Kategóriák
Egyéb kategória

Cseresznyés omlett tíz perc alatt

Anyu, vegyünk cseresznyét! Az osztályból mindenkinek van otthon.
Nem lehetek olyan gonosz anya, hogy ezek után nem veszek cseresznyét, pedig ki akartam húzni hétvégéig, hogy saját cseresznyéből ehessünk, az garantáltan bio, gondolom jó kukacos is lesz, de legalább tényleg a ropogós fajta. Vettünk is egy zacskónyit, az egyébként tényleg jóízű, de meglehetősen drága cseresznyéből, amiből vasárnap estére maradt egy jó maréknyi, és attól féltem hétfőre tönkremegy. Az áfonyából pedig valamilyen süteményt terveztem sütni, de mire felfigyeltem arra, hogy a dobozban már alig van, addigra el is dőlt a sorsa, megy a cseresznye mellé.
Omlettet idén úgy sem sütöttem se eperből, se málnából, ugyanis én ettem Dóra epres omlettjéből, a többiek pedig nem szeretik annyira, hogy az asztalra csapjanak, ha egyik évben kimarad.
Hozzávalók 2 omletthez:
15 dkg kimagozott cseresznye
1 marék áfonya
2 tojás szétválasztva
1 ek liszt
5 dkg olvasztott vaj 
1 ek porcukor
1 csipet só
A tojásfehérjét felvertem habbá a sóval. A sárgákat elkevertem a porcukorral, belecsorgattam az olvasztott vaj felét és belekevertem a  lisztet. Összeforgattam a habot a lisztes masszával.
Vajon sütöttem meg az omlettet. Akkor jó, ha az alja megsül, de a teteje még picit folyós.Beleszórtam a gyümölcs negyedét. Tálalásnál mehet is rá a másik negyed rész és kész is.

Kategóriák
Egyéb kategória

Észt lencse sólet

Íme a recept a szombati kóstolóról.
Sokan kérdeztétek, mitől észt. Az eredeti receptben hal volt belefőzve a lencsébe, de arra gondoltam, hogy azt kevesen ennék meg, így a halat kihagytam, de a tetejére főztem puliszkát. A puliszkát eredetileg tormalevélbe töltöttem volna, de nem sikerült a beszállítónak annyi tormalevelet venni, amennyire nekem szükségem lett volna, így csak felcsíkoztam, és belekevertem a puliszkába. Utólag gondolom, hogy Tibi bácsi vásárolta fel az egész magyar tormalevélkészletet, aki isteni töltött káposztát készített vele, és nehezen tudtam eldönteni, hogy a mentás töltött paprikája, vagy a kovászolt káposztás töltött káposztáját szeretem-e jobban. 
Ilyen visszatekintő posztban csak a szépről illik megemlékezni, így arról nem ejtek szót, amikor nem volt meg kaprigyümölcsöm…
Kaptunk viszont Dórával közösen délután is, és este is két segítséget szakácstanuló srácok személyében, akikkel annyira meg voltunk elégedve, hogy ha tehettük volna, egészen biztosan ösztöndíj emelést intéztünk volna nekik. 
Srácok, ti négyen! Fantasztikusak voltatok, nagyon köszönjük a munkátokat!
Délután Horkay András lepett meg minket egy üveg túlélő borral, ami szépen kisimította az idegeinket, este pedig Tibi bácsi szállított egy túlélő pakk Rosenstein kóstolót. Így, mire nyolc után elkezdtük kibontani a pezsgőket, igencsak jó kedvünk kerekedett, szinte már azt se éreztük, hogy leszakad a lábunk, de hát leülni nem akartunk.
És akkor jöjjön a recept:
Hozzávalók 10 főre
1 kg száraz lencse
3 friss babérlevél
2 kg hagyma
20+20 dkg vaj
15 dkg gyömbér
20 dkg kapribogyó
20 dkg kaprigyümölcs
3 dl tejszín
20 dkg magos dijoni mustár
só, bors
3 csomó újhagyma
2 csomó petrezselyem
20 dkg kukoricadara
1 liter víz
20 dkg reszelt parmezán
tormalevél
A lencsét a babérlevéllel annyi sós vízben, amennyi a végén is épp ellepi, megfőztem. Közben a vaj felén megdinszteltem a lereszelt gyömbért és a karikákra vágott hagymát. Belekevertem a lencsébe a mustárral és a kapribogyóval együtt. Tejszínnel lazítottam, sóztam, borsoztam. A petrezselymet és a vékony karikákra vágott újhagymát csak tálalás előtt, frissen kevertem a lencsébe.
A puliszkához felforraltam a sós vizet, és lassan, folyamatos kevergetés mellett beleöntöttem a kukoricadarát. Folyamatosan kevergettem amíg megfőtt, ekkor beleforgattam a maradék vaj kétharmadát és a sajtot. Ha lett volna, sokkal jobban illett volna hozzá valamilyen érett juh vagy kecskesajt. A langyos puliszkába kevertem a felaprított tormalevelet, majd vajjal megkent alufóliába csomagoltam, és behűtöttem. Ebből vágtam a karikákat a lencse tetejére, amit meglocsoltam pár csepp langyos vajjal, végül rátettem a kaprigyümölcsöt.
Csajpower

Kategóriák
Egyéb kategória

Last call

Tehát akkor ma délben a Millenárison várunk benneteket. Ott leszünk éjjel 11-ig, fejenként 500 adag étellel készültünk. Gyertek, gyerek! És szorítsatok Lila Fügének és az ő pavlováinak!

Kategóriák
Egyéb kategória

Születésnapi ajándékfőzés

Pár hete nászajándékként kapta egy nagyon kedves pár, hogy közösen elkészítettük a vacsorájukat a konyhájukban, most pedig egy születésnap meglepetésajándéka volt a közös főzés az én konyhámban.
Mindig nagyon izgulok, ha elvállalok valami ilyesmit, hogy milyen is lesz, hogy fog sikerülni, jó lesz-e a hangulat, tudunk-e beszélgetni? De nem is értem, hogy miért aggódok, hiszen aki ilyen ajándékot kap a barátaitól, annál két dolgot egészen biztosan leszögezhetünk: a megajándékozott is oltári jó fej kell, hogy legyen, hiszen biztosan nagyon nyitott személyiség, aki egészen biztosan érdeklődik a gasztronómia iránt, és az ajándékozó barátok is tuti jó arcok, mert utánajárnak egy ilyen meglepetésnek, leszervezik, kiválasztják a menüt, titkolóznak, végül együtt örülnek az ünnepelttel.
Annyira feldob az ilyesmi, hogy utána hosszú órákig nem tudok elaludni, és arra vágyok, hogy minden nap lehessek valakinek az ajándéka, mert az annyira, de annyira jó érzés!

Kategóriák
Egyéb kategória

Vörös kód és tiramisu

Esze Dóra írása
Tudjátok, gyerekek, amikor üknagymami belefogott a cukormentes desszertkísérleteibe, először egyáltalán nem nézett körül. Nem vallatta a netet, nem kíváncsiskodott, ki hogy csinálja. Lebegett lelki szemei előtt egy ízélmény meg egy állagminőség, és csak azt tudta, hogy mindent el fog követni ezekért. Úgy is mondhatnánk, messziről indult. Volt egy korszak, gyerekek, amikor pépesített rizzsel próbálkozott. Gondolta, ebbe nem lehet belekötni. Egyszer aztán meglátogatta üknagymamit hazánk már akkor is buuuuuuuuuuuum, ennyire híres költőnője, bizony, gyerekek, két év múlva az érettségin, ha őt húzzátok, simán elmesélhetitek, amit most mondok, beleharapott egy házi készítésű süteménybe, elgondolkodva nézett maga elé. Előttetel van, amikor valaki lila-sárga kockás gumicsizmához veszi fel a piros norvég mintás kabriót, meg egy vastag arany nyakláncot, ugye? Hogy mit szoktunk olyankor felelni érdeklődésére? „Érdekes…” Majd, hogy senkiben ne maradjanak kételyek, a költőnő hozzáette: „Finomnak semmiképp nem mondanám.”

Fotó innen
Üknagymama nem adta fel. Erről még nagyon hosszan mesélhetnék nektek, de a Marsra kicsit még drága a telefon, meg látom, türelmetek is fogytán. Így is van, nem azért mentetek egy már lecsengett hájphelyre nyaralni, hogy szórjátok a pénzt. Gyorsan csak elsorolom, mi mindennel próbálkozott tiramisu alapnak: cukormentes biokukoricapehely, cuormentes háztartási keksz, diabetikus babapiskóta, diabetikus kekszek özöne. Jóval később, 2011-ben egy csodás májusi napon, családi ünnepségre készülvén rájött, hogy semmit nem bíz a véletlenre és maga fogja megsütni a piskótát. Hát ennyit mára, drágáim. Holnap megint jelentkezem, ésszel a kagylóvadászattal a vastóban, puszi.

2 + 4 tojás

250 g mascarpone

fél ek zsemlemorzsa

1 ek rizsliszt, 1 ek Norbi lowcarb mix

1 kis csésze kávé

2 + 4 tk xilitol

vodka

Két tojásból elkészítettem Nagymamám tíztojásos tortáját, nagyon vicces volt a megszokott tempó ötszörösével haladni. Felvertem két tojás habját, beletettem két teáskanál xilitolt, szépen belekevertem a sárgájákat, és kapott egy hintésnyi zsemlemorzsát. A Nagymami receptje egy kevéske jéghideg vizet is mond a liszt előtt, de az kiment a fejemből. Én nagyon sokat köszönhetek a Norbi lowcarb mixnek, és ugyanúgy kerülöm a finomlisztet, mint a finomított cukrot, így hát különösebb pirulás nélkül adom meg az összetevők között, amely tehát ezen a ponton kerül bele a tésztába. Sütőpapírral kibéleltem egy jénait, igyekeztem annyira lelapítani, amennyire lehet, lenyirbáltam a kilógó részeket, beleöntöttem a tésztát, és az alsó rácson másfeles fokozaton addig sütöttem, amíg a tenyerem száraz maradt a tetején. Csodásan levegős típus.

A krémhez felvertem négy fehérjét, majd finomabb fokozaton hozzákevertem a négy teáskanál xilitolt, a négy sárgáját, néhány csepp vaníliaesszenciát, a mascarpónét, és hát eléggé szabadon választott gyakorlattal öntöttem bele a vodkát. Kínos dolog ám a szűkmarkúság! Mondjuk így, nem sajnáltam a családomtól. Az eredeti receptek likőrt írnak, többnyire amarettót, de bevallom, én már készítettem tiramisut pálinkából is. A pucér tortácskát több helyen megszurkáltam tálalóvillával – így hívják? –, és belecsorgattam a kávét. Ráfektettem a szép, lassú krémet, a tetejére tettem a betűsablonokat, majd kakaót szitáltam a felszínre és ment a hűtőbe egy napra.

Rita


Először egy olasz fiú.

Én találtam ki a két üveg Martinit, még jóval az előtt, hogy kiderült volna, Tapolcára megyünk abban az évben, nyilván nem tudhattam, hogy három napon át zuhogni fog az eső, sem más, sem én. Nem tudtam, mit hoz ki belőlem, keveset, vagy egyáltalán semmit nem gondoltunk a lehetséges következményekről, tehát annak előtte nem esett, messze nem esett annyi szó róla, mint a szexről. Nem képzelegtünk, nem gyűjtögettünk, nem tapogatóztunk, nem nyomoztunk, nem akartuk hallani, másnak hogy sikerül az első alkalom, csak abban voltunk biztosak, hogy kettő kell hozzá: egy üveg nem elég, három sok. Fél tizenkettőre saccoltuk, hogy hatni fog, kidől vagy végképp elázik az a három tanár, aki nagy kelletlenül elkísérte az osztályt, bár, ha jól emlékszem, ilyesmit egyikünk sem kért. Háromnegyedkor Hubay be akart kopogni a faházuk ajtaján, majd engem noszogatott, másszak fel az ablakpárkányra, és nézzem meg, alszanak-e már, Ferike azonban megvétózta mindkét ötletet. Egy első alkalomnál kardinális kérdés a kockázat öröme, ezzel érvelt. Tehát nem az a legfontosabb, mit nyerünk vagy vesztünk, hanem a bizonytalan borzongása, mely előbbinél messze ütősebb, utóbbiért bőségesen kárpótol. Szerintem azonban mivel ez a borzongás garantált, eleve kilövi a rizikót, lássuk be, kicsit sántít az elmélet, nincs hang, nincs fény, nincs mozgás fél tizenkettőkor, ez persze világos, ezért választottuk ezt az időpontot, hogy kinyissuk, hogy becsukjuk magunk mögött az ajtót, megtaláljuk a faházaktól megnyugtatóan távol eső, már-már biztonságos területet, akkor épp csak szemerkélt, megálljunk a fáknál, és elővegyük.

Először egy olasz fiú csókolt meg.

A vizes fűben állva, a hirtelen és széles hullámokban fokozódó öröm fodraitól elborítva babráltunk vele, nehezen fogott a gyufa, mert persze mindezt vagy cigi mellett, vagy sehogy, addigra átvizesedett a cipőnk, félig a zoknink is. Poharat nem vittünk, mintha így állapodtunk volna meg, pedig nem. Ferike volt az első, forgatta a szemét, sóhajtott, neki is, simán neki is fohászkodhatott volna, aztán Hubay jött, zavaró természetességgel, afféle „Gyerekek…“-nézéssel, végül én. Meghúztuk, körbeadtuk, amíg egyáltalán görgött benne a folyadék. Egy idő után szúrni kezdett. A mellkasomban középtájt. Ha úgy képzelném, hogy nagy, laza, lötyögő burok, párafelhő, hártyagömb veszi körül a szívemet, ez a fájdalom épp hogy megérintette volna puha felszínét. A kaktuszok, ezt olvastam egy útikönyvben, kiválóan erjednek, ezért főznek belőle pálinkát Mexikóban. Ferike olaszul tanult és gőzerővel, Hubay az angolra feküdt rá. Észrevettem, hogy az üveg nyaka kicsorbult, a nyelvet felhasította, elmetszette, szétnyeste az én két drága barátom: Ferike azokat a szavakat szedte elő, amelyek ránézésre lehetnek olaszok is magyarok is – arca, faló, galla, tino, tana –, Hubay pedig gondolt egyet, és ugyanígy járt el – bolt, eleven, hit, most, tan – az angollal. A barátnőm ott aludt az egyik házban, tőlünk kettőre. Szeretett, nagyon szeretett, kifejezetten közkedvelt ital Közép-Amerikában ez a fajta tömény alkohol, szúr, mint a túlélőbajnok növény tüskéi. Ide-oda lötyög a kukac, konstatáltam, hogy ez már a második üveg, a kaktuszpálinka utolsó néhány kortyában, lecsavartam a tetejét, ezt az ide-oda lötyögő kukacot meginni nagy szerencsét jelent, olajszerűen sűrű, édes, mégis váratlanul csípős volt, nem minden ízében, mint mondjuk a hegyes erős paprika, de nem akarok rá másik szót használni, csípős, ez csak egy érzet, mintha belém szúrna, ezt csak elképzelem, ez itt van, ez vermut, nem pedig kaktuszpálinka, a barátnőm talán ekkor fordult a másik oldalára, miközben találkozom vele. Fáradt volt, amikor lefeküdt, ezen az éjszakán nem akartam fogadni, fogadni magamban arra, vajon egy hajtóra magamba dönteném-e a meszkál végét, az utolsó három-négy kortyot, kukacostul. Egyik lábunkról álltunk a másikra, a barátnőm alszik, minden igaz barátom itt áll, sápad, hány, tűnődtem el, hány házra is innen, azt hiszem, épp róla beszéltünk, azt hiszem, álmodik, azt hiszem, kettő. Ferike egyszer csak bejelentette, hogy a nagynénje médium, ezen röhögni kellett. Hubay megjegyezte, érdekes lehet az élete. Egy merő társas rendezvény. Kutakodás, kiállítás, kvíz az emlékek között. Miközben mindenre tudja a választ. Ugyan, szólaltam meg én, az élete nyilván ugyanolyan, mint bárkié, csak még több hír és még több infó, nyomozás és gyűjtögetés nélkül.

És a folytatás–>

Kategóriák
Egyéb kategória

Csípős, de könnyű

Az van, hogy úgy eldugtam a fényképezőgépem -nehogy lábakéljen a költözés során- hogy napokig kerestem. De meglett szerencsére, úgy tűnik jó volt a hely.
Már reggel meleg volt elég rendesen, még szerencse, hogy a gyerekek ma osztálykirándulásra mentek. Én viszont pont ebben a dög melegben kívántam meg valami csípőset. Sok minden épp nincs itthon, gondolok itt húsra vagy rákra, viszont fűszerekkel jól el vagyok látva. 
Akadt egy cukkini és némi rizstészta is, így végülis valami thai curry szerűséget főztem, amibe a végén beledobtam a vékonyra metélt cukkinit, de azt már nem főztem tovább. Kellemesen ress maradt, csípett is, ahogy vártam, már csak agyereknek kell valamit kitalálni estére, mert ezt tuti nem tudja majd megenni.
Hozzávalók 4 személyre
1 kk koriander mag
4 ek szezámmagolaj
1 csomó újhagyma
2 gerezd fokhagyma
2 szál citromfű
1 gerezd fokhagyma
1 lime leve
1 ek osztrigaszósz
1 csokor koriander
2 pici zöld chili
1 ek méz
3 dl kókusztej
1 közepes cukkini
rizstészta
5 ek szezámmag
A koriandert száraz serpenyőben megpirítottam, majd benne is hagytam. A hagymát karikákra vágtam, és picit megfuttattam az olajon. Beledobtam a szintén felkarikázott citromfüvet és fokhagymát, majd belereszeltem egy picit a lime héjából. Felöntöttem az osztriga szósszal, és a mézzel, majd a kókusztejjel, beledobtam a chilit és koriandert. Elzártam alatta a lángot. Leöntöttem a rizstésztát forró vízzel és hagytam megpuhulni. Közben vékony csíkokra metéltem a cukkinit, és megforgattam a szószban. Szezámmaggal megszórva tálaltam.

Kategóriák
Egyéb kategória

Kísért a múlt

A kép csalóka, milánói makaróni továbbra sem létezik, se rántott bordával, se nélküle.

Tizennégy és tizennyolc éves korom között tulajdonképpen egész jól elvoltam paradicsomos tésztákon. Talán az olasz nagynénémnek köszönhettem, talán csak a furcsa tiniízlésnek, de tényleg hónapokig tudtam volna enni. Társult még hozzá egy különös dolog, amire mind a mai napig esküszöm: a paradicsomos tészta nem parmezánnal, hanem érett, angol cheddarral a legjobb. Sajnos akkoriban még cheddarhoz jutni igencsak nehéz volt, ma meg már nem izgat annyira a paradicsomos tészta. Bezzeg Dávidot igen, de ő meg csak az Anyukám mondtás pizzán hajlandó megenni a sajtot.
Tegnap esti vacsoránk húsz év távlatából köszönt ránk, ugyanis most futottam össze Juli anyukájával, aki régen mindig a húst pácolta nekünk, mert arra nem voltunk képesek, de megsütni azt igen. Ez a boros változat volt a kedvenc, méghozzá paradicsomos makarónival. A borban pácolás jót tesz a grillrácson sütött lapockának. Az a helyzet, hogy most is ízlett. Ez azért lehet, mert ez egy igencsak jó étel!
Hozzávalók:
1 kg lapocka felszeletelve
1 dl száraz fehérbor
1 ek magos mustár
1 ek méz
só, bors
2 gerezd fokhagyma lereszelve
50 dkg tészta
2 konzerv paradicsom (nyáron egy kiló érett paradicsom)
3 gerezd fokhagyma
1 nagy csokor friss bazsalikom
olívaolaj
só, bors
1 pici chili
A paradicsom konzervet egy serpenyőbe borítjuk, majd villával szétnyomkodjuk a paradicsomot. Belereszeljük a fokhagymát és rádobjuk az apróra vágott chilit. Addig főzzük, amíg kicsit besűrűsödik. Sózzuk, borsozzuk, öntünk rá olívaolajat és beletépkedjük a bazsalikomot. Borítsuk bele a kifőtt tésztát, és kész is.
A húst harminc percre bepácoljuk. Nem kell tovább, nem az a célunk, hogy elfedjük a hús ízét, csupán annyi, hogy egy kicsit gazdagítsuk, és a méztől szebb színűre süljön. Faszén parázson megsütjük, a tésztával együtt tálaljuk.

Kategóriák
Egyéb kategória

Piknik a LASSÚSÁG jegyében – Slow Food Central Budapest

Ezt nézzétek!
Ha van valami, ami mellé teljes mellszélességgel oda tudok állni, akkor a Slow Food mozgalom.
Gyertek!

Szeretünk enni. A történet lényegében innen indul. Ehhez hozzátartozik még, hogy érdekelnek minket azok az emberek, akik, hozzánk hasonlóan az étkezést a kultúra részének tekintik. Azok, akik ennek megfelelő tisztelettel viseltetnek a Budapesthez és környékéhez kötődő növények, állatok, receptek, gasztronómiai hagyományok iránt. Egyre több kézműves szemléletű borász, sajtkészítő vagy más élelmiszertermelő dolgozik itt, akiknek jövője akkor garantált, ha mi, az itt élő fogyasztók megismerjük őket. Ezért jött létre a Slow Food Central Budapest. Mert mi szeretünk enni.

A Slow Food nemzetközi mozgalmának budapesti csoportja, minden érdeklődőt szeretettel vár június 26-án a Margitszigeti Nagy rétre, egy piknikre.
Hozz magaddal egy otthon készített finomságot, vagy csak ugorj el egy piacra, és vegyél friss gyümölcsöt, zöldségeket, sajtot, kolbászt, kenyeret! Hogy a szomjadat is elolthasd, készülj kedvenc boroddal, vagy más italoddal! Mi szívesen megkínálunk majd ételekkel, italokkal, ha Te is hozol valamit, biztosan mindenki jóllakik!
Ha érdekel a Slow Food, többet is megtudhatsz róla a szervezet nemzetközi honlapján, vagy a Central Budapest facebook felületén.
Helyszín: Budapest, Margit-sziget, Nagyrét
Időpont: 2011. június 26. 11:00-17:00-ig
Ha kérdésed van, írj a slowfoodcentralbudapest@gmail.com e-mail címre. Örülnénk, ha eljönnél, kérjük, ha számíthatunk rád, küldj egy e-mailt, csak, hogy tudjuk, hogy kb. hányan leszünk.

Kategóriák
Egyéb kategória

Zsidó Munkács

Valaki segíthetné meggyőzni a férjem, hogy mi is menjünk! Valahogy mindig is vágytam Munkácsra, de még soha nem jártam ott. És most a Mazsike szervez egy igencsak megfizethető utat.

„Határtalan” – Kárpátalja csodái


2011. június 23-26.
„Ne száradjon ki a forrás és ne fonnyadjon el a fa.”
Négy napos kulturális zarándoklat az ezerarcú Kárpátaljára a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület szervezésében.
„A határ túloldalára került Kárpátalja közelebb van hozzánk, mint gondolnánk, közelebb, hiszen olyan, mintha az élő lelkiismeret tája lenne. ”
2011. június 23-26. / 4 nap, 3 éjszaka. / 3 és 4 csillagos szállodákban. Utazás légkondicionált autóbusszal.
 

A 4 napos kulturális zarándoklatunkat színesíti majd a Budapest Klezmer Band, Bognár Szilvia, Bolya Mátyás, Szokolay „Dongó” Balázs és a Szombat folyóirat. A három nap alatt sokat fogunk beszélgetni, kirándulni, zenét és irodalmat hallgatni, filmet nézni, sétálni a hűs árnyat adó gesztenyefák alatt, és finom ízeket fogyasztunk. Felkeressük a város két zsinagógáját, a munkácsi haszid rebbe, Spira Lázár sírhelyét, az egykori – cionista szellemiségű – héber gimnázium épületét, valamint Munkácsy Mihály szülőházát. De vár bennünket a Latorca-part, számos sétány, étterem és sok kedves ember is. Tartsatok velünk.

Kategóriák
Egyéb kategória

Idén is élőben főzünk!

Idén is lesz blogkóstoló, amire „szokás szerint” egy sólettel készülök. Idén egy észt különlegességet szeretnék megmutatni nektek, ami még csak nem is hasonlít a tavalyi szíriai sóletre, de a szokásos kelet-európaira se. Viszont finom 🙂

Június 4. szombat, 12.00, Milenáris
Gyertek!
A Dining Guide Food Show egyik kiemelt programja a szombati, 12 órakor kezdődő Tefal – Dining Guide Blogkóstoló, ahol a legnépszerűbb gasztrobloggerek készítik el kultikus receptjeiket. A rendezvény keretében a látogatók nemcsak a monitoron keresztül képzelhetik el az ízeket, hanem a valóságban is megkóstolhatják a gaszrobloggerek főztjeit. A két évvel ezelőtt a Tokaj-hegyaljai Erdőbénye fesztiválról indult kezdeményezést tavaly már a Dining Guide szervezte meg szervezte meg a budapesti Tabáni Teraszon berendezett látványkonyhákban, ahol a legismertebb blogok szerzői mutatkoztak be főzőtudományukkal a közönségnek.
A bloggerek lelkesen készülnek a megmérettetésre, már a tervezett menüt is összeállították, amely az alábbi:
    Chili&Vanília: Ázsiai saláta
    Csak a Puffin: Málnás cheesecake brownie
    Dolce Vita : Vadragus és pesto-s tészta
    Fűszer és Lélek: Észt sólet tormalevélbe töltött puliszkával
    Gabojsza : Erdélyi töltött szőlőlapi (töltike)
    Horasz: Ecetes tűztál – különleges vietnámi tekercs
    Lila Füge: Pavlova variációk
    Limara: Buci medvehagymás krémmel és paradicsommal
    Lorien: Zöldséges lasagne
    Piszke: Csirke tikka masala naan kenyérrel