Mit tennétek, ha az élet megajándékozna benneteket egy sabbatical yearrel?
(Mózes harmadik könyve, 25. fejezet. A hetedik év, amikor a földet hagyják “parlagon” pihenni. Meghálálja pihenést, után sokkal jobb termést hoz a belé ültetett növény. Ennek mintájára főleg az Egyesült Államokban, pár jobb munkahelyen minden hetedik évben el lehet menni alkotói, feltöltődő szabadságra. Természetesen leginkább a felsővezetőknek, gyakran nem is fizetik, és az egy év sokszor csak három hónap. Sőt, nem egyszer meghatározott önfejlesztési feladatot állítanak a vezető elé. Tanuljon meg egy új nyelvet, írjon egy könyvet a hobbijáról, forgasson egy filmet, a lényeg, hogy mást csináljon mint addig, és tökéletesen töltődjön fel. Azt mondják, hogy akár egy ilyen kis rövidített sabbatical is évekre újra vonzóvá tudja tenni a munkát, sőt bebizonyították, hogy mindenképp anyagilag is megéri a cégnek, mert a visszatérő munkatárs garantáltan sokkal jobban és sokkal hatékonyabban dolgozik majd.
Címke: beszélő
Az önellátó nyaralás
Vagyis amikor szobát de leginkább házat bérelünk, és magunkra főzünk. Mi imádjuk a formát, az úgynevezett falusi turizmust. Akik soha nem szálltak még meg ilyen helyen, azok általában attól félnek, hogy a tulajdonos is a házban lakik, és állandóan megfigyeli a vendégeket, vagy a fotók csalnak, a ház is és a szoba is sokkal lepukkantabb lesz, mint amit a hirdetésben láttak.
Volt ilyen is, meg kell hagyni. De sokkal-sokkal több volt a pozitív tapasztalat, sőt olyan is, amikor úgy léptünk be a házba, hogy majd leesett az állunk. A legutóbbi egyébként egy véletlen őrségi nyaralás alatt esett meg, ugyanis nem oda indultunk, de végűl mégis ott kötöttünk ki. Délután kezdtünk telefonálgatni, és a negyedik számon azt mondták, hogy üres a ház egy hétig, de ők nem érnek rá, kérjük el a kulcsot a szomszéd faluban a Marika nénitől, majd egy hét múlva a szállásdíjat hagyjuk az éjjeli szekrényben, ha valami gond lenne csörögjünk. Gond nem volt, gyönyörű tisztaság, klasszul berendezett ház, és szuper matracok az ágyban viszont voltak. Olcsón.
Vagy a másik, ahol bár nem kértünk reggelit, mert nem is volt ilyen opció, a háziak minden hajnalban betettek egy kosarat a kapun, benne jóféle házi pálinkával, süteménnyel és gyümölccsel. Velük soha nem sikerült összefutnunk, gondolom hajnali négykor jöttek, és éjjel sütöttek 🙂
Aztán volt a hely, ahol évekig nyaraltunk, szinte már barátok voltunk, és nagyon elszomorodtunk, amikor pár éve úgy döntöttek, hogy befejezik, ideje nekik is nyaralóként használni a nyugdíjas éveikben végre a házukat.
És akkor jöjjön a legrosszabb, csak hogy legyen másik oldala is a témának: kezdő szerelmesek voltunk még Gáborral, és soha nem szálltunk meg addig ilyen helyen. Egy budapesti utazási irodában felmarkolt katalógusból hívtunk fel egy helyet, ami azt állította magáról, hogy egy régi présház, ahol a gazda borkóstolót is tart. Felhívtuk, lebeszéltük, lementünk. A helyszínen kiderült, hogy a présház épp foglalt, egy holland házaspár lakja. De van egy másik házuk (este volt mire megérkeztünk, pedig akkor kellett volna odébbállni) ahol épp nem lakik senki. Csodás. Egy hétre terveztük az ottmaradást, egy éjszaka lett belőle. Mikor a fickó megmutatta a házat, boldogan újságolta, hogy szerencsések vagyunk, mert most csak mi leszünk a házban, ezért egyedül használhatjuk a fürdőszobát, ami a szobánkból és a másik szobából nyílt, és egyben volt a wc-vel. El se akarom képzelni, hogy milyen lehet, amikor a szomszéd szoba bérlője használja a wc-t, én pedig a szobámban olvasgatok ép…
Miután elment, gondoltuk összetoljuk az ágyakat, mert a két fal mellett volt két különálló ágy. Igenám, de egyiknek se volt lába, csak téglákon álltak. Sajnos mégis sikerült megmozdítani, és az egyik alatt egy összeszáradt madártetemet találtunk. Éjjel rá kellett eszmélnünk, hogy a valóban csendes kisfalu főutcáján éjjelente százzal robognak végig a kamionok a ház falától két méternyire, ami így sokkal hangosabb, mint a legtöbb budapesti utca. Reggel már a kocsiba pakoltunk be, amikor megérkezett a villanyszámlás, és azt üzente a tulajnak, hogy délután kikapcsolják a villanyt, ha nem megy be befizetni a tartozását. Legalább elmondhatjuk, hogy a szinte az összes buktatóját megtanultuk a falusi vendégszálláson történő nyaralásnak. Annak aki nem ismeri, talán a legviccesebb, valaha a Homáron megjelent üdülős, házbérlős történet Edével. Négy éve Ede egy legenda volt, remélem már nem ad ki házakat!
Így aztán ha ismeretlen helyre megyünk, előtte végigtúrjuk az internetet. Ha valami szörnyűséget műveltek ott a közelmúltban, akkor arról valaki már panaszkodott valahol. Persze nem mindig kell az ilyesminek hitelt adni, de ha csak negatív kritika olvasható a helyről, és egy-egy öndicséret szagú másik, akkor inkább felejtős a történet.
Telefonon előre pontosítjuk:
Ott leszünk-e elszállásolva, ahol a fotók készültek, amiket látunk?
Saját fürdőszoba tartozik-e a szobához?
A tulajdonos a házban lakik-e?
A tulajdonossal közös-e az udvara a háznak?
Ha nem egész házat bérlünk, akkor lesznek-e rajtunk kívűl, elzárható-e a mi részünk?
És mielőtt tényleg birtokba vennénk a helyet, mindig megnézzük a szobát, az ágyat és a fürdőszobát is.
Aztán persze jöhetnek az apró, de fontos részletek: a bográcsozási lehetőség azt jelenti, hogy van bogrács is? Csak mert nem mindig.A sétakocsikázási (lovasszán, akármi) lehetőséget a tulajdonos biztosítja, vagy ha nem, akkor hogyan működik? Ilyenről is derült már ki, hogy csak valakinek van egy lovaskocsija a faluban, de fogalma se volt róla, hogy a szomszédja saját szolgáltatásként hirdeti az interneten, de nem akart szomorúságot okozni a gyerekeknek, így ingyen kocsikáztatta őket, és nem volt hajlandó pénzt elfogadni.
Hogy mit jelent a “jól felszerelt konyha”, azt mindenki döntse el maga, de általában se gy Kitchen Aid, se egy szuvidáló gép nincs benne soha, a fene se érti. Amit én mindig viszek magammal, az pár jó kés, egy reszelő, a botmixerem, pár műanyag tárolódoboz, és egy nagy szűrőkanál. Úgy sem ilyen helyen áll neki az ember élete első macaronjának, de azért nem bánom, ha nem egy fakanál élességű késsel kell a hagymát összevágnom a paprikás krumplihoz.
Nyáron nem árt a hűtőre is rákérdezni, mert akadt dolgunk már kis hotelszoba hűtővel a nagy közös konyhában, amibe egy üveg ásványvíz se fért bele, pedig három család szerette volna a dinnyét lehűteni benne. Talán az egy polc a minimum, ami egy családnak jár, de ha több van, akkor mindenki boldog.
Általában ott reggelizünk, de napközben úton vagyunk, és csak este érkezünk. Így én egy ilyen nyaraláson kétnaponta főzök, vagyis kétnaponta főz a család közösen vacsorát, amit másnap is enni tudunk. Bográcsban, grillen, vagy akár a konyhában. Ebédelni pedig mikor hol, egy helyi vendéglőben, vagy a közeli lángososnál, halsütőnél.
Érdekes, hogy viszonylag kevés olyan helybe futottunk eddig bele, ahol akár reggelit, akár ebédet vagy vacsorát lehetett volna kérni. De ahol lehetett, ott kivétel nélkül meg voltunk elégedve. Előre lebeszéltük, hogy mit nem szeretünk, aztán a háziasszony főzött valamit, ami mindig igazán finom, házias fogás volt. Imádom ha rám főznek, nem hiába!
Van tapasztalatotok? Esetleg jó tippjeitek?
Fotók: Panyola.hu és Vista.hu
Hova tegyük a gyereket?
-Mentek a balatoni táborba idén?
-Nem, Tomika nem szereti a Balatont. (Jelentése: Nincs 58.000 forintunk két hétre sajnos.) És ti mentek a napközis táborba? Idén állítólag sokkal jobb lesz!
-Nem, inkább otthon leszünk majd, tévézünk délelőtt, és sokat járunk majd a játszótérre, mert nincs kedvük a gyerekeknek az iskolatársaikkal tölteni a nyarat is, érted, hogy van ez… (Jelentése: Nem megyünk, mert a két hét 40.000 egy gyereknek, de nekem kettő van, és csak a másodikra adnak 5000 forint testvérkedvezményt.)
Ma van az utolsó tanítási nap, hétfőn már sokaknak probléma lesz, hogy hol is legyen a gyerek, amíg a szülők dolgoznak. Mert tábor van annyi, hogy alig lehet belőle választani. A napközistől az ottalvósig, az angol tábortól a fociig, vagy az úszásig, lehet bábozni, főzni, táncolni, szőni, programozni, sőt, van ahol csak egyszerűen nyaralni is.
Csakhogy a táborok elképesztően drágák! A legolcsóbb, amit találtunk, és bárkinek nyitott, az 15.000 forint/hét. A program nagyon klassznak ígérkezik, egyetlen apró hibája, amit ilyenkor azért megold valahogy az ember, hogy a gyereket 9-re kell vinni a város másik végébe, majd ugyanoda menni érte négyre. Okén, anyu viszi, apu hozza, a főnökök megértőek, nem kell blokkolni a melóhelyen, vannak még szerencsések. De ha már két gyerek van, akkor ez heti 30.000 forint, és a vakáció 10 hét.
Természetesen lesz közös családi nyaralás is, mi szerencsések vagyunk, de sokan úgy oldják meg, hogy anyu is, és apu is máskor veszi ki a két hetét, így egy hónap gyerekfelügyelet megoldva.
Mert a nyugdíjas nagyszülő valahogy már nem annyira evidens, mint harminc éve volt.
Ahol van, ott bizony meg is becsülik, de ahol nincs, ott nagyon tud hiányozni egy ráérő nagyi.
Maradna a lakáskulcs a nyakba, és irány a játszótér, délben ebédet bedobni a mikróba, aztán sietünk haza a munkából, – de ez már nem divat. Már nem maradnak otthon egyedül a hat évesek, de a nyolcévesek se, és főleg nem kapnak a nyakukba kulcscsomót, hogy aztán a téren játszanak egész nap. Nem ennek a posztnak a témája, de nagyon megváltozott a világ ebben is. Én magam se tudok dönteni néha, hogy engedni kéne-e a gyereket jobban önállósodni, vagy normális az, hogy tyúkanyóként követem, de Budapest egyszerűen nem az a hely, ahol csavarogni lehet. Falun más, de ahogy hallom vidéki barátainktól, ott sem az van már, hogy reggel elindulnak a srácok egy szelet vajaskenyérrel, aztán este hazaviszi a hasa.
Pár éve még létezett a Szünidödő nevezetű budapesti programsorozat, minden nap ingyenes programokkal, de úgy tűnik ezt is bedarálta a válság.
Mi legyen a gyerekekkel a vakáció alatt?
Örülnék pár tippnek, hogyan oldják meg mások ezt a tíz hetet. Hány táborra jut pénz idén? Járnak még a családok egy-két napra sátorozni egyáltalán? És persze olcsó tábortippek is jöhetnek, hátha akad aki hasznát veszi! Köszönöm!
Hugh tudja, Hugh megmutatja
Taps, ováció, majd mély meghajlás!
Egy teljesen korrekt gulyás-pörkölt recept olvasható a The Guardian-ban, nem mástól, mint Hugh Fearnley-Whittingstalltól.
Ok, a hozzávalókat úgy kezdi, hogy három evőkanál olaj – és itt jön a lényeg – vagy disznózsír. Azt írja, hogy „lard”. Eddig is imádtam Hugh-t, napokig tudom nézni a műsorát, ahogy versenyt iszik az angol paraszttal, aki még tudja hogyan készül az almából a cider, és nem hagyja a fa alatt elrohadni a lehullott termést. Vagy amikor csalánevő versennyel építi a közösséget, amikor minden versenyre benevez a legszebb zöldség kompozíciótól kezdve a leghosszabb zöldbabig.
Jó vétel mostanság
Csak sorjában
![]() |
Simon Szabolcs: Tűnődő öreg székely |
Klikk a képre! |
Mi jut eszetekbe Panyoláról?
2011. augusztus 5-6-án hatalmas buli lesz Panyolán. Hivatalosan a VI. határmenti világzenei fesztivál. Lesz Kerekes Band, pálinka, Folker roll, pálinka, a helyi háziasszonyok valódi szatmári ételeket készítenek,lesz mellé pálinka, én majdnem szatmáriakat, és lesz pálinka is. A majdnem szatmári konyhám azt jelenti, hogy valódi szatmári alapanyagokat használok majd, tehát lesz benne szilva, meg kötött tészta is, meg liba is, de talán még soha nem készült hasonló arra felé. Legalábbis remélem, hogy sikerül majd valami izgalmas újdonságot kitalálnom.
Ha megőszülnék, tudjátok az okát
Nem igaz, hogy soha nincs egy nyugodt hétvégénk, amikor végre otthon tudunk maradni és nem egész nap dolgozunk, vagy rohanunk valahová. Én nem megyek, menjetek ketten a gyerekkel, ha muszáj, de inkább maradjatok itthon.
Mi az, hogy te nem jössz? Mégis, hogy gondolod, hogy valahova, ahova az egész családot hívták meg, te az utolsó pillanatban nem jössz?! Egy hete tudod, hogy megyünk. Akkor simán lemondhattuk volna, de ma már nem lehet. Blabalblablabla.
Szörnyű sok húst eszünk!
Borozgatás melletti kis hétvégi vitánkra visszakanyarodva kicsit keresgéltem a guglin, és hús témában a következőket tudtam meg.
GfK ConsumerScan 2009-ben mért adatai alapján minden hazai negyedik-ötödik kosárban van valamilyen hústermék. Ha 100 kosarat veszünk alapul, 22-ben találunk feldolgozott húskészítményt. Tej a kosarak 12 százalékában van, ásványvíz 9-ben, mosószer pedig csak minden századikban található. Tízből 8 hazai háztartás vásárol friss húst, szárazárut, virslit, parizert, felvágottat, főtt sonkát és kenőmájast is egyszerre, de ha csak a legnépszerűbb kategóriát a tőkehúst nézzük egy év alatt a 4 millióból 3,8 millió hazai háztartásban vettek valamilyen tőkehúst, míg sonka 3,3 millió háztartásban került az asztalra.
Érdekes adat, hogy Magyarország sertés és marhahús importja egy év alatt több mint 40 százalékkal növekedett 2010-ben. Ez persze csak annyit jelent, hogy egyre kevesebb húst termelünk mi magunk, mert valamiért a magyar cégeknek nem éri meg ezzel foglalkozni, amikor külföldről olcsóbban is be tudják szerezni a multik.
A feldolgozott hús is hús a statisztika szerint, és sajnos még mindig páclével telefecskendezett sonkát vásárol a húsvéti őrületben a családok több mint fele. Pedig ha mindenki tisztában vele, hogy a sonka egyszerűen drágább kell hogy legyen, mint a szín hús, hiszen idő amíg pácolódik, majd idő amíg füstölődik, végül pedig idő, amíg szárad. Így hagyományos érlelésű, füstölt, hónapokig szárított, sertéscombból készült sonka egy kilójából száradás után körülbelül nyolcvan deka hús lesz. Igen, legalább húsz százalékot veszít a súlyából, tehát minimum húsz százalékkal drágább kell, hogy legyen. Legalábbis kéne, hogy legyen. Egy gyorsérlelésű kötözött sonkánál viszont érdekes módon egy kiló húsból a hozzáadott páclének köszönhetően 1,3 kg „sonka” lesz.
Visszatérve a csirkére, jó ha tisztában vagyunk pár fogalommal:
A free range azt jelenti, hogy a csirkének folyamatos kijárási lehetősége van szabadba, és legalább négy négyzetméter saját tere van, ahol „pihenhet”. Mindig eléri az etetőt és az itatót, és nem keverik kapásból az antibiotikumot a tápjához, csak ha valóban beteg. Ezt a húsfélét kevesen engedhetik meg maguknak, legalábbis addig, amíg naponta húsz dekát akarunk enni belőle. Hetente egyszer már menne.
A biocsirke nem egyenlő a free range csirkével ugyanis a bio leginkább a takarmányozás módját szabályozza, vagyis az állatok nem génmanipulált gabonából készített tápot kapnak, és antibiotikumot garantáltan nem etetnek velük.
Továbbra is azt tartom megfontolandónak, hogy kevesebb húst együnk.
Ajánlom még olvasásra