Végre elérkezett a péntek is, annyira vártam már! Ilyenkor nyáron valahogy lassabban jönnek el a hétvégék.
Péntekenként Gábor általában itthon dolgozik, ami csak annyit jelent, hogy ha olyan helyre viszem reggel, ahol van Wifi, akkor eljön velem, leül egy asztalhoz, és csak öt óra körül csukja le a laptopját. Gyakorlatilag olyan, mintha ott se lenne, de most a 33 fokban fél kettőkor mégis hallottuk a hangját, megállapította, hogy éhes, és jól esne egy sör.
Tamás barátunk csütörtökön elment és megvette a bárányt, amit egy hentes kérésünknek megfelelően fel is dolgozott, úgyhogy pénteken már tényleg csak a főzésre kellett koncentrálnunk. Igazából azért jöttünk össze mert régen láttuk egymást, Brigi barátnőnknek megjelent a
könyve Kovásznairól, sok-sok hónyapnyi munka után, és megnyílt a
kiállítása is, és jó volt erről is beszélgetni vele. (Erről majd bővebben is írok, nagyon klassz!)
Azt találtuk ki, hogy a combokat egyben megsütjük, lassan, három-négy óra alatt, a bordákat pedig faszén felett grillezzük majd egy pillanatig, annak úgy sem kell sok idő. Először krumplit szerettem volna mellé, de itthon felejtettem, így rizottót főztem.
Egy tízfős társaságot nem egyszerű asztal köré parancsolni, főleg, ha négy gyerek is van közöttünk, éppen football VB megy a tévében, és több hónapja nem találkoztunk, márpedig a rizottót azonnal enni kell, nem dermedhet meg. Na, én szóltam egyszer, szóltam kétszer, mondtam, hogy megdöglik a rizottó, próbáltam kétségbeesett arcot vágni, meg ilyesmi, de akkor is csak a kertben beszélgettek. Mire asztalra tehettem volna az ételt, bizony beállt a rizs 🙁
Forró volt még, de megdermedt, így gyorsan belezuttyintottam még három deci tejszínt. Lehet, hogy jót is tett neki, mert mindenkinek az volt az első szava, hogy milyen finom a rizottó! Hát, amiben ennyi jó minőségű alapanyag van, az nem is lehet másmilyen!
Hozzávalók a báránycombhoz:
2 egész báránycomb, lapockával együtt
2 fej, nyári fokhagyma
2 citrom leve és héja
nagy szemű tengeri só
frissen őrölt bors
2 ek római kömény
1 ek koriander mag
1 ek chilipehely
5 ek méz
8 ek olívaolaj
1 nagy marék friss rozmaring levélke
A fokhagymát apróra vágtam, majd a mozsárban összetörtem. Rányomtam a citromlét, belereszeltem a héját, sóztam, borsoztam, és még egy picit dolgoztam rajta a mozsárban. Nagyon apróra vágtam a rozmaringot, és a többi hozzávalóval együtt azt is jól összetörtem a mozsárban. Persze ha megfelelően nagy mozsaratok van, akkor lehet mindent egyszerre.
A combokat alaposan bemasszíroztam a keverékkel. Ez fontos momentum, legalább öt percig kell, hogy tartson. Gáborom szerint ez egy perverz szokásom 🙂
150 fokra előmelegített sütőbe toltam a két combot az összes páclével együtt, és alufóliával lefedve két órát sütöttem, majd levettem a fóliát, megforgattam a combokat, amit innentől kezdve félóránként ismételtem, és még két órát adtam neki. Én rányomtam időközben még egy fél citromot, és rácsurgattam két evőkanálnyi mézet is, de ezt már nem fontos. Akkor van kész, ha teljesen megpuhult, könnyen lejön a csontról.
Hozzávalók a citromos rizottóhoz:
50 dkg rizottó rizs
20 dkg vaj
2 nagy fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
2 dl száraz fehérbor
1 cirom reszelt héja
0,5 citrom leve
15 dkg parmezán
3 dl tejszín (és nekünk még három)
só, bors
3 marék rukkola
Igen, igen. Alaplé is kéne a rizottóhoz, de ez most nem volt. Volt viszont forró víz.
Mivel a rizottó most köretként szerepelt és nem főételként, ezért ezt a slendriánságot megengedhettem magamnak.
A hagymát nagyon apróra vágtam a fokhagymával együtt, majd a vajon megdinszteltem kevés sóval. Érdemes olyan vajat választani, aminek magas a zsírtartalma. Rászórtam a rizst, picit kevergettem, majd felöntöttem a borral, majd a vízforralóból folyamatosan adagoltam hozzá a vizet, és megállás nélkül kevergettem. Mikor már majdnem jó volt a rizs, felöntöttem a tejszínnel, belereszeltem a sajtot és a citromot, majd sóztam borsoztam, és elzártam a lángot. Belenyomtam a citromlét, és beleforgattam a rukkolát. Gyorsan enni kellett volna 🙂
A krumplit felkockázom, és kevés sós vízben megfőzöm, és hagyom, hogy elforrja a levét, egy picit lekapjon. Ettől kellemes „parázson sült” íze lesz, mert ennyi krumpliért nem kapcsolom be a sütőt, és nem is gyújtok tüzet az biztos, természetesen, ha épp ég a tűz, az más tészta.
