Fűszer és Lélek archívum

Ez egy hűtőszekrény-ajánló poszt lesz, de mielőtt belecsapnék a közepébe, egy kis személyes történet. Már említettem, hogy egyik újévi fogadalmam az volt, hogy nem dobok ki élelmiszert többet. Nagyon szégyellem, amikor zöldség, vagy gyümölcs megy tönkre a hűtőben, vagy egy félig elfogyasztott befőtt penészesedik meg, arról nem is beszélve, hogy össze se merem számolni, mennyi pénz ez egy évben.

Biztosan tudom, hogy nem csak én vagyok így ezzel, egyik volt osztálytársamnak külön albuma van a penészes ételekről a facebookon. Persze mentségem van bőven, hetente-kéthetente tudunk csak bevásárolni, és akkor megveszünk mindent előre. Annyi ételt, hogy alig fér be a mostani hűtőmbe. Aztán jó esetben tartom magam az eltervezett menühöz, és minden sorra kerül, de gyakrabban olvasok, találok ki valami izgalmasabbat, amitől aztán borul az egész terv, maradnak a hűtőben az alapanyagok, és gyorsan el is feledkezem róluk, mert nincsenek szem előtt. Viszont ha látnám őket minden alkalommal, amikor kinyitom a hűtőt, esélyük se lenne tönkremenni, a lelkiismeretem is megnyugodna. Mikor látnám? Ha nem kerülne a felső polcok leghátsó zugába, ahol eltakarja a tojásos doboz, vagy a tej. Van erre megoldás, méghozzá a kihúzható polcok.

Ha új hűtő vásárlás előtt állsz, ajánlom a Samsung új alulfagyasztós hűtőszekrényeit. Nem csak a kihúzható polcok, kivehető rekeszek miatt, de az energiatakarékossága miatt is.

Minden háztartás egyik legnagyobb energiafogyasztója a hűtőszekrény, pláne ha gyerekek is vannak a családban, akik tízpercenként nyitogatják az ajtót, majd percekig nézik a belsejét, mielőtt kivennék a narancslét. Ismerek ilyet személyesen 😉 A hűtő nemcsak nagy méretű, de a nap 24 órájában be is van kapcsolva. Így aztán egy hűtőnél tényleg nagyon fontos szempont az energiafelhasználása! Ez egyrészt környezetvédelmi szempontból, másrészt pedig a pénztárcára is hatással van – egy jól kiválasztott hűtőszekrény éves szinten jelentős összeget spórolhat a családi kasszának.

A Samsung új alulfagyasztós hűtőszekrényénél rengeteg okos ötletet vetettek be a gyártó tervezői, amelyek révén jelentős energiamegtakarítás érhető el. Ilyen például a kompresszorban történt újítás. Az intelligens vezérlésének köszönhetően ki- és bekapcsolgatás nélkül tartja meg a kívánt hőmérsékletet, ezáltal energiát takarít meg, védi a környezetet is, sőt még a zajszintet is csökkenti. A hűtőszekrény ajtajának gyakori nyitogatása, vagy éppen egy tányér melegebb étel behelyezése esetén ez a kompresszor képes hideg levegővel gyorsan szabályozni a hűtőben lévő hőmérsékletet, hogy csökkentse a felesleges energiafogyasztást. Ennek következtében a húsok, zöldségek és gyümölcsök mindenkoron optimális hőmérsékleten tárolhatók benne, hogy minél tovább frissek maradhassanak.

Plusz három igencsak nem elhanyagolható érv a Samsung új alulfagyasztós hűtőszekrényei mellett: a 10 év garancia, No Frost technológia, vagyis soha nem kell leolvasztani, mert nem képződik rajta jég,  és a szépség.

Bővebben: okosotthon.samsung.hu

 

 

Szinte már tényleg minden van Budapesten, legalábbis, ami az étteremkínálatot illeti. Két dolog hiányzik továbbra is nekem, az IGAZI bagelező, ahol nem attól bagel a bagel, hogy kerek és lyukas a közepe, és egy pitéző pie-ozó. Bár a pite nem pie, felőlem árulhatnák őket nyugodtan egy üzletben. Lenne mindenféle csodálatos pite, az almástól, a citrom tarton keresztül a quiche-ig, és lenne sokféle angol pie is. Esetleg még a pástétom is beleférne a kínálatba. És egyszerűen hívhatnák a helyet pitézőnek, nem sértődnének meg a kedves kisasszonyok a pultban, ha a vendég lepitézné a pie-t. Egyébként az, hogy egy pitéző mennyire hiányzik nekem Budapesten, akkor tudatosult bennem, amikor valamelyik Man in black részben többször is pitéztek.
Nálunk tegnap vacsorára volt pie, méghozzá azért, mert végre boldog tulajdonosa vagyok egy készlet Falcon piteformának. Edényhez az ételt. Remélem senki nem tart őrültnek, de én annyira vágytam ezekre a zománcos formákra, hogy még álmodtam is velük. (A Kooktában vettem a Pozsonyi úton, de elvesztem, mert van előkészítő szett is, gyönyörű szűrővel, és nemsokára jön a salátaszezon 🙂

Magyar pie blog pedig itt olvasható.

1 kg felkockázott marhalábszár
2 hagyma
2 szál sárgarépa
2 szál zeller
2 gerezd fokhagyma
4 ágacska kakukkfű
1 ágacska rozmaring
1 babérlevél
15 dkg kis csiperkegomba
5 dl Guinness
só
bors
pici reszelt narancshéj
1 ek liszt
3 ek zsír

Félkész leveles tészta
1 tojás

A marhát sóztam, borsoztam, lisztbe forgattam, és több részletben, hogy ne párolódjon, hanem süljön 1-1 ek zsíron megpirítottam. A visszamaradt zsírban (ha nem maradt, akkor még kell egy kevés) megpirítottam az apróra vágott hagymát, rászórtam a felkarikázott répát, a gombát és zellert, és az összezúzott fokhagymát. Visszatettem a húst, és felöntöttem a sörrel.  A zöldfűszereket is beledobtam a babérlevéllel együtt, majd reszeltem bele egy egészen kevés narancshéjat.
Lefedve a sütőbe toltam, 180 fokon 2,5 óra alatt puhult meg. Ezt persze marhája válogatja. Mikor elkészült, átöntöttem a piteformába, a tetejét befedtem leveles tésztával, megkentem tojással, és visszatoltam a sütőbe 20 percre, amíg a tészta szép piros lett.

Ezer éve meg akartam már írni ezt a receptet, de van egy olyan hozzávalója, ami némi utánajárást igényel, cserébe nem sok kell belőle, sokáig eláll, és igazán különleges íze lesz tőle az ételnek. Ez pedig nem más, mint az Achiote paszta, ami keserű narancslével, oregánóval és más fűszerekkel készül, húshoz, halhoz egyaránt használják, leginkább Dél-Amerikában. A Terebess szerint az Achiote – (Bixa orellana onoto, bija, annatto, bijol, achuete) erős ízű fűszer és rozsdaszínű ételfesték (sok sajtot ezzel festenek sárgára).
Én magában még soha nem használtam, csak a pác egyik összetevőjeként, így az erős ízzel picit vitatkoznék, és a közepesnél maradnék. A színe viszont elképesztő valóban!
Ezt az ételt két mexikói lánytól tanultam, azt mondják, ez csak olyan mexikói kb., mint amikor egy holland városban látjuk az étlapon a magyar gulyást, de én ebben sajnos nem tudok ítéletet mondani, nekem ők tanították, úgyhogy 100% mexikói és kész. Eredetileg sertésből készült, de finom csirkecombbal is. Igazi télvégi étel, tortillával, vagy rizzsel érdemes tálalni.
A növény maga:

Hozzávalók:
1 kg csirke felsőcomb filé
só
2 nagy hagyma
pár kanálnyi olívaolaj
5 dkg Archiote paszta (én ilyet használtam, ez 10 dkg-os, és ha jól emlékszem az Ázsia bt-nél vettem, de ha nem, akkor a Culinárisban)
2 narancs leve
1/2 narancs héja
friss chili, amennyi csak lehetséges
2 dl paradicsomlé
2 gerezd fokhagyma
1 késhegynyi fahéj
1 kk előre enyhén megpirított, majd összetört koriander mag
1 kk őrölt római kömény

friss koriander zöld
friss lime
esetleg pár kanál tejföl

A Archiote pasztát feloldom a narancsok levében, és belereszelem a narancshéjat, fokhagymát majd egy éjszakára ebbe pácolom a húst. A hagymát felkockázom, és megdinsztelem az olívaolajon. Beleborítom a bepácolt húst, felöntöm a paradicsomlével, hozzáadom a többi fűszert, és nagyon alacsony lángon főzöm egy órát, közben néha ránézek, nehogy lekapjon. 

Facebook kiegészítés: iszonyú finom recept, tacóba is töltik és egy éjszakát almaecetben pácolt habanerós lilahagymát adnak hozzá. Úgy még súlyosabb.

Hétköznap reggelenként hatkor kelünk. Ráérnénk hétkor is, hiszen az iskola pont húsz percre van gyalog, villamossal pedig még hamarabb beérnénk, de én szeretek reggelenként “szöttyögni”. Ha a férjemen múlna, akkor fél nyolckor kelnénk, egy gyors kávé és fogmosás után már a villamosmegállóban várnánk a négyeshatost.
Csakhogy nekem akkor az egész napom tönkremenne. Most ugyanis, hatkor ébreszt a telefon (vagy előtte Záli, de ez részletkérdés). Kimegyek a konyhába és főzök egy kávét. Hosszúkávé tejjel, hogy legyen mivel visszabújni az ágyba. Félhétig isszuk mindketten, akkor keltjük Dávidot. Majd a szokásos reggeli teendők, öltözés, Záli etetése, hírek, időjárás, e-mailek, fészbuk, anyu hol a farmerem, mi lesz az uzsonna, nem lehetne-e inkább mandarin alma helyett, bevihetem-e a csörgőkígyót az iskolába, csak ha nem veszed elő órán, stb.
És a reggeli. Mi ugyanis minden reggel együtt reggelizünk. Nem azért, mert ennyire mintacsalád lennénk, és nem is frissen facsarjuk a narancslét, hanem azért mert a reggel az az időpont, amikor mind a négyen biztosan otthon vagyunk. Délben mindenki a munkahelyén eszik, este vagy sikerül hazaérnünk hat körül vagy nem, vagy van vacsora, vagy nincs, vagy van mit főzni, vagy nincs, vagy van időm vagy nincs, de reggel ott vagyunk, van időnk, és van is mit enni. Előző nap ugyanis biztosan megvettük, ha más nem, a reggelinek valót. Persze nem kell minket sajnálni, azért hétköznap is igyekszünk együtt vacsorázni, de van, amikor mi már képtelenek vagyunk megvárni a férjemet Dáviddal. Ilyenkor is odaülünk vele az asztalhoz, vagy legalábbis megpróbáljuk a babával, de az már nem olyan, mintha együtt ennénk. Úgyhogy marad a reggel. Tudja is a kedves szomszéd pár, hogy reggel hatkor kelünk, mert háromnegyed hét körül általában bekapcsoljuk a turmixot, vagy csak bekiabálok a konyhából a szobába, hogy Dávid, igyekezz, vedd már fel a zoknidat, leültél már az asztalhoz? Aztán jöhet a fél órás reggeli. Nem túl kapkodósan, de nem is nagyon ráérősen. A fél órába ugyanis szinte minden belefér. A gombás-krémsajtos melegszendvics épp úgy, mint az epres omlett nyáron.

Gombás-konyakos krémmel töltött zsömle

Hozzávalók 4adaghoz:

4 zsömle (nálam tökmagos)
30 dkg csiperke gomba
4 ek vaj
2 ek konyak
1 csomó újhagyma
1 gerezd fokhagyma lereszelve
1 doboz Philadelphia krémsajt
1/2 kaliforniai paprika
2 ágacska kakukkfű
só, bors

Előmelegítettem a sütőt 200 fokra. A zsömlék tetejét levágtam, a belsejét kikapartam. (Megszárítottam, és ledaráltam, kó lesz legközelebb valami bepanírozni.) A gombát és az újhagymát vékonyan felszeleteltem, a kaliforniai paprikát felkockáztam. Vajon megpirítottam a zöldségeket, majd meglocsoltam a konyakkal, közben vigyáztam, hogy ha az alkohol gőze belobbanna, ne kapjon lángra a hajam. Tapasztalat kérem szépen!
Sóztam, borsoztam, Elkevertem a krémsajttal, a reszelt fokhagymával, majd fűszereztem. Megtöltöttem a zsömléket, és negyed óra alatt megsütöttem a sütőben.

Irány a harmadik Restaurant Day! Talán már nem kell részleteznem mi is ez igazából, ezért csak pár szóban foglalom össze. A nap, amikor mindenki nyithat éttermet. Az eseményt saját maga hirdeti a csatornáin, de a nemzetközi oldalon az összes helyszín fent van, itt lehet válogatni, pontos elérhetőséget, címet, telefonszámot levadászni. A “vendéglősök” amatőr műkedvelők, az ételeket becsület kasszába kell fizetni.

Ez az amatőrség ne tévesszen meg senkit, ugyanis egyre ütősebbek a csapatok. Már nem csak főznek, de komoly eseményt szerveznek az alkalom köré: van ahol DJ szolgáltat zenét, van ahol fotókiállítást lehet megtekinteni tányérral a kézben.

Mi idén két helyre egészen biztosan ellátogatunk, de örülnék, ha bírnánk szuflával, és még beleférne egy-két hely, ha más nem, egy sütemény erejéig! Az egyik, már télen is kipróbált, és ötösre vizsgázott választottunk a Mazsola Kantin, aminek megálmodója Sanya, nem mással társul, mint a legjobb gasztrobloggerrel Annával a Vegasztrománnal. Lesz itt háromféle kolbász a húsevőknek, vagy diótoros – gesztenyés vega hurka alma chutney-val, csak hogy pár dolgot említsek. A hangulatról pedig déltől  Mr Silye és Benskifater gondoskodik!

A másik tuti hely, Vogel Dia szervezte NEMKACSA. Erről nem sokat tudok, meglehetősen titokzatos, éppen ezért nagyon izgalmas. Az biztos, hogy egy táncstúdióban látnak minket vendégül, és lesz 2 könnyű ebéd menü, szendvics, saláta, chimichurri, flammerie, mousse, szeszély, colaciones, Budapest és Buenos Aires között a táncteremben. Ez az, ami: NEMKACSA.

A magyarok facebook oldala itt.

Ha jól számolom 26 budapesti és 2 vidéki étterem közül választhatunk.

Viszont úgy látom, hogy most először létező, profi éttermek is rátelepedtek az alulról jövő, amatőr kezdeményezésre. Őket nem is értem, remélem legközelebb már nem lesz ilyen, és a profik hagyják érvényesülni az amatőröket. Kár lenne, ha pont Magyarország lenne az az ország, ahol nem értik a Restaurant Day lényegét!

Hideg volt tegnap délután is, mire hazaértünk az iskolából jól kipirult az arcunk. Pont harminc percre lakunk az iskolától, mindig gyalog megyünk, csak ha nagyon szakad az eső, akkor ülünk kocsiba, a villamos ugyanis negyed órányi útra áll meg, arra már akkor nem érdemes felszállni. De ez a harminc perc pont elég ahhoz, hogy mire hazaérünk, valami forróra vágyjunk, és úgy érezzük ha azonnal nem kapcsoljuk be a sütőt, akkor hiába van otthon 21 fok, megvesz minket az isten hidege. Úgyhogy most egy testet átmelegítő étel következik, nem épp tíz perc alatt, de fél óra alatt ez is meg van. Csípős, mert ez mostanában ez elvárás a harmadikos fiunktól, hogy aztán folyamatosan a száját legyezze, és huhogjon mellé. Arra már rájött, hogy szánsavas ásványvizet nem jó a csípősre inni, de azt még nem hiszi el, hogy a víz se igazán használ. Férfiasodik a fiatalember 🙂 A recept egy kicsit felturbózott mac and cheese, aka sajtostészta. De higgyetek nekem, ISTENI!

Hozzávalók 4 főre:
50 dkg apró tészta
1 l tej
1 babérlevél
1 ek mustárpor
3 gerezd fokhagyma
2 fej lila hagyma
4 ek vaj
2 doboz Philadelphia krémsajt
4 ek chipotle szósz (hipermarketben biztosan kapható, füstölt ízű, csípős szósz)
30 dkg cheddar sajt lereszelve
1 kk koriander mag mozsárban kicsit összetörve
1 zsömle durvára ledarálva morzsának
só, bors

Bekapcsolom a sütőt 180 fokra. Felforralom a tejet egy nagyobb magas falú serpenyőben a lereszelt fokhagymával, babérlevéllel, mustárporral, sóval, borssal. A felkarikázott lila hagymát egy másik serpenyőben vajon megfonnyasztom. Félig megfőzöm a tejben a tésztát, majd kiveszem a babérlevelet. Ha elég széles volt a serpenyő, akkor annyi tej marad csak benne, ami félig lepi el a tésztát. Belekeverem a Philadelphiát, a chipotlét, a sajt felét, a hagymát és a koriandert. Kis edényekbe osztom, vagy egy nagy tepsibe simítom, megszórom a maradék sajttal és a zsemlemorzsával. Betolom a sütőbe és szép pirosra sütöm a tetejét.

Zempléni Pista írása

… én is hej, bajor paraszt lenni. Mondjuk a tartományi székhelyért a történelmi időkben Münchennel folyvást hadban álló, manapság inkább püspöki dómjáról és agráregyeteméről híres Freising barokk város szomszédságában.

Giggenhausen zöld lankák közt fekvő csendes falucska, mindössze ötszázan lakják. Utcáin sétálva olyan hangulatot áraszt, mintha a Balaton-felvidék valamelyik rendezett településén járnánk: az utak kanyargósak, a házak fehérre meszeltek, az ablakokból muskátli integet. A lakók láthatóan ragaszkodnak az öreg épületekhez: magtár, vagy raktár, ha nagyapának jó volt, az unoka is talál neki funkciót. A legelő marhák, a hajladozó kukorica és a rendezett káposzta táblák által körülölelt falu sem szlavón étterme, sem helyi sörfőzője okán nem híresült el. Amolyan kispolgárias, tájba illő bajor tucatfalu.

Nem úgy a benne lakók. Giggenhausen polgárai ugyanis élenjáróak a közösségi élet terén.

Reggel van, csöngetnek.

– Köszöntjük önöket Giggenhausenben! Melyik egyesülethez csatlakoznak? – Kérdezik az ajtóban álló idősebb asszonyok a fiatal párt. Az osztrák Hermann és a magyar Andrea értetlenül néz. Csak nemrég vették a házat, tegnap költöztek be. A ruhák még dobozokban, az első kávé a bögrében, szomszédolásra nem maradt idő. Évek óta Münchenben élve tapasztalták, hogy a bajorok udvariasak, de erre a kérdésre nem számítottak.  

 – A Színjátszó Kör, a Májusfa Állítók Egyesülete, vagy a férfikórus érdekli önöket? A Nagymama-Nagypapa Egyesülethez még fiataloknak tűnnek. – szólnak az asszonyok, átadva a helyi szokás szerint szerencsét hozó sót és kenyeret, majd mosolyogva távoznak.

A fiatal pár számára hamarosan kiderül, a kérdés központi téma a faluban, a mindennapok szerves része, melyre rövid úton belül illik választ adniuk. A ház megvásárlásával ugyanis az itteni mozgalmas közösséget is szomszédságul kapták. Lakosságarány tekintetében Giggenhausen Bajorország listavezetője a civil szerveződések tekintetében, a falu összetartozását tíz aktív közösségi élettel működő egyesület szavatolja.

Richard Maier 72 éves kovács, mezőgazdasági gépész. Egész élete a környező földek és az azt művelő gépek körül telt. Az idők folyamán különös vonzalma alakult ki az öreg vasak iránt. Számára az agrárium ezen ipartörténeti masinái többek, mint lélektelen tárgyi eszközök. Lelemények ők, a természetközeli műszaki ember szellemi alkotásai, egyben múltidéző generációs sorstársak. A helyi és a szomszédos schaidenhauseni gazdálkodókkal való sörözések alkalmával kiderült számára, nincs egyedül masina fétisével, más gazdálkodók is tisztelettel szólnak a régi gépekről. Valamennyien gondosan ápolják traktorjaikat, gondolnak rájuk és bármit is mond a család, nehezen válnak meg tőlük. Az öreg traktorosok e fura hóbortjukról való beszélgetéseik 2009-ben odáig vezettek, hogy egy szép napon új szerveződés alapítását jelentették be. Az eseményt stílszerűen Herr Maier Giggenhausen közepén lévő gépszínében tartották. 36 gazdálkodó és néhány pofa helyi sör társaságában megalakult az ’öreg traktorok és öreg traktorosok egyesülete’.

Richar Maier és két zetorista

 Semmilyen összefogás, közösségi élet nem működhet ugyanakkor ünnepnapok nélkül, így az oldtimer barátok azonmód kétévente megtartott helyi érdekű, a hasonszőrűek találkozását elősegítő esemény megtartásáról döntöttek. A Giggenhausen-Scheidenhausen Oldtimer Treffen (Oldtimer Találkozó) mentes minden hangzatos, magasztos, önigazoló törekvéstől. Csak a régi gépek és az emberek számítanak. Az ötletgazda Richard Maier szóvivőket megszégyenítő egyszerűséggel ad választ az esemény célját firtató kérdésre: „a baráti összejövetel élményéért csináljuk”.

 Öreg traktorosok, ha összejönnek

2012 őszén az Oldtimer Találkozó 150 traktor reggeli felvonulásával kezdődött a faluban, egész napos mustrájukkal folytatódott és közben mindenki betért a gépszínbe, ahol a lócákon zajlott a közösségi élet. Mint megtudtam, a találkozó megszervezésével senki nem várt az önkormányzatra, a feladatokat az ügyet és a közösséget fontosnak tartó egyének maguktól, önszerveződően végezték. Nincsenek kötelező fellépők, így nincs költségvetési kényszer sem, továbbá nincs központi színpad, hangosítás, polgármesteri köszöntő, kutyás bemutató, közvetlenséget mímelő városi haknisztár, vagy fellépéstől izgatott iskolai tánccsoport. A helyi sörfőzde se próbálja társadalmi felelősségét szponzorplakátjai útján kifejezni.

 

A maníroktól mentes falusi ünnep önkéntesei egész nap mosolyogva végzik, amit vállaltak. Berd és Monika kínálja a sült húst (Rollbraten), Frau Maier vállalta a kasszakezelés felelősségét. Ingyen ebéd nincs. A falusiak otthon készített süteményüket hozzák és árulják, ezzel fejezik ki az öreg traktorok és traktorosok iránti tiszteletüket. A faluba érkező résztvevők ilyen körülmények között örömmel fizetik meg mindennek az árát, a bevétel úgyis helyben fordítódik majd jótékony célokra.

Az apák és nagyapák mára százharminc főre növekedett közösségének legnagyobb büszkeségére a fiatalok is egyre többen csatlakoznak. Jönnek a traktormustrára csapatostul, vetélkednek egymással a műszaki ismeretek terén, s ha kell, kiveszik részüket a szervezésből. Ez a kéttucatnyi, többnyire még tizenéves alkotná az egyesület ifjúsági szakosztályát, amennyiben a szervezeti hierarchizálódás elődeikhez hasonlóan bármilyen módon is érdekelné őket. Legfiatalabb tagjuk egy 12 éves ifjú hölgy.

A találkozó mára nem csak a traktorokról szól, az idők folyamán kiegészült minden öreg szerkezettel, aminek kettő, vagy négy kereke van. Tavaly egy több, mint egy évszázados traktor, valamint egy 1929-os kiadású Harley Davidson volt a legidősebb résztvevő.

Aki Giggenhausenben kíván élni, annak számolnia kell azzal, hogy kétévente egyszer százszámra érkeznek ide öntudatos, munkájukra és életformájukra büszke parasztok, hogy kiglancolt masinájukat közszemlére tegyék. Egyre többen jönnek és egyre messzebbről, igazolva, hogy az agrárkultúra fontos része a vidéki életnek, akkor is, ha Porsche áll a garázsban. Azt pedig, hogy a bajorokon kívül ezt mások is így gondolják, mutatja annak a három fős baráti társaságnak az esete, akik a Rajna vidékéről érkeztek. Egyikőjük lakókocsiját akasztották a traktor után és napokon keresztül így tettek meg 500 kilométert, hogy részt vehessenek a találkozón és azon képviseljék falujukat.

Hermann és Andrea végül megtudta, hogy a Tűzoltók Egyesülete, a Harci Veteránok Egyesülete, a Lövészek Egyesülete, valamint az 1860-asok (labdarúgó) egyesülete is szeretettel várja őket. Hermann a traktorosokat, Andrea a színjátszókört választotta.

De szeretnék egy ilyen zempléni faluban jó sokáig élni…