Hiába van 32 fok délután, azért ez már nem az a kánikula. Jól esik például a meleg leves. Olyannyira, hogy már a krémlevesek ideje is eljött, egy szelet pirítóssal, vagy méginkább sajtos pirítóssal a tetejükön.
Megérkezett a legújabb vödörnyi cukkini a kertből, ahogy elnézem nem is az utolsó, de ilyenkor a töltött cukkinit már unjuk, a ratatouille viszonylag macerás egy munkanap végén, marad a leves.
Mert egy jó krémleves az előkészületekkel együtt húsz perc alatt megvan, csak jó alapanyag, és egy jó botmixer szükséges hozzá, ami valóba teljesen krémesíti a zöldségeket, nem csak ledarálja.
Mivel a cukkininek nagyon enyhe íze van, és gyakorlatilag bármilyen fűszerrel lehet kombinálni, én nem is szoktam finomkodni a fűszerezésével.
Most ez a kedvenc, lila hagymás, sajtkrémes, currys, diós. Igazi őszi, sűrű, krémes leves. Ajándék munka után!
A Kapanyélen is cukkiniznek, érdemes elolvasni, különben is a legkönnyebben termeszthető zöldség szerintem, még nekem is nagyon jól szokott sikerülni 🙂
Hozzávalók:
2 fej lila hagyma felkarikázva
5 dkg vaj
2 közepes cukkini felkockázva
1 doboz philadelphia jellegű sajtkrém
1 dl tejszín
3 dl víz
1 púpos evőkanál sárga curry paszta (esetleg por)
1 pici chili
só
4 ek dió apróra vágva, szárazon megpirítva
A hagymát megdinszteljük a vajon, majd rádobjuk a cukkinit. Sózzuk, hozzákeverjük a curryt és lefedve öt perc alatt megpároljuk. Rákanalazzuk a krémsajtot, a tejszínt, és nagyon alaposan pépesítjük botmixerrel. Csak annyi forróvizet öntünk mellé, hogy még kellően sűrű maradjon. Chilivel fűszerezzük, ha szükséges, utána sózzuk. Tálalásnál meghintjük dióval.
Vasárnapra borús eget és mindössze 11 fokot mondanak, ami a villámgyorsan 20 fokhoz szokott énemnek nagyon rossz hír, még akkor is, ha tisztában vagyok vele, hogy inkább a 11, mint a 20 a normális ilyenkor. Sajnos a borús ég nem segít a hatalmas szárazságon, de remélem pár nap, és nagy-nagy esőzések kezdődnek, mert elképesztő az az aszály, ami van. Tavaly ősz óta szinte nem is esett, az a pár centi hó szinte semmi volt, főleg, hogy a szél felszárította, így nem is volt igazi olvadás. Ritkán érzem úgy, hogy a városban is elkéne az eső, de hatalmas mocsok, ami az utcákat borítja a bizonyíték rá, hogy ha már a közterület fenntartók, vagy a háztulajdonosok nem mossák a járdákat, akkor a természetnek kéne megtenni, különben pár hét múlva megfulladunk a bűztől.
Nagyanyám kemény asszony volt, anyám szerint inkább olyan, mint a pokróc. Persze nem mindig, és nem mindenkivel, de megvolt az a tulajdonsága, hogy nem fogta vissza magát, kimondta amit gondolt, akkor amikor gondolta. Engem imádott, egyetlen lány voltam a családban, a fiainak is mind fiai születtek, így megbecsülte később anyámat is, azt a menyét, aki képes volt végre egy lány unokát szülni, még akkor is, ha először csak annyit mondott rólam: hát, ez úgy néz ki mint egy macska.
