Címke: saláta

Kategóriák
Egyéb kategória

Pácoljuk a répát! (Cimesz)

Ebben a hőségben csak olyan ételeket vagyok hajlandó elkészíteni, ami szabadtűzön fő, vagy ki tudom tenni remoskában a lépcsőházba, fűtse azt, esetleg olyan fogás, amit nem kell főzni.
Ilyen a pácolt sárgarépa, egy szelet csípős sajttal, barna kenyérrel.
Ezt a kivűl lila, belül sárga répát a saját kiskertemben nevelgettem, hála Vicának, aki beszerezte a magokat. Ízre sima sárgarépa, jobban mondva nem is sima, mert olyan, amit régen ettünk, édes, erős répa íze van.
Húslevesben szokatlan lenne a lila színe miatt, egyszerűen adja magát, hogy saláta készüljön belőle.
Izraelben ettem először pácolt sárgarépát, ami tulajdonképpen egy cimesz.
Érdemes legalább egy napig hagyni a pácban, de ha két napig tudjuk jegelni, akkor lesz az igazi.
Hozzávalók:
50 dkg sárgarépa
8 ek olívaolaj
1 narancs leve
4 ek méz
4 közepes chili (méretre és csípősségre is közepes)
15 levélke bazsalikom
só, bors
A répát uborkagyalun legyalultam, a chilit apró karikákra vágtam, a bazsalikomot felcsíkoztam. Összekevertem minden hozzávalót, légmenetesen lezártam, és a hűtőbe tettem.

Kategóriák
Egyéb kategória

Június hónap legjobb salátája


Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok egy nagy salátás. Persze jól tud esni egy kellemes, igazán friss saláta ebéd előtt, de vacsora helyett (ebből is látszik, hogy csak valami helyett tudom elképzelni) nem szívesen eszek ilyesmit. Pedig hogy is mondjam? Szóval rám férne, na!
Mégis az “idénysalátáknak” mindig nagyon tudok örülni.
Most eljött az ideje a céklalevélnek, amit amúgy is ritkítani kellett, nagyon beindult. Aztán itt van a friss, édes zöldborsó is, és illatozik a menta.
Másnak talán ennyi elég is lenne, nekem muszáj volt rá tenni egy kis füstölt sonkát 🙂 Mondjuk ha lett volna itthon valamilyen erősen érett camembert-em, vagy kék sajtom, akkor maradhatott volna teljesen húsmentes is, de így hétfőn délelőtt csak ezeket találtam a hűtőben.
A cékla levele kicsit édeskés, kellemesen roppanós, de azért van annyira semleges, hogy bármilyen saláta alapja lehessen. Arról nem is beszélve, hogy gyönyörű!
Érdekes, hogy édesanyám nem rajon az ötletért, hogy megegye, de az idős szomszédunk szeme felcsillant, amikor látta, hogy viszem fel a kosárban: Eszterkém, de régen ettem céklalevelet. Gyerekkoromban gyakran készített édesanyám, de már nem lehet kapni sehol. Ezek szerint régebben még árulták is.
Tehát egy gyors saláta, egy szelet pirítóssal akár egy komplett ebéd is lehet.
Hozzávalók fejenként:
1 marék zsenge céklalevél
1 marék friss zöldborsó
1 kk vaj
5-6 levélke menta
5 dkg füstölt sonka
só, bors
olívaolaj
fehérbor ecet
A céklalevelet csíkokra vágtam, meglocsoltam ecettel és olajjal.
A borsót pici sóval és borssal megpároltam a vajon, majd rászórtam a felaprított mentát. A borsót a céklalevélre szórtam. A serpenyőben megpirítottam a sonkát, és a saláta tetejére tettem. Picit borsoztam.

Kategóriák
Egyéb kategória

Orosz céklasaláta

Mikor ezt a levelet olvassátok…
én már Erdőbényén leszek! 🙂
Viszont vasárnap orosz est volt a Kinóban a Mazsike szervezésében, ahová én készítettem a kóstolót 80 főre. Hát, nem semmi ennyi emberre főzni, azt előre le kell szögeznem! Sőt, néha a 50. blinicskin túl már arra is gondoltam, hogy nem is vagyok normális, hiszen egy pici konyhában adom elő mindezt, egyszerre négy serpenyőt tartva a tűzben, de amikor láttam, hogy milyen jóízűen eszik a vendégek, minden fáradságom elmúlt!
A program egy 1913-as jiddis némafilmmel kezdődött, amit Fegya kísért zongorán.
Itt meg kell állni pár szóra, ugyanis az élőzenével kísért némafilm az felülmúlhatatlan szórakozás! Eddig még soha nem volt lehetőségem ilyet megnézni, de igazi katarzis volt, mondhatom!
Utána Szántó T. Gábor olvasott fel jiddis verseket, majd “felszolgáltuk” a kóstolót, miközben élő tangóharmónika zene szólt.
A kóstoló kitalálásában kijevi barátnőm segített, így sütöttem gombás pirogot, blinit tejföllel, ruszlival és hagymával, és céklasalátát.
A salátára egy orosz akcentussal beszélő hölgy azt mondta, hogy nagyon finom, de nem kell bele hús, ebben nem tudtam vele vitába szállni, mert bár a receptben szerepelt, de valóban alig lehetett kiérezni az ízét, ráadásul így még csak a látszatát is elveszette a kóserságnak, ennek ellenére pillanatok alatt elfogyott.
Hozzávalók:
1 rész ecetes uborka (ha nincs, akkor csemege vagy kovászos is jó)
1 rész cékla savanyúság lecsepegetve
1 rész nyers cékla lereszelve
1 rész héjában sült, majd lereszelt cékla (ez most kimaradt)
1 rész alma felkockázva
1 rész sült csirkemell filé felkockázva
2 rész majonéz
4 rész tejföl
só, bors, cukor
rengeteg friss kapor
Mindent összekevertem, egy éjszakára behűtöttem, utána még egy picit utána kellett sózni.
Rózsaszín lett, amiért a fiúk gyanakodva tekintettek rá először, de aztán bátrak voltak, és megkóstolták 🙂
Sajnos fotózni nem volt időm, de a képen látszik, ahogy a 10 literes fazékból porciózzuk.

Kategóriák
Egyéb kategória

Boglárka saláta

A tavasz másik kincse a turbolyán kívül a saláta boglárka.
Egész mezők sárgállanak tőle a napokban, és az igazi szezonja csupán két hétig tart, úgyhogy érdemes kihasználni ezt a rövid időt.
A Terebess szerint számtalan népies elnevezése létezik, egyik jobb mint a másik:
Aranyka, aranysaláta, búzaeső, fügegyökér, fügelevelűfű, fügezöld, galambbegy, galambbegysaláta, olyvasztófű, Isten búzája, kakukksaláta, kakukkvirág, kisfecskefű, mennyei árpa, papsaláta, potrasaláta, rigótök, szentgyörgysaláta, tavaszi saláta, trencsénimanna, varjúmogyoró, versengősaláta, zsibavirág. Ugye megmondtam? 🙂
A salátaboglárkának akkor a legjobbak a levelei, amikor még nem virágzik. Nos, ez a megfigyelésem szerint olyan három nap lehet. A boglárka ugyanis kibújik a földből kora tavsszal, pár nap múlva virágot bont, még látom egy-két hétig, majd amikor a bokrokon megjelennek az első levelek, a boglárka eltűnik. Pedig az okosok szerint az öregedő levelek irritálhatják a nyálkahártyát.
Ennek ellenére, én akkor is leszedem a leveleit, amikor már virágba borult. Még soha nem vettem észre, hogy bármelyik családtagom akár a legenyhébb tüneteket is produkálta volna.
Azért aki először kóstolja, tegyen egy próbát egy pici adaggal, hátha érzékenyebb, mint mi!
A boglárka amellett, hogy igazán szemet gyönyörködtető a tányéron, tele van C vitaminnal, ezért a régi korokban skorbut ellen is fogyasztották így tavasz elején.
Az íze enyhe, készítenek belőle főzeléket (én nem szeretem), köretet, levest, és természetesen eszik salátának is.
Meg kell említenem, hogy a saláta boglárka összetéveszthető a mocsári gólyahírrel, ami mérgező. De azért a figyelmes szemlélő hamar észreveszi a különbségeket, mondhatnám, hogy nem is hasonlít a két növény. Minden esetre legyünk óvatosak, és különben is vásároljuk meg a kirándulók növényhatározóját. Nagyon jó kis móka beazonosítani a különböző növényeket!
Én szeretem hozzá az enyhe fokhagymás olajat, és az újhagymát is, ezek soha nem maradnak le róla.
Hozzávalók:
1 tálnyi saláta boglárka virágokkal együtt
2 rész extraszűz olívaolaj
1 rész fehér balzsamecet (vagy kinek mihez van kedve)
1 gerezd fokhagyma
2 marék pirított dió
15 dkg natúr krémsajt
1 csokor újhagyma
1 szál rozmaring
A boglárkát alaposan megmosom, és igyekszem a legtöbb levélről lecsípni a szárát, persze az összesről szinte lehetetlen, de egy 10 percet érdemes elpepecselni vele.
Megszárítom a salátát.
Összerázom az olajat az ecettel, és az összezúzott fokhagymával.
Rálocsolom a salátára, és összekeverem.
Felkarikázom az újhagymát, és a pirított dióval együtt a salátára szórom.
A sajtot elkeverem az aprított rozmaringgal, picit sózom, borsozom, és vagy kanállal szaggatom a saláta tetejére, vagy pici golyókat formázok belőle, meghempergetem fűszerekben, vagy szezámmagban.
Természetesen készülhet fetával, vagy valamilyen kéksajttal is, kinek mi van otthon, illetve főételként eszi a salátát, vagy köretként.

Kategóriák
Egyéb kategória

Tavaszi saláta

Nahát, ezt majdnem elfelejtettem, pedig olyan szép színes!
Csak álmodok a tavszról, semmi nyoma, hogy valóban az lenne.
Pedig már a meteorológiai tavasz, és a csillagászati tavasz is elérkezett, csak a “valóságos tavasz” várat még magára.
Kirándulni nem lehet, vagy ha lehet, akkor nem érdemes, havaseső, 80 km/órás széllel, sártól tocsogó erdők, úgyhogy inkább a városban sétáltunk vasárnap, és egy lassan sült libacomb mellé ettük ezt a salátát, mert a dinsztelt káposzta most elmaradt.

Hozzávalók:
2 csomó retek julianne-re vágva
1 szál kígyóuborka julianne-re vágva
1 csokor snidling
3 ek retekpesztó, de bármilyen pesztó megteszi
A retket a snidlinggel kevertem el, az uborkát a pesztóval.
Mindenki csak a saját tányérján sózta, hogy a retek ne eresszen levet.
Ennyi az egész, de olyan jó tavaszi, napsütéses hangulata van!

Kategóriák
Egyéb kategória

Cékla álom

Gondolom nőtársaim csokoládét, vagy romantikus vacsorát kaptak nőnapra a virág mellé, engem viszont egy fergeteges céklasalátával lepett meg a férjem, ami annyira jól sikerült, hogy egészen biztosan visszatapsolom.
Rostélyossal ettük ebédre, száraz vörös pezsgőt kortyolgatva hozzá, de szerintem pirított rozskenyérrel lenne az igazi. Csak úgy egyszerűen, reggelire, vagy vacsorár, valódi paraszt rozskenyérrel, a teraszon ücsörögve…
Nem mondanám, hogy Gábor spórolt a fokhagymával, de úgy is akkora szél fújt egész vasárnap, hogy csak este mertünk kimozdulni, és sétálni egy nagyot, és akkor se találkoztunk emberekkel. Senki nem ájult el a leheletünktől, hétfő reggelre pedig újra civilizált emberek látszatát keltettük 🙂
Természetesen lehet kevesebb fokhagymát is használni, de akkor veszélyben leszünk a vámpírok miatt, és különben is mondhatnám azt, hogy a cékla és a fokhagyma nagyon jó barátok!
Igyekszek több nyers ételt enni, de ez persze nem nagyon sikerül. Most viszont nagyon boldog voltam, hogy a cékla se megsütve, se megpárolva nem lett!
Hozzávalók:
4 közepes cékla
4 ek olívaolaj
só, bors
4 nagy gerezd fokhagyma
3 dl sűrű tejföl
1 szál újhagyma
A céklát pucolás után vékony julienne-re vágjuk (na jó, akinek van julienne reszelője, az használja bátran! 🙂 Elkeverjük sóval, borssal, összezúzott fokhagymával, végül a tejföllel.
Tetejére jön az újhagyma díszítésnek, és kész is!
Arra gondoltam, hogy mascarponéval, és natúr krémsajttal is nagyon finom lehet. Sőt a jól lecsepegetett joghurtot is megkockáztatnám.

Na, jól mentem férjhez, vagy jól mentem férjhez? Naugye! 🙂

Kategóriák
Egyéb kategória

A legjobb dolog a télben

Na jó, a legjobb dolog a télben a forralt bor. De azért ez a saláta is dobogós helyezést ért el nálunk idén! Gordon Ramsay receptje, és nincs is mit magyarázni rajta, vagy hozzátenni, úgy jó, ahogy van!
Gordon főtt céklával készíti, de én jobban szeretem a sütet, ezért ennyit változtattam a recepten. Annyira finom a kicsit föld ízű, édes cékla a csípősen pikáns kéksajttal és a ropogós szezámaggal, hogy alig maradt annyi a tálban, hogy lefotózzam!
Hozzávalók:
50 dkg cékla
20 dkg kéksajt
1 ek szezámmag
2 ek olívaolaj
2 ek fehér balzsamecet
só, bors
A céklát megpucoltam, falatnyi kockákra vágtam, majd egy tűzálló tálba szórtam. Meglocsoltam olajjal, és ecettel, sóztam borsoztam, majd forró sütőben fóliával lefedve 20-30 perc alatt megsütöttem.
Mikor langyosra hűlt, megszórtam szezámmaggal, és belekevertem a sajtot. Magában is nagyon finom, de fokhagymás pirítóssal az igazi!

Kategóriák
Egyéb kategória

Sült paprikasaláta sajtos padlizsánkrémmel

Nagyon örültem a mostani VKF-nek. Na jó, egyáltalán nem örültem neki, a saláta ugyanis a második mumusom a hal mellett, de így legalább ezt is letudtam. Annyi pozitívuma mégis van a versenynek, hogy legalább sok-sok remek saláta lát majd napvilágot, amiből remélhetőleg rengeteget tanulok.
Mi bajom a salátákkal? Igazán semmi, nagyon szeretem őket, de úgy érzem kevés fantáziám van hozzájuk. Az is lehet, hogy túl nagy az elvárásom velük szemben, mert olyan salátát még soha nem ettem, amit évekig emlegettem volna. Mindezt még azzal is súlyosbítom, hogy én bizony a hússalátákat szeretem, de most direkt kihívás elé állítottam magam, és letiltottam a húst a hozzávalók közül. Ugrott a majonéz is, az ugyanis nyáron nem túl biztonságos, el lettem tanácsolva a görögsalátától, és a főétel mellé “savanyúság” szerűen kínált salátáktól is.
A sok gondolkodás alatt rájöttem, hogy mi is a problémám a jó salátával. A magyar nyelv. Az, hogy nem teszünk különbséget a saláta mint növény, és a saláta, mint étel között. Aztán lássuk be, hiába utazunk, eszünk éttermekben, olvasunk szakácskönyveket, annyira még nincs messze az az időszak, amikor négyféle salátát ismertünk: fejes saláta cukros, ecetes vízben, fokhagymás, tejfölös uborkasaláta (a kedvencem!), ecetes, olajos vöröshagyma saláta (kifejezettem libatepertőhöz, és friss fehérkenyérhez) káposztasaláta.
Mai napig emlékszem arra, amikor a nyolcvanas évek közepén megjelent F. Nagy Angéla fekete, rossz minőségű papírra nyomott, rosszul ragasztott, mégis keménytáblás, salátás könyve. Ott végre volt valami más is. Sokat használta akkoriban édesanyám.
A mostani salátám ötlete csütörtök reggel körvonalazódott bennem, aznapra úgy is az unokabátyámat vártuk vacsorára. El is készítettem, kicsit másképp mint ezt, ugyanis mindenféle sült zöldségek voltak benne, a padlizsánba pedig nem tettem roquefortot. Aztán addig borozgattunk, amíg az utolsó adag saláta is elfogyott, nekem pedig egyáltalán nem volt kedvem fotózni 🙂 Másnap kiderült, hogy bár mindenki imádja a fokhagymát, van akinek nem bírja a gyomra, úgyhogy óvatosan a mennyiséggel, vagy sokat finomíthat a dolgon a fokhagyma nem nyersen való felhasználása.
Egy szó, mint száz, meg kellett ismételnem, és már máképp is csináltam. Szerintem jót tett neki az újragondolás.
Hozzávalók:
3 különböző színű kaliforniai paprika
5 ek olívaolaj
só, bors
3 ek balzsamecet

1 kicsi padlizsán
3 gerezd fokhagyma
1 doboz (125g) mascarpone
5 dkg valódi roquefort, vagy 10 dkg más kék sajt
2 marék fekete olajbogyó
10 bazsalikom levél
só, bors
pici olívaolaj

A paprikát vékony, hosszú csíkokra vágtam, majd felforrósítottam egy wok-ot. Mikor már tényleg nagyon forró volt, beleöntöttem az olívaolajat, majd beledobtam a paprikát. Sóztam borsoztam, és a legnagyobb lángon megpirítottam. Mikor elkészült meglocsoltam az ecettel.
A padlizsánt a gázrózsa lángján megsütöttem, majd egy műanyag dobozba zártam negyed órára.
Leszedtem a héját, és botmixerrel összeturmixoltam a mascarponéval, kéksajttal, fokhagymával, olajjal, és fűszerekkel.
A paprika, az 2-3 adag főételként fogyasztva. A padlizsánkrém sokkal több alakalomra elég, nagyon finom a maradék pirítósra kenve, vagy tésztára kanalazva.

Eddigi salátáim:

Mézes sárgarépa saláta

Fehérbab saláta

Meleg cukkíni saláta

Saláta férfiaknak

Tökmagolajban pácolt kecskesajt saláta

Mediterrán cukkíni saláta

Kategóriák
Egyéb kategória

Mézes sárgarépa saláta

Egy valamiben megegyezik a férjem, és a fiam ízlése, mégpedig a sárgarépa iránti gyűlöletben. Főve egyik sem hajlandó, még csak megkóstolni sem, én meg tényleg nem értem, hogy mi lehet a probléma, egy húslevesbe főtt répával? De most komolyan.
Lényegtelen információ, de leírom, hogy a sárgarépa csak a XVI. század óta narancssárga, előtte egyszerű “répaszínű” volt. Akkoriban a holland növénynemesítők így akartak a holland király kedvében járni, hogy holland narancssárgára színezték a növényt. És milyen jól tették, tele is lett karotinnal 🙂
Dávid új fejlődési szakaszba lépett, elkezdett hazudni. Láttam erről egy filmet, hogy ez mennyire fontos készsége az embernek, és csak akkor tudjuk igazán elsajátítani, amikor már tudjuk azt, hogy a másik nem tud arról, ami a gondolatainkban zajlik. Ez olyan három, és négy éves kor között tudatosul teljesen, és innen kezdve füllentések tarkítják mindnyájunk életét. Egy éve még nem lehetett bújócskázni a fiammal, mert elbújt, aztán arra a hangos kérdésre, hogy vajon merre lehet ez a Dávidka, rögtön előszaladt, és közölte, hogy itt vagyok 🙂
Akár negyed órát is képes arról mesélni, hogy ő bizony annyira szereti a sárgarépát, hogy egyedül megevett egy egész tállal az oviban, sőt még részletezi is, aztán levonja a konklúziót, miszerint másnap úgy fog ébredni, hogy nagyon jól fütyül. Akkor éppen nem, de reggel már biztosan így lesz, akárki meglássa. Ha véletlen szaván fogom, megpucolok egy répát, akkor jaj anyaaaa! felkiáltással elrágcsálja a felét, és a többit nem kéri. Persze főve ő sem kóstolja meg, hiszen apja fia.
Úgyhogy nekünk marad a saláta. Ez egy zsidó recept, és egyszer nagy meglepetésemre valaki mondta, hogy ez benne van az egyik magyar szakácskönyvíró könyvében (talán F. Nagy Angéla?), de nekem nem sikerült találkoznom vele, viszont már nagyanyám is ismeri.
Natúr húsokhoz a legjobb, de én csak úgy is szeretem.
Hozzávalók:
0,5 kg sárgarépa
1 nagy fej hagyma
5-6 ek méz
1 csokor kapor
A sárgarépát nagylyukú reszelőn lereszeltem, hozzákevertem az apróra vágott hagymát, kaprot és mézet.

Kategóriák
Egyéb kategória

Fehérbab saláta

Forró fehérbab salátát pitypangból ettem egyszer, és igazi élményben volt részem. Valahogy soha nem készítettem el, pedig igazán egyszerű, és ínycsiklandó az eredmény. Aztán most, hogy sok salátát eszünk, erős nyomás nehezedik rám a férjem jóvoltából, hogy valami olyan ebéd legyen, ami után öt perccel még nem kaparja a falat az éhségtől.
Januárban nem lehet friss pitypang levelekhez jutni, de rukola mindenhol kapható, úgyhogy meg is született a megoldás. Sűrűre forraltam hozzá egy kis balzsamecetet, és csöpögtettem hozzá pár csepp olívaolajat. Isteni lett.
Hozzávalók:
1 csésze megfőtt apró szemű fehérbab
1 adag rukola
1 csokor újhagyma
20 dkg bivaly mozarella
4 ek balzsamecet sűrűre forralva (kevesebb mint a fele lesz belőle)
1 ek extra szűz olívaolaj
2 ek pirított fenyőmag
Jaj de várom már a tavaszt, és a zsenge pitypang leveleket!