Kategóriák
Egyéb kategória

Kutya-etetőszék, ha már nincs mire pénzt költeni

Elképesztő drága, és teljesen felesleges, mi az? Remélem kiderül, hogy csak valami médiahack.

Én kérek elnézést.

EatWithMe_Sunset.JPG

EatWithMe kutya-etetőszék 

Minden kiskutyus gazdája, családja társaságában érzi magát a legjobban – főleg, ha étkezésre kerül a sor!

Az EatWithMe házi kedvenc etetőszék azon kutyagazdik számára készült, akik igazi családtagként kezelik kistermetű kutyusukat és maguk mellé emelik az asztalnál is. A kis drága úgy ehet és ihat együtt a családi asztalnál, hogy közben nem okoz koszt az asztal körül.

Az EatWithMe születése

Az egyedi bútordarab ötletét saját shi-tzu kutyánk, Bodza adta, aki mindig elővette ellenállhatatlan „szánjmegkérlek” tekintetét, amikor asztalhoz ültünk és természetesen lelkesen porszívózta a leesett/leejtett morzsákat. Mi fönt, ő lent. Nem jó. Mi széken, ő ölben. Ez pláne nem jó.

Aztán jött az elképzelés, melyet hamar tett is követett. Azóta egy asztalnál ül velünk, és ez így nagyon jó. Tudja, hol a helye, nem ágaskodik, nem kaparászik, nem nyújtózkodik. Nem frusztrálja többé a távolság, a fent és a lent. Ha kap egy falatot, örömmel veszi, de falatok nélkül is örömmel elücsörög v elünk, mellettünk.

Tervezés

Az ülés tervezéséhez Szabó Barnát, okleveles faipari mérnököt kértük fel. Barna csodálatos kreativitásának és Bodza türelmének köszönhetően született meg az EatWithMe. Bodzán addig teszteltük az ülést, míg el nem értük vele a kistermetű kutyusok számára legkényelmesebb, legideálisabb méreteket. Az EatWithMe anyagát a gazdi és a kutyus igényeinek megfelelően választottuk.

A házi kedvenc etetőszék mintaoltalmi eljárása folyamatban van. Igény esetén természetesen egyedi méretezésű etetőszéket is készítünk.

Termékleírás

Mindegyik EatWithMe etetőszék egyedi gyártású, kézzel festett, anyagát tekintve keményfa.

Ülőfelület magassága (a padló és az ülőfelület közötti távolság): 65 cm

Ülés magassága (a padló és az ülés támlájának legfelső része közötti távolság): 97,5 cm

Ülőfelület mérete: 30,8 cm x 37,8 cm

Tálca mérete: 45 cm x 16 cm

Tálkák átmérője: 15 cm

Tálca és támla közötti távolság: 29 cm

Ülőfelület és tálca közötti magasság (ez a magasság állítható): 11,5 cm, illetve 8,5 cm

Teherbírása: max. 12 kg

Súlya: 3 kg

Anyaga: bükk

Festék: akril bevonat

Használat

Az etetőszéket készre szerelten szállítjuk.

Használata egyszerű, biztonságos. A bútordarab könnyen tisztítható, enyhe tisztítószeres, nedves ruhával letörölhető. Az etetőszékhez 2 db etetőtál tartozik. A tálak kivehetők, így kényelmesen, akár mosogatógépben is elmoshatók. Súlyánál fogva könnyen mozdítható.

Az EatWithMe etetőszék ideális otthoni használatra, és tökéletesen megfelel azon kutyabarát kávézók, éttermek és szállodák számára is, amelyek nyitottak szolgáltatásaik további színesítésére.

Ár

Az EatWithMe etetőszék ára: 43.000 Ft

Szállítási határidő: 3 hét

Az EatWithMe etetőszéket a napokban indult webshopunkban tekintheti meg: http://catsanddogs.hu/etetoszek-eatwithme

Kategóriák
Egyéb kategória

Világégés előtti beszerzendők a nagyanyám szerint

 

Nagyanyám sokszor elmondta gyerekkoromban, hogy mit kell tenni, ha jön a háború. A legtöbb megjegyzendő tanács természetesen az élelmezéssel volt kapcsolatos, de érdemes most is elgondolkodni rajtuk. Akkoriban unalmasnak találtam ezeket a tanmeséket, sőt kicsit meg is mosolyogtam, hiszen egy gondtalan gyereknek teljességgel elképzelhetetlen az, hogy egyik napról a másikra felborul a kis élete, és már nem olyan biztos a reggeli kakaó, vajas kiflivel.
 
 
Nincs tévénk, nehogy valóságshow-t, vagy híradót nézzünk, inkább sorozatokat nézünk dvd-ről, így legalább a gyerek se bámulja a mesecsatorna 50%-nyi reklámidejét, és nem tudósít a legújabb, legszuperebb  tizenezer forintos játékokról folyamatosan, mint pár éve, amikor még bámulhatta ezeket a csatornákat. De van internetünk, és persze elolvasunk minden félelmetes gazdasági hírt, hogy aztán felhívjam a barátnőmet és megkérdezzem tőle, hogy: Olvastad?!
 
Talán ezért, talán másért, de egyre gyakrabban jutnak eszembe nagyanyám szavai. Lássuk mit is mondott ő, és mi a mai valóság.
 

1.      Mindig legyen a háznál egy nagy bödön zsír.

A zsírban lehet áram nélkül is tartósítani a húst, egy nagy bödön zsírban simán elfér 10 libacomb is, a májról nem is beszélve, de mehet bele bármi más is, a lényeg, hogy jól legyen megsütve, majd zsírral vastagon borítva.

2011: nincs zsírosbödön itthon, egyébként szoktam télen kacsacombot konfitálni, de azért ha plusz hús kerül a házhoz, inkább lefagyasztom. Szerencsére húsárut szoktunk füstölni minden évben.

2.       Mindig legyen egy párnahajnyi szárazbab.

Ezen nincs mit magyarázni, a bab az finom, és kell tavaszra is, hogy újra lehessen ültetni.

2011: attól félek, hogy megzsizsikesedik ennyi bab, a másik, hogy Budapesten nem tudnám elültetni. Egyébként az erdőbényei babültetvényem nagyon szépen termett idén nyáron, úgyhogy ezt kipipálhatjuk végre.

3.       A befőttes üvegeket mindig tisztán, celofánnal és újságpapírral fedve tegyük el.

Így ha nagy ínség is van, de mégis kerül valami gyümölcs a házhoz, gyorsan el lehet tenni, nem kell energiát pazarolni a mosogatásra is újra, mondjuk a víz felforralásával.

2011: bevallom, ezt felesleges tanácsnak érzem a XXI. században. A befőttes üvegeket én is elmosva teszem el – naná – de a tetejét is rá csavarom. Hol van már a celofán?

4.       Legyen két évre elegendő tűzifa.

Ezen nincs mit magyarázni.

2011: központi gáz cirkó. Ha nincs, Budapesten megfagyunk, hiába van fa, nincs cserépkályha amiben eltüzelhetjük. A tanács egyébként jogos, ezt saját bőrömön is megtapasztaltam múlt hétvégén, amikor Erdőbényére megérkezett a rendelt tűzifa: friss vágású tölgy, hogy egy kis képzavarral éljek: csavarni lehetett belőle a vizet. Idén a tavalyi fát kéne a kályhába rakni, ha lenne tavalyi. Na, majd jövőre az ideit.

5.       Legyen otthon jó sok petróleum.

Mama, ezen sajnos túllépett az idő, nincs petróleum lámpánk.

2011: van viszont legalább 500 mécsesünk, és erősen gondolkodunk egy napelem beszerzésén a háztetőre, biztos ami biztos.

6.       Annyi pálinka és bor legyen otthon, amennyi csak elfér a pincében.

A pálinkát és a bort mindig el lehet adni, ha másképp nem megy, el lehet cserélni.

2011: az ötletet békeidőben is támogatom, de sajnos nincs pincénk 🙂

Na, és persze a szokásosak a kamrapolcra:

20 kg cukor  (kicsit sokallom)
3 kg só
2 kosár csipkebogyó
20 üveg szilvalekvár
fűszerek
kamilla virág
kovász
liszt
ecet
 
kötszer és gyógyszerek
 
 
Remélem nem lesz háború, elég rosszul állunk ugyanis.
Facebookot lájkolni ér!

 

Kategóriák
Egyéb kategória

Az Emberek Disznók

Azon a bizonyos péntek délutánon Isten nagyon jól érezte magát a bőrében, és minden valószínűség szerint így válaszolt volna:
– Én!
Ha valaki lett volna olyan merész, hogy megkérdezze Tőle:
– Na, ki a menő?
 
Hogy melyik volt ez az a bizonyos péntek délután? Ami azt illeti, az összes valaha létezett péntek délután közül az első. A Teremtés hatodik napja. Az a péntek délután, amelyiken látta Isten, hogy minden, amit alkotott, nagyon jó.
 
Egy szombattal ezelőtt a világ összeg zsinagógájában Noé történetét olvasták fel a Tórából. Erről a történetről írtam ezt a posztot.
 
.אלה תולדת נח
Ez Noé története.
 
A valaha létezett legelső péntek délután után járunk tíz generációval. Valahol a Termékeny Félhold területén. A déli forróságban a hatszáz éves Noé behúzódott egy pálmafa alá. Bágyadtan hallgatja kecskéi tébolyító mekegését.
 
Ekkor egy hatalmas villanás vakítja el, és egy éles süvítés süketíti meg egy pillanatra. Ahogy feleszmél, előbb egy féreglyukban találja magát, majd egy bostoni ír kocsmában– a huszonegyedik században.
 
Noé a pult mögött áll remegő térdekkel. A derekán fehér kötény. A kezében mosogatószivacs. Megszagolja a szivacsot. Fintorogva körbepillant a kocsmában. A pult túloldalán álló bárszékről a Seregek Ura néz rá vissza.
– Helló – szólítja meg Noét.
– Mi történt? – kérdezi Noé remegő hangon Istent.
– Kihoztalak az ókorból – válaszolja Isten a lehető leghétköznapibb hangon, amire csak képes.
– Tessék?
– Idegesített a kecskéid mekegése. Nyugodtan akartam beszélni veled. Azt akartam, hogy csak rám figyelj.
– De hol vagyunk?
– Bostonban.
– Hol?
– Egy bostoni ír kocsmában.
– Nem értem.
– Pedig nem bonyolult. Itt az a szokás, hogy a kocsmáros végighallgatja a Vendég bánatát. Ez hozzátartozik a az ír kocsmák szolgáltatáshoz.
– Aha.
– Most már érted?
– Persze.
– Tényleg?
– Nem.
– Nem baj. Az a lényeg, hogy meghallgasd a bánatomat.
– Meghallgatom. Persze. Mi egyebet tehetnék…?
– Pompás! Az a bánatom, hogy minden élő testnek elérkezett a vége előttem, mert a föld tele van miattuk erőszakkal!
– Ööö – válaszolja Noé.
– Ezért elpusztítom őket a földdel együtt – folytatja Isten.
– Tessék? – kérdezi Noé fülét diszkréten a Seregek Ura irányába fordítva.
– Elpusztítom őket a földdel együtt – ismetli meg egy fokkal türelmetlenebbül Isten.
– De miért?
– Mert a föld tele van miattuk erőszakkal!
– Jogos – ismeri el Noé.
– Mondom.
– Ezek szerint a Teremtés nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeidet? – kérdezi tapintatosan Noé.
– Nem igazán.
– És úgy gondolod, hogy azután jobb lesz, hogy elpusztítod a földet?
– Úgy. Már mindent kitaláltam.
– Csakugyan?
– Igen. Hallgass meg! És én íme hozom az özönvizet a földre, hogy elpusztítsak az ég alól minden testet, amiben élő lélek van. De veled szövetséget kötök: menj be a bárkába, te és fiaid, feleségeid és fiaid feleségei veled együtt. És minden élőből, minden testből kettőt vigy be a bárkába, hogy életben maradjanak veled együtt; hím és nőstény legyen.
 

Olvasás folytatása „Az Emberek Disznók”

Kategóriák
Egyéb kategória

1000 forintból egész nap

 

Mit ennél, ha csak 1000 forintot költhetnél egy egész napi menüre?
 
Ezt a kérdést tettem fel négy gasztrobloggernek: a szakírónak, a vegának, a nagyevő utazónak, és a frisskönyves kismamának.
A feladat nem egyszerű, hacsak nem tojásos nokedlit vagy krumplistésztát tervezünk egész napra, bár be kell lássuk, a nyári tojásosnokedli-fejessaláta vagy a téli krumplistészta-csalamádé kombónak is helye van a konyhában, mégis valami kifinomultabb vagy vadabb tippet vártam, és kaptam is.
 
 
Egy vegetáriánusnak nem okoz problémát, ha olcsó receptekben kell gondolkodnia, arról nem is beszélve, hogy milyen kicsi az ökológiai lábnyoma Annának. Elismerésem, van hová fejlődnöm! És aki nem ismerné a Vegasztrománia blogot, kattintson bátran, nem egy unalmas vega blog, hanem teli élettel, klassz, húsevőknek is izgalmas receptekkel, és gyönyörű fotókkal!
 
 
Étkezésemre jellemző – azon túl, hogy nem eszem húst -, hogy próbálok szezonális alapanyagokból főzni, és előnyben részesítem a minőséget a mennyiséggel szemben. Minden zöldség/gyümölcs akkor a legfinomabb, amikor érik, és persze akkor a legolcsóbb is. A minőség pedig sokszor nem az áron múlik, megfogható néhány jó ötlettel, recepttel. Eszter kérésére belegondoltam, hogy mit ennék egy nap 1000 Ft-ból. Elég volt csak visszaemlékeznem a tegnapi napomra.
Reggelire zabkását ettem zabtejjel és vízzel főzve. Egy adag a feltéttel (birsalmalekvár és dió) számolva is kijön 200 Ft-ból. A tegnapi ebédem sütőtökfelfújt volt grillezett kelbimbóval és salátával, amiből egy adag bőven számolva is 500 Ft. Vacsorára szeretek meleg szendvicset, salátát, vagy kefírt enni, ez pedig nem több, mint 300 Ft.
 
Dórát nyaggatnom kellett a válaszért, de csak kicsikartam belőle valamit, aminek az lett a vége, hogy fizethetem a bort a nap végén. Nos igen, arról én is nagyon nehezen, csak az utolsó utáni pillanatban mondanék le.
 
 
 
Napok óta azzal nyaggat az Eszter, hogy mondjam meg mit ennék, ha 1000 Ft-ból kellene megoldanom az egész napos étkezésemet. Remélem, hogy a kérdés csak egy főre vonatkozik. Ha nem, megetetném a gyereket, én léböjtöt tartanék, a férjemet elküldeném este bulizni, remélve, hogy jól lakott az irodai menzán és átkoznám a Fűszeres Esztert:)
 
Mindenképpen itthonról oldanám meg az étkezést, mert ennyiből normális készételt szerintem nem lehet kapni, különösen akkor nem, ha még arra is igyekszem figyelni, hogy ne zsírt egyek egész nap (bár egy jó lángos megoldaná az ebédet…). Hús nem lenne a napi menüben, a többit pedig az idénynek megfelelő, hazai hozzávalókból állítanám össze:
 
Reggeli: zabkása benne főtt reszelt almával, mazsolával
Ebéd: sült cékla saláta bulgurral, mézzel, egy marék dióval
Vacsora: sütőtökszeletek sütőben sütve, joghurt
 
Egy főre ez talán kijönne 1000 Ft-ból, ha bulgur és zabpehely van otthon… a többit meg lehet venni darabra, vagy kisebb adagokban (1/4 sütőtök). Egész nap vizet innék (amúgy is), de este jól jönne egy pohár bor. Eszter, arra meghívsz?
 
Zsófi egy négytagú családot is megetetne ilyen kevés pénzből, úgy tűnik van még hova fejlődnöm takarékosság terén. Elhangzik a varázsszó is, irány a piac! Zsófinak jövő héten jelenik meg az új szakácskönyve Gyere velem főzni – Slambuctól a bambuszig címmel!
 
 
 
EZER Forintból simán megetetek négy személyt is, úgy, hogy nem krumplis tésztát kell enni egész nap (amit egyébként imádok), hanem izgalmas ételeket, sőt, még desszertre is marad büdzsé. Egész biztos, hogy piacon indítok, aminek éppen szezonja van, az mindig egyben a legolcsóbb is. Most például főznék egy óriási adag muallét -az egyik kedvenc padlizsános receptem: felkockázott padlizsán, hagyományos lencse és fűszeres-hagymás ragu fő szottyosra. Lehet enni salátaként, főételként vagy köretként, szóval beosztanám egész napra. Desszertnek pedig krémes rizspudingot, amely mindössze tejből és rizslisztből áll, és az egyik legjobb édesség.
 
ps. Persze, abból indultam ki, hogy alap dolgok (olaj, fűszer, só, stb. van otthon, azt nem kalkuláltam bele)
 
 
Végül, de nem utolsó sorban András tippje következik. Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy sajnos a risotto rizs kilója 1000 forint felett van, de ha valakinek tényleg csak egy ezrese van egy napra, mégis eszméletlen jókat szeretnek enni, akkor jól teszi, ha sürgősen barátságot köt a Világevővel, és követi őt, bármerre is menjen. Mondjuk Indiába hamarost.
 
 
 
 
Ha lehet a Föld tetszőleges pontját választani, akkor a Hong Kong-i Tim Ho Wan nevű dim sum büfében költeném el, ahol sok kaját nem kapnék érte, de annyira frusztrál, hogy nem tudtam bejutni utolsó éjjel a hosszú sor miatt és bekönyörögni se sikerült magam ebbe a Michelin-csillagos büfébe amikor a városban jártam, hogy inkább éheznék egész nap és ott ennék egy fogást, az ki is jön belőle.
Maradva Ázsiában mondjuk Laoszban is el tudnék lenni ennyi pénzből egy napig nagyszerűen, és még a változatosság is meglenne, a Mekong-deltában egy Done Det nevű szigeten, ahol áram se volt, laktam egy magánháznál a verandán egy függőágyban egy hétig, a szállás napi egy dollárba került, az ételek is körülbelül ebbe a nagyságrendbe estek, és reggel még frissen főzött kávé is volt, egy fémhurokra feszített zokni volt a szűrő.
Ha itthon, és nem kell aznap emberek közé menni, akkor 1 kg kenyér, 2 lilahagyma és amennyi fokhagymás, abált tokaszalonna még kijön a pénzből, azzal simán elvagyok egy napig, ahogy épp írtam is róla a blogomon, még egy "receptet" is kitettem 🙂 Ha épp egy ünnepnap, akkor pedig valami kicsit elegánsabbat próbálnék, mondjuk nem nagyon tudom az árakat, de egy kg arborio rizs biztos bőven 1000 alatt van, pár deka vajjal, valami zöldséggel és némi fűszerrel bőven elég egy napra, talán még sok is. A csirkealaplé ezúttal elmarad belőle, szégyen és gyalázat, bár lehet, hogy azt is bele lehet ügyeskedni kis adagban, olyat még úgyse csináltam, alaplé két adag rizottóhoz.
De el tudnám képzelni azt is, hogy krumplinapot tartanék, elképesztően finom tud lenni, és meg lehet csinálni annyiféleképpen, hogy fel sem tűnik, hogy ugyanarról a növényről van szó.
Egyébként meg kifejezetten szeretem, amikor épp kevés pénzem van, hogy egész más síkok és lehetőségek nyílnak meg, és kihullanak mások, amik addig elvonták a figyelmet az egyszerű és olcsó dolgokról.
 
 A facebook ingyenes 🙂

 

Kategóriák
Egyéb kategória

Libák lepik el Budapestet

Az Oktogonon áll egy liba…

Nyakunkon van Márton nap, ideje beszerezni pár palack újbort és megvenni egy libát, de lagalábbis a hízott máját, vagy a combját. Nagyapám szerint a liba az tulajdonképpen egy kis disznó, vagyis minden porcikáját fel lehet használni. És valóban, a libalevesbe belefőzöm a combját, hogy utána gyorsabban süljön omlósan ropogósra, a nyakát megtöltöm és a sóletbe teszem, a máját egyben sütöm és kaláccsal esszük, a mellét megfüstöljük és vékonyan szeleteljük, ami pedig megmarad abból ludaskása fő.

Ha nem volna kedvem libát sütni, a Rosensteinnél ünnepelném Mártont, minden évben nagyon erős a libanapi felhozatal!

Utcaművészeti pályázatot hirdetett Márton-naphoz kapcsolódóan a Baromfi Termék Tanács. A pályázat keretében nyolc óriásliba festésére keresnek művészeket. A megfestett libákat Budapest nyolc forgalmas pontján (Blaha Lujza tér, Deák Ferenc tér, Kálvin tér, Lánchíd pesti hídfő, Móricz Zsigmond körtér, Nyugati tér, Oktogon és Széll Kálmán tér) helyezik ki november 7-étől 13-áig. Bárki szavazhat a neki legjobban tetsző óriáslibára a Libamájfesztivál címet viselő Facebook-oldalon.

Pár pályamű  a nyertesek közül:

November 11-13 között pedig a Városház téren LIBAKÖZPONT létesül, ahol libagasztronómiát ígérnek a szervezők.

A pár évvel ezelőtti libahiszti után végre itt egy libakampány, mert a liba jó, a liba finom, a liba nagy és a liba gágog. Ki is cseréltem a fejlécben a logot egy libásra, köszönet érte Havasi Gábornak!

Aki a libát szereti, a facebookon lájkolja a Fűszerest!

Kategóriák
Egyéb kategória

Potluck vagyis a meglepetésfazék

Batyubál vagy zsákbamacska.

Igazán jól egyik kifejezés sem fedi a valóságot. Először  itt Amerikában találkoztam vele s bevallom Magyarországon még nem. Igaz kevesebb összejövetelre jutunk ott el…   

Lényege, sok ember, közös nagy étkezése, előre meghatározott menü, ülésrend, etikett nélkül. Egyetlen kívánalom, hogy mindenki visz és a “közösbe dob” egy étket amit  lehetőleg maga készített el. Szorult helyzetűeknek bolti is “ér” vagy az vigyen italt.  

Először a 16. sz Angliájában tesznek említést róla, hívatlan vendég megjelenése  kapcsán, aki “kap amit kap” a vacsoraasztalnál, ami marad a fazékban, vagyis “the luck of the pot”.  Manapság nem kell hívatlanul érkezni, sőt elektronikus úton jön a meghívó. Általában az “evite” weboldalon keresztül barátainktól.

Az alkalom számtalan féle lehet. Sorolni képtelenség, nem is érdemes, minden világi, vallási ünnepre, életünk kisebb nagyobb eseményére van előre megtervezett invitáció. Nem  marad más dolgunk, mint igenlően visszajelezni, rápillantani a “vendég számláló–kisablak” épp aktuális állására, hogy kb hány főnél tart a buli mérete és máris  tervezhetjük a vinni és megosztani kívánt ételt!  Van aki az alkalomhoz főz, süt. Pl a most idényben lévő Halloween-re.  Van aki jól bevált kedvencét viszi minden alkalommal.  Jó szórakozás végigkóstolni a választékot, kísérletező kedv és nyitottság  elengedhetetlen.  Szemtelen módon, nekünk megvan az az előnyünk, hogy a környezetünk számára  teljesen érthetetlen magyar nyelven kommentálhatjuk az egyes darabokat,  figyelmeztetjük egymást, hogy mi a nagyon finom amire érdemes ráugrani mielőtt elfogy,  illetve mi ehetetlen.

Mindig nagy megelégedéssel tölt el, mikor a mi ennivalónk gyorsan fogy el, dicsérik vagy már azzal fogadnak beléptünkkor, hogy “mit hoztál” ? 

Szeretem a “potluck-ot” mint vendég és mint vendéglátó egyaránt. Mindig mindenkinek jut elég ennivaló bőven, az előkészületek egyszerűen nagyszerűek! Ha megyünk, csak  egy finomságot kell készíteni, ha hozzánk jönnek, akkor is.  Ez esetben tálaló felületet kell biztosítani és ha nem maradt legutóbbról, az evő-ivó  alkalmatosságokat beszerezni. Papírkészlet használatnál is cudar módon növekszik a  környezetszennyezés mértéke hacsak nem mosogatjuk a műanyag tányért, poharat.  Bevallom, mi nem.  Ha egyszer véget ér a mulatság és végre hazamegy a 80. vendég is akkor átnézhető a  roppant maradékmennyiség. Házigazdaként mindig nyereségesen jövünk ki belőle. 

Legalább késő éjszaka is simán és jókedvvel meg tudjuk még etetni a gyereket, aki a  vendégsereg távoztával jelenti be, hogy éhes. Mert egy falatot sem evett. Végig  rohangált a barátaival, ezért nem láttuk egész este. Mi van, ha mi voltunk a vendégek  és hazafelé a kocsiban jelenti be? Rutinnal előveszem a még a partyn összeszedett és  takarosan becsomagolt “doggie-bag”-et. Mindenki jól jár. 

Na, legközelebb jöttök?

És van még hely a facebookon! 

Kategóriák
Egyéb kategória

A génkezelt krumpli elsorvasztja az agyad

Hogyan lehet élelemmel ellátni a túlnépesedő emberiséget? Meddig lesz még elég élelmiszer mindannyiunknak? Eljöhet az a pillanat, amikor kiürülnek a boltok polcai és kitör az éhínség? Amikor már nem lesz sikk nagyvárosban élni és mindenki vidékre akar költözni, ahol megtermelheti magának a napi betevőt. Sokak szerint erre már nem kell sokat várnunk. Magyar prófétái is akadnak az elkövetkező apokalipszisnek, az elhíresült Hetesi jelentés szerint a fejlett nyugati társadalom gazdasága hamarosan kártyavárként dől össze. Ha most körülnézünk, lehet, hogy ez nem is olyan nagy butaság.

Olvasás folytatása „A génkezelt krumpli elsorvasztja az agyad”
Kategóriák
Egyéb kategória

A legszebb nevű fűszerből a legjobb levest

Szoktatok kencurt használni? És galangát? Esetleg galangált?

Mind a három gyönyörű fűszernév, a galanga ráadásul olyan mesebelinek hangzik, hogy simán el tudnám képzelni egy tündér nevének is. A kencur meg olyan, mintha valami ősmagyar fűszernövény lenne, valami rég elfeledett, de ezer éve még a táltosok által használt titokzatos fűszerszám. Ehhez képest a galanga egy gyökér, ami kinézetre hasonlít a gyömbérre – és sokak szerint ízre is, de szerintem ízében semmi köze a kettőnek egymáshoz.
A középkorban Európában is széleskörben használták, aztán kiszorította a gyömbér, hogy párszáz év múlva a gyömbérre is valamilyen egzotikus fűszerként csodálkozzunk rá újra.

Olvasás folytatása „A legszebb nevű fűszerből a legjobb levest”

Kategóriák
Egyéb kategória

Halloween „Albániában”

Laufer Ági vagyok, NY állam fővárosában, Albanyban élek, férjemmel és két  gyermekünkkel. Mindannyian szorgalmasan dolgozunk, ki-ki a maga helyén,  kórházban, gimiben, alsótagozaton, óvodában, otthon… Az utolsó két munkahely az  enyém… Lassan 15 éve a tengerentúlon, abból 8 éve “Albáninában”.

Mindenhol jó, de legjobb úton lenni. Sokat utazunk, sokat eszünk, főzünk, bulizunk, ünneplünk.  Mindent. 

Olvasás folytatása „Halloween „Albániában””

Kategóriák
Egyéb kategória

Lila Füge, végre!

Ez az ajánló 2011. október 1-én készült. Persze akkor a könyv még „sehol” nem volt, de én már nagyon vártam rá.

Megjelent a barátnőm, Havas Dóra szakácskönyve Lila Füge címmel.

Azzal kezdem, hogy Dóra és én kicsit több mint két éve vagyunk barátnők. Előtte is olvastam a Lila Fügét, de ugyanúgy, mint a legtöbben semmit nem tudtam a nick mögé bújt szerzőről, csak annyit sejtettem, hogy ez a csaj valahogy egészen más lehet, mint én, olyan kis budai úrilány, akinek szép piros Kitchen Aidet vesz a férje, és ennek ellenére is tud főzni. Paradoxon, elképzelni nem tudom hogy lehet ilyen.  Különben is szándékosan titkolta a kilétét, így nem is igazán foglalkoztam vele, a receptek jók voltak, a fotók szépek, olvastam is szorgalmasan. Aztán egyszer eltűnt, és egy idő után már zavart, hogy semmi forró csoki, semmi franciás könnyedség nincs a neten, így írtam neki egy levelet, hogy mi újság. Megtudtam, hogy terhes, és a sajtos-tejfölös tésztán kívül, – amit kizárólag hidegen tud megenni – semmi mást nem képes elviselni a konyhájában, így a blog kicsit felfüggesztve, de majd lesz folytatás, és jófej vagyok, hogy érdeklődtem.

Olvasás folytatása „Lila Füge, végre!”