Kategóriák
Egyéb kategória

Kacsa a hárs alatt

Hársfa, hárslevelű: fa vagy szőlő, méz vagy bor.
Nem most találtam ki ezt a receptet, és hát az az igazság, hogy nem is én. Gyerekkoromban készítette egyik barátunk bográcsban a hársmézes kacsát Erdőbényén. Füstölt szalonnával, újhagymával, parázsba gurított krumplival, és viccesen még hársvirágot is tett a bográcsba amikor elkészült. Arra már nem is emlékszem, hogy ettem-e egyáltalán belőle, de arra, ahogy serceg a szalonna, és közben néha megérzem a fantasztikus hársvirág illatát, arra határozottan.
Vasárnap a kezembe nyomtak két karton bort. Na nem azért, hogy megigyam, legalábbis nem csak úgy kényemre-kedvemre, hanem a lányokkal kell majd megkóstolnunk, mert komoly terveink vannak vele. Alig várom, kecskére bízni a káposztát! Az egyik palackban száraz hárslevelű rejtőzik, Berecz Stéphanie bora. És olyan, mintha mindig hívogatna: Eszter, kóstolj meg, Eszter, bontsál ki. Hát lehet így élni? Az embert már a palackok is zaklatják!
Muszáj volt készítenem egy extra hársos kacsacombot, amiben hársméz és hárslevelű bor is van. Nagyon finom lett!

Hozzávalók:
4 kacsacomb
2 fej hagyma
20 dkg bacon szalonna
3 ek hársméz
2 dl száraz hárslevelű
1 kk rozmaring levélke apróra vágva
só, bors
1 ek kacsazsír
8 szem krumpli, héjában megfőzve
füstölt Maldon só
A combokat besóztam, bedörzsöltem borssal, és a bőrös felével egy vastag falú lábosban kicsit megpirítottam. Kivettem a lábosból és a kisült zsírra dobtam a bacont, majd a kockákra vágott hagymát. Amikor megpirult, visszatettem a combokat, felöntöttem borral, rácsorgattam a mézet és beleszórtam a rozmaringot is. A legkisebb lángon, héha megkeverve sütöttem másfél órát. Ennyi idő alatt a comb teljesen megpuhult, szép piros lett, és a bor is teljesen elpárolgott. Csak egy intenzív ízű, sűrű szósz maradt amit a comb mellé tettem a tányéron.
A krumplikat héjában megfőztem, majd megpucoltam, és félbevágtam. Kacsazsíron megsütöttem a vágott felét, és megszórtam a füstölt sóval. Így a füst emléke is felidéződött a bográcsból.

Kategóriák
Egyéb kategória

Sok kicsi 2010

A gasztrobloggerek adománygyűjtő kedve 2010-ben is kitart, és szerencsére a lelkesedéshez nagy sikerek is társulnak. Most megint útjára indult a Sok kicsi akció, melynek keretén belül úgy adakozhattok a minőségi életre teljesen esélytelen, mélyszegénységben élő, gyakran halmozottan hátrányos helyzetű Hajdú-Bihar megyei családok javára, hogy közben egy nyereményjátékban is részt vesztek. A tavalyi akcióval megegyezően idén is 15 gasztroblogger és 15 szervezet tesz különböző gasztronómiai ajándékcsomag vagy programjellegű felajánlásokat, amelyekre 1000 forintos virtuális sorsjegyeket vásárolhattok. További részletek és részvétel az akcióban a Sok kicsi oldalán.
És akkor következzen az én felajánlásom:
Tokaj-hegyaljai piknikkosár
Mániám a téli piknikezés, mindenkinek ajánlgatni szoktam, de általában furcsán néznek rám, amikor elképzelik, hogy mínusz húsz fokban ücsörgünk a megfagyott földön, és jól érezzük magunkat. Pedig a helyzet az, hogy télen is nagyon klassz piknikezni, igaz ilyenkor nem a pokrócon ücsörgés a leghosszabb cselekvés, hanem inkább egy kellemes séta, na és persze a jóféle forraltbor és pálinka szorgalmas kóstolgatása.
A piknikkosárba azt teszek, amit magunknak is csomagolok ilyenkor:
-forraltbor sárga muskotályból (termoszban)
-forró csokoládé tokaji aszúval (termoszban)
-törkölypálinka
-házi kalács
-zsírjában eltett libamáj
-erdőbényei fekete szeder lekvár
+ Egy alapfokú bortanfolyam a CEWI-nél, hogy értse is a kedves nyertes a Tokaji borokat!
Kategóriák
Egyéb kategória

Kóstoltatok igazi pálinkát? Nem biztos!

Szombaton Erdőbényén az egyik legizgalmasabb programnak Pelle László párlat kurzusa ígérkezik. Viharos a kapcsolatom a Pelle párlatokkal, bevallom, tavasszal hallottam róluk először, sőt kóstoltam is párat Csite Norbi jóvoltából. Nem éreztem magam különösebben pálinkaivónak, de akkor azt mondtam, hogy húha! ez valami, ilyet még nem ittam!
Vettünk is egy palackkal otthonra, hogy majd a vendégeinket kínáljuk vele, de szépen elkopott anélkül, hogy bárkinek adtunk volna belőle 🙂 Aztán egy nyári napon Lila Fügével épp egy bortanfolyamon mutatkoztunk be a csoporttársainknak, amikor a padsor végén felállt egy fiatalember, és azt mondta, hogy Pelle László vagyok…
Laci hétköznap egy nagy multinacionális bank egyik vezetője, civilben pálinkát főz, és bort készít Mádon.
Rögtön oldalba löktem Dórát, hogy figyeljen. Szerencsére másnap késett az előadó, és Laci abban az egy órában tartott egy rögtönzött párlat „bevezetést”. Szombaton aki el tud jönni Erdőbényére, meghallgathatja, amit én már tudok: a jó pálinka maga a gyümölcs!
Lacival beszélgettem pálinkáról, karrierről, gyümölcsről, és arról, hogy miért érdemes Erdőbényére jönni szombaton.
Hogy kerültél Hegyaljára?
Az első lökést Hegyalja felé az adta, hogy sokat éltem külföldön, Lengyelországban, Csehországban, Szingapurban, Angliában. De akárhol is éltem, az éttermekben mindig megnéztem a borlapot. Azt vettem észre, hogy tokaji mindig van rajta. Ekkor éreztem először úgy, hogy erre a borra külön is érdemes odafigyelni, ha a világon mindenhol ismerik, akkor az biztosan valami különleges dolog lehet!
Alkonyi László Borbarát című lapján nőttem fel, mint a jó borok barátja. Alkonyi Laciról tudni kell, hogy Tokaj-Hegyalja szerelmese, olyan gyönyörűen ír a borvidékről, hogy az is oda vágyik, aki soha nem járt a környéken. Olvastam a Borbarátot és a Tokaj c. könyvet, aztán találkoztam Alkonyi Lacival, és láttam, hogy Hegyalján valóban megvan a bor és a szőlő iránti tisztelet, szeretet, több száz éves régi dűlők vannak még most is, nem ipari termelés.
A gyerekkori emlékek, a tokaji bor a külföldi borlapokon, és Alkonyi hatása olyan mély benyomást tett rám, hogy úgy éreztem, ha valaha egy kicsit is borral szeretnék foglakozni, akkor ezt csakis Tokaj-Hegyalján fogom tenni.
Egy szép májusi napon elmentünk a feleségemmel Mádra, és a gyönyörű napsütésben végigsétáltunk a falun. Akkor láttam milyen gyönyörű a falu, milyen szeretettel és szakértelemmel művelik az emberek a szőlőiket, így vettünk mi is egy területet. Nem egyszerre épült fel a birtok, a ház, amit akkor vettem még mindig nincs kész igazán, de minden évben teszünk hozzá valamit, csakúgy, mint a birtokhoz.
Akkor nem lesz karrierváltás? Nem lesz a banki íróasztal lecserélve a pincére?
Egészen biztos, hogy nem. Ez egy hobbi, egy szerelem. Én egy igazi nyüzsgő ember vagyok. Biztosan jólesne két-három hónap nyugalom, amikor megpihennék, de utána nem tudnék mit kezdeni magammal, elkezdenék unatkozni, az biztos. Amikor elkezdtem pálinkákat készíteni, akkor is sokan kérdezték, hogy mikor lesz pálinkafőzőm. Mondtam, hogy soha.
De lett!
Van egy miskolci társam, aki Bükkaranyoson kezdett bele a vállalkozásába, és amikor hallotta, hogy én Nyékládházán lakom, megkeresett. Természetesen nagyon szívesen leülök az üst mellé, és tekergetem a szelepeket, de azt, hogy napi tizennyolc órában üljek a pálinkafőzőben, és főzzem mások pálinkáját is, hogy meg tudjak élni belőle, az nekem sok. Vagy inkább kevés, attól függ honnan nézzük.
Egy barátom, aki a termékeim arculatát tervezte, azt mondja, hogy azért lett szőlőbirtokom, hogy valami kreatív dologgal kiemelkedjek a multis életemből. Hogy legyen valami hozzám köthető, valami, amit rólam neveznek el. Igaza van.
A legjobb érzés azt látni, amikor az emberek megkóstolnak egy jó pálinkát, amibe jó gyümölcsöt raktam, ami pont a megfelelő időpontban lett leszedve, igényesen kimagoztam, megerjesztettem, jól lefőztem. Akkor az első kortynál elmosolyodnak, és azt mondják, hogy Úristen, ilyen pálinkát még nem ittam! Ez az a pillanat, amiért azt mondom, hogy ez egy misszió.
Értik az emberek, hogy miért kerül a pálinka annyiba amennyibe?
Azok, akik egy pálinkafesztiválra eljönnek, ők általában értik. Egy 3000 forintos bornál is sokan prüszkölnek az árra, de a pálinkánál ez hatványozottan igaz sajnos, mert mindenkinek az van az emlékeiben, hogy a pálinka nem más, mint a kármentés egy fajtája. Olyan főzdébe tudták csak elvinni a gyümölcsöt, ahol a főzdés nem abban volt érdekelt, hogy minél jobb pálinkát főzzön, hanem hogy minél többet mutasson az óra. Az Agárdi pálinkafőző nagyon sokat tett azért, hogy luxustermék legyen a pálinka.
Nekünk birsből pl. nem terem annyi, hogy ötven üvegnél több pálinkát főzzünk le belőle, ezért vásárolom a birset. Tavaly kérdeztem a nénit, hogy mi a helyezet a terméssel, azt válaszolta, hogy sokat levert az eső, de nem baj, mert azt konténerbe szedik, és odaadják a pálinkásoknak. Nekünk ezért készül a pálinkánk étkezési gyümölcsből, mindig azt mondom, hogy lekvárnak kell. Nem hűtőházban érettből, és nem is a földre hullott gyümölcsből, amiről azt gondolják sokan, hogy jó lesz az pálinkának. Ezért sokszor ki kell érte fizetni az export árat, de úgy érzem, és szerencsére ezzel azok is egyetértenek, akik kóstolják a pálinkáimat, hogy nagyon megéri.
Nagy a konkurencia?
Nincs konkurencia! Ez egy misszió, mert az embereknek el kell mondani, meg kell mutatni, hogy tudják, milyen is tud lenni egy igazi pálinka. Milyen az, amikor a gyümölcs köszön vissza a pohárból.
A pálinka 85%-a a gyümölcs minősége, a termőhely, a szüret időpontja, a gyors, oxidációmentes feldolgozás. Ehhez tesz hozzá 15%-ot a jó párlatmester, de sokkal többet el is vehet belőle, ha nem végzi jól a munkáját. Az erjesztés technológiája, vagyis a reduktív, irányított erjesztés nagyon drága, ugyanis hűteni kell. Nyáron a kajszit 32 fokban szüreteljük, de azonnal le kell hűteni 17-re.
Ha évente 30-40 embernek ezt elmondom, és ők már így állnak neki a pálinkafőzésnek, az már jó.
Természetesen nekem se mindegy, hogy a polcról a Pelle párlatot emelik le, vagy egy másikat, de eddig nem volt probléma az értékesítéssel, ha csak az nem, hogy nem tart ki a mennyiség a következő idényig.
Melyik a kedvenc pálinkád?
A sárgamuskotály szőlőből készült, és van egy új kedvenc a tokaji alapborból főzött párlat. Korai furmintot szüreteltünk. Nem elrontott bort főztünk ki borpárlatnak, hanem kifejezetten ezért szedtük le a furmintot.
Létezik pálinkában terroir?
Nem. Nem jelennek meg azok az apró kis különlegességek, amik egy dűlőből szüretelt szőlőből készült borban megjelennek. Viszont a gyümölcs minősége és fajtája nagyon ott van a pálinkában. Van, aki azt mondja, hogy a kecskeméti barack a legjobb, én azt mondom, hogy a gönci. Végül is, ez már terroir, ha nem is olyan szűken vett terroir, mint ahogy a szőlőknél szokás. De évjárat, az létezik, én készítek évjáratos pálinkákat is.
Akkor érdemes elrakni a jó évjáratot pálinkából?
Igen, de például a vilmoskörte és a sárgamuskotály nagyon érzékeny az oxidációra, vagyis idővel veszt a gyümölcsösségéből, az illatosságából.
A pálinka nem húzós, zúzós, kaparós, hanem illatos.
Miért jöjjenek el a te előadásodra Erdőbényére?
Erdőbényének a szellemiségével megegyező, vagyis a kézműves szellemiséggel megegyező termékeket fognak kóstolni. Még ha nem is kézzel magozzuk a barackot, a 130 üveg szederpálinkámhoz nem indítják be az offszet gépet, azt kézzel szitázzák le, és az idei szederpálinkánk Olaszliszka és Erdőbénye határáról lett szüretelve.
És Erdőbénye egy jó hely, jöjjön mindenki!

Párlat kurzus
Pelle Lászlóval (Pelle Párlat)
10h, 13h, 17h-tól. Részvétel előzetes jelentkezés alapján!

Fotó innen.

Kategóriák
Egyéb kategória

Útban a tökéletes gulyás felé

Hogy készül a gulyás?
Amikor a tökéletes lecsót készültem megfőzni, akkor a gulyásról is kikérdeztem az ismerőseimet. Most a kedves olvasók véleményét is szeretném megtudni! Mielőtt leírom az összesített eredményt, megosztok pár számomra érdekes szokást:
  • jó gulyás hátszínből készül
  • legalább annyi zeller van benne, mint krumpli
  • cukrot kell bele karamellizálni
  • sok lestyánnal
  • tejföllel
És van pár olyan is, amit én is szoktam csinálni:
  • erős marhaalaplével öntöm fel
  • a hússal csak a krumpli fő együtt, a zöldségek külön, és csak a végén kerülnek a bográcsba
Apropó bogrács: ebben mind a negyven válaszadó egyet értett, jó gulyás csak bográcsban készülhet.
A válaszok alapján szeptember 25-én Erdőbényén megpróbálom elkészíteni a tökéletes gulyást. Remélem sikerül!

Hetedhét Pásztortüzek – Szüreti Nap
2010. szeptember 25.
Erdőbénye
P r o g r a m o k
Kovácsműhely, Vörösmarty u. 1.
10 órától – 17 óráig műhely látogatás, 12 órától 14 óráig mesterség bemutató

Kádárműhely-múzeum

Szűcs János Hunyadi u. 49. műhelylátogatás 10 órától – 17 óráig

Művelődési Ház, Kossuth u. 38.
Művelt Alkoholista – Furmint szimpózium 14 órától

9 órától – 11 óráig gyermek kézműves-játszóudvar – Hetedhét kitűző készítése

Nyitott pincék – 10 órától

Tájház, Kossuth u. 52. – BLOGGER KONYHA
Nemzeti ételek
Chili és Vanilia – Fregula sarda
Fűszer és Lélek – Gulyás
Liga Füge – Túróslepény vagy almásrétes, hamuban sült töltött alma
Malackaraj – Igazi chilis bab
Délutántól liptói körözött, erdélyi padlizsánkrém, tepertőkrém házikenyéren
Doromb Tanoda Szilágyi Áron vezetésével
Párlat kurzus – Pelle Lászlóval
(Pelle Párlat) 10 óra, 13 óra, 15 óra, 17 óra – előzetes jelentkezés alapján
Szüreti Felvonulás a Sportpályáról 13 órakor
Játszótér – Rendezvénytér, Mátyás király u.
Kézműves piac és vásár 10 órától szörnyen finom házi lekvárokkal is!
Kézműves játszóház 12- 16 óráig
Megnyitó – 14 órakor
köszöntőt mond Kántor Dezső polgármester
Kádártánc
FolkBEATS sátor
autentikus népzenei és világzenei színpad 14,30 órától
Közreműködnek:
Apnoe – Magyar népzenei alapokon nyugvó fúziós zenék, Cantara – Magyar és germán eredetű népzene, modern klasszikusokkal ötvözve, Lingara – tradicionális roma zene és tánc, Orthent – világzene, Shkayach – tradicionális zsidó ének, Hypernomad Live Essence – globális, új népzene, Yanka Rupkina – ének (Bulgária), Kolyo Ivanov duda, tapan (Bulgária), Szilágyi Áron doromb.
1830 órakor – gyülekező a Játszótéren a közös tűzgyújtáshoz.
Varga Mihály bugaci dudás – mesemondó
19 órakor Erdőbénye dűlőiben pásztortüzek gyúlnak
Gyertek!!!!

Kategóriák
Egyéb kategória

Benne leszünk a tévében!

A TV Paprika tíz gasztrobloggerről forgatott portréfilmet, köztük rólam.
Nagyon izgalmas volt, leutaztunk Erdőbényére a nyár legmelegebb napján. A Mulatón kezdtük a forgatást, és komolyan 40 fok volt. Délután persze szakadt az eső, ezért a “nagy jelenetünket”, amikor Homonna Attilához érkezek bort vásárolni, legalább ötször fel kellett venni.
Nem tudom mi maradt benne a filmben, de Dávid fiam szokás szerint hozta a formáját: énekelt és gitározott is egyet a nap történéseiről.
Vásároltunk gombát a helyi gombagyűjtő cigányasszonytól, gyűjtöttünk kakukkfüvet, beszélgettünk a blogról és a birsalmáról is. Sőt, valamit Gábor is mondott, de azt nem hallottam, remélem, csakis a szépre emlékezik.

A vetítési időpontok:
Tejutazás: szerda, szept. 1. 22:00 (ism. szept. 3. 23:30)
Chili és Vanília: csütörtök, szept. 2. 22:00 (ism. szept. 4. 23:30)
Malackaraj: péntek, szept 3. 22:00 (ism. szept. 5. 23:30)
Lila Füge: hétfő, szept 6. 22:00 (ism. szept. 8. 23:30)
Dolce Vita: kedd, szept. 7. 22:00 (ism. szept 9. 23:30)
Limara péksége: szerda, szept. 8. 22:00 (ism. szept. 10. 23:30)
Tomakonyha: csütörtök, szept. 9. 22:00 (ism. szept. 11. 23:30)
Kísérleti konyha: péntek, szept. 10. 22:00 (ism. szept. 12. 23:30)
Fűszer és Lélek: hétfő, szept. 13. 22:00 (ism. szept. 15. 23:30)
Ízbolygó: kedd, szept. 14. 22:00 (ism. szept. 16. 23:30)

Kategóriák
Egyéb kategória

502

Csite Norbi írása: http://csiten.blogspot.com/
A tavalyi évben úgy került be a szőlő a Toplecből feldolgozásra, hogy átbambultam az évet. Sodródtam csak az eseményekkel, lökdöstek, ha kellett, és kijáratták az első osztályt velem. Vagyis hiába volt kapcsolatom a boros világgal egy évtizednyi időn túl, minden moccanatnál úgy álltam ott, mint egy újszülött. Az, amiről határozottan írtam évekig, az most semmivé vált. Most sem érzem a bölcsek kövét a zsebemben, sőt! A kérdések csak szaporodnak, és a gondolatok csapkodnak minden irányba. Szeretem ezt az állapotot. Izgalmas, és foglalkoztat. Öt emberöltőnyi idő is kevés lenne a feltett kérdések végigpróbálásához, így el kell indulni egy irányba, és figyelni a jeleket, amelyek korrigálják majd az utat.
Idén, szinte egyedül metszettem meg a szőlőt. A körülbelül kétezer tőkéből pár száz jutott lelkes barátaimnak. Van abban valami mámorító, amikor a nap melegétől hajtva végigér az ember egy szőlősoron, és látja a százharminc méteres soron (amiből tizenegy van), hogy rendben van. Van abban valami demoralizáló, amikor a második sorának nekikezd az ember, és a tenyere sajog, a felhő a napot elbújtatja, a szél bebújik minden apró nyíláson, és kellemetlenkedik. Tavaly szinte belehaltam, amikor a sorváltás történt. A mostani tavaszon nem fogott rajtam a rontás. Ott voltam teljesen fejben, egy pillanatra sem hagytam a kétségeket előtörni. Tudtam, hogy feladatom van, és magam kell, hogy megoldjam. Amikor pár nap alatt letudtam a sorokat eszméletlenül feltöltődtem tőle. Éreztem az erőt. Tudtam, hogy nem lesz már gond a fejben ebben az évben.
A hajtások lekötözésére, tám rendszer karbantartására persze nem jutott időm, erre szerencsére találtam megfelelő embereket. Nagy kincsek ők. Kevés van belőlük. Mindennapos problémánk az, hogy kevés emberre számíthatunk segítség gyanánt. A tavalyi segítségünk édesanyja az egyik fő támaszunk, a srác a légiót választotta a reménytelennek tűnő mezőgazdasági munka helyett. Remélhetőleg a kapcsolatunk eredményesen, és hosszan tart majd. Neki is köszönhetően a szőlővirágzás egy szépen gondozott ültetvényben zajlott. Aki nem érezte még ezt az illatorgiát, annak nehéz leírni. Édeskés, de kicsit sem émelyítő, fanyar, és leheletnyit vaníliaporos, aztán van benne valami vad, zöldesség, és még tengernyi árnyalat. Felemelő átélni, kis túlzással egy születés pillanataira emlékeztet.
Nem volt panaszunk júniusban a fürtképződésre, az időjárás kegyéből jól kötődtek a szemek. Szépen növekedett a szőlő, befűzésre kerültek a hajtások a drótok közé, ezzel tartva kordában őket. Késésben volt a hosszú tél miatt a fejlődésben a gyümölcs, de szépen ledolgozta a hátrányt. Utána viszont elkezdődött a rally. Meleg-hűvös-esős időszakok váltakoztak minden variációban. A növény fejlődése vontatottabb lett, rengeteg nyomás érkezett a kórokozók, úgymint lisztharmat, peronoszpóra, botrytis részéről. Június-július minden második hétvégéje (átlagban) permetezéssel telt.
Hajnali kelés, vízvétel, kipakolás, bekeverés, hátravevés, maszkfelrakás, kifújás, mosogatás, összepakolás, hazamenés. A minimálisra csökkentett beavatkozásra próbáltunk törekedni, egyszer (elsőre) felszívódó szert használtunk. Utána viszont csak réz, és kén segítségével, meg szőlőmunkával próbáltuk támogatni a tőkéket.
Augusztus elején megkapta az utolsó kenetet (permetezést) a szőlő, azt hittük, hogy nagy káresemény már nem fog bekövetkezni. Csak várjuk, hogy érjen a fürt, és újra bekerüljön a portára. Amikor e sorokat írom, akkor már megvolt sokaknak „a tolcsvai borfesztivált elverte a jég ..” tartalmú hír. A mi szőlőnk is kapott a szomszédunk szerint jó eséllyel, az ő száz méterre levőjét nem kerülte el, és mi tőle Tolcsva felé esünk. Pénteken majd kiderül, amikor ott leszek terepszemlén, és fürtválogatáson. Ugyanis a puhább bogyók könnyen megsérülhettek, kirepedezhettek, és ezeket le kell szakítani a további betegségek elkerülése végett.
Na, és hogy honnan jön az 502? Amint Eszter is említette, lepalackoztuk a borunkat. A saját termésből száraz bor készült. Augusztus elején már túl volt egy derítésen, és a múlt héten kapott egy durva szűrést, hogy utána manufakturális keretek közt palackba kerüljön. Az asszony mosta az üvegeket, a palackba töltés felelőssége rám hárult, a nálunk „vendégeskedő” építészünk dugózta a palackokat. Szám szerint annyit, amennyi a címben szerepel. Abba sűrűsödött egy év verejtéke, és tapasztalása. Nem az a bor, ami empirikusan a legjobb számomra, de a legigazabbak egyike.
Az édes bornak kint hagyott szőlőt a fekete sereg tette magáévá a múlt évben, így a „fölöslegesen” beszerzett új hordó megtöltésére telefonos segítséget vettem igénybe, és pozitív választ kaptam. Ennek folyományaként lett édes borom is, aminek a neve valószínűleg az lesz, hogy „Másé”. Mert valóban nem az enyém. Bízom benne, hogy ízleni fog majd annak, akitől kaptam. Ha nem, akkor majd Eszterre, és Gáborra fogom a dolgot. Akik „szerencsétlenségükre” beestek egy éjfél utánig tartó borpalackozásra hozzánk. Mi is, és ők is azt gondolhatták, hogy amire megérkeznek, addigra ezen már túl leszünk. Tévedtünk. Eszter leveles tésztában sült karajjal csábított fel a borházból bennünket egy szünetre, ami után nem volt az a nagy visszamegyünk, és megcsináljuk hangulat. Szerencsére a Gáborok átlendítettek a holtponton, és sikeresen letöltöttük az édes „bábukat” is.

Nemsokára szüret.

Kategóriák
Egyéb kategória

Drótszamár fesztivál Erdőbénye

2010 július 10-én bringafesztivál lesz Erdőbényén.

Azoknak akik komolyan művelik: maraton, 25 és 50 km távval.

Azoknak aki családdal érkeznek: Erdőbényén belül és a környező pincéket érintő vezetett túra családosoknak és nem családosoknak, könnyen teljesíthető, igény esetén pihenőkkel megszakított laza tekerés és gyerekversenyek ügyességi pályával, különböző feladatokkal.

Kapcsolat, kérdés, információ:
http://www.hegyibringa.hu/erdobenye/
erdobenye@hegyibringa.hu
Ha nem mentek, a videót akkor is nézzétek meg, én nagyon szerettem! 🙂

Bort, bringát, békességet!

Kategóriák
Egyéb kategória

Báránypörkölt


Hogy kell egy bárányt harminc perc alatt szétbontani?
Én en nem tudom, talán úgy, hogy megkérünk egy hentest! Minden esetre Norbi azzal kezdte, hogy reggel kimegyünk a Gonda farmra (erről majd később) és megnézzük, hogy vágják és nyúzzák le a bárányunkat. Erről rendesen lemaradtunk, az ilyesmit ugyanis nem délelőtt tíz felé szokták csinálni. Nem baj, a bárány megérkezett egy ládában, kizsigerelve, belsőségei mellé csomagolva. Meghallgattuk az eligazítást, hogy egy bárányt kicsontozni mindössze fél óra, és neki is veselkedtünk ketten Szilágyi Petivel.
A bajok akkor kezdődtek, amikor ráeszméltünk, hogy a késeink inkább egy fakanálhoz hasonlítanak, mintsem egy éles pengéhez, de nem adtuk fel, végül is egyszerű lett volna erre az apróságra fogni a szakértelmünk hiányát. A lényeg, hogy egy óra közös vágás, filézés, és szeletelés után nekem el kellett szaladnom tíz percre, ami állítólag pont úgy volt tíz perc, mint a félórás bontás, és egy idő vácuumba kerülve, negyven perc után tértem vissza a bárányhoz.
Közben Norbi bemutatta, miként lehet egy perc alatt a gerincénél félbevágni az állatot (fél óra alatt) baltával.
Végül is kicsit több, mint két óra alatt végeztünk: sok finom, színhús kockánk, és mégtöbb eléggé trehányan letisztított csontunk várta, hogy bográcsba kerüljön.
Egy jó darab füstölt szalonnát a férjem kiolvasztott, szerintem nem eléggé, de szerinte én egy kötekedő nőszemély vagyok, és különben is igyak ebben a nagy melegben egy fröccsöt.
A zsírra került egy kilónyi hagyma, majd a sok-sok csont, amit végül felöntöttünk annyi vízzel, amennyi ellepte, és két óra alatt isteni bárányalaplét főztünk belőle.
Szerencsére akadt egy kiváló tűzmesterünk Bálint személyében, aki jobban értett a tűzhöz, mint mi a filézéshez, ezért mindig megfelelő nagyságú lángok nyaldosták a bogrács alját.
Kiszedtük a csontokat, és leszűrtük az alaplét. Itt szerintem elkövettük azt a hibát, hogy simán mehetett volna még bele egy kiló hagyma egy kevés zsíron megdinsztelve, de sok bába között elvész a gyerek, nálunk pedig mindenki legalább akkora bárányfőző mester volt, mint én, így legalább hatan forgattuk a fakanalat, újabb hagymaadag elmaradt 🙂
Kicsit lepirítottuk a bárányhús kockákat, borsoztuk, került bele egy evőkanálnyi előre megpirított köménymag, sok-sok frissen szedett kakukkfű, majd felöntöttük kevés alaplével.
Egyszer csak gondoltunk egyet, és megszórtuk pirospaprikával, majd beledobtunk négy gerezd késsel ellapított fokhagymagerezdet is.
Néha pótoltuk a levét alaplével, aztán meg is sóztuk.
A végeredmény nagyon puha, de sajnos híg szaftú báránypörkölt lett. Hatalmas szelt friss, fehérkenyérrel tunkoltuk, és káposztasalátát ettünk mellé.
Egészségünkre!

Kategóriák
Egyéb kategória

Erdeigombás borjú

Csak nem akarnak a cseresznyék megérni!
Azzal vígasztalom magam, hogy legalább van gomba. Igaz, a mezőbe gumicsizmával is alig lehet bemenni, akkora a sár, hogy rögtön bokáig süllyedünk, de a gyerek imádja. Valami náthaféle is tarol nálunk, naponta kivégzünk egy százas papírzsebkendőt, reggel tényleg olyan érzésem volt, mintha tél lenne. Azokban az órákban, amikor nem esik, kimerészkedünk, ha messzebb nem, hát a közeli hegyoldalba,vagy a legelőre, és tíz perc alatt találunk egy jó ebédnek való gombát: pár szem pöfeteget, egy-két tinórút, rókagombát, ilyesmit.
Erdei gomba, és vad kakukkfű… Soha nem kell ettől jobb!
Kaptunk pár szelet borjúcombot, volt itthon vaj, azon kérgesítettem gyorsan, majd rászórtam a gombaszeleteket, meghintettem egy kanálka liszttel, végül a kakukkfüvet dobtam rá, tekertem hozzá egy kis borsot, majd sóztam. Felöntöttem a tejszínnel.
Addigra olyan csodálatos gombaillat lengte be a Csite családtól kölcsönkapott házat, hogy mindhárman a serpenyő körül toporogtunk.
A köret krumpli volt, félbevágva, megfőzve, majd fokhagymával vajban lesütve. Na és persze egy pohár száraz furmint. Dávidnak bodzaszörp, de ő is kért egy korty bort. Nem szerette aszúra gondolt 🙂

Kategóriák
Egyéb kategória

Kakukkfű!!!

Sokszor kérdezitek, hogy mikor érdemes a vad kakukkfüvet szedni. Hát most!
Hatalmas kakukkfűmezők virítanak országszerte, én Gyálon is és Erdőbényén is szedtem mostanában elég sokat, úgy látom mindenhol kihajtottak azok a magok, amik évek óta csak arra vártak, hogy elég esőt kapjanak. Hát, most megkapták, most már csak a sok napsütés hiányzik, hogy messze vigye az illatukat a szél!