Címke: hús

Kategóriák
Egyéb kategória

Világbajnok marha curry

legjobb curry3.jpgSzerencse, hogy a gyerekeknek még nem nagyon vannak gátlásaik, így nem csak szóba állnak bárkivel, de egy pillanat alatt el is mondják nekik, ami eszükbe jut. Most épp az első szembejövő indiainak azt, hogy nálunk is marha curry lesz vacsorára.
Én persze soha nem mernék ilyet megemlíteni egy idegen indiai nőnek, de Dávidot az ilyesmi egyáltalán nem érdekli. Ő nem gondolkodik azon, hogy curryről beszélni egy indiainak mennyire kínos, hiszen biztosan egyáltalán nem akar ezzel foglalkozni, meg különben se kéne az én currymet currynek hívni egy indiai előtt…
Márpedig curry nálunk minden héten van, ugyanis húsz méterre lakunk Budapest legjobb indiai éttermétől, és gyakran van az utcán, de az udvarunkban is isteni curry illat. Van amikor tudatos, hogy az illat hatására főzök indiait, de van amikor az illat el se jut az agyamig, csak veszem elő a hozzávalókat.
Viszont marha curryt már tényleg régen főztem, ahhoz előre kell gondolkodni, de legalábbis jó marhanyakat szerezni valahol.
Most megvolt a nyak, a curryhez is bevásároltam, amikor Dávid szóba elegyedett a nagyon kedves indiai nővel. A hány éves a kistesódra adott válasz után kapásból be is jelentette, hogy másnap marha curry lesz a vacsora. Utána megbeszélték, hogy csakis csípősen finom, és Dávid is szereti a csípőset, de Záli még nem tudja megenni. És akkor elhangzott a titok, ami persze csak számomra volt ebben a formában ismeretlen. 
A kész curryhez keverjünk sok mangó chutney-t és főzzük össze kókusztejjel.
Elképesztően jó lett! Az mondjuk mellékszál, hogy csípős mangó chutney-t vettem, így Záli továbbra se tudott enni belőle, de majd legközelebb!

Hozzávalók:
1 kg marhanyak falatnyi darabokra vágva
3 szárított chili
5 centis friss gyömbér , meghámozva
2 db 5 centis fahéj
1/2 teáskanál kardamom mag
5 egész szegfűszeg
3 gerezd fokhagyma
2 evőkanál fehér mák
2 tk római kömény
1,5 ek koriander mag
125 ml víz
125 ml marhahúsleves, jobb esetbe alaplé
1 közepes hagyma, felaprítva
4 ek tisztított vaj (ghee), esetleg olívaolaj
1/2 tk sáfrány szál
1 ek  limelé

20 dkg kész mangó chutney
2-3 dl kókusztej

Joghurt, gránátalma és koriander zöld a tetejére

A száraz fűszereket enyhén megpirítottam egy száraz serpenyőben, majd az összes fűszert összeturmixoltam a vízzel, és összekevertem a hússal. A sáfrányt egy kis forró vízbe áztattam, majd félre tettem.
Megpirítottam a hagymát a gheeben, amíg aranybarna nem lett. Hozzáadtam a húst, a sáfrányt és a húslevest is, majd nagyon lassan elkezdtem párolni.
Kb 2 óra alatt lett tökéletesen puha, és addigra főtte el a levét is. Ekkor kevertem hozzá a mangó chutney-t és a kókusztejet is. Akkor lesz igazán jó, ha hagyjuk állni egy egész napot.
Gránátalmával, joghurttal, és korianderrel tálaltam. Mehet rá kesudió is.
Ilyenkor egyébként isteni indiai gránátalmákat lehet kapni! 

legjobb curry1.jpg

Kategóriák
Egyéb kategória

A világ legillatosabb csirkecombjai

illatos csirke5.jpgAzt hiszem, csirkecombból kihoztam, amit ki lehetett. Hívhatjuk comfort foodnak, vagy egyszerűen kényeztető ebédnek is, mert tényleg sokkal jobbkedvűek lettünk tőle. Aromaterápia, vagy mifene. Elképesztően illatos lett, és olyan vaj puha, amilyen csak elképzelhető. Oké, tudom, hogy ez csirkéből nem nagy mutatvány, de összességében annyira finom lett, hogy muszáj róla kicsit áradozni. A kardamom és a szegfűszeg elképesztően illatossá, a zöldfűszerek pedig jóízűvé teszik a csirkét. Ma reggel mosogattam csak el a tepsit, és kicsit bele kellett tunkolnom a leragadt fűszeres, zsíros lébe az alján, mielőtt megfőztem volna a kávét.
Mi sima rizzsel ettük, de enyhén fokhagymás kifliburgonya lett volna hozzá talán a legjobb választás.
Itt a hideg, köd van, és télszag, egy jó sültcsirkével nem tévedhetünk!

Hozzávalók:
4 csirke felsőcomb
5 dkg vaj
0,5 dl extraszűz olívaolaj
1 nagy fej hagyma felkarikázva
4 gerezd fokhagyma vékonyan felszeletelve
8 szem zöld kardamom
1 lime félbevágva
8 szem szegfűszeg
8 levél zsálya
1 ek rozmaring levélke felaprítva
2 alma negyedekbe vágva
1,5 dl cider
só, bors

A csirkét sóztam, borsoztam, és bemasszíroztam vajjal. Egy vastagfalú tepsibe öntöttem az olajat, erre szórtam a hagymát, fokhagymát és a fűszereket, majd ráfektettem a combokat. Rányomtam a lime levét, és mellédobtam a lime-ot is. Aláöntöttem a cidert, lefedtem alufóliával, és 45 percig sütöttem 180 fokon, majd további 30-40 percig fólia nélkül, és közben folyamatosan locsolgattam a szafttal.

Kategóriák
Egyéb kategória

Igazi nyári kolbász

kakukkfű11.jpgKakukkfű

Azt hiszem minden gyerek meggyőzhető arról, hogy több zöldséget egyen, ha ő maga készíti a saját salátáját. De amikor mindenki letöltheti a család saját kolbászát, akkor bizony nem csak a gyerekek, hanem a tinik, és a felnőttek is lázba jönnek!
Igazi, egésznapos családi program: reggel bevásárolni a piacon, megvenni a húst, a salátának valót, a különleges fűszereket, aztán közösen sétálni délelőtt a mezőn, kakukkfüvet, mentát, szurokfüvet, vagy épp medvehagymát, metélőhagymát keresni.
Minden tele van virágzó gyógynövényekkel, fűszernövényekkel, egy jó könyvvel könnyen be is azonosíthatjuk őket. Mi mostanában kétféle kolbászt is töltöttünk, egyik a mediterrán jelzőt kapta. Paradicsomos kenyeret sütöttem mellé, ennek a receptje holnap következik.
Érdemes beruházni egy kolbásztöltő berendezésbe, fontos, hogy legyen hozzá vékony, úgynevezett virslitöltő fej is, így lehet igazán jó, frissen sütnivaló, vékony kolbászokat előállítani.
Ebből a mennyiségből 10 ember jóllakik, ha kenyér és saláta is van mellé. A sütnivaló kolbász nagyon kiadós, és nagyon jól fagyasztható, arról nem is beszélve, hogy olyan kolbászokat eszünk, amiről tudjuk, hogy mi van benne, hiszen mi raktuk bele. 

mediterrán kolbász.jpgHozzávalók:

  • 1 kg darált sertéslapocka
  • 1 kg darált bárány (lehetőleg ez is lapocka)
  • 20 dkg nyers szalonna, nagyon apróra vágva
  • 40 g só
  • 6 gerezd fokhagyma, lereszelve
  • 4 ek friss kakukkfű levélke
  • 4 ek szurokfű levélke
  • 1 kk chili por
  • 1 citrom reszelt héja és leve
  • 1 ek méz
  • 1,5 dl száraz fehérbor
  • 20 dkg olajban eltett, szárított paradicsom, felaprítva
  • 1 ek frissen őrölt bors
  • birkabél

fűszerek a rétről.jpgEzeket a fűszereket találtuk negyed óra alatt a Zemplénben: macskamenta, borsmenta, kakukkfű és szurokfű

A hozzávalókból összegyúrjuk a kolbászmasszát, és egy kis darabot serpenyőben megsütünk, hogy érezzük az ízét, nehogy akkor derüljön ki, hogy nem jó, amikor már mind betöltöttük. Betöltjük, 10-15 centinként elkötjük, majd megsütjük. Ne süssük túl, hogy ne száradjon nagyon ki. Süthetjük parázson, kemencében, de akár serpenyőben is.kaukkfűés bárányok.jpgAhol birkák legelnek, ott jó eséllyel nő a kakukkfű is!
dáci és kaukkfű.jpgMég a pad alatt is!
sülő kolbász.jpgVaslapon sütöttük.

Kategóriák
Egyéb kategória

Narancsos bárány

bárány.jpgKemencében sütöttük ezt a bárány, de természetesen sütőben is el lehet készíteni. Akinek van otthon jó kemencéje, arra pedig nagyon irigy vagyok.
A hétvégi Tuba tanyás ebédre mi összedolgoztunk Dórával, sokat főztünk már együtt, simán elkészítjük egymás ételeit is kérdés nélkül. Nem is tudom ezt a bárányt, vagy a másikat, ami egy tagine volt, ki találta ki. Ha nem akarunk hibázni, mi mindig ilyesmit készítünk: valami arabos, fűszeres ételt. És általában szeretik is, most is sikere volt mindkettő fogásnak. A körete csicseri borsó volt, de az megállja a helyét főételként is, így majd külön írom meg a receptet. 
Egész bárányt daraboltunk fel egy-egy adagnyira, ezek csontos részek. Úgy lehet számolni, hogy 15  legalább dekányi szín hús jusson mindenkinek. A lényeg a pác. 
Délután a facebookon pedig páros Budai Gourmet jegyekért játszunk!

9887_623620370996101_753030990_n.jpg
Hozzávalók 4 személyre
1,5-2 kg csontos bárány

4 dl joghurt
2 narancs leve
1 narancs héja
2 kk őrölt koriander mag
2 kk kardamom belső magja, enyhén összezúzva
4 ek méz
2 kk chili pehely
1 dl olívaolaj
1 sóban eltett citrom, nagyon apróra vágva
4 gerezd fokhagyma lereszelve
só

A páccal alaposan bedörzsöltük a húst, és 24 órára hűtőbe tettük vele. Közben kétszer átforgattuk. Ilyenkor már nagyon rosszak a narancsok, lehet, hogy csak a héját lehet felhasználni, mert a belseje száraz, lé nélküli tapló. Mi is így jártunk, ezért 100%-os narancslével pótoltuk a mennyiséget. Nem olyan jó, de nincs mit tenni. 
300 fokon kezdtük a sütést, és 2,5 órát sült. 2 órát fólia alatt, majd felet nélküle. A kemence folyamatosan hűl, a sütő hőmérsékletét is érdemes mérsékelni.
csapat.jpgFotók: Lákics Balázs és Tuba tanya

Kategóriák
Egyéb kategória

Tyúkpörkölt

csirkepörkölt8.jpgTudom, hogy sokan frászt kapnak, amikor a sütőben való főzést ajánlgatom itt a blogon, mint a világ legkényelmesebb megoldását – az ebédre elkészüljön az étel, de közben ne is legyünk otthon – problémának. A nyári szünetben sokfélét készítettem így, reggel gyorsan összedobtam az alapokat, beállítottam a sütőt egy viszonylag alacsony hőfokra, de hosszú időre, és már zártuk is a kertkaput magunk mögött.

Mire hazaértünk, a sütő kikapcsolt, de az étel még meleg volt, csak tálalni kellett és lehetett ebédelni, vagy vacsorázni.

Sokan félnek bármilyen háztartási gépet bekapcsolva otthagyni a lakásban felügyelet nélkül, de nálam sokkal kisebb a félelem, mint amekkora a vágy arra, hogy kimozdulhassak otthonról. Így aztán soha nem felügyelem se a mosógépet, se a sütőt (persze csak ha valamilyen étel és nem kenyér vagy sütemény készül benne).

Gyerekkoromban nálunk is csengetett az alsószomszéd, hogy csöpög a víz a plafonból, pedig otthon voltunk, csak épp kártyáztunk a szüleimmel, amikor a Minimatt úgy döntött, elárasztja a fürdőszobát. Szerencsére volt biztosításunk. Azóta semmi ilyen bonyodalom nem történt, és már a Minimatt is nyugdíjba vonult.

Na de ilyen hosszú mentegetőzés után jöjjön a tyúkpörkölt.

Nem tudom, másnak is igazi nyári étel-e a csirke vagy tyúkpörkölt, talán a mellé kötelezően feltálalt tejfeles uborkasaláta teszi azzá, de nálunk nem múlhat el nyár nélküle. Semmi extra, csak a generációk óta jól bevált recept. Tyúkpörkölt, apró kemény nokedlivel, és uborkasalátával, kint a kertben. Gyerekkoromban soha nem ettünk hozzá tejfölt, az valahogy az utóbbi években került a salátára. Egyszer csak ott volt. Mint a nagy nokedli, amit kézzel szaggatunk a vízbe a vágódeszkáról. De én nem azt szeretem, hanem az egészen picikéket, amiben sok a tojás, és egy evőkanálnyi búzadarát is teszek a tésztába, hogy igazán kemény maradjon.

Emlékszem, nagyanyám mindig egy barna, kopott, zománcos lábasban főzte a tyúkpörköltet, és övé volt a szárnya. A mellét én ehettem, de azt egyébként annyira utálta, hogy ha nem voltam ott, akkor kidobta a tyúkoknak. (Igen, és a tyúkok boldogan megették) Közben soha ki nem hagyta volna a megjegyzést: nem tudom mit szerettek anyáddal ezen a húson, olyan száraz, hogy majd megfúlok tőle…

Ő viszont nem hagyta magára az ételt, nem is lehetett időzíteni a sütőjét, különben is almáspitét készített, miközben a pörkölt főtt. Imádtam.

Persze elkészül ez csirkéből is, csak sokkal gyorsabban. Talán egy óra sem kell neki, máris olyan puha lesz a hús, hogy leválik a csontról. Jobb szeretem a tyúkot. Zsírosabb, lassabban puhul, de nem esik szét idő előtt.

 csirkepörkölt9.jpg

Hozzávalók:

1 nagy fej hagyma

2 ek szárnyas zsír (persze most legjobb a tyúkzsír, ha van)

2 kk édes nemes paprika

1 kk köménymag

2 babérlevél

1 paradicsom

1 paprika

4 tyúkcomb, vagy 6 csirkecomb

2 gerezd fokhagyma

só, bors

A hagymát megdinsztelem a zsíron, majd meghintem a paprikával, köménnyel és beledobom a babérlevelet. Ráteszem a combokat, megforgatom őket, és hozzákeverem a nagyon apróra vágott paprikát és paradicsomot. Felaprítom a fokhagymát is, végül a sóval, borssal beleteszem az edénybe. Lefedem, majd a 150 fokra előmelegített sütőbe tolom 2 órára. Ennyi. Az összes előkészület maximum húsz perc, lehet menni sétálni. Persze be lehet keverni a nokedlitésztát is, jót tesz neki a pár óra pihentetés a hűtőben.

Kicsit más lesz a végeredmény, mint egy hagyományos pörköltnél, mert a combok felső bőre általában kicsit megsül, de mi azt kifejezetten szeretjük.

Mondhatni: tyúkpörkölt pékné módra.

Kategóriák
Egyéb kategória

Sonka helyett

báránykolbász2.jpgNem egyszerű összehozni az ünnepeket annak, aki pészahot tartana, de a barátai követelik a sonkát. Vagy ha nem is sonkát (Legalább egy kis füstölt marhaszegy lesz?), akkor legalább kolbászt, tojást, újhagymát, tormát, és mustárt.

Csinálj házi tormát légyszíves, azt össze sem lehet hasonlítani a boltival! De macesz is legyen, mert a nagyi megöl, ha nem eszek ilyenkor. Érted? Köszi!

Úgy döntöttem, hogy báránykolbász lesz. Aztán mindenki azt eszik mellé, amit akar. Ha gondolják, én főzök tojást is, de nem sok értelmét látom, viszont a húsvéti pálinkavonalat erősen támogatom, főleg hat fokban, még akkor is, ha ragyogóan süt a nap. Barackot hozzatok, vagy szőlőt, mert én meg azt szeretem.

Ez a kolbász bárányból a legfinomabb, de tulajdonképpen bármilyen kölyökállatból elkészíthető, arra kell csak odafigyelni, hogy a hús és a zsír aránya 60%-40% legyen, esetleg fele-fele, de semmiképp nem fitnesszkolbász arány, mert azt nem lehet megenni, olyan, mint a fűrészpor. Ilyenkor érdemes kihasználni, hogy tényleg kapható friss bárány, aztán úgy is elmúlik a tavasz, már csak birka lesz a hentesnél.

Szerintem a tejes báránynak annyira finom az íze, hogy tilos túlfűszerezni. Nem teszek bele fokhagymát egyáltalán, csak egy pici előre megdinsztelt hagymát, némi rozmaringot, egy kevés sült paprikát a füstös íze miatt, sót, borsot, és kész.

Nem kell megijedni, meglepően olcsó lesz a végeredmény ahhoz képest, hogy a bárány mennyire drága. A zsír szerencsére még megfizethető. Ha nincs bárányos hentesünk, akkor járhatunk úgy, hogy vagy nem elég zsíros a hús, vagy nem tud olyan bárányzsírt adni ami nem faggyú, hanem finom puha zsír, nos akkor kénytelenek vagyunk valami másik állat szalonnáját használni…

báránykolbász5.jpg

Hozzávalók:

1,5 kg bárányszegy

0,5 kg bárány”szalonna” (jó kövér volt a szegy)

1 fej hagyma

1 ek kacsazsír

1 nagy kaliforniai paprika grillen megsütve, lehéjazva

1 ek nagyon apróra vágott rozmaring levélke

só, és frissen őrölt bors ízlés szerint

2 ek szőlőpálinka

juhbél

A szegyet lehártyáztam, kifiléztem, a tisztított húsnak kell másfél kilónak lennie. Apró kockákra vágtam, olyan 3×3 mm nagyságúra maximum. Nyugodtan fogjuk be a vendégeket ebbe a munkába, közben lehet őket itatni, hogy jobban teljen az idő. A szalonnát is apróra vágtam. A hagymát megdinszteltem a zsíron, é teljesen lehűtöttem, a szintén apróra vágott paprikával együtt. Fontos, hogy minden a lehető leghidegebb maradjon miközben a kolbászt készítjük. Sokan még a kolbásztöltőt is behűtik, én azt nem szoktam bevallom.

A végén összedolgoztam minden hozzávalót a fűszerekkel és a pálinkával együtt, majd a bélbe töltöttük. Két órára felakasztottuk szikkadni a hidegbe, mielőtt serpenyőben megsütöttük volna.

Talán jobb lett volna grillen sütni fasznén felett (egészen biztosan jobb lett volna), de nem mertem bevállalni, életem, hogy ráragad a rácsra vékony bél, és kiszakad a kolbász. Legközelebb bátrabb leszek, és jól lezsírozom a rácsot.

Persze se torma, se mustár nem kellett hozzá senkinek. Almát sütöttünk mellé, és egy kis chiliszósszal ettük.

Kategóriák
Egyéb kategória

A bárány olcsóbb vége

Közeledik a bárányszezon, pár hét, és kicsit olcsóbb lesz talán, mondjuk húsvét után egy héttel. Még nagyon picik a magyar bárányok, amit most kapunk a hentesnél, az jó eséllyel valahonnan egy báránybarátabb klímáról érkezett, mondjuk Írországból vagy Új Zélandról ha fagyasztott.
Imádom a bárányt, ha tehetném, minden héten kerülne az asztalra, de hát vannak bizonyos okok, ami miatt sajnos nem tehetem 🙂 A báránygerinc mellett az oldalas a kedvencem, az jó zsíros, nem nagyon kell hozzá más, csak egy szelet friss fehérkenyér, betolunk pár darabot, és az egész család boldog.
Persze, jöhet a gerinc is, naná, hogy rozén, mellé mondjuk egy jó risotto, vagy az egyben sült comb valami salátával.
Apropó, ha már comb: életem első báránycombját sikerült úgy elrontani, hogy sírtam felette az asztalnál, amikor azt a méregdrága száraz kóróvá sült valamit kivettem a sütőből. Egyáltalán nem hasonlított arra a képre, ami egy angol főzőmagazin húsvéti számában volt, igaz, már annak fel kellett volna tűnnie, hogy az általam vásárolt comb se nem zsíros, se nem vastag, inkább egy nagy sovány nyúléra emlékeztet, de hát ha az ember szerelmes, ilyen dolgokat észre se vesz, csak nagyon ki akar tenni magáért és kész.
Tavalyelőtt pedig vettünk közösen egy növendékbirkát Erdőbényén a helyi juhászatból, de aztán kiderült, hogy 1, nem vagyunk hentesek, nem sokat tudunk kezdeni egy egész, bár megnyúzott birkával, 2, ha a szakértelem meglett volna, az éles kés akkor is hiányzott…
Úgyhogy bárányért szigorúan Józsihoz járok a csarnokba, most is nála kaptam gyönyörű oldalast. Neki éles kése és szakértelme is van, időközben pedig én is megtanultam jól elkészíteni.
Az oldalas viszont kezdőknek is nyerő, elrontani szinte lehetetlen!

Hozzávalók:
1 kg bárány oldalas felszeletelve a csontok között
1 ek apróra vágott friss rozmaring
1 citrom leve
1/2 citrom héja
1 kk friss kakukkfű levélke
1 kk cukor
frissen őrölt só és bors
1 gerezd fokhagyma
1 ek olívaolaj
20 szem fekete magozatlan olajbogyó
1 nagy csokor petrezselyem (ha piacról van, akkor kettő)

A hozzávalókkal az olajbogyó és a petrezselyem kivételével, jól bedörzsölöm az oldalas darabokat, majd egy lábosba teszem, felöntöm annyi vízzel, amennyi ellepi, és alacsony lángon, néha megforgatva addig főzöm, amíg a víz teljesen elpárolog.
Ekkor sütőpapírra borítom rászórom a petrezselymet és az olajbogyót, majd picit összehúzva a sötőpapírt, hogy ne száradjon ki az oldalas, 200 fokra előmelegített sütőbe tolom.
45-80 perc közötti ideig sütöm, néha átforgatva. Ha nagyon fiatal a bárány, akkor elég neki a kevesebb idő is, ha már kicsit nagyobbacska, akkor több idő kell neki. Akkor jó, ha leválik a csontról.
Azok is szeretni szokták, akik valaha ettek rossz birkapörköltet, és irtóznak a birkától.

Kategóriák
Egyéb kategória

A csont a lényeg

Itt az ideje a lassan főtt, sűrű raguknak. Ha lennének Budapesten olyan igazi kocsmák amit fogadónak hívtak száz éve, akkor szerintem minden nap ott vacsoráznánk. Marhát ennénk a borgőzös helységben krumpligombóccal, és nehéz vörösbort kortyolnánk hozzá, vagy valamilyen vajban párolt borjút sok forró krumplipürével.

De nincsenek Budapesten se olyan kocsmák, se olyan fogadók, ahol csak egyféle ételt készítenének esténként, de az tökéletes lenne, senki nem szeretne mást helyettük, nem kérne a gyerek se sültkrumplit ketchuppal, és észre se vennénk az idő múlását a bor felett, csak abból, hogy a gyerek elalszik az ölünkben, muszáj hazaindulni.

Na, nekem ilyen étel az olaszok osso bucoja, aminek létezik komoly irodalma a neten is, de ha a hús megvan hozzá, akkor szerintem már nagy baj nem lehet. Azok is imádják, akik egyébként nincsenek nagy barátságban a velővel. Ahogy a csontból szépen lassan kifő a zsír, és bevonja a húst és a zöldségeket, az valami elképesztő gyönyörűség egy húsevőnek!
Márpedig egyre több helyen vágják négycentis szeletekre a borjú esetleg növendékmarha hátsó lábszárát, bor mindig van otthon, és vaj is bőven. Van, amikor olaszos hangulatban vagyunk, és igyekszem az eredeti receptől nem sokban eltérni, de van amikor franciás megoldás lesz a vége, kaprival, még több vajjal, és pici tejszínnel.

Most inkább a déli talján változatra szavaztunk, volt itthon olívaolaj és bogyó is, jóféle paradicsomkonzervvel együtt. Nos, én most nem passzíroztam semmit, maradtak a zöldségek darabban, így egészen más, mint az igazi, de továbbra is  nagyon szerethető.

Hozzávalók:
8 szelet borjú lábszár
2-3 ek liszt
só, bors
4+2 ek vaj
4 ek olívaolaj
2 szál sárgarépa felkarikázva
1 szál petrezselyem gyökér felkarikázva
1/8 zellergumó apró kockákra vágva
1 nagy fej hagyma felkarikázva
2 gerezd fokhagyma lereszelve
2 konzerv egész paradicsom negyedbe vágva
2-3 ágacska kakukkfű
2 marék olívabogyó
2 dl száraz fehérbor
2-4 dl átszűrt húsleves
1 csokor petrezselyem apróra vágva
1/2 citrom reszelt héja és leve


A húst megforgatom a lisztben, majd sózom és borsozom. Olaj és vaj keverékén elősötöm mind a két oldalukat, majd tányérra teszem a hússzeleteket, és megdinsztelem a zöldségeket. Visszateszem a húst, felöntöm borral és egy kevés húslevessel, majd belereszelem a fokhagymát, és beleteszem a paradicsomot is. Rászóróm a kakukkfüvet, picit sózom, lefedem, és 150 fokra előmelegített sütőbe tolom.
Az eredeti recept szerint nem sütőben készül, de bevallom, így sokkal kényelmesebb, akár el is mehetek otthonról, van három szabad órám, amíg nem kell a vacsorára nézem.
Amikor újra leemelem a fedőt, már nagyon puhának kell lennie a húsnak, ha mégsem, nyugodtan kaphat még egy fél órát vagy órát, hiszen nem rohanunk sehova. Már nem fedem le, csak pótolom az elpárolgott nedvességet egy kis húslevessel, ha szükséges.
Amikor elkészült, olyan puha kell, hogy legyen, hogy a hús szó szerint leessen a csontról.
Ekkor belereszelem a citromot, és megszórom a petrezselyemmel is. Még két perc, és kiveszem a sütőből. Ekkor keverem bele a maradék jéghideg vajat. Kész is.
Mi tésztával szeretjük, de jöhet bármivel!

Kategóriák
Egyéb kategória

Szezámmag minden formájában

A szobafogságnak is van haszna, régen volt ennyi időnk kettesben. Ki is használtunk, keveset ettünk, sokat ittunk, és mégtöbbet beszélgettünk. Éljen a nagymama, aki bevállalja az unokát!
Az történt, hogy szombaton hivatalosak voltunk egy buliba, ami vacsorával kezdődött volna, de már ötre vártak minket. Úgy tűnik, méh hozzá kell szoknom ahhoz, hogy az Oktogonon lakni nem mindig azt jelenti, hogy felpattanok a hatos villamosra és bárhol két perc alatt ott vagyok, hanem azt is, hogy nem tudok kimenni a kapun, mert éppen háromszázan zsidóznak és buziznak a kapunk előtt és le van zárva a tér. 
Így tehát itthon maradtunk, és íróasztalt szereltünk, közben borozgattunk és tulajdonképpen egész jól elvoltunk, amikor azt hallottam, hogy valaki valamit magyaráz az ablakunk alatt. Hősként azonnal megkértem a férjem, hogy nézze meg, hogy ki az és mit akar. Csakhogy az ablakban és az ajtó előtt nem állt senki. Én ennek ellenére hallottam, hogy valaki hallózik, és jónapotkívánokozik, úgyhogy a ház urának háta mögé bújva felmerészkedtünk az emeletre. A teraszon egy fickó állt, ijedt képpel bámult minket, mi őt, majd közölte, hogy ő a tetőkön át menekült, mert lent balhé van, a külföldieket is verik, és nagyon megijedt, viszont közben rájött, hogy lemenni a tetőkön keresztül már nem tud, vagy mi kiengedjük az ajtónkon, vagy nem tudni mi fog történni, de ő a teraszunkról nem mozdul. 
Tehát ott álltunk egy félig meddig betörővel, akit kiengedtünk, és az üres hűtővel, plusz a vacsorameghívással. Olyan ideges lettem, hogy éreztem ezen csak egy pálinka segíthet de az se volt itthon, találtunk viszont Unicumot. 
Gondolom sokaknak nem kell részleteznem milyen is éhgyomorra feleseket bedobálni, de a lényeg az, hogy fél óra múlva az idegességnek nyomát se éreztük, viszont a vasszöget is megettük volna.
Volt itthon paradicsom, fagyasztott darált marhahús, fél camembert sajt, szezámmag és szezám paszta (tahini), mindenféle zöldfűszer, hagyma és fokhagyma. 
Végül ebből lett vacsora, és egy palack vörösbort is felbontottunk, úgyhogy végül nem mentünk sehova, viszont hajnalig beszélgettünk a teraszon. Jó volt. Legalábbis minden rosszban van valami jó, és ez már hivatalos.
Szezámos kebab:
50 dkg darált marhahús
1 nagy fej hagyma lereszelve
5 gerezd fokhagyma lereszelve
1 csokor petrezselyem apróra vágva
1 ek szezámmag
1 ek szezám paszta
1/2 camembert sajt apró kockákra vágva
só, bors
A szezámmag kivételével mindent összegyúrtam, és fél órára a hűtőbe tettem. (Na jó, rögtön megformáztam, mert éhen akartunk halni.) Szezámmagba forgattam, és olajon megsütöttem.
Mellé a negyedekbe vágott olajjal, ecettel, mentával és koriander zölddel megszórt paradicsomot ettük.

Kategóriák
Egyéb kategória

Szörnyű sok húst eszünk!

Kép innen
Egy átlagos magyar évente közel hetven kiló húst eszik. Ez számomra brutális mennyiségnek tűnik, pedig egyáltalán nem vagyok vega. Közel húsz dekát jelent naponta. Természetesen ebben benne van a feldolgozott bőrkétől kezdve minden (vagyis a rossz minőségű párizsi és a virsli is), de akkor is nagyon sok. Mi hetente kétszer eszünk húst főétkezés formájában, de Gábornak szoktam csomagolni is napközbére a szendvicsbe vagy a tortillába.
Ezt a hatalmas mennyiséget elő kell állítani valahol, és remélem senki lelkébe nem tiprok bele azzal, ha elárulom, hogy ezek a helyek bizony a húsgyárak. Hatvan nap alatt hatalmas melleket növesztő csirkék (sokan már csak a mellét hajlandóak megenni a csirkének), folyamatosan antibiotikummal etetett sertések, akiknek születésükkor levágják a farkát és később kihúzzák a fogukat, hogy ne tegyenek kárt egymásban a szűk helyen felgyülemlett agressziójuk miatt, hiszen a húsuk érték. Egyébként a fogkihúzást például törvény tiltja az EU-ban, ennek ellenére alkalmazzák, sőt, a hentesek egybehangzó állítása szerint a boltokban kapható húsok negyede legalább fekete vágásból származik, vagyis a telep ahol az állat felnőtt soha nem látott ellenőrzést.

Borozgatás melletti kis hétvégi vitánkra visszakanyarodva kicsit keresgéltem a guglin, és hús témában a következőket tudtam meg.

GfK ConsumerScan 2009-ben mért adatai alapján minden hazai negyedik-ötödik kosárban van valamilyen hústermék. Ha 100 kosarat veszünk alapul, 22-ben találunk feldolgozott húskészítményt. Tej a kosarak 12 százalékában van, ásványvíz 9-ben, mosószer pedig csak minden századikban található. Tízből 8 hazai háztartás vásárol friss húst, szárazárut, virslit, parizert, felvágottat, főtt sonkát és kenőmájast is egyszerre, de ha csak a legnépszerűbb kategóriát a tőkehúst nézzük egy év alatt a 4 millióból 3,8 millió hazai háztartásban vettek valamilyen tőkehúst, míg sonka 3,3 millió háztartásban került az asztalra.

Érdekes adat, hogy Magyarország sertés és marhahús importja egy év alatt több mint 40 százalékkal növekedett 2010-ben. Ez persze csak annyit jelent, hogy egyre kevesebb húst termelünk mi magunk, mert valamiért a magyar cégeknek nem éri meg ezzel foglalkozni, amikor külföldről olcsóbban is be tudják szerezni a multik.

A feldolgozott hús is hús a statisztika szerint, és sajnos még mindig páclével telefecskendezett sonkát vásárol a húsvéti őrületben a családok több mint fele. Pedig ha mindenki tisztában vele, hogy a sonka egyszerűen drágább kell hogy legyen, mint a szín hús, hiszen idő amíg pácolódik, majd idő amíg füstölődik, végül pedig idő, amíg szárad. Így hagyományos érlelésű, füstölt, hónapokig szárított, sertéscombból készült sonka egy kilójából száradás után körülbelül nyolcvan deka hús lesz. Igen, legalább húsz százalékot veszít a súlyából, tehát minimum húsz százalékkal drágább kell, hogy legyen. Legalábbis kéne, hogy legyen. Egy gyorsérlelésű kötözött sonkánál viszont érdekes módon egy kiló húsból a hozzáadott páclének köszönhetően 1,3 kg „sonka” lesz.

Visszatérve a csirkére, jó ha tisztában vagyunk pár fogalommal:

A free range azt jelenti, hogy a csirkének folyamatos kijárási lehetősége van szabadba, és legalább négy négyzetméter saját tere van, ahol „pihenhet”. Mindig eléri az etetőt és az itatót, és nem keverik kapásból az antibiotikumot a tápjához, csak ha valóban beteg.  Ezt a húsfélét kevesen engedhetik meg maguknak, legalábbis addig, amíg naponta húsz dekát akarunk enni belőle. Hetente egyszer már menne.

A biocsirke nem egyenlő a free range csirkével ugyanis a bio leginkább a takarmányozás módját szabályozza, vagyis az állatok nem génmanipulált gabonából készített tápot kapnak, és antibiotikumot garantáltan nem etetnek velük.

Továbbra is azt tartom megfontolandónak, hogy kevesebb húst együnk.
Ajánlom még olvasásra