Hónap: 2007 július

Kategóriák
Egyéb kategória

Zsidó rituális fürdő, a mikve

Mint korábban már szó volt róla, a kóser háztartásokban az edényeket első használat előtt megmerítik a Mikvében, azaz a zsidó rituális fürdőben. Persze nem csak az edények „mennek” a mikvébe, hanem a zsidóasszonyok is. Először az esküvőjük előtt, utána pedig minden hónapban a menstruációjuk utolsó napjától számított hetedik napon. Ha egy új közösség telepedik le valahol, először mindig mikvét építenek. Ez a hely annyira fontos, hogyha egy városban valamilyen oknál fogva el kell adni a zsinagógát vagy a mikvét, akkor a zsinagógát szabad csak eladni.
Vallásos házaspároknál a férj és a feleség különleges havi ritmusban éli az életét. A menstruáció alatt, és utána azon a hét napon, amíg az asszony nem merítkezett meg a mikvében, tilos a házasélet. Ezt az időszakot Nidának nevezik. Ilyenkor a pár külön ágyban alszik, és még csak egymás kezét sem fogják meg, nehogy kísértésbe essenek 🙂
Ez a törvény annyira szigorú, hogy ha pl. a férj kér egy pohár vizet a feleségétől, akkor a nő nem adja közvetlenül oda neki a kezébe, hanem leteszi az asztalra, ahonnan a férje felveszi.
Fontos megemlíteni, hogy a Nida nem azért alakult ki, mert ilyenkor a nőt piszkosnak tartanák! Ez egy spirituális dolog, amit csak az érthet meg igazán, aki benne él. (Mi a férjemmel nem, úgyhogy csak kívülállóként tudok erről a témáról írni.)Valóban erős kötelmekkel jár, de hosszú ideig fenntartja a jó kapcsolatot a házaspár között, az unalom ritka vendég azoknál a családoknál, akik tartják a Nidát. A hetedik tiszta nap estéjén az asszony elmegy a mikvébe, ahol tetőtől talpig alaposan megtisztálkodik. Hajat mos, körmöt vág, stb. Utána lép a mikve medencébe, ahol teljesen megmerítkezik, elmond egy áldást, majd újra alámerül. Ezt egy felügyelő asszony „ellenőrzi”, aki arra hivatott, hogy megfigyelje, valóban mindenhol ellepte-e a nőt a víz (pl. nem maradt-e a hosszú haja a víz tetején?)
Két hét különalvás után, már a férj is, és a feleség is nagyon várja, hogy végre együtt lehessenek a mikve után, és végre ne csak beszélgessenek este! Könnyű kiszámolni, hogy ez a nap az ovulációs ciklus legtermékenyebb napja.
Nyugodtan mondhatjuk, hogy vallásos zsidóknál minden hónapban van egy nászéjszaka.
A zsidókra – többek között – két törvény is vonatkozik a házasélettel kapcsolatban: a férfire, hogy nem kényszerítheti semmire a feleségét, amit ő nem kíván, illetve, hogy igyekeznie kell örömöt szerezni az asszonynak, a saját öröme csak másodlagos legyen. A nőre pedig, hogyha a férje otthon van, nem szabad halogatnia a mikvébe menést.
Azt gondolom, egy jó házasságban két hét után már egyik fél sem halogatja szívesen az ilyesmit.
A szefárd zsidóasszonyoknál szokás volt a „tiszta” napjaik alatt minden péntek délután felkeresni a mikvét, ahol a délelőtti sütés-főzés után kicsit megpihenhettek, relaxálhattak, beszélgethettek, sőt néhol még masszíroztattak is.
A férfiaknak külön mikvéjük van (Budapesten ugyanabban az épületben, ahol a női, csak az emeleten) és a vallásosak minden pénteken elmennek most is.
Mikvébe csak olyan zsidó nők járhatnak, akiknek zsidó a férjük. Azt tartják, hogy akinek a gyermeke a mikve után fogant, annak könnyű szülése lesz. De még annak is érdemes elmenni legalább életében egyszer a változókor előtt, aki nem tartja a Nidát, ugyanis hatalmas spirituális élmény.
A gyönyörűen felújított mikve a Kazinczy utcában található és előre be kell jelentkezni.
Kedves novella a mikvéről itt. 🙂
Fotók a mikve felújításáról itt, Kelemen Gábortól.

Kategóriák
Egyéb kategória

Bene Israel-Indiai sólet

„Valódi” sólet receptje itt olvasható.
1931-ben több mint 24000 zsidó élt Indiában A cochini zsidók, a Bene Israel „kaszt” tagjai, és a bagdadi zsidók leszármazottjai. Most a Bene Isrelről írnék pár sort.
A legelfogadottabb verzió szerint a „Benék”ősei kereskedő hajón utaztak Izraelből Indiába, de hajótörést szenvedtek Konkan partjánál. A többi már csak valószínűleg legenda: tizennégy ember élte túl a balesetet, 7 nő, és 7 férfi. (Mintha már máshol is olvastunk volna hasonlót!) Kiúsztak a partra Navgaon falunál, és a mezőgazdaságban, ott is leginkább az olajkészítésben kezdtek el dolgozni. Az idők alatt a leszármazottaik fokozatosan elhagyták a vallásuk sok szabályát, egy párat kivéve, és elfelejtettek héberül. Továbbra is megtartották a szombatot, ilyenkor tartózkodtak a munkától. Körülmetélték a fiaikat, a születésük utáni nyolcadik napon, és nem ettek olyan halat, aminek nem volt egyszerre pikkelye és uszonya is. Bár még mindig tartottak pár zsidó ünnepet, ezeknek indiai neveket adtak, és sokban megváltoztatták megünneplésüket. Nem úgy, mint a Hanuka megünneplését.

A Bene Israel legenda szerint isz. 1000 és 1400 között egy zsidó kereskedő érkezett Nyugat-Indiába, David Rahabi. (Szerintük Maimonidesz testvére) Rahabi nagyon meglepődött, hogy zsidókat talált Indiában, és elhatározta, hogy felvilágosítja őket a zsidó tradíciókról. Kiválasztott három embert, akiknek Talmudot, és más szent szövegeket tanított. Ez a három ember később a Kaji nevet viselte, ami arabul bírót jelent. Úgy hiszik, ekkor kezdett a Judaizmus újra elterjedni a Bene Isrel „törzs” tagjai között.
Indiai sólet:Nem véletlen, hogy ez egy hús nélküli étel. Ez is jó példája annak, hogy mekkora hatással voltak az indiaiak az ott élõ zsidókra. Szombati étel hús nélkül: csak az askenázoknak van hiányérzete, ha meghallják.
Hozzávalók: 30 dkg csicseriborsó éjszakára beáztatva

3 nagy fej hagyma

Egy kis kókusz lereszelve, a levével együtt

Vagy: 3 ek kókuszreszelék és egy kókusztej konzerv (én ezt használtam)

3 ek ghí vagy vaj

Egy ujjnyi reszelt gyömbér

2 tk õrölt fahéj

3 tk õrölt kurkuma

3 tk õrölt szegfûbors

1 ek õrölt rómaikömény

1 ek õrölt koriander

4-5 paradicsom apró kockára vágva

3 ek méz2 chili paprika

Só

A vajon megfonnyasztom a hagymát, ráöntöm a csicseriborsót, annyi vízzel, amennyi ellepi. Hozzáadom a paradicsomot, a kurkumát, a chilit, a kókuszt, és a fahéjat. Megsózom. Mikor félig megfõtt hozzáadom a maradék fûszereket és a mézet is.

Kategóriák
Egyéb kategória

Csirke Haifa módra

Tegnap este kedves vendégeink voltak. Vadjutka (akinek a fotók is köszönhetőek), és Brigi és Brúnó (valóban ez a nevük :-)). Nagyon jól sikerült az este, azt leszámítva, hogy a reggel sütött pita kiszáradt estére, és a szezámmagos bagel aljára ráragadt a sütőpapír. (A mandulás bagelt a szokásos szilikon lapon sütöttem, az legalább jó lett) Miért van az, hogyha az ember lánya vendégeket hív, akkor minden rosszabb lesz, mintha csak a családnak főz?!
Két étel nem szerepelt még itt a blogomon a vacsorából, a csirke Haifa módra, és az Indiai „sólet”. Most a csirkét írom, holnap az indiait. A remek borokról is legközelebb szólnék.

A csirkés étel volt az egyetlen húsos fogás, aminek két oka is van. Volt egy vegetáriánus vendégem is, és a szefárd zsidók valóban sokkal kevesebb húst esznek, mint mi, európai társaik. Márpedig a bagelt kivéve, ez egy szefárd vacsora volt askenázoknak.
Hozzávalók:
2 egész csirkemell filé
2 nagy hagyma
6 kaliforniai paprika (szezonjában pritamin paprika is jó)
4 ek méz
3 gerezd fokhagyma
15 dkg pirított kesudió
Só, bors
Olívaolaj
A hagymát csíkokra vágom, és az olajon megfonnyasztom. Rádobom a szintén csíkokra vágott csirkemellet, a fokhagymát, sót, borsot, és puhára párolom. Mikor kész, hozzáadom a mézet, a paprika szeleteket, és a kesudiót. Még 1-3 percig kevergetem. Magában is finom, de pitával is ehetjük.
Kategóriák
Egyéb kategória

Lecsós lángos

Ez az étel szerintem biztosan a Balatonnál született, olyan jó kis német turistacsalogató. Én Szentendrén láttam kiírva egy étterem előtti táblára, mint napi ajánlat. Az nem tudom milyen lehetett, de ilyennek képzeltem. Virsli nélkül is nagyon finom lenne, de már fél éve ott van a mélyhűtőben egy csomag kóser virsli, amit Bécsben vettem, de magában ehetetlen egy olyan ember számára, aki az életében legalább egyszerre evett már igazi virslit. (Be kell látni, inkább nem eszünk szombaton virslit, mint ezeket, amúgy is elvagyunk virsli nélkül.) Úgyhogy beletettem, és nagyon jó ötletnek bizonyult. Szerintem egy „batyu” bőven elég két embernek, mert nagyon laktató.
Hozzávalók a lángoshoz:
25 dkg liszt
1,2 dkg élesztő
1,5 dl langyos tej
Pici cukor
Só
A hozzávalókat összegyúrtam, egy órát kelesztettem, két lángosformát formáztam belőle, majd egyenként megtöltöttem az egyik felét virslivel, és lecsóval, és ráhajtottam a másik felét. Forró olajban kis lángon pirosra sütöttem.

Kategóriák
Egyéb kategória

Indonéz lépesméz torta

A barátnőmtől kaptam a receptet, aki azt állította, hogy az USA-ban ez a torta manapság rettentő népszerű. Erdetileg Indonéziából származik, de a Malájok is nagyon gyakran sütik. Mondta, hogy a nevével ellentétben se méz, se lép nem kell bele, de majd meglátom, hogy nagyon fog hasonlítani a lépesmézre a külleme. És valóban. Először megijedtem, amikor összekevertem a hozzávalókat, mert a tészta még a palacsintatésztánál is hígabb, ezért csatos tortaformába tölteni lehetetlen. Aztán szerencsére megtaláltam a szekrény alján a jénai piteformámat, és abban sütöttem. A második aggodalmam is fölöslegesnek bizonyult, ugyanis a formát nem kellett se kivajazni, se kilisztezni, mégis gyönyörűen kicsúszott belőle a torta.
Sajnos nem volt itthon hozzá vanília fagylalt, pedig azt nagyon el tudtam volna képzelni a tetején.
Hozzávalók:
21 dkg kristálycukor
2,4 dl víz
8 dkg vaj
16 dkg sűrített tej
18 dkg liszt
6 db tojás
3 tk szódabikarbóna
A cukrot egy lábosban karamellizáltam. Mikor aranysárga lett, óvatosan hozzáöntöttem a vizet, és belekevertem a vajat. Félretettem hűlni.
A tojásokat villával felvertem, hozzáadtam a kihűlt karamellhez. Belekevertem a sűrített tejet, a lisztet, és a szódabikarbónát. Tíz perecet pihentettem, majd 180 fokos sütőben egy óra alatt megsütöttem. (Tűpróba)
De nem csak tortát ettünk ám a Shabat alatt! 😉 Egy igazán remek estét tölthettünk kedvenc bloggereink társaságában. Hamarosan megismételjük!

Kategóriák
Egyéb kategória

Karma Café-Leánybúcsú

Tegnap este volt a legjobb barátnőm leánybúcsúja. Mivel csak egy beszélgetős hangulatos helyre szeretett volna menni, az unokatestvére a Karma cafét választotta a Liszt Ferenc téren. A kép direkt ilyen sötét, szerintem jól jellemzi a hely hangulatát, a kis világító mécseseket, hangulatos lámpákat. Nagyon nagy előítélettel indultam, bár a Karmában még soha nem voltam, de több szomszédjában igen. Nekem a Liszt Ferenc tér nem a stílusom. Egy-egy sört meginni, ha éppen ott visz el az utunk, és 35 fok van, akkor tökéletes, de vacsorázni…
Először is nagyon drága. Ez nem biztos, hogy baj, ha annyira jó a konyha. De nem szavaztam bizalmat. Igazam lett, egy fő étel 4500 Ft átlagosan, és bár rosszat nem lehet rá mondani, de sajnos jót sem. Olyan megfelel kategória. Kár, mert akár remek is lehetne, a nagyon frekventált, turistabarát hely nem zárja ki a lehetőségét egy remek konyhának.
A kiszolgálás viszont remek volt. Egy nagyon kedves pincérnőt kaptunk, aki még akkor sem haragudott meg ránk, amikor véletlenül gáncsot vetettünk neki, és tizenöt pezsgős poharat tört apró szilánkokká.
A buli mégis lapos volt. Talán a hétköznap tehette. Mindenesetre a lányok 80%-a tíz körül kereket oldott, maradtunk öten. Rendeltünk még egy üveg pezsgőt, és hirtelen felindulásunkban titokban megkérdeztük a pincér fiúkat, nem tudnának-e valahonnan gyorsan leakasztani egy Chippendale fiút. Nagyon csodálkoztak a kérésemen, és sajnos nem tudtak. A főnők srác ellenben ajánlotta az egyik felszolgálóját. Kis szégyenlős volt a szentem, és kért egy pár percet gondolkodni. Egy órát gondolkodtak, de utána ketten is jöttek. Ő és a főnöke! Nagyon jól mulattunk, sokkal jobban, mintha hivatásos vetkőző fiú jött volna. Megbeszéltek szerint csak az ingüket és a nyakkendőjüket dobták le, és remekül szórakoztunk!
Az addigi három pont, amit az étterem kapott rögtön öt lett (az ötből), mert bár a konyha nem éppen Budapest legjobbja, de a személyzet kedvessége fantasztikus.
Köszönjük a srácoknak, hogy megmentették az estét, és örökre emlékezetes leánybúcsúja lehetett Juditnak.
Gondolom a fiúk is élvezték a szituációt, mert mikor mondtuk, hogy ezt megírjuk az Interneten, rögtön megkaptuk az e-mail címüket. Lányok, vegyétek ezt ajánlatnak, ha valaki hasonló mulatságra vágyik, írjon a két srácnak! (Cím nálam)

Kategóriák
Egyéb kategória

Briwat Bi Loz

Ezzel a recepttel be is fejezem a marokkói zsidó esküvő gasztronómiai feltérképezését. Nem csoda, egy ilyen kis csomag elfogyasztása európai ízlésemnek felér két torta édességével.
Pedig ez a sütemény a kínai szerencsesüti marokkói változata. Az esküvőn azért eszik, hogy édes életet, és bőséges gyerekáldást hozzon az ifjú párnak. Az esküvő után pedig azokon a napokon sütötték, mikor esedékessé vált az asszony számára a mikvébe menés, és abban bíztak, hogy egy édes sütemény közös elfogyasztása szerencsét hoz a megtermékenyülésben.
Egy kétszáz fős esküvőre gyakran 2000 ilyen süteményt is készítettek, és nagy szégyennek számított, ha maradt belőle. Mivel Marokkóban gyakoriak voltak az egy hétig tartó esküvők, így „csak” kicsivel több mint napi egyet kellett letuszkolni az embernek ebből, de sütöttek még 20-30 hasonló töménységű másikat is, nehogy a szó érje a ház elejét. A baklava, ami összetevőiben nagyon hasonlatos a Briwat Bi Loz-hoz, csak kis könnyű gyümölcsös édességnek számit ehhez képest, de mégis van benne valami perverz gyönyörűség, amikor az ember bekanalazza 😉
Tovább:

Kategóriák
Egyéb kategória

Bűneim

Bár egy-két hozzászólásomban már leírtam a gasztrobűneimet mások oldalán, most összefoglalom egy egész poszt formájában. Nemisbéka kérdezett.
Füstölthús kocka: ha nem sikerül házi füstölthúst szerezni, akkor szoktam ilyet dobni az ételbe, hogy eléggé füstös legyen az íze.
Darált hús: bár tisztában vagyok azzal az alapvető higiéniai szabállyal, hogy darált húst akkor sem szabad venni, ha ott darálják az orrunk előtt, én bizony mindig az Auchanból hozom haza.
Majonéz: Stahl Judit szerint, aki valaha megkóstolta az olíva olajból készült majonézt, az soha nem fog mást enni. Nekem nem jön be. Én a boltit szeretem. A Lidl-ben kapható 81%-ost, és a Metróban is szoktam venni egy Senna (?) nevezetű zöld kupakos nagy majonézt enyhe citrom ízzel.
Reszelt parmezán: sajnos a darabolt parmezánt annyira szeretjük, hogy két nap alatt eltüntetünk 30 dkg-ot csak úgy, ezért gyakoribb vendég nálunk a Plusban kapható saját márkás reszelt változat.
Pizza: rendelni is szoktunk, mikor pl. este nyolckor érünk haza. Még nem érünk az utcánkba, de már telefonálunk a futárnak, így hamar megérkezik. De van, amikor a szintén Plusz-os háromsajtos pizzáját sütjük otthon, egy kis plusz hagymával és fűszerrel kiegészítve (Erős Pista).
Mirelit vajastészta: soha nem állnék neki az elkészítésének, annyira meg vagyok elégedve a félkésszel.
Szeretem a kifőzdék tökfőzelékét, marhapörköltjét, és brassóiját is.
A kedvenc ételem egy napköziben gyakori fogás, ami annyira ízlett, hogy anyunak meg kellett kérdeznie a konyhás nénit, mi is az a Fehér hús. Azóta is havi rendszerességgel készül nálunk. Méghogy a Junior vállalat csak rosszat főzött 🙂
A kérdést szokás szerint tovább adom Zsuzskának és Mademoiselle-nek.

Kategóriák
Egyéb kategória

Esterházy-rostélyos (Esterházy Pál Antal után szabadon)

Bevallom, Esterházy-rostélyost sokszor ettem már étteremben, de még soha nem készítettem itthon. (Bocsánat, hogy a címben Eszterházynak titulálom az Esterházyt, de ebben a receptben az én módósításom is benne van.) Péntek reggel viszont gyönyörű marhahúst sikerült vennem, amit jól bepácoltam, és vasárnap reggelig ráértem azon gondolkodni, hogy mi is legyen belőle.
És akkor egyszercsak eszembe jutott Cserna-Szabó András könyve, a Levin körút. Régebben olvastam, és olyan remekül ír erről az ételről, hogy akkor el is kellett szaladnom enni egyet. Most inkább megcsináltam magam, és nagyon megérte a fáradságot! Mint a könyvből is kiderül, ez a manapság is nagy népszerűségnek örvendő étel Herceg Esterházy Pál Antalról (1786-1866) kapta a nevét, aki a Magyar Tudományos Akadémia, és a 48-as Batthyány kormány tagja is volt, mindamellett, hogy Londonban nagyköveteskedett.
Az étel receptje két változatban is fennmaradt az utókornak, egyiket Krúdy örökíti ránk (ki más?), a másikat Gundel Károly. Ez utóbbit főzik manapság országszerte, ezt készítettem el én is.
Sajnos a fehérbor szombaton elfogyódott valahogy, ezért vörösborral készült, ami esztétikai hiba csupán. Ecet és Olaj konyhájában is ez készült a napokban.
Hozzávalók:
4 nagy szelet rostélyos (2-3 napig bepácolva)
Sárgarépa
Zellergumó
Petrezselyemgyökér
Hagyma
Só, Bors
Zsír (vagy olaj)
1 citrom héja és leve
2 babérlevél
2 ek kapribogyó
2 ek mustár
3 dl tejföl
2 ek liszt
Pici cukor
1 dl száraz bor
A húst a zsiradékon elősütjük, majd félretesszük. A visszamaradt zsírban megfonnyasztom a hagymát, rádobom a zöldségeket, majd felöntöm egy pici vízzel. Visszateszem a hússzeleteket, és hozzáadom a babérlevelet, és a krumplipucolóval lehámozott citromhéjat. Mikor megpuhult a hús, kiveszem a citromhéjat, felöntöm borral, és belefacsarom a fél citrom levét. Hozzáadom a cukrot, és a kapribogyót. Kikeverem a tejfölt a liszttel, és behabarom vele a szaftot. Tálalásnál petrezselyem zölddel szóróm meg.

Kategóriák
Egyéb kategória

Cipészek húsgombóca

Szombat este egy jó kis sétán voltunk a Judapest szervezésében. Bejártuk Józsefváros zsidó nevezetességeit, csak a legfontosabbat hagyta ki a bemutatóból Darvas István rabbi, méghozzá a Nagyfuvaros utca 8. szám alatti házat, ahol nagyanyámék a negyvenes években éltek 🙂 Kaptunk egy jó kis írásos összefoglalót, amiben a sétán elhangzottak vázlatos leírása olvasható. Ebben szerepel, hogy akkoriban Salgó rabbi volt a Nagyfuvaros rabbija, aki elment a gyülekezet tagjaihoz, ha azok huzamosabb ideig nem jelentek meg a zsinagógában. Mostmár értem, miért emlékezett rá szeretettel nagyanyám még hatvan év távlatából is. (Másra persze nem tudott emlékezni, mert háború után nem volt hajlandó többet betenni a lábát egy zsinagógába sem) Dédapám cipész mesterként dolgozott, az ő műhelye is ebben az utcában volt, itt ismerte meg dédanyámat.
Dédi gyakran főzött egy húsgombócos ételt, amit sokszor ettek a cipészműhelyben, ugyanis nagyon olcsó, és igen laktató. Már csak én neveztem el Cipészek gombócának, de valami nevet adni kellett neki. Íme:
Hozzávalók a gombóchoz:
50 dkg darált hús
1 tojás
4 ek zsemlemorzsa
1 fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
1 tk majoránna
1 ek pirospaprika
Só, bors
Hozzávalók a szafthoz:
2 nagy hagyma felkockázva
2 paprika
2 paradicsom
2 gerezd fokhagyma
2 ek pirospaprika
2 babérlevél
1 csokor petrezselyem
1 tk őrölt kömény
Előbb egy széles lábosban elkészítem a szaftot, majd kis gombócokat formázok bele a húsmasszából. Lefedem, és 20-25 perc alatt készre párolom.
Ha valaki úgy találná, hogy a gombóc meglehetősen hasonlít egy megfőtt fasírtra, a szaft pedig egy lecsós pörkölt szaftra, akkor elárulom, hogy ez nem véletlen. Magunk között csak főtt fasírtként emlegetjük, de az annyira bután hangzik!