Hú, hogy ez mennyire finom! Ha csak ez az egy recept lenne a Le Cordon Bleu sorozat Édes csemegék című könyvében, már akkor megérné az árát, de egy csomó hasonlóan jó ötlet van benne! Szóval a felfújt pille könnyű, kellemesen savanykás, mégis a citromhéjtól erőteljesen citrom ízű, szinte elolvad az ember szájában. És az illata! Ritkán kíván a férjem valami desszertet, de most mégis. talán azért, mert tegnap este kaptunk az anyósomtól egy adag tatárt, és azt evett reggelire. És ha már ilyen királyhoz méltóan indul a reggelre, akkor valami desszert is kell neki. Remélem vacsorára egy üveg száraz pezsgővel tér haza 🙂 Hozzávalók: vaj a forma kikenéséhez 6 dkg vaj
2 ek liszt 8 dkg cukor (az eredeti recept 10-et ír) 1/2 rúd vanília kikapart közepe (nincs az eredeti receptben) 1 citrom reszelt héja 2 tojás szétválasztva 3 ek citromlé 2,5 dl tej 1 csipet só
A vajat habosra kevertem a cukorral és citrom héjával. Hozzá adtam a tojások sárgáját, és azt is alaposan elkevertem. Beleszitáltam a lisztet, majd a citrom levét. Meglangyosítottam a tejet, és a masszához kevertem. Felvertem a tojások fehérjét a csipet sóval, de nem kőkeményre, hanem egy kicsit lágyabbra hagytam. Először csak egy kanál habot kevertem a masszához, majd óvatosan a többit is. A masszát a kivajazott formába öntöttem, és 180 fokra előmelegített sütőben 35 perc alatt megsütöttem úgy, hogy egy tepsibe állítottam a formát, amibe annyi vizet öntöttem, amennyi félig ellepi. Ennyi idő alatt a teteje kap egy piskóta szerű kérget, és az alja fentasztikus sűrű krémmé változik. Hagytam kihűlni, és megszórtam porcukorral. Lehet enni melegen is, de szerintem jót tesz neki a hűtés.
Egy olvasóm megkért, hogy tegyem fel a blogra két belépőjét a holnapi, vagyis 2009 március 26. mexikói főzőkurzusra a Culinárisba. A jegyek már elkeltek az üzletben, úgyhogy akinek van kedve, itt egy utolsó alkalom! Érdeklődni Dávid Anikónal az a pont david1 kukac hungarytrade pont co pont uk címen, vagy a 06 30 619 4501 mobilszamon lehet. Megsúgom, hogy az ára alkuképes! 🙂 Hajrá!
Régóta tervezem, hogy írok a tömeges méhpusztulásról, és valamelyik nap annyira felbuzdultam, hogy megkértem egyik kedves olvasómat Medve doktort, aki állatorvos, hogy írja le a véleményét a témával kapcsolatban, segítsen nekem. Talán azzal kezdem, hogy a kisgyerekes szülők biztosan látták a Mézengúz című filmet egy éve. Abban van egy rész, ami arról szól, hogy mi lenne a világgal, ha elpusztulnának a méhek? (Megsúgom, az a mostani világunk végét jelentené) Ezen a kérdésen egyébként Albert Einstein is elgondolkodott, és arra jutott, hogy mindössze négy év alatt kipusztulna az emberiség. Van okunk félni? Van bizony!
A híradásokban néha hallani arról, hogy az USA-ban az utóbbi pár évben elpusztult a méhet 30%-a. Európában ez a szám jóval alacsonyabb, de folyamatosan növekszik. Mi is történik valójában? A méhek kirajzanak a kaptárból, és nem találnak vissza. Kint éhen vesznek, elpusztulnak, miközben a magukra maradt lárvák, és a méhkirálynő is elpusztul. (Colony Collapse Disorder, CCD) Mi lehet ennek az oka? Sajnos ezt egyenlőre senki nem tudja, ezért több teória is létezik. Van aki a Varroa atkárra gyanakszik, de Medve doktor elmondása szerint nem ez a kártevő a felelős. Bár a Varroa atka ma a világon a legnagyobb gazdasági kárt okozó méhkártevő, a kaptárelhagyásokért mégsem tehető felelőssé. A kaptárelhagyáshoz hozzájárulhat az atka fertőzés , de ez megvolt a korábbi években is. Legvalószínűbb, hogy a monokultúrás növénytermesztés és a túl intenzív termelés lehet a leginkább ludas a kaptárösszeomlások terjedésében. Magyarán hatalmas területeken termesztik ugyanazt (és csak azt) a növényt. A méhek ilyenkor nem találnak elég virágzó növényt, amit találnak azok is egyformák, így nagyon hamar egy hiánybetegség lép fel náluk, megbetegednek, és elpusztulnak. Most hallottam először arról, hogy sok helyen nem a mézért, hanem a beporzásért tartják a méheket. Amerikában elterjedt az a gyakorlat (bizosan nálunk is, de erről nem találtam infót), hogy miután a méhek beporoztak egy adott tábla növényt, a „méhésznek” már nem éri meg velük foglakozni, így a költséghatékonyságra hivatkozva egyszerűen megöli a méheket, majd egy év múlva vesz egy újabb tenyészetet. Mivel a tenyészetet akár egy másik kontinensről is rendelheti, nagyon könnyen terjednek a különböző méhbetegségek, fertőzések. Ezt a módszert nevezik a méhek lezsarolásának. Vannak akik vírust is feltételeznek, Israeli Acute Paralysis Virus, vagyis IAPV néven. Növényvédő és rovarirtó szerek káros hatásai is felelősek lehetnek, de a növényvédő szereknek elsősorban a beporzásra tartott méhcsaládok és nem a mézelő méhek vannak kitéve. Stressz hatások: amikor akkora táblát kellene beporozni a méheknek, amekkorát nem győznek, olyankor „bérbeporzókat” rendelnek. Ezek a családok egy méhésszel együtt érkeznek, országúton át, sok-sok kilométerről, ami nagyon megviseli a kis rovarokat! Légszennyezés: azt hiszem ezen nincs mit magyarázni! Klímaváltozás: kiszámíthatatlan, szélsőséges időjárási viszonyok, mint ami mondjuk ma is van. Reggel még be voltak fagyva a pocsolyák, és most is orkánszerű szél süvít, pedig március vége van! Gyógyszerek, kemikáliák mellékhatásai, amelyekkel a méhcsaládokat kezelik a méhészek a különböző betegségekkel és parazitákkal szemben. Természetesen ezek a gyógyszerek szükségesek, de amikor bevezették őket, még semmit se tudhattak a mellékhatásaikról. A legtöbb embereknek adott gyógyszerről is elmondható ugyanez, de mégis a haszna mellett eltörpül a kára. Elektromágneses sugárzás: pl. a mobilhálózatok átjátszó-tornyainak sugárzása. A hatás nem bizonyított, mégis ennek a feltételezésnek hatalmas tábora van. Mit tehetünk mi emberek? Hosszabb távon: Elfogadjuk és megértjük a környezetünket, saját természetünket és igyekszünk változatosan és egészségesen táplálkozni. Tudomásul vesszük, hogy a minőségi élelmiszerért többet (akár sokat) kell fizetnünk. Igyekszünk helyi piacon helyi, ismerős termelőtől vásárolni. Ezzel a vidék képe alakulna át, nem lenne mindenütt csak monokultúrás növénytermesztés. A méhészet is jobban tudna vándorolni, követni a különböző virágzásokat. A termelők nem zsarolnák le méhcsaládokat 1 fillér költség spórolásért. stb. Rövidtávon: Intenzív kutató munka Mit tehetnek a kormányzatok? Olyan szabályozó rendszert alkotnak, amely segíti a vidéki környezet átalakulását. Ez hosszú és költséges folyamat. Támogatják a méhészeti kutatásokat. Esetleg lehetséges-e az, hogy mivel az emberek összességében sokkal több mézet esznek, mint mondjuk 200 éve, ezért a méheket is megsokszorozták, és ez most valami természetes szelekció? Ez még nem maga a szelekció, (talán szelekciós nyomás lehet)hanem a (túl) intenzív tartás/termelés új problémákat vet fel, amivel nem szembesültek régebben. Ez minden állattenyésztési ágazatban folyamatosan lejátszódott, ahogy áttértek az intenzív tartási módra. A 46 -50 -es években a baromfipestis kis híján kiirtotta a magyarországi tyúkféle állományokat. A gumboro betegség megjelenésekor- 60 as évek – világszerte is azt hitték, hogy vége a baromfitartásnak- jön az éhezés stb. Aztán megoldódott, bár semmi nem lett olyan mint azelőtt . Az intenzív tartás mindazonáltal nem ördögtől való dolog. Enélkül sokkal több probléma lenne, mint vele. A probléma az , hogy kizárólagos lett. Ha az intenzív tartás szolgáltatná a tömegárut, és az egyéb természetesnek nevezett tartásmód is megtalálná a helyét, akkor talán kedvezőbb lenne a helyzet. Sajnos ma csak az olcsóbb áru előállítása van előtérben. Engem nagyon megrémisztett a dolog! Különösen az, hogy ma pl. mindenki az új kormányfő megválasztásával van elfoglalva, amikor a világban ekkora problémák vannak. Én arra a pártra fogok szavazni, akik a programjukban megígérik a méhkutatások támogatását. Nem viccelek, legfeljebb nem szavazok! Egy pici jó hír a végére a Häagen-Dazs társadalmi szerepvállalása a méhekkel kapcsolatban. Ajánlott irodalom, és forrásaim sokasága. Köszönöm a segítséget Medve doktornak!
Közben kaptam egy nagyon kedves, és hasznos levelet a témában, amit a szerző engedélyével bemásolok ide:
Mint gyakorló méhész szeretnék néhány gondolatot hozzátenni a nagy méhpusztulásról (CCD) írt cikkéhez. A világ állandóan változik és így a környezetünk és a méhészkedés feltételei szintén. Ezek a változások most sokkal gyorsabban történnek, mint régebben s a megszokott méhészeti gyakorlat nem tartható, folyamatosan olvasnunk, tanulnunk kell, hogy minél többet tudjunk méheinkről és környezetükről. Nagyon sok múlik rajtunk méhészeken, hibáinkat szeretjük rajtunk kívülálló, ismeretlen okokra is fogni. A világon sokfelé kutatják a méhpusztulásokat, de nincs egységes szemlélet a jelenség okáról. Mégis avarroa atka komoly szereplőnek tűnik az okok között, mivel kaptáron belüli létével különböző vírusokat terjeszt. Mint pl. az akut méhbénulás vírusa (ABPV) , a kasmir vírust (KBV), és az izraeli akut méhbénulás vírusát (IAPV). Az atkák írtása nagyon fontos a méhészetben, de a vírusfertőzés az atkák nélkül is érintheti a méhcsaládot akár a méhek közvetítésével. Magyarországon Dr Csaba György és Dr Rusvai Miklós elismert kutatói a méhbetegségeknek, s köztük a vírusoknak is. Rusvai doktor szerint minél erősebb fegyverrel támadnak a kórokozóra az annál vastagabb páncéllal védekezik és egy idő után rezisztencia alakul ki. A világon egyre több helyen felismerik, hogy a gyógyszerek és kemikáliák egyre nagyobb mértékű kaptárbavitele nem biztos, hogy eredményre vezet hosszú távon. Az egészséges méhcsaládok tartása és a vegyszermentes ,jó minőségű méz termelése érdekében a biológiai védekezés, a természetes savak és illóolajok felé fordul a kutatók figyelme…. s a méhészeknek is változtatni kellene a szemléletükön, gyakorlatukon. A bérmegporzás az USA-ban bevett gyakorlat. Jelenleg a kaliforniai mandulások igénylik a legnagyobb rovarmennyiséget a termés biztosításához. Azért a beporoztatás, mert a növénytermesztési technológiák révén rengeteg rovar elpusztul, emiatt jut ilyen nagy szerep az odatelepített méhcsaládoknak. Az USA-beli méhpusztulások miatt folyamatosan emelkednek a beporzási díjak ( 2008-ban 150dollár/ méhcsalád a mandulán, repcén 50 dollár/ méh-család , + a fuvarköltség is díjazásban részesült ). Az USA méhészeinek a beporzási díjakból egy stabil árbevételük van, így a méztermés mennyiségének és a mindenkori piaci áringadozásoknak nincsenek úgy kiszolgáltatva. A magyarországi nagy méhsűrűség miatt ( 2008-ban 15894 méhész 868135 méhcsaládot tartott, ami európai viszonyok között is igen nagy szám) a növénytermesztők nem ismerik el a méhek munkáját. Kivétel a hibridnapraforgó beporzása ( nektárt nem ad, virágpora is gyenge minőségű ), amely növénynél a termeltetők kötelezik a termelőt, hogy biztosítson beporzó méhcsaládokat, s ennek meglétét ellenőrzik is. Így a gazdák 2000 ft-ot fizetnek méhcsaládonként körzetünkben. Ilyen díjazás mellett a méhészek nem tolonganak a bérporzásért. A méhek szerepének és az ehhez kapcsolódó méhészeti tevékenység elismeréséhez nálunk is nagy méhpusztulásnak vagy a romló gazdasági mutatók miatti méhállomány- csökennésnek kell megtörténnie a fenti példa szerint? A világon sokfelé bevett gyakorlat a méhcsaládok likvidálása . Éghajlati tényezők , a költséghatékonyság találkozása is eredményezheti ezt a módszert. Példaként a szibériai méhészeteket említeném , ahol a méhek átteleltetésének problémája megoldható távolról vásárolt, jó erőben lévő méhcsaládok kicserélésével. Nálunk, Magyarországon nem „egyszer használatosak” a méhcsaládok, bár az, hogy a szakszerűtlen tartás szintén pusztuláshoz – sőt nagymértékű- pusztuláshoz vezet, hasonló végeredmény. Nyilván nem is áll meg az országhatároknál ez a kérdés, hiszen egy szervesebb egész elemei a méhek. A magyar mezőgazdaságban a méhészet nagyon picike ágazat és ez is teljes részben magánkézben van. Így az állam nem érzi feladatának a kutatói munka támogatását, az intézményesített oktatást, sőt a nemzetközi viszonylatban is példaértékűnek tartott, jól működő méhegészségügyi ellenőrző hálózatból is igyekszik kivonulni pénzhiányra hivatkozva. De ez más területen is ismerős. (Jelenleg a méhészek munkáját az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) próbálja koordnálni és segíteni.) Gondolatom szerint a méz is, mint bármely élelmiszer bizalmi kérdés. Közvetlenül a termelőtől való vásárlás, válogatás ebben nyújt segítséget, s közben javaslom próbáljanak meg kicsit bekukkantani a méhészkedés folyamatába is. Ezek a gondolatok fogalmazódtak meg a teljesség igénye nélkül, kissé megkésve . Üdvözlettel : Vágó László
Sokan nem szeretik a zsályát, én padig oda vagyok érte! Szívem szerint sokkal több ételbe tenném, de ha túl sokat használom, akkor a férjem is morog, aki egyébként havonta egyszer szívesen fogyasztja, a fiamról meg nem is beszélek! A zsálya pedig nagyon jól átvészeli a telet a kertben, és ilyenkor, amikor más zöldfűszer csak cserépben kapható, a zsálya már új hajtásokat is hoz! Aki ismeri kicsit a gombákat, az biztosan csodálkozik, hogy mit keres a tányéromon egy Piros csészegomba? Hát igen, ez a gomba nem ehető, jobban mondva ehető, de minek? Semmi íze nincs, a húsa vékony… Viszont tele van vele az erdő, egyes részek szinte piroslanak tőle, és a fiam nagyon boldog volt tőle vasárnap, így szedtünk egy párat, és ha már nem mérgező, díszítésnek használjuk. (Egyébként van aki megeszi, de szeintem nem érdemes!) Legyen meg mindenkinek az öröme! Hozzávalók a raguhoz: 50 dkg csiperkegomba 2 ek vaj 2 nagy fej hagyma 5 zsálya levél 3 gerezd fokhagyma 2 doboz krémsajt (bármilyen, olyan 30 dkg körül) só, bors, szerecsendió 1 csokor petrezselyem
1 csomag kész rétestészta 4 ek rozskenyér morzsa 2 ek vaj
A gombát kockákra, a hagymát karikákra vágtam. Vajon sóval megdinszteltem. Hagytam teljesen elfőni a levét, belenyomtam a fokhagymát, fűszereztem. Elzártam alatta a lángot, és belekevertem a csíkokra vágott zsályát, majd a krémsajtot is.
A réteslapokból egyenlő négyzeteket vágtam, megkentem vajjal, és egymásra fektettem három darabot. Vajjal kikentem egy muffin sütőformát, abba fektettem a tésztalapokat. Mindegyik aljára szórtam egy kiskanálnyi kenyérmorzsát, hogy ne áztassa el a lapokat a gombaragu. Végül belekanalaztam a gombát is. Megcsavartam a tetejüket, és 200 fokra előmelegített sütőbe toltam 20 percre.
A hétvégére tervezett csokoládé-krémtorta elmaradt, mert a fiam kiharcolta édesanyámnál, hogy ő süthessen tortát az apjának a szülinapjára. (Egyébként nagyon finom diós-bögrés süteményt sütöttek, sok-sok beledobált meggyel, amiből persze Dávid nem evett, mert ki hallott már olyat, hogy egy süteménybe meggy is kerüljön? 🙂 Viszont ha az én tortám elmaradt, akkor valamit kezdeni kell a megvásárolt tejszínnel. Nem mondom, hogy a legjobb receptem, de nagyon jól esett ez az egyszerű, szinte francia rakott krumpli. Egy kevés salátát ettem mellé, és maradt belőle egy adag vacsorára is. Majd töltök hozzá egy pohár fehérbort, és akkor a férjem se keresi majd a húst… Hozzávalók: 8 szem közepes krumpli 2 marinált paprika lecsepegtetve (vagy egy fél kaliforniai paprika, esetleg mindkettő, vagy egyik se) 2 dl tejszín 1 ek vaj só, bors szerecsendió majoránna 1 tojás sárgája 2 ek parmezán A krumplit uborkagyalun lereszeltem. Vajjal kikentem egy tűzálló tálat, és ebbe fektettem soronként rakva a krumplit. Mikor a krumplinak a fele elfogyott, kicsit megsóztam, és tettem rá egy sor marinélt paprikát. Befedtem a maradék krumplival, és felöntöttem a tejszínnel. A tejszínbe reszeltem egy kevés parmezánt, sóztam, borsoztam, megszórtam majoránnával, majd belekevertem a tojás sárgáját is. Ráöntöttem a krumplira, majd lefedve sütöttem 20 percig. Utána levettem az alufóliát, és szép pirosra pirítottam a tetejét. Az egyszerűség gyönyörködtet! 🙂
Úgy látszik, nem csak nekem jutott az eszembe konyhakertet csinálni idén! Bár az az igazság, hogy én nem a világgazdasági válság miatt adtam ilyenre a fejem, hanem mert meg lettem szólítva! Méghozzá akkor kaptam egy nem éppen kedves e-mailt egy fiatalembertől (aki magát folyamatosan vidéki parasztnak nevezi), amikor a River Cottage-ról írtam. A levélben az állt többek között, hogy mi itt Budapesten csak osztjuk az észt, de nem lennénk képesek egy tő paradicsomot se gondozni, lusták vagyunk, és különben is ne írogassak olyasmiről, amihez nem értek, hiszen még soha nem volt kapa a kezemben. Hát, kapa igen is volt, az más kérdkés, hogy negyed óra alatt feltörte a tenyerem. Én bizony tisztában vagyok vele, hogy ha kapnék egy ugyanakkora földterületet és ugyanannyi pénzt, mint mondjuk kedves vidéki levélíróm, akkor ő több zöldséget és gyümölcsöt termelne rajta eleinte, de(!) pár év alatt behoznám a lemaradásom, és simán legyőzném a nagy termelési versenyben. Ha akarnám. De nem akarom! Viszont annyira én is vagyok karakán, hogy első körben elszaladtam a vetőmagboltba, hogy bevásároljak magokból. Aztán rájöttem, hogy én nem is ilyen magokat akarok, és nincs is hová ültetnem a második emeleten 🙂 Akkor írtam egy kétségbeesett levelet kedves kiskertet kertelő barátnőmnek, és pár hét elteltével meg is érkeztek a magok. Padlizsán négy féle, cékla négy féle, paradicsom négy féle,fekete gyökér, cukkini, kétféle sárgarépa, petrezselyem. És hát igen, kivittem Üllőre édesanyának. Tudom, tudom, így könnyű! Csakhogy komolyan ki szeretném venni a magam részét a munkából! Nagyon várom már az első olyan zöldséget, amiről egészen biztosan tudom, hogy nem volt műtrágyázva, hogy ha kellet permetezni, akkor is csak bio permetet használtunk, és látom majd mivé fejlődik egy pici mag! Majd meglátjuk mi lesz a nagy projektből, folyamatosan tudósitok. Egyenlőre ott tartunk, hogy a paradicsomok kibújtak már, nemsokára lehet palántázni őket. És mivel van tele a sajtó mostanában? Michelle Obama kiskertet csinál a Fehérház kertjében! Na de nem ő az első försztlédi, aki ilyenre adta a fejét, ugyanis 1943-ban Eleanor Roosevelt győzelmi kertet hozott létre, ezzel buzdítva honfitársait is a saját kiskert gondozására, az önellátásra. A háború után az amerikai zöldségtermés 40%-át az ilyen kiskertek adták! És tessék, a derék amerikaiak figyelnek az idő szavára! Idén közel 20%-al több vetőmagot és palántát adtak el, mint tavaly! És igény lenne még, de a kertészeti webáruházak nem készültek ekkora rohamra, így a palánták idő előtt elfogytak. A vetőmag üzlet egyik tulajdonosa szerint azért majd lesz egy kis visszaesés, amikor az emberek rájönnek, hogy nem elég a magokat elültetni, azokat bizony heti szinten legalább 5 órát gondozni is kell! Csakhogy az amerikai számítás szerint egy 50 dolláros befektetés minimum 500 dolláros megtakarítást is jelenthet egy családnak! Én is feljegyzek minden költséget, a magoktól kezdve a granulált marhatrágyától a vízig, és majd ősszel levonom a következtetést. Persze a saját munkánkat nem számolom bele, hiszen nem megélni, kereskedni akarok a zöldségekkel, csupán saját fogyasztásra, kísérlet képpen ültettük azokat! Folyt. köv.
2009. március 29. vasárnap, 19:00 óra Dés András trió jazz-koncertje az Amerikai Alapítványi Iskola ódon falai között A Dés András Trió 2007 októberében mutatkozott be Budapest egyik kedvelt jazzklubjában. Azóta számos klubban és fesztiválon felléptek már nagy sikerrel. Számaik nagyrészt páratlan metrumúak, ritmikailag összetettek, ám a közönségre finom kamarazeneként hatnak. Elsősorban Dés András szerzeményeit játsszák, de a dalok végleges formája közös műhelymunka eredménye. Oláh Szabolcs a jazz-szakon végzett (Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszék), jellemző rá a finom, intelligens játék. Három évig a trombitás-zeneszerző Fekete-Kovács Kornél quintetjében játszott. Szabolcs tagja a Modern Art Orchestrának is, és vezetője saját zenekarának, az Oláh Szabolcs Quartetnek, amellyel számos hazai és nemzetközi fesztiválon nagy sikerrel szerepeltek. Szandai Mátyás fiatal jazzistaként évekig a Balázs Elemér Groupban játszott, s már az ország egyik legkiválóbb bőgőse, az elmúlt néhány évben olyan világhírű zenészekkel készített lemezt, mint Archie Shepp (a Dresch Quartettel), Kurt Rosenwinkel (a Szabó Dániel Trióval) és Hamid Drake (a Tóth Viktor Tercettel). Dés Andrásnak mostanra sikerült megtalálni azt a hibrid, félig dob-félig ütőhangszerből álló szettet, amelyen igazán jól érzi magát. Bal kezét ütőhangszeresként, jobb kezét dobosként használja. A korábban említett jazz zenekarokon kívül fontos szerepet játszott életében a Kaltenecker Trió, a Dés László Szeptett és a Mitsoura is. Olyan külföldi zenészegyéniségekkel is játszhatott, mint Palle Mikkelborg, Frank London, Charlie Mariano, Theodossii Spassov, Randy Brecker, Jack DeJohnette, Gerard Presencer és Eivind Aarset. Jelenleg meghatározó része munkájának a Palya Bea Quintet, Szalóki Ági zenekarai és a Lantos Zoltán Mirrorworld. Dés András trió: Szandai Mátyás nagybőgő, Oláh Szabolcs gitár, Dés András ütőhangszerek Időpont: 2009. március 29. vasárnap, 19:00 óraHelyszín: Amerikai alapítvány Iskola Díszterme (III. emelet)Pontos cím: Budapest VII. ker., Wesselényi u. 44. Belépődíj: 1500 forint http://www.mazsike.hu/
Ezt a receptet már egy éve el akarom készíteni, de mindig arra számítottam, hogy majd valami csoda folytán kapok érett ananászt Magyarországon. Egyébként be kell vallanom, hogy még soha nem ettem tökéletesen érett ananászt, pedig egyszer Londonban sikerült egy olyat vennem, ami úgy tűnt jó lesz, de mégsem hozta azt, amit elképzeltem. Persze az is lehet, hogy túlzottak az elvárásaim ezzel a gyümölccsel kapcsolatban, és éppen ezért mindig csalódni fogok! A férjem pénteken töltötte be a 35. évét, és érdekes módon nagyon megviselte a dolog. Egy kis marhahússal mindig fel lehet dobni, úgyhogy megvettem az alul meglehetősen zöld ananászt, és nekiláttam a pácolásnak. Ehhez az ananászt megpucoltam, félbevágtam és botmixerrel pépesítettem az egyik felét. Tulajdonképpen ez lett a páclé alapja. A kilónyi marhacombot bedörzsöltem borssal, fokhagymával, garam masalával, és leöntöttem az ananásszal. Két napig hagytam ebben a pácban a húst. A nagy napon letisztogattam a húst, és libazsíron gyorsan körbesütöttem minden oldalát. Öntöttem alá az ananászból, loccsantottam rá kevés fehérbort, sóztam, borsoztam, dobtam bele borókabogyót, chilit, és lassú tűzön megpároltam, majd vékony szeletekre vágtam. Eredetileg azt terveztem, hogy faszénen sütöm majd meg, de nem volt olyan az idő, így serpenyőben készült. Köretnek a maradék ananászt grilleztem mellé, salátát, és héjában sült burgonyát ettünk mellé. Ha jól emlékszem, akkor a tévében láttam a receptet, attól a fekete nagyon jópofa fickótól, aki mindig bbq ételeket készít, és rettenetesen jókedvű.
Nagyon finom, omlós, puha lett a hús, és bár csak elképzelni tudtam, de biztosan nagyon kellemes lehet, ahogy a szabadtéren keverdik a füst illata a karamellizálódott ananászéval!
Chili és Vaníliánál olvastam valamelyik nap a fehérrépa krémlevest, és teljesen befészkelte magát az agyamba. Persze hívhatjuk petrezselyemgyökérnek is, de én már csak maradok a fehérrépánál. Az utóbbi pár évben én is rajongójává váltam ennek a gyökérzöldségnek, de vagy tölteléknek használtam, vagy mártást készítettem belőle bárány mellé. Érdekes, hogy az ízét nem tudnám kihagyni az igazi, jó húslevesből, de az abban főtt répát mégsem eszem meg. De most ez a krémleves dolog nagyon elgondolkodtatott, ezért megfőztem a sajátomat. Legközelebb annyit változtatok csupán a receptemen, hogy a feketelencsét nem a kész krémlevesbe főzöm bele, hanem külön vízbe, és csak a végén keverem majd a leveshez. Így nem lesz a krémleves barna színű, hanem szép világos marad, és jobban mutatnak majd benne a fekete lencseszemek. Hozzávalók: 3 nagy szál fehérrépa 2 fej hagyma 5 dkg vaj 0,5 dl konyak (szerintem 1 dl fehérbor is megteszi, ha nincs otthon konyak) 2 dl tejszín 15 dkg feketelencse (beluga lencse) só, bors, szerecsendió A hagymát, és a répát vékony karikákra vágtam, és a vajon megdinszteltem. felöntöttem annyi vízzel, amennyi ellepi, és botmixerrel pépesítettem. Felöntöttem még 2 l vízzel, fűszereztem, és bele szórtam a lencsét. Mikor a lencse megpuhult, beleöntöttem a tejszínt és a konyakot is, és utána fűszereztem. Hagytam még egyet rottyanni, és el is zártam alatta a lángot. Nagyon finom, tartalmas leves lett, kicsit édeskés, mégis pikáns! Beluga lencsét bioboltban, vagy a nagyobb nemzetközi élelmiszer boltokban lehet vásárolni.
Hú, hogy ez mennyire finom!
Régóta tervezem, hogy írok a tömeges méhpusztulásról, és valamelyik nap annyira felbuzdultam, hogy megkértem egyik kedves olvasómat Medve doktort, aki állatorvos, hogy írja le a véleményét a témával kapcsolatban, segítsen nekem.
Elektromágneses sugárzás: pl. a mobilhálózatok átjátszó-tornyainak sugárzása. A hatás nem bizonyított, mégis ennek a feltételezésnek hatalmas tábora van.
Fotó innen
