Eljött ez a nap is, ebben az évben az utolsó. Mi most elindulunk Mádra szilveszterezni, de gyorsan még megosztom az újévi lencsereceptemet. Közel ötvenen leszünk, aminek persze majdnem a fele gyerek. Valami olyat szerettem volna főzni, amit a srácok is megesznek minden morgás nélkül, de mégse a szokásos lencseleves vagy lencsefőzelék. Nem mintha azzal bármi baj lenne, szerintem pl. a mi családunk birtokolja a legjobb lencsefőzelék receptet, köszönhetően nagyanyámnak, de most egy picit extrábbat gondoltam.
Dávid nagyon izgatott, ugyanis Zálit a nagymamához vittük “bulizni”, és most újra egyke lehet három napig, ő ugyanis jön velünk, sok hasonlókorú gyerek lesz Mádon, jól fogja érezni magát. Ha sikerül túlpörögnie, márpedig ennyi gyerek között erre meglesz minden esélye, akkor ébren lehet még éjfélkor és koccinthat velünk valódi pohárral, gyerekpezsgővel. Kemény év volt neki nagyon, talán mostanra sikerült megszoknia, hogy testvére van. Zálit szereti, a helyzetet nem annyira. Azt hiszem, ettől csak 2014 lesz keményebb mindnyájunknak, de még ne rohanjunk ennyire előre, erről majd lesz idő mesélni jövőre.
Ilyenkor szokás fogadalmakat tenni, nekem is van egy Dácival kapcsolatban. Megpróbálok kicsit lazább lenni. Azt hiszem vannak dolgok, amiket túl komolyan veszek, és egyszerűen nem tudok elengedni, pedig hülyeség. Na, majd kiderül mennyire megy a nagy lazaság 🙂
És akkor a recept. Ez most nem lesz valami precíz, mert nagyon nagy adagot főztem, és teljesen felesleges adagokra osztani, csak olyan váncsás laza stílusban leírom kb, hogy mit és hogyan. Gondolatébresztőnek megfelel.
Hozzávalók:
Bacon az enyhén füstös íz miatt
hagyma félkraikára vágva
lapocka felkockázva
fokhagyma lereszelve
gyömbér lereszelve
őrölt kardamom
szerecsendió
méz
thai citromfű
fehér bors
babérlevél
reszelt citromhéj
citromlé
fehérbor
lencse
kókusztej
(chili külön, aki szeretne bele)
Tehát, a bacont kiolvasztottam, majd megdinszteltem a hagymát. ezen fehéredésig sütöttem a lapockát, a sok fűszerrel fűszereztem, majd rászórtam a lencsét és puhára főztem annyi vízben, amennyi ellepte. Amikor kész lett, kókusztejjel selymesítettem az ízén, és egy pici fehérbort is főztem bele. Megszórtam petrezselyemmel is.
Boldog új esztendőt kívánok, köszönöm, hogy itt voltatok, gyertek jövőre is!
Addig is, üljetek még la családdal és a barátokkal Együtt Egy Asztalnál. A legdrágább, legfontosabb idő!
Legyen benne póre, csirke, és tészta…
2 nagyobb zöldalma
Ez most egy hosszú poszt lesz, ugyanis Dórával, az Aldi egyik háziasszonyával azt a feladatot kaptuk, hogy hozzuk ki a karácsony esti menüt 4 főre 5000 forintból. Itt is, mint múltkor, azokat az alapanyagokat, amik voltak itthon, nem számoltuk. Természetesen ha ezeket mind egyszerre kéne megvenni, akkor többet költöttünk volna, mert nyilván nem 20 deka cukrot lehet vásárolni, hanem egy kilót. De irányvonalnak tökéletesen megteszi. Nem a hagyományos halászlé-töltött káposzta vonalat követtük, hanem attól kicsit könnyebb ételeket választottunk. Olyanokat, ami után még van kedve az embernek egy jó társasjátékra, és nem húzza a hasa a kanapéra 🙂
A bevált receptek nem véletlen öröklődnek anyáról-lányára. Többek között ilyen a túrófánk, amit szerintem minden családban sütnek, annyira egyszerű és kiadós. Múlt héten egy cukorbeteg barátunk jött hozzánk egyik este, és bár megígértette, hogy semmivel nem készülök, arra gondoltam, hogy az mégsem probléma, ha a gyereknek beígért vacsorát egy kicsit megváltoztatom, és sokkal szénhidrát szegényebben készítem el.
Arról beszélgettünk Dáviddal, hogy régen, amikor még nem volt egész évben kapható mindenféle zöldség, akkor hogyhogy nem haltak éhen az emberek. 🙂 Az egészen hihetetlen volt számára, hogy ez bizony nem is olyan régen még tényleg így volt, és csodálkozna, ha csak az én gyerekkoromba visszarepítené az a nagyon vágyott időgép.
Alig hitte, hogy a krumplit és a gyökérzöldséget mindenki elvermelte magának otthon, és bizony sokkal több fogyott a savanyú káposztából is. Szerencsére mi is taposunk be minden évben, így erről első kézből szerzett tapasztalatai vannak.
Azt szokás mondani a decemberről, hogy meghitt, nyugodt hónap. Maradjunk annyiban, hogy az utolsó hétre ez tényleg igaz, de a többire?! Soha ilyen rohanós hétköznapok, hétvégék nincsenek az év folyamán, mint ilyenkor. Még utoljára jól meg kell nyomni a munkát, hogy minden kész legyen év végéig, és a két ünnep közt ne kelljen dolgozni, ha lehet. Közben vásárolni, takarítani, főzni, csomagolni, tervezni, és a hétköznapi dolgokat is csinálni.
Nem egyszerű!
Nálunk ilyenkor gyakran van tíz perces vacsora. Jöhetnek a félkész ételek, gyakrabban nézem meg van-e valami maradék a fagyasztóban, és hetente legalább kétszer melegszendvicset vacsorázunk.
Ez az étel pont annyi idő alatt készült el, mint egy melegszendvics, mégis eszméletlen finom! Imádják a gyerekek is, és mi is!
A vajat megolvasztom a serpenyőben, és rádobom a gnocchit. Nem főzöm, csak sütöm, néha megrázva a serpenyőt. Most ezt a pici fajtát választottuk az Aldiban, nagyon jó ropogósra meg lehet sütni, és egy másfél évesnek is pont megfelelő méretű, nem kell félni, hogy nem tudja lenyelni. Amikor már kicsit megpirult (ez kb 5 perc) rászórom a hajszál vékonyan felszeletelt sonkát, és hozzáreszelem a fokhagymát is. Még két percig rázogatom, majd meglocsolom tejföllel és megszórom parmezánnal. Közben a gyerekek megteríthetnek, és már kész is vacsora.
10 perc, esküszöm! 🙂
A posztot az Aldi és az Aldi háziasszonyai támogatták. (x)
Nem egyszerű 1000 forintból főzni az egész családnak, de egyáltalán nem megoldhatatlan! Most ketten kaptunk egy-egy virtuális ezrest Etával az ALDI egyik háziasszonyával, és ebből oldottuk meg a kétfogásos ebédmenüt. Etel hagyományosabbat készített, én egy kicsit talán merészebbet. Mindent használhattunk, ami egy átlagos családban otthon megtalálható, az ezer forint csak a bevásárlásra vonatkozik. Etel minden nyáron befőzi a gyümölcsöket a kertben, ezzel is spórol télen. Nekem hagymalekvárom van itthon mindig, így a főzelék tetejére azt tettem, ha nem is feltétként, de „fűszerként”.
Olajban sütött tészta
Mindig is irigyeltem a Kiss, Nagy, esetleg Tóth vezetéknevűeket, engem ugyanis a Bodrogival anyakönyveztek. Akkoriban egyedül mi voltunk a budapesti telefonkönyvben Bodrogiak, és bevallom, én magunkon kívül soha egyetlen Bodrogival se találkoztam életemben (azóta tudom, hogy pl. Bodrogi Eszter is van másik, méghozzá egy orvos). Viszont van egy másik Bodrogi, akit mindenki ismer, a színész. Gyerekként ha nem hallottam huszonötezerszer a kérdést, hogy éééés rokonod-e a Bodrogi Gyula, akkor egyszer sem. Mindig mondtam, hogy nem rokonom, nekem tulajdonképpen egyetlen Bodrogi rokonom van, és az az édesapám, ugyanis a Bodrogi egy magyarosított név, és még apám se ezen a néven született, két bátyját is másképp hívják, és egyik unokatesóm se Bodrogi. Egyszer még azt is kipróbáltam, mi van akkor, ha azt mondom, hogy a rokonom, de akkor se történt semmi, nem kellett anekdotákat mesélnem a Gyula nagybácsival töltött fergeteges vasárnap délutánjaimról.
Nos, az 
