Hónap: 2009 február

Kategóriák
Egyéb kategória

Vers a konyhából

A versíró versenyen véget ért a közönségszavazás, és ez a vers nyert. Illik egy gasztroblogba, hiszen egy konyhában játszódik, egy gyerekkori emlék. Összeszorult a torkom, amikor elolvastam!
Gyönyörű, megérdemli a költő a laptopot, amit nyert! 🙂

Gamentzy Eduard:

Emlékezz!

A konyha volt a tengerünk,
– Emlékezz! – Hunyd le a szemed!
Hogy hullámzott a kockakő,
S az asztal lapja kis sziget.

Mi feküdtünk a homokon
És felettünk a lámpafény,
Naplementéről álmodott
A plafon végtelen egén.

S a félig nyitott ablakon
Bejött egy vitorláshajó.
A tűzhely felől fújt a szél,
A mindent-mindent ringató…

– Így nyaraltunk sok éven át
És ragyogott a kis sziget!
Kezünkhöz úsztak esténként
A felmosórongy-delfinek.

Kategóriák
Egyéb kategória

A hóhatár felett :-)

Innen Budapestről nagyon nehéz elhinni, hogy a Bükkben húsz centi friss, puha, fehér hó van!
Pedig igaz!
Egertől nem messze, már hóembert lehet építeni, lehet szánkózni, és hatalmas hó csatákat lehet vívni.
Hirtelen elhatározás volt, hogy menjünk fel a Bükkbe, először csak a Gödöllői dombságig akartunk elautókázni, hogy egy jót sétáljunk, de aztán úgy alakult, hogy egyszer csak már a Bükkben kanyarogtunk, és a hó egyre nagyobb lett.
Szánkót nem vittünk magunkkal, erre a csodára nem is számítottunk!
Így asztán jól megdobáltuk egymás hógolyóval (Hogy én mennyire béna vagyok! Úgy dobok, mint egy nő! :-), csináltunk hó angyalt, és hóembert is.
Ebédre egy közepesen gyenge vadpörköltet ettem puliszkával, ami úszott a vegetától, de mégis volt benne valami nagyon különleges, majd megpróbálom egy kicsit felturbózni.
Hazafelé az autópályán a legcsodálatosabb naplementét láttuk. Sajnos addigra a fényképezőgépet betettem a csomagtartóba, és mire meg tudtunk állni egy pihenőben, addigra a nap lebukott, csak a gyönyörű vörös eget hagyva maga után.
Akkora vörösen izzó korong volt a nap, mintha csak rajzolták volna! Komolyan mondom, hogy még soha nem láttam ilyen hatalmasnak! A hold néha megörvendeztet azzal, hogy sokkal közelebbinek, nagyobbnak látszik, mint más napokon, de a napot eddig még nem láttam ilyennek.

Kategóriák
Egyéb kategória

Kedvenc zeller ételem

Imádom a zellert! Érdekes, de gyerekkoromban a szüleim csak zellerkrémlevest főztek belőle, és persze a húslevesbe is került.
Nem tudom hol találkoztam először a wokban pirított zellercsíkokkal, de olyan 10 éve történhetett, és azóta se vesztett nálam a csillogásából.
Kicsit csalóka, amikor felcsíkozom a zellert, ugyanis egy nagyobbacska fejből hatalmas mennyiségű csík lesz, de a wokban hamar összeesik, arról nem is beszélve, hogy mindenki szereti!
Az édeskés sült zellerhez nagyon illik mindenféle csípős dolog, és most nagyon klassz chiliket lehetett kapni a piacon. 15 centi hosszúak, közepesen csípősek, mennyei az ízük! Miután kikapartam a közepéből a magokat, és kivágtam a paprika erét, éppen csak annyira maradt csípős, amitől nagyon kellemes a szájnak. Még Dávid is evett belőle!
A chilis zeller nagyon finom egy szelet natúr hús mellé, de langyosan pirítósra halmozva is isteni!
Hozzávalók:
1 nagy fej zeller gumó (az enyém 75 dekás volt mielőtt megtisztítottam)
5 ek olívaolaj
6 szem 15 cm hosszú chili
2 nagy fej hagyma
2 ek méz
só, bors
koriander
római kömény
majoránna
A zellert megpucoltam, ujjnyi vastag szeletekre vágtam, és uborka gyalun legyalultam. A hagymát karikákra vágtam, a chilit kimagoztam, kivágtam az erét, majd fél centis darabokra szeleteltem. A koriandert és a köményt száraz wokban picit megpirítottam. Öntöttem rá egy kevés olívaolajat, majd rádobtam a zellert. Sóztam, borsoztam, rázogatva-dobálgatva megpirítottam. Félre tettem, újabb adag olajat löttyintettem a wokba, és rászórtam a hagymát a chilivel és a majoránnával együtt. Mikor már teljesen összeesett, rákanalaztam a mézet is. visszaöntöttem a zellert és átmelegítettem az egészet.

Kategóriák
Egyéb kategória

Fűszeres aszalt szilva

Tartom magam ahhoz, hogy tavasz van, de néha be kell látnom, hogy a hőmérő nem hazudik. Vagy ha az mégis, akkor a hatalmas szél semmiképp.
Dávid itthon volt egy pár napig, délelőtt a játszótéren próbáltuk meg elütni az időt, igaz fél óra elteltével tűzpiros arccal, a hidegtől elgémberedett újakkal próbáltunk hintázni, aztán beláttuk, hogy a focizás maradt csak nekünk, ha nem akarunk megfagyni.
Szaladtunk hazafelé, és valamilyen forró, fahéjas, szegfűszeges dolgon gondolkoztam, ami szép lassan ki is kristályosodott, forralt bor volt az 🙂
Annyira mégsem rossza a helyzet, hogy hétköznap délelőtt forralt borozzak egyedül, de a hozzávalókra továbbra is vágytam. Így főztem egy olyan lélekmelegítőt, amiből Dávid is ehet, és mégis minden benne van, amire vágyom, még a vörösbor is.
Készítettem egy túrógombócot, amit aszalt szilvapürével tálaltam.
Hozzávalók:
25 dkg magozott aszalt szilva
1 dl vörösbor
1 ek vaj
4 ek méz
1 kk őrölt fahéj
2 csipet őrölt szegfűszeg
A szilvát késes robotgépben összeaprítottam, egy kis lábosban ráöntöttem a bort, vajat, a mézet, és a fűszereket is. Kevergetve 4-5 percig forraltam, hogy az alkohol elpárologjon belőle, és a méz miatt le ne égjen.

Kategóriák
Egyéb kategória

Az erdőben köszönnek

Rengeteg dolgot tudnék mondani, miért is jó az erdőt járni, de van egy igazán szembetűnő dolog, amit mindenki észrevesz, az erdőben ugyanis köszönnek egymásnak az emberek!
És nem csak köszönnek, de mosolyognak is, sőt egy-egy jó szavuk is van a másikhoz.
Gábor szerint az erdő vérnyomás csökkentő, neki legalább hússzal alacsonyabb lesz a vérnyomása egy óra után, persze ez csak megérzés, de ha valaki úgy érzi, hogy szétáradt a testében a nyugalom, akkor az biztosan úgy is van!
Tavaly nyár óta Dávid is hajlandó 3-4 órát gyalogolni, főleg ha valami számára is érdekes hely az uticél, vagy egy kellemes piknikre van kilátás.
Legújabb mániája a gombászás. (Bár ha jobban belegondolok, másfél éve már volt egy ilyen fellángolása) Persze mikor máskor, mit télen? Remélem megmarad nyárig az érdeklődése, mert ebben az időben szinte csak taplókat láttunk, pár kivénhedt világító tölcsérgomba és téli fülőke dobta fel csupán az utunkat. Én mindig azt hittem, hogy a világító tölcsérgomba nyáron nő, de ezek valahogy vagy eltévedtek, vagy nagyon ügyesen átteleltek, minden estre Dávid legnagyobb gyönyörűségére ott voltak. Hatalmas örömmel szajkózta, hogy nem szabad megenni, mert nagyon rosszul leszünk tőle 🙂
Egy négyéves nagyon jól tud tájékozódni már a felfestett jelzések alapján, és ha kap egy iránytűt, akkor alig lehet hazafelé beparancsolni az autóba, és szinte ki kell csavarni a kezéből a térképet.
Aztán otthonról azzal hívja fel a nagymamát, hogy ő most már nagyon egészséges lett, mert 4 órát sétált a jó levegőn 🙂

Kategóriák
Egyéb kategória

Fetahab reggelire

Nagyon ritkán látok vendégül valakiket reggelire, pedig annyira jó dolgokat lehet készíteni. Ez a fetahab egy munkareggelire készült. A fiúk először gyanakodva nézegették, mert azt hitték hogy valami desszert, és amikor elmondtam, hogy feta van benne, és marinált paprika, akkor el kellett telnie pár percnek mire hajlandóak voltak megkóstolni, az édes túrókrémnek tetsző reggelit.
Leveles tésztából sütöttem hozzá pici sajtos kifliket, de szerintem egy egyszerű pirítóssal is nagyon finom lett volna.
Hozzávalók:
20 dkg feta
3 dl tejszín
2 lap zselatin
só, bors
kakukkfű
1-2 gerezd fokhagyma (mivel ez munkareggeli volt, én mindössze egy gerezdnyit tettem hozzá, de ha itthonra készítettem volna, akkor nem sajnáltam volna belőle egy kicsit többet!)
olívaolaj
marinált paprika
Összetörtem a fetát egy kevés olívaolajjal lazítva a massza tömörségén. Borsoztam, megszórtam kakukkfűvel, belenyomtam a fokhagymát is. A tejszínből kemény habot vertem, sóztam, majd belekevertem a feloldott zselatint. Összekevertem a fetakrémmel.
Akinek van habszifonja, az késes robotgéppel dolgozza el a fetát a fűszerekkel nagyon alaposan, töltse a robotgépbe a tejszínnel és a feloldott zselatinnal, és készítsen belőle habot. Így a hab sokkal könnyebb lesz, de nagyon fontos, hogy ne legyenek benne csomók, fűszerdarabok, mert akkor a szifon eldugulhat.
Poharakba csíkokra vágott marinált paprikát tettem, arra adagoltam a fetahabot.
Fél órára behűtöttem fogyasztás előtt. A tetejére csöpögtettem pár csepp olívaolajat.

Kategóriák
Egyéb kategória

Válogatós gyerekek meséje

Már többször panaszkodtam itt, hogy bizony Dávid fiam nem éppen egy jó evő. Mondhatjuk azt is, hogy szinte semmit nem eszik, de azért ez nem teljesen igaz, mert imádja az üres tésztát egy kis olíva olajjal, a fokhagymás pirítóst, a csokit, és szerencsére egyetlen főtt ételként a húslevest jó sok tésztával.
Persze eléldegélne csokin és túró rudin, ha hagynám, de ő még a cukrászdában is inkább egy szem pogácsát kér, mint egy gesztenyepürét.
Az utóbbi egy hónapban javul a helyzet, megette a krumplilevest, ízlett neki a kelkáposzta, sőt hétvégén jól besóletozott.
Szerencsére a gyümölcsökkel nem áll ilyen rosszul, alma, narancs jöhet bármikor.
Viszont valamelyik nap megnézte a Jamie Oliver vidéki konyháját, és teljesen lekötötte a látvány. Azt mondta, hogy ez mese, amiben egy fiú főz. Hurrá!
Tetszik neki, hogy rajzos részek választják el a recepteket, jópofának találja, ahogy Jamie magasról sózza az ételt, olyannyira, hogy fel is kellett vennem neki pár részt, és uzsonnára sárgarépát kért olívaolajjal.
Már várom, amikor minden ételnél felszólít majd, hogy: Anya, locsoljuk meg egy kevés jó minőségű, extra szűz olívaolajjal… 🙂


Vicától kaptam ezt a jó kis oliva olaj válogatást Jamie módra 🙂

Kategóriák
Egyéb kategória

Kelkáposzta főzelék

Nálunk az óvodában nem volt kelkáposzta főzelék. Ennek ellenére téma volt az asztalnál, méghozzá a legjobban gyűlölt ételféleként emlegették a többiek.
Úgy tűnt, mintha csoporttársaimat ezzel kínozták volna otthon a szüleik, az is lehet, hogy büntetésből főztek nekik ilyesmit. Legalább annyira undorodtak tőle, mint amennyire a havonta egyszer a poharunkba kerülő sárgarépa létől, ami viszont tényleg rettenetes volt, és én még akkor se tudtam meginni, ha be akartam bizonyítani, hogy mennyire vagány vagyok, és nem félek semmitől. Mert bizony a rózsaszín műanyagbögrébe merőkanállal mert narancssárga izétől igenis féltem.
Viszont a kelkáposzta főzelék iránti gyűlöletet egyáltalán nem értettem. Én ugyanis imádtam, de persze ezt nem mertem elárulni senkinek!
Aztán első osztályos lettem, befizettek a napközibe, ahol már volt menzás kelkáposzta.
Akkor megértettem! A menzás kelkáposzta főzelék ugyanis tényleg undorító volt! Büdös, rettenetesen sűrű, semmi fokhagyma, és még csak véletlenül se volt benne bors.
Olyan sok volt benne a rántás, hogy a konyhás néni hatalmas ütéssel tudta csak átvarázsolni a merőkanálból a tányérba. Egyetlen jó dolog volt benne, és az a bélszínroló, amit imádtam.
Ehhez képest édesanyám nem vacakolt azzal, hogy külön főzzön nekem a gyereknek. Ő rengeteg fokhagymát és borsot tett bele, nem főzte felismerhetetlen masszává a káposztát, és így volt is rajta mit szeretni. Mai napig az egyik kedven főzelékem.
Hozzávalók:
50 dkg kelkáposzta
30 dkg krumpli
4 gerezd fokhagyma
1 kk kömény
só, bors
1-2 kk pirospaprika
2 ek olaj
1 ek liszt
A krumplit kockára vágom, és a köménymaggal sós vízben félig megfőzöm. A kelkáposztát csíkokra vágom, és a krumplihoz teszem. Annyira pótolom a vizet, amennyi ellepi, ha jól lenyomom a káposztát. Jól megborsozom. Mi akkor szeretjük, ha annyira borsos, hogy csíp egy kicsit.
Nem főzőm péppé a kelt, szeretem, ha meg lehet különböztetni a főzelékben. Én a torzsáját is beleteszem, de sokan nem szeretik. Az olajból, lisztből, fokhagymából és paprikából kevés rántást készítek, és berántom vele a főzeléket. Pár percig még főzöm, amíg kicsit besűrűsödik, majd elzárom alatta a lángot. Fasírttal a legjobb, de virslivel is megteszi.

Kategóriák
Egyéb kategória

Kelt tészta alapok

Az utóbbi időben sok kelt tésztás levelet kaptam, ezért leírom, hogy nekem hogy szokott a kelt tészta könnyűre, levegősre sikerülni.
A lisztet mindig langyosra mikrózom.
A lisztet mindig átszitálom, bár nem vagyok biztos benne, hogy az így a lisztbe keveredett levegő számít- e a kelt tésztánál is, vagy csak a piskótánál.
Fél kiló liszthez mindig teszek egy kiskanálnyi sikért, vagyis búzafehérjét. Bioboltban kapható, nagyon sokáig elég egy zacskó.
A tésztát minden esetben nagyon alaposan ki kell dagasztani. Ez az idő húsz percnél nem lehet kevesebb!
Nagyon fontos, hogy a keléshez idő kell.
Az első kelesztéssel mindig a duplájára kelesztem a tésztát. Ezt az időt nem lehet megspórolni ki kell várni, és kész. A kelesztő tálat fóliával letakarom, hogy a nedvesség bennmaradjon. Lisztezett deszkára borítom a tésztát, és úgy-ahogy kinyomkodom belőle a levegőt. Ez után formázom, és letakarva, újabb fél óráig kelesztem. Csak ezután kenem meg tojással.
A sütő aljába szoktam tenni egy befőttesüveg tetejébe forró vizet, így sütöm a kalácsot. Ha kenyeret sütök, van olyan, hogy kétszer is kelesztem, mielőtt megformázom.
Tehát a legfontosabb az IDŐ. Nem lehet elspórolni.
Azért egy jó sütő sem árt, meg ha van egy dagasztógép is jól jöhet.

Kategóriák
Egyéb kategória

Baileys torta a hölgyek örömére

Tegnap délelőtt bemutatták a Baileys coffee-t.
Igazán meglepett, hogy az Baileys original-ban nincs kávé. Mindig úgy éreztem, hogy van benne egy kevés, de kiderült, hogy ezt csak azért gondolom (és rajtam kívül még sokan,) mert a nyelv ugyanazon részén értékeljük mindkettő ízt.
Ritkák azok az alkalmak, amikor már délelőtt 11-kor valami alkoholosat iszok, de most nem tudtam ellenállni, bár az-az igazság, hogy nem is akartam. Nagyon örültem, amikor Mirelle lecsapott a cég nagykövete által készített jeges, turmixolt italra, ami könnyű volt és habos, úgyhogy biztosra vettem, hogy ma már sütni fog a nap, és csicseregnek a madarak. Mindenki hallja? Mindenki látja? Süt a nap, és csicseregnek a madarak!
12-kor már Emesével kiegészülve női csacsogást folytattunk a bárbultnál eszegetve, úgyhogy hazafelé a villamoson már biztos voltam benne, hogy felhívom a barátnőimet egy kis csajos mulatságra. (A csajos mulatság, az némi alkoholt, és hizlaló ételeket jelent sok-sok pletykával 🙂
Arra gondoltam, hogy valami krémes, tejszínes édességgel próbálom meg elkápráztatni a lányokat, hiszen ennek mindig hatalmas a sikere. Más is megfigyelte már, akár magán is, azt a mozdulatot, amikor a diétázó barátnő belenyomja az újját a “bűnös” desszertbe, megkóstolja, aztán egyre gyakrabban teszi ezt, végül, mit számit ez az egy alakalom felkiáltással villát ragad?
Fergeteges volt! A lányok öt perc alatt eltüntették!

Hozzávalók:
20 dkg keksz (én shortbread-et használtam)
2 ek puha vaj
0,5 dl Baileys coffee

20 dkg krémsajt (Philadelpia, de a mascarpone is megteszi, ha csak az van otthon)
10 dkg málna (télen mirelit)
porcukor ízlés szerint

2 dl tejszín
1 habfixáló
0,5 dl Baileys coffee

málna a díszítéshez

A keszet ledaráltam, elkevertem a vajjal, és a Baileys-el. Amíg a krémeket elkészítettem, betettem a hűtőbe.
A sajtkrémet elkevertem a porcukorral, és a málnával. Nylon zacskóba töltöttem, és lecsippentettem a zacskó végét.
A habot félig felvertem, beleöntöttem a fixálót, majd 10 másodpercig még vertem a habot, amíg teljesen kemény nem lett. Hozzákevertem a Baileys-t is.
A keksztésztát fél centi vastagra lapogattam kör alakban, majd egy kistányért rátéve körbevágtam.
Váltogatva a málnás és Baileys-es krémeket, egy-egy csíkot nyomtam a habból a tésztára, majd elfordítottam 90 fokot, és megismételtem a csíkozást. Tálalásig hűtőbe tettem, és csak szeletelés előtt díszítettem.
Gyakrabban kéne összejönnünk a lányokkal csak úgy, minden cél nélkül beszélgetni egyet!
Készítettem még egy desszertet, de idő hiányában csak hétfőn posztolom.