Kategóriák
Egyéb kategória

Június hónap legjobb salátája


Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok egy nagy salátás. Persze jól tud esni egy kellemes, igazán friss saláta ebéd előtt, de vacsora helyett (ebből is látszik, hogy csak valami helyett tudom elképzelni) nem szívesen eszek ilyesmit. Pedig hogy is mondjam? Szóval rám férne, na!
Mégis az “idénysalátáknak” mindig nagyon tudok örülni.
Most eljött az ideje a céklalevélnek, amit amúgy is ritkítani kellett, nagyon beindult. Aztán itt van a friss, édes zöldborsó is, és illatozik a menta.
Másnak talán ennyi elég is lenne, nekem muszáj volt rá tenni egy kis füstölt sonkát 🙂 Mondjuk ha lett volna itthon valamilyen erősen érett camembert-em, vagy kék sajtom, akkor maradhatott volna teljesen húsmentes is, de így hétfőn délelőtt csak ezeket találtam a hűtőben.
A cékla levele kicsit édeskés, kellemesen roppanós, de azért van annyira semleges, hogy bármilyen saláta alapja lehessen. Arról nem is beszélve, hogy gyönyörű!
Érdekes, hogy édesanyám nem rajon az ötletért, hogy megegye, de az idős szomszédunk szeme felcsillant, amikor látta, hogy viszem fel a kosárban: Eszterkém, de régen ettem céklalevelet. Gyerekkoromban gyakran készített édesanyám, de már nem lehet kapni sehol. Ezek szerint régebben még árulták is.
Tehát egy gyors saláta, egy szelet pirítóssal akár egy komplett ebéd is lehet.
Hozzávalók fejenként:
1 marék zsenge céklalevél
1 marék friss zöldborsó
1 kk vaj
5-6 levélke menta
5 dkg füstölt sonka
só, bors
olívaolaj
fehérbor ecet
A céklalevelet csíkokra vágtam, meglocsoltam ecettel és olajjal.
A borsót pici sóval és borssal megpároltam a vajon, majd rászórtam a felaprított mentát. A borsót a céklalevélre szórtam. A serpenyőben megpirítottam a sonkát, és a saláta tetejére tettem. Picit borsoztam.

Kategóriák
Egyéb kategória

Malabi krémtorta

A malabi tulajdonképpen egy mandula puding rózsavízzel. Eredetileg török desszert, de nagyon népszerű Izraelben is. Ez a torta Janna Gur receptje, amit a most kölcsönkapott könyvéből készítettem el.
Mit mondjak? Valami eszméletlen finom!
Ritkán írok olyan recepteket, amiben nehezen beszerezhető hozzávalók vannak, de ebből most kihagyhatatlan a narancsvirágvíz. Ez már egy kicsit más változata az egyszerű török pudingnak. Igyekszem kideríteni, hogy hol kapható, nekem volt itthon, de szinte biztosra veszem, hogy a Culinárisban van.
Persze én is változtattam a recepten, rögtön a torta alapon, mert nem volt kedvem piskótát sütni, aztán az eredetiben nincs mandula, viszont a tejbe kéne főzni, majd leszűrni fél csésze rózsabimbót, ami ugye nincs itthon momentán.
Hozzávalók:
15 dkg dán vajas keksz ledarálva
3 dkg vaj
narancslé (annyi, hogy gyúrható masszát kapjunk a kekszből)
50 dkg mascarpone
5 dl tejszín habbá verve
10 dkg cukor
3 tojás fehérje
5 csepp narancsvirágvíz
2,5 dl tej
10 dkg mandula lisztté darálva.
9 lap zselatin
A kekszet elkeverem a vajjal és a narancslével, majd egy 26 cm széles, sütőpapírral borított tortaforma aljába nyomkodom.
A zselatinlapokat beáztatom annyi hideg vízbe, amennyi ellepi. (Az van, hogy én tulajdonképpen undorodom a zselatintól, de néha egyszerűen muszáj használni. Ilyenkor inkább a lapban kapható változatot veszem, mert annak nincs olyan rettenetes enyvszaga. Tudom, csontból van, milyen szaga legyen? De enyvet se nyalogatnék szívesen…)
A tejet felforralom, beleszórom a mandulát, belecseppentem a narancsvirágvizet, és hagyom lehűlni. A tojás fehérjét a cukor egy részével kemény habbá verem. A maradék cukrot villával a mascarponéhoz keverem.
A mandulás tejhez keverem a tojásfehérjét kanalanként, majd az egészet óvatosan a mascarponéba forgatom. A habbá vert tejszínt is bele forgatom.
Végül kinyomkodom a zselatinlapokat, mikróban 15 másodperc alatt megolvasztom, de nem főzöm, és óvatosan a sajtkrémbe keverem.
Az egész masszát a tortaformába töltöm, és négy órára a hűtőbe teszem.
A tetejét lehet rózsaszirommal, párcsepp rózsavízzel, vagy narancsvirágvízzel ízesített zselével díszíteni. Mivel a cseresznyeszezon közepén járunk, tettem rá pár szem ropogós cseresznyét is.

Kategóriák
Egyéb kategória

Fügés chili az új kedvenc

Egy tortát szerettem volna ma feltenni ide a blogra, de a torta nem akarja. Remélem megembereli magát, és holnap sikerül!
Addig is egy kis “fingerfood”.
Azzal szerintem mindenki egyetért, hogy a legjobb falatok gyakran a véletlen művei. Ilyen ez a fügével és dióval töltött chili is. Tegnap este felszaladtak a barátaink két üveg bor, egy kiló langyos kenyér, egy bögrényi illatos libazsír, és egy csokor rózsa kíséretében.
Nem volt itthon annyi étel, hogy mindnyájan ugyanazt tudtuk volna enni, és legnagyobb döbbenetemre se lilahagymát, se újhagymát nem találtam a hűtőben a zsír mellé.
Egy hete várta viszont a chili, hogy történjen vele valami. Amikor betettem a kosárba, még gyönyörű, friss zöld szára volt, ez azóta kicsit tönkrement, de maga a paprika még mindig frissen roppanós maradt.
Dió mindig akad, általában füge is, de ha az nem, akkor lett volna mazsola. Gyorsan összecsapkodtam a késes robotgéppel ugyanannyi diót, mint fügét, tettem hozzá egy kanál sajtkrémet, hogy valami összefogja, de lehetett volna bármi más is helyette. Ezt a masszát töltöttem a chilikbe.
Libazsíros kenyér mellé isteni!
(Az más kérdés, hogy a bor akár sör is lehetett volna, mert lezsibbadt az összes ízlelőbimbónk, de mindegy!)
Új kedvenc született.

Kategóriák
Egyéb kategória

Cider a Lidl-ben!

7,5 dl: 399 Ft. Hajrá!

http://href.hu/x/96uz

Kategóriák
Egyéb kategória

Végardói bocskoros

Ez a recept eredetileg Végardóról származik, ami most Sárospatak része, de valamikor különálló település volt. (A linken egy nagyon klassz fotógyűjtemény nyílik meg a falu lakosságáról. Sok fotót még Szipál Márton édesapja készített) Én a receptet Dorka barátnőmnek köszönhetem, úgyhogy minden változtatás nélkül bemásolom:
Krumplis bocskoros by Pető Margit néne:
“Sima kőttészta cseppnyi (ollyan diónyi) zsiradékkal. De fürgén járt édesanyám kezi, mint a motolla. Kicsit elnyútotta, aztán a tepsibe még egy cseppet kihúzta, hogy úgy újjnyival kiálljék a szélinél. Közbe már mi gyerekek, hájaztuk a főtt krumplit. Mikor áttörtük a krumplinyomón, vajjal, tejjel pürére keverte egy csipet sóval, egy nyers tojással. Aztán a kisújjnyi vastag tésztára símította, mi annak örűtük, ha vastagabb vót a krumpli mint a tészta, de ez csak akkor sikerűt, ha időben elkapta édesanya előlünk a tálat, különben felnyalakottuk. A tepsi szélinél aztán a tésztát visszanyomkodta, ez lett a bocskora. A tetejit meg megkente nyers tojással. Szép pirosra sült, nem is tudtam megállni, mind letörögettem ropogós bocskorát, hiába ígérgették, hogy egyszer letörik a kezemet. Vót ki megcukrozta, de én biza csak sósan szerettem.”
Azt olvastam a bocskorosról, hogy régen minden háznál sütötték, és jobban szerették, mint a sárospataki cukrászdákban kapható legfinomabb süteményt. Miért érdekes ez? Mert mint fentebb kiderül, a bocskoros egy krumplipürével töltött kelt tészta, amit néhol cukorral is megszórtak.
Én tettem a krumpliba egy kevés pirított hagymát, szerecsendiót, egy pici pezsgőt is, és salátával ettük. Nagyon finom!
Ha még nem késő, akkor ez lenne a krumplis VKF. pályaművem.
Köszönöm a népi gyűjtést, Dorka!