(A képen nem egy tipikus magyar konyha látható sajnos, de az elrendezése, és mérete hasonló.)
Arra gondoltam, hogy ha legalább tízen küldenétek fotókat a konyhátokról, akkor abból lehetne egy jó kis „magyar konyha posztot” készíteni, meglátjuk a ti konyhátok mennyire fele meg a kutatásnak. Ha van kedvetek, küldjétek el emailben, nagyon örülnék neki!
A tegnapi posztban ígértem, hogy megosztom a kutatást a konyhával kapcsolatban.
Svédországban régi hagyomány, hogy a konyhatervezést, lakástervezést tudományos kutatások alapján végzik: az ötvenes években a svéd kormány kezdeményezésére létrejött egy szervezet, amely az emberek szokásait vizsgálta a konyhában, majd ennek alapján különböző tanácsokat adott a konyhabútor gyártóknak. A kutatás hagyományát az IKEA is folytatja. A cég 1968-ban dobta piacra az első konyhabútor rendszerét, amit komoly kutatómunka előzött meg.
Mióta az IKEA hatalmas multinacionális céggé nőtte ki magát, azóta a helyi adottságokat is figyelembe veszik a tervezésnél. A mostani konyhabútor váltásnál is készült ilyen kutatás, amelyből kiderült milyen is a tipikus magyar konyha: 6-10 négyzetméteres, egyben étkező is, a bútor színe pedig vanília, fehér vagy wenge. A magyarok az L alakú elrendezést szeretik egyelőre, de úgy tűnik, hamarosan a lineáris lesz a kedvenc.
Kedvenc maradékfelhasználós receptem ez, ami az idők során nagyon átalakult, vagyis egyre több csili került bele. Lassan húsz éve, a barátnőm bekerült egy osztrák parasztcsaládba, és ott született meg a kisfia is. Olyan két éves lehetett, amikor kitalálta, hogy ő bizony semmilyen húst nem hajlandó megenni. Persze mindenki aggódott, de leginkább az osztrák nagyi, mert gyerek hús nélkül nem nőhet fel, mire leérettségizik meg kell ennie egy disznót, és 12 tucat tyúkot legalább.
Minden évben arra vágyok, hogy a hó fogságába essek, persze meghatározott, jó körülmények között. Mondjuk épp Erdőbényén legyünk, és vasárnap hajnalra akkora hó essen, hogy az ajtót se tudjuk kinyitni, és csak egy hét múlva jussanak el oda is a hókotrók. Legyen tele a kamra, és forró legyen mindkét cserépkályha!
Mit tennétek, ha az élet megajándékozna benneteket egy sabbatical yearrel?
Gondoltam, jófej felesége leszek a férjemnek, és mire hazajön, főzök valami férfiaknak való vacsorát, valami olyat, amitől elégedetten dől hátra, és eszébe jut az a tésztás reklám. Meg aztán én is vágytam valami csípősre, nyilván a január az oka.
Vadhúst főzni mifelénk a férfi dolga. Ha vadász lenne, ő lőtte volna, és én főzném, de nem vadász. Így legalább annyi megmarad neki, hogy ő főzi meg. Vagy ha ez nem is igaz, akkor legalább komoly elképzelései vannak arról, hogy milyennek is kell lennie a végeredménynek, és ez miként érhető el.
Oké, az első napokban elbuktam az újévi fogadalmam, miszerint csak hetente kétszer eszem húst. Azzal magyaráz(kod)om, hogy január van, és elég szegényes a zöldség kínálat, de legalábbis jóval drágább, mint júliusban.
Mashup!
Még karácsony előtt töltöttünk el egy szuper pihentető hétvégét a