Ma este 9-től a Rádió Cafén Bor, Mámor, Bénye! Gyertek, hallgassátok!
„Olyan jó fesztivál lesz Erdőbényén, hogy mi sem tudjuk kihagyni. A vendégünk lesz Homonna Attila, aki egyrészt borász, másrészt főszervező és Fűszeres Eszter, aki gasztroblogger és többedmagával főzni fog Erdőbényén a borokhoz. A részleteket az adáson kívül itt is megtaláljátok: http://www.erdobenyefesztival.hu/Persze Homonna Attila nem hagy minket szárazon: az adásban kóstoljuk a 2007-es száraz Birtok válogatását (3800 Ft, homonna.com) és a 2007-es Édes Hármast. (4200 Ft, ugyanott.) Az adás este 9-kor kezdődik a radiocafén, Budapesten és 60 km-es körzetében a 98,6-on, messzebb az interneten: http://www.radiocafe.hu./ SMS számunk: 06-20/9-986-986″ (Forrás: Megyeri Sára)
Tegnap este összejöttünk és lefőztük azokat az ételeket, amiket majd Erdőbényén kóstolhattok a Bor, Mámor, Bénye pikniken. De mielőtt leírnám mi is történt, megosztom, hogy a piknikre autóbusz indul Budapestről, így aki még aznap haza szeretne jutni, annak sem kell aggódni, reggel felül rá, este 11-kor pedig elindul vissza. Illetve felkerült egy új szállás lehetőség is a palettára, aki szeretne ott aludni. Jó egy ilyen póbafőzés, egy csomó olyan dolog kiderült, amit eddig nem gondoltunk, és előfordult egy olyan baki is, ami szerintem csak paródiákban van: elcukroztuk a levest 🙂 Mentségünkre csupán az szolgál, hogy nem cukrot tettünk bele, hanem cukros vízzel öntöttük fel. Mikor a leves gazdája, Lorien észrevette a hibát, a következő mondatot intézte hozzánk: (tizennyolcas karika) bzdmeg! édes a leves! Dőltünk a nevetéstől. Tudom, hogy nem szép dolog magunkat fényezni, de komolyan mondom, hogy nagyon finom lesz minden, amit főzünk! Chili kukoricapüréje kacsazsíron pirított vargányával készül majd, most rókagombával ettük. Bár inkább előétel, de szerintem sokan választják majd főételként is. Lorien juhtúrós gombóclevese, valami zseniális! Nekem nagyon nagy meglepetés volt ez a leves, mert bevallom, hogy inkább a húsos leveseket szeretem, de ez annyira kerek, hogy kívánni sem lehet jobbat. Horasz őzpörköltje enyhén csípős, boróka nélkül készült, de volt egy pici édessége mégis a zöldségeknek köszönhetően. Annyira el lett találva, hogy egy csipet só, vagy egy grammal kevesebb erős is csak rontott volna rajta. És ha még a sztrapacskát is hozzá képzelem! Jaj nekem! Péter Anna bárányt grillez majd mazsola csatnival. Tőle csak egy mondatot idéznék, amit sajnos nem tudott gyakran ismételgetni, ugyanis nem mócsingos a bárány: jaj, maradjatok csendben! Találtam egy csodálatos mócsingot. Hú, de finom! És marad az én bobájkám a végére, amiről kiderült, hogy sajnos az elképzelt fagyimat kitelepülős-nagykonyhás körülmények között nem lehet előállítani, így marad a sima bobájka vaníliafagylalttal, hozzá tokaji aszús aszalt szilva kompóttal.
Komolyan mondom, egyszerűen nem tudok kiigazodni a fiamon! Minden édesanya álma egy (majdnem) olyan gyerek, aki mindent megeszik amit elé tesznek, rajong a zöldségekért, különösen csillognak a szemei, ha brokkolit, kelbimbót, spenótot, és tökfőzeléket kell enni, és az esetek legalább felében inkább egy almát kér mint fagyit. Nos, az én fiam nem ilyen. Egyáltalán nem! Azt már említettem, hogy egy-másfél évvel ezelőtt konkrétan semmit nem evett a húslevesen kívül, amit telerakott tésztával. Persze a zöldséget és a húst gondosan kipiszkálta. Az óvodában azt hitték otthon eszik, én azt gondoltam az óvodában 🙂 Igaz, éhen nem halt, de az óvó néni szemébe kellett néznem középső csoport elején, és azt mondanom, hogy nem baj, ha nem eszik, de külön ne főzzenek neki. Mert nem bírták a látványt, ahogy csak ül az asztalnál, és semmit nem csinál, így inkább kapott üres spagettit, vagy üres rizst, amit szeretett. Mára eljutottunk oda, hogy mindent megkóstol, egy kisebb adagot hajlandó is megenni belőle, de azért mindig marad valami menekülési útvonala: alma, dinnye, banán, vagy valami amit tényleg szeret. Nemrég találkoztunk egy sráccal, aki feltette Dávidnak a nagy kérdést: és mi a kedvenc ételed? Persze gondolom arra számított, hogy majd valami olyasmit hall hogy a sólet, vagy a jeruzsálemi túrótorta. Ehhez képest a következő hangzott el: a húsleves, és a halrudacska. Na igen… Nehezíti még a dolgomat, hogy szinte semmit nem eszik meg, amiben tejföl vagy ecet van, én pedig imádom az ilyesmit. Ezért is csodálkoztam, amikor a szokásos kóstolóadag után még két tányér fejtettbab leves csúszott le a fiam torkán! Hozzávalók: 1/2 kg fejtettbab (ez kb. 70-80 dkg fejtőbab) 3 szál sárgarépa
1 ek liszt só, bors 1 kk majoránna Csipetke, vagy nokedli ízlés szerint A hagymát felkockázom, sózom, és a vajon megdinsztelem. Rádobom a zúzott fokhagymát, a falkarikázott répákat és a kifejtett babot. Nagyon picit dinsztelődni, majd ráteszem a babérlevelet és a majoránnát is. Felöntöm a forró húslevessel, és puhára főzöm. Ekkor tettem bele a nokedlit. A tejfölt elkeverem az apróra vágott petrezselyemmel és a liszttel, majd behabartam vele a levest. Ecettel és borssal ízesítettem.
Nagyon jól leírják a gasztroblogger prototípusát a modoroson 😀
Tehát a gasztroblogger
n+2 db gyerkőc boldog anyukája, akinek a munkája a hobbija VAGY kőgazdag szingli aki csak nyers sóskasalátát csipeget kis körtével és gorgonzolával, mert a körte krémes roppanása fantasztikusan kiegészíti a keresnyés friss sóskát. legrosszabb esetben ovo-lakto vegetáriánus, néha mézet sem fogyaszt (méhek kihasználása), meg van róla győződve, hogy az ember növényevő állat, ezt néha hasonszőrű oldalak idézeteivel támasztja alá. Ő nem azért jött erre a világra hogy kihasználja az állatokat, elszorul a szíve, ha ketreces tartású csirkék tetemeit látja a piacon (amit a többi gasztrobloggerrel karöltve naponta kétszer látogat, és kizárólag őstermelő nénikéktől vásárol illatos friss zöld árut, minden szemet előre megkóstol és hevesen tiltakozik az eper nejlonszatyorba csomagolása ellen, barbárság.) Nyers gabonaszemeket és virágokat is előszeretettel fogyaszt, ezek receptjének leírása után kifejti, mennyire undorító és szörnyű ha valaki halott állatok rituálisan feltrancsírozott koncaival mérgezi magát rajong a különleges ízpárosításokért, mint a zöld teás marhasült és az ecetes eper szenvedélyesen gyűlöli a ketchupot, a vegetát és az „üveges trutyikat” néha kördéseket indítanak, amikben töredelmesen bevallják, hogy néhanapján igenis használják ezeket, valamint elárulnak pár titkot magunkról, például hogyan kezdtek főzni illetve Férj melyik romantikus vacsora után szeretett beléjük véglegesen párjukra nevének kezdőbetűjével vagy Férjként, a Zúrként hivatkoznak. Gyerekeiket aranyos otthoni beceneveiken hívják. kiskertecskéje vagy konyhakertje van, a balkonon vagy vidéki rokonoknál, ahol olyan friss a levegő, hogy harapni lehet, és harsogó, zamatos gyümölcsöket és zöldségeket termel. Hiszen egyenesen a tőről szakajtva a legfinomabb a zöldáru, bármi máshonnan származó pedig az üvegházban felfújt vízízű rémség zöldfűszerek nélkül csak vergődik legnagyobb öröm számára a boldog arcocskák látványa, amikor lelkesen falatozzák, amibe ő még a lelkét is belefőzte nekik a pácban fürdeti a pipit, utána tűpróbáig napoztatja a sütőben. Ez az idő pont elég arra, hogy a magyaros husi mellé egy gyors roppanós kínai ízvilágú salátát összedobjon. Nem mondja hogy kínai, mert csak a büféverziót próbálta még csak az elkészült ételt telefonnal, villanykörte alatt fotózza le, mert kép nélkül semmit sem ér a recept rajong a cékla fantasztikus földes aromájáért, nem is nyomja el, csak egy csepp halszósszal ízesített bazsalikomos balzsamecetkrémet csorgat rá olyan éttermekbe jár, amiket aztán húzhat a kritikáiban (általában félgyorséttermek illetve turistalehúzásra szakososdott csárdák) Tovább a modoros blogra.
Nagyon finom, és hamar elkészül. Nem tehetek róla, néha ilyen forróságban is muszáj bekapcsolni a sütőt. Persze nem marhát párolok tíz órán keresztül, de egy gyors desszert néha jöhet. Volt egyszer egy kolléganőm, akinek egy ipari sütője volt otthon, és mivel az ipari árammal üzemelt, lent tartották a garázsban. Soha nem értettem, hogy miért nem vesznek egy „normális” sütőt, de most én is szívesen űzném az enyémet a mélybe, hogy fűtsön ott. Hozzávalók: 6 sárgabarack, vagy 4 őszibarack 1 kk fahéj 3 tojás fehérje 16 dkg kristálycukor A tojás fehérjéből és a cukorbók habot vertem. A barackot kimagoztam, és a magházat meghintettem fahéjjal. Bevontam a gyümölcsöket a habbal, majd 200 fokra előmelegített sütőbe toltam 15 percre. Érdemes öt percet állni hagyni fogyasztás előtt, hogy a hab kihűljön.
Ma délelőtt ültünk a homokozóban Dáviddal, és saraztunk. Annyira nyár közepe van, és ez már annyira szabadságszezon, hogy ma 11 körül csak mi ketten voltunk a játszótéren. Ha nincs társaság, akkor nekem kell bevetnem magam, ami valljuk be, könnyebb is, ha nem bámul a többi anyuka. Mert ilyenkor lehet mondjuk csúszdázni, és hatalmasakat ugratni a rugós libikókán. Sarazás után várat építettünk, aztán a csúszda kuckójában elbújva mesét olvastunk: Franklin és a barátság. Akkor jutott eszembe a selymes homok. Mondtam is neki, hogy csináljunk selymit, de értetlenül nézett rám. Pedig a homok mennyiségéből, amit a cipőjéből, és a nadrágzsebéből szórok ki esténként, arra lehet következtetni, hogy elég sokat homokoznak az oviban is. Gondolkodtam hogyan is készült a selymi, de egyszerűen nem jutott eszembe. Az odáig biztos, hogy nagyon sokszor át kellett szitálni a homokot, lehetőleg a legapróbb lyukú szitán, hogy egy pici kosz, vagy kavics se maradjon benne. A harmadik szitálás után már az összes homokszem külön hullt le a szélben, és nagyon jó érzés volt beletúrni kézzel, figyelni, ahogy az ujjaink között elfolyik. De egészen biztos, hogy a selymihez kellett víz is. Csakhogy nem emlékszem, hogy mikor. Mert ha az elején, akkor hogyan szitáltuk? Ha a végén, akkor meg mi értelme volt előtte a gondos munkának? Az biztos, hogy a selymigyártás női munka volt, a fiúk inkább fociztak, vagy várat építettek. Néha beálltak ők is a selymizésbe, de hamar megunták. Szerintem azért, mert a selymigyártás kicsit hasonlatos a fonóba járáshoz. Persze mindenkinek jár a keze, meg mindenki érzi a kötelesség tudatot is (mire sorakozó lesz, legalább egy köbméter selymit kell készíteni a homokozó sarkába), de igazából ez valami egészen másról szól. Az összetartozásról, a pletykáról, a „nagy családról”. Ti hogy készítettétek a selymit?
Meryl Streep és Amy Adams főszereplésével kerül a mozikba az első amerikai sztárblogger, vagy bloggersztár(?) könyvéből forgatott film, a Julie és Julia. Julie Powel attól vált híressé, hogy gondolt egyet, és amerikaiként végigfőzte Julia Child, Mastering the Art of French cooking című könyvét, és ezt blogolta is. A könyv itthon is megjelent, olvastam is, de nekem eléggé döcögősre sikeredett. Nem tudom, hogy a stílus nem jött be annyira, vagy a fordítás nem sikeredett, de nem az a könyv volt, amit egy nap alatt kivégeztem. Inkább az a fajta, amire minden nap figyelmeztetnem kell magam, hogy ne kezdjek másikba.
Ennek ellenére a filmtől sokat várok, talán Meryl Streep miatt. Már az első mondta is zseniális a trailerben! Komolyan nagyon várom! 🙂 Imádni fogjuk!
Hívhatjuk mákos gubának is, de Erdőbényén bobajka, vagy bobájka. Inkább téli étel, sőt a bobájka karácsonyi böjtös étel volt eredetileg. Szerintem viszont nagyon jól nyáriasítható: a bobájkára picit több tejet kell önteni, mint hagyományosan. Tálalás előtt alaposan behűtve nagyon kellemes krémesre ázik, hűl. És akkor a fagyiról a tetején még nem is beszéltem. (A bor, mámor, Bénye pikniken én leszek a desszert felelős, ezzel az étellel, és állítólag szárazjéggel fogom hűteni a fagyit. Már gyakorlom az Omegától a Lénát 🙂 Általában nem hagyományos kifliből készítem, hanem sütök hozzá gubarúdat. A gubarúdat, ha véletlenül nem fogyna el, csak simán vászonzsákba teszem, és hagyom megszáradni. Amikor szükségem van rá, kézzel feltördelem, és leöntöm forró tejjel. Az igazi sztár azonban az aszalt szilvás aszúfagylalt lett! Hozzávalók a gubarúdhoz: 50 dkg simaliszt 1 zacskó instant élesztő (7g) 2 dl langyos tej 4 ek tejföl 3 dkg vaj 1 kk ecet 2 ek méz 2 kk só A hozzávalókból tésztát gyúrtam, majd hagytam duplájára kelni. Öt részre osztottam, majd hosszú, keskeny téglalapokat nyújtottam belőlük. A hosszabbik oldalával párhuzamosan feltekertem, sütőpapírral bélelt sütőlemezre tettem, és hagytam megint a duplájára kelni. Van, aki megkeni a tetejét tojással, de szerintem teljesen felesleges. 180 fokra előmelegített sütőbe toltam, és szép pirosra sütöttem. Hagytam megszikkadni, felkarikáztam, és leöntöttem mézes tejben felfőzött darált mákkal. Locsoltam rá még egy kis mézet, majd a sütőben újra átsütöttem egy kicsit. Szoktam bele mazsolát is tenni, de most a fagylalt miatt nem kellett. Hozzávalók a fagylalthoz: 0,5 l tejszín 1 dl öt puttonyos tokaji aszú1 vaníliarúd csipet só7 tojássárgája 6 dkg cukor 10 dkg aszalt szilvaA vaníliarúd magjait belekapartam a tejszínbe, majd beledobtam a rudat is. Forrásig melegítettem, de nem forraltam fel. Kivettem belőle a rudat.A tojások sárgáját habosra kevertem a cukorral. Valóban habosra, ami elektromos habverővel három perc alatt meg is van.A tejszínt öntöttem a tojáshoz, nagyon lassan, folyamatos kevergetés mellett, majd az egészet visszazuttyintottam a lábosba. Folyamatos kevergetés mellett besűrítettem, nagyon odafigyelve arra, hogy ne forrjon!Leszűrtem, és hagytam teljesen lehűlni a hűtőben. Közben az aszalt szilvára öntöttem az aszút, és azt is betoltam a hűtőbe.Másnap reggel összekevertem a szilvát a vaníliakrémmel, és fagylaltgépben elkészítettem a fagyit.
Szerencsére még nincs vége a nyárnak, de azt hiszem, idén ez volt a nyár nagy felfedezése. Annyira finom, és annyira más mint a többi paradicsomsaláta, hogy szívem szerint valami más nevet adnék neki. Felfedezése a véletlen műve volt, de gondolom nem én készítem először, és mihelyt közzéteszem, rögtön rátalálok az eredetire. Remélem ott majd az is kiderül, hogy miként lehet „normál” paradicsomból elkészíteni. Nekünk ugyanis elkezdett érni a koktélparadicsom. Anyu összekeverte a magokat, így a nagy paradicsomból mindössze három bokor van, koktélparadicsomból viszont vagy húsz 🙂 És ontja magából a gyümölcsöket, amik annyira édesek, hogy azt szinte el sem hiszem. Úgyhogy ha valaki tud kifejezetten koktélparadicsomra íródott receptet, akkor azt Alaszkai Koktélparadicsom Maggal hálálom meg! Tegnap a Lajos forrásnál grilleztünk, és sok év után először sikerült úgy odamennünk, hogy az előttünk ott sütögető nem hogy nem hagyott ott koszt és szemetet maga után, de gyönyörű tisztaság fogadott. Nem mintha bármelyik másik kiépített sütőhelynél ez másképp lenne. Ebéd előtt elmentünk egy laza kis kétórás sétára az erdőben, ahol hazafelé találós kérdésekkel múlattuk az időt. Dávid nagyon rákapott a nyelvtörőkre is, gurultunk a nevetéstől, ahogy a Mit sütsz kis szűcsből Mit szűcs kis sűcs, tán sós húst sűc kis cűs? lett 🙂 A saláta lényege, hogy a paradicsomokat szépen sorban felhúzkodtam egy bambuszpálcára, és pár perc alatt megsütöttem mindkét oldalát. Így nem gurultak szét, de közvetlenül érte őket a faszén füstje. Amikor picit megrepedt a héjuk, a kifolyó lé egy pillanat alatt karamellizálódot rajtuk. Hozzávalók: 50 dkg koktélparadicsom 2 gerezd fokhagyma 1 dl olívaolaj 0,5 dl balzsamecet 1 ág rozmaring só, bors Az öntet hozzávalóit egy műanyag dobozban összekevertem. Miután megsült a paradicsom, egy gyors mozdulattal letoltam a tűről, bele a dobozba. Gyorsan lezártam, hogy a gőz bent maradjon, kicsit átforgattam, hogy az öntet mindenhol érje. Hagytam a dobozban tíz percig, és csak utána tálaltam. Mi grillezett kecskesajttal és padlizsánnal ettük.
