Kategóriák
Egyéb kategória

A tzatziki versenyt elvesztettem

A döntéshozók asztala

Azért szüljön az ember gyereket, hogy aztán az első adandó alkalommal galádul hátbadöfje, elárulja, és leszavazza?! Csak mert más kaprot is tesz a tzatzikibe? Egyik este grilleztünk, és a veletlenül piknik alapon duplikálódott tzatziki versenyben csúfosan kikaptam. Köszönöm elsőszülöttem!

A döntőbizottság két főből állt, és Attilából, aki versenyezni akart. A két fő egy külön kiasasztalnál málnaszörpözött, és meglepően választékosan beszélgetett. Olyan szavakat használtak, mint legyél szíves, véleményem szerint, stb. Szerintem ez annak tudható be, hogy nem húszévesek a szüleik, de a férjem szerint mindig öregítem magunkat. Cukik voltak minden esetre és jól neveltek. Még a húst is megették.
A versenyen két pályamű indult. Kezdjük a nyertessel:
Érdemes figyelni a különleges díszítésre 🙂

Alkotóelemei:
uborka
sok citrom
rengeteg kapor
sok menta
joghurt
olívaolaj
fokhagyma
Külön kiemelném a tökéletes tzatziki állagot

Az ezüstérmes pályamunka a következő volt (pontosabban tudom idézni saját magamat)

3 uborka
4 gerezd fokhagyma
20 dkg feta sajt
2 dl tejföl
3 dl joghurt
1 csokor menta
pár csepp citromlé
olívaolaj
Mindkét pályázó kifejtette, hogy nagyon fontos, hogy a lesózott uborka alaposan ki legyen nyomkodva, hogy az alapanyagok frissek legyenek és legalább a zöldfűszerek a saját kertből származzanak. 
Azért saját védelmemben el kell mondanom, hogy azok a vendégek, akik este tíz után érkeztek, és a házigazda még nem tudta őket megfélemlíteni, azok kiemelték, hogy mennyire jobb az állaga az ezüstérmes tzatzikinek. Höhöhö. 
Tzatzikik mellé hajában sült krumpli, és sóval és borssal meghintett frissen grillezett hús dukált Homonna furminttal.

Kategóriák
Egyéb kategória

Háztáji

Elmondom mi újság. 
Az a helyzet, hogy mindig csodálkoztam, hogy képes a Homonna elviselni, hogy nincs kapuja. Jönnek is hozzá állandóan, de hát ugye neki bora van, amire kíváncsiak a népek, nekem pedig nincsen. Sőt, nem csak hogy borom nincs, de kapum is van. Zöld színű, három kőoszlop, és két kőház határolja. 
Már eddig is feltűnt, hogy hiába nincs csengőm, – direkt nincs, minek legyen, még csöngetnének rajta – valahogy mindig a jelét adják ha be akarnak jönni. Kiabálnak. Hogy jó napot kívánnak, otthol (igen, otthol) vagyunk-e.
Ha halljuk, akkor kimegyünk, köszönünk, megbeszéljük az ügyünket, aztán mindenki megy útjára. 
Ha nem halljuk, mert mondjuk hátul vagyunk a diófa alatt, ahol nem csípnek a szúnyogok, és még a légy se repked, akkor egyik esetben a váratlan vendég megy tovább a dolgára – ez a ritkább eset -, másik esetben bejön a kapun, – ez a gyakrabb történet.
Ha a kapu zárva, akkor kiemelik a nagykaput, hiszen tudják, hogy otthol vagyunk, csak hát nincs csengőnk. Ha a kapu csak becsukva van, de bezárva nincs, akkor egyszerűen bejönnek. És mi ezt tulajdonképpen nagyon is bírjuk. Mondhatnánk, hogy welcome, de maradjunk inkább az Isten hoztában. Egyelőre.
Így lett vasárnap málnánk.
Ülünk bent a szobában a gyerekkel, mikor hallom, hogy egészen biztosan valaki a kertben mászkál. Gyorsan kipattanok a konyhába és addigra már ott is állt egy nénike, kezében egy kosár málnával, és már mondta is a marketing szempontból csillagos ötös szöveget.
Málnám van eladó. Bio, mert soha nem volt permetezve. Kilója 700, és nyugodtan beteheti a mélyhűtőbe, ha sok lenne.
Naná, hogy vettem egy kilót. Kár, hogy nincs mélyhűtőm, mert akkor vettem volna többet is. Meg is beszéltük, hogy jön még máskor is, mint ahogy most is, és hozza az erdőbényei bio málnát. Alig várom, egy nap alatt betermeltük az első adagot.
Innen üzenem, hogy ha más van, azt is hozza nyugodtan, biztosan megegyezünk.
Ja, és a legjobb, ami velem ezen a nyáron történt, hogy már három “nyaraló” is megkereste a házunkat fotó alapján. Nekik rendszeresíteni fogok valami Fűszeres ajándékot, jöjjenek csak be érte a kapun nyugodtan, ha nyitva van!

Kategóriák
Egyéb kategória

Jobbra szomszéd, vagyis Pista bácsi


Megpróbáltam egy posztban összehozni Stahl Juditot jobbra szomszéd Pista bácsival, de hiába erőlködtem, nem sikerül. Pedig kb. így képzelném Juditot is, amikor belép a házunkba.
Sikerült találkoznunk a jobbra szomszédunkkal, akit alighanem Pista bácsinak hívnak, de olyan sok információt zúdított öt perc alatt a nyakamba, hogy a neve a feledés homályába merült. Nem baj, fogunk még találkozni, és akkor jobban figyelek.
Történt, hogy csörgött a telefonom, hogy azonnal jöjjek haza, mert megérkezett a szomszéd, és szeretne bemutatkozni. Meg is ismerkedtünk gyorsan egy eszméletlen helyes szüleim korabeli házaspárral, ahol a férj tíz perc alatt mindent elmondott a házunkról: 
Gyerekek, az első legyen, hogy kicserélitek a tetőt. De ha azt nem akarjátok, a tetőn a palát. 
Teljesen igaza van, ez lesz kb. az első, ha egyszer ilyesmire adjuk majd a fejünket, de addig is az ereszcsatornával kezdenénk gyorsan valamit, az ugyanis nincs. 
Pista bácsi át is jött hozzánk, gyorsan körbevezetett minket a házunkon:
Ez itt a fürdőszoba, jó régi, ideje lesz felújítani. Mellette ez volt a kamra, nem sokat változott. Ez a konyha, itt pedig ez a három a szoba. Jó, hát, lesz mit csinálnotok, de legalább nem unatkoztok majd, igaz?
Szóljatok mikor jöttök legközelebb, megpróbálok én is lejönni, hogy kicsit beszélgethessünk, most rohannom kell, várnak a vaddisznók.
Jaj, van a kertünk végében egy cseresznye fa. Tudjátok mit?! Gyertek inkább át, megmutatom.
Átmentünk.
Itt a létra. Szedjétek le a cseresznyét, aztán a létrát állítsátok vissza ide. A kulcsot pedig adjátok le oda. Sziasztok, mostmár tényleg mennem kell!
És elviharzott ahogy jött. Eszméletlen jó fej volt, örülünk, hogy ilyen a jobbra szomszédunk.

Kategóriák
Egyéb kategória

Nagy baj lesz

Megérkezünk a kis teherautóval Erdőbényére, kanyarodunk be a kapu elé, és látom, hogy a szomszédasszony nagyon néz, akar valamit. Még a motort se állítottuk le, már ott is van, és rettenetesen izgatott. Rögtön elkezdi mesélni, hogy nagy a baj, a múlt héten ott voltak a villanyórások, és nem tudták leolvasni a villanyóránkat.
Ezen nem lepődünk meg, hiszen nem lakunk ott, de Budapesten se egyszerű a dolog, ugyanis szinte soha nem vagyunk otthon, amikor első körben jönnek, vagyis pont munkaidőben. Nem is értem minek ezeket a felesleges köröket lefutni, amikor az emberek többsége hétköznapokon napközben nem tartózkodik otthon. Én értem, hogy a leolvasónak is akkor van a munkaideje, de talán csak sikerül megoldást találni erre a hatalmas problémára.
Nálunk ez úgy működik, hogy kiírja, hogy mikor jön legközelebb, ami ilyenkor már általában egy délutáni időpont, majd ha akkor se sikerül találkoznunk, akkor vagy betelefonálunk és bediktáljuk a fogyasztást, vagy interneten beküldjük. Ez kérem huszonegyedik század.
De most Bényén nem ez történt. Nem kaptunk értesítést arról, hogy ott járt a leolvasó, bár a postaládában várt egy boríték, de abban a művelődési szokásainkat firtatták a frissen felújított művelődési ház kapcsán.
Tehát cetli nem volt, volt viszont szomszédasszony, aki át is adta a leolvasó üzenetét:
Nagy baj lesz, ha nem tudja leolvasni a villanyórát.
Most kérdem én: mi van, ha nem találkozunk a szomszédasszonnyal? Mi van, ha elfelejti átadni az üzenetet? Mi van, ha hónapokig nem megyünk le a házhoz? 
Mivel a villanyszámlával nem vagyunk elmaradva, hivatalos értesítést nem kaptunk a leolvasásról, azért olyan nagy baj csak nem lehet, igaz? 
Kedves Émász Nyrt! 
Mi lenne, ha a szájhagyományt mellőznénk, és inkább kicsivel hivatalosabb úton kommunikálnánk egymással? Szerintem furcsa lenne, ha csak megmondanám a szomszédasszonynak az óraállást, és ő emlékezetből mondana valamit önöknek. Én például határozottan örülnék egy levélnek, amiben le van írva, hogy mikor jönnek legközelebb, vagy mikor tudunk időpontot, esetleg fogyasztást egyeztetni. Így talán azt is meg tudnám adni, hogy ki az, akinél van kulcs a kapuhoz, ami a villanyórához vezet.
Üdvözlettel egy fogyasztó, aki hisz a fejlődésben.

Kategóriák
Egyéb kategória

Pesten, vagy vidéken?

Másokhoz hasonlóan mi is megpróbáltunk kompromisszumos megoldást találni a kérdésre. Bár igazság szerint nem mi választottuk ezt a megoldást, hanem az élet adta a lehetőséget.  Kapcsolatunk elején Diósdra költöztünk egy téliesített faházba, amihez külön épületben konyha és fürdőszoba is tartozott. A „birtok” nem állandó ottlakásra lett tervezve, de ez minket csöppet sem zavart, valahogy csak elütöttük az időt együtt. 😉

A szomszéd az erkélyről kukkolt egész nap
Sokáig szinte egyedül laktunk a környéken, a kisebb-nagyobb bódék és faházak mind üresen álltak. Az egykor népszerű üdülőövezet elvesztette vonzerejét. Ki lenne az a hülye, aki Budapesttől 12 km-re akarna nyaralni egy faházban? A környék ugyan nagyon szép volt, dimbes-dombos, egy fenyőerdő közepén, de állandó lakhatásra szinte alkalmatlan. Sarki kisboltként a budaörsi teszkó funkcionált, 9 kilométerre, más vásárlási lehetőség nemigen akadt. A sárga busz csak hétvégén járt, naponta kétszer reggel egyszer és este is egyszer, hétközben nem laktak ott emberek.

Azért mi ennek ellenére nagyon jól éreztük magunkat, élveztük a magánnyal járó szabadságot. Rászoktunk például arra, hogy a faház és a konyhaépület közötti 4-5 méteres szakaszt meztelenül tegyük meg. Nem nagyon volt kedvünk felöltözni csak azért, mert mondjuk a hűtőből kell gyorsan valami. Ezt még télen is így csináltuk, csak akkor jobban iparkodtunk. Erről akkor sem tudtunk leszokni, amikor a mellettünk lévő épületet megvette Tahó bácsi és Tahó néni és felhúztak egy kétemeletes szörnyűséget, aminek az erkélye pontosan a mi telkünkre nézett. Tahó bácsi feltűnően sokat bagózott a szóban forgó erkélyen. Csak azt nem tudom, hogy valóban tüdőrákot akart-e kapni, vagy valamelyikünkre rágerjedhetett.

Minden négyzetméter zöldet beépítettek
Ezek után már nem volt megállás, egyre felkapottabbá vált a hely és odalett a csend és nyugalom. Folyamatos építkezések, óriási nagy családi házak, amik szinte teljesen kitöltötték a rendelkezésre álló területet. A varázs, amiért sokan beleszerettek a helybe pillanatok alatt szertefoszlott. A végső csapást az jelentette, amikor Bochkor Gábor is Diósdra költözött. Éreztük, mennünk kell. Ez persze csak vicc, azóta B. Gábornak is megbocsájtottuk, hogy odaköltözött, különben is a hely rosszabbik felén egy lakópark szerűségben vett házat, sok másik hatalmas ház között.  Nem is a zsúfoltság elől kellett elmenekülnünk, hanem anyagi kényszertől vezérelve kellett eladnunk a nyaralót. 
Hétvégén fűnyírás és bevásárlás, hétközben dugó
Azért az elgondolkoztatott, hogy miért költöznek az emberek Budapest mellé, egy családi házba, ha ott is pont ugyanolyan tömeg van, mint a belvárosban és miért utaznak minden reggel egy órát a dugóban, hogy bejussanak a városba. Arról nem is beszélve, hogy se óvoda, se bölcsőde, így a gyerekeket is a városba kell vinni. Este ugyanez. Marad a hétvége, de akkor jön a bevásárlás, satöbbi. Sok barátunkon megfigyelhettük, hogy esküvő után elhomályosodott szemmel vágytak a zöldövezet után. Ki is költöztek, aztán rájöttek, mekkora munka hetente kétszer este nyolckor nyírni a füvet, és milyen drága a taxi, ha egy buliban ittak pár pohár bort. Utána jöttek a gyerekek, és amíg anyuka gyesen volt, csodálatos volt minden, de a bölcsiben már nem volt hely, az iskola nem volt megfelelő, és különben is, a gyerek összes különórája Pesten volt. A karatétól kezdve a zongoráig.

Hiányzott a belváros
Akkor már inkább a városban lakok és hétvégén elmegyek kirándulni valahová. Nem? Legalábbis nekünk ez a megoldás tetszett, nem hiába, belvárosi gyerekek vagyunk, hiányzott a kettes és a négyes-hatos villamos.

Akkor legyen a ház a világ végén!
Szóval mi Pest mellett döntöttünk. Egy időre. Mert aztán csak elkezdett hiányozni a nyugalom és béke, a fűnyírás, a kertészkedés, a szép táj. Jött is az ötlet, hogy vegyünk egy házat valahol vidéken, és persze hol másutt, mint Erdőbényén, ahol még jó borok is vannak. 😉 És csak 240 kilométerre van Budapesttől, mindössze 2 és fél óra autóval.  Ennyit az elveinkről.

Időben nem sok, de kilométerben rengeteg. Vonattal reménytelen, mert mindig van valami, baleset vagy vezetéklopás, vagy hideg, vagy meleg, és simán négy órába telik háztól házig az út.

Manapság egyre több középkorú párral találkozunk, akiknek elege lett a nagy nyüzsgésből és szívesen költöznének vidékre. De akkor miért nem indult meg a középkorúak áradata falura? Mert sokan félnek, hogy nem lesz munkájuk, hogy nem lesz jó az óvoda, az iskola. Nekünk is az iskola a legnehezebb kérdés. A bátrabbak már most is ott vannak, de úgy tűnik kevésnek van még iskoláskorú gyereke. Mi a fontos egy gyereknél? Amit otthonról hoz, vagy amit az iskolában kap? Szerintem mindkettő. Nehéz ügy.
Kategóriák
Egyéb kategória

Ezermester inda house

Azt nem is mondtam, hogy a férjem egy ezermester! 
Majdnem olyan ügyes, mint a bicikliszerelő a Monty Pythonban.
Tegnap két rossz fűnyíróból csinált egyet. Az egyik zöld volt és 1200 volt ráírva, a másik piros és 1300-as, de ő ennek ellenére előre tudta, hogy ebből a kettőből össze lehet rakni egy működő masinát. Én csak ámultam, így amikor beindult a szerkezet, mondtam is neki, hogy vigyázzon, nehogy megrázza az áram, de értetlen arcot vágott, és megkérdezte, hogy már miért rázná meg? Csak mert mindenféléket ki és beszerelt abba a zöld taligába?! 
Úgyhogy este le is nyírta a füvet. Legalábbis azt a növényt, amit mások gyermekláncfűnek hívnak, de a mi udvarunkban ez a gaz tölti be a fű szerepét. Persze csak az első traktusban, mert a leghátsóban bizony derékig ér a dudva. 
Egyébként fűnyírásban nem vagyunk túl jók, Diósdon is már csak mindig akkor nyírtuk le, amikor már az összes szomszéd levágta az övét, és meglehetősen kínos volt, hogy mi bokáig gázolunk a fűben. Igaz, nekik könnyű volt, mert mindegyiknek volt kertésze, és hát lássuk be, minket is csak a lustaságunk akadályozott meg a négynaponkénti fűnyíró tologatástól.
És ha a fűnyíró még nem lenne elég, megjavította a vízművet (vagy mit).
Péntek éjjel, amikor megérkeztünk, megint nem volt víz. Aztán szombaton, mire kikászálódtam az évszázad migrénéből, már működött is a vízmű. 
Jól mentem férjhez.

Kategóriák
Egyéb kategória

A díjnyertesnek nem dőlünk be

Ez kérem egy világhíres birkapörkölt!
Azt mondják Pesten vasárnap hideg volt és eső. Mi ebből semmit nem vettünk észre, Erdőbényén vasárnapra már túl voltunk ezen, és hét ágra sütött a nap. Mekkora szerencse, hogy vasárnap jöttek a barátaink a Tóni bácsi titkos receptjével és két kiló birkahússal, ami pörköltként végezte. Kár, hogy pont csütörtökön mesélte egy szakács celebritás, akit gyakran hívnak falunapokra zsűrizni, hogy mindenki milyen nehezen viseli a kritikát amikor pörköltfőző versenyen zsűrizik. Pedig elsőnek lennie kell, erről szól a verseny.
Tóni bácsi megosztotta, de a szomszédnak tilos elmondani!
Kockás papírra fel is volt írva a recept. Olvasom, olvasom, és azt kell mondjam, ez bizony egy birkapörkölt recept. Pont olyan, mint amit az ember bármikor főzne, ha ez lenne a feladata. Talán a fokhagyma több volt benne, a szokásosnál, és kellett bele hat szem borókabogyó is, de mégiscsak egy pörkölt volt. Megfőtt, finom lett, elfogyott. Tóni bácsit csókoltatjuk.
Talán ha tényleg kadarkát öntünk hozzá a végén és nem a Bockék merlotját, akkor megvilágosodtunk volna, vagy nem kellett volna bele az a három ágacska kakukkfű, ami tíz nap múlva már virágzik?
De legalább nem jártunk úgy, mint amikor Dorka barátnőmmel szintén birka pörköltöt ígérünk a pasiknak, és Dorkára rá is sózott a hentes két kiló marhát a Lehelen. Persze az is jó, volt csak éppen marha 🙂
Hát ezzel múlattuk vasárnap a napot, és szemétszedéssel. Még mindig nem értem miért kell otthagyni az erdőben a műanyag és fém flakonokat, de már lemondtam arról, hogy ez másnak is szúrja majd a szemét. Úgy döntöttem, minden hétvégén összeszedünk majd egy zsákkal. Csak picit enyhít a szemetelők bűnén, hogy a kihelyezett padok és épített tűzrakó helyek mellett nincs egy árva szemetes se, mert ugye amit oda cipelünk, azt haza is tudjuk vinni. Ugye?!
A receptet kéri valaki?

Kategóriák
Egyéb kategória

Kígyófarok, varázsfű


Remek hetünk volt, ott aludhattunk a házikónkban Erdőbényén. Pesti népeknek izgalmas esténként befűteni a cserépkályhába, reggel pedig vizet hozni a kútról. Na jó, van vizünk, de főzésre és ivásra nem alkalmas. Sőt egy ősi bojler üzemel a fürdőszobában, még a Mechanikai Művek gyártotta, és 1959-ben került beépítésre. El se merem képzelni mennyit fogyaszt!
A konyhámat utálom: kicsi, egy vacak gáztűzhellyel, aminek három gázrózsája van csupán, azok is egyforma méretűek, vagyis egyformán alig pislákolnak. Főzni szinte lehetetlenség rajta, de valahogy mégiscsak sikerült felforrósítanom annyira egy serpenyőt, hogy megsült benne a kacsamell. Utána jöhet a mosogatás lavórban, majd az öblögetés vödörben, végül az edénycsepegtetés különböző helyeken. Na de lesz ez majd máshogy is!
Amivel nem tudok mit kezdeni, az az, hogy a konyhán nincs ablak. Vagyis van rajta egy kétszárnyú üvegajtó, de ha be kell zárni az előtte lévő faajtókat mert hideg van, vagy kint sötét van, akkor nincs természetes fény a konyhában. Furcsa nagyon. Úgyhogy falat bontani biztosan kell majd előbb utóbb, de igazán ráér addig, amíg egyetlen földelt konnektor sincs a házban, azoknak is felén gyanús koromfolt közepén díszeleg 🙂 Mondhatjuk very-very romantikus.
Na de környék! Velünk volt Bodri kutya, úgyhogy naponta kénytelenek voltunk két órát sétálni vele, így újra és újra bejártuk gyerekkorom kedvencét  a Brónokot és sokat voltunk a ligetben is. Dávid talált kígyófarkat, amit mindenképp szeretett volna megtartani, hogy majd bevihesse az iskolába, és csak nagyon nehezen értette meg, hogy a kígyó farka nem olyan, mint a csopák (szarvasbogár tetem) ami idővel kiszárad, és a rettenetes szaga is megszűnik, ezért  nyugodtan tarthatja a polcon. Végül eldobta szerencsékre.
De láttunk foltos szalamandrát is, mindenféle jópofa bogarat és már szól a kakukk is. A kakukkszónál nincs jobb reggeli közben, az  biztos, kár, hogy csak párzási időszakban hallani, utána elhallgatnak. Visszajöttek a fecskék és a gólyák is, és sajnos velük együtt a szúnyogok is megérkeztek.
 Folyt. köv.
Természetesen ettünk is.

Kategóriák
Egyéb kategória

Kikeleti piknik Erdőbényén

Erdőbénye – Liget, 2011, április 25.
10 órától – bárány és nyuszi simogató
10 órától – Sárgatúró kóstoló
11 órától – 13 óráig – Tojásfestés
13 órától – Ziránó Bábszínház előadása
14 órátó l- 16 óráig – Játszóház
15 órától – locsolóvers mondó verseny felnőtteknek és gyerekeknek
16 órakor – a sárgatúró készítő verseny eredményhirdetése
   
Sárgatúró készítő verseny
Várjuk a kedves vendégeink által készített sárgatúrót kóstolóra. A tavalyi receptversenyre igazán sok és érdekes recept ötlet érkezett. Szeretnénk, ha az idén ezeket el is készítenék és elhoznák, hogy a zsűri eldönthesse, vajon melyik az idei húsvét nyertes sárgatúrója.
Nem kell mást tenniük, minthogy az elhozott kóstolóra szánt túrót a Fesztivál sátornál leadják.

Kategóriák
Egyéb kategória

A vaj csodát tesz

A vaj imádóknak nem kell mondani, hogy micsoda illata, íze van az igazi vajnak, hogy mennyire jobb ízű lesz minden, ami vajban sül, de egy igazi finom kenyérre is a jó vaj teszi fel a koronát. 
Pár éve a barna vajnak is nagy slágere lett, én kicsit csodálkoztam is, mert nagyanyám Erdőbényén mindig barna vajjal készítette a túrós tésztát, és a tejbegrízt. Bárdos Sacival beszélgettünk nemrég és azt mondja, hogy náluk Bodrogkeresztúrban barna vajjal készül a sztrapacska, nem szalonnával. 
Jaj, nem kéne ilyeneket mondani nekem, alig vártam, hogy megfőzzem, de valahogy akármilyen rossz krumpliból nem akartam nekiállni, így egy hónapot váratott magára a recept, mire sikerült igazán jó krumplit szereznem.
Alapvetés, de sokan nem tudják, hogy a sztrapacska akkor jó, ha  azon a reszelőn reszelik le a krumplit, ami olyan kis négyszögletű, rücskös, mintha a másik oldaláról egy szöget ütöttek volna a lemezbe, ami négy részre szakadva nyílt ki. Vagyis a krumplireszelőn, és nem a sajtreszelőn. (Érthető, ugye? Ha nem, akkor itt egy kép 🙂 Az igazi sztrapacskában nincs tojás! Néha én is teszek bele, de sokkal finomabb tojás nélkül, így viszont érdemes szaggatás előtt egy próbafőzést végezni, és ha szétesik a galuska, tenni még bele lisztet.
Hozzávalók:
70 dkg krumpli lereszelve
35-40 dkg liszt
esetleg bors
10 dkg vaj
20 dkg juhtúró de tehéntúróval is finom
Felteszek főni sós vizet egy tíz literes fazékban. A vajat egy serpenyőben addig hevítem alacsony lángon, amíg aranybarna lesz. Fontos, hogy nem szabad megégetni! Lereszelem a krumplit, gyorsan dolgozok, mert hamar megbarnul. Hozzáadom a lisztet , sózom, és borsozom, majd nokedliszaggatóval kiszaggatom. Miután feljött a víz tetejére, tulajdonképpen már kész is van. Szűrőkanállal kiszedem, gyorsan leöblítem és mehet a vajra. Akkor az igazi, ha a galuska közepén a krumpli picit ress. Van, aki a serpenyőben keveri el a juhtúróval, mi csak az asztalnál szoktuk rámorzsolni.