Szerző: fuszereslelek

Kategóriák
Egyéb kategória

Nyari teszta cukkinivel, padlizsannal, paradicsommal

Más is van úgy vele, hogy néha eszébe jut valami étel, és csak a hozzávalók körvonalazódnak, de az elkészítés módja sehogy sem akar összeállni?
Cukkini, paradicsom, és padlizsán repkedtek a lelki szemeim előtt, de nem akartam egyszerű ragut, vagy ratatouillet főzni. Aztán rájöttem, hogy tészta lesz az alap. De nem akármilyen, hanem valami olyan, amibe harapni lehet, ami frissen fő, és a saját kezemmel gyúrtam. Várt a hűtőben egy nagy csokor zsálya is, amihez szerintem nagyon illik a vaj, úgyhogy vajat is kellett bele tennem.
Meg is született a könnyű nyári vacsora. Tésztanyújtó gép nélkül is nyugodtan nekiállhat bárki, ugyanis ezt a fajta tésztát nem kell vékonyra nyújtani.
Hozzávalók a tésztához 4 személyre:
2 egész tojás
20 dkg liszt
Jó feszültség levezető egy kis tésztát meggyúrni, de legközelebb 25 fok felett inkább elnapolom a dolgot. A lisztből és a tojásból kemény tésztát gyúrtam, beliszteztem, és egy órát fóliával lefedve pihentettem. Kinyújtottam 3-4 mm vastagra, és 2X2 cm-es kockákra vágtam. A végén a kockák közepét a mutató és a hüvelyk újjam között kilapítottam, és a tésztát lobogó forró, sós vízben kifőztem. A tésztába nem kell só.
Hozzávalók az „öntethez”
1 közepes cukkini
1 közepes padlizsán
50 dkg koktélparadicsom
1 fej fokhagyma
0,5 dl olívaolaj
10 dkg vaj
só, bors, szerecsendió
friss zsálya, vagy rozmaring
10 dkg fekete olajbogyó
2 citrom leve
A cukkinit és a padlizsánt felkockáztam, majd vaj és olívaolaj keverékén kicsit megpirítottam. Összezúztam a fokhagymát, rádobtam a zöldségekre, sóztam, borsoztam, majd rádobtam a félbevágott paradicsomokat is. Reszeltem rá egy kevés szerecsendiót, és elzártam a lángot. Belekevertem a vékony csíkokra vágott zsályát, és az olajbogyót, majd összeforgattam a tésztával. Csak az asztalon nyomtam rá a citromot.

Kategóriák
Egyéb kategória

Erdőbényei Kádárnapok

Az Erdőbényéért Közalapítvány és Erdőbénye Község Önkormányzata várja Önt és kedves családját a kádárok völgyébe, ahol kiváló alapanyagból tradicionális manufaktúrákban készülnek az utánozhatatlan minőségű messze földön híres hordók.
2008. június 28. szombat
10.00: Mesterségek utcájában: Kézműves bemutatók, Kádár bemutató, Kádár- eszköz, termék kiállítás, Hordó gurító verseny, Hordó állító verseny
Művelődési Házban Bessenyei Antal festőművész állandó kiállítása: Kádármesterség régen és ma – szőlőművelő és borászati eszközök, kádárszerszámok kiállítása.
11.00 – a Református templomban Juhász Gábor kortárs festőművész kiállítása
14.00 – Ünnepélyes megnyitó, díjkiosztó (Játszótér Szabadtéri színpad)
15.00 – Színpadi műsor (bábszínház , néptánc, magyar nóta, Vivat Bacchus bordalok, Nyertes Zsuzsa és Gregor Bernadett műsora, Szepsi Lackó Máté Borlovagrend eskütétele)
19.30 – Szabadtéri koncert
21.30 – Utcabál
18.30 – Borász – és kádárbál (jegyek elővételben kaphatók)
Nyitott pincék: Erdőbénye pincészetei kinyitják kapuikat. Pincelátogatás keretében bemutatják a szőlőtermesztés és borkészítés fortélyait, közben finom Tokaji borokat kóstolhatnak.
Illés Pince – Kossuth u. 1
Homonna Pincészet – Hunyadi út
Pince Borozó – Nefelejcs ú. 33
Vivamus Borház és Pincészet – Ady köz 1
Béres Szőlőbirtok és Pincészet – Magita Hotel***

Kategóriák
Egyéb kategória

Szezonja van! Epres sajttorta

Epres sajttortánál aktuálisabb desszertet nehezen tudtam volna készíteni mostanság, ez ugyanis nem földieperből, hanem a fáról szüretelhető társából készült. Csodálatos angol neve van, mulberry. Tényleg gyönyörű a hangzása… Találtam is egy csomó találatot rá a gugliban, és akkor látom, hogy az angolszászok pitét sütnek belőle. De valahogy nem tetszettek a receptek.
Ha fordítva csinálom, és a mulberry szót szeretném magyarra fordítani, akkor viszont kitalálják nekem, hogy szederfa az eperfám! Hogy legyek így okos?
Hát, szederfáról életemben nem hallottam, de kiderült, hogy tájékozatlan vagyok, ugyanis a Magyar Néprajzi lexikon szerint eperfa a Tiszántúlon, de szederfa a Dunántúlon.
Leszaladtam a térre, és szedtem fél kiló epret. Pár dolog megvilágosodott előttem, miközben szüreteltem a gyümölcsöt:
Bármit teszek, a kezem úgy fog kinézni, mint óvodás koromban.
Az eper potyog, puha, és nyomot hagy. Igen, az ember homlokán is.
Csak fekete ruházatban érdemes nekikezdeni a projektnek.
Nem mondom, hogy húzzon gumicsizmát, aki eperszedésre adja a fejét, de a strandpapucs határozottan rossz választás, ugyanis a fa alja tele van eperrel, ami könnyen begurul lábújjhegyen állás közben a papucsba, és elég nehéz a sorokról lesikálni.
Ha valaki ennek ellenére nekiáll a sütésnek, nem fog csalódni az eredményben, megígérem.
Hozzávalók:
50 dkg eper
25 dkg túró
1 tojás
2 doboz Philadelphia sajtkrém
1 citrom héja és leve
3 lap zselatin
2+1+2 ek cukor
2 dl tejszín
20 dkg liszt
9 dkg vaj
2 ek jéghideg víz
A lisztet a kockákra vágott vajjal, és 1 ek cukorral a késes robotgépbe tettem, és az egészet betettem egy órára a mélyhűtőbe. Mikor kivettem, gyorsan összedolgoztam a géppel, és hozzáadtam a jéghideg vizet. Gyorsan becsomagoltam fóliába, és betettem a hűtőbe egy órára. Kinyújtottam 3-4 mm vastag körré, akkorává, hogy a piteforma oldalát is eltakarja, és belefektettem egy kilisztezett piteformába. Sütőpapírt fektettem a közepébe, teleszórtam babbal (más hüvelyes is jó) és 180 fokra előmelegített sütőben 10 percig sütöttem.
Kiborítottam belőle a babot, és megtöltöttem a túróval, amit elkevertem két ek cukorral, és egy tojással. Rászórtam 30 dekányi megmosott epret, és visszatoltam a sütőbe negyed órára.
Hagytam teljesen kihűlni.
Közben a maradék epret összetörtem, hozzáadtam 2 ek cukrot, a citrom héját, és levét, és pár percig forraltam. Leszűrtem, és át is passzíroztam egy szűrőn. A lébe beáztattam a zselatinlapokat, majd addig melegítettem, amíg felolvadt.
Kemény habbá vertem a tejszínhabot, összekevertem a sajtkémekkel, és óvatosan hozzácsurgattam a lehűlt, de még folyékony eperlét. Nem kevertem homogén állagúra, csak úgy márványosan hagytam. Külön nem cukroztam.
Ráhalmoztam a pitére, és két órára behűtöttem.
Leírva sokkal bonyolultabb, mint elkészíteni.

Kategóriák
Egyéb kategória

Sólet

sólet logo kicsi.jpg

Sólet minden szombaton? Igen,ha szombat, akkor sólet, ha nem is mindig. Minden zsidónak meg van a saját „legjobb” sólet receptje, én sem vagyok ezzel másképp. Persze a sóleten is lehet vitázni, milyen bab is kell bele, van-e benne pirospaprika, libacombbal, vagy marhahússal készüljön, kell-e bele fokhagyma, és csupa ilyen életbevágó kérdés. Magáról a szombati étkezésről írtam már egy hosszabb posztot, úgyhogy a szombatfogadást most nem részletezem külön.
Én mindig péntek reggel kezdem el sütni az enyémet, nagyon alacsony hőmérsékleten, és így is tartom egészen szombat délig, amikor kikanalazzuk az utolsó babszemeket is a lábasról. Ha nem várok sok vendéget, akkor egy zománcozott öntöttvas lábasban főzöm, ha több embert várok, akkor a római tálamat, és a vas lábost is betolom a sütőbe. Ez a recept hatalmas mennyiség, 2 edénybe szokott beleférni, de ha jönnek péntek este és szombaton is vendégek, akkor bizony elfogy.
Ízlés kérdése, de szerintem minél több hús van benne, annál jobb. Nem kenyérrel esszük, hanem kaláccsal, vagyis a chalah-val, amiről minden pénteken négyet sütök.
Mi használunk fehér gyöngybabot, és nagy szemű tarkababot is. Teszek bele természetesen gerslit, füstölt libacombot, csirke mellett, füstölt marhát, ha sikerül vennem kövér marhaszegyet, akkor azt is, de ami elmaradhatatlan, az a velős csont. Ha teszünk bele egy jó nagy csontot, akkor kifő előle annyi enyv, hogy nem kell a sóletbe liszt, magától is besűrűsödik, sokkal jobb ízű lesz.
Hozzávalók:
0,5 kg gyöngybab (apró fehér bab)
0,5 kg nagy szemű tarkabab
20-30 dkg gersli
2 nagy fej hagyma
1,5 dl libazsír
2 libacomb
2 db 20cm-es marha velős csont
1 kg füstölt marhaszegy felkockázva, vagy 1 kg kövér, nyers marhaszegy félbe vágva
2-3 babérlevél
só, egész bors
6-10 gerezd fokhagyma összezúzva
6 tojás
A tarkababot egész éjjel hidegvízbe áztatom, de a fehér gyöngybabot csak egy órára áztatom, közvetlen a főzés előtt.
A libazsíron megfonnyasztom a hagymát, rászórok egy sornyi tarkababot, majd gyöngybabot, és egy marék gerslit. Ráteszem az egyik velős csontot, és a marhát. Erre megint rétegzem a babokat, és a gerslit. Hozzáadom az összezúzott fokhagymát is, és a babérlevelet. Megint velős csont következik, és a maradék marhahús. A tetejére szórom a maradék babot, és ráteszem a liba combokat. Felöntöm annyi vízzel amennyi elfedi, beleteszem a nagyon alaposan megmosott tojásokat, lefedem, és benyomom a sütőbe. Ha van libaleves, akkor az is mehet bele víz helyett.
Kevergetni nem szabad, csak rázogatni, de ha mindössze nyolcvan-száz fokon sütögetjük, akkor estig hozzá se kell nyúlni, elég háromfelé megnézni, nem kell-e pótolni a folyadékot.
Ha nincs a sütőben hely, a sólet jó lassan főve is, de finom kuktában is. Szerintem még mindig inkább főzzük, mint liszttel babfőzelékké alacsonyítsuk. 🙂
Annak aki még nem próálta, ajánlom, hogy próbálja ki egyszer kaláccsal is. Egészen más! Kóser szombatot, sabbat shalom!

 

Kategóriák
Egyéb kategória

Újkrumpli borsóval

Ez a recept a mai HOT! újságban.
De egy másik isteni újkrumpli tippem is van.

Kategóriák
Egyéb kategória

Gyermekkor, eperfa Erdőbényén

Tegnap a kisfiam nem volt óvodában, mert előző este volt egy kicsi hőemelkedése. Másnap itthon tartottam, de rettenetesen unatkozott, és kutya baja volt már természetesen. Mikor kisütött a nap, lementünk sétálni, és akkor egyszer csak megéreztem egy illatot.
Hirtelen nem tudtam mi az, de rögtön visszarepültem az időben húsz-huszonöt évet. A boldog, gondtalan gyermekévek érzése átjárta a testemet. Forgattam a fejem, de nem sikerült beazonosítani mi is lehet az.
Aztán pár méterrel arrébb megláttam.
Apró lila foltok a földön, és felette az eperfa!
Istenem, ezer éve nem éreztem ezt az édeskés, mégis kicsit cefreszagú gyümölcsöt. Annyira vidéki dolog ez, hogy Budapesten fel se ismertem. Valahogy nem odaillő. Pedig ott van, nem is egy fa, hanem legalább húsz, a József Attila téren, a szobor környékén. Igaz, valamilyen nemesített fajta, lelógó ágakkal, de ugyanazt a gyümölcsöt termi, amit az „igaziak”. Talán még pálinkás hordó is készül belőle ötven év múlva, ha kivágják majd…
Erdőbényén nagyanyámnak is volt egy eperfája a kertben. Mindig lila volt a kezem az epertől, pedig nem is szerettem annyira, hiszen ott volt a csodálatos ropogós cseresznye is, a meggy, és a sárgabarack. Mégis, miután felébresztett az első harangzúgás, mindig ettem pár szemet.
Talán az erdőbényeiknek fel sem tűnik, hogy mennyit harangoznak a falujukban, és azt milyen hosszan teszik. Két templom is jut az 1500 emberre, és olyan a harangzúgás, mintha versenyeznének, melyik a jobb? A református, vagy a katolikus? Nekem a katolikus hangja egyébként sokkal jobban tetszik, igazi szépen szóló harang. Itt pesten ritkán harangoznak, azt is rövid ideig teszik, és különben is olyan hatalmas a zaj, hogy alig hallatszik el párszáz méterre. De ott fel lehet rá ébredni, és ha mégis sikerül visszaaludni, akkor egy óra múlva megismétlik 🙂
És a csend! Éjjel akkora csend van, hogy hallani lehet. Hangos a csend. Aki soha nem tapasztalt ilyet, az biztosan azt hiszi, hogy viccelek, pedig nem. Néha felugat egy kutya, és az ugatás végigvonul a falun. Napközben meg kukorékoltak a kakasok, és párszor robbantottak a bányában. Attól féltem kislányként, nem értettem a dolgot, tartottam tőle, hogy beszakad a föld az egész falu alatt, eltűnnek a macskaköves utcák, a virágzó gesztenyefák, illatos eperfák.
Az iskolában tanultunk is az eperfáról, hogy a pesti gyerek is megtudja, azért ültették az udvarra a régiek, mert nagy a vízigénye, elszívja a fölösleges nedvességet a ház falaitól. És persze a disznók is nagyon szeretik. Se a gyerekeket, se az eperfa pálinkáshordót, se az eperpálinkát nem említették.
Mutattam Dávidnak, és lelkes volt. Felemelve ő is eléri a gyümölcsöt, és hamar rájött, hogy a legfeketébb a legédesebb, megfogja a kezét, a nyelvét, a száját. Igazi gyerekcsemege, én is gyerek lehettem tőle egy pillanatra.

Kategóriák
Egyéb kategória

Borjú fűszeres kenyérmorzsában

Gordon „f-word” Ramsay receptjét fél éve próbáltuk először, és azóta többször ismételtük. Az eredeti fehér lepényhalból készült, de szerdán Budapesten nem árultak olyan halat, amit emberi fogyasztásra alkalmasnak találtam volna.
A csirke unalmas, a bárány drága, maradt a borjúkaraj. Ujjnyi vastag szeletekre vágattam a hentessel, és egy éjszakára bepácoltam. Bedörzsöltem borssal, fokhagymával, citrom reszelt héjával, rányomtam fél citrom levét, és bekentem vékonyan olívaolajjal. Zsírpapírba csomagolva pihentettem felhasználásig.
Másnap összeturmixoltam:
egy csokor bazsalikomot
egy ág rozmaring leveleit
6-7 nagy zsályalevelet
két marék rukolát
4 gerezd fokhagymát
1 dl olívaolajat
borsot
Késes robotgépben apróra vágtam fél szikkadt bagettet, és összekevertem a pesztóval.
Szárazon felforrósítottam egy vastag fenekű serpenyőt, közben letörölgettem a pácot a húsról, és 1,5-1,5 perc alatt pár csepp olívaolajon megsütöttem mindkét oldalát. Ne süssük túl, az a borjú halála! Ráhalmoztam a fűszeres kenyérmorzsát, és grill alá toltam öt percre.
Köretként csak valami zöldsalátát ajánlok hozzá, citrommal, olajjal.

Kategóriák
Egyéb kategória

Mézes sárgarépa saláta

Egy valamiben megegyezik a férjem, és a fiam ízlése, mégpedig a sárgarépa iránti gyűlöletben. Főve egyik sem hajlandó, még csak megkóstolni sem, én meg tényleg nem értem, hogy mi lehet a probléma, egy húslevesbe főtt répával? De most komolyan.
Lényegtelen információ, de leírom, hogy a sárgarépa csak a XVI. század óta narancssárga, előtte egyszerű „répaszínű” volt. Akkoriban a holland növénynemesítők így akartak a holland király kedvében járni, hogy holland narancssárgára színezték a növényt. És milyen jól tették, tele is lett karotinnal 🙂
Dávid új fejlődési szakaszba lépett, elkezdett hazudni. Láttam erről egy filmet, hogy ez mennyire fontos készsége az embernek, és csak akkor tudjuk igazán elsajátítani, amikor már tudjuk azt, hogy a másik nem tud arról, ami a gondolatainkban zajlik. Ez olyan három, és négy éves kor között tudatosul teljesen, és innen kezdve füllentések tarkítják mindnyájunk életét. Egy éve még nem lehetett bújócskázni a fiammal, mert elbújt, aztán arra a hangos kérdésre, hogy vajon merre lehet ez a Dávidka, rögtön előszaladt, és közölte, hogy itt vagyok 🙂
Akár negyed órát is képes arról mesélni, hogy ő bizony annyira szereti a sárgarépát, hogy egyedül megevett egy egész tállal az oviban, sőt még részletezi is, aztán levonja a konklúziót, miszerint másnap úgy fog ébredni, hogy nagyon jól fütyül. Akkor éppen nem, de reggel már biztosan így lesz, akárki meglássa. Ha véletlen szaván fogom, megpucolok egy répát, akkor jaj anyaaaa! felkiáltással elrágcsálja a felét, és a többit nem kéri. Persze főve ő sem kóstolja meg, hiszen apja fia.
Úgyhogy nekünk marad a saláta. Ez egy zsidó recept, és egyszer nagy meglepetésemre valaki mondta, hogy ez benne van az egyik magyar szakácskönyvíró könyvében (talán F. Nagy Angéla?), de nekem nem sikerült találkoznom vele, viszont már nagyanyám is ismeri.
Natúr húsokhoz a legjobb, de én csak úgy is szeretem.
Hozzávalók:
0,5 kg sárgarépa
1 nagy fej hagyma
5-6 ek méz
1 csokor kapor
A sárgarépát nagylyukú reszelőn lereszeltem, hozzákevertem az apróra vágott hagymát, kaprot és mézet.

Kategóriák
Egyéb kategória

Häagen-Dazs, mert kell egy kis kényeztetés

Bár az első Häagen-Dazs fagyizó már jó féléve megnyitott Budapesten is, a hivatalos sajtóbemutató csak tegnap este volt a New York palotában, kóstolóval egybekötve. Ez annyit jelent, hogy fagyit vacsoráztunk pezsgővel. Meg tudnám szokni. 🙂
Sajnos a málna sorbet nem volt a kóstolandók között, pedig az a kedvencem. Számomra az a mintapéldánya annak, hogy milyennek is kéne lennie egy jeges édességnek. Nincs benne cukor, nincs benne víz, nincs benne adalékanyag, csak a málna, az intenzív málna íz.
Kóstoltunk, vaníliát, Belga csokit, krémes epret, Bailey’s-t, és Cookies & Cream-t. Én ezekből eddig csak a Belga csokit próbáltam, most is az lett a nyerő, de miután bekanalaztuk az ötféle finomságot, fel lettünk szólítva, hogy a pultnál még egy csomó ízt kipróbálhatunk, fáradjunk oda. Hát, jó, ha muszáj, én igazán nem vagyok semmi jónak az elrontója! Így történt, hogy eltüntettünk még egy Dulce de Leche-t, és egy Macadamia Nut Brittle-t is.
A Dulce de Leche egy nagyon édes, karamell öntettel rétegzett gyönyör. Mondták is, hogy a Häagen-Dazs célközönsége a tudatos, luxusra vágyó nő. A tudatossal teljesen egyetértek, bevallom, vágyok is a luxusra, és hát igen, nő is vagyok. Úgyhogy ezt nekem találták ki.
Különben tényleg a nők azok, akik képesek egy kanál fagyit percekig forgatni a szájukban lehunyt szemmel, én pl. nagyon is el tudnám képzelni, hogy a kádban, habok között fagyizzak. De csak zuhanyzónk van, szerencsére. 🙂
Úgy hallottam, hogy készül a cég egy új fagylaltozó nyitására, valahol a belvárosban, aminek nagyon örülök, mert a mostani üzlet az Aréna plázában annyira kiesik mindenből, hogy elmondani nem lehet!
A Häagen-Dazs céget, (mint szinte minden jót a világon 🙂 , egy zsidó házaspár alapította Bronxban, név szerint: Reuben és Rose Mattus. Ennek megfelelően az Amerikában gyártott Häagen-Dazs kóser, és nagy valószínűséggel a Franciaországból hozzánk érkező is az, de ezt még megpróbálom pontosan kideríteni.
És hogy miért ez a neve? Nem, nem azért, amit Forza barátom is megírt a blogjában. Egyébként azt a szösszenetet Ónodi Eszter is felolvasta az este során, tehát valódi Urban Legend.
A név maga valójában nem is jelent semmit, de van egy olyan játéka, hogy mindenki asszociál róla valamire. Ezt használták ki az alapítók is, őket például a dán legelőkre emlékeztette, és arra, hogy a dánok mennyire rendesek voltak a zsidókkal a II. világháborúban.
A dánok egyébként nem is használnak ummlautot. És hát, nem is dázs-nak kéne ejteni, de lássuk be, egy magyar csak jobban tudja, hogy mi a helyes kiejtési módja a z és az s betűknek. Ugye?
Azt még megjegyzem, hogy első pillanatra megdöbben az ember, amikor azt látja kiírva, hogy egy gombóc 600Ft, minden további 400. Nos, az az igazság, hogy az egy gombóc az kettő hatalmas, és ebben a fagyiban nincs se levegő, se hozzáadott víz, úgyhogy elég tömény. Kell egy kis luxus mindenkinek!

Kategóriák
Egyéb kategória

Túrógombóc vörösboros eperöntettel

A túrógombóc mindenki kedvence. Én is imádom a túrógombócot, és viszonylag gyakran főzök is. Néha csak egyszerűen, a tejbegrízt keverve össze a túróval, de ha előre tudom, hogy túrógombóc lesz, akkor hagyományos módon készítem, mert úgy jobban szeretjük.
Most éppen eperöntettel készült, de szoktam vaníliaöntettel, vaníliafagyival, és prézlivel is. Szeretem mandulába, vagy durvára darált, pirított dióba, mogyoróba forgatni, valahogy kellemes kontrasztot alkot a puha túróval.
Hozzávalók:
50 dkg tehéntúró
3 tojás szétválasztva
12 dkg búzadara (a durumbúza darája sokkal jobb erre a célra, mint a sima)
3 ek cukor
1 csipet só
10 dkg szárazon megpirított mandula
50 dkg eper
1,5 vörösbor
1 kk fahéj
1/2 citrom reszelt héja
A grízt összekeverem a cukorral, a túróval, sóval, és a tojások sárgájával. Egy éjszakára hűtőbe teszem pihenni. Másnap keményre verem a habot, és óvatosan a túrós masszához keverem. diónyi gombócokat formálok belőle, és forró, de nem nagylángon lobogó, enyhén sós vízben kifőzőm. Nem szabad egyszerre túl sokat a vízbe tenni, mert nagyon lehűti azt. miután feljött a víz színére, még egy percig főzőm, és kiszedem. Beleforgatom a mandulaforgácsba.
Közben a megtisztított epret negyedekre vágom, és a fahéjjal, citromhéjával addig főzöm, amíg besűrűsödik. Ráöntöm a bort, és újra besűrítem. Szerintem cukor nem kell hozzá, de ez ízlés kérdése. Télen készíthető eper helyett lekvárból is.