
Tegnap járt nálam egy nagyon kedves stáb, hogy a zsidó konyháról, gasztronómiáról forgassanak. Elmentünk a Dob utcai henteshez, beszélgettünk kicsit a régi zsidónegyedről és főztünk is. Az volt a kérésük, hogy ha lehet, ne flódnit és sóletet készítsek, mert azt a legtöbb ember ismeri. Mikor bejelentkeztek, még nem tudhattam, hogy csak 22 fok lesz, és nagyon örültem a kérésnek, hogy ne ilyen nehéz, sok-sok órán át készítendő ételt főzzek.
Ezek után mit készítettem? Lencse sóletet és rugelach-ot.
Kaptam egy kuktát édesanyámtól, mantráztam folyamatosan, hogy nem félek, nem félek, nem félek, és valóban nem robbant fel a gőzős szörnyeteg, viszont 30 perc alatt elkészült az étel, úgyhogy lehet, hogy máskor is bevetem a kuktát.
Ebben a lencsés sóletben az a jó, hogy langyosan is nagyon finom, de hidegen is ehető, nem kell nyáron folyamatosan melegen tartani a szombati ebédhez, nem melegítem vele az amúgy is harminc fokos konyhát.
Az igazi csodája a serpenyőben előre megsütött, majd belefőzött citromkarika. Olyan elképesztő ízt és illatot ad az egyszerű lencsének, hogy én se hittem el, amikor először ettem ilyen ételt, hogy csak az a pár fűszer és citrom van benne, amit mondanak. Pedig igen, úgyhogy érdemes kipróbálni! Aki teheti, vásároljon kezeletlen citromot és a magokat mindenképp szedje ki belőle, mert nagyon keserű tud lenni, ha ráharapunk.
Hozzávalók:
70 dkg lencse
50 dkg csirkemell filé (persze a füstölt libacomb sokkal jobb, de most kóser alapanyagokkal dolgoztunk, és libacomb nem volt)
1 csokor újhagyma
5 gerezd fokhagyma
1 kk koriander mag
1 kk római kömény
1 citrom
4 szem sárgabarck
só, bors
olívaolaj
A lencsét megmostam, és a kukta aljára szórtam. Rádobtam a felkockázott, és olívaolajon kicsit megpirított csirkemelleket, majd a felkarikázott újhagymát.
A fokhagymát nem vágtam apróra, csak a kés lapjával picit összetörtem, és azt is a lencsére dobtam. A serpenyőben, amiben a csirkét megforgattam, megsütöttem a felkarikázott citromot is, és azt is hozzáadtam az ételhez. Akkor jó, ha mind a két oldala aranybarna lesz, és fantasztikus illattal árasztja el a konyhát. Végül a félbevágott, kimagozott sárgabarackot. Megszórtam a fűszerekkel, sóztam, és felöntöttem épp csak annyi vízzel, amennyi szűken ellepi.
Zöldség alaplével, vagy csirke alaplével még finomabb lett volna, de nem volt itthon.
Lezártam a kuktát, és harminc percig főztem.
A fedő levétele után még elég sok lé van rajta, de ezt az idő múlásával egyre jobban beissza a lencse.