Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok egy nagy salátás. Persze jól tud esni egy kellemes, igazán friss saláta ebéd előtt, de vacsora helyett (ebből is látszik, hogy csak valami helyett tudom elképzelni) nem szívesen eszek ilyesmit. Pedig hogy is mondjam? Szóval rám férne, na!
Mégis az “idénysalátáknak” mindig nagyon tudok örülni.
Most eljött az ideje a céklalevélnek, amit amúgy is ritkítani kellett, nagyon beindult. Aztán itt van a friss, édes zöldborsó is, és illatozik a menta.
Másnak talán ennyi elég is lenne, nekem muszáj volt rá tenni egy kis füstölt sonkát 🙂 Mondjuk ha lett volna itthon valamilyen erősen érett camembert-em, vagy kék sajtom, akkor maradhatott volna teljesen húsmentes is, de így hétfőn délelőtt csak ezeket találtam a hűtőben.
A cékla levele kicsit édeskés, kellemesen roppanós, de azért van annyira semleges, hogy bármilyen saláta alapja lehessen. Arról nem is beszélve, hogy gyönyörű!
Érdekes, hogy édesanyám nem rajon az ötletért, hogy megegye, de az idős szomszédunk szeme felcsillant, amikor látta, hogy viszem fel a kosárban: Eszterkém, de régen ettem céklalevelet. Gyerekkoromban gyakran készített édesanyám, de már nem lehet kapni sehol. Ezek szerint régebben még árulták is.
Tehát egy gyors saláta, egy szelet pirítóssal akár egy komplett ebéd is lehet.
Hozzávalók fejenként:
1 marék zsenge céklalevél
1 marék friss zöldborsó
1 kk vaj
5-6 levélke menta
5 dkg füstölt sonka
só, bors
olívaolaj
fehérbor ecet
A céklalevelet csíkokra vágtam, meglocsoltam ecettel és olajjal.
A borsót pici sóval és borssal megpároltam a vajon, majd rászórtam a felaprított mentát. A borsót a céklalevélre szórtam. A serpenyőben megpirítottam a sonkát, és a saláta tetejére tettem. Picit borsoztam.
