Tegnap este kiderült, hogy nem vagyok jó fröccs nevekben. Itt egy gyorstalpaló:
Fröccsök szódával
Kisfröccs 1 dl bor + 1 dl szódavíz. Fütty vagy Rövidlépés néven is ismert, merthogy gyorsan, egy “füttyre” ihatta meg a szomjazó, József Attila szerint.
Nagyfröccs 2 dl bor + 1 dl szódavíz. Más néven Hajtás vagy Húzás, mert egy hajtásra, vagy húzásra lehetett a gallér mögé küldeni, írta Móra Ferenc.
Hosszúlépés 1 dl bor + 2 dl szódavíz. Más néven Fordított.
Házmester 3 dl bor + 2 dl szódavíz.
Viceházmester 2 dl bor + 3 dl szódavíz.
Háziúr 4 dl bor + 1 dl szódavíz. Egyes helyeken Bivalycsók vagy Nagy házmester, máshol Tömbházmester.
Lakófröccs 1 dl bor + 4 dl szódavíz. Másként Kis házmester.
Krúdy-fröccs 9 dl bor + 1 dl szóda. Az író szerint ilyen arányban a víz “megnevetteti” a bort.
Sóherfröccs 1 dl bor + 9 dl szóda. Nevezik Távolugrásnak is. Sóher, mert a 9 dl szódához az 1 dl bor megy “ízesítőnek”.
Deák bólé A Sóherfröccs egy fajtája. Nagyon kevés alkohol megcsapatva nagyon sok szódavízzel, a szarvasi főiskolások receptje alapján.
Góré fröccs Egy pohár (1 dl vagy 2 dl) borhoz pont egy spriccentésnyi szódavíz kerül, amennyi még pohárban elfér. Nevezik Ijesztettnek is, mert a szódával épp csak megijesztjük a bort.
Polgármester 6 dl bor + 4 dl szóda.
Diákfröccs A pohárnyi szódavízhez épp csak hozzálöttyintünk egy kevés bort.
Színészfröccs Igen szegény ital, Krúdy szerint: 2 dl szódavíz és az is “langyosan”.
Mafla vagy Maflás 0,5 liter bor+0,5 liter szódavíz.
Csattos 1 liter bor + 0,5 liter szódavíz. Az elvitelre, vagy üvegbe mért fröccsök másik fajtája, pont egy kristályvizes üvegnyi – így könnyen haza lehetett vinni.
Lámpás 1,5 liter bor + 0,5 liter szódavíz. Az elvitelre, vagy üvegbe mért fröccsök másika. Aki ilyet ivott, lámpással kereshette a józanságát – írta róla egy elbeszélésében Babay József.
Magyar-Angol 6 dl bor + 3 dl szódavíz, az emlékezetes mérkőzés tiszteletére. Nevezik Wembley-fröccsnek, vagy Puskás-fröccsnek is, ekkor azonban olaszrizlingből kell készülnie.
Fröccsök kicsit másképp
Újházy fröccs Szóda helyett kovászos uborka leve. A névadó, híres színész szódavíz helyett kovászos uborka levével hígította a bort. Egyesek szerint a macskajaj hatásos gyógyszere, mások azért választották, mert ezzel szerintük több bort lehet meginni a berúgás kockázata nélkül. Ezek szép legendák, igazságtartalmuk vajmi kevés.
Málnás fröccs Fehérbor málnaszörppel és szódavízzel. Más néven Kagál.
Kagál A fröccs legfontosabb karakterét, üdítő savanykásságát enyhítendő találták fel az egy teáskanál málnaszörppel való dúsítást. Sokféle neve van, az egyik a Kagál. Nevét annak az század eleji asztaltársaságnak az emlékére kapta, amely a pesti Ráday utcában, bizonyos Bálóné vendéglőjében volt honos hétfő esténként. Az asztaltársaság tagjai a Borsszem Jankó című élclap szerkesztőségéből kerültek ki.
Kass vagy Tisza fröccs Szegedi találmány a vörösbor pezsgővel. A pezsgős fröccs Kass vagy Tisza néven a múlt század eleji szegedi művész asztaltársaságoktól indult hódító útjára. Matrózfröccs Semmi köze a borhoz- korsó sör mellé 1 dl rumot szervíroz a pincér.
Postásfröccs Ehhez sem kell a bor: ha ilyet kér valaki, dupla feketét tesznek elé rummal.
Arról beszélgettünk a barátaimmal, hogy az összes magyarországi fesztivált el kell felejteni legalább három évre, hátha ennyi idő alatt történik valami nagy változás, és megint jó lesz kimenni valahová. Mert mindegy, hogy hol vagyok, mindenhol ugyanaz a program, ugyanazok az árusok ugyanazt árulják: kürtöskalácsot szekéren sütve 1200-ért, töki pompost több néven 600-ért, zsíros kenyeret lilahagymával 300-ért, rosszízű csirkecombot jérceként, disznóhúsos hagymát hagymás malacként. Persze mindenhol akad valami igazán jó kis zene, de addigra már bosszús vagyok, mert mindenhol nagyon durván a pénzemet akarják, nem várják meg, amíg én szeretném költeni, pedig ha jól érzem magam el jön az a pillanat is. A porszívó és “biolámpa” forgalmazó akkor is lufit nyom a gyerek kezébe, ha nem akarom, és megsértődik amiért nem akarok az e-mail címemért és telefonszámomért cserébe autót nyerni. Tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy a város melyik részén vagyok, a Millenárisban, a Városligetben, a Várban, Etyeken, a Művészetek völgyében, vagy Piripócson, minden tökéletesen egyforma! Ha bekötötték volna a szemem, és helikopterrel tettek volna le a fesztiválon, hát se az ételek, se az italok, se a zene, de legfőbbképp a programok alapján soha nem tudtam volna megállapítani, hogy hol vagyok! Miért nem lehet valami helyi speciális programot szervezni? Miért nem lehet Juliska néni receptjéből pörköltet főzni 10 bográcsban? Vagy a szomszéd utcából a Kati néni isteni kapros-túrós pitéjét megsütni úgy, ahogy csak Piripócson készítik? Én unom a töki pompost! Már ciki a lángos? Persze, legyen egy fesztiválon pompos is, de lehessen már mást is kapni! Tudom, mások meg a River Cottage mániámat unják, de nézze már meg egy fesztivál felelős, hogy milyen programok vannak arrafelé egy fesztiválon! Minden helyi, akinek van kedve, és van mit kóstoltatnia kitelepül. A helyi éttermek, bisztrók, kocsmák, borászok, pékek, sajtosok, hentesek, cukrászok és pékek. A HELYIEK!!! Pont ezért a fesztivál ezerszínű, pezsgő, érdekes.
“Vasárnap Tokaj-Hegyaljáról, közelebbről Erdőbényéről, és még közelebb egy szőlőből jelentkezünk, ahol egy világcsavargó borász és a népszerű gasztroblog író hoz majd valami meglepetést össze, de találkozunk Jane Goodall-lal is, a világ leghíresebb főemlőskutatójával. A héten a Kultúrház riporterei ott voltak, amikor Magyarországra érkezett egy koreográfussztár a Broadway-ről és a Csehov után legtöbbet játszott orosz színházi szerzőpáros, a Presznyakov testvérek. Megtudhatják továbbá, vajon nálunk is ugyanolyan veszélybe kerülnek-e a netes fájlcserélgetők, mint a svéd torrentkirályok, és tényleg Spíró György kell-e ahhoz, hogy bevezessék a kamatyadót is? Vasárnap ötkor újra várja Önöket Winkler Nóra és a Kultúrház.” Vasárnap 17 órakkor az MTV 1-en. A forgatás, na és persze pár pohár Homonna bor, és egy tányér sólet után így néztünk ki. Bővebben hétfőn.
Hölgyeim, egy pálinkát? És ha Zwack Sándor tanít meg pálinkát kóstolni? Na ugye! 🙂 Ritkán iszom pálinkát, és bevallom, elég sok rossz élményem volt már életemben. Így volt ezzel Zwack Sándor is, aki hazatérve Magyarországra megdöbbenve tapasztalta, hogy a pálinka a disznóvágás itala, és nem több. Pedig a valódi, jófajta gyümölcspálinka sokkal többet ér attól, hogy az agyunkat zsibbasszuk vele, illetve órákra lefagyasszuk az ízlelőbimbóinkat és a torkunkat! Csodálkoztam, amikor megtudtam, hogy pálinkát legjobb 20 fokon fogyasztani. Én ugyanis eddig mindig bevágtam a mélyhűtőbe, és akkor tudtam a legjobban élvezni, ha -20 fokra hűlt. De ha egy jó pálinkát lehűtök, akkor nem érezni az illatát, nem teljesedik ki a kellemes íze. Már pedig egy valódi Zwack féle nemes pálinkát tényleg öröm inni! Sándor megtanított a kóstolás folyamatára is. Nagyon fontos, hogy igazi pálinkás pohárból kóstoljunk (ez a tulipán alakú pohár), ebben érezhető igazán tökéletesen a pálinka íze és illata. A kezünkkel fogjuk be a pohár tetejét (ha nem vagyunk olyan szerencsések, hogy valódi Zwack pálinkás pohárból kóstolhatunk, annak ugyanis van teteje is), majd körkörös mozdulattal forgassuk meg a pálinkát a pohárban. Utána szagoljuk meg az illatát, majd kortyonként igyuk meg. Tehát, nem stampedliből, és nem bedobni mint nagypapa karcolós törkölyét! Ez után következhet a száraz próba: az üres poharat egyik kezünkkel újra fedjük le, a másikkal pedig melengessük, hogy a bennmaradt pár csepp pálinka elkezdjen erősen párologni. Szagoljuk meg újra. Ha gyakorlott pálinka kóstolóvá váltunk már, vagyis legalább száz pálinkát végigkóstoltunk, akkor a száraz próba után, ha valami hiba van a pálinkában, megérezzük az illatán. (Hát, ehhez még gyakorolnom kell 🙂 És egy kis érdekesség: Egy liter pálinkához legalább 16 kiló gyümölcsöt használnak. Pálinkának nevezzük azt az italt, ami Magyarországon termett gyümölcs és szőlő törkölyéből készül, 100%-os gyümölcstartalmúak, azaz finomszeszt és aromát nem tartalmaznak és minimum 37,5%-os alkoholfokkal rendelkeznek. Kóstoltunk cigánymeggy, rózsabarack, és fekete ribizke pálinkát. Aki pedig bizonytalan, annak ajánlom, hogy egyik hétvégén látogasson el egy pálinkatúrára Kecskemétre a Makói út 2-be, és nézze meg, hogyan is készül a pálinka. A rózsabarack különleges eljárással érlelődik. Sándornak támadt egy ötlete, hogy meg kéne próbálni a pálinkát is úgy érlelni, mint ahogy a whiskey-ket szokás, vagyis dupla hordós eljárással. A lefőtt pálinkát eperfa hordóba teszik, majd ebből a hordóból szépen átcsöpög egy kőrisfa hordóba, és csak az érlelés után palackozzák. Így a pálinkának még különlegesebb íze lesz, tanúsíthatom! Az ezzel az eljárással készült pálinka idén Londonban a legjobb gyümölcspárlatnak bizonyult. Úgyhogy hölgyeim, igyunk Zwack Nemes pálinkát mértékkel, megfelelő pohárból, és megfelelő hőmérsékleten, és a jókedv garantált! (készítettem egy pálinkás édességet is, a héten fel is teszem, annyira belejöttem)
Évekkel ezelőtt döntöttünk úgy, hogy mézet nem vásárolunk csak úgy, mert sokat csalódtunk, akár olyan helyen is, ahol nem először fordultunk meg, aztán egyszer csak változott a minőség. Nálunk rengeteg méz fogy, tavaly nyáron Chilii bátyától vásároltuk meg az évi 10 kilós mennyiségünket és nagyon elégedettek voltunk az akácmézzel és a vegyes virágmézzel is! Én még a dinsztelt káposztába is mézet teszek, fantasztikus illata van, igazi aromaterápia! Egy szó, mint száz, szívügyemnek érzem, hogy mások is valódi, jó minőségű mézet vásároljanak, és ne azt, amit a hipermarketek árulnak. Sajnos olcsó, jó minőségű méz nem létezik, ezt el kell fogadni, de ha valaki egyszer kóstol valódi, csodálatosan illatos mézet, ami szinte zümmög az üvegben, az utána soha többé nem veszi meg a hamisítványokat. Ennyi bevezető után jöjjön a lényeg! Akácméz, lépesméz, napraforgóméz, harmatméz és az egész család rajongásig szeretett hársméze!
Mitől bio egy méz?
Valóban elgondolkodtató a bio jelző a méz kapcsán, hiszen az andalító zöngéssel serénykedő méh családok képét egy idilli háborítatlan, léthez kapcsoljuk. A mezőgazdaságban előállított kommersz és bio/ öko termékeket jogszabályrendszerben rögzített termelési feltételek különböztetik meg. Így van ez a méz esetében is. Lényege abban áll, hogy olyan gazdálkodási módot alkalmazzunk, amelyben a méhcsaládok megőrizhetik ellenállóképességüket, kondiciójukat. Így a bioméhészetben nem alkalmazható a rablógazdálkodás. Méhegészségügyi kezelések során nem használhatóak antibiotikumok, durva kémiai szerek, helyette biológiai módszerekkel ( atka-kérdésnél pl:családmegosztás…) vagy illóolajokkal ( thymol) és természetes savakkal (tejsav, hangyasav,oxálsav) védekezhetünk. A mézviaszkészlete a méhészetnek saját, fedelezésből kinyert szermaradványmentes viaszából állhat. A méhek otthonául szolgáló kaptárak természetes alapanyagból készülnek (fa, gyékény, nád…). A másik igen fontos feltétele a biotermelésnek a méhlegelő . Magyarország faunája számtalan mézelő növénynek ad otthont. Mézelő növény alatt azokat a növényeket értjük amelyeket vagy virágának poráért vagy nektárjáért felkeresnek a méhek. Meglepő, de sok növényre rá se néznek. A bioméz gyűjtése során csak olyan növénykultúrát látogathatnak a méhek, amelyen ellenőrzött ökogazdálkodás folyik: repce, napraforgó, mustár… stb, mint szántóföldi termesztés esetében. Erdei mézeknél ( akác, hárs, gesztenye… ), vadon növő növényeknél (medvehagyma,selyemkóró, szolidágó… ) ez a feltétel önmagában teljesül. Ezenfelül a méhészet állandó vagy ideiglenes helyén egy 3 km sugarú zónának szükséges biztosítani a védettséget -ez a méhek repülési körzete a nem bio kultúráktól, illetve bármely szennyező forrástól.
Vágó László hajdúszoboszlói méhész mézei azt hiszem, a csúcsot döngetik ebben a műfajban! Sajnos linkelni nem tudom, mert webshop, vagy weboldala még nincs, de egy pár biztos pontot tudok, ahol elérhető. A miskolci, nyíregyházi, budapesti biopiacokon találhatóak meg Vágó László bio mézei a VIRÁGOSKÚT Kertészet standjain, de e-mailben vagy telefonon rendelve egy pesti címen is átvehetőek. Tel: 52/360-752 e-mail: vl(pont)vagolaszlo(kukac)gmail(pont)com Próbáljátok ki, akár ajándéknak is! Meleg szívvel ajánlom!
Tudom, hogy nem most van a befőzés ideje, de nekem pont most lenne szükségem befőttes üvegekre. Leginkább kicsiket keresek, 1-2-3, max. 5 deciseket. Úgy tűnik, hogy a Ball üvegeket már nem forgalmazzák Magyarországon. Hol tudok ilyeneket vásárolni? Köszönöm!
A receptért, de még csak annak olvasásáért se válalok felelősséget! Sőt, odágig megyek, hogy azt mondom, senki ne próbálja ki otthon! Előljáróban még annyit kell mondanom, hogy a recept csupán a véletlenek összejátszásának műve, nem szándékosan kotyvasztok ilyesmit, nagyon szeretem a családomat, és nem akarok megmérgezni senkit. Miután az első változat véletlenül “elkészült”, szándékosan készítettük a másodikat, mondhatni, tökéletesítettük az eljárást 😉 Tehát, senki ne vegye komolyan, de el kell mesélnem, hogy nagyon finom, telis-tele szénsavval, alacsony az alkohol tartalma, komolyan a drágább ciderekkel versenyezhetne egy vakteszten, pedig egy nagyon egyszerű csalás, mondhatni a ciderek tablettása, kannás bora…
Hozzávalók: 1 l 100%-os almalé (Lidl márka) 5 db 0,5 literes műanyag palack (nekünk a Nestea jött be)
Történt két hónapja, hogy Dávid a nagymamánál töltötte a hétvégét. Ilyenkor mindenfélét összevásároltat magának, amit aztán csak részben eszik-iszik meg. Többek között kért egy liternyi almalét is. Mikor vasárnap értementünk, még nagyon maradt az almaléből, így azt édesanyám beleöntötte egy műanyag palackba, és betettük a kocsiba. Útközben megittunk a felét, maradt belőle olyan két deci. Ezt aztán ottfelejtettük a kocsiban, amit sütött a nap (nem az üveget, hanem a kocsit). Olyan három nap múlva bukkantam rá a földön, meg se néztem, felvittem a lakásba, és betettem a hűtőbe. Egy hét múlva láttam, hogy ez bizony megromlott: zavaros lett, elkezdett forrni, kicsit felfújta a palackot. Kinyitottam, hogy kiöntsem, mielőtt kidobom, és akkor megéreztem az illatát! Gyorsan visszazártam, és visszatettem a hűtőbe. Egy hónap alatt gyönyörűen kitisztult, vékony rétegben állt az alján a seprő. Óvatosan, szerencsére a mosogató felett nyitottuk ki, mert miután meglazítottam a kupakot, hatalmas durranással lőtte le magáról, és forma 1-eseket megszégyenítő sebességgel tört elő a cider. Pohárba töltöttük és megkóstoltuk. Nagyon finom volt! Ez az adag már szándékosan készült, a hűvös konyhában. Az almalében nincs tartósítószer, ugyanúgy erjedésnek indul, mint a must. Azért csak két decit töltök egy üvegbe, mert rengeteg szénsavat termel, ha többet tennék félő, hogy felrobbanna. Ha valakit ciderrel kínálok, csak akkor fogadja el, ha előtte bontom ki a dobozt! 🙂
Gyakran hallani olyanokat, hogy egy férfit nem szabad megkérdezni, hogy milyen botmixert (sütőt, cipőt, telefont, stb.) vegyünk, ők ugyanis VALÓBAN feladatot látnak a kérdésben, és meg is akarják válaszolni azt. Itt van pl. a botmixer kényes kérdése. A régi mostanra már tényleg avittá vált, nem túl nagy teljesítményéhez 10 év használat után életlen pengék társultak. Ezért aztán, ha valamit alaposan, valóban habosra akartam pépesíteni, kénytelen voltam bevetni a turmixot, ami elég macerás. Először is, krémleves esetében a fazék forró tartalmát át kell önteni a turmixba. Ilyenkor azon felül, hogy leégetem a kezem, még rám is fröccsen a leves, persze mindig a legszebb blúzomra, nem holmi mackó felsőre, vagy ilyenek! Aztán, mivel a turmix teteje magasan van, szinte soha nem sikerült úgy beleöntenem a forró levest, hogy a konyhapultra ne folyt volna ki belőle egy adag. Ehhez képest mennyire egyszerű a botmixert beletolni a fazékba, és megnyomni a gombot?! Tehát, kicsit panaszkodtam, tettem pár megjegyzést, hogy mennyire jó lenne nekem egy új, jó, szép botmixer, ami habossá varázsolja a turmixot, és nem kellene ruhát cserélni, vagy felmosni a turmixozás után. Olyan két hétig kellet nyafognom, aztán hagyni, hogy két hétig fészket rakjon a gondolat a férfi agyában. És akkor egyszer csak felszólítást kapok, hogy öltözzek, elmegyünk, veszünk egy botmixert! 🙂 Összejött… Az üzletben problémám akadt, ugyanis nem háromféle készülék kapható, hanem 24 (huszonnégy!). Kicsit megkönnyíti a dolgot, hogy ár szerint rendezték őket, elől a legolcsóbb, ötezer alatt, a végén a legdrágább potom harmincháromezerért. Bevallom, ha a pénz nem számíta, ezt az utóbbit választottam volna, ugyanis vezeték nélkül működik. Csak álmodozás szintjén jegyzem meg, hogy ez mennyire praktikus, hiszen akár a lépcsőházban is mixelhetnék vele, de az ember komolyan mérlegeli a problémát, hogy valóban szükséges-e a vezeték nélküliség, vagy csak a konyha egy kétméteres szakaszán pürésítek, és nem probléma, ha a falhoz vagyok kötve. Innen kezdve, én néztem a motor teljesítményét, az árat, és persze a szépséget 🙂 Ki is választottam egyet, amiről kiderült, hogy csak egy év garancia van hozzá, szemben a többi gép két éves jótállásával, amit nagyon sajnáltam, mert megegyezett a dagasztógépem márkájával, és nagyon megbíztam benne. Ha az nem, akkor legyen az akciós darab, annyi minden kis kütyű van hozzá, 600W, ilyenek, különben is már negyed órája ott álltunk! Csakhogy a család feje addigra alapos tanulmányozásba kezdett: mindegyik gépnek elolvasta az adatlapját, felemelte, megnyomogatta a gombjait, lecsavarta, majd csatlakoztatta a fejét. Itt esett ki az én választásom, ugyanis nem tűnt elég tartósnak a csellentyűcskéje. És akkor újabb negyed óra után leemelt a polcról egy olyan botmioxert, amit egyáltalán nem választottam volna, el is kerülte a figyelmem. Ezt vesszük meg! És már megyünk is a kassza felé. Ok, mondom én, (persze csak hazafelé a kocsiban, ott inkább csendben maradok, nehogy még egy negyed órát ott kelljen tölteni, egy ilyen egyszerű dolog miatt) de hát ez nem ver habot! Habot vernie pedig fontos, ugyanis egy tojás fehérje miatt nem szeretem bekapcsolni az öt literes dagasztógépet. Aztán hazaértünk, és kiderült, hogy bizony ver habot is, egy parafa dugó kinézetű kis izével, ami egyáltalán nem hasonlít egy habverőre, darál jeget, darál húst, éééééés, még pépesít is, méghozzá tökéletesen. Így cseréletem le a régi mixerem egy Moulinex Click&Mix DD702-re. Belátom, tényleg a legoptimálisabb választás volt, kis helyen elfér, tudja azt a két dolgot, amire én használni szeretném, két év garancia van rajta, stb. Na de miért nem képes ilyen érzelemmentes, hideg üzleti választásra egy nő?
Régóta tervezem, hogy írok a tömeges méhpusztulásról, és valamelyik nap annyira felbuzdultam, hogy megkértem egyik kedves olvasómat Medve doktort, aki állatorvos, hogy írja le a véleményét a témával kapcsolatban, segítsen nekem. Talán azzal kezdem, hogy a kisgyerekes szülők biztosan látták a Mézengúz című filmet egy éve. Abban van egy rész, ami arról szól, hogy mi lenne a világgal, ha elpusztulnának a méhek? (Megsúgom, az a mostani világunk végét jelentené) Ezen a kérdésen egyébként Albert Einstein is elgondolkodott, és arra jutott, hogy mindössze négy év alatt kipusztulna az emberiség. Van okunk félni? Van bizony!
A híradásokban néha hallani arról, hogy az USA-ban az utóbbi pár évben elpusztult a méhet 30%-a. Európában ez a szám jóval alacsonyabb, de folyamatosan növekszik. Mi is történik valójában? A méhek kirajzanak a kaptárból, és nem találnak vissza. Kint éhen vesznek, elpusztulnak, miközben a magukra maradt lárvák, és a méhkirálynő is elpusztul. (Colony Collapse Disorder, CCD) Mi lehet ennek az oka? Sajnos ezt egyenlőre senki nem tudja, ezért több teória is létezik. Van aki a Varroa atkárra gyanakszik, de Medve doktor elmondása szerint nem ez a kártevő a felelős. Bár a Varroa atka ma a világon a legnagyobb gazdasági kárt okozó méhkártevő, a kaptárelhagyásokért mégsem tehető felelőssé. A kaptárelhagyáshoz hozzájárulhat az atka fertőzés , de ez megvolt a korábbi években is. Legvalószínűbb, hogy a monokultúrás növénytermesztés és a túl intenzív termelés lehet a leginkább ludas a kaptárösszeomlások terjedésében. Magyarán hatalmas területeken termesztik ugyanazt (és csak azt) a növényt. A méhek ilyenkor nem találnak elég virágzó növényt, amit találnak azok is egyformák, így nagyon hamar egy hiánybetegség lép fel náluk, megbetegednek, és elpusztulnak. Most hallottam először arról, hogy sok helyen nem a mézért, hanem a beporzásért tartják a méheket. Amerikában elterjedt az a gyakorlat (bizosan nálunk is, de erről nem találtam infót), hogy miután a méhek beporoztak egy adott tábla növényt, a “méhésznek” már nem éri meg velük foglakozni, így a költséghatékonyságra hivatkozva egyszerűen megöli a méheket, majd egy év múlva vesz egy újabb tenyészetet. Mivel a tenyészetet akár egy másik kontinensről is rendelheti, nagyon könnyen terjednek a különböző méhbetegségek, fertőzések. Ezt a módszert nevezik a méhek lezsarolásának. Vannak akik vírust is feltételeznek, Israeli Acute Paralysis Virus, vagyis IAPV néven. Növényvédő és rovarirtó szerek káros hatásai is felelősek lehetnek, de a növényvédő szereknek elsősorban a beporzásra tartott méhcsaládok és nem a mézelő méhek vannak kitéve. Stressz hatások: amikor akkora táblát kellene beporozni a méheknek, amekkorát nem győznek, olyankor “bérbeporzókat” rendelnek. Ezek a családok egy méhésszel együtt érkeznek, országúton át, sok-sok kilométerről, ami nagyon megviseli a kis rovarokat! Légszennyezés: azt hiszem ezen nincs mit magyarázni! Klímaváltozás: kiszámíthatatlan, szélsőséges időjárási viszonyok, mint ami mondjuk ma is van. Reggel még be voltak fagyva a pocsolyák, és most is orkánszerű szél süvít, pedig március vége van! Gyógyszerek, kemikáliák mellékhatásai, amelyekkel a méhcsaládokat kezelik a méhészek a különböző betegségekkel és parazitákkal szemben. Természetesen ezek a gyógyszerek szükségesek, de amikor bevezették őket, még semmit se tudhattak a mellékhatásaikról. A legtöbb embereknek adott gyógyszerről is elmondható ugyanez, de mégis a haszna mellett eltörpül a kára. Elektromágneses sugárzás: pl. a mobilhálózatok átjátszó-tornyainak sugárzása. A hatás nem bizonyított, mégis ennek a feltételezésnek hatalmas tábora van. Mit tehetünk mi emberek? Hosszabb távon: Elfogadjuk és megértjük a környezetünket, saját természetünket és igyekszünk változatosan és egészségesen táplálkozni. Tudomásul vesszük, hogy a minőségi élelmiszerért többet (akár sokat) kell fizetnünk. Igyekszünk helyi piacon helyi, ismerős termelőtől vásárolni. Ezzel a vidék képe alakulna át, nem lenne mindenütt csak monokultúrás növénytermesztés. A méhészet is jobban tudna vándorolni, követni a különböző virágzásokat. A termelők nem zsarolnák le méhcsaládokat 1 fillér költség spórolásért. stb. Rövidtávon: Intenzív kutató munka Mit tehetnek a kormányzatok? Olyan szabályozó rendszert alkotnak, amely segíti a vidéki környezet átalakulását. Ez hosszú és költséges folyamat. Támogatják a méhészeti kutatásokat. Esetleg lehetséges-e az, hogy mivel az emberek összességében sokkal több mézet esznek, mint mondjuk 200 éve, ezért a méheket is megsokszorozták, és ez most valami természetes szelekció? Ez még nem maga a szelekció, (talán szelekciós nyomás lehet)hanem a (túl) intenzív tartás/termelés új problémákat vet fel, amivel nem szembesültek régebben. Ez minden állattenyésztési ágazatban folyamatosan lejátszódott, ahogy áttértek az intenzív tartási módra. A 46 -50 -es években a baromfipestis kis híján kiirtotta a magyarországi tyúkféle állományokat. A gumboro betegség megjelenésekor- 60 as évek – világszerte is azt hitték, hogy vége a baromfitartásnak- jön az éhezés stb. Aztán megoldódott, bár semmi nem lett olyan mint azelőtt . Az intenzív tartás mindazonáltal nem ördögtől való dolog. Enélkül sokkal több probléma lenne, mint vele. A probléma az , hogy kizárólagos lett. Ha az intenzív tartás szolgáltatná a tömegárut, és az egyéb természetesnek nevezett tartásmód is megtalálná a helyét, akkor talán kedvezőbb lenne a helyzet. Sajnos ma csak az olcsóbb áru előállítása van előtérben. Engem nagyon megrémisztett a dolog! Különösen az, hogy ma pl. mindenki az új kormányfő megválasztásával van elfoglalva, amikor a világban ekkora problémák vannak. Én arra a pártra fogok szavazni, akik a programjukban megígérik a méhkutatások támogatását. Nem viccelek, legfeljebb nem szavazok! Egy pici jó hír a végére a Häagen-Dazs társadalmi szerepvállalása a méhekkel kapcsolatban. Ajánlott irodalom, és forrásaim sokasága. Köszönöm a segítséget Medve doktornak!
Közben kaptam egy nagyon kedves, és hasznos levelet a témában, amit a szerző engedélyével bemásolok ide:
Mint gyakorló méhész szeretnék néhány gondolatot hozzátenni a nagy méhpusztulásról (CCD) írt cikkéhez. A világ állandóan változik és így a környezetünk és a méhészkedés feltételei szintén. Ezek a változások most sokkal gyorsabban történnek, mint régebben s a megszokott méhészeti gyakorlat nem tartható, folyamatosan olvasnunk, tanulnunk kell, hogy minél többet tudjunk méheinkről és környezetükről. Nagyon sok múlik rajtunk méhészeken, hibáinkat szeretjük rajtunk kívülálló, ismeretlen okokra is fogni. A világon sokfelé kutatják a méhpusztulásokat, de nincs egységes szemlélet a jelenség okáról. Mégis avarroa atka komoly szereplőnek tűnik az okok között, mivel kaptáron belüli létével különböző vírusokat terjeszt. Mint pl. az akut méhbénulás vírusa (ABPV) , a kasmir vírust (KBV), és az izraeli akut méhbénulás vírusát (IAPV). Az atkák írtása nagyon fontos a méhészetben, de a vírusfertőzés az atkák nélkül is érintheti a méhcsaládot akár a méhek közvetítésével. Magyarországon Dr Csaba György és Dr Rusvai Miklós elismert kutatói a méhbetegségeknek, s köztük a vírusoknak is. Rusvai doktor szerint minél erősebb fegyverrel támadnak a kórokozóra az annál vastagabb páncéllal védekezik és egy idő után rezisztencia alakul ki. A világon egyre több helyen felismerik, hogy a gyógyszerek és kemikáliák egyre nagyobb mértékű kaptárbavitele nem biztos, hogy eredményre vezet hosszú távon. Az egészséges méhcsaládok tartása és a vegyszermentes ,jó minőségű méz termelése érdekében a biológiai védekezés, a természetes savak és illóolajok felé fordul a kutatók figyelme…. s a méhészeknek is változtatni kellene a szemléletükön, gyakorlatukon. A bérmegporzás az USA-ban bevett gyakorlat. Jelenleg a kaliforniai mandulások igénylik a legnagyobb rovarmennyiséget a termés biztosításához. Azért a beporoztatás, mert a növénytermesztési technológiák révén rengeteg rovar elpusztul, emiatt jut ilyen nagy szerep az odatelepített méhcsaládoknak. Az USA-beli méhpusztulások miatt folyamatosan emelkednek a beporzási díjak ( 2008-ban 150dollár/ méhcsalád a mandulán, repcén 50 dollár/ méh-család , + a fuvarköltség is díjazásban részesült ). Az USA méhészeinek a beporzási díjakból egy stabil árbevételük van, így a méztermés mennyiségének és a mindenkori piaci áringadozásoknak nincsenek úgy kiszolgáltatva. A magyarországi nagy méhsűrűség miatt ( 2008-ban 15894 méhész 868135 méhcsaládot tartott, ami európai viszonyok között is igen nagy szám) a növénytermesztők nem ismerik el a méhek munkáját. Kivétel a hibridnapraforgó beporzása ( nektárt nem ad, virágpora is gyenge minőségű ), amely növénynél a termeltetők kötelezik a termelőt, hogy biztosítson beporzó méhcsaládokat, s ennek meglétét ellenőrzik is. Így a gazdák 2000 ft-ot fizetnek méhcsaládonként körzetünkben. Ilyen díjazás mellett a méhészek nem tolonganak a bérporzásért. A méhek szerepének és az ehhez kapcsolódó méhészeti tevékenység elismeréséhez nálunk is nagy méhpusztulásnak vagy a romló gazdasági mutatók miatti méhállomány- csökennésnek kell megtörténnie a fenti példa szerint? A világon sokfelé bevett gyakorlat a méhcsaládok likvidálása . Éghajlati tényezők , a költséghatékonyság találkozása is eredményezheti ezt a módszert. Példaként a szibériai méhészeteket említeném , ahol a méhek átteleltetésének problémája megoldható távolról vásárolt, jó erőben lévő méhcsaládok kicserélésével. Nálunk, Magyarországon nem “egyszer használatosak” a méhcsaládok, bár az, hogy a szakszerűtlen tartás szintén pusztuláshoz – sőt nagymértékű- pusztuláshoz vezet, hasonló végeredmény. Nyilván nem is áll meg az országhatároknál ez a kérdés, hiszen egy szervesebb egész elemei a méhek. A magyar mezőgazdaságban a méhészet nagyon picike ágazat és ez is teljes részben magánkézben van. Így az állam nem érzi feladatának a kutatói munka támogatását, az intézményesített oktatást, sőt a nemzetközi viszonylatban is példaértékűnek tartott, jól működő méhegészségügyi ellenőrző hálózatból is igyekszik kivonulni pénzhiányra hivatkozva. De ez más területen is ismerős. (Jelenleg a méhészek munkáját az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) próbálja koordnálni és segíteni.) Gondolatom szerint a méz is, mint bármely élelmiszer bizalmi kérdés. Közvetlenül a termelőtől való vásárlás, válogatás ebben nyújt segítséget, s közben javaslom próbáljanak meg kicsit bekukkantani a méhészkedés folyamatába is. Ezek a gondolatok fogalmazódtak meg a teljesség igénye nélkül, kissé megkésve . Üdvözlettel : Vágó László
Úgy látszik, nem csak nekem jutott az eszembe konyhakertet csinálni idén! Bár az az igazság, hogy én nem a világgazdasági válság miatt adtam ilyenre a fejem, hanem mert meg lettem szólítva! Méghozzá akkor kaptam egy nem éppen kedves e-mailt egy fiatalembertől (aki magát folyamatosan vidéki parasztnak nevezi), amikor a River Cottage-ról írtam. A levélben az állt többek között, hogy mi itt Budapesten csak osztjuk az észt, de nem lennénk képesek egy tő paradicsomot se gondozni, lusták vagyunk, és különben is ne írogassak olyasmiről, amihez nem értek, hiszen még soha nem volt kapa a kezemben. Hát, kapa igen is volt, az más kérdkés, hogy negyed óra alatt feltörte a tenyerem. Én bizony tisztában vagyok vele, hogy ha kapnék egy ugyanakkora földterületet és ugyanannyi pénzt, mint mondjuk kedves vidéki levélíróm, akkor ő több zöldséget és gyümölcsöt termelne rajta eleinte, de(!) pár év alatt behoznám a lemaradásom, és simán legyőzném a nagy termelési versenyben. Ha akarnám. De nem akarom! Viszont annyira én is vagyok karakán, hogy első körben elszaladtam a vetőmagboltba, hogy bevásároljak magokból. Aztán rájöttem, hogy én nem is ilyen magokat akarok, és nincs is hová ültetnem a második emeleten 🙂 Akkor írtam egy kétségbeesett levelet kedves kiskertet kertelő barátnőmnek, és pár hét elteltével meg is érkeztek a magok. Padlizsán négy féle, cékla négy féle, paradicsom négy féle,fekete gyökér, cukkini, kétféle sárgarépa, petrezselyem. És hát igen, kivittem Üllőre édesanyának. Tudom, tudom, így könnyű! Csakhogy komolyan ki szeretném venni a magam részét a munkából! Nagyon várom már az első olyan zöldséget, amiről egészen biztosan tudom, hogy nem volt műtrágyázva, hogy ha kellet permetezni, akkor is csak bio permetet használtunk, és látom majd mivé fejlődik egy pici mag! Majd meglátjuk mi lesz a nagy projektből, folyamatosan tudósitok. Egyenlőre ott tartunk, hogy a paradicsomok kibújtak már, nemsokára lehet palántázni őket. És mivel van tele a sajtó mostanában? Michelle Obama kiskertet csinál a Fehérház kertjében! Na de nem ő az első försztlédi, aki ilyenre adta a fejét, ugyanis 1943-ban Eleanor Roosevelt győzelmi kertet hozott létre, ezzel buzdítva honfitársait is a saját kiskert gondozására, az önellátásra. A háború után az amerikai zöldségtermés 40%-át az ilyen kiskertek adták! És tessék, a derék amerikaiak figyelnek az idő szavára! Idén közel 20%-al több vetőmagot és palántát adtak el, mint tavaly! És igény lenne még, de a kertészeti webáruházak nem készültek ekkora rohamra, így a palánták idő előtt elfogytak. A vetőmag üzlet egyik tulajdonosa szerint azért majd lesz egy kis visszaesés, amikor az emberek rájönnek, hogy nem elég a magokat elültetni, azokat bizony heti szinten legalább 5 órát gondozni is kell! Csakhogy az amerikai számítás szerint egy 50 dolláros befektetés minimum 500 dolláros megtakarítást is jelenthet egy családnak! Én is feljegyzek minden költséget, a magoktól kezdve a granulált marhatrágyától a vízig, és majd ősszel levonom a következtetést. Persze a saját munkánkat nem számolom bele, hiszen nem megélni, kereskedni akarok a zöldségekkel, csupán saját fogyasztásra, kísérlet képpen ültettük azokat! Folyt. köv.
Régóta tervezem, hogy írok a tömeges méhpusztulásról, és valamelyik nap annyira felbuzdultam, hogy megkértem egyik kedves olvasómat Medve doktort, aki állatorvos, hogy írja le a véleményét a témával kapcsolatban, segítsen nekem.
Elektromágneses sugárzás: pl. a mobilhálózatok átjátszó-tornyainak sugárzása. A hatás nem bizonyított, mégis ennek a feltételezésnek hatalmas tábora van.
Fotó innen