Tegnap Tokajban jártam Zwack Izabella meghívására egy „kis szüretre és egy tokaji aszú kóstolóra”. Kisbusszal indultunk reggel a Zwack gyár elől, újra érezhettem az Unicum illatot az udvaron. Nem vagyok egy alkoholista, de ha ott dolgoznék, egészen biztosan alig várnám a munkaidő végét, hogy megihassak egyet, elképesztő, olyan, mintha egy Unicumos pohárban dolgoznál.
Hölgyolvasóim kedvéért írom, hogy legnagyobb szomorúságomra most nem láthattam Zwack Sándort, biztosan nyolc után blokkol be a gyárba. Miután megérkeztünk Hegyaljára, a mádi Úrágya dűlőbe mentünk, ahol Zwack Izabella és Domokos Attila a Dobogó pince borásza fogadott bennünket, megnéztük a birtokot, és a tavaszi újratelepítésről hallhattunk pár szót.
10 gasztroblogger főz szépen sorban 5 olyan alapanyagból, ami azon a héten olcsóbban vásárolható meg a Spar üzletekben, a sort én kezdem. Miután megnéztétek, hogy nekünk mi jutott eszünkbe ennek a fixen öt alapanyagnak a felhasználásával, találjatok ki ti is valami izgalmas receptet – amiben ez az öt alapanyag szerepel, de ezen kívül bármi más is belekerülhet – és töltsétek fel a 
Minden ismerősömnél lakik egy szörny, aki zoknikat eszik. Különös ismertetőjele, hogy csakis félpár zoknikat tüntet el, és azok soha az életben nem kerülnek többet elő. Ennek a szörnynek van egy rokona, a félpár cipőevő, de az a faj az erdőben él valahol. A cipőevő mindig eleobja a pár cipő egyikét a legelképesztőbb helyere: tiszta kis hegyi patakba, gyönyörű tisztáson a gólyahírek közé, a legsötétebb erdő legmélyebb pontján, ahol azt hinnénk, hogy ember se jár, ott is megtalálható a félpár cipő, esetleg sörös doboz is, mert a cipő mellé sör is dukál. Csakhogy a cipőevő messze lakik, mi is csak a nyomával találkozunk rendszeresen, tőlünk még soha egyetlenegy lábbelit se vitt el soha.
Már a neve is klassz a Lecsóskertnek, de maga a projekt, amire létrejöttek, az tényleg figyelemre méltó! Közösségi kerteket szeretnének létrehozni Budapesten, de legalábbis egy „mintagazdaságot” ahol a tudást átadhatják más önszerveződő csoportoknak, akik szintén létrehoznak egy közösségi kertet, ahol megtermelik – legalábbis egy részét – annak a zöldségnek, gyümölcsnek és fűszernövénynek, amire szükségük van.
Évekig éltem abban a hitben, hogy kenyérsütőgépre semmi szükség. Láttam a nagynéném gépét, amit állandóan le kellett takarni, hogy az ablakon ne szökjön ki a meleg. Láttam a barátnőm gépét, amivel soha nem lehetett igazán jó kenyeret sütni. És különben is, nekem ott a dagasztógépem és a nagyon kis precíz villanysütőm, mi a fenének még kenyérsütő is?!