25 perc alatt kész.
Hozzávalók 6 tányérhoz:
6 szem közepes krumpli
1 fej hagyma
4 ek étolaj
1 fekete kardamom
1 ek madras curry por
1/4 citrom héja
1/2 citrom leve
4 gerezd fokhagyma
diónyi gyömbér
só, bors
2 marék bébispenót
1, A krumplit megpucoljuk, felkockázzuk. A hagymát megtisztítjuk, felkockázzuk. A fokhagymát lereszeljük.
2, Vízforralóban 1,2 liter vizet forralunk.
3, Egy 3 literes lábosban megfonnyasztjuk a hagymát, majd beleszórjuk a curry-t és a kardamomot és a citromhéjat. Picit pirítjuk, majd rádobjuk a krumplit, és ezzel is jól átkeverjük. 4, 4, Felöntjük a vízzel, belereszeljük a gyömbért és hozzáadjuk a fokhagymát, majd puhára főzzük a krumplit. Citromlével, sóval, borssal ízesítjük.
5, Amikor elzártuk alatta a lángot, két merőkanálnyi sűrű lét kiveszünk, és alaposan összetörjük a krumplit benne, vagy leturmixoljuk, majd visszaöntjük. Ez ad egy kis sűrűséget a levesnek.
6, Végül belekeverjük a spenótleveleket, de ezzel már nem főzzük.
Majdnem minden nap főzök valamilyen levest, mégse szoktam leírni a receptet, mert annyira egyszerűek, hogy szinte nincs is recept. De fel lettem szólítva a lekörmölésükre, nem is a recept, csak az ötlet gyanánt. M barátnőm ugyanis azért nem főz leveseket, mert szerinte egy jó leves legalább két óra, vagy ha nem annyi, akkor pedig semmi sem jut eszébe. Ezt én egyébként tökéletesen megértem, pont azért nem is írtam le eddig, mert szerintem is a húsleves a leves, a többi csak leveske hozzá képest, és most miről írjak? Még csak egy sztori sincs mellé, leves és kész. Hideg, langyos vagy forró, húsz perc alatt, vagy kicsit hosszabban főzőm, néha még ennyi idő se kell hozzá, és bizony belekerül minden: mirelit zöldség, fonnyadozó kelkáposzta, fél hagyma, egy marok ez, egy marok az, de szinte soha nem az ami épp a piacon vagy a kertben terem. Szóval ezentúl lesznek gyors, hétköznapi levesek, de nem fogom túlvariálni, nem lesz előtte mese. Azt majd hozzáképzelitek, hogy tegnap vacsorára leves volt…
Csípős sült paradicsom leves
Kedvenc maradékfelhasználós receptem ez, ami az idők során nagyon átalakult, vagyis egyre több csili került bele. Lassan húsz éve, a barátnőm bekerült egy osztrák parasztcsaládba, és ott született meg a kisfia is. Olyan két éves lehetett, amikor kitalálta, hogy ő bizony semmilyen húst nem hajlandó megenni. Persze mindenki aggódott, de leginkább az osztrák nagyi, mert gyerek hús nélkül nem nőhet fel, mire leérettségizik meg kell ennie egy disznót, és 12 tucat tyúkot legalább. 
Már nincs olyan nagyon messze Márton nap, és idén is egészen biztosan elkészül a kedvencünk, a parmezános libaleves. Ahogy keveredik a leves, a zöldfűszerek, a parmezán és a fehérbor illata a kintről jövő hideg föld illatával, az valahogy mindig nagyon otthonos. És remélem nem veszi észre ezt a posztot a Modoros blog, de az az igazság, hogy erről az érésről csak ilyen stílusban lehet beszélni. Remélem lelki szemeitek előtt van a régi konyha, és jéghideg későőszi éjszaka, amikor ezzel a forró gőzőlgő levessel várlak benneteket, hogy megérkezzetek a vonatállomásról! Ugye, ugye? 
Hozzávalók:
Eljöttek hozzánk vendégségbe a barátunk ikerpár nagyfiai, két tizennégy éves tini. Sárospatakon nyaralnak a szüleikkel, de már annyira lefárasztották egymást tíz nap alatt, hogy a szülők szinte könyörögtek nekünk, hogy hozzuk el őket egy napra, és a fiúknak se volt ellenvetése ellene, még akkor se, ha a kilenc éves Dávidommal kell játszaniuk. 
Csak azért merek egy újabb, szinte ugyanolyan spárgakrémleves receptet feltenni, mert úgy tűnik, megtaláltam az igazit. Valahol igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy krémlevest az készít a spárgából, aki nem szereti az ízét, és igyekszik mindenfélével elnyomni azt, vagy az, akinek mindegy, hogy spárga vagy krumpli a vacsora. Vagy az, aki szereti a spárgakrémlevest. 
Azt hiszem, szállóige lesz nálunk egyik vendégünk kisfiának beszólása a maceszgombócra: nekem nem ízlik ez a húsgombóc a levesben!
Imádom, hogy az osztrákok olyan merészek a levesbetétek terén, jellemzően persze a húslevesbe tesznek sokkal többfélét mint mi. Palacsinta, töltött tészta, húsos rétes. Először igencsak meglepődtem, mikor először tettek elém egy tányér gőzölgő levest benne egy jó darab húsos rétessel, de végül belegondolva a rétes is pont az, mint amit mi teszünk a levesbe: hús és tészta. Csak másképp tálalva. Azóta nálunk is gyakori fogás a krémlevesekben a zöldséges vagy húsos rétes, de húslevesbe még mindig nem teszem, meghagyom ezt az osztrákoknak.
A kolbászos gombócleves hallatán nem az olcsóság szokott az embereknek eszébe jutni először, inkább az, hogy mennyire laktató, meg hogy jaj istenem, nagymamámnál ettem utoljára, mennyire finom volt! Pedig tényleg nem drága, valóban laktató és nem csak a nagymama nosztalgia miatt finom, olyannyira nem, hogy az utóbbi pár évben gyakran látni mindenféle változatát éttermek étlapjain is.
félretenni, hogy abból gombóc készüljön, de gyakoribb volt az, hogy valóban gombóc volt ebédre és egy darabkát eltéve a tésztából, meg is volt a másnapi vacsora alapja.