Málnás citromtorta

Tündériek voltak a gyerekek! Először a répamesét adták elő, és a fiam volt a répa 🙂 Ez a répához fűződő viszonya miatt elég mulatságos volt számunka, de nagyon jól tudta mondani a szerepét: És húzták a répát, húzták a répát, de a répa nem mozdult! A végén aztán jól kirántották őt a helyéről, és csiklandozó mozdulatokkal megették a pocakját. Aztán hárman elmondtak egy cicás-komondoros versikét, és én annyira büszke voltam! Minden gyerek kapott egy oklevelet, amiben az egész évi fejlődését taglalták pontról pontra. Ennek a tanulsága az számomra, hogy az oviban egy másik Dávid tartózkodik mint itthon. Mindig visszapakolja a játékait a helyére, és megosztja azt másokkal? Szépen gyurmázik, munkája tiszta? Rendesen imádkozik ebéd előtt? Na jó, a héber betüket itthon is keni vágja.
Azt írták egyébként az oklevélre, hogy ő a csoport mesemondója, fantasztikus mesélő. Mégiscsak ő lehet az, mert erről ráismerek.
Bár Bea és Nóri a két óvó néni nem olvassa a blogomat, el kell mondanom, hogy a világ legjobb kiscsoportos óvó nénijei ők, és mindenki nagyon szerencsés, akinek a csemetéire ők felügyelnek. Egyébként a bölcsis kiscsoportos Judittal is ugyanígy voltunk, imádtuk. Jövőre Esztert teszteljük, vagy ő tesztel minket?
Hozzávalók a citromtortához:
A piskótához:
3 tojás
3 ek cukor
3 ek liszt
A krémhez:
3 dl tej
3 dl tejszín
2 citrom leve
1 citrom héja
4 ek kukoricaliszt
6 ek cukor
3 tojás sárgája
20 dkg málna
A habhoz:
3 dl tejszín
1 ek cukor
20 dkg málna
A piskótához kettéválasztottam a tojásokat, a fehérjét kemény habbá veretem, a cukrot fehéredésig kevertem, majd óvatosan összekevertem a sárgát a habbal, és kanalanként beledolgoztam a lisztet. Előmelegített sütőben 180 fokon 20 perc alatt megsütöttem.
A citromkrémhez felforraltam az előre elkevert krém hozzávalókat a málna kivételével. Hagytam besűrűsödni, és amikor kihűlt, belekevertem a málnát.
Ráöntöttem a piskótára, tálalásnál pedig tejszínhabbal, és friss málnával díszítettem. Behűtve a legfinomabb. Nagyon könnyű, citromos nyári sütemény.
Málna fagyi
Úgyhogy vettem jó sok Philadelphia sajtkrémet, annak már alapból megvan a sűrűsége is, és zsírtartalma is, és nekiláttam. Isteni lett, de azt nem állítom, hogy kalóriaszegény.
Hozzávalók:
3 doboz Philadelphia, vagy valami hasonló sajtkrém
2 dl tejszín
6 ek cukor
30+10 dkg málna
0,5 citrom leve
0,5 dl málnalikőr (el is maradhat)
A sajtkrémet összekevertem a cukor felével, és a 30 dkg málna átpasszírozott levével. Most csak a levét tettem bele, de általában csak összetöröm a gyümölcsöt, és mehet bele az egész. Belenyomtam a citromot is.
Kemény habbá vertem a tejszínt a maradék cukorral és óvatosan összekevertem a likőrrel. Kanalanként kevertem a sajtkrémhez, majd a végén beleforgattam a megmaradt 10 dkg málnát is. Fagylaltgépben készítettem el a gép leírása szerint.
Ha nincs gépünk, töltsük dobozba, és 40 percenkét keverjük át.
Más is van úgy vele, hogy néha eszébe jut valami étel, és csak a hozzávalók körvonalazódnak, de az elkészítés módja sehogy sem akar összeállni?
Cukkini, paradicsom, és padlizsán repkedtek a lelki szemeim előtt, de nem akartam egyszerű ragut, vagy ratatouillet főzni. Aztán rájöttem, hogy tészta lesz az alap. De nem akármilyen, hanem valami olyan, amibe harapni lehet, ami frissen fő, és a saját kezemmel gyúrtam. Várt a hűtőben egy nagy csokor zsálya is, amihez szerintem nagyon illik a vaj, úgyhogy vajat is kellett bele tennem.
Meg is született a könnyű nyári vacsora. Tésztanyújtó gép nélkül is nyugodtan nekiállhat bárki, ugyanis ezt a fajta tésztát nem kell vékonyra nyújtani.
Hozzávalók a tésztához 4 személyre:
2 egész tojás
20 dkg liszt
Jó feszültség levezető egy kis tésztát meggyúrni, de legközelebb 25 fok felett inkább elnapolom a dolgot. A lisztből és a tojásból kemény tésztát gyúrtam, beliszteztem, és egy órát fóliával lefedve pihentettem. Kinyújtottam 3-4 mm vastagra, és 2X2 cm-es kockákra vágtam. A végén a kockák közepét a mutató és a hüvelyk újjam között kilapítottam, és a tésztát lobogó forró, sós vízben kifőztem. A tésztába nem kell só.
Hozzávalók az “öntethez”
1 közepes cukkini
1 közepes padlizsán
50 dkg koktélparadicsom
1 fej fokhagyma
0,5 dl olívaolaj
10 dkg vaj
só, bors, szerecsendió
friss zsálya, vagy rozmaring
10 dkg fekete olajbogyó
2 citrom leve
A cukkinit és a padlizsánt felkockáztam, majd vaj és olívaolaj keverékén kicsit megpirítottam. Összezúztam a fokhagymát, rádobtam a zöldségekre, sóztam, borsoztam, majd rádobtam a félbevágott paradicsomokat is. Reszeltem rá egy kevés szerecsendiót, és elzártam a lángot. Belekevertem a vékony csíkokra vágott zsályát, és az olajbogyót, majd összeforgattam a tésztával. Csak az asztalon nyomtam rá a citromot.
Erdőbényei Kádárnapok

2008. június 28. szombat
10.00: Mesterségek utcájában: Kézműves bemutatók, Kádár bemutató, Kádár- eszköz, termék kiállítás, Hordó gurító verseny, Hordó állító verseny
Művelődési Házban Bessenyei Antal festőművész állandó kiállítása: Kádármesterség régen és ma – szőlőművelő és borászati eszközök, kádárszerszámok kiállítása.
11.00 – a Református templomban Juhász Gábor kortárs festőművész kiállítása
14.00 – Ünnepélyes megnyitó, díjkiosztó (Játszótér Szabadtéri színpad)
15.00 – Színpadi műsor (bábszínház , néptánc, magyar nóta, Vivat Bacchus bordalok, Nyertes Zsuzsa és Gregor Bernadett műsora, Szepsi Lackó Máté Borlovagrend eskütétele)
19.30 – Szabadtéri koncert
21.30 – Utcabál
18.30 – Borász – és kádárbál (jegyek elővételben kaphatók)
Nyitott pincék: Erdőbénye pincészetei kinyitják kapuikat. Pincelátogatás keretében bemutatják a szőlőtermesztés és borkészítés fortélyait, közben finom Tokaji borokat kóstolhatnak.
Illés Pince – Kossuth u. 1
Homonna Pincészet – Hunyadi út
Pince Borozó – Nefelejcs ú. 33
Vivamus Borház és Pincészet – Ady köz 1
Béres Szőlőbirtok és Pincészet – Magita Hotel***
Szezonja van! Epres sajttorta

Ha fordítva csinálom, és a mulberry szót szeretném magyarra fordítani, akkor viszont kitalálják nekem, hogy szederfa az eperfám! Hogy legyek így okos?
Hát, szederfáról életemben nem hallottam, de kiderült, hogy tájékozatlan vagyok, ugyanis a Magyar Néprajzi lexikon szerint eperfa a Tiszántúlon, de szederfa a Dunántúlon.
Leszaladtam a térre, és szedtem fél kiló epret. Pár dolog megvilágosodott előttem, miközben szüreteltem a gyümölcsöt:
Bármit teszek, a kezem úgy fog kinézni, mint óvodás koromban.
Az eper potyog, puha, és nyomot hagy. Igen, az ember homlokán is.
Csak fekete ruházatban érdemes nekikezdeni a projektnek.
Nem mondom, hogy húzzon gumicsizmát, aki eperszedésre adja a fejét, de a strandpapucs határozottan rossz választás, ugyanis a fa alja tele van eperrel, ami könnyen begurul lábújjhegyen állás közben a papucsba, és elég nehéz a sorokról lesikálni.
Ha valaki ennek ellenére nekiáll a sütésnek, nem fog csalódni az eredményben, megígérem.
Hozzávalók:
50 dkg eper
25 dkg túró
1 tojás
2 doboz Philadelphia sajtkrém
1 citrom héja és leve
3 lap zselatin
2+1+2 ek cukor
2 dl tejszín
20 dkg liszt
9 dkg vaj
2 ek jéghideg víz
A lisztet a kockákra vágott vajjal, és 1 ek cukorral a késes robotgépbe tettem, és az egészet betettem egy órára a mélyhűtőbe. Mikor kivettem, gyorsan összedolgoztam a géppel, és hozzáadtam a jéghideg vizet. Gyorsan becsomagoltam fóliába, és betettem a hűtőbe egy órára. Kinyújtottam 3-4 mm vastag körré, akkorává, hogy a piteforma oldalát is eltakarja, és belefektettem egy kilisztezett piteformába. Sütőpapírt fektettem a közepébe, teleszórtam babbal (más hüvelyes is jó) és 180 fokra előmelegített sütőben 10 percig sütöttem.
Kiborítottam belőle a babot, és megtöltöttem a túróval, amit elkevertem két ek cukorral, és egy tojással. Rászórtam 30 dekányi megmosott epret, és visszatoltam a sütőbe negyed órára.
Hagytam teljesen kihűlni.
Közben a maradék epret összetörtem, hozzáadtam 2 ek cukrot, a citrom héját, és levét, és pár percig forraltam. Leszűrtem, és át is passzíroztam egy szűrőn. A lébe beáztattam a zselatinlapokat, majd addig melegítettem, amíg felolvadt.
Kemény habbá vertem a tejszínhabot, összekevertem a sajtkémekkel, és óvatosan hozzácsurgattam a lehűlt, de még folyékony eperlét. Nem kevertem homogén állagúra, csak úgy márványosan hagytam. Külön nem cukroztam.
Ráhalmoztam a pitére, és két órára behűtöttem.
Leírva sokkal bonyolultabb, mint elkészíteni.

Sólet
Én mindig péntek reggel kezdem el sütni az enyémet, nagyon alacsony hőmérsékleten, és így is tartom egészen szombat délig, amikor kikanalazzuk az utolsó babszemeket is a lábasról. Ha nem várok sok vendéget, akkor egy zománcozott öntöttvas lábasban főzöm, ha több embert várok, akkor a római tálamat, és a vas lábost is betolom a sütőbe. Ez a recept hatalmas mennyiség, 2 edénybe szokott beleférni, de ha jönnek péntek este és szombaton is vendégek, akkor bizony elfogy.
Ízlés kérdése, de szerintem minél több hús van benne, annál jobb. Nem kenyérrel esszük, hanem kaláccsal, vagyis a chalah-val, amiről minden pénteken négyet sütök.
Mi használunk fehér gyöngybabot, és nagy szemű tarkababot is. Teszek bele természetesen gerslit, füstölt libacombot, csirke mellett, füstölt marhát, ha sikerül vennem kövér marhaszegyet, akkor azt is, de ami elmaradhatatlan, az a velős csont. Ha teszünk bele egy jó nagy csontot, akkor kifő előle annyi enyv, hogy nem kell a sóletbe liszt, magától is besűrűsödik, sokkal jobb ízű lesz.
Hozzávalók:
0,5 kg gyöngybab (apró fehér bab)
0,5 kg nagy szemű tarkabab
20-30 dkg gersli
2 nagy fej hagyma
1,5 dl libazsír
2 libacomb
2 db 20cm-es marha velős csont
1 kg füstölt marhaszegy felkockázva, vagy 1 kg kövér, nyers marhaszegy félbe vágva
2-3 babérlevél
só, egész bors
6-10 gerezd fokhagyma összezúzva
6 tojás
A tarkababot egész éjjel hidegvízbe áztatom, de a fehér gyöngybabot csak egy órára áztatom, közvetlen a főzés előtt.
A libazsíron megfonnyasztom a hagymát, rászórok egy sornyi tarkababot, majd gyöngybabot, és egy marék gerslit. Ráteszem az egyik velős csontot, és a marhát. Erre megint rétegzem a babokat, és a gerslit. Hozzáadom az összezúzott fokhagymát is, és a babérlevelet. Megint velős csont következik, és a maradék marhahús. A tetejére szórom a maradék babot, és ráteszem a liba combokat. Felöntöm annyi vízzel amennyi elfedi, beleteszem a nagyon alaposan megmosott tojásokat, lefedem, és benyomom a sütőbe. Ha van libaleves, akkor az is mehet bele víz helyett.
Kevergetni nem szabad, csak rázogatni, de ha mindössze nyolcvan-száz fokon sütögetjük, akkor estig hozzá se kell nyúlni, elég háromfelé megnézni, nem kell-e pótolni a folyadékot.
Újkrumpli borsóval
Gyermekkor, eperfa Erdőbényén

Hirtelen nem tudtam mi az, de rögtön visszarepültem az időben húsz-huszonöt évet. A boldog, gondtalan gyermekévek érzése átjárta a testemet. Forgattam a fejem, de nem sikerült beazonosítani mi is lehet az.
Aztán pár méterrel arrébb megláttam.
Apró lila foltok a földön, és felette az eperfa!
Istenem, ezer éve nem éreztem ezt az édeskés, mégis kicsit cefreszagú gyümölcsöt. Annyira vidéki dolog ez, hogy Budapesten fel se ismertem. Valahogy nem odaillő. Pedig ott van, nem is egy fa, hanem legalább húsz, a József Attila téren, a szobor környékén. Igaz, valamilyen nemesített fajta, lelógó ágakkal, de ugyanazt a gyümölcsöt termi, amit az „igaziak”. Talán még pálinkás hordó is készül belőle ötven év múlva, ha kivágják majd…
Erdőbényén nagyanyámnak is volt egy eperfája a kertben. Mindig lila volt a kezem az epertől, pedig nem is szerettem annyira, hiszen ott volt a csodálatos ropogós cseresznye is, a meggy, és a sárgabarack. Mégis, miután felébresztett az első harangzúgás, mindig ettem pár szemet.
Talán az erdőbényeiknek fel sem tűnik, hogy mennyit harangoznak a falujukban, és azt milyen hosszan teszik. Két templom is jut az 1500 emberre, és olyan a harangzúgás, mintha versenyeznének, melyik a jobb? A református, vagy a katolikus? Nekem a katolikus hangja egyébként sokkal jobban tetszik, igazi szépen szóló harang. Itt pesten ritkán harangoznak, azt is rövid ideig teszik, és különben is olyan hatalmas a zaj, hogy alig hallatszik el párszáz méterre. De ott fel lehet rá ébredni, és ha mégis sikerül visszaaludni, akkor egy óra múlva megismétlik 🙂
És a csend! Éjjel akkora csend van, hogy hallani lehet. Hangos a csend. Aki soha nem tapasztalt ilyet, az biztosan azt hiszi, hogy viccelek, pedig nem. Néha felugat egy kutya, és az ugatás végigvonul a falun. Napközben meg kukorékoltak a kakasok, és párszor robbantottak a bányában. Attól féltem kislányként, nem értettem a dolgot, tartottam tőle, hogy beszakad a föld az egész falu alatt, eltűnnek a macskaköves utcák, a virágzó gesztenyefák, illatos eperfák.
Az iskolában tanultunk is az eperfáról, hogy a pesti gyerek is megtudja, azért ültették az udvarra a régiek, mert nagy a vízigénye, elszívja a fölösleges nedvességet a ház falaitól. És persze a disznók is nagyon szeretik. Se a gyerekeket, se az eperfa pálinkáshordót, se az eperpálinkát nem említették.
Mutattam Dávidnak, és lelkes volt. Felemelve ő is eléri a gyümölcsöt, és hamar rájött, hogy a legfeketébb a legédesebb, megfogja a kezét, a nyelvét, a száját. Igazi gyerekcsemege, én is gyerek lehettem tőle egy pillanatra.

Borjú fűszeres kenyérmorzsában

A csirke unalmas, a bárány drága, maradt a borjúkaraj. Ujjnyi vastag szeletekre vágattam a hentessel, és egy éjszakára bepácoltam. Bedörzsöltem borssal, fokhagymával, citrom reszelt héjával, rányomtam fél citrom levét, és bekentem vékonyan olívaolajjal. Zsírpapírba csomagolva pihentettem felhasználásig.
Másnap összeturmixoltam:
egy csokor bazsalikomot
egy ág rozmaring leveleit
6-7 nagy zsályalevelet
két marék rukolát
4 gerezd fokhagymát
1 dl olívaolajat
borsot
Késes robotgépben apróra vágtam fél szikkadt bagettet, és összekevertem a pesztóval.
Szárazon felforrósítottam egy vastag fenekű serpenyőt, közben letörölgettem a pácot a húsról, és 1,5-1,5 perc alatt pár csepp olívaolajon megsütöttem mindkét oldalát. Ne süssük túl, az a borjú halála! Ráhalmoztam a fűszeres kenyérmorzsát, és grill alá toltam öt percre.
Köretként csak valami zöldsalátát ajánlok hozzá, citrommal, olajjal.
