Kaptam egy e-mailt valakitől, hogy ő is szeretne kóser konyhát vezetni, mondjam el, hogyan kell. Ebben a posztban csak a konyháról, mint a lakás részéről, illetve az edényekről írok egy pár dolgot, de közel se mindent! Ez nem olyan egyszerű, nagyon sok mindent kell tudni hozzá, de ha az ember komolyan gondolja, előbb utóbb menni fog. A rabbik azt szokták tanácsolni, hogy először ne legyen igazi kóser minden, csak próbáljunk meg úgy csinálni, mintha. Tanuló időnek tökéletes.
Ez azt jelenti, hogy maradhatnak a régi edények, de jelöljünk ki közülük külön húsosat és tejeset, és ezentúl csak olyanokat együnk belőle, ami elvileg kóser is lehetne. Általában a kék a tejes jele (kék bögre, csík a kistányéron), a piros pedig a húsosé (a konyharuhán is). Ha már itt nem hibázunk, akkor érdemes már csak új edényeket vásárolni, nehogy valami olyan hibát kövessünk el, hogy a szép új kóser porcelánt ki kelljen dobni.
Minden új edényt használat előtt el kell vinni a mikvébe, a zsidó rituális fürdőbe megmeríteni, a megfelelő áldás kíséretében. (A Mikvéről is készül egy iromány) Mivel a mikve elsősorban spirituális megtisztuláshoz vezet, és nem fizikálishoz, ezért itt nem a koszt mossuk le az edényekről, hanem spirituálisan előkészítjük az edényt a kóser ételek főzésére. Éppen ezért mielőtt odavinnénk a lábosainkat, alaposan el kell mosogatni, minden címkétől meg kell szabadítani, hogy a víz mindenhol érintkezhessen vele. Ha nincs mikve a környéken, semmi vész, megteszi egy folyó, de a tenger is. Ahol nagyon sok vallásos zsidó él, vannak olyan konyhafelszerelés üzletek, ahol bent az üzletben rögtön meg is lehet meríteni az edényt, és nem kell máshova elvinni. Elég kényelmes megoldás.
Fontos, hogy teljesen elkülönítsük a tejes ételekhez használt edényeket a húsos ételekhez használtaktól. Erre rendszerint külön konyhaszekrényt használunk. Ha valaki megteheti, jó, ha két mosogatója is van, sokkal kényelmesebbé teszi az életet, mint állandóan kézben tartott edényeket mosogatva arra vigyázni, hogy ne érjen a mosogatóhoz. Általában a mosogatógép húsos, mert többször eszünk húst, mint tejet, több edényt piszkolunk. Ha már két gépünk nincs 🙂
Van, akinek két hűtője is van, de erre igazából nincs szükség, ugyanis a becsomagolt, hideg ételek nyugodtan lehetnek egy hűtőben. (Fontos a hideg)
Persze a konyhapultot el kell különíteni egymástól, külön pulton készíteni a húsos, és külön pulton a tejes ételeket.
Ha valaki meglévő konyháját szeretné kóserolni, nagy fába vágja a fejszéjét! Érdemes segítséget kérni egy rabbitól. Mi is ezt tettük, sőt ha valami gondunk van, mostanság is telefonálunk neki. Jobb megoldás az edény kidobálásnál! Minden eszközt, gépet, ami érintkezhet közvetlenül az élelmiszerrel kóserólni kell. A sütőt alaposan ki kell takarítani, majd ha van benne öntisztító program, akkor azzal kiégetni. Ha nincs, akkor sokáig hevíteni, majd gázzal működő „mini lángszóróval” mindenhol kiégetni, amíg izzik. Utána hagyni kihűlni.
A konyhapultot (laminált fa, márvány) le kell sikálni, vizet önteni rá, majd forró vasalóval mindenhol „kivasalni”. Nekem tömörfa a munkapultom (nem lehet kóserolni), amire egy műanyag táblát teszek ha kósert főzők, pontosan betartva, hogy a tábla alja mindig alulra kerüljön. A fémmosogatót szintén lángszórózni kell.
Vannak edények, amiket lehet kóserolni. Ilyen a rozsdamentes acél. Hő hatására az edények beszívják magukba a bennük készített ételt, ezért nem elég az edényeket elmosni ahhoz, hogy kóserek legyenek. Sok edényt úgy lehet kóserrá tenni (kóserolni), hogy nagyon forró vízbe kell bemártani egy pár másodpercre és így a hõ hatására kitisztul, és ezután rögtön hideg vízzel kell leöblíteni. Ezt akkor lehet megtenni, ha az edényt elõtte 24 órán át nem használták. Nem lehet viszont a teflont, a kerámiát, a porcelánt és a hőálló üveget sem. Ez utóbbi edények magukba szívják az ételt, és már nem lehet eltávolítani onnan. Érdekes, hogy egy sima üvegpohár mosogatás után mindig kóser, de a hőálló üveget nem lehet kóserólni. (Én szombatra új edényeket vettem, és nagyon figyelek rájuk. Mégis előfordult már, mivel nem minden kóser nálunk, hogy a fiam a kóser salátára rádobott valami tréfli dolgot. Gyorsan hívtam a rabbit, aki megnyugtatott, hogy nincs semmi baj, mert az étel nem volt meleg. Öntsek ki mindent, hideg vízzel mosogassam el, és hagyjam állni. Igaz nekem, ha valamivel komoly probléma történne, akkor sem kell kidobni, mert jó lesz hétköznapokra, de mégis újat kéne venni.)
Ezek az előírások nagyon bonyolultnak tűnnek (azok is), de hamar bele lehet jönni. Igaz az is, hogy ilyen fél kóser konyhát vezetni, mint amit én vezetek, sokkal több munkával jár, mint egyszer megcsinálni az egészet, és aztán tartani az előírásokat, de mit tehet az ember, ha olyan gyarló, hogy képtelen lemondani bizonyos dolgokról? 🙂
Megjegyzem, hogy ortodox vendégeim természetesen csak úgy esznek az általam főzött ételekből, ha jóval étkezés előtt megérkeznek, és felügyelhetik az ételkészítést. Ezzel nincs probléma, legalább többet lehet beszélgetni. De ha csak úgy időre hívnék ilyen vendégeket, akikkel nem is vagyok napi kapcsolatban, akkor nem várhatnám el, hogy egyen a tányéromból. Ebben az esetben eldobható műanyag tányérral terítek, és hozatom az ételt. Így a legegyszerűbb, és senki nem haragudhat meg a másikra ok nélkül.
Az ételekről és a
mikvéről legközelebb írok. Folyt. Köv.
Manapság, amikor annyi rosszat hall az ember a kenyérhez adott adalékanyagokról, és egyre jobb sütők kaphatóak mindenképp megéri néha kenyeret sütni otthon. Én gyakran teszem, és szinte mindig kovásszal. Sokkal kevesebb munka van vele, bár első olvasatra talán macerásabbnak tűnik a kovász miatt, de nem az. Kedvet egy könyv csinált hozzá három évvel ezelőtt, amit a kórházban olvastam, amíg arra vártam, hogy a tizedik hónapban végre megszülessen a fiam. Anthony Bourdain, A konyhafőnök vallomásai című könyvében, ami igencsak feledhető alkotás, egy alkoholista, narkós szakács remek pékárukat süt. Olyannyira, hogy állandó hiányzásait is elnézik neki a munkahelyén. Egy nagy tartályban tartja a kovászt, amit kurv.-nak hív, és részegen fetrengve is eszébe jut, hogy meg kell etetni. Etessétek meg a kurv.t! 🙂 Az én kovászom három éve készült, azóta etetem.
