Tegnap annyira nem volt kedvem főzni, hogy végiggondoltam az összes lehetőséget, ahonnan valami ehetőt rendelhettem volna Zálinak és magamnak. Végül odáig jutottam, hogy megosztottam egy libacomb fotót a Rosensteintől, és már tényleg majd nem éhen haltam. Akkor egy pillanatra elaludt Záli, és én kimentem a konyhába. Valami nagyon fűszeresre vágytam, igazság szerint pontosan tudtam, hogy mit szeretnék: méregerős, thai zöld curryt. Nem éppen a másfél évesek kedvence, de azért csak megoldottam.
És rá is jöttem, hogy milyen szakácskönyv hiányzik gyerekfronton. Egy olyan, ami nincs a végletekig lebutítva. Nem sajtos makaróni, meg zöldborsós omlett, hanem valódi ételek, kicsikre komponálva.
Valami ilyesmi, mint ez a recept. Benne van a thai curry íze, de nem csíp. Rizs helyett épp krumplival, mert az most a sláger nálunk. A PLUMPLI. És egy kis édesítés gyanánt thai szilvaszósz.
A krumplit összetörtük, a húst leszedegettük a csontról.
Hozzávalók:
50 dkg csirke felsőcomb (bőrös, csontos)
2 ek libazsír (nekem tyúkzsír volt itthon)
2 “főzőhagyma” (Ez milyen hülye név már?! Az a fiatal hagyma, ami már gömb alakú, de a szára még zöld, ilyenkor tavasszal kapható pár hétig, de sima hagyma is jó.)
só
1 ek thai zöld curry paszta (ez csíp, de eloszlik a mártásban)
4 kaffír lime levél (fagyasztva szoktam venni egy nagy dobozzal, hónapokig elég)
3 dl kókusztej
2 szál thai citromfű
4 karika galanga gyökér
1,5 dl thai szilvaszósz (sűrű, keményítős, átlátszó édes szilvaszósz)
1 csokor újhagyma
4 ek szezámmag
1 kg újkrumpli
A csirkecombokat sózom, majd a bőrös felükkel lefelé öt percig sütöm, hogy egy kis színt kapjon. Egy 3 literes lábos aljába teszem, rászórom a karikákra vágott hagymát, beleteszem a curry pasztát, a lime levelet, majd felöntöm a kókusztejjel. Beledobom a feldarabolt thai citromfüvet, a galangát, majd egy pároló betéttel a megtisztított újkrumplit is. Vagyis a curry gőzén fő meg a krumpli. Lefedem, és alacsony lángon főzöm 40 percig. Kiveszem a krumplit, serpenyőben picit átpirítom. A curry-hoz hozzáöntöm a szilvaszószt, belekeverem az újhagymát, és megszórom szezámmaggal.
Szerencse, hogy a gyerekeknek még nem nagyon vannak gátlásaik, így nem csak szóba állnak bárkivel, de egy pillanat alatt el is mondják nekik, ami eszükbe jut. Most épp az első szembejövő indiainak azt, hogy nálunk is marha curry lesz vacsorára. 
Hétvégén végre volt időnk leszaladni Erdőbényére, bezártuk a melegben nyitva hagyott ablakokat, és rendeltünk tűzifát télire. Begyújtottunk mindkét kályhába, így is csak épp 19 fok volt az első estére, azért a vastag kőfalakat nehéz kifűteni. Így is a hátsó szomszéd borosgazdától kellett némi fát kölcsönkérni, nem gondoltunk, hogy egy hónap el fog telni úgy, hogy nem lesz időnk lemenni. Szerencsénkre Homonna szomszéd nem vette volna a szívére ha megfagyunk, adott is fát a távolból, de mivel nem volt otthon, mégis olyan érzésem volt, mintha lopni mentem volna az udvarára. (Kedves szomszéd, a fát nem tudtuk visszapótolni hétfőn az ígéretünkhöz híven, mert a Gonda úr teherautója elromlott, ezért nekünk se tudott szállítani. Pótoljuk hamarost.) Másnap persze már nem győztük a takarót lerúgni magunkról, annyira jól tartotta a ház a meleget. Éjszaka már határozottan hideg van, főleg az ország északkeleti végében. A tyúkokkal feküdtünk, de sokkal később keltünk minden nap. Olyan csönd van a faluban, hogy az elsötétített szobában semmi nem zavart minket a hosszú alvásban.
