Nagy szaloncukor teszt, rengeteg pocsék cukorral és egy nagy meglepetéssel a Díványon.
Szerző: fuszereslelek
Diótorta whiskyvel
Születésnapra sütöttem ezt a tortát, unokatesóm ugyanis 40 éves lett.Valami férfias tortában gondolkodtam, rózsaszín eper-joghurt kis pillangókkal nem illett volna az alkalomra. Dió, csokoládé, vanília, tejszín és whisky került bele. Gyorsan elkészül, jól be kell csupán hűteni, és lehet is enni belőle.
A krémtől kicsit féltem, ugyanis a főzött vaníliakrémet vegyítettem tejszínhabbal, de működik a dolog, teljesen homogén lett. Az ötletet a Dívány krémes tesztje alkalmával loptam, akkor ettem olyan krémest, ami nem a kalsszik főzött krémmel volt töltve, hanem „könnyítettek” az állagán egy kevés tejszínhabbal. Igaz, hogy így már nem az eredeti krémes, de nagyon finom volt!
Hozzávalók a tortához:
8 db tojás fehérje
15 dkg 70% kakaó tartalmú étcsokoládé
20 dkg dió
20 dkg cukor
1 csipet szerecsendió
1 csipet fahéj
1 csipet só
kb. 1 dl whisky
A tojások fehérjét kemény habbá vertem a cukor felével és a sóval.
A csokoládét és a diót késes robotgépben felaprítottam. Volt benne pár nagyobb darab is, de ez egyáltalán nem probléma! Elkevertem a maradék cukorral és a fűszerekkel.
Végül két részletben összekevertem a habot a diós csokoládéval.
170 fokra előmelegített sütőben 35 perc alatt sült meg.
Hagytam teljesen kihűlni, majd kettévágtam. Mindkét részét meglocsoltam whiskyvel.
Hozzávalók a krémhez:
8 tojás sárgája
3 dl tej
1 ek keményítő
4 ek cukor
5 dl tejszín
1 rúd vanília kikapart belseje
A tojások sárgáját elkevertem a tejjel és a cukor felével. Belekevertem a keményítőt és vaníliát is. Nagyon alacsony lángon sűrű krémmé főztem. Teljesen lehűtöttem.
A tejszínt felvertem a maradék cukorral, majd kanalanként lassú fokozaton, de géppel belekevertem a vaníliakrémet. Teljesen homogén, könnyű krém lett.
Megtöltöttem vele a tortát.
INDUL!!!
Egy sorsegy ára 1000 forint, a pénzt a Gyermek étkeztetési alapítvány számlájára kérjük befizetni.
1. Főzőtanfolyam a Csillagánizs Főzőiskolában
2. Szarvasgombacsomag a Szarvasgomba.hu
3. Ebéd a Babel Delicate étteremben
4. Fotókidolgozás a DigiLabor.net-től
5. Öntöttvas grillserpenyő a Vilen Bt.-től
6. Gyertyafényes vacsora a Rosinante Fogadóban
7. Ínyenccsomag a Culinaristól
8. Vacsora a Stand Bistroban és konyhatúra Segal Viktorral
9. Profi séfkés a Kitchen Factory-tól
10. Késtechnika tanfolyam a Makifood főzőiskolában
11. Olívaolaj-csomag és olajkóstoló tanfolyam Giuseppétől
12. Stahl magazin előfizetés és Kulinária Kiadó könyvcsomag
13. Vacsora a megújult Aranyszarvas Étteremben és fél nap Mogyorósi Gábor séffel
14. Csúcsgasztronómiai könyvcsomag az Alexandra Kiadótól
15. Vacsora a Dining Guide zsürije által az „Év Éttermének” megszavazott étteremben és gálameghívó
1. Burek- és gibanica sütés Ágival
2. Dedikált szakácskönyv és főzőest Chili és Vaníliával
3. Öntöttvas edény és házi tészta Cserkétől
4. Főzés és ételfotózás Dolce Vitával
5. Üvegkép és gasztrocsomag Fakanáltól
6. Kalácsfonás és vacsora Fűszeres Eszterrel
7. Disznótoros vacsora Horasznál
8. Vasárnapi villásreggeli Kakóscsigával
9. Forró csokizás Lila Fügével
10. Fagyizás és egyedi tányéralátét Lilahangyától
11. Közös kenyérsütés és csomag Limarától
12. Kávétanfolyam és ebéd Loriennel
13. Klasszikus ozsonna Mirelle-nél
14. Nemzetközi sajtcsomag és fondüzés nemisbékától
15. Grillvacsora és borkóstoló Ízbolygóéknál
Birkavagdalt birsalmával

Kaptam fél kiló növendék birkahúst. Nem túl sok, és vendégeket vártam, úgyhogy valamivel ki kellett egészíteni, hogy elég legyen.
először marinált paprikával gondoltam, mert a piros szín nagyon szépen mutatott volna a hús között, de aztán rájöttem, hogy van itthon két szép birsalmám, és egy csomó dióm.
Idén szerencsére annyi dió termett szinte mindenhol az országban, hogy már 800 forintért is lehet kapni egy kiló pucolt diót, érdemes kihasználni, hátha jövőre rossz idő lesz a dióra, mint idén az aszúra.
Birsalmás birka fasírtot ettem már valamelyik arab piacon, tehát az ötlet nem az enyém sajnos, de vagdaltként is megállta a helyét. Zöldsalátával, csípős ecetes paprikával és hummusszal ettük. Jó kis téli vacsora!
Szerintem disznóból is elkészíthető, akinek nincs otthon birkája.
Hozzávalók:
50 dkg birkahús darálva
1 zsemle
2 birsalma
10 dkg dió
5 dkg mazsola
2 ek libazsír (Vagy valamilyen füstölt szalonna apró kockákra vágva. Természetesen ha disznóból készül, akkor nem nagyon kell hozzá zsírpótlás.)
2 kk őrölt fahéj
1 kk őrölt szegfűszeg
1 kk őrölt szegfűbors
2 fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
só, bors
chili ízlés szerint
A hagymát a zsíron megdinszteltem, a zsemlét vízbe beáztattam és kinyomkodtam. A diót nem vágtam össze, egyben hagytam. A birset kimagoztam, és kb. 3X3-as kockákra vágtam. Minden hozzávalót összekevertem, és egy sütőpapírral bélelt formába simítottam. 180 fokon 45 perc alatt készre sütöttem.
Madártej mitől jó?

Tényleg nem gondolom azt, hogy lenne olyan, aki ne ismerné a madártej receptjét, mégis szóba jött legutóbb egy csomó változat, amikor erről beszélgettünk.
Persze az alap mindenhol ugyanaz: tojás és tej, és általában vanília. De a barátnőm azt mesélte, hogy neki felnőtt korában vált nyilvánvalóvá csupán, hogy a vanília elengedhetetlen. Az édesanyja mindig vaníliapudinggal sűrítette be a tejet, gondolom azért, mert kevés tojást használt hozzá, és valaminek sűrűséget is adnia kellett.
Aztán itt van a tojásfehérjék mikrózása: én is olvastam 5-6 éve valamelyik fórumon, hogy a felvert habot pár perc alatt mikróban meg lehet egyben főzni, utána csak szaggatni kell. Ki is próbáltam, de az eredmény nem tetszett. Az egy megmikrózott tojáshab volt, és nem olyan finom galuska ami a vaníliás tej tetején gőzölődik készre.
Egyébként a madártejben egy rossz dolog van csupán: nyári hőségben esik a legjobban a jéghideg vaníliás krém, mégis télen könnyű készíteni. Ilyenkor miután megfőtt, kiteszem a lépcsőre lehűlni, aztán mehet is a hűtőbe. Nyáron hideg vízben próbálom lehűteni a madártejet is, és magamat is a hosszas gőz felett állás után.
Én miután a vaníliás krém alatt elzárom a lángot, mindig belekeverek egy kevés tejszínt. Ettől lesz igazán krémes, olyan finom, hogy nem lehet abbahagyni.
Fontos még a tojás és a tej minősége is. Madártejhez egyszerűen muszáj 3,5% zsírtartalmú biotejet vagy háznál vásárolt tiszta, zsíros tehéntejet és jóízű bio, de legalábbis házi tojást vásárolni. Egy ilyen ételnél, ami ennyire kevés alapanyagból készül, különösen fontos az alapanyagok minősége.
Én teszek bele mazsolát is, mert az egész család imádja, és egy csipet reszelt citromhéjat is. Mindkettő elmaradhat.
3 liter 3,5%-os biotej
30 db tojás
2 dl tejszín
2 rúd vanília
10 dkg mazsola
1/4 citrom nagyon finomra reszelt héja
csipet só
cukor ízlés szerint
A tojások sárgáját elválasztom a fehérjétől. A sárgáját elkeverem a cukorral.
A tejet alacsony lángon felforralom. Belekaparom a vaníliamagokat és beleszórom a citromhéjat is.. A tojásfehérjét kemény habbá verem egy csipet sóval és kevés cukorral. Azért édes legyen, de nem ebben dominál a cukor.
Kanállal galuskákat szaggatok a fehérjehabból és mindkét oldalát megfőzöm. Nagyon nagyra dagad, egyszerre nem szabad túl sokat tenni bele. Szűrőlapáttal kiszedem.
Amikor a fehérje elfogyott, a tejhez keverem óvatosan a tojássárgáját és a mazsolát. Pár percig főzőm, amíg besűrűsödik. Miután elzártam a lángot, elkeverem benne a tejszínt is. Visszateszem a krém tetejére a habokat, és alaposan behűtöm. Csak langyos madártejet ne! 🙂
a hegy megy
De most a hegy jön. Legalábbis a szőlőhegy.
2009. december 12-én Erdőbénye Budapestre költözik.
Akinek nem volt ideje nyáron eljönni a Bor, Mámor, Bényére, vagy ősszel nem lehetett ott a Pásztortüzeken, esetleg ott volt mindkettőn és pont azért eljönne most is koccintani velünk egyet a nagy karácsonyi/hanukai rohanás közben, azt szeretettel várjuk!
Egy csodálatos helyen, a Deák tér közelében várjuk a gyerekes családokat 16 órától, a gyerek nélkülieket 18 órától. Lesz élőzene, kézműves foglalkozás, és pár pénztárcakímélő falat. Nem lesznek nagy báránysültek és bográcsok, de pecsenyezsír, zakuszka, körözött, sajtok lesznek.
Na és persze csodálatos borok 🙂
Berger, Csite, Homonna, Jakab, Vissy, Béres, Vivamus, Olze vin.
A részvétel előzetes regisztrációhoz kötött, dobjatok egy mélt az
Mindenkit szeretettel várunk!
Briós
Brióst sütöttem csütörtök este. Az első és a második előételhez is kínáltuk a vendégeknek.Először libatepertővel és fügés lilahagyma lekvárral adtuk asztalra, utána pedig pecsenye libamáj kiegészítője volt.
A libamáj megér pár szót szerintem. Sokan túlsütik, egészen egyszerűen nem merik elég hamar kivenni a serpenyőből, pedig akkor lesz igazán finom, ha rózsaszín a belseje. Erre biztos lesznek, akik felhördülnek, hogy az nyers. Maradjunk inkább a pont jól elkészített-nél, mert a nyers nem hangzik jól, és nem is igaz. A pecsenye liba és kacsamájat nem szabad átsütni!
A másik, hogy robban, pattog, ugrál. Ezt eddig is tudtam, nem nagy újság, ugráltam is előle, de a mostani máj (Lilahangya szerint sportos volt 🙂 konkrétan kiugrott a serpenyőből, majd egy másik úgy felrobbant, hogy mindent beborított, többek között az arcomat is. Úgyhogy ha ma napközben valaki egy olyan nőt lát bolyongani az első kerületben, akinek egy nagy seb van az arcán, akkor az tudja, hogy velem találkozott, aki hősiesen megbirkóztam egy liba májával.
A májat egyébként mézes vajban sütöttem, tálalásnál pedig megszórtam citromhéjjal és tengeri sóval.
A citrom reszelt héját beáztattam saját levébe pár órára, majd miután szárazra töröltem, kevés olajon egy serpenyőben fél perc alatt megsütöttem. Az ötletet Amelie-től loptuk.
Na de maradjunk a briósnál:
3 dl langyos tej
60 dkg liszt
3 ek cukor
4,2 dkg friss élesztő (A Lidlben szoktam venni a friss élesztőt, és ott ekkora egy kocka)
3 ek nagyon puha vaj
3 tojás sárga
1 kk só
A tetejére plusz egy tojás sárgája
Az élesztőt egy kevés cukorral megfuttattam a tejben, majd minden hozzávalóból tésztát dagasztottam. 15 percig dolgoztam vele, majd letakarva a duplájára kelesztettem.
Ebből a mennyiségből 14 darab lett. Vékony szálakat sodortam belőle, majd felcsavartam, és egy muffinsütő formába tettem őket. Kettő kimaradt, de sütőpapíron azt is kisütöttem.
Letakartam, és újabb fél órát hagytam kelni, majd megkentem a tetejét a tojás sárgájával.
180 fokra előmelegített sütőben szép pirosra sütöttem.

sok kicsi
A felajánlásokat november 16-30. között fokozatosan lehet megismerni, a honlapon minden nap megjelenik egy céges és egy blogos ajándék, november 30-án lesz tehát egy szép hosszú listánk, jobbnál jobb programokkal/csomagokkal. A 30 felajánlásra 1000 forint értékű sorsjegyeket lehet venni, mindenki célirányosan arra (azokra), amelyik leginkább felizgatta a fantáziáját.
A sorsolásra december 18-án kerül sor.
Minden részlet az akció menetéről itt olvasható, öt felajánlás már kint is van.
Remélem minnél több kicsi felajánlás érkezik majd, és a sok kicsiből pár gyereknek jut majd uzsonnára, nem kell sóváran nézniük társaik ebédjét. Sajnos Magyarországon is sok olyan gyerek él, akik csak az óvodában/iskolában jutnak meleg ételhez.
Személyes felajánlásom:
A felajánlás két főre szól, de lehet úgy is, hogy mondjuk fonni csak a pár hölgy tagja érkezik, és a vacsorára toppan csak be a párja. (Ez csak személyes kiegészítés, nálunk biztosan így működne: én mehetnék fonni, de a férjem csak a végére szeretne megérkezni 🙂 Természetesen lehet azért közösen is fonni, sőt, szeretettel várok két fiút vagy két barátnőt is!
Borblog ajánló
Csite Norbi úja blogolásra adta a fejét. Leginkább borokról fog írni, de várható pár másik téma is. (Gondolom lesz itt szó gasztronómiáról és talán Erdőbényéről is)
Blogját Alkonyi László egyik gyönyörű mondatával indította:
A földért, amely otthon tart és az emberért, aki alkotni akar.
Kacsazsíros kenyér
Furcsák vagyunk mi emberek!Hiába tudjuk, hogy kacsamell a vacsora csúcspontja, vagy parmezános fűszervaj olvadozik majd a sütőtök leves tetején, sőt még négy fogás hátra van, ha egyszer langyos, ropogós héjú kenyeret tesznek elénk és egy kis tálban kacsazsírt, akkor nem tudunk és nem is akarunk keveset enni belőle.
Sőt, a szemünk sarkából az újhagymát figyeljük, hátha lesz olyan szerencsénk… Esetleg édes lilahagyma, ha más nincs. Nagyszemű só, talán valami csípős házi savanyúság. Nem kell más.
Gyerekkoromban sok pékség működött még a városban, nem költözött ki minden a legtávolabbi külvárosba, ipartelepekre. Akkor még naponta lehetett érezni a friss kenyér csodálatos illatát az utcán sétálva, de a pékautók is vitték magukkal amerre jártak.
Mióta a hipermarketek szeretnének a pékeink lenni, az illat eltűnt. De az illat annyira részévé válik annak, aki érezte már valaha, mint ha valamilyen veszélyes kábítószer lenne.
szerencsére egyre többen sütnek otthon kenyeret, sőt, újra nyílnak valódi kenyeret árusító pékboltok. Igaz az illat még nem az igazi, mert nem a bolt mögött sütik, csak hozzák valahonnan, de a kenyér kezd újra kenyér lenni.
Zsírozásra való kenyér:
Kovász:
20 dkg kenyérliszt
15 dkg víz
3 dkg élesztő (friss)
A hozzávalókból gyorsan tésztát kevertem, majd éjszakára hűvös helyen hagytam. (15-20 fok körüli helyen egy nagy tálban, nehogy kidagadjon belőle.)
A tésztát másnap készítem el:
az egész kovász
40 dkg liszt
20 dkg víz
2 dkg vaj
1 dkg élesztő
1 pici főtt krumpli kihűtve, áttörve (olyan 2 ek)
Alaposan kidagasztom a tésztát. Lefedem, és hűvös helyen duplájára dagasztom.
Kinyomkodom belőle a levegőt, megformázom, és lisztezett sütőlapra borítom, majd a tetejét is megszórom liszttel.
Lisztezett konyharuhával letakarom, és hagyom újra a duplájára kelni. Minél lassabban kel, annál jobb lesz a tészta! Közben előmelegítem a sütőt 250 fokra.
Betolom a kenyeret, és gyorsan a sütő aljába öntök egy pohárka vizet. Ezt 20 perc múlva megismétlem, majd a hőmérsékletet leveszem 200 fokra.
Akkor jó, ha az alja kongó hangot ad, összesen kb 30 percet sült.

