
Pénteken sütöttem egy kenyeret egy kiló lisztből, saláta mellé gondoltam, amolyan tunkolós kenyérnek. Miután kisült, még forrón kitettem az asztalra, aztán törtünk belőle gey falatot Lila Fügével. Utána elővettük a vajat, végül a kecskesajt krémet, aztán jól betoltuk a kenyér harmadát forrón, mielőtt megjöttek volna a vendégek.
Maga a kenyér eléggé hasonló egy foccacia-hoz, de attól vastagabb, puhább bélű. Másnaposan se rossz, de frissen, ropogósan a legfinomabb.
A vacsoránál sült tavaszi zöldség salátát adtunk mellé: sok újhagyma, hónapos retek, kaliforniai paprika, újkrumpli és medvehagyma került a tepsibe, meglocsoltam olívaolajjal, sóztam borsoztam, majd meggrilleztem. Végül salátástálba szedtem, meglocsoltam még olajjal, balzsamecettel, rádobtam egy mozsárban krémesre tört fokhagyma gerezdet, majd sóztam, borsoztam.
1 kg jó minőségű liszt
7 dl hideg víz
7 g instant élesztő
2 ek cukor
2 kk só
1 dl olívaolaj
bors
Mivel nekem volt időm egész nap figyelni a kenyérre, mert otthon voltunk, ezért csak ennyi élesztőt, és hideg vizet adtam hozzá. Ha nem értem volna rá, akkor két zacskó, vagyis összesen 14 gramm szárított élesztőt, és langyos vizet kevertem volna a tésztához, akkor egy óra alatt a duplájára kelt volna. Így ráért 5-6 óra alatt, szépen lassan megkelni.
Tehát, az olívaolaj és a bors kivételével mindent betettem a dagasztógépbe, és öt percig dagasztottam, nehogy R2R felébredjen. Annyira jó fej vagyok, megértem a kisgyerekek és édesanyjuk problémáit 🙂 Dávid még nincs hat éves, de olyan, mintha ezer éve lett volna, amikor kétéves volt!
Miután a tészta duplájára kelt, kiborítottam egy sütőpapírral, ellapogattam, megnyomkodtam az ujjammal, megszórtam sóval, meglocsoltam olívaolajjal, majd borsoztam. Hagytam 40 percig újra kelni, majd 200 fokon szép pirosra sütöttem.