Tudom, hogy sokan amolyan pesti úri huncutságnak gondolják a pasztinák iránti rajongásomat, de remélem azért sokan osztoztok velem a lelkesedésemben.
Röviden, a pasztinák jó. A leves se akármi, és most hús sincs benne. Legyen ez egy vega hétfő.
Húsz perc alatt összedobható leves, igazi hétköznapi sietős vacsora.
Hozzávalók 4 tányérhoz:
4 közepes pasztinák
1 ek harissa vagy más csípős paprikakrém
7 dkg gorgonzola
3 ek mascarpone
só, bors
10 dkg kesudió
1 kk füstölt chili por
0,5 kk ső
A pasztinákot megpucoljuk, felkarikázzuk, majd kevés sós vízben megpároljuk. Hozzáadjuk a harissát, a gorgonzolát, a mascarponét, leturmixoljuk, és utána ízesítjük. Annyi forró vízzel pótoljuk, hogy 1,6 liter legyen összesen.Közben egy száraz serpenyőben enyhén megpirítjuk a kesut, majd még forrón összeforgatjuk a chilivel és a sóval. Amikor picit lehűt, apróra vágjuk, és némi morzsolt gorgonzolával együtt a forró leves tetejére szórjuk.
Ha úgy érezzük, mehet rá pirított kenyérkocka is.
Kész, végre teljes lett a laktózmentes paletta. Itt a laktózmentes Philadelphia.
Örülhetnek a laktózérzékenyek, semmi sem állja az útjukat, ha egy jó cheesecake-et szeretnének sütni. Nálunk is ez lesz hétvégén, de még nem döntötte a fiatalabb laktózérzékeny, hogy bogyós gyümölcsös, lemon curd-ös, vaníliás, vagy karamellás változat készüljön. Én a citromosra szavazok, de majd meglátjátok, ha visszajöttök hétfőn.
Remélem, ez a poszt is nagyon boldoggá tesz majd valakit, valaki olyat, aki most decemberben annyit dolgozik, hogy elképzelni se tudja, hogy lesz ebből bármilyen ünnepi vacsora majd. Egy leves mindig életmentő lehet, de télen semmi se tud versenyezni vele, az biztos.
Nem ér kinevetni, de én még soha nem ettem “magyaros gombalevest”. Amikor menzán ebédeltem, szerintem nem volt gombaleves, otthon pedig édesanyám mindig a citromos-tejszínes, esetleg tejfölös változatot főzte, és én is azt szoktam, ha gombalevesről van szó. De mivel hatalmas kulináris fantáziával áldott meg a jóisten, én bizony el tudom képzelni a magyaros gombalevest. 
Régen volt már napi leves, és ennek az az oka, hogy egyik nyavalyából a másikba esek, hétvégén pl. a nulla felé közelített a kosztpénz kiadásunk, csak a gyerekek ettek, viszont olyan, de olyan sokat aludtunk, hogy azt elmondani se tudom. Sajnos így teljesen kimaradt a szombati Restaurant Day is, pedig úgy mentem volna! Majd legközelebb…
Közben a gerslit sós vízben puhára főzzük. A fokhagyma gerezdeket villával összenyomjuk, rádobjuk a gerslit, a zsálya leveleket. Hozzáadjuk a konzerveket, fűszerezzük, beletesszük a citromhéjat is, majd felöntjük annyi vízzel, hogy jó sűrű levest kapjunk.
Hétvégén betapostuk a káposztát, és annyira megkívántam a savanyú káposztát, hogy vettem egy konzerv káposztát a boltban. Egészen meglepődtem egyébként, mert jobb minőségű volt, mint az, amit a piacon árulnak, és nem fermentálják, hanem egyszerűen ecettel besavanyítják. De a házilag betaposott káposztánál jobb nincs, ezt garantálom, úgyhogy bíztatnék is mindenkit, aki tudja hol tárolni, hogy taposson káposztát! 
A gombóchoz:
Tényleg elnézést, tudom, hogy MINDEN tele van sütőtök krémlevesekkel, és elképesztően unalmas már. De van mentségem: most írtam egy cikket a sütőtökről, ahova tíz nem teljesen hagyományos receptet főztem le, és még mindig maradt megsütött sütőtököm. Ki csak nem dobom, főleg, hogy szeretjük is, nem igaz?
Hozzávalók 4 bögre leveshez: