Címke: bla-bla-bla

Kategóriák
Egyéb kategória

A hetedik te magad légy!

sabbatical3.jpgMit tennétek, ha az élet megajándékozna benneteket egy sabbatical yearrel?
(Mózes harmadik könyve, 25. fejezet. A hetedik év, amikor a földet hagyják “parlagon” pihenni. Meghálálja pihenést, után sokkal jobb termést hoz a belé ültetett növény. Ennek mintájára főleg az Egyesült Államokban, pár jobb munkahelyen minden hetedik évben el lehet menni alkotói, feltöltődő szabadságra. Természetesen leginkább a felsővezetőknek, gyakran nem is fizetik, és az egy év sokszor csak három hónap. Sőt, nem egyszer meghatározott önfejlesztési feladatot állítanak a vezető elé. Tanuljon meg egy új nyelvet, írjon egy könyvet a hobbijáról, forgasson egy filmet, a lényeg, hogy mást csináljon mint addig, és tökéletesen töltődjön fel. Azt mondják, hogy akár egy ilyen kis rövidített sabbatical is évekre újra vonzóvá tudja tenni a munkát, sőt bebizonyították, hogy mindenképp anyagilag is megéri a cégnek, mert a visszatérő munkatárs garantáltan sokkal jobban és sokkal hatékonyabban dolgozik majd. arrow-right.png

Olvasás folytatása “A hetedik te magad légy!”

Kategóriák
Egyéb kategória

Hova tegyük a gyereket?

alg_campfire.jpg-Mentek a balatoni táborba idén?
-Nem, Tomika nem szereti a Balatont. (Jelentése: Nincs 58.000 forintunk két hétre sajnos.) És ti mentek a napközis táborba? Idén állítólag sokkal jobb lesz!
-Nem, inkább otthon leszünk majd, tévézünk délelőtt, és sokat járunk majd a játszótérre, mert nincs kedvük a gyerekeknek az iskolatársaikkal tölteni a nyarat is, érted, hogy van ez… (Jelentése: Nem megyünk, mert a két hét 40.000 egy gyereknek, de nekem kettő van, és csak a másodikra adnak 5000 forint testvérkedvezményt.)

Ma van az utolsó tanítási nap, hétfőn már sokaknak probléma lesz, hogy hol is legyen a gyerek, amíg a szülők dolgoznak. Mert tábor van annyi, hogy alig lehet belőle választani. A napközistől az ottalvósig, az angol tábortól a fociig, vagy az úszásig, lehet bábozni, főzni, táncolni, szőni, programozni, sőt, van ahol csak egyszerűen nyaralni is.
Csakhogy a táborok elképesztően drágák! A legolcsóbb, amit találtunk, és bárkinek nyitott, az 15.000 forint/hét. A program nagyon klassznak ígérkezik, egyetlen apró hibája, amit ilyenkor azért megold valahogy az ember, hogy a gyereket 9-re kell vinni a város másik végébe, majd ugyanoda menni érte négyre. Okén, anyu viszi, apu hozza, a főnökök megértőek, nem kell blokkolni a melóhelyen, vannak még szerencsések. De ha már két gyerek van, akkor ez heti 30.000 forint, és a vakáció 10 hét.
Természetesen lesz közös családi nyaralás is, mi szerencsések vagyunk, de sokan úgy oldják meg, hogy anyu is, és apu is máskor veszi ki a két hetét, így egy hónap gyerekfelügyelet megoldva.
Mert a nyugdíjas nagyszülő valahogy már nem annyira evidens, mint harminc éve volt.
Ahol van, ott bizony meg is becsülik, de ahol nincs, ott nagyon tud hiányozni egy ráérő nagyi.
girl-campfire.jpg
Maradna a lakáskulcs a nyakba, és irány a játszótér, délben ebédet bedobni a mikróba, aztán sietünk haza a munkából, – de ez már nem divat. Már nem maradnak otthon egyedül a hat évesek, de a nyolcévesek se, és főleg nem kapnak a nyakukba kulcscsomót, hogy aztán a téren játszanak egész nap. Nem ennek a posztnak a témája, de nagyon megváltozott a világ ebben is. Én magam se tudok dönteni néha, hogy engedni kéne-e a gyereket jobban önállósodni, vagy normális az, hogy tyúkanyóként követem, de Budapest egyszerűen nem az a hely, ahol csavarogni lehet. Falun más, de ahogy hallom vidéki barátainktól, ott sem az van már, hogy reggel elindulnak a srácok egy szelet vajaskenyérrel, aztán este hazaviszi a hasa.

Pár éve még létezett a Szünidödő nevezetű budapesti programsorozat, minden nap ingyenes programokkal, de úgy tűnik ezt is bedarálta a válság.

Mi legyen a gyerekekkel a vakáció alatt?

Örülnék pár tippnek, hogyan oldják meg mások ezt a tíz hetet. Hány táborra jut pénz idén? Járnak még a családok egy-két napra sátorozni egyáltalán? És persze olcsó tábortippek is jöhetnek, hátha akad aki hasznát veszi! Köszönöm!

Kategóriák
Egyéb kategória

Ha megőszülnék, tudjátok az okát

Megkért, hogy osszam meg vele a naptáram, mert akkor mindig látni fogja a programjainkat, nem mondhatom neki, hogy a múlt héten megbeszéltük, nem igaz, hogy nem emlékszik! Így most azt mondhatom, hogy megosztottam veled a naptáramat, sőt, minden családi programra meg is hívlak, hogy tudj róla, ha a barátaink házasodnak, vendégségbe jönnek, vagy mi megyünk. Mégis mindig meglepődik.
Nem tudom másoknál is így van-e, de nálunk rendszeres feszkó van a hasonló történetek miatt. Mondjuk elsején szólok, hogy tizedikén megyünk a barátainkhoz ebédelni. Másodikán beírom a naptárba, és meg is hívom a család fejét az eseményre, mi már csak ilyen huszonegyedik századiak vagyunk, ha ilyesmiről van szó. Harmadikán elfogadja a meghívást, tehát bekerül a naptárjába. Vagyis eddig háromszor találkozott a témával: elmondtam neki, meghívtam, elfogadta. Mégis, egy héttel később kiborul:
Nem igaz, hogy soha nincs egy nyugodt hétvégénk, amikor végre otthon tudunk maradni és nem egész nap dolgozunk, vagy rohanunk valahová. Én nem megyek, menjetek ketten a gyerekkel, ha muszáj, de inkább maradjatok itthon.
Duzzog, csapkod, felszólít, hogy vasaljam ki a másik ingét, aztán egy órán át zuhanyzik. Utána direkt lassan öltözködik, végül közli, hogy éhes.Ne, az én nem megyeknél szokott elszakadni nálam a cérna.
Mi az, hogy te nem jössz? Mégis, hogy gondolod, hogy valahova, ahova az egész családot hívták meg, te az utolsó pillanatban nem jössz?! Egy hete tudod, hogy megyünk. Akkor simán lemondhattuk volna, de ma már nem lehet. Blabalblablabla.
Nem baj, ebédelni megyünk. Emlékszel?
Nem érdekli, ő nem reggelizett. ÉHES ÉS KÉSZ!
Aztán mégse eszik, mert mártír. Majd csendben éhen hal a barátoknál, miközben várni kell az ebédre. De mindegy is, ha itthon maradtunk volna, már ehetne, aztán pihenhetne, aztán haladhatna az otthoni munkákkal, mert nem tudja észrevettem-e, de nagyon el vagyunk maradva.
Persze, erről csakis én tehetek, mert hülyeségekkel töltöm az időt, és erre kényszerítem a családomat is.
Aztán mégis elindulunk, mire belépünk az ajtón, már a jobbik felét mutatja, kedves, és barátságos. Sőt, beszélget is, amiről tudom, hogy nem az erőssége, hiszen informatikus. El kell ismerni, hogy igyekszik.
Este jövünk haza, és útközben megjegyzi: nagyon klassz nap volt, mehetnénk gyakrabban.
Mi van???

Kategóriák
Egyéb kategória

Lipócia

Pont két éve írtam ezt a kis szösszenetet a Szombatnak, és most megtaláltam a gépemen. Hogy két év alatt is mennyit változott Lipócia! Szó sincs itt még a Kooktáról vagy a Sarki Fűszeresről.

De vannak helyek, amik már be is zártak azóta. Tegnap a Dunaparkban somlóiztunk Hettievel, továbbra is tartom, hogy a kanapé jó, a somlói rettenetes!

Szó szerint sok víz lefolyt azóta a Dunán!

Az Újlipótváros egy kicsit olyan nekem, mint egy város a városban. Bár várfallal nincs körbevéve, még az is észreveszi, hogy elhagyta a városrész területét, aki először jár ott. Egy pici város, ahol piros trolibusz közlekedik, és a megállók vanília illatúak a sok cukrászdától. Újlipótvárost egyik oldalról a Duna határolja, ezért a legjobb rálátás a Margit szigetről nyílik, ahová első szerelmemmel mindig a Fischer cukrászdából vittük a rétest a beszélgetéshez. Túrósat, és almásat.

Egyszer beültünk a Duna moziba is (ma Odeon Lloyd) pattogtatott kukoricát enni, miközben egy hiúzról szóló filmet játszottak, de nem tudtam figyelni, olyan hangosan dobogott a szívem, ugyanis Tomi, még a híradó alatt megfogta a kezem.
A mozi mellett a található Magyarország egyetlen antikváriuma a Gasztrofilm, amely kifejezetten szakácskönyvekben, és filmes témájú kiadványokban utazik. Jó pár régi szakácskönyvet vettem már itt, sőt egy olyat is, aminek határozottan rántás szaga van, és zsírpecsétesek a lapjai. Leárazva jutottam hozzá, pedig igazi élet van a lapjai között.
Másik régi kedvencem a Pozsonyi út elején megbújó pici Mézes kuckó. Bár szubjektív vélemény az enyém, szerintem itt kapható a legjobb gesztenyeméz a városban.
A Mézes annyira pici, hogy minap mikor kedves barátnőmmel – hatalmas nevetések közepette – éppen a legfontosabb pletykákat tárgyaltuk, benyitottunk és csodálkozva vettük észre, hogy bizony a Mézes se bírta a versenyt, feladta, és egy salátabár nyílt a helyén. Szegény eladó lány nem győzött uralkodni a nevetésen, amiért rossz ajtón mentünk be. Egy fél méteren nagyon sok múlhat, tessék vigyázni!
Gondolom a Pozsonyi úton jártas olvasó sejti, hogy úton a Mézes felé mitől kerekedett akkora jókedvünk. Igen, a Vis Major kávéházból jöttünk ki, miután megnéztünk egy kiállítást, és megittunk egy pohár bort.
Érdekes módón kedvenc gasztronómiához köthető helyem nem egy étterem, vagy cukrászda, hanem egy bolt. A Hollán Ernő és a Csanády utcák sarkán található a Vom Fass kereskedése. Megszámolhatatlan fajta olajat, ecetet, konyakot, és brandyt árusítanak. Csak nézelődni nem tanácsos bemenni, ugyanis a választék olyan szédületes, hogy biztosan több liternyi olyan olajcsodával térünk haza, aminek a létezéséről azelőtt soha még csak egy szót sem hallottunk.
Ajánlom kipróbálásra a pisztácia, vadrózsa, és a szőlőmag olajat, de narancsos olíva nélkül se gyakran lépem át a küszöböt.
Ha már Csanády utca, akkor jó tudni a rettenetes névválasztású, viszont reggel hattól éjfélig nyitva tartó Fapuma zöldségesről a Csanády 16-ban. Vettem én már ott éjnek évadján rucolát és vérnarancsot is. Természetesen csakis azért, mert este hat után nem jó nehezet enni.
És ha zöldséges, akkor nem maradhat ki a felsorolásból az Ági zöldségese a Tátra utca, Katona József utca sarkán. Talán nem túlzok akkor, ha azt mondom, ami itt nem kapható, az talán nincs is! Nem hiszem, hogy ide kéne járni krumplit, vagy almát venni, de ha valami különlegességre van szükségünk, vagy csak tényleg gyönyörűnek kell lennie annak a salátának, akkor biztosan a legjobb választás Ági boltja. Mindig fantasztikus a gránátalma, mézédes, és hatalmas a füge, sőt gyakran kapható olyan egzotikus gyümölcs is, amit otthon az internet segítségével tudok csak egészen pontosan beazonosítani, elkészíteni.
Ennyi zöldség-gyümölcs után, maradjunk még egy kicsit a diétás ételek között. A Balzac u. 27-ben nem kisebb csoda működik, mint a folyton diétázó hölgyek paradicsoma a Cukormentes Övezet. A Zacher tortájuk mindenkinek megér egy próbát, diéta ide vagy oda!
És ha már lefogytunk, együnk mégis egy keveset! Talán ebben városrészben a legmagasabb a kávézók és cukrászdák egy négyzetméterre jutó száma, mégis a kis családias vendéglők jelentik az igazi vonzerőt az Újlipótban.

Kategóriák
Egyéb kategória

Csomag

Pár napja kaptam egy kedves e-mailt, hogy ha van kedvem, akkor adjam meg a címem a levél írójának, és ő küld nekem egy meglepetést.
Az az igazság, hogy imádom a meglepetéseket, adni is, de bevallom kapni is. 🙂
Rögtön beindult az agyam. Valaki, akit nem ismerek személyesen, gondolt rám, és valami meglepetéssel készült. Mi lehet az? Könyv? Nem hiszem, ahhoz kell egy személyes találkozás, vagy legalábbis egy énblog, hogy többet tudjon rólam. Persze sok mindent elárulok magamról, de a könyv nehéz ügy. (Zsuzska, veled már eltöltöttem egy egész napot 🙂
Akkor lekvár lesz. Málna, vagy áfonya. Esetleg valami különleges erdei gyümölcs, vagy szőlő, amit ettem egyszer, de nem tudtam reprodukálni, pedig annyira finom volt!
Aztán szerdán jött egy újabb e-mail, hogy inkább futár hozná, mert a postán ellopják. Igen, erre nagy az esély, és nagyon rossz lenne, ha az én meglepetésem egy idegen kezében bontódna ki. Neki biztosan nem okozna örömöt, hiszen nem várta, nem képzelte el milyen lesz, és nem is lepődött meg rajta. Sőt, ami a legrosszabb, lehet, hogy nem tettszene neki, allergiás lenne rá, és kidobná, vagy leejtené és összetörne…
Aztán meg is jött a futár, nem fogadott el egy fillért se, pedig szeretek a futároknak adni, nekem legtöbbször valamilyen örömteli dolgot hoznak, meg kell osztanom velük egy kicsit a boldogságomat. De ő nem, azt mondta ajándékot hozott, a megajándékozott ne adjon neki pénzt, hogy venné már az ki magát. Hát jó, akkor viszlát, had maradjak gyorsan kettesben a bordó bársony tarisznyával!
Nehéz, kerek. Lekvár lesz!
És valóban. Hagymalekvár! Hogy erre még egy pillanatig sem gondoltam. Imádom. És az a gyönyörű üveg! Sütöttem mellé gyorsan egy rozskenyeret, azzal isteni a hagymalekvár, jó fűszeres kenyér, édesen hagymás lekvár. Micsoda szerda!
Többször elolvastam a lekvár mellé küldött levelet is. Nagyon kedves, de nagyon személyes, nem idézek belőle. Talán annyit csak, hogy valaki, aki rendszeresen olvassa a blogomat, főzi a receptjeimet a férjének, észrevette, hogy imádom (legalábbis imádnám) Franciaországot. Így Provanszban gondolt rám, és meglepett egy ajándékkal.
Nagyon szépen köszönöm Certaldo!

Rendes receptes posztokra sajnos keddig várni kell, akkor már lesz ovi, jobban ráérek majd. Lesz mit írnom 🙂 Már tegnap illett volna ezt is megírnom, de egy fickó hülyeségeket kérdezett, aztán hülyeségeket mondott, és közben hülyén nézett, amivel teljesen lerabolta az energiámat, képtelen voltam akár egy sort is írni. Brr.

Sabbath shalom, kellemes hétvégét, kinek mi esik jól!

Kategóriák
Egyéb kategória

EST TV magazin

Mostantól a Pesti Est ingyenes EST TV című lapjában is olvashat Fűszeres írásokat akinek van kedve. Én az aktuális számot a Tescoban lőttem a pénztársoron.

Kategóriák
Egyéb kategória

Ez meg az

Reggel állok sorban a sajtosnál a nagycsarnokban. Aki ismeri a sajtost (főbejárat után rögtön jobbra), az tudja, hogy mindig hosszú a sor, mert olcsó a sajt. Egy fickó áll mögöttem, és folyamatosan, hangosan olvassa a táblákat: szlovák juhtúró…, lengyel füstölt sajt…, eidami.., olasz gorgonzola… Végül is nem baj, de 10 percig hallgatni kicsit unalmas. A sajtos nő is rászólt egyszer, hogy egy picit halkabban, mert így nem hallja a vásárlókat.
Aztán amikor sorra kerülök, mondom, hogy kérek 30 dkg francia kéksajtot, kiderül, hogy az tegnap elfogyott, de van dán. A dán sajtokat is szeretem, ráadásul tényleg nagyon jól néz ki, 1790 Ft/kg áron pedig igencsak jó vásár. Erre a fickó mögöttem elkezd a fülembe duruzsolni hátulról, hogy ne vegyem meg, mert nyomába sem ér a franciának, stb., stb. Megköszönöm neki a kedvességét, de kérem a sajtot. (Főleg, mert a Mizó halálosan gyenge kéksajtja is több mint 2000 Ft akárhol is) Kérek 20 dkg gorgonzolát, de még be sem fejeztem a mondatomat, a hátsó mikrofon újra kezdi: tudja, hogy kell enni a gorgonzolát? Egy szem szőlővel és dióval! Köszönöm!
Kicsit arrébb lépek, hogy amikor a füstölt lengyel sajtot kérem, ne tudjon a fülembe magyarázni. Mégis elkezdi. Hogy a szlovák jobb, azt vegyem. Ekkor nyúltam hátra, és bontottam ki az általában kontyban hordott hajam. Aztán jól megráztam a fejem. Nem hiszem el!
Kezdem úgy érezni, hogy nagyon ideje lenne már elmennem nyaralni. Türelmetlenebb vagyok, mint máskor. Tegnap le kellett szaladnom tejfölért, és egy kocsi a sarkon parkolt, így csak kerülővel léphettem fel a járdára, sáros lett a cipőm. És megfordult a fejemben, hogy ha már itt van a kezemben a kulcscsomóm, milyen jó lenne megkarcolnom az autó oldalát. Megjegyzem, soha nem csináltam még ilyet, és nem is akarok, mert rettenetesen bunkó dolognak tartom, és mégis, annyira, de annyira jól esett a gondolat 🙂
Ez most egy üzenet az ismerőseimnek. Ne kössetek belém, mert harapok. Még két hét a nyaralásig. Vágom a centit.
Az e heti hot! magazinban pesto-t készítettem.

Kategóriák
Egyéb kategória

Szakad

Olyan 9-10 éves lehettem, amikor egy sátortáborban eltöltött 10 napból 7 olyan volt, mint ez a mai. Az első három nap harminc fok meleg, szikrázó napsütés volt, strandoltunk, esténként tábortűz mellett énekeltük a Paff a bűvös sárkányt, és a 16 tonnát 🙂
Aztán a negyedik nap reggelén arra ébredtünk, hogy szakad. A nagy katonai sátrak kb. fél napig bírták a vizet, gondolom a leselejtezett darabokat olcsón eladták az iskoláknak, aztán szépen lassan egyre több helyen kezdett el becsöpögni a víz. A vaságyakat furcsa szögben össze, majd széttoltuk, hogy minél kevesebb víz érje. Mindenki melegre számított, ezért egy vékony zártcipőn, egy mackónadrágon, és pulcsin kívül más meleg ruha nem volt nálunk.
Az első esős nap még kártyáztunk, beszélgettünk, a sátorban, de aztán elkezdett unalmas lenni, és hiányoztak a szomszédos sátorlakók is. Másnap bementünk a közeli városba, megnéztük mind a két múzeumot, a két templomot, és egy zsinagógát. Étteremben ebédeltünk, és jókat nevetgéltünk a vonat állomáson.
Harmadnap már majdnem megfagytunk! A ruhánk nedves volt, és koszos. Kimosni nem tudtuk, mert nem volt váltás, és abban a nyirkos időben soha nem száradt volna meg. Már ebédelni sem volt kedvünk átmenni az ebédlősátorba. A pottyantós wc-k a tábortól kb. 100 méterre voltak (naná), és addig húztuk a kimenetelt, amíg már tényleg szaladni kellett.
Utána másnap reggel arra keltünk, hogy szétunjuk magunkat. Szép lassan azt vettük észre, hogy mindenki az egyetlen kőépületben nyomorog, ami a mosdó volt.
És onnantól kezdve mindegy volt az időjárás. Szakadt, akkora sár volt, hogy a cipőnk beleragadt amíg azt a 20 métert leszaladtuk a mosdóig, de nem számított, mert a mosdóban várt a dumaparti, a sok társasjáték, a véget nem érő világmegváltó beszélgetések.
Reggel héttől este 9-ig, amíg volt egy kis fény, ott nyomorogtunk fiuk, lányok vegyesen. A negyedik esős nap este bejött az egyik tanár, akik persze egy vízmentes tanári sátorban forralt boroztak egész nap, és két dolgot közölt velünk:
-négy napja senki nem fürdött a táborban, lassan a faluban is érzik a szagunkat, elkezdték melegíteni a vizet, fél óra múlva sorakozó fürdeni! (Nagy fazekakban melegítették a vizet, majd a szabad ég alatt, kifeszített lepedők között mindenki kapott 4 liter langyos vizet, amit egy lavórban állva oszthatott be magának a barátnője segítségével, kancsóból locsolva. Megjegyzem, senkinek nem hiányzott a fürdés, és marhára nem zavart minket milyen illatok párolognak a mackóruhákból. Ennek ellenére, bár nagyon nehezen szántuk rá magunkat, fürdés még soha nem esett annyira jól!)
-eső ide, eső oda, éjjel bátorság próba lesz az erdőben. (Ha valakinek kimaradt volna az életéből a bátorság próba, akkor elmesélem, hogy korom sötétben 5 percenként egyesével indították a gyerekeket át az erdei ösvényen, kezükben egy bögre vízzel. Persze mindenki bevárta az után induló barátját, és kettesével vágtunk neki a rettenetnek, ahol tanárok ugrottak elénk a fa mögül, megdobáltak minket kavicsokkal, elgáncsoltak egy “hullával”, ami egy pár fekete gumicsizma volt, szürke pokróc alól kikandikálva.) Jó alanyok voltunk, sikítoztunk, ijedtünkben kilocsoltuk a vizet a bögréből, de nagyon-nagyon jól mulattunk.
Jó emlékezni ezekre a napokra.

Kategóriák
Egyéb kategória

Soha többé Lehel piac!

Lehel piac, ma betelt a pohár! Már többször morogtam a Lehel piac (Lehel csarnok?) miatt, hogy becsap a magárus, hogy büdös a hús, hogy bunkó az eladó, stb.
Ma voltam ott utoljára, ha bárki meglát ott legközelebb, rúgjon bokán nyugodtan.
Most már értem, miért tilos fotózni. Igen, azért, amit a piacfelügyelő hölgy is elmondott.
Azért, mert ezek a neveletlen vásárlók olyasmiket fotózgatnak, amiket nem kéne, aztán meg felteszik az internetre, sőt, írnak róla az újságok.
Inkább metrózok hetente egyszer a Nagycsarnokig, mert ott meg nehéz parkolni. Nem baj, nálunk könnyű, itt is át lehet ülni a kényelmes kocsiba.
Mi hozott ki a sodromból?
Nem először fordul elő, hogy undorító, rohadásnak indult zöldségeket, gyümölcsöket kínálnak. Valóban olcsóbban adják, de emberi fogyasztásra alkalmatlan minőséget. Aszott, fonnyadt padlizsán fél áron, penészes, rohadó eper szintén fél áron.
Egy nénike állt előttem a sorban, szegénykém örült a fonnyadt padlizsánnak, és szeretett volna kiválasztani kettő viszonylag normálisat.
Mikor meglátta az eladó, artikulálatlan hangon ráordított. A néni biztos süket lehetett, mert nem hallotta, tovább tapogatta a “koszos kezével” (ezt az eladó jegyezte meg a kollégájának). Ekkor belekiabált az arcába a néninek.
Hát itt telt be a pohár. És biztosan nem minden kereskedő ilyen a Lehel csarnokban, de feltűnően több van belőle, mint máshol.
A fotót a Wikipédiáról kölcsönöztem. Ki tudja kívülről szabad-e fotózni, vagy küldik a kutyákat?!

Kategóriák
Egyéb kategória

Meglepetések a konyhámban (és folpack vágó tanfolyam a kommentekben)

Biztosan mindenkinek van olyan konyhai eszköze, amit elsőször felesleges hülyeségnek tartott, de aztán megszerette. Nekem három ilyenem is van.
Az egyik ilyen a salátacentrifuga. Mindig bődületes ökörségnek gondoltam, de tavaly nyáron valamelyik gasztroblogban nagyon dicsérték a lányok, hogy ez aztán mekkora nagy találmány, sokkal jobb azóta a saláta, mióta ilyet használnak, stb, stb. Akkor láttam is egyet egy üzletben, de az ötezer forintos árával nem győzött meg. Egy hónapja viszont sikerült 900 forintért lőnöm egyet. És igen! A salátacentrifuga valóban zseniális találmány. Úgy tünteti el a víz 99%-át az egészen aprólevelű salátákról, zöldfűszerekről is, hogy nem töri meg azokat. Így aztán sokkal jobban tapad rá az ecet, és az olaj 🙂
A másik, amiről gondoltam, hogy jó lehet, de nem sejtettem, hogy ennyire hasznos lesz az a rozsdamentes, 1 literes kancsó. Először egyet vettem, de aztán beszereztem még hármat, és néha ez a négy is kevés. Ha kevés leves marad, akkor abban teszem a hűtőbe alufóliával letakarva, mert sokkal helytakarékosabb, mint a doboz. De én ebben pépesítek botmixerrel, vagy ha kevés habot kell verni, akkor 5 tojásig abban verem fel a fehérjét, a tejszínt.
A harmadik, az a kenőkés. Amikor először megláttuk 10 éve, nagyon jókat mulattunk a férjemmel, hogy ez aztán mekkora sznobéria, stb, stb. Aztán kaptunk egyet. Azóta 12 van, hogy ha reggeli vendégeink vannak, vagy vacsorára készítek valami kennivalót, akkor legyen mindenkinek saját kenőkése. Ha kicsit sikerül túlhűtenem a vajat, ez a kés akkor sem szúrja ki a kenyér közepét. Na jó bevallom, nem 12 van, hanem 24 mert kell lenni egy fa készletnek is. Ugye.