Március közepéig egészen biztos voltam benne, hogy leveles vajastésztát én soha nem fogok sütni, írtam is róla valahol, hogy mindig van a mélyhűtőmben egy dobozzal. Hiszen minek is vacakolnék vele egy napot, amikor tökéletes minőségben készíti a „tésztaipar”, mindössze 200 forint körüli áron. Meg különben is, annyira nem vagyok oda a croissant-ért, bár nem mondom, hogy nem szeretem, de ha félévente eszek egyet, akkor az bőven elég. (A Dunaprakban példának okáért tökéletesen készítik, érdemes megkóstolni egy jó kis tejeskávé kíséretében)
Aztán Zsuzska közreadta ezt. Kész voltam. Először arra gondoltam, hogy én aztán soha! Aztán meg arra, hogy persze hogy nekem is ki kell próbálnom, hiszen a poszt majdnem egyenlő egy felhívással. Vártam a kedvező pillanatot, amikor lesz egy teljes ráérő napom, de csak nem jött el. Közben a tészta egyre nagyobbra dagadt a gondolataim között, és már aludni sem tudtam a gondolatától. Na jó, ez írói túlzás, nagyon jókat aludtam, de mégis… És akkor egyszer csak arra ébredtem, hogy eljött a nagy nap!
Forrásom nekem is a Szakácsok könyve volt, de sokat segített Zsuzska írása is, pl. a tejpor pótlására, ami nekem se volt itthon. Az eredmény majdnem tökéletesnek mondható, gyönyörű levegősre, könnyűre sült, úgyhogy az állagával semmi problémám nincs, sőt, jobb lett, mint vártam. Nekem az íze lett egy kicsit más, mint amit vártam, azt hittem jobban érzem majd a vaj finomságát, hiszen a bolti tészta nem valódi vajjal készül, én pedig nem használok margarint. Legközelebb (mert lesz folytatás, ebben biztos vagyok), megveszem a legdrágább vajat, hátha akkor olyan lesz az eredmény mint álmaimban, ha már ennyi munka van vele, azon a pár forinton ne múljon.
Hozzávalók 24 darabhoz:
60 dkg rétesliszt
12 g friss vagy 7 g szárított élesztő
12 g só
75 g porcukor
35 g igen puha vaj
5 dl tej
0,5 dl tejszín
325 g hideg vaj
A megkenéshez:
2 tojás
1 tojássárgája
A tejszínt öntsük a tejhez, majd óvatosan, nehogy leégjen, forraljuk be, amíg kb 1,5 dl sűrű tej nem lesz. (Köszi Zsuzska még egyszer!) Hagyjuk szobahőmérsékletűre hűlni. Innentől egy az egyben a könyv utasításait követtem, be is másolom ide:
Oldjuk fel az élesztőt a tejszínes tej kétharmadában.
Szitáljuk a lisztet egy mély tálba. Keverjük bele a sót, a cukrot, a puha vajat, és a feloldott élesztőt. Gyúrjuk össze. Ha a tészta túl kemény, adjuk hozzá a megmaradt vizet. Takarjuk le folpackkal, és szobahőmérsékleten pihentessük a tésztát 1-1,5 óráig.
Amikor a tészta a kétszeresére kelt, vegyük ki a tálból, dagasszuk át, majd tegyük vissza. A tálat takarjuk le folpackkal, és hűtőben pihentessük a lésztát 1—1,5 óra hosszat.
Vegyük ki a tálból, ismét dagasszuk át, megint takarjuk le, és 30 percre tegyük a mélyhűtőbe.
Vegyük ki a tésztát a mélyhűtőből. A kemény vajat addig gyúrjuk, amíg meglágyul.
Belisztezett munkalapon nyújtsuk a tésztát olyan tégla lappá, amely háromszor olyan hosszú, mint széles.
A vajat helyezzük a tészta alsó szélére, és tenyerünkkel addig nyomkodjuk, a téglalap kétharmadát befedjük vele.
Hajtogassuk úgy a tésztát, hogy először a vajazatlan felső harmadát hajtjuk le, majd erre kerül az alsó harmada. A hajtogatott tésztát csomagoljuk folpackba. Pihentessük 30 percig a mélyhűtőben, majd 1 óráig a hűtőben.
Nyújtsuk ki a tésztát ugyanolyan téglalappá, mint az előbb, és kenjük rá a vaj megmaradt részét. Ugyanúgy hajtogassuk háromba, azután csomagoljuk folpackba. Pihentessük 30 percig a mélyhűtőben, majd 1 óráig a hűtőben.
Lisztezzük be a munkalapot, és nyújtsuk ki a tésztát 3 mm vastagságúra. Éles késsel vágjunk belőle 20 cm-es magasságú, 12 cm-es alapú háromszögeket.
A formázáshoz tegyünk magunk elé a háromszöget úgy, hogy a talpa legyen felénk, csavarjuk fel, majd a végeit hajtsuk be, hogy kifliformát kapjunk. A croissant-okat tegyük egymástól 5 centire egy sütőpapírral kibélelt tepsire. Szobahőmérsékleten kelesszük 1 ½ -2 órát.
Melegítsük elő a sütőt 230 °C-ra (gáz: 8-as fokozat). Üssük a tojásokat és a tojássárgáját egy tálba, sózzuk meg, és verjük fel. Kenjük meg a croissant-okal, majd tegyük a sütőbe, és csökkentsük a hőmérsékletet 190 °C-ra (gáz: 5-ös fokozat). Süssük 20 percig. Ekkor vegyük ki, és rácsra rakva hagyjuk kihűlni őket. Na jó, legyen langyos.
Én egyszerűen fahéjas cukorral, és mazsolával töltöttem.
Szerző: fuszereslelek
Rolling Stones: Shine a light
Két szóban: hűű, meg háá!
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy engem nem nehéz egy Stones filmmel elkápráztatni, de ez annyira jó volt, hogy éreztem a gyomromban azt a szorítást, amit tiniként, amikor először utaztam Bécsbe a fiúk koncertjére.
A film vicces is volt egyben, és látványos is, igazi rock ‘n roll, és igazi blues. Valódi dög!
Szerintem kötelező. Mától játsszák a mozik.
Nem tudom kinek kell szólnom, de nagyon szeretnék Mick Jaggerrel táncolni. Köszönöm!
Borhoz zene

A Rolling Stones, vagy Jimmi Hendrix kiváló társa lehet egy pohárnyi Cabernet Sauvignon-nak, operarajongóknak pedig egy 2006-os Syrah bor ajánlható. A tudósok szerint ugyanis a különböző műfajú zenék az agy különböző területeire hatnak, és így a dallamokhoz alkalmazkodva ízlelik az emberek a bort. Például ha valaki a Carmina Buranát hallgatja, miközben Cabernet Sauvignon-t kortyol, a bor élvezete 60 százalékkal nagyobb lesz, mintha csendben iszogatnánk. (Azért ebben a 60%-ban nem lennék annyira biztos, de 10%-ot én is megszavazok az ügynek.)
Az alapötlet egyébként egy chilei borásztól származik, aki gregorián énekeket szokott lejátszani abban a pincében, ahol a bor készül.
Íme néhány borfajta, és azok a zenék, amelyeket a brit tudósok ajánlanak a borokhoz:
Cabernet Sauvignon:
All Along the Watchtower: Jimi Hendrix
Honky Tonk Woman: Rolling Stones
Live and Let Die: Paul McCcartney
Won’t Get Fooled Again: The Who
Chardonnay:
Atomic: Blondie
Rock DJ: Robbie Williams
What’s Love Got to do With It: Tina Turner
Spinning Around: Kylie Minogue.
Syrah:
Puccini: Nessun Dorma
Orinoco Flow: Enya
Chariots of Fire: Vangelis
Canon: Johann Pachelbel
Merlot:
Sitting On The Dock Of The Bay: Otis Redding
Easy: Lionel Ritchie
Over The Rainbow: Eva Cassidy
Heartbeats: Jose Gonzales
Azt hiszem a merlot inkább kihagyom ezek után. Egészségünkre!
A libanoni konyha

Nyolcan voltunk mindössze, de olyan érzésem volt, mintha száz főre készült volna a háziasszony, akinek iker kisfiai mellé iker kislányok rejtőztek a pocakjában.
Mezzékkel kezdtük, majd salátákkal, vagy ötféle bárány és csirkeétellel folytattuk. Volt négyféle olajbogyó, míg én előtte csak a zöldet és a feketét ismertem, volt csicseriborsó, három féle lencse, bab, egy csomó savanyúság, olajok, fűszerek, sajtok, kenyerek, gyümölcsök, és zöldségek.
Sőt, kaptunk bort is, és sört is, és akkor hallottam először olyan muszlim országról, ahol bizony szeretik az alkoholt. Boldogság volt az este minden perce, még akkor is, ha hétkor ültünk asztalhoz, és fél kettőkor még csak a süteménynél tartottunk.
Bár az összes étel különleges volt, végig az járt az eszemben, hogy ezeket a magyarok is szívesen megennék. Ezt azóta is tartom, szerintem a legkönnyebben szerethető, leghamarabb megszokható arab-mediterrán konyha, az a libanoni.
A libanoniak fő étkezése a vacsora, amit kicsi előétel falatkákkal, mezzével kezdenek, ezt követi a bárány, birka, csirke, vagy hal, persze ez is rendkívül színesen, gusztusosan elkészítve, majd sütemény, valami ital, esetleg kávé következik.
Rengeteg gránátalmát esznek, amit én különösen kedvelek, isteniek a kézzel gyúrt sajtjaik, az olajbogyóik, és a csicseriborsó ételeik. Egyszerre több mártogatni való is helyet kap az asztalon, van, amikor csak hummusz, de van amikor többféle babpüré, olajbogyópüré, lencsepüré is. Lapos, libanoni kenyérrel, vagy zöldségféleékkel mártogatnak, és nem ritkán maguknak fűszerezik utó az ételüket római köménnyel, borssal, fahéjjal, korianderrel, vagy zöldfűszerekkel. Gyakran használnak szezámmagot, sáfrányt, pisztáciát, fenyőmagot, diót.
Milliónyi szárított gyümölcsöt, és zöldséget tartanak, és többféle olajat.
Örültem is nagyon a múlt héten, mikor Forza meglepett egy libanoni szakácskönyvvel. Receptek még következnek.
Szarvas ragu

Már teljesen lemondtam a dologról, amikor a Lehel piacon a hentesnél, a marhahúsok között észrevettem egy nagydarab gyönyörű szarvast. Persze, ha valami szép szarvast kerestem volna, gondolom csak birkát találtam volna!
Annyira szép volt, friss, nem utolsósorban megfizethető (2400Ft/kg), hogy rögtön le is csaptam egy szimpatikus kétkilós darabra.
Ettől kezdve az égiekre bíztam magam, ugyanis két dolgot nem tudtam:
Milyen lesz a szarvas, ha libanoni recept szerint készítem el?
Megeszik-e a vendégeim a vadhúst?
Nos, szerencsére a vendégek megették, és szerintem nagyon finom lett. A vadnak is van valamilyen erőteljes hús íze, ami bár más mint a birkáé, mégis karakteres, és finom lett a végeredmény.
Muszáj leírnom azt is, mennyire átvágják az embereket a Lehelen a „magosnál”. (Talán Kristály kft, de ma megyek a piacra, majd ellenőrzöm) A pucolt pisztácia 5900Ft/kg, a fenyőmag pedig 6000Ft. Nem is vásárol az ember belőle kilószám, én is mindössze 10-10 dekányit kértem. Mondanom se kell, nem digitális mérlegen mérik az árut, hanem hagyományos, régi fajtán, arra is csak mozgás közben pillant oda az eladó. A piacon van ellenőrző digitális mérleg, ami a tíz dekának számolt pisztáciát 8,5 dekának, a fenyőmagot pedig 9 dekányinak mutatta. Persze itthon is ellenőriztem, és ugyanezt az eredményt kaptam. Tíz, és tizenöt százalékot loptak el tőlem! 🙁
És akkor következzen a recept:
1,5 kg szarvas comb
2 fej hagyma
2 szem paradicsom megpucolva, nagyon apróra vágva
5 gerezd fokhagyma
2 kk római kömény
1/2 kk őrölt szegfűszeg
1/2 kk őrölt szerecsendió
1 kk őrölt fahéj
1 kk őrölt bors
1 kk oregánó
só
10 dkg (éjszakára beáztatott) pisztácia
A hagymát az olívaolajon megdinszteltem, majd a só kivételével beleszórtam a fűszereket. Rádobtam az apróra vágott húst, nagy lángon pár percig kevergettem, amíg a hús kívülről kifehéredik. Ekkor lefedtem, és betoltam a sütőbe 100 fokra, ahol egy órát pároltam. Beleöntöttem a paradicsomot, megsóztam, majd visszatoltam még 20 percre. Vaj puha lett.
Tálalásnál megszórtam a pisztáciával, és kuszkusszal tálaltam.
Finom lett volna rizzsel, a tetején pedig dióval, vagy mandulával is.

Mit nekem GTA IV ?!
Lőrinciek, segítséget kérek!


Csirkecomb serpenyőben

Kaptunk két gyönyörű, nem mellesleg kóser csirkecombot, volt itthon egy kilónyi sárgarépám még a tavalyiból, pedig már itt az új, kezdeni kellett azzal is valamit.
Aztán ígértem, hogy lesz turbolyás recept. A fotón nem látszik, pedig ebben az ételben bizony benne van egy nagy csokor turbolya. Olvastam ugyanis, hogy a sárgarépa íze harmonizál a turbolya ízével. Valóban. Sőt, én tettem bele pár szem borókát, és azt se bántam meg.
A recept két személyre szól.
Hozzávalók:
2 egész csirkecomb
3 közepes hagyma
4 nagy sárgarépa (kb. 50 dkg)
1 csokor turbolya (ha éppen szezonja van)
3 ek olívaolaj
só, bors
1 ek szójaszósz
4 szem boróka bogyó
2 kk koriander mag (mert imádom 🙂
1 felaprított chili
A hagymát karikákra vágtam, a répát pedig gyalun csíkokra metéltem. Olíva olajon kicsit megpirítottam, beledobtam a fűszereket, elzártam a gázt, majd belekevertem a felaprított turbolyát. Rátettem az előre besózott csirkecombot, rálocsoltam a szójaszószt. Letakartam alufóliával, majd sütőben megsütöttem. Nekem most külföldről szerzett, nem tápos csirke lévén ez viszonylag hosszú időt vett igénybe, több mint egy órát, de a sima bolti csirke hamarabb átsül! Levettem róla a fóliát, majd a finom, fűszeres répás szafttal locsolgattam még 20 percig.
Nagyon kellemes, kicsit csípős, édeskés köret lett a répából, aminek az illata a csirkecombot is átjárta.

A Migros szépen csomagol
Nem tartozom azok közé a szerencsések közé, akik bármit ehettek eddig, amit a Migros forgalmaz. Eddig mindig csak nyál csorgatva néztem a gyönyörű csomagolást, különösen a hús, és a tészták tetszenek. Svájcban tudnak valamit!
Mindez arról jutott eszembe, hogy minap sétálgattunk az egyik hipermarketben, és elmentem egy zacskós levest gyártó cég polca mellett, amin mindenféle száraz szósz por sorakozott, szép csomagolásban. Persze nem Migros, de komolyan hívogató fotók.
Húsz éve még őszintén hittem, hogy ezek az ételek biztosan valami mennyei csemegék, hiszen annyira gusztusosak. Aztán itt is el kezdték árulni, és hamar rá kellett döbbennem a csomagolás fontosságára. Barátnőm Angliában minden héten rendel bio zöldségeket. A zöldség mindig tiszta sár (szerinte direkt összesarazzák :-), de még azt is gyönyörű fedeles vesszőkosárban szállítják ki, amit a következő alkalommal visszacserélnek.
Vannak akik még 2008-ban se hiszik el, hogy mennyire sokat számít, pedig nem igaz, hogy a jó cégnek nem kell cégér!
Citromos gríz süti
Nagyon könnyű, nagyon finom, és nagyon citromos. Munka sincs sok vele, egyedül arra kell figyelni, hogy az ember előre tudjon tervezni vele, mert a tésztának egy éjszakát pihenni kell a hűtőben, hogy a grízszemek megszívhassák magukat nedvességgel, különben a süti kiszáradt császármorzsa szerű lesz. (Igen, onnan tudom, hogy csináltam már így is 🙂
Van egy viszonylag magas falú üveg piteformám, abban szeretem a legjobban sütni, mert ha abból kifordítom, akkor szép fényes a teteje. Ha másban sütöm, akkor egyszerűen nem fordítom meg.
Hozzávalók:
2 bögre gríz (búzadara) Egy bögre=0,25l
5 tojás szétválasztva
2 bögre cukor
15 dkg vaj megolvasztva
2 citrom leve, és héja
1 csomag sütőpor
A tojások sárgáját habverővel fehéredésig keverem a cukor felével. Belenyomom a citromok levét, majd hozzákeverem a megolvasztott vajat is. Pár percig még keverem, majd beleöntöm a grízt, belereszelem a citrom héját. Éjszakára a hűtőben pihentetem.
Másnap beleöntöm a maradék cukor felével elkevert sütőport, és alaposan elkeverem.
Közben kemény habot verek a tojásfehérjékből a cukorral, majd óvatosan, hogy a hab ne törjön, beleforgatom a masszába.
Kivajazott, kilisztezett formába öntöm, és 180 fokra előmelegített sütőben megsütöm. Nekem 40 perc alatt sült meg, de a tűpróba elengedhetetlen.
Mielőtt megvágom, még meglocsolom egy kevés porcukorral elkevert citromlével a tetejét.