Kategóriák
Egyéb kategória

Menta time

Végre tele az erdő mentával!
Imádom mindenhogy. Limonádéba, bárányfasírtba, levesbe és tejfölbe a lapcsányka mellé. Persze jöhet belőle tea sőt lábvíz is, meg egyszerűen csak a tenyerünkbe dörzsölve szagolgatva az úton.
Soha nem felejtem el, amikor először ettem bárányt mentaszósszal, még a hideg is kirázott tőle. Aztán jöttek a mentás bulgurok és kuszkuszok, és már örök a barátság.
A Wiki szerint: érdekes mentaízű levelek adják a fűszert. Használata igen egészséges, mert emésztési zavaroknál, felfúvódásnál, epegyulladásnál, menstruációs zavaroknál nagyon jó szolgálatot tesz. Hatás: görcsoldó, nyugtató, összehúzó. A nyugtató hatásban én is biztos vagyok, az erdőben sétálgatva mentát szagolgatni a világon a legmegnyugtatóbb dolog, ehhez kétség nem fér.

Kategóriák
Egyéb kategória

Mire költünk?

 Kép innen.
Tudtátok, hogy az előre megtervezett háztartás, és a kéthetenkénti szigorúan listáról vásárlással akár 30% konyhapénzt is lehet spórolni? Igen, mi próbáltuk, amikor nagyon meg kellett szorítani a kiadásainkat. Furcsa, de egészen addig, amíg valóban ki nem próbálja az ember, el sem hiszi, hogy mi mindenre költ “fölöslegesen”. Persze, nem fölösleges az a kakaós csiga, amit a gyerek kér bevásárlás közben, de egészen biztosan nem hal éhen, ha nem kapja meg.
Havonta egyszer összeültünk, és megterveztük a menüt. Nem volt kibúvó, hiába kívántunk meg valami egészen mást, azt kellett enni ami a listán volt, amihez be volt vásárolva és kész. Legfeljebb annyiban tértünk le az útról, hogy hétvégén nem voltunk otthon, vagy anyu csomagolt valamit, amivel napokig kiváltottuk a listát.
Mihelyt megtehettük, abbahagytuk, pedig nagyon hasznos volt. Azért kb. lehet tudni, hogy a következő héten mi lesz a piacon, mire jut majd időnk, és mire, nem, mikor jönnek vendégek, és mikor eszünk csak ketten. 
De hiányzott az életünkből a spontaneitás. Nem volt olyan, hogy úgy megennénk egy steaket, és rohanjuk a henteshez. Pedig sokkal élvezetesebb így élni, és pont ilyenkor nehéz ellentmondani a csábításnak. 
Most valami hasonlón gondolkodom, ha nem is havi, de kétheti listával, szigorúan kétheti bevásárlással, kiéve a zöldség-gyümölcs, de abból is csak az amit muszáj frissen venni.
Tudnom kell, mit eszünk reggelire, mit csomagolok a férjemnek, mit ebédelek, mit viszek az iskolába az éhen halni akaró fiamnak, és mit vacsorázunk. Ehhez hány kiló lisztből kell kenyeret és kalácsot sütnöm, jön-e valaki szombaton, vagy mi megyünk-e valahova? Sikerül-e annyit főznöm, amennyi egyszerre vagy kétszerre pont elfogy? Mire költsem azt a rengeteg pénzt amit megspórolok? 😉 Na jó, ez csak vicc volt.
Szerintetek van értelme az ilyen alapos tervezésnek?

Kategóriák
Egyéb kategória

50 évvel ezelőtt

Budapest-fotók az 1950-60-as évekből. Fekete Sas kiadó, 2005
Valahogy nem hagy nyugodni ez az ötven kilométeres diéta dolog, de több okból nem csinálom, először is nem akarom magam becsapni, nem akarok engedményeket tenni magamnak, és nem akarok bosszankodni a hazug kofákon. De ennek ellenére tetszik a dolog, mindenképp elgondolkodtató egy-két ilyen hetet tartani, ezért arra gondoltam, hogy megpróbálok inkább egy ötven (hatvan) évvel ezelőtti diétát tartani.
Akkor se ettek télen marokkói paradicsomot, és nem sütöttek a gyerekek Marshmallowt unalmukban. Tehát volt, ha Rákosinak köszönhetően nem is hatalmas mennyiségben, de zöldség és gyümölcs, voltak baromfiak, maradt otthon kevés tej és tojás is a leadás után, sőt, Regina néni utazóládájából minden szombaton előkerült egy kocka csokoládé is. Regina néni egyébként a fáskamrában lakott a férjével addig, amíg mégis sikerült Bécsbe szökniük.
Előtte egyik Belgrád rakparti ház volt az övék, de miután azt államosították, őket egy ládányi ruhával felrakták a vonatra, amiről csak Erdőbényén szállhattak le, innen egy szekér vitte őket a faluba, ahol lerakták őket a falu közepén. Nagyanyám megsajnálta az idős házaspárt és hazavitte őket magukhoz, és lakhattak a fáskamrában, apám nagy szerencséjére, aki így ehetett csokoládét hetente egyszer. Érdekes lenne tudni, mi lett a családdal azóta, de sajnos tíz év levélváltás után a múltba vesztek. 
Ezt csak azért írom, mert valószínűleg nem fogok csokoládé mousse-t készíteni, de ha mégis, akkor meg tudom majd indokolni. Ha jól sikerül a próbahét, megpróbálom akkor is, amikor már tele lesz a piac tavaszi zöldségekkel, mert most még inkább téli menü fog következni.
Ha van kedvetek, kommenteljétek be a nagymamák, dédanyák kedvenc korabeli receptjeit, szerintem sok izgalmas lesz közöttük.
Tehát a jövő héten éljen az ötvenes évek magyar konyhája, mondjuk azt, hogy egy szerencsés, kicsit jobbmódú család receptjeiből. Nem csak korabeli receptek lesznek, de az alapanyagok mind beszerezhetőek voltak akkoriban.

Kategóriák
Egyéb kategória

Ideje elkezdeni vajas kenyeret enni!

Gyerekkoromban nagyanyámnál az én feladatom volt reggel elmenni a sarki ABC-be és megvenni a tejet és a kenyeret. Akkoriban szerintem ez mindenhol része volt a napi rutinnak. Ha nem is mindennap, de legalább kétnaponta. Mást nem is nagyon vásárolgattak az emberek hét közben. Elképzelhetetlen volt ez a gazdagság és választék, ami ma már megszokott. Valahogy nem is hiányzott sokkal több. Gyerekkoromban egy 10 literes szemetes kitartott akár egy hétig is. Ma már egy 60 literes szemetesünk van, amibe nem kerül bele a műanyag flakon és az üveg, de így sem tart ki egy hétig.

Nagyot változott a világ, voltak dolgok, amihez könnyű volt hozzászokni, és voltak, amihez már kevésbé. A rendszerváltás után nehezen szoktam meg, hogy a párizsi – a virslivel egyetemben – ehetetlen péppé változott, évekre eltűnt az angolszalonna, a debreceni, a túristaszalámi és egyéb finomságok mind mócsingos, zsíros és íztelen szemétté változtak. Még a téliszalámi is gagyi lett egy időre. Évekig nem lehetett kapni ehető tejfölt és a sajtok is borzalmas minőségűek lettek, a trapista sajt leginkább gumitalpra kezdett hasonlítani. Miért történt mindez? Mert ha ugyanabban a minőségben állították volna elő ezeket a termékeket, mint amihez hozzá voltunk szokva, akkor csak a tehetősebbek tudták volna ezeket megvásárolni. Ezért adtak helyette ehetetlen sz*rt, olcsón. Hálát adok Istennek, hogy ennek az időszaknak már vége és rájöttek a gyártók, hogy az embereknek hiányzik a minőség és ma már van fizetőképes kereslet is, igaz, sajnos szűk rétegről beszélünk. Ma is az a legjellemzőbb, hogy az emberek bemennek a hiper-szuper-marketbe és megvásárolják a legolcsóbb vackokat. És annak a párizsinak még mindig trutymó íze van, a sajt még mindig a cipőtalpra hasonlít.
De ezt legalább megértem. Sajnos, akinek nincs elég pénze megvenni a háromszor annyiba kerülő „igazi” párizsit, azt nem lehet okolni ezért. Sokan vannak kényszerhelyzetben. Ami viszont nagyon bánt, hogy egyre több ember tunyaságból választ szemetet. Visszakanyarodnék egy kicsit nagyanyámhoz. Soha nem fogom elfelejteni a friss kenyér illatát, ami az ABC-ben megütötte az orromat reggelente. Alig vártam, hogy a kezembe kaparintsam a még meleg kenyeret és közelről is beleszippanthassak. Mondanom sem kell, hogy a kenyér sosem bírta ki hazáig egyben. Még az utcán muszáj volt letörnöm belőle és elmajszolnom a friss, ropogós kenyérsarkot. Hazaérve sem fejeződött be a „lakoma”, előkerült a házikolbász paradicsommal, paprikával, esetleg hagymával, vagy csak egyszerűen vaj és só. Akkor nem gondoltam volna, hogy egyszer majd eltűnik a vaj és talán a kenyér is. Meg kell vallanom, hogy néha már egy kicsit untam is. Már megint vajaskenyér? Ma pedig már ünnepnek számít, amikor egy igazán friss és jó minőségű kenyeret megkenhetek igazi vajjal.

Manapság egy átlagközértben nem lehet jó minőségű kenyeret venni. Lehet olyat, ami elmegy. Valamennyire azért hasonlít a régi kenyérre, van valami illata és egy kicsit ropog is. És mellette mindenhol ott van a „public enemy number 1”. A fűrészporból és enyvből készült szeletelt kenyér, aminek nincs illata, nem is volt, és soha nem is ropogott, hiszen héja sincs. Íze messziről sem hasonlít a kenyérre, olyan mintha szivacsot szopogatnánk. Már eleve száraz, soha nem is volt friss. És ez a csoda olcsóbb, mint a normál kenyér? NEM. Sőt, még drágább is. Viszont nagyon praktikus, nem kell szeletelni és figyeljünk jól (!), hosszabb ideig „friss” marad. Köszönhetően az „E” akármiknek, amik garmadával vannak benne. És jobban be is lehet osztani… Legalább is ezt hallottam róla. Jártam olyan vidéki boltban, ahol már csak és kizárólag szeletelt kenyeret lehet kapni, igaz rendelésre (!) hoznak hétköznapi kenyeret is. A mi sarki közértünkben is gomba módra szaporodik a szeletelt kenyér. Ritkán járok oda, így szembetűnő, hogy a fél éve még egy polcon megbújó szeletelt szörnyűség ma már a fél kenyerespultot elfoglalja. Kezdem veszélyben érezni magamat.
És mi a helyzet vaj fronton? Ha lehet még rosszabb. Ugyanabban a vidéki kisközértben 15 féle margarint számoltam meg és csak egyetlen féle vajat. Nagyapáink idejében még csak házi vajat lehetett kapni a helyi piacon, ma pedig már egyetlen egy (!) tehén sincs a faluban! De a környéken sem, sőt az egész régióban is ritka, mint a fehér holló. Valahol egyszer azt hallottam, hogy ha csak 5%-al nőne a magyarok vajfogyasztása az megmenthetné a magyar tejesgazdákat. Nem tudom, ez igaz-e és még vannak-e egyáltalán Magyarországon tejesgazdák. De ha igazán akarunk valamit tenni a magyar termékekért és a magyar vidékért, akkor itt az ideje elkezdeni újra igazi vajas kenyeret enni!
Kategóriák
Egyéb kategória

Hárslevelűben érlelt sajt?

Akkor legyen ez egy hárslevelű nap. 
Tegnap vásároltunk a Lidlben egy sajtot, a Fino-food termékét: Tokaji boros sajt néven. Egyébként belekóstoltam, és különleges, egész jó sajt, csak kicsomagolva kicsit meglepő ez a sárga kéreg.
Összetevők: pasztőrözött tej, baktérium színtenyészet, oltóenzim, szilárdító anyag: kalcium-klorid, tartósítószer: kálium-nitrát, konyhasó, 3% dióbél, 3% mazsola, Tokaji hárslevelű bor, Tokaji aroma, Carthamus sajtfesték.
Tudja valaki mi az a tokaji aroma?
A Carthamus sajtfesték tulajdonképpen sáfrányos szeklicét takar? Attól van a sajtnak körben ilyen természetellenes sárga színe?
Egyébként “tokajis sajtot”  Dobogó Blue kéksajt néven Zwack Izabella is készít, bátran merem ajánlani mindenkinek, tökéletes kéksajt! Dél – Tirol 2000 m feletti havasi legelőiről, különös gondossággal szelektált tehéntejből és Tokaji aszú törköly ízgazdag szemeinek a házasságából készül.

Kategóriák
Egyéb kategória

Beszélnünk kéne

Pár hete teljesen éles gondolatként villant belém, hogy beszélni kéne a nagyanyámmal. Nem olyan kis enyhe gondolatfoszlány volt, hogy de jó lenne beszélni a mamával, hanem szinte ötlet, vagy legalábbis felismerés, hogy ezt a dolgot, ami régóta nyomaszt meg kell beszélnem vele. 
Szinte meg is könnyebbültem, hogy most aztán megoldódik minden, majd ő, a határozott szavak embere, megmondja mi legyen. Csak egy pillanat volt az egész, vagy a pillanat tört része, és már vége is volt. Egy nagyot dobbant a szívem, mintha lehetséges lenne beszélnünk. Aztán ki kellett számolnom, hogy már huszonhárom éve meghalt, a nyolcvanadik életévében. 
Nem tudom miért, de akkor annyira közelinek éreztem, olyan lehetségesnek, olyan élőnek. Még meg is gyászoltam újra, persze ez már nem ugyanolyan gyász volt, mint akkor, de mégis több napig éreztem folyamatosan a hiányát.
Tegnap meg aludttejre lett volna szükségem. 2011-ben aludttejet nem találni minden konyhában, hiszen ez a tej, amit a boltban veszünk, nem nagyon alszik meg. És az aludttejről megint a mama jutott eszembe. Aludttejes krumplilevest kéne főznöm. Sok kaporral.
Furcsa. Pedig olyan jó lenne beszélnünk!

Kategóriák
Egyéb kategória

Újévi fogadalmi beszámoló

Nem tudom, hogy az könnyített, vagy nehezített a dolgomon, hogy az egész család benyalt valami nagyon durva influenzát, minden esetre felváltva nem ettük semmit. A gyerek kezdte a betegséget, utána szépen sorban mindnyájan ágynak estünk. Volt két olyan nap, amire nem is emlékszem szinte, hogy megtörtént, annyira lázas voltam. A legfurcsább, hogy jól esett lázasnak lenni. Persze ha nincs körülöttem segítség, akkor nagy bajba is kerülhettem volna, mert magamtól nem ébredek fel éjjel kettőkor, és nem mérem meg a lázam, pedig a hőmérő 39,7-et mutatott. Még szerencse, hogy mire velem ez történt, addigra Gábor már csak köhögött.
Az alatt a rövid idő alatt pedig, amikor egészségesek voltunk, kétszer buktunk el majdnem. Az egyik bevásárlás alatt volt, ugyanis minden előzetes jótanács ellenére nem ettünk, mielőtt a Metróba mentünk volna. Hosszú bevásárló listával érkeztem, két hétre szerettem volna mindent megvenni, de sajnos alig sikerült valamit. Úgy tűnik az év elején, ráadásul kedden, az M3-as melletti Metróban nem gondolták, hogy friss zöldségekre vagy édesvízi halra vágyik valaki, úgyhogy csalódottan pakoltam a szalagra azt a pár dolgot, amit találtam. Ekkor Dávid kitalálta, hogy éhes és szomjas. Mivel semmi kedvem nem volt egy egész karton innivalót megvenni, gondoltam, majd kap az automatából. Persze kapásból közölte, hogy a víz neki nem jó, csak a nestea, így majdnem el is buktam a saját fogadalmam, miszerint semmi mesterséges három hónapig, de akkor kiderült, hogy egy árva fillér sincs nálam, csak kártya 🙂
Így nem vettünk neki hot-dogot se a kijárat után, és így hallgathattuk, hazáig, hogy neki már csak percei vannak hátra az éh és szomjhalál beálltáig.
A második komoly kihívás akkor leselkedett ránk, amikor egyszer gyerek nélkül maradtunk kettecsként, és elindultunk, hogy végre megnézzük az Egy komoly ember című filmet a moziban. Akkor meg Gábor akart éhen halni, és közölte is, hogy ő most bemegy a Burger Kingbe, és eszik. Mondtam, hogy erről szó se lehet. Pár percig vitáztunk arról, hogy az én kis hülye fogadalmam kihat-e az egész családra, és hogy kell-e hogy őt is érdekelje, vagy elég, ha magamat szívatom vele, aztán kiegyeztünk egy Hummus bárban, ahol egy falafel tálat ettünk. Ha nagyon szigorúan nézzünk, akkor nem kellett volna, de ha normálisan tekintünk az esetre, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy semmilyen mérget nem tettek az ebédünkbe.
 A film egyébként nagyon jó volt szerintem, de inkább csak azoknak nyújt felhőtlen szórakozást, akik ismerik a zsidó szlenget.
Úgyhogy most itt tartunk, remélem sikeresen folytatjuk tovább!
Fótót innen kölcsönöztem.

Kategóriák
Egyéb kategória

Ezt megfogadom

Először is boldog új évet kívánok minden kedves olvasónak!
Valamikor december vége előtt átutazóban megálltunk egy faluban, ahol beszaladtunk a kisboltba. Hétköznap volt, és valami reggelifélét szerettünk volna venni. Csakhogy a falu egyetlen kisboltjában szinte semmi olyat nem árultak, amit szívesen megettünk volna. Volt előre csomagolt pudingos croassiant, pille könnyű, kéthetes eltarthatóságú pogácsa, sajtos párizsi, energia ital, chips, “kuki”, és gyanús virsli. Végül egyedül a kefirrel sikerült kiegyeznünk.
Pedig azért szoktunk néha kész ételeket is vásárolni, az már szinte szokásunkká vált Dáviddal, hogy az iskolából hazafelé bemegyünk a pékhez pár szem pogácsáért, majd lesétálunk pár villamosmegállót, miközben beszélgetünk. De mindent nem merek megvásárolni, az energiaitalt a hatévesnek (hogy milyen hatással lenne rá, el sem merem képzelni!) vagy a két hónapos  lejárati idejű pékáru túl merésznek tűnik.
Ekkor gondoltam arra, hogy januártól megpróbálok három hónapig csakis itthon készített ételeket és italokat adni a családomnak. Mintha abban a faluban élnék, ahol csak olyan bolt van, ahol szinte semmit nem lehet vásárolni. Már az 50 kilométeres diéta gondolata is vonzott, de nem kaptam meg tőle azt a pici lökést, ami elindított volna az úton. Bevallom, nem akartam lemondani se a kávéról, se a teáról, és a borról se. Hogy a marhahúsról vagy a jobb sajtokról ne is beszéljünk! Így most könnyebb megfogalmaznom mit is szeretnék kipróbálni: nátrium-glutamát, és színezék mentes három hónapot, a lehető legkevesebb tartósítószerrel.
A legtöbb ételnél egyszerű lesz a dolgom, mert eddig is főztem itthon, de azért sok minden kiesik majd, amiről előre kell gondoskodnom. Sok szervezést igényel majd munka mellett, hogy kétnaponta tudjak kenyeret sütni.
De előre félek a házi “felvágott” készítéstől is, és a legnagyobb félelmem, hogy nem lesz light kóla. Ha fáradt vagyok, mindig megiszok fél litert, mondhatni függő lettem. Hát, erre sincs igazán szükségem, úgyhogy kénytelen leszek otthon főzött teát vinni magammal mindenhova. 
Hetente írok egy összefoglalót arról, hogy sikerült betartanom a saját szabályaimat. Remélem nem lesznek nagy problémáim, majd kiderül. Drukkoljatok nekem!

Kategóriák
Egyéb kategória

Szerencs

A Tokaj-Hegyalja, Taktaköz, Hernád-völgye Idegenforgalmi és Kulturális Egyesület egy szuper kis programot szervezett, amiben a borvidék nevezetességeit, szálláshelyeit, és gyógyturizmusát mutatták be. Nagyon izgatottan vártam a programot, a bemutatott borászatok, turisztikai célpontok fele ugyanis olyan volt, amit még soha nem láttam, vagy ha láttam is, nem írtam róla itt a Fűszeresen, úgyhogy most jöjjön egy mini sorozat azoknak, akik Hegyalját választják pihenésük célpontjául. Mert ugye jártok Tokaj-Hegyaljára szorgalmasan? Na azért!
Nekem már az is öröm volt, hogy kiderült, nem kell a szegény vendégeknek kéthetes kutatómunkával mindent maguknak megszervezniük egy kétnapos programra, hanem van erre egy szervezet, nevezetesen a tokaji tourinform iroda, ami a látszólag téli álmát alvó borvidéken minden ajtót kinyit, mindent ismer, mindent elintéz. Hagytam magam meggyőzni.
A felhasznált fotókat nem mind most készítettem, vannak benne bőven nyáriak is, ne csodálkozzatok a szép zöld fákon 🙂
Kezdjük az idén pont 100 éves, három éve felújított  szerencsi fürdővel. Miért nem írtam róla eddig? Nos, mert nagyon élveztük, hogyha bementünk, szó szerint egész délután csak mi voltunk a fürdőben. Önös érdek, bevallom. A fürdő nem nagy, inkább a családias a megfelelő kifejezés rá: egy jakuzzi, egy hideg vizes merülő medence, szaunák, sókamra, és egy úszómedence mindössze a fürdő része.
Igazai kis nyugalom szigete a gyönyörű szerencsi vár mellett. Nem éppen nyári strandprogram, hiszen minden helysége fedett, de ősztől tavaszig kevés helyen tud az ember ennyire ellazulni az biztos.
Szerencs másik érdekessége a “csokigyár” volt. Nem, nem a nagy csokoládégyár, hiszen az bezárt, de egy kézműves csokoládé manufaktúra most is működik a városban, méghozzá nem is kicsi, hiszen 105 embert foglalkoztat. A kicsi mintaboltjukba lépve időutazásba csöppentünk, ott volt a polcokon a váras csoki és a betűs csoki is, amit annyira imádtam gyerekkoromban! Én a várakat gyűjtöttem sokáig, komoly elhatározásom volt, hogy egyszer végigjárom az összeset Magyarországon. Szerintem sikerült is, de addigra pont elfelejtettem a váras csokikat, ami most megint kapható. Nem tudom, a betűs változat még mindig nem hoz izgalomba 🙂
Voltunk gyárlátogatáson is, kipróbálhattuk pár édesség elkészítését. Hát, az a helyzet, hogy szerencse, hogy nem ebből a munkából kell megélnem, mert felkopna az állam, az biztos. Pedig annyira egyszerűnek tűnik: ott az a kis bonbon, beledobjuk a megolvadt csokoládéba, kicsit meghempergetjük, majd kivesszük a külön erre a célra készült szerszámmal, letesszük az asztalra, és ügyesen kanyarítunk egy kis kunkort a tetejére. Aha. Elfolyt, ronda lett, és még lassú is voltam. Itt véget is ért a bonbongyártó karrierem.
Bonbongyártás után elmentünk még a borvidék kapuját szimbolizáló kapuzatba. Ezt szerintem mindenki ismeri, aki érkezett már Szerencs felől a tokaji borvidékre, hiszen megkerülhetetlen, át kell közte hajtani. Azt viszont csak most tudtam meg, mert az útról nem látszik, hogy turista információként, és vinotékaként is üzemel. Fel is lehet menni a tetejére, de ezt a sötétben kihagytam, majd egy szép tiszta tavaszi napon pótolom, gondolom gyönyörű lehet a kilátás.
A sorozatot holnap folytatom Hegyaljáról, akkor már iszunk is, eszünk is 🙂

Kategóriák
Egyéb kategória

A tudós szakács

Még soha nem volt ennyire erős a karácsonyi gasztro témájú könyvpiac, mint idén. Remélem beérem majd saját magam az ajánlókkal. Segal Viktorral készült interjúnkat már olvashattátok, nemsokára Bíró Lajos következik, utána Herczeg Ági boros könyve, de most itt egy nagyon szerényen megbújó kis könyv az Akadémiai Kiadótól, A tudós szakács.
A könyvben nincsenek képek, itt csak a konyhatudományé a főszerep. Robert L. Wolke író, eredetileg kémiaprofesszor, majd a Washington Post gasztronómiai rovatának munkatársa volt.
Könyve a főzés mögé tekint, és olyan érdekességeket magyaráz el, mint a tengeri só és hagyományos só közötti különbség (sajnos semmi, a vitaminok, és ásványi anyagok eleve nagyon alacsony koncentrációja teljesen eltűnik, mire a tengeri só kikristályosodik). Ennek ellenére én továbbra is tengeri sót fogok használni, egyszerűen jobban szeretem, és kész. Mondjuk mostmár legalább tudom, hogy a fogyasztói társadalom megvezetett tagja vagyok.
Akik sokat olvasgatnak angol desszert recepteket, azoknak biztosan feltűnt, hogy gyakran szerepel a hozzávalók között nem holland kakaópor. Ezen mindig csodálkoztam, mert a holland kakaópor tulajdonképpen fogalom, kimondva, vagy kimondatlanul a jobb minőséget jelenti.
Conrad J. van Houten 1828-ban feltalálta a holland eljárást: a kakaóbabot vagy a kakaómasszát lúgos anyaggal kezelik, ami sötét vörösesbarna színt és lágyabb ízt eredményez. A kakaó eredendően savas, a holland eljárással használt bázikus anyag ezt semlegesíti. Ez fontos különbség lehet sütésnél, mert a savas kakaó reakcióba lép a süteményben lévő szódabikarbónával, széndioxidot képez, így elősegíti a tésztakészítés folyamatát. Vagyis a tészta könnyebb, levegősebb lesz.
A holland kakaó erre nem képes, ezért lesz a holland kakaóval készített sütemény laposabb.
A könyvben szó van még többek között a mikrohullámról, a szénsavról, koffeinről, a konyhai vegyszerekről, de arról is, hogy mitől halszagú a hal. Tudtátok, hogy az édes, savanyú, keserű és sós ízen kívül létezik még egy íz? Nem lövöm le a poént, ezt az ízt mindenki ismeri, de nagyon nehéz meghatározni, a könyvben benne a megfejtés.
Nagyon élvezetes olvasmány, mindenkinek csak ajánlani tudom.
Délután elkészítek belőle egy receptet, reményeim szerint igazán különleges és finom lesz, de semmiképp nem hétköznapi!