom kéj-kalácsa;
ily étekkel összevetve.”

A babot csütörtök este beáztatom. Másnap libazsíron hagymát és fokhagymát fonnyasztok. Dobok rá egy pici paprikát, majd erre a húsokat. Ha van benne nyers hús, nem csak füstölt, akkor azzal kezdem. Egy kicsit öszzepárolom egy pohárnyi vízzel. Ha szükséges sózóm (vigyázni kell a füstölt húsokkal), és borsozom. Külön edényben félig megfőzőm zöldséglében a babot egy felszeletelt hagymával. Mikor a bab megfőtt (hamar megvan, mert éjjel megszívta magát vízzel), leöntöm róla a vizet, majd ráöntöm a húsokra egy pohár megmosott gerslivel. Az egészet római tálba öntöm, annyi vízzel, ami épp ellepi. Este még szombat bejövetele előtt a sütőt alacsony hőfokra állítom (90 fok). Egy nagy tepsibe vizet öntök, és belerakom a római edényt. Így másnap délre forró, puha sóletet tudok elővenni a sütőből. Ez a módszer télen áldásos, nyáron nem szeretem a meleg sütőt még éjjel is kerülgetni. Ilyenkor még péntek reggel megfőzőm a sóletet és ha nem is paplanba, de hungarocell-el kibélelt kartondobozba teszem. Másnap még forró! Egyik barátnőm egy New York-i rabbitól tanulta a kóser sólet elkészítését. A rabbi szerint a titok a ketchup (!). Kipróbáltam, és 2-3 evőkanáltól valóban finomabb, de legalább is érdekesebb lett az étel. Akkor már leírom, hogy a Heinz műanyagflakonos ketchup Magyarországon is kóser.

Kategóriák
Egyéb kategória

Hógolyó

Ketten is továbbították nekem a soros körkérdést: Kismacs és Pirikenagyi is. Köszönöm Nekik!
Akkor lássuk csak!
1. Mi alapján főzök, és hol keresem az inspirációt?
Imádok recepteket hallgatni. Hallgattam már ki metrón telefonáló nagymamát is 🙂 Bocsánat, tudom, hogy csúnya dolog, de ez van. Meg kell vallani, én még mindig nagyon szeretem a papíralapú könyveket. Vagy jó kis keretírásokkal kell hogy rendelkezzen, vagy legyenek benne szemet gyönyörködtető fotók szép papíron. Nyomdász lévén ronda könyvet nem veszek! Na és persze a blogok! Szinte főzni már nem is marad időm…
2. Betartom-e a receptekben leírtakat?
Szinte soha. Még a nagyon egzotikus külföldi recepteknél is szinte mindig muszáj valamit máshogy csinálnom! Saját receptjeimet sem tudom kétszer ugyanolyanra megfőzni.
3. Mi alapján választom ki a holnapi ebédet, vacsorát?
Három hónapja büntetésben vagyok. Az úgy volt, hogy kisebb hisztit adtam elő egy bizonyos, nem éppen olcsó dologért. Namost ennek a dolognak feltételei vannak ám! Ez többek között spórolással jár. Ez pedig irányomban azt jelenti, hogy hónap elején összeírok kb. 20 féle ételt, amit meg szeretnék főzni. Csinálok hozzá egy bevásárló listát, és a hónap folyamán csak a listáról vásárolhatok. Ez nagyon komoly nevelő hatású korlátozás irányomba, mert este tízkor nem juthat eszembe semmi remek ötlet, amihez pedig be lehetne másnap vásárolni a piacon. Pedig milyen jó is, csak úgy hasraütés szerüen főzőcskézni! De be kell vallani, nem is dobok ki összeszáradt-fonnyadt zöldségeket, amit csak úgy megvettem, hátha lesz belőle valami, és nem is veszek öt kiló marhahúst csak azért mert szép, pedig tele van a mélyhűtő mondjuk báránnyal (erről csak álmodom). Szóval a mai nap simán fel tudnám sorolni az elkövetkező két hét menüit.
A hógolyót továbbítom Mademoiselle-nek, legyen min gondolkoznia ha visszaérkezett Párizsból

Kategóriák
Egyéb kategória

Köfte Kebab


Kedvenc szakácskönyveimet Claudia Roden írta. Minden receptje fantasztikus, és igazi élvezet olvasni a könyveit. Az ember gondolatban hamar ott érzi magát a fűszerekkel teli arab piacokon, miközben lapozgatja valamelyik könyvét. Mivel Kairóban született, nagyon közel áll hozzá a közelkeleti és a mediterrán konyha is. Számomra külön érdekes, ahogy saját élettörténetén keresztül a The book of jewish food című könyvében bemutatja a szfardi zsidók konyháját. Ez nem egy igazi kóser szakácskönyv, hanem egy körkép a világ minden részére szétszóródott zsidó közösségek gasztronómiájáról. Mióta ezt a könyvet megvettem, kicsit úgy vagyok vele, mint a Váncsa könyv óta: nem tudom érdemes-e még másnak szakácskönyv írással foglalkoznia?! Roden nagyon magasra tette a lécet, alatta átsétálni pedig olyan értelmetlen 🙂
Ezt a receptet az Arabesque című könyvében találtam. A könyv három ország: Marokkó, Törökország, és Libanon konyhájába enged betekintést. Mivel a muszlim országokban sem fogyasztanak disznóhúst, a legtöbb recept akár kóser változatban is elkészíthető. Már nálunk is lehet egész jó “műtejtermékeket” kapni. Ahol joghurtot ajánl az étel tetejére, de valaki be szeretné tartani a kóser előírásokat, az nyugodtan használhat ilyesmit.
Hozzávalók a húsgombóchoz:
75 dkg birka, darálva (vagy ha szerencsés az ember, akkor bárány)
só, bors
közepes hagyma, apróra vágva
két csokor petrezselyem
2 evőkanál fenyőmag, kicsit megpirítva
őrölt szegfűbors
őrölt koriander
chili
Ez utóbbi három fűszer csak az én ötletem, de szerintem nagyon illett bele, kicsit marokkóisabb lett tőle. A hozzávalókból pici gombócokat formáztam, majd olívaolajban megsütöttem. Mivel nem volt itthon pita kenyerem, kuszkuszt adtam hozzá karamellizált hagymával. A paradicsom szósz egyszerűen csak hagyma, fokhagyma, só, bors.

Kategóriák
Egyéb kategória

Lág BáOmer

Ma van Lág BáOmer ünnepe. Ezen a napon véget ér a gyászidőszak, amit Ákivá Talmud-kori rabbira emlékezve tartunk, akinek 24 ezer tanítványát pusztította el a pestis járvány. A járvány bölcseink szerint azért sújtotta a tanítványokat, mert nem tanúsítottak egymás iránt kellő tiszteletet. Ez idő alatt nem szabad esküvőt tartani, zenét hallgatni, táncolni, hajat vágatni. E napon ünnepeljük, hogy megszűnt a pusztító járvány. Lág BáOmer alkalmával emlékezünk meg Simon Bár Jocháj rabbiról, a Talmud egyik legkiemelkedőbb tudósáról, aki egyben egy fontos kabbalisztikus mű, a Zohár szerzője is. Ő ezen a napon halt meg. Lág BáOmert a szabadban tábortűzzel, tánccal, zenével és énekkel, evéssel-ivással szokás megünnepelni. Ugyan mi se nem táncoltunk ma, se nem énekeltünk, de egy jó kis kerti sütögetést azért tartottunk. Szerencsénk volt, reggel elállt az eső, és még mindig nem kezdett el újra csöpörögni.Csak egy egyszerű zöldfűszerekbe, chilibe és mézbe pácolt kóser csirkemellet sütöttünk almával. Nem tudom, van-e csodálatosabb illat, mint a sültalma és a karamellizálódó méz keveréke?

Kategóriák
Egyéb kategória

1979-es Magyar Konyha

A hétvégét édesanyáméknál töltöttük, és a polcon ott egy halom régi Magyar Konyha. Vicces olvasmány huszonnyolc év távlatából, de elgondolkodtató is. Ami rögtön feltűnik, hogy mennyivel színvonalasabb volt az akkori lap, mint a mostani kiadás. 80 oldalon igazán mindenről szó esik, ami akkoriban a gasztronómiát jelenthette. Itt van rögtön Halász Zoltán cikke a vajról. Én kis tudatlan, azt gondoltam, hogy csak az utóbbi tíz évben derült fény a margaringyárak összeesküvésére, mellyel be akarták bizonyítani, hogy a vaj mennyire egészségtelen, idejétmúlt élelmiszer. Gondolom 79-ben nem is „álmodhattunk” arról, hogy egyszer majd nálunk is megveti a lábát az Unilever és mindent eláraszt a termékeivel. A cikkben még nyíltan meg is gyanúsítják őket, amiért 100 millió márkával támogatták a koleszterin propagandát. Persze a hidrogénezett növényolaj káros hatásairól szóló tanulmányok szponzorai között nem szerepeltek.
Aztán itt van minden magyar háziasszony két vágyálma is: az Angéla I. BNV nagydíjas konyhabútor, ami még csak terv volt sajnos, de nagydíjat már kapott, és a Lehel hűtőgépgyár legújabb terméke a HB 240, helyes kis szlogennel a fénykép mellett: A háztartási hűtőszekrény a család éléskamrája 🙂
Következik egy két oldalas cikk, amely az üvegvisszaváltás bonyodalmaiba enged betekintést, sok fényképpel, majd egy kis divat-tanácsadás: Tisztán, szépen otthon is címmel. Ebből megtudhatjuk, hogy milyen remek viselet a vendégváró otthonka, „mert a pongyola – bármilyen szép, drága, csipkés-fodros legyen is – nem való vendégfogadásra”.
Utána két oldalas Mirelite receptajánló, majd olcsó oldalak. De a legjobb a Szegedi Konzervgyár egész oldalas hirdetése! A képen egy nem túl étvágygerjesztő töltött káposzta, mögötte a konzerves dobozzal, melyből világosan kiderül, hogy eme remek terméket bizony az NDK-s elvtársaknak szánták. És mellette a kedvcsináló: „Vállalatunk nagy figyelmet fordít a dolgozó nők második műszakjának megkönnyítésére. Az idő pénz, a főzés gond, a készételkonzerv megkönnyíti a háztartási munkát… Adható hozzá még egyéni fűszerkeverékkel összekevert tejföl is.”
Ne feledkezzünk meg a remek Linda-Mixről se, ami kávéízesítő volt fehér kis papírzacskóban. Tisztán emlékszem, hogy ezt soha semmilyen körülmények között nem lehetett csomómentesen elkeverni a kávéban.
A Ne féljünk a pulykától című cikk pedig elmagyarázza, hogy: „Ha nem bontott pulykát veszünk, akkor vágódeszkára fektetjük és éles késsel a hasrészt bevágjuk, mindkét kezünkkel a keletkezett nyílásba nyúlunk, óvatosan szétfeszítjük, és a pulyka egész belső részét óvatosan kiemeljük. A pulyka lábait közvetlenül a térde alatt eltörjük – nem vágjuk! – majd egyik kezünkkel a pulyka törzsét erősen megfogva, a másikkal a lábát erősen megrántva, a lábban végigfutó vastag ín könnyen eltávolítható.”