Címke: beszélő

Kategóriák
Egyéb kategória

Öregszem

A zöldségesnél elromlott a mákdaráló.
Mikor máskor, mint decemberben, amikor megsokszorozódik a darált mákra az igény?! És nem csak elromlott, de javíthatatlan is lett. Sebaj, emlékeztem arra, hogy a hiperben kapható darált mák. Igen ám, de olyan brutális volt az ára, hogy gyorsan visszaszaladtam a kis zöldségesbe, és vettem egy kiló darálatlan mákot, hiszen van nekem mákdarálóm otthon, mi történik ha nekem kell ledárlni? Mielőtt más is ilyen elhamarkodott cselekedetre adná a fejét, el kell mondanom, hogy egy kiló mák az nagyon sok. Ledarálni pedig időigényes, és ha csak nem saját termés, akkor nem is éri meg.
Nem megoldás az, hogy egy percig jobb kézzel darálunk nagyon gyorsan, majd egy percig bal kézzel! Én ugyanis így tettem, amivel biztosan legalább harmadával csökkentettem a mákdarálással töltött időt, de estére annyira el kezdett fájni a karom, hogy gyógyszert kellett bevennem, hogy el tudjak aludni. Jövőre inkább elmegyek egy távolabbi zöldségeshez, azzal is csak annyi időt vesztek mint ha én darálnék. Nem való ez már nekem, nem vagyok a régi 🙂

Kategóriák
Egyéb kategória

A tükörtojás


Igen. TÜKÖRTOJÁS. Különben is rántotta már volt, itt az ideje ennek is.
Ugyanis, mindig elcsodálkozom a szállodákban, panziókban, hogy képtelenek tükörtojást sütni. Sőt az anyósom se tud, ő barnára égeti a szélét, amitől ropogós, elrághatatlan lesz, és ez alatt az idő alatt szinte teljesen átsül a sárgája is.
Létezik még a megfordítós technika, ami gondolom azért alakult ki, hogy a fehérje biztosan átsüljön. Átsül, de a sárgájának a fele is, és különben se látszik a szép sárga korong tőle.
A harmadik módszer a lefedős. Édesanyám követte el valamelyik nap, és teljesen komolyan kérdezett vissza, hogy most meg mi bajom?! Az, hogy megfő a tojás! (Megjegyzem, életem eltelt 34 évében anyu tökéletes tükörtojásokat sütött, de most ezt tanulta (?) a szomszédasszonytól. Na jó, Üllő nem a tükörtojás hazája.
Tehát, én úgy készítem, hogy a teflon serpenyőbe viszonylag sok olajat öntök, és adok hozzá egy kiskanálnyi vajat. A vajtól isteni lesz az illata, és nagyon kellemes az íze.
Nem forrósítom fel, hanem amikor langyos, már akkor beleütöm a tojást. Úgy vettem észre, így kevésbé fröcsög, pattog. Egy picit mindig megsózom a sárgáját.
Hagyom sülni, amíg a fehérje átfehéredik, majd megdöntöm egy kicsit a serpenyőt, és a lecsorgó olajat egy kanállal visszalocsolgatom a fehérjére.
Így a sárgája tökéletesen folyós marad, de a fehérje mindig teljesen átsül.
Lapáttal szedem tányérra, hagyva, hogy a felesleges olaj lecsöpögjön róla.
Gyerekkoromban édesanyám snidling hagymával, és reszelt sajttal szórta meg a tetejét. A legfinomabb reggeli! 🙂

Kategóriák
Egyéb kategória

A konyha:vágyainkban szórakozás,gyakorlatban kényszerpálya?

“Mi magyarok keveset főzünk, és akkor is igyekszünk megúszni a feladatot, bár elismerjük, hogy a főzésnek családösszetartó szerepe van és megnyugtató, örömszerző cselekvés is lehetne. A kényszeredett főzés oka általában a helyhiány, a hosszú procedúra és a vele járó rendetlenség. Hazánkban minden harmadik család nem otthon főzött ételt eszik, és a családok fele nem is eszik együtt hétköznap – derül ki az IKEA és a GfK Hungary Piackutató Intézet friss felméréséből. Az IKEA, a konyhák szakértője az eredményekre is építve komplex programot dolgoz ki, hogy visszahozza a közös családi étkezések örömét, és hogy a főzés élmény legyen és ne túlélés. A kutatásról dióhéjban.
Az „Élet a konyhában” című kutatás 2008 októberében a főzési és étkezési szokásainkat, valamint a konyha berendezésének szerepét vizsgálta Magyarországon, Csehországban és Szlovákiában. Az IKEA megbízásából az internetes kutatást készítő GfK Hungary Piackutató Intézet a főzésért felelős 20 és 59 év közötti személyekkel készített interjút, 600 fős mintával dolgozva.
Csak hadd ússzam meg! Hétköznap a főzést minél rövidebb idő alatt és minél kevesebb munkával szeretnénk megúszni. A válaszadók háromnegyede a gyorsaságot, míg fele az ételek egyszerű elkészíthetőségét emelte ki, mint legfontosabb főzési szempontot. Tovább rontja a képet, hogy szinte minden második ember csak kötelességnek éli meg a főzést, és minden harmadik ember nem otthon készített ételt fogyaszt hétköznap.
Mi szól a főzés ellen? Amiért sokan nyűgnek élik meg a főzést, az részben a túl kicsi konyha, a „nincs hova tennem” érzés, vagyis a kevés tárolási lehetőség. Továbbá, a főzéssel járó rendetlenség és a hosszú előkészítési procedúra miatt is inkább lebeszéljük magunkat a főzésről, minthogy belekezdenénk. Pedig egyszerű praktikákkal, a konyhánk ergonomikus megtervezésével és helytakarékos tárolóedények használatával jelentősen megkönnyíthetjük a dolgunkat. Bármilyen meglepő, a megfelelő konyhai eszközök segítséget nyújtanak az ételek gyorsabb elkészítéséhez is. A magyarok közel fele nem eszik együtt a családjával!
A magyar főző emberek közel kétharmadában él a gondolat, hogy a főzés összehozza a családot, de közben nemhogy nem főznek együtt, de a családok fele nem is eszik együtt. Pedig a legtöbben, 10 emberből 8 vallja, hogy a főzés érték, és mindenképp szeretné megtanítani a gyermekét is főzni, Ugyanakkor a főzés és a család mostoha viszonyát jól szemlélteti az is, hogy minden második főzésért felelős családtag több elismerésre vágyna szeretteitől a főztjéért.
A főzés kreatív, művészi, felér egy ajándékkal is! Szinte mindenki azt vallja, hogy az otthon készített étel közelebb áll a család ízléséhez és szükségleteihez. Sőt, a megkérdezettek háromnegyede szerint egy odaadással főzött étel egy szép ajándékkal is felér és a főzés kreatív és művészi tevékenység.
Minden második főző szerint „a főzés megnyugtat és felvidít”. A válaszok azt sugallják, hogy a főzés többünk számára lehetne kikapcsolódás és élvezet, ha a fent említett akadályok megszűnnének. Inkább praktikus konyhám legyen,mint designos!
A konyha kialakításakor a megkérdezettek közel kétharmada a praktikusságot tartja a legfontosabbnak, és csak minden tizedik vallja, hogy a pénz a legdöntőbb szempont. A design fontossága is messze elmarad a praktikussághoz képest, hiszen mindössze minden tizedik ember design-központú, ha konyháról van szó. A konyhák alakját tekintve itthon a lineáris kialakítású konyhák vezetnek (29%), de nem sokkal maradnak le az L alakú konyhák sem (25%). A méret tekintetében, a konyhák kétharmada a közepes méretbe esik, azaz 5-15 m² között van. Borura derű: Az IKEA mozgalmat indít az örömteli főzésért Az IKEA a kutatás eredményeire alapozva programot indít „Főzz a teljesebb életért!” címmel, melynek keretében a főzés időtakarékosabb, könnyebb és mindenekelőtt élvezetesebb voltához kíván ötleteket és megoldásokat adni. “
Mit gondoltok erről? Valóban ilyen rossz a helyzet?

Kategóriák
Egyéb kategória

Amikor én még kislány voltam (70-es, 80-as évek)

A kép forrása.

Gabbah dobta nekem a labdát, meséljek a gyerekkoromról. Szerintem én már szinte mindent elmeséltem, de azért pár dolog még van a tarsolyomban.
Csak harmadikos koromig voltam napközis, utána egy pár osztálytársammal egy étterembe voltunk befizetve a heti menüre. Több helyet is kipróbáltunk, de az az igazság, hogy pont olyan rosszul főztek, mint az iskolában.
A Belgrád étteremmel kezdtük a Sörház utca, és a Belgrád rkp. sarkán. Gáz volt, szinte hihetetlen számomra, hogy annak a helyén most egy zseniális olasz étterem működik, és nem mérgezi őket az elődök szelleme.
Azt hallottuk, hogy a Veres Pálné utcában a Rézkakasban jobb a menü, ezért befizettünk oda. A Rézkakas akkoriban se volt rossz étterem egyébként, este egész jól főztek, többször vacsoráztam ott a szüleimmel, de amit délben műveltek, az vicces volt. Egyszer egy héten kétszer is spenót került az asztalunkra, amit a bátrabb nyolcadikosok kanállal próbáltak a plafonra lövöldözni, de általában a falon végezte, és be kell vallanom, én ezt negyedikes kislányként meglehetősen viccesnek találtam, bár nem mertem megpróbálni.
Utána volt néhány próbálkozásunk a Petőfi Sándor utcai Corso (?) étteremmel is, ahol menü ajánlat volt, és abból lehetett választani. Itt derült ki számunkra, hogy a gránátos kocka az nem egy sütemény, hanem a krumplistészta flancos elnevezése. Biztosan mindenki tudja, hogy a tini lányok mennyire idegesítően tudnak valami kis hülyeségen is nevetni, mi ezen a felismerésen, és a pincér lekezelő arcán, amikor elárulta, hogy nem rossz ételt hozott ki nekünk, hanem mi vagyunk műveletlenek, napokig nevettünk.


És ha valakinek nem jönne át a hangulat, itt egy kis videóválogatás.


Aztán végül az ELTE menzáján kötöttünk ki, ami önkiszolgáló rendszerben működött, és mi határozottan szerettük.
Eszembe jutott még első találkozásom a kéksajttal. Most nem is tudok elképzelni ettől finomabbat, még a leggyengébb kéksajtot is imádom, de a valódi Roquefort-ot imába foglalom minden alakalommal, amikor belecsippentek.
Egyik nagybátyám, aki Angliában él, minden hazalátogatás alkalmával vett egy guriga kéksajtot Magyarországon, mert bár közelébe se ért az angliainak, de pont a tizedébe került. Egyszer aztán nem bírtam tovább a kíváncsiságommal, és kis lyukat fúrtam bele egy kanál végével, és megkóstoltam. Azt hittem menten elájulok, rosszul leszek, meghalok, mert akkora szörnyűséget elképzelni sem tudtam. Azonnal kiköptem, öblögettem, fogat mostam, kenyeret ettem, minden elképzelhetőt kitaláltam, de alig tudtam eltüntetni az ízét. 2008-ban nem értem magam, hiszen a kéksajt isteni, pikáns, és a sajtok sajtja, a csúcsok csúcsa!
Mivel nincs nagyon időm mostanában olvasgatni, bocsánat, de nem tudom kinek volt már meg ez a kérdés, talán mindenkinek, úgyhogy nem gurítom tovább.
Következik a kedvenc szakácskönyveimről szóló poszt…

Kategóriák
Egyéb kategória

Kóser-e a tömött liba?


Lezajlott tegnap este a beszélgetés a Marom tetőn a libáról, mint a zsidó konyha fontos eleméről, illetve a most aktuális tömés hisztériáról.
Több mint harmincan jöttek el, különböző véleményekkel, köztük én is a sajátommal, ami ma reggelre, miután aludtam a vitára egyet meg is változott.
A beszélgetés főbb témái:
A zsidó neológia Magyarországon, és egész kelet-európában előszeretettel használta a libát az ételeihez, mind a máját, mind a háját, de persze nem vetették meg a mellét és a combját sem, hogy a töltött libanyakról ne is beszéljünk.
Hogy nőttek össze a zsidók a libával? Míg Izraelben és a mediterrán országokban olívaolajat használtak a főzéshez a régebbi évszázadokban, addig Európa ezen részén nem volt mivel főzni (a vaj nem volt megfelelő, csak a tejes ételekhez, húsost nem lehetett vele készíteni, a disznózsír pedig alapból nem játszott). Igazság szerint libát az emberek már az ókori Egyiptomban is tömték, ahol a zsidók rabszolga sorsban sínylődtek, de később magukkal vitték a liba tömésének ismeretét, többek között Európába is. Igazán sok zsírja csak a tömött libának van, márpedig zsírra több szükség van egy családban, mint májra. Ebből következik, hogy a hízott libamáj a zsidóságban igazából csak melléktermék volt, hiszen a zsírra hajtottak 🙂
Az egyik nagyon fontos zsidó törvény az élet, az élőlények tisztelete. Ez mindenkire vonatkozik, emberre, állatra egyaránt. Ezért aztán tilos az állatokat kínoznunk (nem mintha más vallású embereknek szabad lenne). Ez a törvény annyira erős, hogy még a szombati tilalom törvényeket is felül írja bizonyos esetben.
Szombaton ugye tilos mindennemű munkát végezni, többek között tehenet fejni is. Viszont a tehénnek hatalmas fájdalom, ha nincs megfejve bizonyos időközönként, ezért ha másképp nem megoldható a zsidónak kell megfejnie a tehenet, amivel igaz, hogy megszegi a szombatot, de nem kínozza az állatot.
Az, hogy a libát megtömni állatkínzás, vagy sem, már régen is foglalkoztatta a bölcseinket:
a 19. sz. elején a Chatam Sofer (Rabbi Moses Sofer (1762-1839) maga is evett libamájat, és azt mondják, hogy minden héten csütörtökön a nap jelentős részét azzal töltötte, hogy levágott libák nyelőcsövét ellenőrizte, van-e rajta olyan sérülés, ami miatt tréfli lenne a madár. Például kortársa, az Iszmách Móse újhelyi (Sátoraljaújhely) rabbi viszont önmagában a tömés miatt megtiltotta, mert azt mondta, a tömött liba egy idő után annyira magatehetetlenné válik (elhízik és mozgásképtelen lesz), hogy még enni se tud egyedül, és ha magára hagyjuk elpusztul. A kóserság szempontjából ugyanis fontos szempont az is, hogy a levágott állat legyen annyira egészséges, hogyha nem vágták volna le, még eléljen egy évig.Egy kísérletet is végzett mind a Chátám Sofer, mind az Iszmách Móse: nem vágtak le egy tömött libát hanem várták, hogy mi lesz vele. Az Iszmách Moséé elpusztult, a Chátám Soferé életben maradt – így ki-ki meg lett erősítve véleményében. Elképzelhető, hogy Újhelyen, és ezen a környéken jobban tömték a libákat, és azok azért váltak magatehetetlenné és így tréflivé.
Tegnapig én azt gondoltam, hogy a libatömés valóban állatkínzás, de én szeretem a hízott libamájat, nem tartom ezt akkora kínzásnak, hogy etikai problémáim legyenek a dologgal, ezért aztán továbbra is eszek libamájat, igaz szombaton nem, mert hekhsert nem kap, tehát nem kóser (igazából a hússal kapcsolatban semmi sem számít, csak az, hogy a megfelelő rabbi, azt mondja, hogy ez kóser, ezt a pecsétjével igazolja, vagyis adjon rá hekhsert).
Tudni kell, hogy Budapesten az ortodoxok nem eszik meg a tömött libát.
Hamar akadt egy vitapartnerünk Medve doktor személyében (ezen a néven szokott kommentelni errefelé), aki elmondta, hogy ő állatorvos, dolgozott vágóhídon is, NEM IGAZ AZ, HOGY A LIBÁNAK FÁJ A TÖMÉS. Nem fáj, mert nincsenek érző ídegek a nyelőcsövében, nem is öklendezik, miközben a tömlőt lenyomják a tokán, és a 25 dekás libamáj szimpla eltúlzott etetéstől is képes 60-70 dekásra hízni, amibe a liba nem pusztul bele, sőt vígan éldegél!
Szóba került még a brojler csirke, ami 5 hét alatt püffed vágósúlyra, vagy az évente mesterségesen megtermékenyített tehenek, akiknek vemhesnek kell lenniük, hogy borjút szülhessenek (igen, még itt tartunk 2008-ban :-), ugyanis csak akkor van tejük.
A csirkékkel kapcsolatban azt tudtuk meg, hogy bár a brojlernek ugye nem a legjobb az íze, meg elég rendes mennyiségű antibiotikummal etetik őket, a lelkivilágukra mégis nagyon vigyáznak, ugyanis őket nem ketrecben tartják, hanem a földön, szalma között, sokan bandázhatnak egy négyzetméteren, ami csirkéknek természetes igényük. Az, hogy a kukoricával etetett kendermagosnak jobb íze van, és aki teheti inkább abból főzze a levesét, az más kérdés.
Végszóként szintén Medve doktor elmondta, hogy szerinte (aki ahogy a szavaiból kivettem nem zsidó) ha fontosnak tartjuk az elfogyasztott állat humánus vágását, akkor együnk kóser vágott húst, ez igenis garancia arra, hogy az állat a lehető legkevesebbet szenvedte, ugyanis a legélesebb, hibátlan késsel egyszerre, egy vágással kell elmetszeni a két nyakban futó ideget (aminek nem tudom a nevét) ami azonnali eszméletvesztést, vagyis halált jelent.
És még valami, ami szerintem fontos: sokkal több húst eszünk, mint őseink akár 50 éve is. Ha továbbra is ennyi húst szeretnénk enni, akkor ne álszenteskedjünk, lássuk be, hogy ekkora mennyiség előállítására csak húsgyárak alkalmasak. Ha mégis önmegtartóztatást vagyunk képesek gyakorolni, akkor csak egy héten egyszer vegyünk húst, legyen az valódi háznál tartott állat. Ne feledjük, vásárlók vagyunk, akik a pénzünkkel szavazunk!
Akik segítségemre voltak: Sturovics Andi a Maromból, és Nógrádi Bálint a Chabadból.
A Marom tetőn további izgalmas programok a szukot végéig.
Én továbbra is fogok hízott libamájat enni, és mindenkit erre bíztatok, mert kevés étel van, ami finomabb nála!
Köszönöm Dávid fiam nevében, hogy egy kényelmes női ölben hajthatta álomra a fejét a beszélgetés alatt! 🙂

Kategóriák
Egyéb kategória

Fűszer és Lélek zsidó szakácskönyv


November elején megjelenik a Fűszer és Lélek zsidó szakácskönyv nem csak zsidóknak.
Furcsa leírni.
Emlékeztek még, amikor meghívtak a Judapestre, hogy írjak nekik? És amikor télen kaptam egy kedves levelet, hogy valaki a receptjeim alapján főzött meg egy családi vacsorát?
Nem ismertük még akkor egymást mi hárman, vagyis kilencen, ha mindenkit számolok a családokban. Aztán az egyik közös reggelinken (ilyet is szoktunk mi a Judapesten) közlik velem, hogy ők kiadnák a könyvemet. Mit lehet erre mondani? 🙂
A könyvön sokan dolgoztunk, többek között Vadjutka barátnőnk (akinek tegnap volt a szülinapja, Isten éltesse!), és Szilágyi Stefi is fotózott, mert magamról ugye nekezen készítek képeket, különösen főzés közben. Nagy Levinnek külön köszönet a vallási témák korrektúrázásáért!

A könyvvel kapcsolatban sok program lesz, első a Keset konferencián egy könyvbemutató, kóser főzéssel egybekötve 2008. november 8-án szombaton 17.30-kor.

Másnap 2008. november 9-én vasárnap 11.30-kor Bitter Brunó beszélget velünk nőkkel:
Mit csinál a Nő a konyhában?Négy egymástól teljesen különböző nő ad négy teljesen egymástól teljesen különböző választ erre a kérdésre.
Schulhof Barbara – Bagettíni
Schőn Zsuzsa – Komédiás
Persztegi Ágnes – Pesti Súl
Bodrogi Eszter – Fűszer és Lélek

Délután pedig én vezetem ugyanezt a beszélgetést 14.30-tól a férfiakkal. DE MICSODA FÉRFIAKKAL!
Mit csinálnak a férfiak a konyhában?A közhiedelem szerint, a férfiak vagy zsenik a konyhában vagy be se mennek. Ennek járunk utána vendégeink segítségéve:
Rosenstein Tibor – Rosenstein Étterem
Horváth Jocó – Maccabi
Váncsa István – ÉS
Bitter Brúnó – Judapest

Rosensteint ugye ismerem az étterméről. De vajon otthon is főz?
Horváth Jocó konyhai ténykedése után még nyomozok.
Váncsa István nevét szakácskönyve miatt szerintem mindenki imába foglalja, én szinte úgy érzem, mintha ismerném, enném a főztjét.
Bitter Brunó főztjéből ettem már, sőt szinte otthon érzem magam a konyhájukban.
Izgalmas beszélgetésnek ígérkezik.
Gyertek el mindkét nap!
A programok még folytatódnak…
Addig is érdemes feliratkozni!

Kategóriák
Egyéb kategória

Olvasók, szevasztok!

Már júniusban észrevettem, hogy hirtelen nagyon sokan kezdték olvasni a Fűszer és Lélek blogot. Akkoriban 1500 egyéni látogatóm volt naponta, de múlthéten már 1700-an jöttek, és biztosan van olyan is, aki naponta többször is visszanéz, mert a látogatások száma meghaladja a napi kétezret! Persze sejtem, hogy honnan ez a nagy érdeklődés, de mégis ijesztő egy kicsit.
Emlékszem, amikor napi száz lett, és arra is, amikor ötszáznál azt hittem, hogy ennél több embert már biztosan nem érdekel a rántottám, vagy a hétvégi programom, az ünnepeinkről nem is beszélve. És mégis!
Annyira kíváncsi lennék, hogy kik vagytok, akik olvastok!
Fiúk, vagy lányok? 20-30-40-50 vagy 60 évesek? Zsidók, vagy más vallásúak? Mit szerettek az oldalon?
Persze sok mindenkiről már tudom, akik előbújtak az ismeretlenségből, de mégis egy nagy homályos folt az egész.
Mit akarok ezzel mondani? Igazából semmi különöset, csak nagyon köszönöm!

Kategóriák
Egyéb kategória

:-)

E-mailben kaptam, az eredeti, tejes cikk az Origon olvasható 🙂
Ez a Ladik csárda étlapja. Remélem már cserélték. Vinnyogunk!

Roqfortos (!) palacsinta sült almával Roqfort (!) pancake with biffin (a biffin szó – bár muzeálisan, kb. 200-300 évvel ezelőtt valóban sült almát jelentett – ma már azonban olyan emberi testrészt, mely nem igazán étlapra való)
Megjegyzendő: a legtöbb szótár sajnos nemcsak a gasztronómiai szaknyelvet, hanem a legaktuálisabb – így a leginkább elterjedt (esetleg szleng) – köznapi használatot sem tudja. Aki pedig nem ismeri eléggé az élő nyelvet, hanem csak szótárt használ, sőt esetleg még abból sem tud megfelelően válogatni, az bizony könnyen így jár….
Betyár csirkemell burgonyapürével Rouge breast of chicken with mashed potato (rouge = vörös, vagy rúzsos csirkemell – szép lehet)
Naponta friss főzelékeket kínálunk különböző feltéttettel is! We serve fresh vegetabel-dishes with different sauces day by day! (feltéttel: angolul = különböző szószokkal, ugye azért nem egészen mindegy?)
Szürke marha bélszínérmék Vadász módra krokettel Joint of beef coins a la Vadász with croquette (magyarul: bélszín, angolul: izület korongok – érdekes bonctani lelemény)
Sertés csülök Pékné módraHand of pork a la Pékné (csülök = disznókéz – kissé vicces, de talán felfogható)
Balatoni fogasfilé roston tejszínes gomba mártással, petrezselymes burgonyával Grilled fillet of toothed-fish of Lake Balaton with creamy mushroom sauce and parsleid potato (fogas = foghal, vagy fogazott hal – ez már nemcsak röhejes, de nincs vendég, aki így megérti, vagy akár elképzeli, esetleg persze cápának…)
Mandulás pisztráng egészben sütve, petrezselymes burgonyával Lard with grilled almonde and parsleid potatoes (pisztráng = disznózsír – kíváncsi vagyok hány amerikai tolong, hogy ezt rendelje)
Óriás bécsi szelet Huge slice of Wien / Huge Vienna-slice (bécsi szelet = Bécs nagy szelete – micsoda humor)
Pácolt szarvasfilé vörösboros mártással, krokettel és vadrizzsel Deer filet with wines sauce and croquette, deer rice (vadrizs = szarvasrizs – nem lesz sok a szarvasból?)
Káposztás cvekedli Cabbaged cvekedli (káposztázott cvekedli, ez ugye informatív fordítás – ha a szerencsétlen külföldi még ebből sem érti, hát akkor tényleg reménytelen…)
Palacsinta / Pancake: Gundel kakaós/ caco (érdekes írásmód)nutellás/ chocolate (és ha a nutella nem is csokoládés?)házi lekváros/ home-made cole-slaw (lekvár = káposzta saláta – hogy meglepődik majd a naiv külföldi, ha a megrendelt káposztasaláta helyett lekvárt kap a palacsintájába…)
Francia hagymaleves cipóban French onion soup in cobs (cipóban = kukoricacsőben – itt is lesz meglepetés, ha meglátják, miben hozzák ki…)
Balatoni fogasfilé rántva petrezselymes burgonya Jerked fillet of toothfish of lake Balaton with potato (ismét “foghal” + rántva = jerked = kivert, megjegyzem e kifejezést a mai nyelvben elsősorban arra a bizonyos ….hogyismondjamcsak… társaságmentes, monokulturális szexuális tevékenységre értik, amit mindenki magában szokott végezni, és szinte soha egy hallal, különösen pedig nem foghallal…)
Ropogósra sütött sertéscsülök Pékné módra Roast spare ribs a la “pékné” (csülök = borda – már megint egy meglepő alkatrészcsere)
Cipóban sült füstölt csülök Smoky spare ribs (roasted in cobs) (csülök = borda, ráadásul kukoricacsőben sütve – új konyhai trükk lehet, megnézném…)
Feszty bélszín fűszeres burgonyával Join of beef a la Feszty with potato(bélszín = izület – félek, ez sem lesz népszerű a külföldiek körében)
Királyrák roston, vajban sütve, scampi salátával, vegyes körettel Grilled king-cancer in garlic butter with mixed salata (királyrák = king cancer = király rák – de ez nem az éttermi, hanem kórházi fajta, és így sajnos már viccnek is elég rossz)
Császármorzsa Emperor-crumb (szó szerint császár morzsa – csak ilyen kifejezés nincs, hacsak nem egy élő császárt morzsákra törnek…talán császár mozsárban?)
Mákos guba Needles with poppy seeds (guba = varrótű – kínos lehet lenyelni…. nem hiszem hogy sok angol vendég megrendelte, pedig igazán méltó megkoronázása lenne az étlapról történő izgalmas étkezésnek)

Kategóriák
Egyéb kategória

Ez meg az

Reggel állok sorban a sajtosnál a nagycsarnokban. Aki ismeri a sajtost (főbejárat után rögtön jobbra), az tudja, hogy mindig hosszú a sor, mert olcsó a sajt. Egy fickó áll mögöttem, és folyamatosan, hangosan olvassa a táblákat: szlovák juhtúró…, lengyel füstölt sajt…, eidami.., olasz gorgonzola… Végül is nem baj, de 10 percig hallgatni kicsit unalmas. A sajtos nő is rászólt egyszer, hogy egy picit halkabban, mert így nem hallja a vásárlókat.
Aztán amikor sorra kerülök, mondom, hogy kérek 30 dkg francia kéksajtot, kiderül, hogy az tegnap elfogyott, de van dán. A dán sajtokat is szeretem, ráadásul tényleg nagyon jól néz ki, 1790 Ft/kg áron pedig igencsak jó vásár. Erre a fickó mögöttem elkezd a fülembe duruzsolni hátulról, hogy ne vegyem meg, mert nyomába sem ér a franciának, stb., stb. Megköszönöm neki a kedvességét, de kérem a sajtot. (Főleg, mert a Mizó halálosan gyenge kéksajtja is több mint 2000 Ft akárhol is) Kérek 20 dkg gorgonzolát, de még be sem fejeztem a mondatomat, a hátsó mikrofon újra kezdi: tudja, hogy kell enni a gorgonzolát? Egy szem szőlővel és dióval! Köszönöm!
Kicsit arrébb lépek, hogy amikor a füstölt lengyel sajtot kérem, ne tudjon a fülembe magyarázni. Mégis elkezdi. Hogy a szlovák jobb, azt vegyem. Ekkor nyúltam hátra, és bontottam ki az általában kontyban hordott hajam. Aztán jól megráztam a fejem. Nem hiszem el!
Kezdem úgy érezni, hogy nagyon ideje lenne már elmennem nyaralni. Türelmetlenebb vagyok, mint máskor. Tegnap le kellett szaladnom tejfölért, és egy kocsi a sarkon parkolt, így csak kerülővel léphettem fel a járdára, sáros lett a cipőm. És megfordult a fejemben, hogy ha már itt van a kezemben a kulcscsomóm, milyen jó lenne megkarcolnom az autó oldalát. Megjegyzem, soha nem csináltam még ilyet, és nem is akarok, mert rettenetesen bunkó dolognak tartom, és mégis, annyira, de annyira jól esett a gondolat 🙂
Ez most egy üzenet az ismerőseimnek. Ne kössetek belém, mert harapok. Még két hét a nyaralásig. Vágom a centit.
Az e heti hot! magazinban pesto-t készítettem.

Kategóriák
Egyéb kategória

Szakad

Olyan 9-10 éves lehettem, amikor egy sátortáborban eltöltött 10 napból 7 olyan volt, mint ez a mai. Az első három nap harminc fok meleg, szikrázó napsütés volt, strandoltunk, esténként tábortűz mellett énekeltük a Paff a bűvös sárkányt, és a 16 tonnát 🙂
Aztán a negyedik nap reggelén arra ébredtünk, hogy szakad. A nagy katonai sátrak kb. fél napig bírták a vizet, gondolom a leselejtezett darabokat olcsón eladták az iskoláknak, aztán szépen lassan egyre több helyen kezdett el becsöpögni a víz. A vaságyakat furcsa szögben össze, majd széttoltuk, hogy minél kevesebb víz érje. Mindenki melegre számított, ezért egy vékony zártcipőn, egy mackónadrágon, és pulcsin kívül más meleg ruha nem volt nálunk.
Az első esős nap még kártyáztunk, beszélgettünk, a sátorban, de aztán elkezdett unalmas lenni, és hiányoztak a szomszédos sátorlakók is. Másnap bementünk a közeli városba, megnéztük mind a két múzeumot, a két templomot, és egy zsinagógát. Étteremben ebédeltünk, és jókat nevetgéltünk a vonat állomáson.
Harmadnap már majdnem megfagytunk! A ruhánk nedves volt, és koszos. Kimosni nem tudtuk, mert nem volt váltás, és abban a nyirkos időben soha nem száradt volna meg. Már ebédelni sem volt kedvünk átmenni az ebédlősátorba. A pottyantós wc-k a tábortól kb. 100 méterre voltak (naná), és addig húztuk a kimenetelt, amíg már tényleg szaladni kellett.
Utána másnap reggel arra keltünk, hogy szétunjuk magunkat. Szép lassan azt vettük észre, hogy mindenki az egyetlen kőépületben nyomorog, ami a mosdó volt.
És onnantól kezdve mindegy volt az időjárás. Szakadt, akkora sár volt, hogy a cipőnk beleragadt amíg azt a 20 métert leszaladtuk a mosdóig, de nem számított, mert a mosdóban várt a dumaparti, a sok társasjáték, a véget nem érő világmegváltó beszélgetések.
Reggel héttől este 9-ig, amíg volt egy kis fény, ott nyomorogtunk fiuk, lányok vegyesen. A negyedik esős nap este bejött az egyik tanár, akik persze egy vízmentes tanári sátorban forralt boroztak egész nap, és két dolgot közölt velünk:
-négy napja senki nem fürdött a táborban, lassan a faluban is érzik a szagunkat, elkezdték melegíteni a vizet, fél óra múlva sorakozó fürdeni! (Nagy fazekakban melegítették a vizet, majd a szabad ég alatt, kifeszített lepedők között mindenki kapott 4 liter langyos vizet, amit egy lavórban állva oszthatott be magának a barátnője segítségével, kancsóból locsolva. Megjegyzem, senkinek nem hiányzott a fürdés, és marhára nem zavart minket milyen illatok párolognak a mackóruhákból. Ennek ellenére, bár nagyon nehezen szántuk rá magunkat, fürdés még soha nem esett annyira jól!)
-eső ide, eső oda, éjjel bátorság próba lesz az erdőben. (Ha valakinek kimaradt volna az életéből a bátorság próba, akkor elmesélem, hogy korom sötétben 5 percenként egyesével indították a gyerekeket át az erdei ösvényen, kezükben egy bögre vízzel. Persze mindenki bevárta az után induló barátját, és kettesével vágtunk neki a rettenetnek, ahol tanárok ugrottak elénk a fa mögül, megdobáltak minket kavicsokkal, elgáncsoltak egy “hullával”, ami egy pár fekete gumicsizma volt, szürke pokróc alól kikandikálva.) Jó alanyok voltunk, sikítoztunk, ijedtünkben kilocsoltuk a vizet a bögréből, de nagyon-nagyon jól mulattunk.
Jó emlékezni ezekre a napokra.