Megjöttem a nyaralásból, főztem is ez alatt a két hét alatt, úgyhogy lesz miről írnom, de kezdem az
Erdőbénye fesztivállal.
Remélem, még nem unja a kedves olvasó az Erdőbénye szót itt a blogban, de muszáj néha leírnom, hiszen onnan származik a családom, van ott néhány rokonom és barátom, és ezernyi emlék köt oda.
Szerencsére vannak ennek a falunak is helység kalapácsai, nem is egy, és ők is úgy gondolták, hogy fel kell rázni a hatvan éves álomból a települést.
Amikor Homonna Attilával arról beszélgettünk, hogy hányan lesznek, mindig abban maradtunk, hogy nyolcszázan biztosan, de lehet, hogy ezerkétszázan is. Nos, a pohár eladásokból úgy tűnik, hogy olyan kétezer-ötszáz ember jött el.
Sokan csodálkoztak, hogy miért kerül a pohár nyolcszáz forintba. Erdőbénye nagyon szegény település, sok idős, illetve munkanélküli emberrel. Azok, akik kifizették a pohár árát, a falu közalapítványát támogatták a pénzzel, aminek Vavrekné Hilda a gazdasszonya. Ebből a pénzből olyan dolgokat lehet finanszírozni, ami a faluban élők életét teszi jobbá.
És ha már itt tartunk, le kell írnom, hogy az erdőbényeiek mennyire lelkesek voltak. Egyik esti „bemelegítésen” Attilához beugrott egy néni, hogy arra gondolt, elhozza két cserép virágát, mert azok nagyon szépen mutatnának a kertben a fesztivál alatt. És rengeteg ilyen és ettől nagyobb segítség akadt.
Az ételek csak nevében lettek azok, mint amit a próbafőzésnél lefőztünk, de erről egyszerűen nem akarok több szót ejteni, jövőre másképp lesz, az biztos. A lényeg, hogy a catering cég nem tartotta a szavát.
Mivel a „saját” ételeink egy pillanat alatt elfogytak, gondoskodnunk kellett az utánpótlásról. Vicces látni a saját konyhájából kiragadott gasztrománokat, ahogy próbálnak vágódeszkát, vagy fakanalat találni, illetve kerek szemmel nézik a palackos gázt 🙂
Ennek ellenére éhen nem halt senki szerencsére, sőt volt aki déltől este tízig folyamatosan evett, igaz inkább az ivás volt jellemző, mert ugye Hegyalján ezt nem lehet kihagyni.
Amíg mi főztünk, a férjem kalandtúrára indult Gabanyecz Zsoltival, újdonsült barátunkkal felfedezni a falut. Zsolti olaszliszkai, és a fesztivál előtti hetekben fúrt, faragott, cipelt, és épített, hogy legyen hol leülnünk, legyen mit eltüzelnünk, és jól érezzük magunkat.
Elnézést kérek azoktól, akikkel pár mondatnál többet nem tudtam váltani, remélem ennek ellenére jövőre is ott lesznek!
Ami külön tetszett, hogy rengetegen jöttek gyerekekkel. Volt, aki még pocakban érkezett, és voltak csecsemők, totyogók, futkározók is. Aki akarta az megsimogathatta a birkákat az óvodakertben, de volt bohócműsor, gyerekkoncert, sőt kisvonat is, ami körbejárta a falut.
Nagyon sajnálom, hogy a szaxofon koncertre nem tudtam beülni a templomba, de édesanyám ott volt, és nagyon dicsérte. A zenei műsor is fergetegesre sikeredett, minden pincénél más hangulat fogadta a vendégeket. Volt zongora, népdal, blues, és mindenféle elektronikus zene is. A gyerekek szerintem a Vacka rádió után a Csite házban hallható műsort élvezték a legjobban, ahol a szülők Vissy borok mellett a falra vetített cinetrip szerű vetítés közben táncolhattak. A felnőttek a zenét hallgatták, de a gyerekek tátott szájjal nézték a pajta falát 🙂
Sikerült megkóstolnom Macsinka János főztjét, aki ősztől lesz a Sárga borház séfje, remélem ott is hasonlóan finomakat készít majd!
Estefelé mi is egy asztal köré gyűltünk a többi bloggerrel Annával, Zsófival, Horasszal, és Loriennel, sőt, csatlakozott hozzánk Lila Füge, Toma, és egy pár nagyon jó arc fiatal is Debrecenből. Dél körül még összefutottam Dalittal, de őket aztán gondolom elnyelte valamelyik pince, mert többet nem láttam. Éjjel, mire a hangulat a tetőfokára hágott, annyira jókat nevettünk, hogy néha a könnyemet kellett törölgetnem.
Kicsit aggódtam a többiekért, amikor a fekete éjszakában elindultak a kacskaringós hegyi úton a szállásukhoz Baskóra, ahol az utolsó pillanatban az erdőbényei
Fejér ház által indok nélkül lemondott szállásuk helyett sikerült szobát foglalnunk (Erdőbénye kiadó :-(, de szerencsére a vadak aznap nem ugrottak az útra.
Bárkivel beszélek azóta, mindenki készül a következő Bor, Mámor, Bényére, úgyhogy találkozzunk ott újra!
Az októberi hosszú hétvégét Tokaj-Hegyalján töltöttük közel százan. Igazi irodalmi, zenei kalandozás volt! A sok remek zenéért azóta is hálás vagyok, nagyon feltöltekeztem az alatt a pár koncert alatt.
(Szia Anyu! Látod a lökött lányodat? Itt integet! Kérdezi Anna és Eszter)
Nagy bloggertalálkozó volt, eljött Dalit, sőt a 
A tesztelés nagy napja el is érkezett. Azt nem állítom, hogy annyira izgultam, mint az “új seprű”, vagyis Macsinka János séf, aki Egerből jött Hegyaljára, de régen éreztem ilyen izgalmat egy vacsora előtt.
A nagy alkalom a 
A felszolgálók segítségére volt egy nagyon kedves Ausztrál fiatalember, aki gyakornoknak érkezett a Disznókőhőz, és most jár életében először külföldön 🙂 Megkostóltuk az ő borait is, amiket a hazájából hozott, hogy lássuk mit is árulnak ott “Tokay” néven.
