A Tea for one szerzőjétől, Vonsachsen -től kaptam ezt a nagyon kedves web-kettes ajándékot, miszerit a blogom excellent. 🙂 Nagyon szépen köszönöm a megtiszteltetést! Vonsachsen ahogy olvasom, Göteborgban él, ahol én is éltem egy évig. Elő is törtek az emlékek rendesen Svédországról is, és a jó kis dániai hétvégékről is…
Tegnap délelőtt megesett a nagy brunch. Gyerekekkel együtt 70-en voltunk, és annyi, de annyi étel volt, hogy el sem hittem! Mindenki nagyon kitett magáért, azt hiszem lesz mit reprodukálnom a közeljövőben! Én fonott kenyerekkel készültem, ennek a receptje következik. A brunch-ról később, de muszáj megemlítenem, hogy régen éreztem magam ennyire jól, többször kellett elmondanom, hogy sajnos már nem tudom megkóstolni, de aztán mindig összeszedtem magam. 10-től fél 3-ig tulajdonképpen folyamatosan ettünk, és nagyon köszönöm a barátaimnak akik eljöttek, sütöttek, főztek.1 csokor új sárgarépa
2 fej hagyma
2 kk egész koriandermag
1 kk kömény
só, bors
olívaolaj
A kenyérhez a száraz hozzávalókat elkevertem egymással, majd beleöntöttem a vizet, és géppel 20 percig dagasztottam. Lágy tésztát kaptam, amit fóliával letakarva kétszeresére kelesztettem. Közben elkészítettem a tölteléket. A répát krumpli pucolóval hosszú csíkokra metéltem, a hagymát karikákra vágtam. Olajat öntöttem egy serpenyőbe, beleszórtam a hagymát, a répát, sóztam, borsoztam, rádobtam a koriandert, addig pirítottam, amíg éppen annyira megpuhult, hogy hajlékony lett a répa, de még roppanós. Hagytam kihűlni.
Lisztezett deszkára borítottam, a megkelt tésztát, és ketté osztottam. Kézzel téglalap formára nyújtottam, olyan könnyen húzható volt, mint a lángos tészta. A hosszanti átlója mentén, középen felhalmoztam a tölteléket, majd a tészta kimaradt részét pizza vágóval 3-4 cm szélesen felvágtam. Úgy fontam, hogy egyet balról, egyet jobbról hajtottam középre, a két végét pedig előbb behajtottam. A másik tésztával is ugyanígy tettem.
Előremelegített sütőben 180 fokon, légkeveréses programon sütöttem.
Nincs mit tenni, itt a spárga szezon. Be is vásároltam a piacon, a zöld spárgát ugyanis nagyon szeretem. Gondoltam, egyszerűen hús nélkül készítek valami vega vacsorát, esetleg iszunk hozzá egy pohár száraz szamorodnit, vagy valami könnyű rozét, és mennyire jó lesz nekünk.20 dkg parasztsonka (jó zsíros)
20 dkg fehérpecsenye
1/2 üveg kapribogyó
bors
1 hagyma apróra vágva
2 ek zsemlemorzsa
1 ek ecetes torma
A sonkát és a húst ledaráltam, majd összekevertem a többi hozzávalóval. Mivel a sonka nagyon sós, így só nem kellett bele. Diónyi gombócokat formáztam belőle, majd előre, szárazon felhevített serpenyőbe dobtam őket. Olajat nem tettem alá, az elég mennyiségben sült ki a gombócból.
Közben a spárga végét levágtam. Szerencsém volt, ugyanis annyira zsenge volt a spárga, hogy nem kellett még a végét se megpucolni. Félbetörtem őket, olívaolajra dobtam a serpenyőbe, sóztam, borsoztam. Pár perc után rányomtam a citrom levét, belereszeltem a héját, majd beleszórtam a kaprit is. Mielőtt elzártam a gázt, ráöntöttem a tejszínt. A gombócokkal tálaltam, citromkarikákkal, amit még külön a húsgombóchoz ettünk.
Kritika: te, ez nagyon finom volt. Ilyen gombóc legyen máskor is
Ez a mi kedvenc gyors vacsoránk. Most gorgonzolával készült, de csináltam már mindenféle sajtból. Egyszerű sűrű palacsinta tészta, kevés szódabikarbónával, forró serpenyőben sütve.
Ma délután a Civil Rádióban jártam, ahol Hajós Veronika beszélgetett Szántó András gasztronómussal, és jó magammal. Az adás holnap hallgatható meg Budapesten az FM98-on, vagy interneten a bal alsó ikonra kattintva 13.30-tól.
Heuréka! Valaki kitalálta!
Írhatnám azt is, hogy más ötlete, ingyen adom 🙂
Aki szokott csokoládé forgácsot gyártani (én szoktam), az tudja, hogy igazából nem egy bonyolult dolog, de mégis pepecseléssel, idővel, maszatolással jár, ráadásul a forgács nem tárolható, mert összetörik, összeolvad.
Épp ezért jó lenne néha elő kapni pont annyit, amennyire szükségünk van, de ez lehetetlen. Japánban erre is megtalálták a megoldást. Hegyezhető csokoládé ceruza. Mindig csak annyit kell elforgácsolni, amennyire szükség van, kezdő, gyakorlatlan háziasszonyok is tökéletes eredményt érhetnek el vele, éééés szép.
Valaki nem gyártana Magyarországon is valami hasonlót? Persze nem bevonó masszából ám!
Ezt a tortát pont egy hónapja sütöttem, de valamiért eddig még nem került fel a blogra, most épp itt az ideje. Tegnap úgy is gyönyörű körtéket láttam a piacon, és gondolom pár napig még lehet kapni belőlük, aztán eltűnik egy időre, hogy ősszel újra felbukkanjon.