Kategóriák
Egyéb kategória

Segítség! Magyar vs. kínai fokhagyma?

Fotó: Jucus
Pár éve még volt egy megbízható fokhagymásunk, ahol anyuval minden ősszel vettünk 10 kiló fokhagymát, és az elég volt a családnak az új fokhagyma idényéig.
Már akkor is sok helyen csak a kínai fokhagymát lehetett kapni, de azért egy kis utánjárással beszerezhető volt magyar is.
Akkoriban az Arany János utcában volt egy munkám, és egyszer belefutottam abba, ahogy Dzsáánnni éppen lekapja a tíz körméről a beszállítót, amiért kínai fokhagymát hozott az olasz éttermébe 🙂
Bárkivel beszéltem eddig, senki nem értette, hogy miként lehetséges az, hogy megéri Kínából idehozni a fokhagymát, és hogy emberek ezt miért is veszik meg, amikor csak teszi az ember bele az ételbe, de az íze valahogy elmarad…
Azóta eltelt pár év, és a helyzet sokkal rosszabb lett!
A magyar fokhagyma olyan rossz minőségű lett, hogy egy fejnél többet nem merek belőle vásárolni.
Barna rothadó pöttyök vannak a gerezdeken, egy hét után pedig a fejnyi fokhagymából jó, ha két gerezdet fel tudok használni. És októberre csak ilyen kapható. Próbálkoztam piacon, zöldségesnél, hiper és szupermarketben mindenhol. Ha emlékeim nem csalnak, januárra eljutunk majd oda, hogy csak kínai lesz a polcokon, igaz azok nem rohadnak, de belegondolni se merek, hogy milyen növényvédő szerekkel kezelik.
Érdemes arra is figyelni, hogy sokszor piros-fehér-zöld szalaggal díszített fokhagymafüzért csak Magyarországon csomagolják, de Kínában termesztik.
Miért tűnt el a magyar fokhagyma?
Hol vásároljak jó minőségű magyar fokhagymát?
Miért tűnt el a magyar fokhagyma?

Kategóriák
Egyéb kategória

Budapesti krémesteszt

Nehéz, izzasztó munkánk volt Lila Fügével: krémeseket teszteltünk.
A legjobb krémes valóban zseniális, de a legrosszabb krémesek annyira rosszak és rondák voltak, hogy egy-egy mokkáskanálnyi falat után gyorsan kidobtuk, nehogy a gyerekek is beleegyenek.

http://www.divany.hu/Gasztro/nagy-budapesti-kremesteszt
Mit kéne még kipróbálnunk?

Kategóriák
Egyéb kategória

Segítség! Finom zöldborsófőzelék?

Mióta Dávid nagycsoportos, és már egyre határozottabb ízlése van előkerülnek olyan ételek, amiket én soha nem szoktam főzni, de az oviban van, és neki ízlik.
Ilyen a finomfőzelék, és most a zöldborsófőzelék.
Nem szoktam főzni, mert nem vagyok érte oda. Imádom a tökfőzeléket, a tejfölös krumplifőzeléket, a spenótot, sóskát, sárgaborsót, de a zöldborsófőzeléket valahogy nem. Pedig magát a zöldborsót nagyon szeretem, különösen a levest, amikor még zsenge a borsó.
Persze simán lehet, hogy egyszerűen nem tudom elkészíteni. De az az igazság, hogy mások zöldborsófőzeléke se győzött még meg.
Tehát a kérdésem a következő:
Létezik tökéletes zöldborsófőzelék recept?
Vagy a zöldborsófőzelék egyszerűen csak egy lapos étel?

Kategóriák
Egyéb kategória

Jamie Oliver-Ministry of Food

Elkezdte vetíteni a Spektrum tv a Ministry of food-ot, magyarul Főzz otthon Jamie-vel című sorozatát.
Egyszerűen nem hagy nyugodni az első rész! Jamie Rotherham-ba megy, ami nem éppen a leggazdagabb városa Nagy Britanniának, ott hirdetést ad fel, amire mindössze 300 ember jelentkezik, és kiválaszt közülük párat.
Nemrég olvastam Ozvald Anita beszámolóját a londoni munkájáról, és nagyon megragadott egy mondata, miszerint olyan volt Londonban élnie, mintha a közeli jövőben lenne.
Végig ez zakatolt a fejemben, miközben néztem a filmet. Rémisztő volt!
Persze a szereplők az alsóbb társadalmi osztályból kerültek ki (van benne egy nyolcvan körüli bácsi is, őt nem tudtam besorolni), többen 22-23 éves lányok, akik legalább tízzel többnek néznek ki, soha nem dolgoztak, és segélyből tartják el a gyerekeiket.
Az egyik lány annyira természetesen mondja, hogy ők segélyből élnek, mintha azt mondaná, hogy ő egy multinacionális cég alkalmazottja.
Ha London a közeli jövő, akkor sajnos Rotherham is az. Segélyből itt soha nem tart majd fent egy lakást szerintem senki, sőt plazma tv-je se lesz, de az biztos, hogy nincs messze, amikor az anyák már egyáltalán nem tudnak majd főzni! És ez nem azt jelenti, hogy nem tudnak elkészíteni mondjuk egy töltött káposztát, hanem azt, hogy fogalmuk sincs mit jelent az, hogy összevágni egy hagymát. Nem tudja, hogy meg kell-e pucolni előtte, vagy meg kell-e mosni. Egy másik angol sorozatban a hölgy miután felkockázta a hagymát, bedobta egy szűrőkanálba, és folyóvízben megmosta.
A szereplők érzik, hogy nem jó amit csinálnak, hogy nem lehet csak chipsen élni, vagy a gyereknek öt éven keresztül kebabot venni a sarkon, és esténként a földön megenni evőeszköz nélkül, de nem tudják mit kéne tenniük. Nincs mintájuk, mert már az édesanyjuk se főzött soha!
Legjobb példám a totális gasztronómiai elbutulásra a saját nagynéném.
Wales-ben él, eredetileg olasz. Esküszöm, hogy harminc éve úgy főzött, mint egy séf. Most nyáron hozott Knorr “alaplét”, amit pici tégelyekben árulnak a hipermarketben. Szerinte nagyon praktikus, mert nem olyan egészségtelen, mint a kocka (hihihi), de nem kell fáradni az alaplével.
Ebből főzött rizottót, amibe tett a legolcsóbb debreceniből és egy kis rettenetes félédes gagyi német bort is. Volt a tetejére növényi sajt, mert az kell rá…
Tehát Jamie-nek nincs könnyű dolga a tervével: megtanít 10(?) embernek 10 receptet, akikkel megígérteti, hogy ők is megtanítják ezeket másik tíz embernek, és így tovább, és így tovább.
A végén pedig minden rotherhami lakos tud majd tíz étel főzni, boldogan élnek amíg meg nem halnak. Ezeket a recepteket elvben (szerintem gyakorlatban is meg lehet tanulni 24 óra alatt)
Az ötlet jó, hiszen ha valaki tíz ételt el tud készíteni, az szerintem már ötvenet is tud, és onnan kezdve megoldódott a probléma.
Csakhogy a szereplők nem abból a társadalmi rétegből valók, mint Jamie. Egyszer az egyik lány könnyek között közli, hogy nem működik nála a főzés, mégis továbbra is bolti kebabbal etetné a lányát, mert nincs pénze, pedig már az ékszereit is a zaciba adta.
Jamie nem tud mit mondani, és bevallja, hogy ő egy másik világból jött, egyszerűen elképzelése sincs, hogy mit lehetne tenni.
Nekem se lenne. Mit mondhatnék? Hogy a kebab se olcsó, vagy hogy az egész életük minőségéről van szó?
Én elhiszem, hogy van olyan, amikor nincs pénze az embernek minőségi élelmiszerre. De ennek ellenére talán formálható úgy a közízlés, hogy mindenki megtegye ami tőle telik. Hogy egy nap egyszer legalább együtt egyen a gyerek a szüleivel. Nem baj, ha nem steak van szerdán vacsorára, mert egy paradicsomleves is tökéletes. De addig ne szóljon a tévé, és beszélgessenek. Remélem az a hülyeség már kiment a divatból, hogy csöndben kell enni, mert magyar ember evés közben nem beszél! Mert milyen egy csöndben elköltött vacsora? Brr! Akkor inkább nem eszek!
És még valami, amit már egyszer írtam: a gyerekek nagyon sok mindent tanulnak a közös főzésből. Megismerik az alapanyagokat, megtanulnak főzni, megismerik a családi legendákat, ugyanis a családi történetek sokasága kötődik valamilyen ételhez. És nem utolsó sorban logikus, összetett gondolkodásra, jó problémamegoldó képességre tanít.
A receptet előbb el kell olvasni, hogy aztán lépéről lépésre elkészítsük. Tudni kell mi lesz a befejező mozzanat, és akkor nem járnak majd úgy a gyerekeink, mint az egyik lány a sorozatban, aki egy mocsoktól ragadó konyhában próbálja felfogni azt a receptet, amit előtte már közösen lefőztek, de egyszerűen nem megy neki!
Remélem idáig soha nem jutunk!
Ha nekem kéne 10 ételt meghtanítanom, és azzal az útjára bocsájatnom valakit, akkor ezeket tanítanám:
Gulyásleves
Húsleves maceszgombóccal
Zöldbabfőzelék
Fasírt
Chiles en Nogada
Könnyű citromfelfújt
Pikáns csicseri
Tökéletes Baguette
Tökös lecsó
Csokis keksz
Szerintem ha ezt valaki végigfőzi, akkor már csak finomítani kéne a tudásán. Egy magyar családnak szinte mindent el tudna készíteni.

Kategóriák
Egyéb kategória

Krumpli vásár!

Hívhatjuk burgonyának is 🙂
Idegesítő, hogy egy mezei zöldségesnél általában csak “krumpli” van. Nem Ella, nem Gülbaba, nem Amandine vagy Charlotte, hanem “krumpli”.
A zöldségesnek fogalma sincs a fajtáról, vagy ha tudja a fajtát, nem tudja mire jó. Pedig van saláta fajta, van sütni való, van ami pürének a legjobb, stb.
Egyszer megkérdeztem Bálint Gyuri bácsitól, akit nagyon nagyra tartok, hogy miért nem lehet legalább ötféle krumplit kapni, hová tűntek nagyanyáink megszokott fajtái, és ő azt mondta, hogy ezen nem kell búsulni, mert a most kapható fajták mindenre jók.
Mindenre, vagyis semmire se igazán. Szerintem olyan ez, mintha mindegy lenne, hogy parmezánt, vagy roquefortot használok valamilyen ételhez, hiszen sajt mindkettő. Vagy ami még rosszabb: lehetne kapni egy sajt masszát, amit asz összes fellelhető sajtfajtából gyúrnának.
De milyen burgonyákat is vásárolhatnánk ha lenne rá lehetőségünk?
Ezen az oldalon 64(!) féle Magyarországon minősített burgonyafajtát sorolnak fel. Sajnos fénykép, nincs hozzá, de legalább vannak nevek. Itt pedig egy kis segítség, hogy melyik fajta mire jó, és pár recept az Országos Burgonya szövetség és terméktanács jóvoltából.
Találtam pár fotót is, hátha segítségére lesz valakinek. Norbi barátunk és kis családja azon kívül, hogy ért a borokhoz (és most már tudjuk, hogy a pálinkákhoz is, bár az aszútörkölyt azért érdemes lenne még egyszer átbeszélni vele :-), megelégelte, hogy nem tud rendes krumplit vásárolni, és termesztésbe fogott.
Csütörtökön meg is kóstolhattuk a termést (egy valódi krumpli köszöntő party keretében), és jelentem el vagyunk ájulva! Két fajtát termesztett: Charlotte-ot, amit szerintem itthon is egy ismertebb salátaburgonya fajta, vagyis nem fő szét, a szeletek egyben maradnak, és Amandine-t, ami inkább sütni való fajta, de főzni se rossz!
Az Amandine-ben az a jó, hogy nagyon vékony, hibátlan héja van, és maga a burgonya is hibátlan. Franciaországban nemesítették, de hamar meghódította a volágot. Ilyeneket találtam róla a neten:
Sleek, savoury, fantastically flawless!The lovely Amandine originated in France, and may we say… Ooh la la!! You’ll be impressed with this variety’s perfectly smooth skin and sweet, fresh taste. Serve some up with your next dinner and people around the table are sure say oui, oui oui!“The Amandine is truly a beautiful potato. Unlike other potatoes, they have so few eyes.” Carrie Cooper, Chef (Arra sajnos még várnunk kell, hogy a magyarországi séfek feltüntessék a burgonyafajtát az étlapon, pedig én nagyon szeretném!)
Ha valakit érdekel 10-20 kiló tökéletes minőségű Amandine, vagy Charlotte burgonya, 240 ft/kg áron dobjon mailt nekem, továbbítom Norbiéknak.
A krumpli egyébként nem télálló, enni kell, de nem lesz nehéz, ígérem!Zsuzsa, isteni mézes-mustáros-hagymás-tárkonyos burgonya salátát készített Gordon Ramsay receptje szerint a halpástétom mellé, ami a többek szerint sváb májashurka volt. Pedig nem kérdeztem, hogy milyen hal!
Egy jó kis oldal burgonya nerd-öknek:
http://www.plantdepommedeterre.org/eng/mainvar.php
És a magyar versenyzők is megérkeztek kommentben:
http://www.burgonyakutatas.hu/Hu/index.html

Kategóriák
Egyéb kategória

Kistermelői élelmiszer-termelés törvénymódósítás?

A Vissy család disznóságai
Eredeti cikk

34 civil szervezet hivatalosan benyújtotta a kistermelői élelmiszer-termelés, -előállítás és -értékesítés feltételeiről szóló 14/2006 FVM-EüM-ICSSZEM együttes rendelet módosítására vonatkozó részletes javaslatát. Jelenleg az egyeztetések folynak. Az illetékes tárca, az FVM ígérete szerint a 2009. év végére elkészülhet az elfogadásra szánt módosító rendelet.

A civil javaslat főbb elemei:
– Jelenleg kiskereskedelmi és vendéglátó egység számára a kistermelő alaptermékét (pl. alma, krumpli, nyers tej…) helyi szinten értékesítheti (az adott településen). A módosítási javaslat: a helyi kiskereskedelmi és vendéglátó egység a termelő lakóhelye szerinti megyében és a határos megyékben lévő boltokat, vendéglátókat jelentené. Ezt még bizonyos termékek esetében kibővítették régiós valamint budapesti értékesítési lehetőséggel. Ausztriában pl. a „helyi” fogalmán sok esetben az egész országot értik.
– Jelenleg kistermelői feldolgozott termékek nem kerülhetnek be semmilyen kiskereskedelmi és vendéglátó egységbe. A módosítási javaslat: a feldolgozott termékek, így a lekvár, sajt, kolbász is bekerülhetne a javaslat szerinti helyi (a megyében és a szomszédos megyékben lévő) boltokba, vendéglátó egységekbe, közétkeztetésbe. Létrejöhetnének az Ausztriában méltán népszerű gazdaboltok, gazdapolcok, megélénkülhetne a gasztroturizmus. Módosítási javaslat: a kistermelők által maximálisan előállítható mennyiségeket a következőképpen állapítsák meg: A heti 100 kg savanyúság mellett heti 100 kg hőkezeléssel előállított termék, valamint heti 50 kg egyéb eljárással feldolgozott növényi termék legyen értékesíthető. Havonta 6 sertést, vagy 2 marhát, vagy 6 juhot, vagy 6 kecskét vághasson értékesítés céljára (eddig 4-1-4-4 db volt megengedett).
– Nyers hús kistermelői értékesítése jelenleg a szarvasmarha, juh, kecske, disznó tekintetében tiltott. Sem a gazdaságából, sem piacon, vásáron, nem értékesítheti, boltba, vendéglátóknak nem adhatja el. A levágott állat húsát, gazdaságában feldolgozva értékesítheti. A módosítási javaslat alapján a nyers hús értékesíthetővé válna helyi (tehát a régióban lévő) boltokban, vendéglátó egységekben, mivel itt úgy is szigorúbb higiéniai körülmények közé kerül. A hűtőlánc megtartásával a gazda saját gazdaságában is értékesíthetné.
– Nyers tejet jelenleg kistermelő helyi (a településen lévő) boltba, vendéglátónak eladhat, de közétkeztetés céljára nem. Módosítási javaslat: Nyers tejet kistermelő a közétkeztetés számára a régióban értékesíthesse.
– A bor és pálinka jövedéki termékek. Jelenleg ezek termelői értékesítése piacon és vásáron tiltott. Alkalmi fesztiválokon, külön szabályozott formában lehet. A kereskedelmi forgalomba hozatalhoz, VPOP engedélyhez olyan több millió Ft-os letétek kellenek (jövedéki adóraktári adók), hogy azt a kismennyiségben előállító termelő, ha engednék is az értékesítést számára, akkor sem tudná kifizetni. Ausztriában, ahol a vidékfejlesztést, a helyi termékfejlesztést, nem csak kommunikálják, ott kistermelő piacon is értékesíthet, vendéglősnek is eladhat általa készítetett pálinkát. Ausztriában pálinkát főzni is lehet kis léptékben: évi 100 liter 100%-os alkoholt értékesíthető plusz adó és letétkifizetés nélkül! Ez azt jelenti, hogy egy 50%-os pálinkából évente 200 litert lehet eladni nyugati szomszédunknál. Erre az EU is lehetőséget adott: az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló 92/83/EGK irányelv 22. cikkében a tagállamoknak lehetőséget biztosít arra, hogy kistermelők által gyártott alkoholnak a szabad forgalomba hozatalát lehetővé tevő rendelkezést hozzanak anélkül, hogy a termék az adóraktározási rendelkezések tárgyát képezné, és kizárólag átalány alapon adózzon. Amikor az egyeztetések során a civilek felvetették, hogy ezt Magyarországon miért nem lehet megcsinálni, a hatóságtól azt a választ kapták: „ők úgy csatlakoztak”! Módosítási javaslatuk: a kistermelő hetente legfeljebb 200 liter termelői bort, és évente legfeljebb 86 liter termelői pálinkát, illetve abból saját maga által termelt vagy gyűjtött, valamint ízesített gyógynövényes tinktúrát értékesíthetne. Eladhatná termelői vásáron, gazdaságában, és az általunk kibővítetten értett helyi (régión belüli) vendéglátó egységeknek.
– Új fogalomként jelenne meg módosítási javaslatuk alapján a termelői vásár kategória. A jelenlegi, vonatkozó kormányrendelet nem tesz különbséget az üzemszerűen működő piacok, vásárcsarnokok szabályozása terén (pár kivételt említ egy rendeleten belül). A termelői vásár formának az engedélyeztetésére, működtetésére és higiéniai követelményeire egy második szintű, egyszerűbb követelményt szabnánk meg.
Szintén új fogalomként jelenne meg módosítási indítvényuk alapján az agóra (köztér) fogalma. Rendezvényekhez, falunapokhoz kapcsolódó, csereberét, kóstoltatást is lehetővé tevő termelői vásárt és forgatagot jelentene ez a fogalom. Itt lehetőséget kapna a rendező településen lakó magánszemély is a kitelepülésre. A nyomonkövethetőséget a szervezőnél való regisztráció, és 500 Ft-os regisztrációs díj biztosítaná. Itt kitelepülhetne a rendező településen lakó falusi vendéglátó, értékesíthetné portékáját. Sajnos ezt ma csak a portán belül teheti.
– Külön kitértek a kemencés kenyér értékesítésének lehetőségére. Jelenleg a tűztérben sütött kenyér nem értékesíthető. Módosítási javaslatuk: a kemencés kenyér értékesíthetővé válna, „Tűztérben sült” felirattal.
“Sajnos a termelői vásárra, agórára, disznóvágásra vonatkozó módosításaink, úgy néz ki, ebbe a módosított kistermelői rendeletbe mégsem kerülhetnek bele. Ezt máshol, az egyéb vonatkozó rendeletekben kell külön módosíttatni” – mondta el a Napi Turizmusnak Szabadkai Andrea, a rendeletmódosításban aktív szerepet vállaló Szövetség az Élő Tiszáért Egyesület piacépítési programvezetője, aki hozzátette, hogy az indítványt megalkotó 34 civil szervezet azért küzd, hogy mind a jelenlegi, mind a következő kormány felismerje a kistermelői termékelőállítás újraszabályozásának, egyszerűsítésének fontosságát. A civilek emellett folytatják a munkát a falusi és agroturisztikai szolgáltatókról szóló rendeletért, továbbfejlesztéséért, a termelői és falusi turizmus gazdaságélénkítő adómentességéért, ösztönző kibővítéséért.
Kategóriák
Egyéb kategória

Fesztiválról fesztiválra

Hazaérkeztünk Erdőbényéről. Majd én is megírom a beszámolómat, addig is egy kis mai programajánló annak, aki ma éppen Megyer község felé jár, ami Magyarország egyik legkisebb faluja. Én arra járok, nagyon érdekel, hogyan fognak össze családok, miként építik a saját kis River Cottage-ukat!

“Megyer Magyarország egyik legkisebb faluja a maga 25 db házával és közel 70 lakosával. Ez a kis falu a teljes elnéptelenedés útján volt (2004-ben 41 lakos). 2005-ben egy lelkes csapattal megfogadtuk, hogy változtatni szeretnénk ezen a negatív tendencián, és elkezdtünk dolgozni azon, hogy a rossz folyamatot megfordítsuk.

Augusztus 19-én, Huba napján rendezik meg az I. Országos HU-BA, azaz Hungarikum Baromfi Fesztivált a legkisebb magyar faluban, Megyeren.
Az agrártárca támogatásával rendezik meg augusztusban Megyeren az I. Országos Hungarikum Baromfi Fesztivált.
Ez év tavaszán a Veszprém megyei Sümegi Kistérség Bazsalma Egyesülete – mint a régi magyar almafajták génbankjának kezelője – ösztönzésének köszönhetően a legkisebb magyar falu, Megyer is csatlakozott annak a programnak a megvalósítóihoz, melynek elsődleges célja az őshonos magyar háziállatfajták, ezen belül a kisállatfajták megóvása a hazai gazdaság, és a fogyasztók számára.
– A Magyar Kisállatnemesítők Génmegőrző Egyesületével (MGE) kötött együttműködés nyomán, igény szerinti mennyiségben és térítésmentesen hozhattunk településünkre tavasz elején libákat, júniusban pedig őshonos magyar tyúkfajtákat – 300 egyedet, naposcsibeként – tájékoztatott Pajer Kristóf, Megyer polgármestere. – Célunk, hogy az így kapott állományt természetes szaporítással megőrizzük. A gödöllői egyesülettel nagyon jó a kapcsolatunk, szaktanácsaikkal folyamatosan segítik munkánkat. Honlapunkon rendszeres tájékoztatást kap mindenki, akit érdekel az őshonos magyar baromfifajták fejlődése és az, hogyan segíthet egy kis falu is megóvni e fajtákat a kihalás veszélyétől.
Ehhez kapcsolódik az MGE HU-BA (hungarikum baromfitermékek) programja, amelynek célja különleges minőségű termékek előállítása régi magyar baromfifajtákkal, elsősorban a hátrányos helyzetű kistérségekben, falvakban.
Ennek feltétele a hagyományos kisállatfajták minél szélesebb körű elterjesztése a Baromfi Mintafalu Program keretében. A programba 2009-ben Sümeg-környéki kis falvak, köztük Megyer is bekapcsolódott.
Napjainkra ugyanis világszerte kialakultak vagy kialakulóban vannak az alternatív baromfitenyésztési, és -tartási rendszerek – ideértve az ökológiai tenyésztést is -, melyek közös jellemzője, hogy természetszerű vagy ahhoz közelítő tartási feltételek között termelik a különböző márkanévvel és védjeggyel ellátott, az ipari csirke korszaka előtti, hagyományosan kiváló minőségű baromfitermékeket.
Mind a HU-BA, mind a Baromfi Mintafalu Program a Magyar Kisállatnemesítők Génmegőrző Egyesülete (MGE) égisze alatt működik (http://www.mgegodollo.hu/). A Baromfi Mintafalu Program több éve sikeresen folyik Bedő, Oszkó, Egerág és 2009-től a Sümeg környéki kis falvakban, kapcsolódott hozzá a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága, illetve az MGE tenyésztői (ÁTK Baromfi Génbank – Gödöllő, Szomor Dezső – Apajpuszta, Szabolcs István – Dejtár).
Kategóriák
Egyéb kategória

Tökös lecsó

A férfiak annyira furcsák! És válogatósak, meg hisztisek is 🙂
Az a helyzet, hogy mázsaszámra terem a tök. A cukkini is, és ugye az is egy tökféle.
Próbálom felhasználni, amire csak lehet, és minden szembejövő ismerősömnek tökkel teli szatyrot igyekszek a kezébe nyomni.
A meggyes tökcsatni (naná, hogy chutney) például nagyon bejött mindenkinek őz mellé, de amikor közöltem a férjemmel, hogy tökös lecsó lesz, akkor húzta a száját. Mert ő nem szereti a kaprot. Nem is azt mondtam, hogy kapros lecsó lesz, hanem tökös! Akkor majd fintorogva megeszi…
Felpakoltuk a bográcsot, paprikát, paradicsomot, jóféle szárazkolbászt és persze a tököt, és elmentünk lecsót főzni. Unokabátyás is nagy lecsórajongó, vittük őt is magunkkal.
Mondom neki, hogy tökös lecsó lesz, és mit látok? Valódi világfájdalom az arcán! Mert ő sem szereti a kaprot…
Kedves olvasóim! Szerintetek hasonlít ez a két szó egymásra: tök-kapor? Tök-kapor, kapor-tök? Á, mindegy! Férfiak… (a szerző lemondóan legyint a kezével.)
Persze tökös lecsót kért valaki reggelire is 🙂
Visszatérve a tökös lecsóra: a tököt szinte észre se venni benne! A tök tökéletesen felszívja a lecsó ízét, ha nem tudnám, hogy benne van, akkor észre sem venném. Ha nagyon apróra vágom a tököt, akkor csak még szaftosabb lesz a lecsó, de én most direkt nagyobb kockákra vágtam, hogy legalább látszódjon. Felmerülhet a kérdés, hogy milyen az, amikor egy lecsó szaftosabb, krémesebb? Egy szóval: jobb.
Sokkal jobb, mint a cukkinis lecsó, és egészen más, mint a ratatouille.
Mindenkinek ajánlom, hogy próbálja ki, akinek szintén furcsa félrehallásokkal megáldott férfi családtagjai vannak, az egyszerűen ne tegyen róla említést!
Hozzávalók:
1 kg tök, megtisztítva felkockázva
1 kg zöldpaprika
0,5 kg paradicsom
3 nagy fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
2 kk kömény
só, bors
1 szál szárazkolbász
4 ek kacsazsír (persze lehet füstölt szalonna is 🙂
Újabban nem használok pirospaprikát a lecsóhoz. Csak.
Szokásos módon készítem: zsíron megfonnyasztom a hagymát, sózom, megszórom köménnyel, és rádobom a tököt. Tíz perc után adom hozzá a paradicsomot, a fokhagymát, és megfőzöm.
Utána jöhet a paprika, ízlés szerint erőssel. A végén borsozom, és még pár percig főzőm benne a kolbászt is.
Kipróbáltam egy kevés tejföllel a tetején, és nagyon jó volt!

Kategóriák
Egyéb kategória

Vágd le a kakast!

Véres lesz.
Ez a poszt arról szól, hogyan jutottam el először odáig, hogy levágjak egy csirkét, és mit is éreztem akkor, amikor megtettem.
Az ötödik kerületben nőttem fel a Belgrád rakparton. Ennek ellenére mindig is tudtam, hogy a levesben főtt csirke (igazából tyúk volt az), úgy került a fazékba, hogy nagyanyám levágta. Sőt, édesanyám is tett ilyet a második emeleti konyhánkban, amikor nagyanyám élő csirkét hozott Erdőbényéről. Hűtőtáska akkoriban még nem nagyon volt, ezért a csirke élve érkezett, hogy egy napig még egyméteres spárgával legyen a hokedli lábához kötve, mindent összepiszkítson, és egész nap kotkodácsoljon a stressztől.
Nem mondom, hogy a leghumánusabb megoldás volt, de akkoriban ez nem volt ritkaság.
Bényén is tudtam, hogy reggel a mama azért megy kis vájdlinggal a kezében a baromfiudvarba, hogy meglegyen az ebédhez való friss hús.
Magát a vágást nem láttam soha, mama hátat fordított, elment messzebbre aztán a csirkét letette a földre a konyha előtt, leöntötte egy fazék forró vízzel, amitől olyan szag lett, hogy ebédig elmenekültem otthonról.
Legközelebb másnap láttam viszont a baromfit, csodálatosan illatozó, aranysárga húsleves formájában.
Aztán amikor én már nem a szüleimmel laktam, és ők elköltőztek Üllőre, anyu vett 60 csirkét. Egy ideig tojtak, majd eljött a napjuk, és meg kellett halniuk.
Anyu már nem akarta megtenni, rám várt a feladat.
Akkor már csak anyai nagyanyám élt, ő tartott elméleti oktatást: fogjam meg a tyúkot, gyorsnak kell lenni, ne idegesítsem túl feleslegesen. A fejét hajtsam a szárnya alá, hogy ne lásson, egy mozdulattal tépjek ki pár tollat a nyakáról, hogy a kés jól csússzon, vegyem a madarat a két térdem közé, kicsit fordítsam le, hogy a vére lefelé folyhasson majd, és egy nyisszantással vágjam el a nyakát.
Na, ehhez képest a gyakorlatban:
Ittam egy vodkát, aztán amíg megéleztem a késem, addig ittam még egyet.
Anyu valahogy elkapta a tyúkot, én pedig megpróbáltam a szárnya alá tenni a fejét, de az-az igazság, hogy mindig látni akarja, hogy mi történik vele, pedig nem kéne, na mindegy…
Gyorsan kitéptem a tollát.
Elvágtam a nyakát.
Rossz érzés volt, mert utána még az idegek dolgoznak, és a tyúk kicsit rángatózik, idő kell, amíg teljesen kivérzik, és nem jó érzés egy kivérző tyúkot fogni.
Innom kellett egy harmadik vodkát.
Levágtam az összes többit, de a pucolásában már nem tudtam segíteni, nagyon fáradt voltam a vodkák miatt.
Aznap nem ettem húst.
Másnap nem ettem csirkét.
Aztán túltettem magam a dolgon.
Vasárnap kakast vágtam, és nagyon finom vörösboros kakast főztem belőle. Még aznap megettük, nagyon jól esett.
Nem kötelező egyetérteni velem, de szerintem az élet része (legalábbis annak, aki húst eszik) az, hogy az-az állat meghal. Nem végelgyengülésben, hanem bizony meg kell ölni.
Nekem húsevőnek ez nem okoz problémát, de teljes mértékben tiszteletben tartom azokat, akiknek ez már nem fér bele. Viszont azt is elvárom, hogy az én húsevő mivoltom is tisztelve legyen annyira, hogy nem tartanak példabeszédet az állatvédelemről.

Kategóriák
Egyéb kategória

Lecsókolbász (?)

Érzékeny gyomrúak ezt most ne olvassák!
Gyerekkoromban édesanyám mindig tett a lecsóba lecsókolbászt. Persze volt benne jóféle füstölt szalonna, néha házi szárazkolbász, esetleg lángolt kolbász is, de lecsókolbász mindig.
A lecsókolbász ugyanis azon felül, hogy olcsó, valóban jó volt! Nem tudom ki találta ki, de felkarikázva se esett szét, nem voltak benne csont, vagy kitudja milyen beazonosíthatatlan alkatrészek, és a jó hagymás, füstös lecsóba belefőzve nem csak elment, hanem határozottan emelte a lecsó értékét.
Aztán talán a rendszerváltás környékén, de lehet, hogy már előtte is, egyszer csak elkezdett a lecsókolbász Fradi-kolbász lenni. Igen, mindent bele!
(Akkoriban még nem állott ilyen magas fokon a magyar gasztronómia, mint mostanság (???), és anyu egyik gyakran elkészített receptje volt a megfűszerezett, ledarált lecsókolbásszal töltött cukkíni. Ezt így 2009-ből elgondolni is rossz! 🙂
Határozottan emlékszem, hogy eleinte csak zsírosabb lett, aztán hatalmas mócsingok teremtek benne, majd előbukkantak olyan bőrdarabok is, amiből fekete szőrök kandikáltak. Brrr!
Úgyhogy a lecsókolbászt húsz évre el is felejtettük!
Tavaly viszont, miközben sorban álltam, az előttem álló fickó úgy kérte a lecsókolbászt, hogy abból adjon a pultos, amit tegnap vitt, mert az nagyon finom, illatos, jóízű, és annyira ízlett a családnak, hogy aznap is azt ennék, de mustárral, és friss, ropogós fehérkenyérrel.
Összefutott a nyál a számban! Én is kértem egy szálat, főztem is egy jó lecsót belőle, és elégedetten dőltünk hátra mindhárman.
Tegnap, mikor az idei első, igaz még üvegházi, de már megfizethető lecsót készültem főzni, megint eszembe jutott a lecsókolbász.
A közeli hipermarketben négy féle is volt. Az egyik 700 forint/kg áron több mint gyanút keltő volt a száraz végeivel. Mellette egy hihetetlen piros változat, amiről semmi pénzért nem hinném el, hogy a paprikától piroslik.
A pultban két szürke változat, de egyiknek se stimmelt tökéletesen a vákuum csomagolása. Kolbász nélkül maradtam. Azért vettem bele Debreceni-párost, és volt otthon házi szárazkolbász, így sikerült egy jót vacsoráznunk.
Létezik jó lecsókolbász?