Sokat gondolkodtam mi legyen a tanácsom amitől okosabbak lehettek, nagyon nincs kedvem összehasonlítgatást csinálni, bezzegezni eddigi tapasztalataimat viszonyítgatni, de biztos hogy nem tudom elkerülni ezt, ha nem is a spanyolországival, de legalább is egy normálisnak modható-elvárható mércéhez fogok jelenségeket mérni. Mivel vidéken eddig csak külföldön laktam, vagy ahogyan te is, felhőtlen gyerekkorom nyarait töltöttem nagyanyámnál és nagybátyámnál, önkételenül ezekre támaszkodok mikor írok neked erről.
Lassan egy éve vagyok itt, mióta utoljára láttuk egymást sokfelé próbáltam életet építeni, nagyvárosokban is külföldeken. Egészen véletlenül kötöttem ki itt a Zemplénben, annak is a közepén. Tudom, hogy ti most azt tervezitek s vágytok Gáborral, hogy ide a szomszédba jöjjetek több időt mint egy kéthetes nyaralás. Azt jól teszitek, ha átköltöztök, a kérdés már csak az hogy Zemplén-e a legjobb hely Magyarországon, vagy a többi vidék nagyon rossz. Szerintem az első válasz a helyes.
Gyerekként azért az milyen jó volt hónapokig falun lenni, tájszólással vittek haza mindig. Neked is biztos pont az a hosszú ideig nyaralás volt ami ennyire fogva tartja a lelked.
Körülbelül 2 hónap kellett ahhoz, hogy szóba álljanak velem egyes helyiek, és még két hét hogy bárki szóba álljon velem. Ez persze azt jelenti, hogy nem tudtak hova tenni, és kíváncsi faggatózásokba kezdtek. Érthető is hisz a néhány száz fő közé egy bekerül, akkor van téma. Ki ez, mit akar itt, mit akar tőlünk. Az biztos hogy vannak a idevalósiak, akik együtt jártak iskolába, akiknek az apjuk is együtt járt iskolában, rosszabbik esetben még rokonok is. Mivel kicsi a falu, nem vagyon volt vérfrissülés évszázadokon át. Khm.
Az biztos, hogy a másik ahol az “idegenek”, “gyüttmentek” közé tartozok, és akármit csinálok maradok az. A helyiek főleg idős parasztasszonyok, a férfiak korán halnak. Ha kimégy a temetőbe, hogy nagyon vegyes falu volt ez is. Állítólag a lakosság harmada zsidó volt a háború előtt. A kisfalvakból vitték el az embereket főleg. Most reformátusok, katolikusok és szombatosok laknak.
Nincsenek fiatalok a faluban. Akik vannak azok sajnos igen szűk mozgástérben vergődnek. Pótcselekvés az ivás és a szex. A helyi dalárdában meg még arról énekelnek hogy ha a lány apja és anyja megtudja hogy szeretője van, akkor lesz ne mulass. Elvész a kultúra ezen darabja, fájjon a szívünk érte. Koszos ruhában gyerekkoromban én nem emlékszem hogy láttam volna férfit az utcán. Akármekkora sár is volt, legfeljebb a csizmája. Most tiszta ruhájú embert alig látni, legfeljebb hetven plusznál. Pedig vannak már fantasztikus mosószerek, és szuper automata mosógépek, aszfaltos vagy betonjárdák. Csak az tartás és az igényesség tűnt el valahová a lelkek mélyére. Esetleg a gőg váltotta ki, mert abból is van bőven.
Két kocsma van, és egy fogadó, és egy kávézó. Cafe con leche-ről álmodni sem szabad, de ha cappuchinót kérsz ne hibázz. Tejhabbal kell kérned, máskülönben rápumpálnak egy lavór tejszínhabot a kávédra, azt pedig nem könnyű lebillenteni a csészédből. Ez persze egyedül a fogadóban tűrhető pesti aranyárban. Hiába veszel ám a hármat a kocsmákban ennyiért, ha egyszer mit a hideg salak olyan amit iszol ott. Mellé friss croissant vagy más péksütemény az nincs. Tudod, “nincs rá igény”. Mint a pesti butikosok. Hogy mire van? Tudod, a dekás kisüveges mocsokra. A bármilyen ízesítésű szeszre, amit alapból letekernek, vagy még zsebrevágnak párat ha kell. Esténként meg az olcsó sör. Jó tokajit, ami itt van egy lépésre, műanyagkannából. Na ennyire van igény. A falu 80 százaléka munkanélküli, a legtöbben segélyből élnek. A kocsmákban van lista, felírják, és az egyik kocsmáros a polgármesteri hivatal előtt áll, és már ott szedi be az alkeszektől a pénzt. A maradék két-három napig még tart. Esti program a tévé. Este kilenc körül körbemegyek, mindegyik ablakban a kék világít. Télen-nyáron.
Másik különös dolog hogy ha megpróbálsz valamit megszervezni, vásárolni, tudom is én az egy kemény dió. Mikor idekerültem kitől lehet fát szerezni, vagy ácsot, vagy egy platós autót, azt hallottam, hogy csak helyitől ne, annyira hogy még a helyi is ezt mondja. Hogy is írják ezt? Ne tégy fel olyan kérdést amiről biztosan tudod hogy hazugságot kapsz válaszként. Az pontos idő nem létezik, az adott szót is elfújja a szél. Ha ez nem így van, akkor viszont már tudod, hogy túl magas árat fizettél. Hogy ez nem ennyire sarkos az biztos, ugyanis emlékeznek arra amit ígértek mikor újra rákérdeznek, a pestiek általában ezt is letagadják.
Egyébként egyszerűen leírható az útja egy srácnak. Helyben van végre általános iskola, de középiskolában már menni kell valamelyik közeli városba. Iszonyatos tortúra télen busszal ingázni. Kőkemény hidegben 1 óra busz, sötétben. Eleve el kell jönnie az utolsó óráról, hogy elérje. Amikor becsúszik a gyerek, akkor szinte biztos hogy nem a faluba jönnek vissza. Legkésőbb egyetem/főiskola alatt ez megtörténik, nincs mese. És soha nem térnek vissza. A lányok ugyanez, csak közben ők szülnek. Akik itt maradnak a faluban, azok válnak ilyenné.
De félre a ficsúri nyafogással Eszti, ha hiszitek, ha nem laknak szerethető emberek is. Ők nem a képzett helyi szinten menő emberek közt kell keresned, ők azok az emberek akik nem trükköztek, nem számolgatnak, nem vernek át mást, egyszerűen egyszerűek. Erre persze már külföldön rájöttem. A “szegények” az őszinteségük, jószívük, és becsületességük áldozatai. Tudják hogyan kell dolgozni, hajnalban felkelnek az állatkához, megetetik és kitakarítják, majd dolgoznak. Ők azok akiket szopatnak a helyi jobban élők, pedig ők tudják ezt, és nem derogál, legyen az bármilyen fajta munka legyen az akár trágyalapátolás, azt is meg kell csinálnia valakinek. Logikus és egyszerű. A sírásó egy ilyen ember. Saját bevallása szerint gyenge a szíve, de az meg hogy néz ki, hogy a temetésen ő pityereg. A náthással tréfálkozik, hogy “Jössz a kezem alá, tartós tejet te már ne vegyél”. Egyébként alkalmi, munkákat csinál, fát vág, kertben segít, követ rak, és ugye trágyát is lapátol ha az van. Neki nem megalázó az, hogy kevés pénzt kap valami munkáért, hülye árat mondott, elrontotta. De az ő adott szava az érték. Na az ilyen emberek azok akikre számíthatsz, nem hagynak cserben, és te is egyszerűen tudod hogy bizalommal és őszinteséggel fordulhatsz hozzájuk. Ő nem nyíltan cigányellenes mint a lakosság nagyrésze, ő a munkája alapján ítéli az embert. Kedvelem. De összességében könnyebb eligazodni itt az emberek között mint a városban, ott semmit nem ér az ember szava itt meg valamit azért mégis.
Télen a hó szinte állandó, de legalábbis bármikor ébredhetek arra hogy megint leesett egy fél méter hó míg aludtam. Megnézem, hogy hány állat ment át a kerten, szarvas nyom, borz nyom túrással, és néha még a mókus is feltúrja a raktárát magokért vagy a madáretetőt. Tavasszal a gaz előtt ibolyaszőnyeg nő, rögtön a hóvirágok után. Mostanában egészen tél elejéig bármikor szembetalálhatom magam egy őzzel vagy szarvassal a kertben. Az előző tulaj lehurkozta őket lelkiismeret nélkül, találtunk csontváz darabokat szőnyegbe vagy zacskóba tekerve a kertben, mintha csak titkos adatokat akart volna lopni, de lebukott, lefejezték, megbűnhődött. Pedig élve találkozni egymással egy furcsa élmény, gondolom neki is. Kettőt ugrik, és csak a szaga marad ott a napfényben.
A gyönyörű és állandóan változó természet gondolom nem érdekelnek annyira mint a következőek. Vadhús: nyúl, fácán, szarvas, muflon. Gombák: szilvagomba a szilvafák aljában gyűrűben, tinóra alig észrevehetően az avarban ősszel, csirke(róka) ahogy narancslik a mohában, kucsma tél végén a susnyásban kúszva, laska fatörzsről, savanyú amint mindenki csak otthagy, pedig milyen finom. Ma még valami úri gomba nevű dolgot mutattak, bocskoros mint a galóca, abból pattan ki a hatalmas és sárgás a kalapja. Néztem okos lexikonban, de nyomát sem találtam. Meg a hülye városiaknak bolondgomba 300-ért kilóját meg is veszik. Zöldség és fűszer amit csak meg tudsz termelni, levendula bazsalikom citromfű, bármi. Például a temetőben burjánzik a szilvafák alatt a menta. A saját zöldség termelése szívás. A gyom, a levéltetű, lótetű, mind az ellenségeid. De inkább ez, mint egy öntudatos kreatív ügyfél. És a gyümölcsök, amik még nincsenek beoltva modernre, atombiztos ízetlen termőre. Most augusztusban hatalmas tököket dob ki a kert magából, és az öreg szilvafákról potyog a termés, szedem bele cefrébe, és a téli szotyi szemeket amikkel a madarakat etettük, sárgállanak a napraforgó virágai csűrrom falának tetején. Mondtad, hogy jó pálinkához való gyümölcsöt szedni kell, de ezek már öregek nagyok nagyon, és kábé ötven. El sem lehet érni, most a viharok letörtek pár nagyobb ágat, azokon tovább érik, nem szedem még le. Már bő félig van a hordó, úgy hogy még az kb 50 fából csak 3 érik. szilvában fogok gázolni ősz végére.
A csillagos éggel is könnyen meg lehet barátkozni, a Tejutat látni nem különlegesség. Ezzel a háttérrel a hullócsillagok is másképp festenek. Az amit a városból csak egy sötétség, az itt valójában egy világító kincsesláda a fejed fölött. Kívánjátok, hogy vidékre költözzetek végre. A távmunka nekem nem volt probléma, ahogy külföldről meg lehet csinálni mindent, innen is ugyanolyan dolgozni. Persze azt tanácsolták barátai, hogy legalább havonta egyszer utazzak el messzire, hogy ne tokosodjak, vagy őrüljek meg. Eddig ez működött. A kassai reptér itt van egy lépésre, a faluban lakó jenkik, úgy mennek NYC-be hogy Kassa-Prága belföldi, onnan meg át az óceánon. Nyáron pedig mennek mindenfele.
Már ropog a vihar lába alatt a hegy, nemsokára esni fog. A szitakötők köröznek a ház mögött, nagy felhőben. Tényleg nem láttam évek óta ennyit, főleg egyszerre.
Egyszer ha már megnyugodtok, itt lesztek és sok időtök lesz, akkor megmutatom.
Addig is dokumentálom a nyomasztó képeket amiket ide gyűjtök, remélem nem veszik el a kedved az egésztől:
Pihenjetek jól, nyaraljatok, Dávidot meg rövid madzagon!
Agyő!
Ui.: Levelem elég kesze-kusza lett, remélem senki nem kíváncsiskodik bele, hehe.
