Imádom Hugh Fearnley-Whittingstall Veg című könyvét. A televízióban is futott vega sorozat receptjei sajnos csak angolul olvashatóak egyelőre, de remélem ez lesz a következő könyv a River Cottage sorozatban, amit lefordítanak magyarra. Pont azért tűnik igazán hitelesnek, mert olyan fickó írja, aki egyébként húsevő, egy olyan húsevő, aki tiszteli azt az állatot, amit megeszik. Igyekszik minden részét elfogyasztani, ha már megölte és a húsreceptjei is igazán bejönnek nekem, gondoltam a vega ételekkel is érdemes egy próbát tennem.
Túl sok húst eszünk, pedig jó lenne hetente csak egyszer fogyasztani belőle, de valahogy mindig az a leggyorsabb, ha hirtelen kell valamit főznöm, mert nem volt időm, és már az egész család a küszöböt rágja, akkor a legegyszerűbb (nekem) megsütni egy szelet húst, összedobni mellé egy salátát (vagy nem), és kész. Vega ételekkel még mindig sokkal szegényesebb a fantáziám, pedig már elég régen főzök, de még így sokkal változatosabb dolgokat készítek, mint pl. édesanyám, aki megmaradt a főzelékek és tészták bűvkörében. Volna hova fejlődnöm!
Az egyik kedvenc receptünk a könből egy “töltött káposzta”. Kelkáposzta levelek, nagyon fűszeres paradicsomszószban, gerslivel. A férjem szerint annyira jó, hogy még bacon se kell bele. Persze, hiszen gerslivel van töltve!
Hozzávalók:
25 dkg gersli
10 dkg reszelt sajt (pl. cheddar)
8 kelkáposzta levél
1 tojás
só, bors
2 fej hagyma
olívaolaj
1 szál angol zeller
2 doboz hámozott paradicsom konzerv
3 gerezd fokhagyma
1 nagy csokor petrezselyem
1 kk szárított oregánó
1 kk barnacukor
1 dl száraz vörösbor
tetejére tejföl
A káposzta leveleket leforrázom. A hagymát kockákra vágom, és megdinsztelem az olívaolajon. A felét a megmosott, és negyed óráig előfőzött gerslihez keverem a tojással, reszelt sajttal, sóval, borssal. Ez lesz a töltelék.
A másik felét a serpenyőben hagyom, majd megdinsztelem rajta a szárzellert, a fokhagymát és a reszelt sárgarépát. Felöntöm a borral, majd a paradicsom konzervekkel is, fűszerezem a fokhagymával és a petrezselyemmel is, és amíg megtöltöm a kelkáposzta leveleket, addig forralom. A paradicsomszószba helyezem a töltelékeket, és lefedve, a legalacsonyabb lángon főzöm kb. 20 percig. Tejföllel tálalom.
Milyen hülye szó már ez a hozzátáplálás?! 
Írjátok meg emailben fuszereslelek kukac gmail címre a neveteket, ha szeretnétek velünk moziba jönni, és délig kisorsolunk öt páros jegyet. Kérlek titeket, hogy csak akkor játszatok, ha valóban el tudtok jönni, ne vegyétek el a lehetőséget mások elől. 
Úgy tűnik, elfogytak a vitamin és napfénytartalékaim. Zöldekre vágyom, jóízű salátákra, friss zöldségekre. Még kb. 90 nap, és végre itt vannak a hónapos retkek, az újhagymák, a saláták és igen, a spárga. Addig maradnak a téli zöldségek, és pár import zöldség, mint ez a spanyol brokkoli. Félkilós adagokba csomagolják, zsenge, szinte minden felhasználható belőle, és 320 forintba kerül. Nem mondom, hogy olcsó, de annyira nem is meghökkentő, mint amikor a megfagyott krumpliért akarnak 300 forintot egy hatodik kerületi zöldségesnél. Addig is, amíg a napfényen, földben nőtt zöldségeknek eljön az idejük, ajánlom a brokkolit! Simán elkészíthető bacon nélkül is, de az az igazság, hogy a férjem sokkal boldogabb így. Ha nem teszek bele bacont, akkor kicsit jobban fűszerezem: fokhagymát, újhagymát dobok a kenyérkockák mellé.
Ez a poszt anyámnak szól. Fotóval igazolom, hogy adunk enni a fiunknak, és nem éhezik, mint ahogy a telefonban állítja.
Az egyik legjobb téli édesség szerintem, egyszerűen elronthatatlan, semmi különleges hozzávaló, mégis különleges végeredmény: Far breton aux pruneaux, de maradjunk csak a far bretonnál, azt tanácsolom.
Imádom, hogy az osztrákok olyan merészek a levesbetétek terén, jellemzően persze a húslevesbe tesznek sokkal többfélét mint mi. Palacsinta, töltött tészta, húsos rétes. Először igencsak meglepődtem, mikor először tettek elém egy tányér gőzölgő levest benne egy jó darab húsos rétessel, de végül belegondolva a rétes is pont az, mint amit mi teszünk a levesbe: hús és tészta. Csak másképp tálalva. Azóta nálunk is gyakori fogás a krémlevesekben a zöldséges vagy húsos rétes, de húslevesbe még mindig nem teszem, meghagyom ezt az osztrákoknak.
Jellemző, hogy egy posztnál csak mellékesen előkerül egy régi étel, rögtön mindenkinek beindul a fantáziája. Ilyen volt múlt héten a sajtos hús krumplipürével. Fiatalabb olvasóim talán nem is emlékeznek még arra, amikor egyszercsak minden édesanyához eljutott a recept Magyarországon, és szinte a semmiből vált kedvenccé ez az étel, olyannyira, hogy pár évig ünnepekkor is az asztalra került. Én még az alakalomra is emlékszem, amikor óvodásan először ettem ilyet, annyira más és annyira finom volt: Görömbölyön voltunk egy családnál látogatóban, és ott készítette Kati néni 🙂 Édesanyám is rögtön lecsapott a receptre, így pár héten belül az összes kolléganője és az összes rokonunknál megsütötték ezt a nem túl bonyolult ételt. Húst, jellemzően tarját kell tejben áztatni egy napig, majd tejföl-tojás-mustár keverékével megkenni, sok reszelt sajttal megszórni, és mehet a sütőbe. Nagyon sok vajjal készült krumplipüré kötelező hozzá!
“Különleges vagdalthús”, vagyis gyíkhús konzerves melegszendvics. Ezt viszont tényleg nem értem. Volt ugye ez a konzerv, ami lássuk be, ehetetlen volt. Ezért villával össze kellett törni, tojást, mustárt, sót, borsot -és nem fogjátok kitalálni-, piros paprikát kellett bele tenni, majd kenyérre kenni, erre is reszelt sajtot szórni, és mehetett a csodálatos alumínium grillsütőbe, a nyolcvanas évek elmaradhatatlan háztartási gépébe, és kezdődhetett a házibuli. Abba, vagy Boney M. 
Fótókat 
Érdekes, hogy egy receptet miért kapnak fel a világon, és aztán miért tűnik el pár év múlva, hogy csak nosztalgikus emlék legyen, mint mondjuk a sajtos hús krumplipürével gyerekkoromból? A Csirke cacciatore, vagyis csirke vadász módra, kb. öt éve robbant be a világkonyhába, és azóta évről-évre hatványozódik azok száma, akik állítják, hogy ez a csirke elkészítésének a legjobb módja. Éppen ezért kering is vagy húszezerféle változat belőle, egy biztos csak: paradicsommal készül, mondhatnánk, hogy egy olyan étel, amit „olaszosnak gondolunk”.
Idén is közzétette a Google, hogy