A képregény Forza munkája!Az úgy volt, hogy péntek reggel sütöttem két kenyérkét, tettem bele jóféle francia camembert sajtot, vajat, olajbogyót, és retekcsírát. Becsomagoltam a kenyeret, és átugrottam vele a barátaimhoz.
A kenyér még langyos volt amikor elindultam, a camembert pedig jó érett. A metrón ücsörögve éreztem, hogy valaki rettenetesen büdös… Még morogtam is magamban, hogy nekem mindig pont abba a kocsiba kell szállnom, ahol egy ilyen erősen szagló alak utazik. Aztán amikor a mellettem ülő lány felállt, akkor leesett! Én voltam az. Jobban mondva a langyos sajt. De a sajtról senki nem tudott, csak azt érezték, hogy valami nagyon nem stimmel. Velem. Gondolom az egész kocsi fellélegzett, amikor leszálltam a Kálvin téren.
A barátaim vettek egy Nespresso gépet, ami igazi finom espressót főz. Nagyon szeretem a jó kávét, olyannyira, hogy mióta rájöttem, hogy otthon nem tudok igazán jót főzni, azóta nescafét iszunk, na jó, abból a goldot. 🙂 De most asszem itt a megoldás, ugyanis a kávé légmentesen lezárt, egyadagnyi kis patronokban várja, hogy felhasználják, és mindig friss.
Jó kávé, jó társaság, jó ötletek, jó pletykák, és egyszer csak azt veszem észre, hogy két óra van. Péntek két óra. Harminc perc múlva hozza a busz a gyerekeket, nem főzetem semmit, szalad a lakás. Rohanás a buszhoz. Időben odaéretem, kicsit ebédeltünk, eltakarítottam a romokat, és már este is volt.
Estére Meirhez voltunk hivatalosak utó Purim partyra, ahova nagyon szerettem volna főzni valamit, de nem volt időm. Gyorsan összedobtam egy sütit, biztos ami biztos alapon mákot tettem bele Forza kedvéért, és este kilencre ott is voltunk a VII. kerületben.
Mikor megérkeztünk még csak Lois volt ott, aki ígérete ellenére mégsem öltözött vámpírnak, de militaryban jött, és állította, hogy katona jelmez van rajta. Jó, egy kis jóindulattal elhiszem 🙂 Loisra nagyon büszke lehet az édesapja, ugyanis felvásárolta az összes kóser rágcsálnivalót, sőt egy üveg kóser Tokaji Aszút is hozott, amivel rögtön elvette a férjem morgós kedvét.
Házigazdánk rendes zsidóhoz méltóan délután még libatöpörtyűt akart sütni, de este hétkor már sehol nem kapott hájat, így oldalas lett a vége 🙂 Majdnem kóser, mondhatnánk.
Aztán megérkezett Holz, akit én még soha nem láttam, de rögtön a szívembe lopta magát jóféle boraival. Sasára, és Forzára se kellett sokat várni, sőt hoztak egy kis kóser szilvát is, hogy legalább középen álljon a kósersági mérleg nyelve. Na, itt kezdtem magam felettébb jól érezni! Tényleg remek esténk volt.
Csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy aki iPhone-t mutogat a hároméves fiamnak, az vigyázzon, mert a nyafogást is hozzá fogom irányítani, hogy vegyünk egy olyan játékot, minta mi a bácsinak van…
Kettő körül értünk haza, fáradtan, spiccesen. Persze a gyerek másnap reggel is hétkor ébredt, úgyhogy frissen és üdén szórakoztattuk őt egész nap.
Mivel Foza zseniális képregényt csinált az estéből, én jól el is loptam azt. Házigazdánk letiltotta magát a képekről. Vagy szégyell minket, vagy találni kéne neki egy pszihiátert, ugyanis azt hiszi, hogy rettenetesen néz ki. Mindegy, én mégiscsak felteszek róla is egy fotót, nehogy már pont ő maradjon ki!
A kenyér még langyos volt amikor elindultam, a camembert pedig jó érett. A metrón ücsörögve éreztem, hogy valaki rettenetesen büdös… Még morogtam is magamban, hogy nekem mindig pont abba a kocsiba kell szállnom, ahol egy ilyen erősen szagló alak utazik. Aztán amikor a mellettem ülő lány felállt, akkor leesett! Én voltam az. Jobban mondva a langyos sajt. De a sajtról senki nem tudott, csak azt érezték, hogy valami nagyon nem stimmel. Velem. Gondolom az egész kocsi fellélegzett, amikor leszálltam a Kálvin téren.
A barátaim vettek egy Nespresso gépet, ami igazi finom espressót főz. Nagyon szeretem a jó kávét, olyannyira, hogy mióta rájöttem, hogy otthon nem tudok igazán jót főzni, azóta nescafét iszunk, na jó, abból a goldot. 🙂 De most asszem itt a megoldás, ugyanis a kávé légmentesen lezárt, egyadagnyi kis patronokban várja, hogy felhasználják, és mindig friss.
Jó kávé, jó társaság, jó ötletek, jó pletykák, és egyszer csak azt veszem észre, hogy két óra van. Péntek két óra. Harminc perc múlva hozza a busz a gyerekeket, nem főzetem semmit, szalad a lakás. Rohanás a buszhoz. Időben odaéretem, kicsit ebédeltünk, eltakarítottam a romokat, és már este is volt.
Estére Meirhez voltunk hivatalosak utó Purim partyra, ahova nagyon szerettem volna főzni valamit, de nem volt időm. Gyorsan összedobtam egy sütit, biztos ami biztos alapon mákot tettem bele Forza kedvéért, és este kilencre ott is voltunk a VII. kerületben.
Mikor megérkeztünk még csak Lois volt ott, aki ígérete ellenére mégsem öltözött vámpírnak, de militaryban jött, és állította, hogy katona jelmez van rajta. Jó, egy kis jóindulattal elhiszem 🙂 Loisra nagyon büszke lehet az édesapja, ugyanis felvásárolta az összes kóser rágcsálnivalót, sőt egy üveg kóser Tokaji Aszút is hozott, amivel rögtön elvette a férjem morgós kedvét.
Házigazdánk rendes zsidóhoz méltóan délután még libatöpörtyűt akart sütni, de este hétkor már sehol nem kapott hájat, így oldalas lett a vége 🙂 Majdnem kóser, mondhatnánk.
Aztán megérkezett Holz, akit én még soha nem láttam, de rögtön a szívembe lopta magát jóféle boraival. Sasára, és Forzára se kellett sokat várni, sőt hoztak egy kis kóser szilvát is, hogy legalább középen álljon a kósersági mérleg nyelve. Na, itt kezdtem magam felettébb jól érezni! Tényleg remek esténk volt.
Csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy aki iPhone-t mutogat a hároméves fiamnak, az vigyázzon, mert a nyafogást is hozzá fogom irányítani, hogy vegyünk egy olyan játékot, minta mi a bácsinak van…
Kettő körül értünk haza, fáradtan, spiccesen. Persze a gyerek másnap reggel is hétkor ébredt, úgyhogy frissen és üdén szórakoztattuk őt egész nap.
Mivel Foza zseniális képregényt csinált az estéből, én jól el is loptam azt. Házigazdánk letiltotta magát a képekről. Vagy szégyell minket, vagy találni kéne neki egy pszihiátert, ugyanis azt hiszi, hogy rettenetesen néz ki. Mindegy, én mégiscsak felteszek róla is egy fotót, nehogy már pont ő maradjon ki!
Végezetül álljon itt a süti receptje Loisnak, (amivel tűzforrón ültem be a kocsiba, és ketté tört a térdemen) . Legközelebb jobban igyekszem megígérem!
Hozzávalók:
1 bögre darált mák
1 reszelt alma
2 szál reszelt répa
10 dkg felaprított aszalt sárgabarack
1 bögre joghurt
1 bögre liszt
2 tojás
1,5 dl olaj
1 csomag sütőpor
180 fokon tűpróbáig sütöttem. 
Dávid tényleg jelmezben ünnepelt az oviban, mi másnak is öltözhetett volna, mint Thomasnak?
Ha friss élesztőt használunk, akkor a cukorral futtassuk meg a víz egy részében. Ha szárított élesztővel dolgozunk, akkor egyszerűen minden hozzávalót gyúrjunk rugalmas tésztává. Pihentessük egy negyed órát, majd nyújtsuk vékony lappá, és szaggassunk belőle köröket. Tegyünk a közepébe egy csipetnyi reszelt sajtot, egy rozmaring, vagy bazsalikom levelet, és hajtsuk fel a tésztakör három oldalát, hogy „fül” formát kapjunk.
A purim története Eszter (אסתר) könyvében (megila) olvasható, az egyetlen olyan szentírási műben, amelyben nem szerepel Isten neve. Az ünnep történelmi hátterét Eszter könyvéből (Megilát Esztér) ismerhetjük meg, ami leírja, hogy az ie.470-es években Áhásvéros király ( Xerxes) uralkodásának idejében az ámálék népből származó főminiszter Hámán volt, aki el akarta pusztítani a Perzsa Birodalom minden zsidó lakóját.
Itt élt akkoriban a zsidó Mordeháj akinek nevelt lánya Eszter meghiúsította Hámán gonosz tervét és megmentette a zsidókat a pusztulástól. Mordecháj volt az első a történelemben, akit zsidónak neveztek. Azelőtt hébereknek vagy izraelitáknak hívták a zsidókat. Mordecháj, aki nem volt hajlandó leborulni Hámán előtt, Benjámin leszármazottja volt. Benjámin Jákob egyetlen fia, aki nem borult le Hámán őse, Ézsau előtt. A sorsvetéssel megállapított napon (ádár 13) nagyot fordult a kocka és a zsidók fegyverrel a kézben védték meg magukat és számoltak le ellenségeikkel, majd ahogyan Eszter könyvében olvashatjuk: “…a vidéki zsidók, kik nyílt városokban laknak, megülik ádár tizennegyedik napját örömmel, lakomával, ünnepnappal s ajándékokat küldve egymásnak” (IX,19).
Az ünnep megtartásának legjellemzőbb vonása, hogy Purim előestéjén a zsinagógában meghallgatjuk az Eszter-tekercs, közismertebb nevén a Megilá felolvasását. A következő reggelen, Purim napján, a sáchrit istentiszteleten is felolvassák a Megilát. Előírás szerint a nők is meghallgatják, mert nekik ugyancsak részük volt a megmenekülésben, és a történet főhőse is egy nő: Eszter királynő. 
A gyerekek is menjenek el ilyenkor a templomba, hogy teljesítsék ezt a kötelezettséget. Szokás zajongani, kereplőt csörgetni, valahányszor Hámán nevét említik felolvasás közben. Ez abból a bibliai utasításból ered, hogy “töröltessék ki Ámálék neve”, aki az egyiptomi kivonulás után a zsidók első számú ellenségének számított. (Hámán Ámálék családjából származott.)
Legalább két embertársunknak kell adni ajándékot, mely ez esetben lehet pénz is. E fontos előírást bölcseink az alábbi mondatokra alapozzák: “Mint azon napokat, melyekben a zsidók megnyugodtak ellenségeiktől, s azon hónapot mely megváltozott nekik búból örömre, s gyászból ünnepnapra; hogy megüljék azokat lakoma és örömnapnak, ajándékokat küldve egymásnak és adományokat a szegényeknek (mátánot leevjonim)” -Megilát Esztér IX,22.
