Kategóriák
Egyéb kategória

Croissant

Március közepéig egészen biztos voltam benne, hogy leveles vajastésztát én soha nem fogok sütni, írtam is róla valahol, hogy mindig van a mélyhűtőmben egy dobozzal. Hiszen minek is vacakolnék vele egy napot, amikor tökéletes minőségben készíti a „tésztaipar”, mindössze 200 forint körüli áron. Meg különben is, annyira nem vagyok oda a croissant-ért, bár nem mondom, hogy nem szeretem, de ha félévente eszek egyet, akkor az bőven elég. (A Dunaprakban példának okáért tökéletesen készítik, érdemes megkóstolni egy jó kis tejeskávé kíséretében)
Aztán Zsuzska közreadta ezt. Kész voltam. Először arra gondoltam, hogy én aztán soha! Aztán meg arra, hogy persze hogy nekem is ki kell próbálnom, hiszen a poszt majdnem egyenlő egy felhívással. Vártam a kedvező pillanatot, amikor lesz egy teljes ráérő napom, de csak nem jött el. Közben a tészta egyre nagyobbra dagadt a gondolataim között, és már aludni sem tudtam a gondolatától. Na jó, ez írói túlzás, nagyon jókat aludtam, de mégis… És akkor egyszer csak arra ébredtem, hogy eljött a nagy nap!
Forrásom nekem is a Szakácsok könyve volt, de sokat segített Zsuzska írása is, pl. a tejpor pótlására, ami nekem se volt itthon. Az eredmény majdnem tökéletesnek mondható, gyönyörű levegősre, könnyűre sült, úgyhogy az állagával semmi problémám nincs, sőt, jobb lett, mint vártam. Nekem az íze lett egy kicsit más, mint amit vártam, azt hittem jobban érzem majd a vaj finomságát, hiszen a bolti tészta nem valódi vajjal készül, én pedig nem használok margarint. Legközelebb (mert lesz folytatás, ebben biztos vagyok), megveszem a legdrágább vajat, hátha akkor olyan lesz az eredmény mint álmaimban, ha már ennyi munka van vele, azon a pár forinton ne múljon.
Hozzávalók 24 darabhoz:
60 dkg rétesliszt
12 g friss vagy 7 g szárított élesztő
12 g só
75 g porcukor
35 g igen puha vaj
5 dl tej
0,5 dl tejszín
325 g hideg vaj
A megkenéshez:
2 tojás
1 tojássárgája
A tejszínt öntsük a tejhez, majd óvatosan, nehogy leégjen, forraljuk be, amíg kb 1,5 dl sűrű tej nem lesz. (Köszi Zsuzska még egyszer!) Hagyjuk szobahőmérsékletűre hűlni. Innentől egy az egyben a könyv utasításait követtem, be is másolom ide:
Oldjuk fel az élesztőt a tejszínes tej kétharmadában.
Szitáljuk a lisztet egy mély tálba. Kever­jük bele a sót, a cukrot, a puha vajat, és a feloldott élesztőt. Gyúrjuk össze. Ha a tészta túl kemény, adjuk hozzá a megmaradt vizet. Takarjuk le folpackkal, és szobahőmérsékleten pihentessük a tésztát 1-1,5 óráig.
Amikor a tészta a kétszeresére kelt, vegyük ki a tálból, dagasszuk át, majd tegyük vissza. A tálat takarjuk le folpackkal, és hűtőben pihentessük a lésztát 1—1,5 óra hosszat.
Vegyük ki a tálból, ismét dagasszuk át, megint takarjuk le, és 30 percre tegyük a mélyhűtőbe.
Vegyük ki a tésztát a mélyhűtőből. A kemény vajat addig gyúrjuk, amíg meglágyul.
Belisztezett munkalapon nyújtsuk a tésztát olyan tégla lappá, amely háromszor olyan hosszú, mint széles.
A vajat helyezzük a tészta alsó szélére, és tenyerünkkel addig nyomkodjuk, a téglalap kétharmadát befedjük vele.
Hajtogassuk úgy a tésztát, hogy először a vajazatlan felső harmadát hajtjuk le, majd erre kerül az alsó harmada. A hajtogatott tésztát csomagoljuk folpackba. Pihentessük 30 percig a mélyhűtőben, majd 1 óráig a hűtőben.
Nyújtsuk ki a tésztát ugyanolyan téglalappá, mint az előbb, és kenjük rá a vaj megmaradt részét. Ugyanúgy hajtogassuk háromba, azután csomagoljuk folpackba. Pihentessük 30 percig a mélyhűtőben, majd 1 óráig a hűtőben.
Lisztezzük be a munkalapot, és nyújtsuk ki a tésztát 3 mm vastagságúra. Éles késsel vágjunk belőle 20 cm-es magasságú, 12 cm-es alapú háromszögeket.
A formázáshoz tegyünk magunk elé a háromszöget úgy, hogy a talpa legyen felénk, csavarjuk fel, majd a végeit hajtsuk be, hogy kifliformát kapjunk. A croissant-okat tegyük egymástól 5 centire egy sütőpapírral kibélelt tepsire. Szobahőmérsékleten kelesszük 1 ½ -2 órát.
Melegítsük elő a sütőt 230 °C-ra (gáz: 8-as fokozat). Üssük a tojásokat és a tojássárgáját egy tálba, sózzuk meg, és verjük fel. Kenjük meg a croissant-okal, majd tegyük a sütőbe, és csök­kentsük a hőmérsékletet 190 °C-ra (gáz: 5-ös fokozat). Süssük 20 percig. Ekkor vegyük ki, és rácsra rakva hagyjuk kihűlni őket. Na jó, legyen langyos.
Én egyszerűen fahéjas cukorral, és mazsolával töltöttem.

Kategóriák
Egyéb kategória

Rolling Stones: Shine a light

Tegnap este voltam olyan szerencsés, hogy megnézhettem az új Martin Scorsese által rendezett Rolling Stones koncertfilmet a Shine a light-ot.
Két szóban: hűű, meg háá!
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy engem nem nehéz egy Stones filmmel elkápráztatni, de ez annyira jó volt, hogy éreztem a gyomromban azt a szorítást, amit tiniként, amikor először utaztam Bécsbe a fiúk koncertjére.
A film vicces is volt egyben, és látványos is, igazi rock ‘n roll, és igazi blues. Valódi dög!
Szerintem kötelező. Mától játsszák a mozik.
Nem tudom kinek kell szólnom, de nagyon szeretnék Mick Jaggerrel táncolni. Köszönöm!

Kategóriák
Egyéb kategória

Borhoz zene

A zene hatással van arra, hogy mennyire ízlik valakinek egy adott bor. Persze ezt brit tudósok állapították meg, mégis ki más vizsgála ilyesmit?! A tanulmányt szerdán hozták nyílvánosságra, nekem kapóra is jött, készültem ugyanis egy koncertfilmre, és már előre tudtam, hogy mivel fogunk koccintani, ha hazaérkeztünk.
A Rolling Stones, vagy Jimmi Hendrix kiváló társa lehet egy pohárnyi Cabernet Sauvignon-nak, operarajongóknak pedig egy 2006-os Syrah bor ajánlható. A tudósok szerint ugyanis a különböző műfajú zenék az agy különböző területeire hatnak, és így a dallamokhoz alkalmazkodva ízlelik az emberek a bort. Például ha valaki a Carmina Buranát hallgatja, miközben Cabernet Sauvignon-t kortyol, a bor élvezete 60 százalékkal nagyobb lesz, mintha csendben iszogatnánk. (Azért ebben a 60%-ban nem lennék annyira biztos, de 10%-ot én is megszavazok az ügynek.)
Az alapötlet egyébként egy chilei borásztól származik, aki gregorián énekeket szokott lejátszani abban a pincében, ahol a bor készül.
Íme néhány borfajta, és azok a zenék, amelyeket a brit tudósok ajánlanak a borokhoz:
Cabernet Sauvignon:
All Along the Watchtower: Jimi Hendrix
Honky Tonk Woman: Rolling Stones
Live and Let Die: Paul McCcartney
Won’t Get Fooled Again: The Who
Chardonnay:
Atomic: Blondie
Rock DJ: Robbie Williams
What’s Love Got to do With It: Tina Turner
Spinning Around: Kylie Minogue.
Syrah:
Puccini: Nessun Dorma
Orinoco Flow: Enya
Chariots of Fire: Vangelis
Canon: Johann Pachelbel
Merlot:
Sitting On The Dock Of The Bay: Otis Redding
Easy: Lionel Ritchie
Over The Rainbow: Eva Cassidy
Heartbeats: Jose Gonzales
Azt hiszem a merlot inkább kihagyom ezek után. Egészségünkre!
A cikket itt olvastam, de száraz szamorodnihoz persze nem ajánlanak semmit. Na mindegy is, az én kutásaim alapján kellemesebb az este, ha szamorodni kortyolgatása közben Norah Jones, Rolling Stones, James Blunt, vagy Deep Purple szól. 🙂

Kategóriák
Egyéb kategória

A libanoni konyha

Soha nem felejtem el az első alkalmat, amikor libanoni vacsorán vehettem részt. 20 éves voltam, és egy hideg göteborgi estén az egyik olasz barátnőm kapott meghívást egy libanoni családhoz, ahová engem is magával vitt.
Nyolcan voltunk mindössze, de olyan érzésem volt, mintha száz főre készült volna a háziasszony, akinek iker kisfiai mellé iker kislányok rejtőztek a pocakjában.
Mezzékkel kezdtük, majd salátákkal, vagy ötféle bárány és csirkeétellel folytattuk. Volt négyféle olajbogyó, míg én előtte csak a zöldet és a feketét ismertem, volt csicseriborsó, három féle lencse, bab, egy csomó savanyúság, olajok, fűszerek, sajtok, kenyerek, gyümölcsök, és zöldségek.
Sőt, kaptunk bort is, és sört is, és akkor hallottam először olyan muszlim országról, ahol bizony szeretik az alkoholt. Boldogság volt az este minden perce, még akkor is, ha hétkor ültünk asztalhoz, és fél kettőkor még csak a süteménynél tartottunk.
Bár az összes étel különleges volt, végig az járt az eszemben, hogy ezeket a magyarok is szívesen megennék. Ezt azóta is tartom, szerintem a legkönnyebben szerethető, leghamarabb megszokható arab-mediterrán konyha, az a libanoni.
A libanoniak fő étkezése a vacsora, amit kicsi előétel falatkákkal, mezzével kezdenek, ezt követi a bárány, birka, csirke, vagy hal, persze ez is rendkívül színesen, gusztusosan elkészítve, majd sütemény, valami ital, esetleg kávé következik.
Rengeteg gránátalmát esznek, amit én különösen kedvelek, isteniek a kézzel gyúrt sajtjaik, az olajbogyóik, és a csicseriborsó ételeik. Egyszerre több mártogatni való is helyet kap az asztalon, van, amikor csak hummusz, de van amikor többféle babpüré, olajbogyópüré, lencsepüré is. Lapos, libanoni kenyérrel, vagy zöldségféleékkel mártogatnak, és nem ritkán maguknak fűszerezik utó az ételüket római köménnyel, borssal, fahéjjal, korianderrel, vagy zöldfűszerekkel. Gyakran használnak szezámmagot, sáfrányt, pisztáciát, fenyőmagot, diót.
Milliónyi szárított gyümölcsöt, és zöldséget tartanak, és többféle olajat.
Örültem is nagyon a múlt héten, mikor Forza meglepett egy libanoni szakácskönyvvel. Receptek még következnek.

Kategóriák
Egyéb kategória

Szarvas ragu

Vendégeket vártam péntekre, és nagyon szerettem volna szép birkát venni. A hét folyamán végigjártam az összes bevált hentest, ahol valaha is kaptam normálisnak mondható birkát, de most nem volt szerencsém. A recepten nem tudtam változtatni, ugyanis „megrendelésre” főztem, méghozzá libanoni ételeket. (Ezekről majd később.)
Már teljesen lemondtam a dologról, amikor a Lehel piacon a hentesnél, a marhahúsok között észrevettem egy nagydarab gyönyörű szarvast. Persze, ha valami szép szarvast kerestem volna, gondolom csak birkát találtam volna!
Annyira szép volt, friss, nem utolsósorban megfizethető (2400Ft/kg), hogy rögtön le is csaptam egy szimpatikus kétkilós darabra.
Ettől kezdve az égiekre bíztam magam, ugyanis két dolgot nem tudtam:
Milyen lesz a szarvas, ha libanoni recept szerint készítem el?
Megeszik-e a vendégeim a vadhúst?
Nos, szerencsére a vendégek megették, és szerintem nagyon finom lett. A vadnak is van valamilyen erőteljes hús íze, ami bár más mint a birkáé, mégis karakteres, és finom lett a végeredmény.
Muszáj leírnom azt is, mennyire átvágják az embereket a Lehelen a „magosnál”. (Talán Kristály kft, de ma megyek a piacra, majd ellenőrzöm) A pucolt pisztácia 5900Ft/kg, a fenyőmag pedig 6000Ft. Nem is vásárol az ember belőle kilószám, én is mindössze 10-10 dekányit kértem. Mondanom se kell, nem digitális mérlegen mérik az árut, hanem hagyományos, régi fajtán, arra is csak mozgás közben pillant oda az eladó. A piacon van ellenőrző digitális mérleg, ami a tíz dekának számolt pisztáciát 8,5 dekának, a fenyőmagot pedig 9 dekányinak mutatta. Persze itthon is ellenőriztem, és ugyanezt az eredményt kaptam. Tíz, és tizenöt százalékot loptak el tőlem! 🙁
És akkor következzen a recept:
1,5 kg szarvas comb
2 fej hagyma
2 szem paradicsom megpucolva, nagyon apróra vágva
5 gerezd fokhagyma
2 kk római kömény
1/2 kk őrölt szegfűszeg
1/2 kk őrölt szerecsendió
1 kk őrölt fahéj
1 kk őrölt bors
1 kk oregánó

10 dkg (éjszakára beáztatott) pisztácia
A hagymát az olívaolajon megdinszteltem, majd a só kivételével beleszórtam a fűszereket. Rádobtam az apróra vágott húst, nagy lángon pár percig kevergettem, amíg a hús kívülről kifehéredik. Ekkor lefedtem, és betoltam a sütőbe 100 fokra, ahol egy órát pároltam. Beleöntöttem a paradicsomot, megsóztam, majd visszatoltam még 20 percre. Vaj puha lett.
Tálalásnál megszórtam a pisztáciával, és kuszkusszal tálaltam.
Finom lett volna rizzsel, a tetején pedig dióval, vagy mandulával is.

Kategóriák
Egyéb kategória

Mit nekem GTA IV ?!

Végre egy játék valódi gasztró örüléteknek. Majdnem ilyen jó a GTA IV is, de azért ez egy kicsit jobb, legyünk őszinték! 🙂

Kategóriák
Egyéb kategória

Lőrinciek, segítséget kérek!

Van két kedves családi fotóm, az egyiket már feltettem régebben, a másik nem kapcsolódik a főzés fogalmához, ezért csak most publikálom. Arra lennék kíváncsi, hogy van-e valakinek hasonló fényképe?
A fotóst keresném ugyanis, talán még él, talán még őrzi a negatívokat a zseniális fényképeiről. A kép az 1960-as évek elején készülhetett Lőrincen, Budapesten. Nem ismerős esetleg ez a stílus? Vagy akkoriban több ilyen remek fényképész volt? Lehet, hogy csak egy lelkes amatőr volt az elkövető, de egy próbát akkor is megér!
Azért merek csak bízni a szerencsémben, mert tegnap előtt a belvárosban sétálva, láttam, hogy valaki lomtalanítás alkalmával kidobott több ezer negatívot, köztük régieket is, szépen papírtasakban felcímkézve. Nem volt kedvem megállni ott guberálni, pedig biztosan sok jó kép lett volna köztük, régen ugyanis tudtak még portrét készíteni. Ez valahogy mára feledés homályába merült. Kár érte!
Valaki?

Kategóriák
Egyéb kategória

Csirkecomb serpenyőben

Azt szeretem az ilyen receptekben, hogy erősen emlékeztetnek a csülök pékné módjára elkészített változatához, vagyis össze kell dobni, majd a sütőben magára hagyni, és a végén bezsebelni az elismerést.
Kaptunk két gyönyörű, nem mellesleg kóser csirkecombot, volt itthon egy kilónyi sárgarépám még a tavalyiból, pedig már itt az új, kezdeni kellett azzal is valamit.
Aztán ígértem, hogy lesz turbolyás recept. A fotón nem látszik, pedig ebben az ételben bizony benne van egy nagy csokor turbolya. Olvastam ugyanis, hogy a sárgarépa íze harmonizál a turbolya ízével. Valóban. Sőt, én tettem bele pár szem borókát, és azt se bántam meg.
A recept két személyre szól.
Hozzávalók:
2 egész csirkecomb
3 közepes hagyma
4 nagy sárgarépa (kb. 50 dkg)
1 csokor turbolya (ha éppen szezonja van)
3 ek olívaolaj
só, bors
1 ek szójaszósz
4 szem boróka bogyó
2 kk koriander mag (mert imádom 🙂
1 felaprított chili
A hagymát karikákra vágtam, a répát pedig gyalun csíkokra metéltem. Olíva olajon kicsit megpirítottam, beledobtam a fűszereket, elzártam a gázt, majd belekevertem a felaprított turbolyát. Rátettem az előre besózott csirkecombot, rálocsoltam a szójaszószt. Letakartam alufóliával, majd sütőben megsütöttem. Nekem most külföldről szerzett, nem tápos csirke lévén ez viszonylag hosszú időt vett igénybe, több mint egy órát, de a sima bolti csirke hamarabb átsül! Levettem róla a fóliát, majd a finom, fűszeres répás szafttal locsolgattam még 20 percig.
Nagyon kellemes, kicsit csípős, édeskés köret lett a répából, aminek az illata a csirkecombot is átjárta.

Kategóriák
Egyéb kategória

A Migros szépen csomagol

Nem tartozom azok közé a szerencsések közé, akik bármit ehettek eddig, amit a Migros forgalmaz. Eddig mindig csak nyál csorgatva néztem a gyönyörű csomagolást, különösen a hús, és a tészták tetszenek. Svájcban tudnak valamit!
Mindez arról jutott eszembe, hogy minap sétálgattunk az egyik hipermarketben, és elmentem egy zacskós levest gyártó cég polca mellett, amin mindenféle száraz szósz por sorakozott, szép csomagolásban. Persze nem Migros, de komolyan hívogató fotók.
Húsz éve még őszintén hittem, hogy ezek az ételek biztosan valami mennyei csemegék, hiszen annyira gusztusosak. Aztán itt is el kezdték árulni, és hamar rá kellett döbbennem a csomagolás fontosságára. Barátnőm Angliában minden héten rendel bio zöldségeket. A zöldség mindig tiszta sár (szerinte direkt összesarazzák :-), de még azt is gyönyörű fedeles vesszőkosárban szállítják ki, amit a következő alkalommal visszacserélnek.

Vannak akik még 2008-ban se hiszik el, hogy mennyire sokat számít, pedig nem igaz, hogy a jó cégnek nem kell cégér!

Kategóriák
Egyéb kategória

Citromos gríz süti

Nagyon könnyű, nagyon finom, és nagyon citromos. Munka sincs sok vele, egyedül arra kell figyelni, hogy az ember előre tudjon tervezni vele, mert a tésztának egy éjszakát pihenni kell a hűtőben, hogy a grízszemek megszívhassák magukat nedvességgel, különben a süti kiszáradt császármorzsa szerű lesz. (Igen, onnan tudom, hogy csináltam már így is 🙂
Van egy viszonylag magas falú üveg piteformám, abban szeretem a legjobban sütni, mert ha abból kifordítom, akkor szép fényes a teteje. Ha másban sütöm, akkor egyszerűen nem fordítom meg.
Hozzávalók:
2 bögre gríz (búzadara) Egy bögre=0,25l
5 tojás szétválasztva
2 bögre cukor
15 dkg vaj megolvasztva
2 citrom leve, és héja
1 csomag sütőpor
A tojások sárgáját habverővel fehéredésig keverem a cukor felével. Belenyomom a citromok levét, majd hozzákeverem a megolvasztott vajat is. Pár percig még keverem, majd beleöntöm a grízt, belereszelem a citrom héját. Éjszakára a hűtőben pihentetem.
Másnap beleöntöm a maradék cukor felével elkevert sütőport, és alaposan elkeverem.
Közben kemény habot verek a tojásfehérjékből a cukorral, majd óvatosan, hogy a hab ne törjön, beleforgatom a masszába.
Kivajazott, kilisztezett formába öntöm, és 180 fokra előmelegített sütőben megsütöm. Nekem 40 perc alatt sült meg, de a tűpróba elengedhetetlen.
Mielőtt megvágom, még meglocsolom egy kevés porcukorral elkevert citromlével a tetejét.