Címke: hús

Ez a recept Gordon Ramsey „Világkonyha” című könyvéből készült. Eredetileg sertéssatay-nak készült, de Ramsey szerint is lehet csirke, marha, tintahal, vagy akár garnéla is. Szóval a satay egy thai húsnyárs, ami lényegében bármiből készülhet, de mivel Dávid fiunk kitalálta, hogy ő a bárányt szereti, néha megörvendeztetjük vele. És magunkat is…

Ennél a könyvnél is a szokásos képnézegetős módszerrel indultam neki a kiválasztásnak, de be kell hogy ismerjem, kudarcot vallottam. A könyvben, ami valóban a világ különböző részeinek konyháiról szól, csupa olyan hozzávaló fordul elő, ami egy átlagháztartásban biztos nem található meg, érthető módon. 200 g jó minőségű prosciutto, csipetnyi sáfrányszál (Ez mondjuk van), 4 vörös márna, 100 ml vin santo, 500 g halloumi sajt, 14 lap filo tészta (rétes lap? mert akkor van), 400 g közepes szemű paella rizs (jázmin volt épp itthon) és még hosszan sorolhatnám. Szinte az összes receptben feltűnik valami különlegesség. Szóval, ha valaki ebből a könyvből akar főzni, az kösse fel a gatyáját, és ne sajnálja az időt az alapanyagok felkutatására. Biztos vagyok benne, hogy így sem fog tudni mindent beszerezni a sarki kisközértben. De legalább a fantáziánkat erősíti a könyv, megtanuljuk, hogy lehet a hozzávalók felét simán lecserélni úgy, hogy azért az eredetire is hasonlítson egy kicsikét, és még ehető is legyen.

Szóval azonnal felcsillant a szemem, amikor az egyik receptben egyszerű disznóhúst találtam. A földimogyoró-mártás azonban már egy kicsit lelombozott. Gyorsan el is lapoztam volna, ha kedves feleségem nem siet a segítségemre, mondván, hogy véletlenül van a hűtőben kész földimogyoró-mártás. No nem az eredeti recept alapján készült, sózatlan földimogyoróból, hanem olyan ami a bolti, dobozos mogyoró vajból készült. Sebaj, kiáltottam fel, az is jó lesz! Ebben a pillanatban derült ki, hogy a legegyszerűbbnek tűnő sertéshús is hiányzik, ami valljuk be, nálunk nem olyan nagy csoda. Azonnal meg is tettem az első helyettesítést, a báránycomb filétől biztos nem lesz rosszabb a recept! Elárulhatom, hogy ezen kívül még több mindent meg kellett változtatni, illetve ki kellett hagyni, de hát ilyen egy férfias főzés. Elnagyolt és durva. Sajnos így sem úsztam meg egy gyors lerohanást a sarki szupermarketbe, mert a konzerv kókusztejet nem tudtam mivel helyettesíteni.

Következzenek a hozzávalók 4-6 személyre Gordon Ramsey szerint, zárójelben az én verzióm:
500 g sertéskaraj vagy szűzpecsenye (a báránycomb filé mégiscsak jobb)
125 ml konzerv kókusztej (ezt meg kellett vennem)
egy 3 cm-es darab friss gyömbér meghámozva és lereszelve (volt itthon)
1 szál thai citromfű (kösz Gordon, Angyalföldön thai citromfű. 2 evőkanál limelé és egy kevés reszelt lime héj inkább .)
1 ek. őrölt kurkuma (férfitársaimnak: ek.= evőkanál, amivel a levest esszük. Általában ilyenkor egy „csapott” evőkanálra gondolnak, ami annyit tesz, hogy nem púpozzuk meg a kanalat.)
2 tk. őrölt koriander (tk.= teáskanál, amivel a teát kevergetjük. És még van egy kisebb mértékegység is, a kk., ami a kávéskanál megfelelője. Elárulom a nagy titkot, a kávéskanál a kisebb.)
2 tk. őrölt római kömény
½ tk. tengeri só
frissen őrölt fekete bors (no de mennyi? Kérdezhetné az férfi. Mondjuk 5-6 csavarás a borsőrlőn.)
1-2 tk. kristálycukor
földimogyoró vagy más növényi olaj (mondjuk oliva olaj 1 evőkanállal)

A földimogyoró-mártáshoz több olyan dolog kellett volna, ami a sarki boltban nem kapható: pirított, hámozott és sózatlan földimogyoró. Na, azóta próbáltam a hipermarketben is, ott se volt, csak szólok. Valamiért nálunk csak sózott van. Kókusztejet lehet kapni. Thai vörös currypaszta: külön receptben, illetve előre elkészítve kapható, csak nem nálunk, de nekünk van itthon belőle egy hadseregnek való angol import. Tengeri só rendben. Pálmacukor (vagy barna cukor): a „vagy barna cukor” megy. Tamarinduszpaszta: Ez véletlenül szokott otthon lenni, Indiai ételekbe is kell, ami nálunk viszonylag gyakran fordul elő.

Viszont így, hogy volt itthon előre elkészített dobozos földimogyoró-mártás, sok vesződségtől menekültem meg. Férfitársaimnak is ajánlanám ezt a módszert, sok receptet tudunk így a saját szintünkre leegyszerűsíteni, de azért mindig vigyázzunk, hogy meddig egyszerűsítünk! Az egyik nem túl híres angol TVszakács receptjei fejeződtek be minden alkalommal azzal, hogy ha nem tudjuk elkészíteni a látottakat, akkor menjünk le a szupermarketbe, vegyük meg az előre elkészített készkaját és melegítsük meg a mikróban. Jó mi? Igazán férfias megoldás! Meg ne halljam, hogy valaki ezt a módszert választotta!

Következzék tehát a recept:

„A sertéshúst a rostokra merőlegesen vékony csíkokra vágjuk.” Esetünkben a báránycombot vágjuk vékony csíkokra, a vékony jelentése 1-1,5cm széles. Hogy mi a jelentősége a vágásiránynak? Gőzöm sincs, talán kevésbé esik szét a hús a roston. Bár ilyen rövid sütési időnél szerintem ennek nincs jelentősége. „A többi hozzávalót az olaj kivételével nagyobb tálban összekeverjük, beletesszük a húst és jól átforgatjuk. Fóliával lefedjük, és legalább 1 órára (vagy lehetőség szerint egész éjszakára) hűtőszekrénybe tesszük, hogy az ízek átjárják a húst. Meleg vízbe áztatunk 8-12 bambusznyársat (így nem égnek meg a sütésnél).” Ez elég egyértelmű és nem túl bonyolult. A nyársakat a szupermarketben keressük, beáztatni nem nagyon kell, a rövid sütési idő ezt sem indokolja. A gyömbért szerintem legjobb krumplipucolóval meghámozni, ha még nem szereztünk be egyet, akkor mielőbb tegyük meg. Jó minőségűt kell venni, így sem túl drága, késboltokban érdemes próbálkozni a beszerzéssel, szerintem a patkó alakú a legjobb. A reszeléshez bármelyik kislyukú reszelő megfelelő. Persze nem árt, ha jó minőségű. Hogy miért jövök állandóan ezzel a jó minőséggel? Mert azt sem árt tudnunk, hogy a jó szakácsot nem csak a gyakorlat és az ügyesség teszi. El vagyunk ájulva, amikor Gordon Ramsey 2 másodperc alatt összeszecskáz egy hagymát, de azért ehhez hozzátartozik az is, hogy mindig borotvaéles szakácskése legyen. Ha odaadnám neki nagyanyám botkését, Gordon is csak bénázna.

A mártás elkészítését kihagyhatjuk. 🙂 Tálaljuk kis tálkában. (Mogyoróvaj, kókusztej, curry paszta, lime lé keveréke mondjuk.)

„A grillt (grillsütőt vagy grillserpenyőt) felforrósítjuk.” Tényleg nagyon forrónak kell lennie, tegyük a legnagyobb rózsán a legnagyobb lángra a serpenyőt. „A pácolt sertéshúst a beáztatott nyársakra húzzuk.” A húscsíkokat „S” alakban húzzuk rá a nyársakra. „Megkenjük olajjal, hogy ne tapadjon le és ne száradjon ki, majd mindkét felén 1 ½ – 2 percig sütjük. Forrón tálaljuk földimogyoró-mártással.”  Ez az 1 ½ – 2 perc még a nagyon forró serpenyőben is rövidnek tűnik, én inkább 2-4 percet mondanék, de ez tényleg nagyban függ a hőmérséklettől. Szemrevételezéssel tudjuk ellenőrizni a készültségi fokot. Ha már szép sötétbarna a serpenyővel érintkező húsfelület, akkor készen van, és fordíthatunk.

Ezzel készen is vagyunk. Igazán nem bonyolult recept, férfiak is elkezdhetik!

Jó rizst nem tudok főzni, legközelebb ez következik, ez az asszony feladata.

Közel-keleti kacsafasírt Segal Viktor szakácskönyvéből.

Remélem, Viktor nem olvassa…

Nohát, már túl vagyunk a krumplis tésztán, következhet valami nehezebb. A választás nem egyszerű, magamtól semmi nem jut az eszembe. Ilyen esetekre a legjobb, ha kiválasztunk egy szakácskönyvet, vagy elolvassunk kedvenc gasztrobloggereink legutóbbi gyöngyszemeit, hogy ihletet kapjunk a főzéshez. Én az első megoldást választottam, elkezdtem lapozgatni Segal Viktor „Színek és Ízek” című könyvét. És persze úgy választottam belőle receptet, mint ahogy azt szerintem mindenki más is csinálja, azt a receptet néztem ki, aminél a legjobban beindult a nyálelválasztásom. Ez a módszer szerintem nagyon jól működik, a tudatalattink mindig jól választ. Biztos már rég volt itthon fasírt, főleg keleties kivitelben, mert ennél a receptnél egyértelmű jelzéseket kaptam.

Az már más kérdés, hogy a hűtőszekrény és az éléskamra is „egyetért-e” a döntésemmel. Mert ennek a módszernek van egy olyan veszélye, hogy a kinézett ételhez mondjuk egyetlen egy alapanyagunk sincs, ami sokban ronthat az örömünkön. Az én örömömet az alapanyagok nem tudták elvenni, mivel a legfontosabb összetevő, a kacsamell-filé ott várt rám a hűtőszekrényben, a többi már nem is érdekelt, így valami csak lesz belőle. Na, szegény Viktor nem biztos, hogy túl büszke lenne rám, ha elolvasná ezt a receptet, mert  a hozzávalók közel felét kénytelen voltam lustaságra hivatkozva lecserélni. Sajnos nem igazán voltunk felkészülve keleties ételekre, ami meglepő, hiszen mi ezeket nagyon szeretjük. Eszter beteg volt, így nem hangzott el a kedvenc mondata, akkor menjünk és vásároljunk be hozzá!

Szóval következzenek az eredeti összetevők és mellette zárójelben az én helyettesítéseim. 4 adagról közben le is kellett fordítanom 2 adagra, mert ennyi kacsamellem volt.

A kacsafasírthoz:

1kg kacsamell-filé (fél kiló)

2 kisebb hagyma, finomra aprítva (1 kisebb hagyma)

2 gerezd fokhagyma, lereszelve (1 gerezd fokhagyma)

2 csokor friss koriander, finomra aprítva (na, ez kimaradt)

½ kávéskanál római kömény (volt itthon 🙂 és ennyit bele is tettem)

csipet őrölt szegfűbors (égen-földön nem találtam, ment bele helyette  fahéj)

1 egész tojás (kimaradt)

1 tojás sárgája (ezt nem bírtam elfelezni)

só

A mentás bulgursalátához:

Azt jobb, ha le se írom, mert se bulgur, se menta nem volt itthon. Így hát valami teljesen mást kellett készíteni. Szóval lencsés, mazsolás, petrezselymes rizs lett belőle a végén.

Viktor itt már nagyvonalúan rátér az elkészítés módjára, én még elidőznék egy kicsit az alapanyagoknál és alaptechnikáknál, ahogy ezt már tőlem megszokhattátok alapfokú főzőtanfolyamunk részeként.  A kacsamell-filé. Be kell vallanom, nem túl rég óta eszem meg a kacsamellet. Valahogy nem találkoztam vele eddig. Nem is tudtam, hogy mit hagyok ki, ennél finomabb húst nem nagyon tudok ma már elképzelni. Rendben, azért az Argentin marha sem kutya, de azért a kacsamell mégis olcsóbb egy „kicsit”. Sokan nem tudják, hogy sütéshez nem érdemes nagy melleket venni, ez nem a didibár (megvan ugye Al Bundy kedvenc helye? ), itt a picikék a menők. És hol lehet kicsi kacsamelleket kapni? Na hol? Na hol? De tényleg, hol lehet kapni kicsi kacsamellet? Mi eddig egy helyet találtunk, ahol mindig van, nem lehet lukra futni, de nem írom le ide, hogy furdaljon benneteket a kíváncsiság, meg reklám is lenne. Ha valaki kíváncsi rá, kommentben azért csak megírom…

És miért nem jó a nagy kacsamell? Mert nem lehet egyben megsütni, vagy mondjuk úgy, hogy nem érdemes. Maximum a 15-17 dekás ajánlott, ami gyönyörű rozéra süthető anélkül, hogy szénné égne kívülről.

Persze a fasírtba akár lehetett volna nagy is, de nekem kicsik voltak.

Hogy kezdő férfitársaim láthassák, milyen egy kisebb hagyma, lefotóztam a hozzávalókat is. A mellette lévő fokhagymagerezd jó viszonyítási alapot jelent.

Nem állhatom meg, hogy meg ne jegyezzem, én jobban szeretem, ha a fokhagyma fokhagymanyomón van átpasszírozva, a hátamon feláll a szőr, amikor lereszelik. Remélem, Eszter eddig már nem olvassa el a posztomat, mert akkor tutira kiveteti belőle ezt a részt, ő ugyanis mániákusan reszeli a fokhagymát, hisz benne. Még a képre is odarakatta velem a fokhagymareszelőt, sőt kicsavarta a kezemből a fokhagyma nyomó(mat), és megfenyegetett, hogy ki fogja dobni. Viccen kívül, szerintem teljesen más íze lesz a passzírozott és a reszelt fokhagymának. Az átnyomott fokhagymának sokkal erőteljesebb íze van, valahogy férfiasabb. Arról nem beszélve, hogy én mindig látom a szemeim előtt, ahogy a klassz kis reszelő vékony sávokban lereszeli az ujjam.

Akkor lássunk hozzá az elkészítéshez:

Az eredeti szerint : „A fasírthoz előkészítjük a kacsamellet: bőrét eltávolítjuk, mindössze kb. 1 evőkanálnyit kockázunk fel.” Hát ez már rögtön kiverte nálam a biztosítékot. Egyrészt mióta mérjük a levágott bőrt „evőkanál” mértékegységgel? Vagy csak én nem hallottam ilyet? Viszont azzal már mélységesen nem értek egyet, hogy a többi bőrt és hájat ki kellene dobni, az olyan nagyon amerikai lenne, túl „low-fat”. Szóval ezt a lépést úgy ahogy van, kihagytam. Jegyezzük meg, jóízű étel nincs zsír nélkül.

Második lépés: „Éles késsel először csíkokra, majd nagyobb kockákra szeleteljük a húst. Aprítógépbe tesszük, az egy evőkanál felkockázott hájjal együtt, és röviden felaprítjuk, úgy, hogy kissé darabos masszát kapjunk. A húshoz adjuk a finomra aprított hagymát, fokhagymát, a koriandert, a római köményt, a szegfűborsot és a felvert tojásokat. Összekeverjük, sózzuk.” Itt vannak a rejtett finomságok. Ha véletlenül nem tartjuk be szóról-szóra a leírtakat, akkor egy ehetetlen húspépet fogunk készíteni. Nagyon fontos, hogy ha tényleg aprítógépet használunk, csak kb. 5 másodpercig kapcsoljuk be, mert ha a kissé darabos massza helyett pépet kapunk, akkor abból sosem lesz ehető fasírt.

Az én verziómban a húson rajta maradt a bőr és háj is, ezzel együtt vágtam darabokra és aprítottam.  A keleties hatás megteremtésére fahéj került a fasírtba. Aki még nem tapasztalta, nem tudja megmondani, hogy mitől lett olyan különleges és egzotikus a fasírt. A fahéj igazi titkos csodafegyver.

Harmadik lépés, 5 centi hosszú hengereket formázunk. Menni fog.

Negyedik lépés: „Forró serpenyőben, egy evőkanál olajon, közepes lángon, kb. 5 perc alatt mindegyik oldalán megsütjük, ízlés szerint a közepe lehet kissé rózsaszínű.” Ismét szóról-szóra kell betartani a receptet. Forró serpenyő azt jelenti, hogy amikor belerakom a húst, fröcsög minden mindenhová és utána órákig kell majd takarítani. Az 5 perc nem több, mint 5 perc, mert különben kiszárad a fasírt. És miért kell ennyire forrónak lennie? Mert különben 5 perc alatt nem pirul meg a külső réteg olyan szépen. (A „közepes lángon” arra vonatkozik, hogy miután már forró a serpenyő, vissza lehet venni a hőmérsékletet.) Általános technika a „kéregképzés” a húsokon, ami mindig nagy hőfokon és rövid ideig történik.

Hát a többit a fantáziátokra bízom, mivel a köret nem rejteget kihívásokat. Mindent meg kell főzni, majd összekeverni. Jó étvágyat hozzá!