Édesanyám hatalmas áldozatra képes édesapámért: 1971 óta úgy főzi a paprikás krumplit, ahogy ő szereti. Pedig se anyu, se én nem szeretjük a bő lére eresztett, nem szétfővő krumpliból készült paprikás krumplit. Apu viszont igen, ezért mindig ilyen készül a szülői házban.Sőt, míg én kockákra vágom a krumplit, apu csak a hosszában felszeleteltet díjazza 🙂
Úgyhogy a felnőtt lét egyértelmű haszna, hogy saját magam főzőm a paprikás krumplimat, és úgy eszem, ahogy én akarom: villával kicsit szétnyomkodva a tányérban, jól megborsozva, és egy pár kanál tejföllel a tetején. Ez így viszont nem fotogén, sőt! Úgyhogy a képen az „átalakítás” előtti állapot látható.
A paprikás krumpli tipikusan az az étel, ami készülhet kóser változatban is, de akkor választanom kéne a tejföl vagy a kolbász között (tejes vagy húsos), sőt a szalonnának is ki kéne maradni. Ezért aztán mi soha nem eszünk kóser paprikás krumplit 🙂
Hozzávalók:
2 kg szétfővő krumpli
0,5 kg hagyma
1 paprika
1 paradicsom
10 dkg füstölt szalonna
só, bors
pirospaprika
1 kk kömény
szerecsendió
20 dkg füstölt kolbász
4 szál virsli
A szalonnát apró kockákra vágom, és kiolvasztom a zsírját. Megfonnyasztom rajta a hagymát, és meghintem a pirospaprikával. Rögtön rádobom a kockákra vágott krumplit, paradicsomot, és zöldpaprikát, köményt, és reszelek bele egy kevés szerecsendiót. Sózóm, borsozom.
Felöntöm annyi vízzel amennyi ellepi, lefedem, és puhára főzöm.
Csak ekkor teszem bele a kolbászt és a virslit, így mire ezek is megfőnek, a krumpli kicsit szétesik. Néha teszek bele egy pár gerezd fokhagymát is, de nem mindig.
Kovászos uborkával az igazi, de az első idei még csak most kovászolódik, addig megteszi a csemegeuborka is.

















