Hónap: 2014 szeptember

Nem tudom, mikortól vannak egy családnak hagyományai? Az nevezhető csak hagyománynak, ha a gyerek tovább viszi a szokást egy új családba, vagy akkor is, ha sokadszorra ugyanúgy teszünk? Nálunk ez a reggeli minden ros hasana reggelén 14 éve. Akkor még Diósdon laktunk, és nem messze volt egy hatalmas fügefa, ahol mindig beérett a füge, és hagyján, hogy beérett, de a tulajdonos ki nem állhatta.
Úgyhogy rendszeresen kaptunk egy-egy kosárral, és voltak hetek amikor mindenbe fügét főztem vagy sütöttem. Hát, ennek a fügemennyországnak sajnos vége, de a ros hasanai reggeli mit se változott. Ha úgy nézzük, akkor ez egy valódi hagyomány nálunk.
Receptnek nem merem nevezni, de ajálom, hogy próbáljátok ki ti is, remélem édes lesz tőle az évetek!

Minden kenyérszeletet vastagon megvajazok, majd rászeletelem a fühét, amit valamilyen kékpenészes sajttal szórok meg. Grill alá tolom, végül amikor megsült, mézet csorgatok rá.
Persze kaláccsal se akármilyen. Nálunk tegnap is ez volt a vacsora.
Jó évre írattassatok!

Tíz éves fiú. Napi 20 órát szeretne gépezéssel tölteni, de nem teheti, ugyanis van egy anyja, vannak barátai és a barátoknak is vannak szülei. Vagyis, ha együtt vannak a barátok, akkor se lehet csak gépezni. Ki is vannak borulva ettől rendesen, de még van beleszólásunk a dologba.
Persze ha tehetik, már nyúlnak is a telefonok után a legnagyobb társaságban is, vagy kilopóznak, és bekapcsolják a gépet vagy az X boxot.
Én napi 30 percben maximálnám a gép előtt töltött időt, az apja, aki egyébként informatikus, sokkal lazább ebben, őhétvégén többórás meneteket is engedélyez.
Sokat beszélgetünk erről a többi szülővel. Mindenkinek van persze véleménye, sőt leginkább mindenki sokkalja a számítógép előtt töltött időt, és ismerek olyat, ahol a gyerekek csak hétévégén, és akkor is maximum fél órát játszhatnak. 

Én nem vagyok ennyire szigorú, először is imádja, jól lehet a játékidővel motiválni (mondhatjuk zsarolásnak is, de az nem túl píszí.) “Ha elolvasol 100 oldalt a regényből, gépezhetsz egy órát.” Van amikor leteszi a könyvet a 100. oldalon, de van, amikor csak a 170-nél kap észbe: Úristen, majdnem elfelejtettem gépezni…
Másodszor, minden haverja gépezik. A játékok folyamatosan témát adnak nekik. Nem tudom mennyit beszélnek róla, de így 5-6. osztályban még nagyon úgy tűnik, hogy többet, mint a lányokról. Remélem ez majd változik, bár a nagyfiús anyukák azt mondják, hogy a lányoknak ma már muszáj a számítógéppel osztozni.
Az utóbbi hétvégén két vicces dolgot is hallottam, amivel kamasz fiúknak próbálnak ésszerű  keretet szabni a gépezésre: egyik apuka este kikapcsolja a wifit, hogy legalább az online játékok befejeződjenek, a másik pedig mindent elszed a srácoktól és kulcsra zárja másnap reggelig. Mi még szerencsére nem tartunk itt, és remélem nem is jön el ez az időszak, de be kell vallanom, hogy pár éve én is csak úgy tudtam Dávidot elcsalni egy túrára az erdőbe, hogy beszereztünk egy túra gps-t. Így jókedvűen mozdult ki a lakásból, kütyű a kezében, kilométerek a lábában, jólevegő a tüdejében. Na és persze mi is imádjuk, elképesztően érdekes helyeket fedeztünk fel így.
Dávidnak van saját számítógépe a szobájában. Először is egy informatikus apuka mellett ez alapfelszereltség már hat évesen. Másodszor az én laptopom a munkaeszközöm, nem lehet rajta játszani, harmadszor az apja gépén is folyamatos munka folyik. Telepítettünk rá komoly tűzfalakat, de egyelőre szerencsére nem keres olyan tartalmakat, amik ellen védeni kéne. Úgy tűnik titkai nincsenek még, leginkább zenét hallgat, vagy videót néz azokról a játékokról, amiket játszik.
Na erreől muszáj pár szót írnom. Én ettől vagyok ki. A srácok legalább annyi videót néznek egy játékról, mint amennyit játszanak vele. Ezeken a videókon más játszik, közben folyamatosan kommentálja a saját játékát. Nyilván korosztályos különbség, de ezt egyszerűen nem tudom megérteni. Mert ha csak akkor néznék, amikor még nem ismerik a játékot… De nem.
Végülis én is szoktam főzős videókat nézni, úgyhogy egy szavam se lehet(ne).
Egy éve pedig Dávid is elkezdett a tanuláshoz kapcsolódó infókat keresni a neten. Már egész jól tudja megválasztani a keresőszavakat, és a találatokból is könnyen kiválasztja a hasznos információkat.
Folyatom.

Belevágok a közepébe.
Annyi nyomasztó, stresszes dolog volt az utóbbi 2 hónapban, hogy egyszerűen nem volt kedvem az élet naposabb oldaláról írni, de most rájöttem, hogy ha nem szedem össze magam, akkor bezárhatom a blogot. Úgyhogy megajándékoztam magam pár csirkeszárnnyal, egy jó pohár borral, és újra a jóra koncentrálok. Vagy ha nem, akkor arról is írni fogok.
Mától a blog kicsit megváltozik majd, az is lehet, hogy nem lehet majd gasztroblognak nevezni, de ezt majd eldöntitek ti (azért lesz sok recept, nincs ok aggodalomra!). És remélem nem csak a receptekért jöttetek eddig, hanem minden más is érdekel majd benneteket. Azért ígérem továbbra se politikáról, számítástechinkáról, (arról ír a férjem) vagy rockzenéről lesz szó.
Szóval most még egy recept. Ezzel rángattam ki magam tegnap este az iskolakezdős stresszből. Jó csípős lett, szerintem így jó, és most ezt magamnak sütöttem.

Hozzávalók:
50 dkg csirkeszárny
1 lime leve és reszelt héja
4 ek olívaolaj
só

1 dl cider
1 ek fehérbor eset
1 dl sűrű paradicsomlé
2 gerezd fokhagyma
4 szegfűszeg
2 szegfűbors
2 ek szójaszósz
2 ek méz
2 kk füstölt chilipaprika por
2 ek Worcestershire szósz

2 ek szezámmag
A csirkeszárnyakat bepácoltam a lime levébe és reszelt héjába, a sóba és az olívaoljaba.
Egy éjszakát a hűtőbe tettem. Másnap a többi hozzávalót összekevertem, és lassan főztem negyed órát. Megkentem a páccal a szárnyakat, majd serpenyőben 5-5 percig sütöttem mindkét oldalát. Közben 200 fokra melegítettem a sütőt, végül a szárnyakat 20 perc alatt befejeztem a sütőben.
Beleforgattam a maradék pácba, majd megszórtam a szezámmaggal, és visszatoltam a lekapcsolt, de még meleg sütőbe 10 percre.
Fehér kenyérrel, káposztasalátával, csemegeuborkával. Hmmmmmmmm.