Címke: házikenyér

Összeszedtem pár kalács receptet: a kereket, a foszlósat, a borsosat, a fokhagymásat, és a videót 😀 Kellemes sütögetést kívánok!

Az alap kalácsom, hús mellé ajánlom.

Kerek kalács fonása.

Fűszeres graham kalács.

Kelttészta egyszeregy.

Fokhagymás kalács.

Marcipános kalács.

Borsos fonat bor mellé.

Kalács videó.

Ha megmaradna a kalács…

Hatfonatú kalács.

Mikor Rita nálam járt a Sok Kicsi nyeremény “átvételekor”, jókat nevetgéltünk azon, hogy az anyósa megmondta, hogy csakis tótkomlósi lisztet szabad használni, de azért Rita megerősítette, hogy ez a liszt tényleg más, mint a többi Magyarországon kapható fajta, és majd hoz is belőle, hogy kipróbáljam.
Aztán egyik nap meg is érkezett a liszt, meg is sétáltattuk az Újlipótvárosban, és én alig vártam már hogy kipróbálhassam. Izgalmam csak fokozta, hogy aznap reggel Limara azt írta a facebookon, hogy épp indulóba vannak Tótkomlósra lisztért, vásárol egy mázsát belőle, nem aprózza el a dolgot.
Tehát a tótkomlósi lisztért érdemes sok-sok kilométert utazni?
Szerintem igen.
Nem tudom mennyire látható a képen a kenyér texturája, ami vele készült. Egy egyszerű fehérkenyeret sütöttem, csak liszt, víz, só és élesztő van benne, semmi különlegesség. A kenyér annak ellenére nagyon könnyű lett hogy apró lyukakat növesztett bele az a kevés élesztő amit használtam.
A szokásos mennyiség felét tettem ugyanis csak bele, igaz, hagytam tíz órát kelni a hűtőben.
Este nyolckor dagasztottam be hideg vízzel, mindössze tíz percig hagytam menni a dagasztógépet. Aztán letakartam a tálat, betettem a hűtőbe, és reggel hatkor vettem ki.
Még nem nyúltam hozzá, adtam neki egy órát, hogy “regenerálódjon”, kiborítottam, és két felé osztottam. Az egyik feléből három baguettet formáztam, hagytam újra a duplájára kelni, ez a meleg szobában már hamar ment.
A másik feléből kerek kis cipót formáztam, és azt is hagytam duplájára kelni. Mindkettő kenyérfélének bemetszettem a tetejét és 300 fokra előmelegített sütőbe toltam. Rögtön mérsékeltem a hőt 240 fokra. A baguette 20, a cipó harminc perc alatt készült el.
Hozzávalók:
1 kg BL 80-as tótkomlósi kenyérliszt
1 cs porélesztő (Oetker, 7g)
7 dl hideg víz
1 ek só

Bevallom, a baguett-jeimmel eddig is meg voltam elégedve. Egyszerűen mióta Julia Child megmutatta, hogy hogyan is kell a tésztával szétverni az asztalt, elüldözni a szomszédokat, de legalábbis arra késztetni őket, hogy felcsöngessenek, és megkérdezzék, hogy vajon megint lakásfelújítás van-e nálunk, azóta elégedett vagyok a kenyeremmel.
Egy pici problémám volt csupán, hogy az alja kicsit lapos lett. Nem elterült a kenyér, de ott, ahol a sütőlemezzel érintkezett, ott bizony lapos lett.
Régóta vágytam már egy igazi baguette sütőformára, de eddig vagy nem lehetett kapni, vagy egy vagyonba került. De most vettem egyet, méghozzá olcsón, és el vagyok ájulva a különbségtől! Az ára 4400 forint volt.
A férjem szerint a kenyér alján lévő pici pöttyöktől a baguette teljesen hivatalos külsőt kapott, így már senkivel nem tudom majd elhitetni, hogy házilag készült 🙂
Nem csak szabályos kör alakú lett a kenyér, de még az eddiginél is ropogósabbra sült a héja!
Gondolom nem véletlen, hogy iparilag is ilyen lyukacsos formákat használnak, így sokkal nagyobb felületén éri a kenyeret a forró levegő.
Kicsit változtattam a recepten is, és a sütés módján is. 300 fokra melegítettem elő a sütőt, és amikor betettem a kenyeret, azonnal visszavettem 240 fokra. Nekem 15 perc alatt sült meg így a kenyerem, de erre érdemes odafigyelni, mert akkora különbségek vannak még az elektromos sütők között is, hogy másnál 15 perc alatt szinte megég, van akinél meg még bőven lehet sütni további 10 percig.

Hozzávalók 3 db baguetthez:
30 dkg rétesliszt
20 dkg simaliszt
5 gramm élesztő
34 dkg hideg víz (igen, én is tudom, hogy az 3,4 dl, de így könnyebb mérni)
2 kk só

A só kivételével mindent a dagasztógépbe tettem, és a leglassabb fokozaton dagasztottam 15 percig. Ekkor kevertem hozzá a sót, és további öt percig dolgoztattam a gépet. Fóliával letakartam a tálat, és hűvös helyen 2,5 óra alatt hagytam, hogy kétszeresére keljen a tészta.
Lisztezett deszkára borítottam, és háromfelé osztottam. Most csak ötvenszer csaptam oda a gyúródeszkához, majd megformáztam. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a tésztát, mint egy vizes rongyot megfogom az egyik végén, és határozottam rácsapok vele a deszkára. Félbe hajtom, újra rácsapok, félbehatom, újra, stb. Miközben lendítem, a tészta mindig megnyúlik kicsit.
Kicsit megszórtam liszttel a sütőformát, beletettem a meglehetősen vékonyra formázott kenyereket, letakartam konyharuhával, és 19 fokon (napközben, ha nem vagyunk otthon, ennyire van állítva a termosztát) hagytam jól megkelni egy óra alatt. Bevagdostam a tetejét, és a 300 fokra melegített, gőzös sütőbe toltam. Gőz: fél deci vizet gyorsan beöntök a sütő aljába, majd rögtön bezárom az ajtót, hogy a pillanat alatt gőzzé váló víz ne tudjon elpárologni. Mérsékeltem a tüzet 240 foka, és szép pirosra sütöttem a kenyereket.
Egyáltalán nem ragad a formába a kenyér, ettől tartottam egy kicsit. Most nagyon boldog vagyok! 🙂
Akit érint: purimra nagyon jó kis kuglófformát lehet kapni a Kooktában (Budapest, Pozsonyi út 16), nekem régi vágyam volt egy ilyen, még írtam is róla a blogban, erre tessék… Naná, hogy most nem ruháztam be rá, de ami késik, nem múlik!

Délutánonként, amikor leveszem Dávidot a buszról, éhen akar halni. Nem bírja ki azt a negyed órát, amíg hazaérünk, és ilyenkor szinte bármit hajlandó lenne megenni, de az aluljáróban kapható pogácsák különösen leveszik a lábáról.
Nem mondom, hogy még soha nem vettünk ilyesmit, de azon kívül, hogy mindenféle adalékanyag van benne, még nagyon drága is, öt-hat darab háromszáz forint, amit ha felszorzok húsz ovis nappal, akkor hatezer lenne. Persze szó sem lehet róla!
Viszont ha én sütöttem, annak nem örült annyira, mert nem tudta kiválasztani a kirakatból. Nincs más megoldás, együtt kell sütni vasárnaponként, az hatalmas élmény, nagyon büszke a művére. Kicsit lassabb lesz így a folyamat, és nagyobb kosz várható, de a sok nevetés megéri. Gyönyörűen tudja már szaggatni, sőt kis segítséggel a nyújtásban se rossz, a tojás feltörést még gyakorolnunk kell 🙂
Miután megsült, hagytuk kihűlni, és gyorsan hatosával bezacskóztuk, majd mehetett a mélyhűtőbe. Mielőtt indulnék Dávidért az oviba, kiveszem, feldobom a radiátorra, és tíz perc alatt langyosra melegszik.

25 dkg főtt krumpli
50 dkg liszt
3 tojássárgája
10 dkg vaj
15 dkg margarin
2,5 dkg élesztő
1 kk cukor
só
tej (kb. 1 dl)
A krumplit sós vízben megfőztem. Krumplinyomóval összetörtem, és hagytam, hogy a gőz elpárologjon belőle. Az élesztőt kevés tejben, cukorral felfuttattam, majd összegyúrtam a többi hozzávalóval. A tésztát harminc percig lefedve langyos helyen megkelesztettem, majd deszkára borítottam, és két centi vastagra nyújtottuk. Kiszaggattuk, letakartuk, és újabb harminc percig kelesztettük. Megkentük egy tojás sárgájával, és megszórtuk mákkal, és 180 fokra előmelegített sütőben szép pirosra sütöttük.

Mostanában ezt a kenyeret sütöm a leggyakrabban, ha fehérkenyeret kell készítenem. Decemberben sokszor sült ki, mert valahogy mindig készült egy kis kacsazsír, és azt ugye nem lehet holmi bolti kenyerekkel megenni 🙂
A fiam hősszerelmes udvarlógépnek készül, olyanokat mondd, hogy beájulunk tőle (tudom, tudom, minden édesanya kisfia/kislánya hasonló…) Legutóbb ez hagyta el a száját: nagyon szerencsés vagyok, mert az én otthonomban friss kenyér illata lengedez.
Lengedez!
Soha nem használom ezt a szót, legalábbis kimondani nem szoktam, az persze lehet, hogy már leírtam. Jobban oda kell figyelni a mesékre, amiket néz, talán ott hangzanak el ilyen gyönyörűségek. Épp a Brumi mint detektív című könyvet olvassuk, amin mindketten nagyon jókat szórakozunk, de abban sem lengedezik kenyérillat.

Hozzávalók:
25 dkg rétesliszt
25 dkg simaliszt
35 dkg langyos víz (igen, dekában adtam meg a víz mennyiségét!)
2-3 kk tengeri só
1,5 kk szárított élesztő

1 kk cukor

A só kivételével mindent a karos dagasztógépbe öntök, és alacsony fokozaton 10 percig dagasztom. Maximum fokozatra kapcsolom a gépet, és így is dagasztom tíz percig. Csak az utolsó percben teszem hozzá a sót, majd fóliával letakarva duplájára kelesztem.
Kiveszem a tésztát a tálból, kettéosztom, és lisztezett deszkán hosszúkásra formázom. Megszórok liszttel egy konyharuhát, és erre teszem a kenyereket úgy, hogy a két kenyér ne érjen össze. (Így kell valahogy elképzelni.) Itt a konyharuhát felhúzom, majd a kenyereket közel tolom egymáshoz, hogy ne széltében, hanem magasságában növekedjenek. Így is kelesztem 30-35 percig, mikor megkelt bevágom a tetejét. Közben előmelegítem a sütőt 250 fokra a sütőlappal együtt.
Mikor felmelegedett a sütő, óvatosan kihúzom a lapot, megszórom liszttel, és ráteszem a kenyereket. A sütő aljába öntök egy kevés vizet, és 30-40 perc alatt szép pirosra sütöm.

Brióst sütöttem csütörtök este. Az első és a második előételhez is kínáltuk a vendégeknek.
Először libatepertővel és fügés lilahagyma lekvárral adtuk asztalra, utána pedig pecsenye libamáj kiegészítője volt.
A libamáj megér pár szót szerintem. Sokan túlsütik, egészen egyszerűen nem merik elég hamar kivenni a serpenyőből, pedig akkor lesz igazán finom, ha rózsaszín a belseje. Erre biztos lesznek, akik felhördülnek, hogy az nyers. Maradjunk inkább a pont jól elkészített-nél, mert a nyers nem hangzik jól, és nem is igaz. A pecsenye liba és kacsamájat nem szabad átsütni!
A másik, hogy robban, pattog, ugrál. Ezt eddig is tudtam, nem nagy újság, ugráltam is előle, de a mostani máj (Lilahangya szerint sportos volt 🙂 konkrétan kiugrott a serpenyőből, majd egy másik úgy felrobbant, hogy mindent beborított, többek között az arcomat is. Úgyhogy ha ma napközben valaki egy olyan nőt lát bolyongani az első kerületben, akinek egy nagy seb van az arcán, akkor az tudja, hogy velem találkozott, aki hősiesen megbirkóztam egy liba májával.
A májat egyébként mézes vajban sütöttem, tálalásnál pedig megszórtam citromhéjjal és tengeri sóval.
A citrom reszelt héját beáztattam saját levébe pár órára, majd miután szárazra töröltem, kevés olajon egy serpenyőben fél perc alatt megsütöttem. Az ötletet Amelie-től loptuk.
Na de maradjunk a briósnál:
3 dl langyos tej
60 dkg liszt
3 ek cukor
4,2 dkg friss élesztő (A Lidlben szoktam venni a friss élesztőt, és ott ekkora egy kocka)
3 ek nagyon puha vaj
3 tojás sárga
1 kk só
A tetejére plusz egy tojás sárgája
Az élesztőt egy kevés cukorral megfuttattam a tejben, majd minden hozzávalóból tésztát dagasztottam. 15 percig dolgoztam vele, majd letakarva a duplájára kelesztettem.
Ebből a mennyiségből 14 darab lett. Vékony szálakat sodortam belőle, majd felcsavartam, és egy muffinsütő formába tettem őket. Kettő kimaradt, de sütőpapíron azt is kisütöttem.
Letakartam, és újabb fél órát hagytam kelni, majd megkentem a tetejét a tojás sárgájával.
180 fokra előmelegített sütőben szép pirosra sütöttem.

Furcsák vagyunk mi emberek!
Hiába tudjuk, hogy kacsamell a vacsora csúcspontja, vagy parmezános fűszervaj olvadozik majd a sütőtök leves tetején, sőt még négy fogás hátra van, ha egyszer langyos, ropogós héjú kenyeret tesznek elénk és egy kis tálban kacsazsírt, akkor nem tudunk és nem is akarunk keveset enni belőle.
Sőt, a szemünk sarkából az újhagymát figyeljük, hátha lesz olyan szerencsénk… Esetleg édes lilahagyma, ha más nincs. Nagyszemű só, talán valami csípős házi savanyúság. Nem kell más.
Gyerekkoromban sok pékség működött még a városban, nem költözött ki minden a legtávolabbi külvárosba, ipartelepekre. Akkor még naponta lehetett érezni a friss kenyér csodálatos illatát az utcán sétálva, de a pékautók is vitték magukkal amerre jártak.
Mióta a hipermarketek szeretnének a pékeink lenni, az illat eltűnt. De az illat annyira részévé válik annak, aki érezte már valaha, mint ha valamilyen veszélyes kábítószer lenne.
szerencsére egyre többen sütnek otthon kenyeret, sőt, újra nyílnak valódi kenyeret árusító pékboltok. Igaz az illat még nem az igazi, mert nem a bolt mögött sütik, csak hozzák valahonnan, de a kenyér kezd újra kenyér lenni.
Zsírozásra való kenyér:
Kovász:
20 dkg kenyérliszt
15 dkg víz
3 dkg élesztő (friss)
A hozzávalókból gyorsan tésztát kevertem, majd éjszakára hűvös helyen hagytam. (15-20 fok körüli helyen egy nagy tálban, nehogy kidagadjon belőle.)
A tésztát másnap készítem el:
az egész kovász
40 dkg liszt
20 dkg víz
2 dkg vaj

1,5 kk só
1 dkg élesztő
1 pici főtt krumpli kihűtve, áttörve (olyan 2 ek)
Alaposan kidagasztom a tésztát. Lefedem, és hűvös helyen duplájára dagasztom.
Kinyomkodom belőle a levegőt, megformázom, és lisztezett sütőlapra borítom, majd a tetejét is megszórom liszttel.
Lisztezett konyharuhával letakarom, és hagyom újra a duplájára kelni. Minél lassabban kel, annál jobb lesz a tészta! Közben előmelegítem a sütőt 250 fokra.
Betolom a kenyeret, és gyorsan a sütő aljába öntök egy pohárka vizet. Ezt 20 perc múlva megismétlem, majd a hőmérsékletet leveszem 200 fokra.
Akkor jó, ha az alja kongó hangot ad, összesen kb 30 percet sült.