Címke: nyári_étel

Kategóriák
Egyéb kategória

Észt lencse sólet

Íme a recept a szombati kóstolóról.
Sokan kérdeztétek, mitől észt. Az eredeti receptben hal volt belefőzve a lencsébe, de arra gondoltam, hogy azt kevesen ennék meg, így a halat kihagytam, de a tetejére főztem puliszkát. A puliszkát eredetileg tormalevélbe töltöttem volna, de nem sikerült a beszállítónak annyi tormalevelet venni, amennyire nekem szükségem lett volna, így csak felcsíkoztam, és belekevertem a puliszkába. Utólag gondolom, hogy Tibi bácsi vásárolta fel az egész magyar tormalevélkészletet, aki isteni töltött káposztát készített vele, és nehezen tudtam eldönteni, hogy a mentás töltött paprikája, vagy a kovászolt káposztás töltött káposztáját szeretem-e jobban. 
Ilyen visszatekintő posztban csak a szépről illik megemlékezni, így arról nem ejtek szót, amikor nem volt meg kaprigyümölcsöm…
Kaptunk viszont Dórával közösen délután is, és este is két segítséget szakácstanuló srácok személyében, akikkel annyira meg voltunk elégedve, hogy ha tehettük volna, egészen biztosan ösztöndíj emelést intéztünk volna nekik. 
Srácok, ti négyen! Fantasztikusak voltatok, nagyon köszönjük a munkátokat!
Délután Horkay András lepett meg minket egy üveg túlélő borral, ami szépen kisimította az idegeinket, este pedig Tibi bácsi szállított egy túlélő pakk Rosenstein kóstolót. Így, mire nyolc után elkezdtük kibontani a pezsgőket, igencsak jó kedvünk kerekedett, szinte már azt se éreztük, hogy leszakad a lábunk, de hát leülni nem akartunk.
És akkor jöjjön a recept:
Hozzávalók 10 főre
1 kg száraz lencse
3 friss babérlevél
2 kg hagyma
20+20 dkg vaj
15 dkg gyömbér
20 dkg kapribogyó
20 dkg kaprigyümölcs
3 dl tejszín
20 dkg magos dijoni mustár
só, bors
3 csomó újhagyma
2 csomó petrezselyem
20 dkg kukoricadara
1 liter víz
só
20 dkg reszelt parmezán
tormalevél
A lencsét a babérlevéllel annyi sós vízben, amennyi a végén is épp ellepi, megfőztem. Közben a vaj felén megdinszteltem a lereszelt gyömbért és a karikákra vágott hagymát. Belekevertem a lencsébe a mustárral és a kapribogyóval együtt. Tejszínnel lazítottam, sóztam, borsoztam. A petrezselymet és a vékony karikákra vágott újhagymát csak tálalás előtt, frissen kevertem a lencsébe.
A puliszkához felforraltam a sós vizet, és lassan, folyamatos kevergetés mellett beleöntöttem a kukoricadarát. Folyamatosan kevergettem amíg megfőtt, ekkor beleforgattam a maradék vaj kétharmadát és a sajtot. Ha lett volna, sokkal jobban illett volna hozzá valamilyen érett juh vagy kecskesajt. A langyos puliszkába kevertem a felaprított tormalevelet, majd vajjal megkent alufóliába csomagoltam, és behűtöttem. Ebből vágtam a karikákat a lencse tetejére, amit meglocsoltam pár csepp langyos vajjal, végül rátettem a kaprigyümölcsöt.
Csajpower

Kategóriák
Egyéb kategória

Csípős, de könnyű

Az van, hogy úgy eldugtam a fényképezőgépem -nehogy lábakéljen a költözés során- hogy napokig kerestem. De meglett szerencsére, úgy tűnik jó volt a hely.
Már reggel meleg volt elég rendesen, még szerencse, hogy a gyerekek ma osztálykirándulásra mentek. Én viszont pont ebben a dög melegben kívántam meg valami csípőset. Sok minden épp nincs itthon, gondolok itt húsra vagy rákra, viszont fűszerekkel jól el vagyok látva. 
Akadt egy cukkini és némi rizstészta is, így végülis valami thai curry szerűséget főztem, amibe a végén beledobtam a vékonyra metélt cukkinit, de azt már nem főztem tovább. Kellemesen ress maradt, csípett is, ahogy vártam, már csak agyereknek kell valamit kitalálni estére, mert ezt tuti nem tudja majd megenni.
Hozzávalók 4 személyre
1 kk koriander mag
4 ek szezámmagolaj
1 csomó újhagyma
2 gerezd fokhagyma
2 szál citromfű
1 gerezd fokhagyma
1 lime leve
1 ek osztrigaszósz
1 csokor koriander
2 pici zöld chili
1 ek méz
3 dl kókusztej
só
1 közepes cukkini
rizstészta
5 ek szezámmag
A koriandert száraz serpenyőben megpirítottam, majd benne is hagytam. A hagymát karikákra vágtam, és picit megfuttattam az olajon. Beledobtam a szintén felkarikázott citromfüvet és fokhagymát, majd belereszeltem egy picit a lime héjából. Felöntöttem az osztriga szósszal, és a mézzel, majd a kókusztejjel, beledobtam a chilit és koriandert. Elzártam alatta a lángot. Leöntöttem a rizstésztát forró vízzel és hagytam megpuhulni. Közben vékony csíkokra metéltem a cukkinit, és megforgattam a szószban. Szezámmaggal megszórva tálaltam.

Kategóriák
Egyéb kategória

Kísért a múlt

A kép csalóka, milánói makaróni továbbra sem létezik, se rántott bordával, se nélküle.

Tizennégy és tizennyolc éves korom között tulajdonképpen egész jól elvoltam paradicsomos tésztákon. Talán az olasz nagynénémnek köszönhettem, talán csak a furcsa tiniízlésnek, de tényleg hónapokig tudtam volna enni. Társult még hozzá egy különös dolog, amire mind a mai napig esküszöm: a paradicsomos tészta nem parmezánnal, hanem érett, angol cheddarral a legjobb. Sajnos akkoriban még cheddarhoz jutni igencsak nehéz volt, ma meg már nem izgat annyira a paradicsomos tészta. Bezzeg Dávidot igen, de ő meg csak az Anyukám mondtás pizzán hajlandó megenni a sajtot.
Tegnap esti vacsoránk húsz év távlatából köszönt ránk, ugyanis most futottam össze Juli anyukájával, aki régen mindig a húst pácolta nekünk, mert arra nem voltunk képesek, de megsütni azt igen. Ez a boros változat volt a kedvenc, méghozzá paradicsomos makarónival. A borban pácolás jót tesz a grillrácson sütött lapockának. Az a helyzet, hogy most is ízlett. Ez azért lehet, mert ez egy igencsak jó étel!
Hozzávalók:
1 kg lapocka felszeletelve
1 dl száraz fehérbor
1 ek magos mustár
1 ek méz
só, bors
2 gerezd fokhagyma lereszelve
50 dkg tészta
2 konzerv paradicsom (nyáron egy kiló érett paradicsom)
3 gerezd fokhagyma
1 nagy csokor friss bazsalikom
olívaolaj
só, bors
1 pici chili
A paradicsom konzervet egy serpenyőbe borítjuk, majd villával szétnyomkodjuk a paradicsomot. Belereszeljük a fokhagymát és rádobjuk az apróra vágott chilit. Addig főzzük, amíg kicsit besűrűsödik. Sózzuk, borsozzuk, öntünk rá olívaolajat és beletépkedjük a bazsalikomot. Borítsuk bele a kifőtt tésztát, és kész is.
A húst harminc percre bepácoljuk. Nem kell tovább, nem az a célunk, hogy elfedjük a hús ízét, csupán annyi, hogy egy kicsit gazdagítsuk, és a méztől szebb színűre süljön. Faszén parázson megsütjük, a tésztával együtt tálaljuk.

Kategóriák
Egyéb kategória

A díjnyertesnek nem dőlünk be

Ez kérem egy világhíres birkapörkölt!
Azt mondják Pesten vasárnap hideg volt és eső. Mi ebből semmit nem vettünk észre, Erdőbényén vasárnapra már túl voltunk ezen, és hét ágra sütött a nap. Mekkora szerencse, hogy vasárnap jöttek a barátaink a Tóni bácsi titkos receptjével és két kiló birkahússal, ami pörköltként végezte. Kár, hogy pont csütörtökön mesélte egy szakács celebritás, akit gyakran hívnak falunapokra zsűrizni, hogy mindenki milyen nehezen viseli a kritikát amikor pörköltfőző versenyen zsűrizik. Pedig elsőnek lennie kell, erről szól a verseny.
Tóni bácsi megosztotta, de a szomszédnak tilos elmondani!
Kockás papírra fel is volt írva a recept. Olvasom, olvasom, és azt kell mondjam, ez bizony egy birkapörkölt recept. Pont olyan, mint amit az ember bármikor főzne, ha ez lenne a feladata. Talán a fokhagyma több volt benne, a szokásosnál, és kellett bele hat szem borókabogyó is, de mégiscsak egy pörkölt volt. Megfőtt, finom lett, elfogyott. Tóni bácsit csókoltatjuk.
Talán ha tényleg kadarkát öntünk hozzá a végén és nem a Bockék merlotját, akkor megvilágosodtunk volna, vagy nem kellett volna bele az a három ágacska kakukkfű, ami tíz nap múlva már virágzik?
De legalább nem jártunk úgy, mint amikor Dorka barátnőmmel szintén birka pörköltöt ígérünk a pasiknak, és Dorkára rá is sózott a hentes két kiló marhát a Lehelen. Persze az is jó, volt csak éppen marha 🙂
Hát ezzel múlattuk vasárnap a napot, és szemétszedéssel. Még mindig nem értem miért kell otthagyni az erdőben a műanyag és fém flakonokat, de már lemondtam arról, hogy ez másnak is szúrja majd a szemét. Úgy döntöttem, minden hétvégén összeszedünk majd egy zsákkal. Csak picit enyhít a szemetelők bűnén, hogy a kihelyezett padok és épített tűzrakó helyek mellett nincs egy árva szemetes se, mert ugye amit oda cipelünk, azt haza is tudjuk vinni. Ugye?!
A receptet kéri valaki?

Kategóriák
Egyéb kategória

Mindenki a hamburgerre várt

Lehet piri-piri csirke, meg csoki mousse is, akkor is a hamburgert akarjuk. Pláne ha bárányból készül. Szeressétek a jó hamburgert!
Minap egy grillterasz megnyitóra voltunk hivatalosak, ahol az egyik fő szenzáció a bárányburger volt, házi kenyérben, grillezett zöldségekkel és házi paradicsomszósszal. Mondanom sem kell, hogy az ingyen kaja ígérete mágnesként vonzza az újságírókat a hétvégi buliként hirdetett eseményre, és szerencsémre családi eseményre voltunk hivatalosak. Sokan hiszik meggyőződéssel, hogy az újságírók semmi másért nem járnak sajtótájékoztatókra, csak azért, hogy végigzabálják a kajakínálatot. Erről egyébként valakik egy nagyon vicces blogot is írtak, ahol sorra értékelték a magyar sajtótájékoztatók ételfelhozatalát.
Lökdösődés a sorban
Az ingyenkaja, megfigyeléseim szerint, más emberekre is igen furcsa hatással van. 80 éves bácsikák és nénikék táltosodnak meg, és mindenkin áttiporva közelítik meg a vályút. Aki végre a tűz közelébe ért, igyekszik a lehető legtöbb ételt a tányérjára halmozni, illetve élelmesebbek zacskókba, szalvétába, a táskájukba, vagy a zsebeikbe tömködik válogatás nélkül az ínyencfalatokat, vagy legalábbis amit annak vélnek. Sőt, saját szememmel láttam egyszer, hogy egy idős házaspár hűtőtáskával készült az alkalomra, (ami egy céges családi nap volt, természetesen nem az övék) amit rendesen meg is töltöttek. A kevésbé pofátlanok beérték egy cipősdobozzal.
Különadó?
Nos igen, mi pont azon szerencsés újságírók és rokonaik, barátaik és családtagjaik közé tartoztunk, akik végre végigzabálhatták a kínálatot. Persze a mi fogyasztásunk nem volt hiábavaló (sőt!), olyan mélyreható következtéseket vontunk le, ami minden pénzt megér. Eszembe jutott például, hogy manapság milyen divatos utálni a hamburgert, még olyanok is vannak, aki egyenesen adót vetnének ki rá. Ehhez képest érdekes volt látni, hogy mindenki a bárányburgert akarta. Elolvasták a menüt, és semmi más nem érdekelte őket, csak a burger. Piri-piri csirke? Ugyanmár! De nem csak az újságírók döntöttek így, a terasz nyitva állt a „hétköznapi” érdeklődőknek is, akik ugyanolyan előszeretettel választották a házi hamburgert.

Majdnem belehaltam, de megettem

Én még azok közé tartozom, aki élhettek az előző rendszerben. Akik utána születtek, már (remélem) soha nem tapasztalhatják meg azt a mámoros érzést, ami a szabadság földjéhez kötődött. Magyarán majmoltunk mindent, ami nyugatról jött, főleg az amerikait. Szerettük mi a csalamádés, édes bucis magyar hamburgert is, de azért az igazi élmény mégis a Mekdönci volt, ahol eleinte még kígyózó sorokban álltunk. Nekem például annyira bejött a híres BigMac, hogy először majdnem kihánytam. Kiderült, hogy a szószban kapor is van, aminek én akkor még igazi ősellensége voltam. Persze ez nem akadályozott meg abban, hogy kitartó munkával hozzászoktassam magam az ízéhez, sőt a végén még meg is kedveltem. De megszenvedtem érte rendesen!
A virsli jobb? De a csirkemell se!
De akkor mi is a baj a hamburgerrel? Most pont az a baj vele, ami egykor a vonzereje volt, hogy nyugatról jött. Étkezési szempontból tényleg olyan rossz lenne? Zsömle, hús, paradicsom, hagyma? Nekem nem tűnik ördögtől valónak. Persze a hozzávalók minőségén már lehetne vitatkozni. De azért azt is lássuk be, hogy a legtöbben sokkal rosszabb minőségű alapanyagokat vásárolnak otthonra. A hipermarketben megvásárolt akciós párizsi nem hiszem, hogy nagyobb arányban tartalmazna húst, mint a hamburgerhús. Sőt a napokban vágott be, hogy utoljára hol éreztem az igazi marhahús ízét. Igen, egy gyorsétteremben volt. És hogy honnan tudom egyáltalán, hogy milyen az igazi marhahús íze? Hát sajnos nem a hipermarketben vásárolt, rágós, ehetetlen, ízetlen, vízzel felfújt aggastyán marhától (ami egyébként nem is húsmarha). Ha igazi marhahúsra vágyunk sajnos mélyen a zsebünkbe kell nyúlni és csak beavatott hentesektől szabad vásárolni.
Ismerkedjünk hamburgerért!
Szóval én mindenkit arra bíztatok, hogy bátran vállalja be a hamburgert. Persze a legjobb az lenne, ha csak kiváló alapanyagokból készült házi hamburgereket ennénk, de ehhez sajnos minimum újságírónak kell születni, vagy ismerni valakit, aki ismer egy újságírót.
Vagy elmenni a Bonfinibe.
Kategóriák
Egyéb kategória

Birka helyett

 

Elutaztunk vasárnap, és  senki más nem akart birkát enni rajtam kívül. Finnyás egy társaság, lássuk be, bár megértem őket, egy rosszul elkészített birkánál ugyanis kevés olyan étel van, amitől hetekig rázza az embert a hideg, ha csak ételre gondol. Sajnos nekem is volt részem már ilyenben, így hiába győzködtem a társaságot, hogy higgyék el, nem lesz ázott birkabunda ízű a vacsora, inkább leszavazták. Aztán már nekem se volt kedvem semmilyen húst enni, addig-addig magyaráztak, hogy végül gnocchit ettünk, méghozzá úgy, hogy a gnocchit nem is nekem kellett elkészítenem. Hurrá, mégis csak tudok nyomást gyakorolni az emberekre 🙂 Bevallom, minden hozzávalót a szomszédos szupermarketben vettünk, kivéve a juhsajtot és a kakukkfüvet, amit nyáron közösen gyűjtöttünk. Remélem nem felejtem el nyáron is elkészíteni, amikor van friss paradicsom és cukkini is!
A cukkinit előre megpirítottam, ettől kicsit karakteresebb lett az íze, így már sajt sem kívánkozott a tetejére, bár a fiúk morzsoltak rá egy kevés juhsajtot. A gnocchi így készült.
 
Hozzávalók:
2 konzerv paradicsom
2 csomó újhagyma
4 kisebb cukkini
2 kk kakukkfű
4 gerezd fokhagyma
olívaolaj
só, bors
 
A cukkinit felkarikáztam, és forró grillserpenyőben szépen megpirítottam az egyik oldalukat. Nem sóztam, és nem is olajoztam. Az újhagymát felszeleteltem a zöldjével együtt, és olívaolajban megfuttattam kicsit. Erre öntöttem a paradicsomkonzerveket, amit fűszereztem, fokhagymáztam, majd hozzáadtam a cukkinit is.

 

Kategóriák
Egyéb kategória

Csokifagyi erdei gyömölcsökkel

A hétvégénk lázméréssel és leköszönő legendákkal telt.
Váratlanul nem ért, hogy Dávidot ledöntötte a lábáról valami influenza szerű megbetegedés (a rádióban használt szókapcsolat az influenzára), ugyanis az összes osztálytársa megbetegedett. Januárban már elkaptuk, de azt mondják egy másik törzs támad, remélem most nem leszünk két hétig lázasak egytől egyig, főleg úgy, hogy Gábor be is van oltva. 
Egy szó, mint száz, a betegség mindent felborított, az összes programot törölni kellett, amit hétvégére terveztünk. Ha még ez nem lenne elég, kiderült, hogy nincs fogtündér. És ha nincs fogtündér, igazán megtehetnénk, hogy nem kétszáz, hanem ötszáz forintot teszünk a párna alá, ugyanis még annyira lenne szükség a Bakugan gyűjtemény legújabb darabjához. Kérem jelentkezzen nálam a Bakugan kitalálója két nagy pofonért. 
Vasárnap úgy éreztem, igazán megérdemlem, hogy valamilyen jó kis édességgel kényeztessem a családot, és mivel gyönyörű napsütést láttam az ablakból, a fagyira esett a választásom. A recept simán elbírt volna nyolc tojást is, de csak három volt itthon, és különben se akartam a rengeteg lefagyasztott tojásfehérjém mennyiségét szaporítani, így csak három került bele.
Hozzávalók 2 liter fagyihoz:
1,5 dl tejszín
6,5 dl tej
3 tojás sárgája
20 dkg magas kakaótartalmú étcsokoládé (Szántó Tibi madagaszkári csokoládéját használtam)
8 ek cukor
20 dkg fagyasztott erdei gyümölcs
3 ek konyak
A tejet egy decinyi mennyiség híján, a tejszínt, a csokoládét, és a cukrot  gőz fölött elkezdtem melegíteni. Amikor a csokoládé elkezdett olvadni, botmixerrel összedolgoztam az egészet. Közben elkevertem a tojások sárgáját a maradék tejjel. Amikor a csokoládés massza 83 fokos lett, belecsurgattam a tojást is, és továbbra is botmixerrel kevertem. Így már most rengeteg levegő került a fagyiba. Még a gőzön tartottam öt percig, aztán két fémkancsóba tettem és teljesen lehűtöttem. Amikor szoba hőmérsékletű lett, betettem a hűtőbe. 
Felhasználás előtt kevertem bele a konyakot. Végül fagyigépben elkészítettem a fagyit. A gyümölcsöt csak a végén kevertem bele, műanyag dobozba töltöttem, és betettem a fagyasztóba.

Kategóriák
Egyéb kategória

Így készül a legjobb lecsó, szavazás

Valamikor tavasszal, amikor a nyári Stahl magazinba főztem a különböző lecsókat, Judit asszisztense megkérdezte, hogy én a magyar lecsóhoz se húzom le a paradicsom héját?

Bevallom, nem szoktam lehúzni, nálunk annyira gyakran van lecsó a szezonban, hogy nem lennék hajlandó kétnaponta megtenni ezt. Viszont elkezdett érdekelni a téma, hogy ki hogy főzi a lecsót, és meg is kérdeztem negyven barátomat/ismerősömet a témában. Aztán összesítettem a válaszokat, és elkészítettem a “tökéletes lecsót”. Sokszor előfordul velem, hogy paprikát még csak-csak kapok elfogadhatót, de a paradicsom kritikán aluli. Ilyenkor bizony hámozott, olasz paradicsomkonzervet használok, és azt kell mondanom, megéri az árát.
De lássuk, mit kérdeztem a lecsóteszt alanyaitól, és mi lett az eredmény? A százalékokat kerekítettem.
Milyen arányban kerül a lecsóba paprika és paradicsom?
20% fele-fele
65% kevesebb paradicsom, több paprika
15% több paradicsom, mint paprika
Megpucolod-e a paradicsomot a lecsóhoz?
35% igen
65% nem
A hagymát kockára, vagy karikára kell vágni a lecsóban?
50% kockára
50% karikára
(Mivel én karikára vágom, így ezzel főztem most is)
Elengedhetetlen-e a lecsóba a kolbász?
25% elengedhetetlen
75% nem fontos
Szalonnával, zsírral, étolajjal, vagy olívaolajjal indítod a lecsót?
45% szalonnával
20% zsírral
15% étolajjal
20% olívaolajjal
A paprikát karikákra, csíkokra, vagy kockákra vágod?
35% karikákra
45% csíkokra
20% kockákra
Kell-e cukor a lecsóba
55% igen
45% nem
Kell-e pirospaprika a lecsóba?
70% igen
30% nem
Kell-e köménymag a lecsóba?
60% kell
40% nem kell
Mit tartasz fontosnak a lecsófőzéssel kapcsolatban? (Ide szöveges választ vártam, azokat írom le, amit többen is említettek)
Bográcsban az igazi
Akkor jó, ha a paprika még egy picit ress
Ugyanolyan fontos a lecsóhoz a puha, friss fehérkenyér, mint a jó paradicsom
Nem árt bele egy gerezd fokhagyma se
Egy csipet fahéj kiemeli az ízeket
Fúj tojásos lecsó/ a tojásos lecsó a legjobb a világon
Ha nem csíp, nem is lecsó
Bogyiszlói paprikát akarunk
Összegezve: Szalonnát olvasztunk, lehetőleg bográcsban, majd erre jön a hagyma, ha az megpuhult, a pirospaprika, utána a paradicsom, amit nem fontos megpucolni, és kevesebb a mennyisége, mint a paprikának, de kell hozzá egy csipet cukor és köménymag is. A paprikát csíkokra vágjuk, és a paradicsomhoz adjuk. Mehet bele fahéj, csípős paprika is, lehetőleg bogyiszlói.
A nagy tanulság: mindenki úgy csinálja, ahogy szereti!

Kategóriák
Egyéb kategória

Tészta a kertből

 

Tulajdonképpen nem is a recept a fontos. 
Valamelyik nap Norbi elvitt minket Berecz Stéphanie-hoz a Kikelet borászatba. Stéphanie egyébként 2010-ben az év borásza lett Tokaj Hegyalján.
Hallgattam Stéphaniet, kóstoltam a fantasztikus borokat (megírom később az egészet majd) és gyönyörködtem a gyönyörű pincében. Az asztalunknál franciák, lengyelek, és osztrákok ültek rajtunk kívül, és látszott rajtuk, hogy ők is arra gondolnak, hogy valószínűleg megfoghatták Isten lábát, amiért ezeket a borokat kortyolhatják a poharaikból. 
És akkor szépen lassan hiányérzetem támadt. Nem, nem a boroktól, és nem is a kóstolótól természetesen. Arra gondoltam valahol az ötödik bor után, hogy mennyire jó lenne ahhoz a borhoz valamilyen nagyon egyszerű zöldségételt enni. Valamit, maximum öt hozzávalóból, aminek csodálatos íze van, ahol érezni minden zöldséget külön-külön, ahol az asztaltól odalátni a fűszerkertre. Kértem is egy darab papírt, hogy leírjam a gondolataimat, ha már Norbi folyamatosan jegyzetelt mellettünk. (Persze ő a borokról írt, mint ahogy egy kóstolón illik…) A lényege csupán annyi volt a gondolataimnak, hogy borokkal már el vagyunk kényeztetve, de a gasztronómia nagyon nehezen zárkózik fel a borokhoz. Hány fantasztikus bor van Magyarországon? És hány fantasztikus étterem?! Akkor még nagyon fontosnak éreztem, hogy ezt több ezer szóval kifejtsem, de rájöttem, hogy akkor megint csak panaszkodnék pedig nem is akarok. 
Addig felesleges, amíg édesanyám kertjében ilyen fantasztikusan édes, lédús paradicsomok teremnek, amíg sikerül ötven fej fokhagymát termelnünk, aminek jó íze van, és nem beteg, amíg a kert telis-tele van friss fűszernövényekkel, és amíg Giuseppe jó minőségű olívaolajat árul. Addig inkább örülünk a negyed óra alatt összedobott vacsorának, még akkor is, ha a tésztát a boltból hoztuk.
Az már tényleg giccses volt a végén, hogy hullottak a csillagok. 🙂
 
Hozzávalók:
10 szem érett, lédús, nagy paradicsom
1 nagy fej hagyma
1 fej fokhagyma
1 nagy csokor bazsalikom (tényleg nagyon sok!)
extraszűz olívaolaj
só
frissen őrölt bors
 
A paradicsomok tetejére éles késsel egy X-et metszettem, majd lobogva forró vízbe dobtam fél percre. Kiszedtem, és lehúztam a héját. A hagymát apró kockákra vágtam. Lehetett volna hagyma nélkül is, de ha már az is termett a kertben, nyugodtan belekerülhetett a mártásba. Kevés olívaolajon megdinszteltem a hagymát, rádobtam az összevágott fokhagymát, majd az apró kockákra vágott paradicsomot és addig főztem, amíg besűrűsödött. A bazsalikomleveleket összetépettem Dáviddal, és azt is a paradicsomba szórtam. Sóztam, borsoztam, locsoltam még rá olívaolajat és el is zártam a lángot. Beleforgattam a tésztát és már ettük is.
 

 

Kategóriák
Egyéb kategória

Ayala Bar, ribizli, kardamom

Mautner Zsófi írása: http://chiliesvanilia.blogspot.com/
Blueberry Frost. Cherry Wine. Cilantro Garden. Citrus Tackle. Mint Julep. Olive Smoke. Cinnamon Stick. Cranberry Sky. Caramel Apple. Sweet Honey. Sugar Plum. Spice Market.
Felmerül a fenti fantázianeveket olvasva bárkiben is kétség afelől, akár egyetlen percre is, hogy olyan designer-rel állunk szemben, aki számára ne lenne komoly ihletadó a gasztronómia? Ayala Bar, világhírű izraeli ékszertervezőnő filozófiája kapcsán el is hangzik, hogy minden és bármi inspirálni tudja a munkáját: egy apró utcarészlet, hangulat, szín, vagy akár egy étel. Szerintem csak rá kell nézni az ékszereire, és olyan benyomása támad az embernek, mintha azoknak bódító illata és íze lenne. Annyi féle érzés és érzékiség jelenik meg egy-egy darabjában, olyan expresszív, és olyan sokszínű –a szó szoros és átvitt értelmében is- nem csoda, hogy szinte mindenki felfedez magának köztük olyan darabot, amely lelke mélyéig megérinti. Rengetegen rajonganak érte. Most már én is.
Elmesélem, velem hogy történt. A belvárosban közlekedtem a-ból b-be, amikor észrevettem a számomra ismeretlen, hívogató nevű üzletet. http://www.rododendron.hu/ Elöljáróban annyit elárulok, hogy általában nem kimondottan izgatnak az ékszerek, egy különleges táska sokkal inkább fel tudja kelteni az érdeklődésemet (a különleges delikát boltokról most nyilván nem is beszélünk). Sajnos, úgy tűnik, ennek az állapotnak befellegzett. Talán korral jár. Egyelőre szerencsére (?) elsősorban a nagy, színes fülbevalókban utazom. (az apró, és annál értékesebb nemesfémek majd gondolom tíz év múlva jönnek). Beléptem az üzletbe, és az első lépésnél nem is jutottam tovább, ott ragadtam az ékszereket felvonultató fal előtt. Előtte soha nem is hallottam az izraeli tervezőnőről. Magyarul nem sok információt találni, én hosszas keresgélés után a régi Judapesten http://www.judapest.org/ayala-bar/ és Panyi Zsuzsinál http://panyizsuzsi.hu/blog/ayala-bar/ túrtam egy-egy írást. Ahogy lenyűgözve álltam az üzletben, egy gyönyörű darabba belefeledkeztem. Nem vettem meg. Ahogy ilyenkor lenni szokott, az a fülbevaló, amibe beleszerettem és amelyről két napig álmodtam, természetesen nem volt már meg, amikor visszamentem. Olyan intenzíven érintett meg, hogy úgy éreztem, ott és akkor, nem távozhatok ékszer nélkül. Választottam egy másikat. Aztán este, amikor nagy, határidős anyagon kellett volna dolgoznom, leültem a számítógép elé, és kb. négy órát töltöttem azzal, hogy végignéztem az elmúlt évek kollekcióit , most kívülről fújom az összes nevét és a hazai lelőhelyeket, végül a biztonság kedvéért összeállítottam a listámat, hogy ha hirtelen nyernék a lottón, akkor melyik darabokat venném meg azon nyomban. Közben további elképesztő bizsu- és ékszertervezőkre bukkantam, micsoda remek hír.
Ribizli, pisztácia, bors, bodzabogyó, málna, rózsa, kardamom, áfonya, cseresznye, méz, szegfűbors, olíva, karamella, koriander, kakaóbab töret, tőzegáfonya, citrom.
Ha behunyom a szemem és Ayala Bar ékszereire gondolok, ezekre asszociálok –nyilván nehezen lehet elvonatkoztatni a színektől és a fantázianevektől is. A gasztronómiához kapcsolódóan az egyik kedvenc tevékenységem a különböző más területekkel, akár művészeti ágakkal való összekapcsolás. Nagyon inspirálnak az ilyen feladatok, a kreatív folyamatuk felvillanyoz. Izgalmas dolog megpróbálni valamit ízekben kifejezni. Az elmúlt időszakban többször is volt alkalmam ilyen kihívásokhoz, és az ősz folyamán is izgalmas feladatok várnak. Ez az ékszer annyira foglalkoztatott, hogy szinte éreztem az ízét. Az élénk pink színe nekem ribizli. A tervezőnő stílusa egyedi és nagyon eredeti, jellemzésében azonban gyakran elhangzik a közel-keleti art déco kifejezés. A desszertembe a geometriai forma utal az art déco-ra, míg a Közel-Kelet ízben jelenik meg. A ribizlis parfé (semiffreddo) megtartotta a saját ízét, azt nem fűszereztem. A Közel-Kelet a ropogós ostyán (tuile) jelent meg: ennek a tésztájára került kevés kardamom, szárított rózsaszírom, és pár szem a „Pink paradies” nevű fűszeres sómból, amely valójában rózsás só. Meg néhány szem pisztácia. A krém körül lévő gyöngyök pedig mentás pufafsztott rizs, amely inkább díszítő szerepet tölt be. Recept most nincs, ez úgyis csak egy hirtelen fellángolás, és ahány nő, annyi fülbevaló, és annyi recept.