Én kérem diétázok. Legalábbis igyekszem odafigyelni. Ezt el kell mondanom, így tényleg nem merek bemenni egy cukrászdába, nehogy egy ismerősbe botoljak, aki kérdőre vonhat. De nem bírom tovább, muszáj egy kis édeset ennem! És decemberben annyi flódni, bejgli, rugelach és más hasonlóan tömény sütemény fordult meg az asztalunkon, hogy muszáj volt valami könnyűt készítenem. És ha már diéta, akkor legalább én szabályozhatom a szénhidrátot.
Egyébként nem tudom, ki hogy van vele, de nekem nem az édesség az igazi buktató, sokkal inkább a tészta lenne az, amire elcsábulnék. Igaz, tudatosan igyekszem elkerülni azokat a szituációkat, ahol elbukhatok, de szerencsére nem vagyok nagyon szigorú magammal. Ma pl. vacsorázni megyek, de ettől még holnap visszaáll a rend, és nem hagyom abba az egészet már január kilencedikén. Tegnap megmértem a vércukromat, teljesen rendben van, de az ördög nem alszik, negyed évente rendszeresen mérek. Remélem nem lesz igaza a diabetológusnak, és nem találkozunk vele tíz év múlva!
Hozzávalók 4 adaghoz:
3 tojás szétválasztva
1 doboz Philadelphia krémsajt (Light verzió, ha már…)
1 rúd vanília kikapart magjai
3 ek nyírfacukor (vagy más, ami édesít)
1 kk reszelt lime-héj
1 kk lime-lé
málna (természetesen ilyenkor fagyasztott)
4 ek málnalekvár
A tojás fehérjét kemény habbá verem a cukor felével. A tojások sárgáját habosra keverem a cukor másik felével, a vaníliával, a lime héjával és levével, majd beledolgozom a Philadelphia krémsajtot is. Összeforgatom a tojás fehérjével, és félig töltöm a masszával a poharakat. Erre málnalekvárt kanalazok, majd jöhet a málna. Újabb krém következik, a tetejére pedig ismét málna.
Mielőtt megennénk, érdemes fél órára betenni a hűtőbe.
Szénhidrát/adag: 10 gramm
A december fénypontja a konyhában egyértelműen a rugelach sütés. Hanukától karácsonyig jó pár alkalommal elkészül, akkor vagyunk szomorúak, ha a két ünnep egyszerre van, mert akkor rövid a rugelach szezon. Ez a mostanra szinte amerikaivá lett sütemény, ami persze főleg New Yorkban divatos, eredetileg román és lengyel zsidók étele volt. Manapság krémsajttal készül a tésztája, de régen tejfölt használtak hozzá. Kipróbáltam egy tejölös változatot is, de azt kell mondjam, semmivel se könnyebb azzal a változattal dolgozni, és a végeredmény menthetetlenűl ellaposodik, az íze viszont hasonlóan finom. Hogy mennyire kedvelt a rugelach, mi sem mutatja jobban, mint hogy New York legjobb rugelachját állítólag 
Nemrég egy szuper baráti társaság kért meg, hogy az egyik tagjuknak legyek a szülinapi ajándéka, jobban mondva nem is én, hanem a főztöm, amit meglepetésként az ünnepelt konyhájában kellett elkészítenem, mire hazaért a munkából. Legalábbis egy részét, vagyis kedvencét, a flódnit. Így mikor kinyitotta a lakásajtót, kellemes süteményillat fogadta, és a rettegő blogger, vagyis én.
Nem gondoltam volna, hogy idén még ekkora boldogság ér, mint amikor megláttam, hogy megjelent az első magyar nyelvű River Cottage könyv a 
“Hugh Fearnley Whittingstall díjnyertes író, médiaszemélyiség: a szezonális termények fogyasztása és a lelkiismeretes állattenyésztés rendíthetetlen harcosa. Tizenöt éve készít és vezet műsorokat a brit Channel Four televíziós csatornán, ez a hatodik River Cottage könyve.Korábbi munkái közül a The River Cottage Cookbook cíművel elnyerte a Glenfiddich-díjat. A The River Cottage Meat Book és a The River Cottage Fish Book egyaránt megkapta az André Simon-kitüntetést, a The River Cottage Family Cookbook pedig a Gasztronómiai írók Szövetsége az év szakácskönyvének választotta. A Guardianben hetente olvasható receptrovatot vezet. Hugh családjával Devonban él, egy kőhajításnyira a River Cottage HQ-tól, ahol ő és csapata tanít, valamint különféle rendezvényeken fejezik ki a helyi, szezonális alapanyagokból készített ételek iránti szeretetüket.”
Egy szelet és kész vagy! Annyira finom, annyira krémes, és annyira édes. Valahogy rá vagyok állva az utóbbi időben a csokira, úgyhogy engem aztán megtalálta az új Milkás Philadelphia. És persze a fiamat is, hiszen igazi, ujjal kitunkolni való finomság, amit akkor vettünk észre, amikor kinyitottuk a dobozt, és hiányzott a krém harmada. 
Amikor gyorsan kell valami édességet összedobni, akkor továbbra is a pillanatok alatt elkészíthető kevert tésztás sütemények a befutóak. Ez most ilyen lehetne, ha a sütőtök miatt nem kéne vele többet dolgozni. Sajnos a tök pucolását, majd a párolását nem lehet megúszni, de hétvégén érdemes lesz megsütni abban a lehangoló időben, amit ígérnek. Garantáltan jobban érezzük majd tőle magunkat!
Láttatok már sütőtök földet ilyenkor ősszel? Fantasztikus látvány! Persze a legtöbben a magja miatt termesztik a tököt, azt a gép ott feldolgozza a mezőn, és a tök húsát kapásból be is szántja a földbe trágya gyanánt, de azért ahogy egyre több sütőtök fogy, gyakran találkozni evésre szánt tökkel is, mint mondjuk a sonkatök.
Az egyik szupermarketben 90 forint kilója, ettől olcsóbb zöldség nem nagyon van ilyenkor!
Az útszéli, az nem egy szajha, akit az egész család jól ismer, csak nem beszélünk róla a nagy közös ebédeken, hanem egy sütemény, amit amolyan értékmentőként sütöttek az öregek. 
Last call. Minden szempontból, legalábbis sárgabarack ügyben. Idén kb. itt a vége a szezonnak, még lesznek akik gyorsan befőzik az utolsó szemeket hétvégén vagy a jövő héten, a szerencsések pedig bedobálják a cefrébe az odavalót, de a barack lassan leérik. Nyár közepe van, már olyan gyümölcsök jönnek majd, amit inkább őszinek tartunk, mint a szilva, vagy az őszibarack. Azért szombaton még csapunk egy nagy bulit a kajszi tiszteletére.
