Kategóriák
Egyéb kategória

Blog és programajánló

Nem most találtam a Mennyei Mignon blogot, de még nem volt időm felhívni rá azok figyelmét, akik esteleg nem ismernék. Gyönyörű fotók, izgalmas ételek, nagyon jó kis posztok.
Én függő lettem, olvassátok ti is!
A program pedig szombaton a Városház parkban a Versíró Verseny nevezési turnéjának az utolsó állomása. 14 órakkor kezdődik, A TÁP Színház bemutatja:
„Tajtékos ég és hagymaszag”
(Radnóti versek alapján)
Fellépők: Balla Eszter és Máthé Zsolt
Rendező: Máthé Zsolt
Zene: Nyitrai László
A TÁP Színház bemutatja:
„Add ide a rudadat, Dodó”(kortárs szerzők versei alapján)
Fellépők: Fodor Annamária, Czapkó Antal és Adorjáni Bálint
Rendező: Pelsőczy Réka

Kategóriák
Egyéb kategória

A sűritett tej csodája

Ma éppen borus reggelre ébredtünk, de eddig igazán elkényeztetett minket az időjárás, valódi augusztusi meleg volt a szemptemberi nyárban. Hónapok óta foglaja a helyet a spájzomban egy doboz sűritett tej. (Jaj de nagyképű vagyok, nincs is spájzom, csak egy forgópolcos sarokszekrényem 🙂

Annyi minden finomat lehet a sűritett tejjel készíteni, többek között fagyit.
Ennyire lágy, puha, krémes fagyit ritkán készítek, úgyhogy a sűritett tejet felvettem a kötelező hozzávalók listájára. Konzervben szoktam venni, biztosan itthon is kapható, de Párkányban mindössze 80 forint körül vásárolom. És ami különleges benne, hogy nem engedi csont keményre fagyni a fagyit, mindig kanalazható marad.
Hozzávalók:
1 vaníliarúd kikapart belseje
3 dl sűritett tej
2 dl tejszín
4 tojássárgája
10 dkg csokoládés keksz
Összekevertem a hozzávalókat, majd vízgőz felett melegítve sűrűre főztem. Mikor elkészült, hűtőben lehűtöttem, majd fagyigépben csináltam meg a fagylaltot. A kekszet csak akkor törtem bele, mielőtt kikapcsoltam a gépet. Mivel a sűritett tej édes volt, cukor nem is kellett bele.
Ha még nincs otthon gép, akkor sem kell kétségbe esni, műanyag dobozba téve a fagyit, óránként ki lehet venni a mélyhűtőből, és robotgéppel alaposan átkeverni. Ezt legalább négyszer célszerű megtenni.

Kategóriák
Egyéb kategória

Őszköszöntő csirkemell


Jaj, nagyon kemény hét áll mögöttem.
Nem posztoltam, nem válaszoltam e-mailekre, nem mostam, ezért kicsordul a szennyes ruha a szennyestartóból, nem vasaltam, ezért halomban áll a leszáradt ruha, nem tudtam elmenni fodrászhoz, és ami a legrosszabb, nem tudtam foglalkozni a gondolataimmal 🙂 Ezt is csak azért írom ma, mert sokan olyan kedvesen aggódtatok, hogy azt nem hagyhattam szó nélkül!
Augusztus közepén kipattant a fejemből „a nagy ötlet”, hogy mit is szeretnék, de egyenlőre magammal sem tudtam megbeszélni. Ezen a héten még pótolom azokat az elmaradásaimat, amik az élethez fontosak, holnap délután koktélozok (szigorú munka, ne irigykedjen senki!), utána este hétre megyek szülői értekezletre az óvodába. Most, hogy ezt leírtam, nem biztos, hogy annyira jó ötlet, két-három koktél után társalogni az óvónénikkel…
Egyáltalán nem olvastam gasztroblogokat, sőt szinte az internetre sem néztem rá, kivéve a versíró versenyt, de az munka ugye. Na jó, mostanában függő lettem egy blogon, amit eddig is olvastam, de most nagyon izgalmas dolgok történnek a szerzőjével, amit kicsit irigykedve, kicsit drukkolva szemlélek. Annyira szép dolog a friss szerelem, az igazi föld felett járás, a rózsaszín köd! De erre a blogra is csak fél percem van, régen érdeklődtem a szerzőjénél a pontos fejleményekről, pedig benne élek egy kicsit a történésekben.
Péntek este végre kettesben leszünk a férjemmel, remélem már este hatkor alszunk, annyira hiányzik egy jó, hosszú alvás, olyan igazi KO, amikor 12 óra múlva arra ébred az ember, hogy jaj, elaludtam?! Igazából kilenc óránál többet még soha nem aludtam egyhuzamban, de most szeretnék.
Vasárnap reggel remélem valóban egy új hét kezdődik. A következő héten találkozom pár emberrel, akikkel már hetek óta tologatom a randevút, de rendesen fogok főzni már.
Bocsánatot kérek mindenkitől, akinek nem válaszoltam a levelére, jövő héten pótolom.
Közben beköszöntött kedvenc évszakom az ősz. Igaz ebből még nem sok látszik, a múlt hétvége valami döbbenetes volt a maga 36 fokával. El is mentünk az esztergomi strandra, nagyon jót pancsoltunk, sétáltunk, fagyiztunk, aztán este végignéztük, ahogy Dávid megiszik másfél deci kólát, amitől teljesen bepörgött, legalább százszor körbefutotta a főteret, miközben egy német bányászzenekar zenélt, mi pedig söröztünk. Rég éreztem magam ennyire jól!
Ha már ősz, akkor főztem is valami igazi őszit, chilis körtével töltött csirkemellet.
Már az is valami, hogy a saját kívánságomat sikerül kitalálnom, ez a csirkemell pedig igazán az én szám íze szerint készült. Közben elfogyott a mézem, de nem baj, a világ legkalandosabb módján itt az utánpótlás: Chilii odaadta Loriennek, Lorien átadta a húgának,és pedig majd elhozom onnan. Köszönöm fiúk, lányok!
Hozzávalók:
2 egész csirkemell
4 nagy, kemény körte
2 ek méz
1 ek konyak
1 kk chili
1 kk oregánó
0,5 kk őrölt kömény
só, bors
csipet fahéj
csipet gyömbér
A csirkemelleket késsel úgy vágom be, hogy a legnagyobb felületűre lehessen szétnyitni. Sózom, borsozom. Két körtét lereszelek nagylyukú reszelőn, és elkeverem a fűszerekkel, majd a mézzel és a konyakkal. A csirkemell egyik szélére teszem, és feltekerem. Összekötözöm, és alacsony lángon kevés olajon megsütöm. Közben meggrillezem a körtekarikákat. Mikor a hús megsült, felszeletelem, és a körtével tálalom.
Régen írtam már valami igazi zsidó konyhába illő kóser receptet, hát ez az.

Kategóriák
Egyéb kategória

Borjú tejszínes diószószban babbal

Furcsán venné ki magát, ha azt a címet adtam volna a mostani posztomnak, hogy amit a hűtőben találtam, de most tényleg ez a helyzet. Azt meg végképp nem merem leírni, hogy nem volt itthon semmi, aztán csak ezt tudtam összedobni. 🙂 Pedig tényleg ez a helyzet, ugyanis délután öt körül derült ki, amikor farkas éhesen feltéptük a hűtő ajtaját, hogy nincs itthon vaj, sajt, tojás, zöldféle, vagy valami gyorsan elkészíthető… izé, akármi.
Egyébként egyszer tényleg ettem úgy bélszint egy kolléganőmnél, hogy felhívott minket egy kávéra, aztán kibontott egy üveg bort, végül majdnem pizzát rendeltünk, de a fagyasztóból előkerült egy másfél kilós bélszín a sok cseresznye és szilva közül. Ha már más nem volt otthon, megettük 🙂
Tehát volt babkonzervem, hiszen vasárnap reggelenként a férjem gyakran kiált fel, hogy angol reggelit tegyél elém asszony! A paradicsomos babot nem szeretem, csak a sós lében eltettet szoktam megvenni, és saját paradicsomlével öntöm fel. Volt tejszín, ugyanis három napja meg kéne sütnöm egy tortát, amibe tejszín kell. Diót szintén a tortához tartogattam, a borjúkarajra pedig a jégakkuk tetején leltem. A konyakot nem szeretjük inni, úgyhogy ha egyszer véletlen valahogy a konyhába kerül, legalább két év mire valahogy elkoptatom.
30 perc alatt kész lett a kedd esti vacsora, és igazán jól sikerült.
Hozzávalók két személyre: (Dávid maradék húslevest evett sok-sok cérnametélttel, és végre valahára sárgarépával)
2 szelet hús (bármilyen filével működik a recept)
2,5 dl tejszín
3 marék dió
3 ek konyak
1 ek liszt
só, bors, szerecsendió
1 doboz babkonzerv (kidney bab)
apró krumplik
Apró krumplit alufóliába csomagoltam, és a sütőben 30 perc alatt megsütöttem.
A húst hirtelen kisütöttem forró serpenyőben, majd rászórtam a előzőleg megpirított, majd lisztté őrölt diót, felöntöttem a tejszínnel, megszórtam egy kanálnyi liszttel, szerecsendiót és borsot reszeltem bele.
Sóztam, és hozzákevertem a babkonzervet. Nagyon jót tett volna neki egy kevés zsálya, esetleg petrezselyem, és az, ha nem olajban, hanem vajban sütöttem volna meg a húst.

Kategóriák
Egyéb kategória

Pécs a kulturális főváros

Nem hiába lesz Pécs 2010-ben Európa kulturális fővárosa! Budapest után (ahol kétmillióan laknak) Pécsett olvasnak a legtöbb verset Magyarországon (pedig mindössze 162.000 ember lakja).
Éppen ezért a Rubophen Versíró Verseny nevezési turnéja 2008. szeptember 4-én csütörtökön 16.30-kor
Pécsre érkezik. Programok a Színház téren lesznek megtartva:
A TÁP Színház bemutatja:
„Tajtékos ég és hagymaszag”
(Radnóti versek alapján)
Fellépők: Balla Eszter és Máthé Zsolt
Rendező: Máthé Zsolt
Zene: Nyitrai László
„Add ide a rudadat, Dodó”
(kortárs szerzők versei alapján)
Fellépők: Fodor Annamária, Czapkó Antal és Adorjáni Bálint
Rendező: Pelsőczy Réka
Az eltelt egy hónapban, mióta a site üzemel, több mint 1160 költő regisztrált, és több mint 5150 verset küldtek be a versenyre. Ez azt jelenti, hogy a XXI. században is szükségük van az embereknek versekre, kulturára! A turné egyébként 13-án érkezik Budapestre, szombaton 14 órakkor kezd majd a Városháza parkjában a Deák térnél, de azt majd külön jelzem.
Szeretettel várunk minden költőt és versolvasót!

Kategóriák
Egyéb kategória

Füge és gesztenye konyakban


Vasárnap fél négykor ébredtem. Kicsit nézelődtem, de nem mertem felkelni, nehogy felébresszem a családom. Még korom sötét volt, nyakunkon az ősz. Ha nem a második emeleten laknék, akkor biztosan lenne a kerítésem mellett egy pletyka-pad. Minden szép hajnalban kiülnék oda kávézni, figyelném a szomszédokat, hallgatnám a madarakat, és jól kibeszélném a történéseket. Persze ez a pad nem Pesten lenne, sőt nem is közelebb, mint 200km. Itt már gyors az élet, senki nem ér rá megállni a padomnál, de miért is tenné, hiszen én sem érek rá ott ücsörögni, de most látom csak, hogy reggelre el is lopták a padomat…
(Egyébként üzenem a barátnőmnek, akik 40km távolságra akarták megtalálni na vidék ízét, de most panaszkodnak, hogy csak hétvégén tudják a lábukat a hintaágyban lóbálni, és rossz az óvoda, hogy én megmondtam. Előre megmondtam. Nincs értelme. A vidék ott kezdődik, ahonnan már nem lehet bejárni dolgozni.)
Aztán felébredt a fiam, és bebújt közénk. Egy pillanat alatt elaludt, ellopva a takarómat. Nyitott ablak mellett negyed óra sem kellett, és majdnem lefagyott a lábam. Akkor találtam ki az ebédet. Hogy forró lesz, és csípős. Aztán forró és édes, és illatos, és mámorító. Közben felkelt a nap, és mézszínű fénybe borította a platánokat. Na jó, méz is lesz benne.
Lehetett hallani, hogy a kutyások már sétálnak, a nyárfáról már hullanak a levelek, behallatszik ahogy elszalad bennük egy kutya.
Délben már meleg volt, de azért jól esett a forró, csípős fejtett bableves, és a mézes gesztenyés grillezett füge.
Hozzávalók:
6 szem lila (nagy) füge
12 szem gesztenye
6 ek méz
3 ek konyak
2 ek vaj
fehéj
szerecsendió
A gesztenyéket megfőztem. Mirelit, pucolt, de nem gesztenyemasszát szoktam vásárolni, nem szeretek a héjas gesztenyével bajlódni, pedig megérné a fáradságot. Mikor megfőtt összetörtem, 2 ek mézzel, 1 ek konyakkal ízesítettem. Egy tűzálló forma alját kikentem jó vastagon vajjal, majd abba ültettem a tetején keresztbe négybevágott fügéket. Mindegyik közepébe tettem egy adag gesztenyemasszát, és leöntöttem a konyakkal elkevert mézzel. szerecsendiót reszeltem a tetejére, és rászórtam még egy csipet fahéjat. 10 percre grill alá toltam. Isteni őszi csemege.

Kategóriák
Egyéb kategória

Csomag

Pár napja kaptam egy kedves e-mailt, hogy ha van kedvem, akkor adjam meg a címem a levél írójának, és ő küld nekem egy meglepetést.
Az az igazság, hogy imádom a meglepetéseket, adni is, de bevallom kapni is. 🙂
Rögtön beindult az agyam. Valaki, akit nem ismerek személyesen, gondolt rám, és valami meglepetéssel készült. Mi lehet az? Könyv? Nem hiszem, ahhoz kell egy személyes találkozás, vagy legalábbis egy énblog, hogy többet tudjon rólam. Persze sok mindent elárulok magamról, de a könyv nehéz ügy. (Zsuzska, veled már eltöltöttem egy egész napot 🙂
Akkor lekvár lesz. Málna, vagy áfonya. Esetleg valami különleges erdei gyümölcs, vagy szőlő, amit ettem egyszer, de nem tudtam reprodukálni, pedig annyira finom volt!
Aztán szerdán jött egy újabb e-mail, hogy inkább futár hozná, mert a postán ellopják. Igen, erre nagy az esély, és nagyon rossz lenne, ha az én meglepetésem egy idegen kezében bontódna ki. Neki biztosan nem okozna örömöt, hiszen nem várta, nem képzelte el milyen lesz, és nem is lepődött meg rajta. Sőt, ami a legrosszabb, lehet, hogy nem tettszene neki, allergiás lenne rá, és kidobná, vagy leejtené és összetörne…
Aztán meg is jött a futár, nem fogadott el egy fillért se, pedig szeretek a futároknak adni, nekem legtöbbször valamilyen örömteli dolgot hoznak, meg kell osztanom velük egy kicsit a boldogságomat. De ő nem, azt mondta ajándékot hozott, a megajándékozott ne adjon neki pénzt, hogy venné már az ki magát. Hát jó, akkor viszlát, had maradjak gyorsan kettesben a bordó bársony tarisznyával!
Nehéz, kerek. Lekvár lesz!
És valóban. Hagymalekvár! Hogy erre még egy pillanatig sem gondoltam. Imádom. És az a gyönyörű üveg! Sütöttem mellé gyorsan egy rozskenyeret, azzal isteni a hagymalekvár, jó fűszeres kenyér, édesen hagymás lekvár. Micsoda szerda!
Többször elolvastam a lekvár mellé küldött levelet is. Nagyon kedves, de nagyon személyes, nem idézek belőle. Talán annyit csak, hogy valaki, aki rendszeresen olvassa a blogomat, főzi a receptjeimet a férjének, észrevette, hogy imádom (legalábbis imádnám) Franciaországot. Így Provanszban gondolt rám, és meglepett egy ajándékkal.
Nagyon szépen köszönöm Certaldo!

Rendes receptes posztokra sajnos keddig várni kell, akkor már lesz ovi, jobban ráérek majd. Lesz mit írnom 🙂 Már tegnap illett volna ezt is megírnom, de egy fickó hülyeségeket kérdezett, aztán hülyeségeket mondott, és közben hülyén nézett, amivel teljesen lerabolta az energiámat, képtelen voltam akár egy sort is írni. Brr.

Sabbath shalom, kellemes hétvégét, kinek mi esik jól!

Kategóriák
Egyéb kategória

Csirkemell furmintban

Megmondjam mi hiányzott Hegyalján? (Nem ér nemmel válaszolni!) Az, hogy jobb helyeken lehetett borvacsorát rendelni, vagyis a fogásokhoz illő borokat szolgálták fel, de szinte sehol nem használták főzésre a borokat. Nincs mese, nekem kell kipróbálni, mint ahogy egy jó furmintot már párosítottam is egy remek libacombbal. Erre a receptre azonban télig még várni kell, most egy könnyű, kora őszi csirkemell következik.
Félédes furmintot használtam hozzá, természetesen Erdőbényéről, sőt a kakukkfüvet is az Aranyosi völgyben szedtem, de a szőlő a zöldségestől van, Hegyalján ilyenkor még nem ehető a szőlő. Ha nem félédes bort használtam volna, akkor tettem volna bele egy kevés mézet.
Nem akarom magam nagyon dicsérni, de igazán jól sikerült étel lett 🙂 Maradt egy kevés, de nagyon minimális szaft volt csak rajta. Másnap ehhez kevertem egy kevés tejszínt egy csipet liszttel. Most azon gondolkodom, hogy legközelebb hogy csináljam.
Hozzávalók:
4 dl furmint
1 egész csirkemell
1 nagy fürt szőlő
6 szem aszalt sárgabarack felaprítva
5 dkg lisztté őrölt dió
2 ek vaj
2 ág kakukkfű
5 szem boróka (mozsárba megnyomva, de nem összetörve)
1 marék mazsola
só, bors
(ehhez a mennyiséghez esetleg 2dl tejszín és 1ek liszt)
A csirkemellet sóztam borsoztam, majd egyben vajon megsütöttem. Vékony szeletekre vágtam és felöntöttem a borral, amibe a szőlőn kívül minden hozzávalót belekevertem. Negyed órát pároltam, addig kimagoztam a szőlőt. Utoljára bobtam csak bele, és épp hogy átforrósítottam, de nem hagytam megpuhulni. Rizzsel tálaltam.
Kategóriák
Egyéb kategória

Juhtúrós lepcsányka light

A light természetesen csak vicc, de valóban valami könnyűt, legalábbis könnyebbet akartam csinálni mint az eredeti. Történt ugyanis, hogy én, akinek a kedvenc étele a juhtúró, különös tekintettel a juhtúrós sztrapacskára, aki imádom a túróspitét, de leginkább a sok mazsolával készített túrós palacsintát, majdnem lemaradtam az Ízbolygó által kiírt VKF-ről.

Napokban jöttem haza Hegyaljáról, ahogy helyi ételnek számít a sztrapacska, a lepcsányka, a világ legjobb túrós palacsintáját készítik, és én bizony nem bírtam ellenállni egyiknek sem.
Juhtúrós sztrapacska vadpörkölttel? Utána egy kis túrós palacsinta? Közben 2-3 dl ófurmint? Esetleg reggelire egy kis lángos, majd egy nyolc boros kóstoló? Vagy reggelire 2 dl hat puttonyos aszú, a fiúknak pálinka a szomszéd kádár jóvoltából, két hordókészítés között? Ezek mentek kérem szépen, természetesen délutáni alvással (egyszer 3,5 órát aludtunk ebéd után :-). Úgyhogy egy kicsit rá is untam a kedvenceimre, de egy kicsit el is gondolkodtatott, hogy-hogy is lehetne könnyebbé tenni ezt a remekét a tótoknak. Persze nem diétásabbá, csak úgy könnyebbé, hogy ne legyen egy hatalmas kő fél napig az ember gyomrába ebéd után.
Jelentem, a terv nem lett tökéletes, de egy zöld salátával elfogyasztva ebédre még vacsorázni is volt kedvem ebéd után. Megérte az újragondolást, de a tótok véleményét nem szívesen hallgatnám meg róla 🙂
Hozzávalók a lepcsánykához:
4 kisebb krumpli
2 ek liszt
2 tojás
2 kk sütőpor
só, bors
2 gerezd zúzott fokhagyma
Hozzávalók a juhtúró krémhez:
10 dkg szlovák juhtúró
2 dl tejszín
2 ág kakukkfű
1 csokor petrezselyem, esetleg kapor
só, bors, szerecsendió
A krumplit gyufa hosszúságúra reszeltem, szerintem így könnyebb a lepcsánykával (tócsni, lapcsanka) utólag dolgozni. Megszórtam a liszttel, és belekevertem a sütőport, fűszereket, és a tojást. Forró serpenyőben, kevés olajon megsütöttem mindkét oldalát. forrón feltekertem, és hagytam kihűlni. Közben a juhtúrót áttörtem, elkevertem a fűszerekkel, majd óvatosan a kemény tejszínhabba forgattam. Megtöltöttem a kihűlt krumplipalacsintát, és kétújjnyi vastag szeleteket vágtam belőle. Egy palacsinta két adag lett így, összesen pedig két nagy palacsinta lett ez a mennyiség. Salátával ettük, de ha becsöngetett volna valaki egy szarvas combbal, akkor nem zavartam volna el azzal a felkiáltással, hogy nem tudok mellé köretet adni! Csak frissen jó.
Kategóriák
Egyéb kategória

Cookie avagy csokis keksz


Megjöttem. Ez egy kicsit kiborított, enyhe depresszió vett rajtam erőt, megfájdult a fogam, lehet, hogy ki kell vésni, és össze van nőve a gyökere a mellette lévővel. 60 perc alatt jutottam el Angyalföldről Újbudára, ami 200-as vérnyomást eredményezett, főleg egy olyan hely után, ahol 20 autó megy el a főutcán hétköznaponként. Ó drága Hegyalja!
Megpróbálom összekapni magam, mert nagyon sok a munkám, csomó dolgot kell csinálni mostanában. Az ovi állítólag nem fog szeptember elsején kinyitni, mert nincs kész a renoválás… Jaaaj, imádlak Budapest! Imádlak?
Sokkal jobb receptekkel készülök, mint ez az egyszerű süti, de most hirtelen ezt tudom előrántani a kalapból. Még elutazás előtt sütöttem, falták a gyerekek.
Hozzávalók:
30 dkg liszt
1 ek kakaópor
1 csipet só
1 tk. sütőpor
25 dkg étcsokoládé (vagy 10 dkg tejcsoki, és 15 dkg étcsoki)
20 dkg puha vaj
2 tojás
25 dkg cukor
2 cs. vaníliás cukor
1 kk fahéj
A csokit apró darabokra vágtam egy vágódeszkán, nagy kést használva, mint a petrezselymet. A tojást habosra kevertem a vajjal, majd beleszórtam a cukrot. A lisztet eldolgoztam a sütőporral és a fahéjjal, kakaóval, beleszórtam a csokit. Sóztam, és összedolgoztam a vajas masszával. Kanállal sütőpapírra szedtem, jó sok helyet hagyva köztük, és figyelve az azonos mennyiségekre, mert különben nem egyszerre sül meg, és különböző méretű lesz. Az első cookie-t egy körberajzolt kispohárra kanalaztam, az volt az etalon, ahhoz hasonlót igyekeztem gyártani a továbbiakban is. Lehet, hogy csak nekem fontos a viszonylagos egyformaság, de bevallom, még így is lett elég rendesen eltérés közöttük, ezek a legegyformábbak a képen.
180 fokra előmelegített sütőben 12 perc alatt sült meg.
Mostanában ezt esszük egyébként szombat reggelenként, mert kaptam 10 tábla lejárt szavatosságú, mégis tökéletes minőségű kóser csokoládét, gyorasan el kell használnom.

A Sesame tm. fotója