Címke: téli_étel

Kategóriák
Egyéb kategória

Mentés másként: fokhagyma

Két éve már alaposan kiveséztük a nagy magyar fokhagyma témát. A helyzet azóta se változott sokat, kicsit talán rosszabb lett. A fokhagymák nagy része továbbra is kínai, amit magyar kezek csomagolnak gyakran piros-fehér-zöld szalaggal átkötött hálóba, igaz, legalább ráírják, hogy Magyarországon csomagolt áru. Köszönjük.

Akkor ezt írtam, érdemes elolvasni a kommenteket:

Pár éve még volt egy megbízható fokhagymásunk, ahol anyuval minden ősszel vettünk 10 kiló fokhagymát, és az elég volt a családnak az új fokhagyma idényéig.
Már akkor is sok helyen csak a kínai fokhagymát lehetett kapni, de azért egy kis utánjárással beszerezhető volt magyar is.
Akkoriban az Arany János utcában volt egy munkám, és egyszer belefutottam abba, ahogy Dzsáánnni éppen lekapja a tíz körméről a beszállítót, amiért kínai fokhagymát hozott az olasz éttermébe 🙂
Bárkivel beszéltem eddig, senki nem értette, hogy miként lehetséges az, hogy megéri Kínából idehozni a fokhagymát, és hogy emberek ezt miért is veszik meg, amikor csak teszi az ember bele az ételbe, de az íze valahogy elmarad…
Azóta eltelt pár év, és a helyzet sokkal rosszabb lett!
A magyar fokhagyma olyan rossz minőségű lett, hogy egy fejnél többet nem merek belőle vásárolni.
Barna rothadó pöttyök vannak a gerezdeken, egy hét után pedig a fejnyi fokhagymából jó, ha két gerezdet fel tudok használni. És októberre csak ilyen kapható. Próbálkoztam piacon, zöldségesnél, hiper és szupermarketben mindenhol. Ha emlékeim nem csalnak, januárra eljutunk majd oda, hogy csak kínai lesz a polcokon, igaz azok nem rohadnak, de belegondolni se merek, hogy milyen növényvédő szerekkel kezelik.
Érdemes arra is figyelni, hogy sokszor piros-fehér-zöld szalaggal díszített fokhagymafüzért csak Magyarországon csomagolják, de Kínában termesztik.
Miért tűnt el a magyar fokhagyma?
Hol vásároljak jó minőségű magyar fokhagymát?
Miért tűnt el a magyar fokhagyma?

Sajnos megbízható folyamatos fokhagymaforrásom azóta sincs, bár próbálkozunk anyuval erősen, de be kell lássam, az üllői nem éppen fokhagyma nagyhatalom. Néha mégis kerül egy-két kiló jóféle fokhagyma a kamrába, de olykor az is pillanatok alatt rothadásnak indul, menteni kell. Ilyenkor készül nálunk a fokhagyma konfit, vagyis a lassan sült, majd zsírban eltett fokhagyma.

Hogy készül?

A francia szakácskönyvem szerint 80 fokon minimum hatvan percig konfitáljuk a megpucolt, egész fokhagymagerezdeket a sütőben. Szerintem ez a minimum hatvan perc egyenlő két órával. Lehet hozzá növényi olajat is használni, de kacsazsírban a legfinomabb. Esetleg libazsírban.

Mire jó?

Röviden mindenre. Késsel kiszedni a zsírból, és a még langyos kenyéren szétkenni, majd egy csipet sóval megszórni.

Kifőzni egy adag tésztát, megszórni friss rozmaringgal, csepegtetni rá pár csepp citromlét és belekeverni jó sok villával szétnyomott konfitált fokhagymát.

Grillezett hús tetejére, vagy grillezett zöldségekkel köretnek. Vagy ahogy az új Chili és Vanília könyvben láttam: kelkáposzta főzelékbe.

Vagy pirítósra chilivel:

20 gerezd konfitált fokhagyma zsírjában

1 kk friss kakukkfű

1 ek chilikrém

1 kk cukor

1 ek enyhe fehérbor ecet

A fokhagymát kevés zsírral együtt egy serpenyőbe teszem, és kicsit lepirítom, amíg színt kap. Kiszedem a zsírból, és felszeletelem. Közben a zsírom karamellizálom a cukrot, majd felöntöm az ecettel és belekeverem a chilikrémet is. Visszateszem a fokhagymát és meghintem a kakukkfűvel. Mehet is a pirítósra.

A facebookon a Fűszeres erősen ajánlott!

Kategóriák
Egyéb kategória

Vacsora fejenként 200 forintból

Ez egy komplett vacsora fejenként 200 forintból. Tökéletesen elég, főleg egy pohár sörrel, de nélküle is. Bevallom, én hetekig ellennék rajta, főleg ha tényleg marhahússal készül, és folyik ki belőle a rengeteg sajt. Na így nem olyan olcsó, úgyhogy maradhatunk a szerényebb változatnál is, az is elképesztően finom, és laktató is rendesen. Négy kétkezes szendvics mindössze 800 forintból kijön.

A szendvicset valamikor az 1930-as években készítették először New York-i zsidók. Az igazságot soha nem fogjuk megtudni, de két legenda létezik.

Az egyik szerint Reuben Kulakofsky Litvániából emigrált zsidó szakács volt a feltalálója, aki pókerjátszmákra készítette a szendvicset. A másik változat  szerint Arnold Reuben készítette először az üzletében, aki német származású zsidó volt, és ő volt a tulajdonosa a mára már megszűnt, nagyhírű Reuben’s Delicatessen-nek. Végülis mindegy, a lényeg, hogy több mint nyolcvan éve nagyon népszerű New Yorkban. A Reuben szendvics másik változata a Rachel szendvics. Ebben főtt marhával helyettesítik a sonkát, és majonézes káposztasalátával, vagyis coleslaw-val a savanyú káposztát. Na, ez még egy nagyon finom, és olcsó vacsora, de most nem volt itthon friss káposztám, amiből a coleslaw-t készíthettem volna.

Hozzávalók fejenként:

2 szelet teljes kiőrlésű rozskenyér vagy egy nagyobb rozs buci

sózott marhasonka vagyis pastrami, de maradjunk a kapható sonkáknál szerintem

(Amerikában hihetetlen mennyiséget, akár 25 dkg-ot tesznek egy szendvicsbe)

2 szelet ementáli sajt

savanyú káposzta

3 ek Ezersziget öntet

vaj

A kenyeret vajazzuk meg jó vastagon, majd tegyünk rá egy adag savanyú káposztát, amit locsoljunk meg az ezersziget öntettel. Erre kerüljön a sonka, majd a sajt. A tetejére tegyünk újra kenyeret, és toljuk forró sütőbe (vagy süssük serpenyőben óvatosan, hogy a kenyér ne égjen meg, de a belseje forró legyen), amíg a belseje is teljesen átforrósodik, és a sajt jól megolvad.

Itt a Fűszeres a Facebookon!

Kategóriák
Egyéb kategória

Valami spanyol

 

Tudod, valami spanyol pörkölt szerű…
Jaj, dehogynem tudod, együtt hallottuk valahol még tavaly, és meg is beszéltük, hogy megfőzzük majd, aztán elfelejtettük, de most eszembe jutott. Nem igaz, hogy nem emlékszel!
Volt benne paprika, hagyma, sültpaprika és valami kolbászféle is, gondolom chorizo.
 
Hát, egyáltalán nem emlékeztem rá. Próbáltam a neten megkeresni a receptet, de ilyet nem találat, úgyhogy vagy a barátnőm álmodta, vagy már csak rosszul emlékszik, de ez teljesen mindegy a végeredményt látva, ugyanis elképesztően finom!
Mondjuk rossz nem is lehet, hiszen csupa olyan van benne, amit szeretünk, egyszerűen csak eddig nem tettük ezt mind bele egy ételbe. Nem gázon főztük végig, hanem papírral lefedve sütöttük készre, kemence hiányában a sütőben.
 
Hozzávalók:
10 dkg füstölt szalonna apró kockákra vágva
1 nagy fej hagyma felaprítva
1 ek édes pirospaprika (füstölt jobb lett volna)
1 kg lapocka két centis kockákra vágva
só, bors
2 kk kömény
1 babérlevél
1 késhegynyi őrölt fahéj
1 paradicsom felaprítva
1 üveg sültpaprika vékony csíkokra vágva (Lidl-ben 6-700 forint a savanyított sültpaprika, szerintem teljesen korrekt minőség)
4 gerezd fokhagyma kicsit összezúzva
25 dkg füstölt kolbász felkarikázva
 
 
Tulajdonképpen nagyon hasonlóan készült, mint egy magyar pörkölt. A szalonnát kiolvasztottuk,  a zsírján megfonnyasztottuk a hagymát, majd megszórtuk a paprikával. Lepirítottuk rajta a húst, beleszórtuk a fűszereket és paradicsomot, majd beletettük a lecsepegtetett sültpaprikát, a fokhagymát és kolbászt is. Kicsit átforgattuk a lángon, de vigyáztunk, hogy a sültpaprika ne essen szét, majd lefedtük egy sütőpapírral úgy, hogy a papír közepére vágtunk egy lukat, ahol a gőz távozhat. Így toltuk a sütőbe 170 fokra, ahol egy óra alatt puhára, szaftosra és ízletesre párolódott.

 

Kategóriák
Egyéb kategória

Kacsacomb Le Creuset

Húsz éve nézegetem, vágyódom rá, álmodozom róla. Persze álmomban leginkább egy gyönyörű sötétzöld Aga cooker-en áll a szép színes öntöttvas edényem, és egészen alacsony lángon rotyog benne valami sűrű, illatos étel, lehetőleg borral és kakukkfűvel. Ezzel meg is született az angol-francia barátság, legalábbis az én konyhámban. 
Mivel egy Aga egymillió forint körüli összegbe kerül, azt hiszem, legyen ez a következő húszéves projekt. Viszont az első Le Creuset már meg van! Nem mondom, hogy olcsó, mert nagyon drága. Viszont élethosszig tartó garancia van rá, és ha belegondolok, hogy nagyanyám öntöttvas serpenyőjét én is mai napig napi szinten használom, akkor úgy érzem megéri.  Sőt, eddig attól féltem, hogy vagy repülővel kell hazacipelnem, vagy az ebay-en rendelnem, és akkor még a szállítást is fizethetem. Jaj!
Gyönyörű narancssárga edény, (a gyár szerint vulkán színű), nehéz, és isteni dolgok főnek benne ez utóbbi egy hétben. A narancssárgával csak most békültem meg, inkább türkiz kéket szerettem volna, de a Kooktában kiderült, hogy ezek a franciák már csak ilyenek, eldöntik, hogy melyik országba milyen színt, abból a színből milyen formát és nagyságot szállítanak, aztán ehhez tartják magukat, akármi is történik. Sőt, megtisztelve kell, hogy érezzük magunkat, mert így is több szín érkezik Magyarországra, mint Ausztriába. Ez van.
Ennek ellenére szerintem a következő Le Creuset edényem valóban türkiz lesz, méghozzá az a pici kétliteres fazék, ami kapható ebben a színben.
Padlizsánnal, borral, rengeteg hagymával lassan sütöttem benne olyan puhára a kacsacombokat, hogy leválik a hús a csontról. Először arra gondoltam, hogy főttkrumplit kicsit lepirítok mellé kacsazsíron, de ahogy kóstolgattam, rájöttem, hogy friss, ropogós héjú kenyérrel lesz a legjobb.

Hozzávalók:
2 kacscomb
2 nagy fej hagyma
1 ek kacszsír
1 közepes padlizsán
2 dl száraz fehérbor
2 ág kakukkfű
1 babérlevél
1 kk apróra vágott rozmaring levélke
4 gerezd fokhagyma
10 szem egészbors
só
A kacscombokat besóztam, és bedörzsöltem a rozmaringgal. Egy kanálnyi kacsazsíron szép pirosra sütöttem mindkét oldalát nagy lángon. Mérsékeltem a hőt, és a combok mellé dobtam a két felkarikázott hagymát. Amikor összeesett, megdinsztelődött rádobtam a padlizsánt és a fűszereket is. Kicsit ismét megsóztam, és lefedve, néha megkeverve fél órát pároltam. A végén már figyelni kellett, mert teljesen elpárolgott alóla a folyadék. Felöntöttem a borral, és időnként vízzel pótoltam. Egy órát rotyogott így, ekkor megszórtam a nagyon apróra vágott fokhagymával, és fedő nélkül még húsz percet a tűzön hagytam.

Kategóriák
Egyéb kategória

Birka helyett

 

Elutaztunk vasárnap, és  senki más nem akart birkát enni rajtam kívül. Finnyás egy társaság, lássuk be, bár megértem őket, egy rosszul elkészített birkánál ugyanis kevés olyan étel van, amitől hetekig rázza az embert a hideg, ha csak ételre gondol. Sajnos nekem is volt részem már ilyenben, így hiába győzködtem a társaságot, hogy higgyék el, nem lesz ázott birkabunda ízű a vacsora, inkább leszavazták. Aztán már nekem se volt kedvem semmilyen húst enni, addig-addig magyaráztak, hogy végül gnocchit ettünk, méghozzá úgy, hogy a gnocchit nem is nekem kellett elkészítenem. Hurrá, mégis csak tudok nyomást gyakorolni az emberekre 🙂 Bevallom, minden hozzávalót a szomszédos szupermarketben vettünk, kivéve a juhsajtot és a kakukkfüvet, amit nyáron közösen gyűjtöttünk. Remélem nem felejtem el nyáron is elkészíteni, amikor van friss paradicsom és cukkini is!
A cukkinit előre megpirítottam, ettől kicsit karakteresebb lett az íze, így már sajt sem kívánkozott a tetejére, bár a fiúk morzsoltak rá egy kevés juhsajtot. A gnocchi így készült.
 
Hozzávalók:
2 konzerv paradicsom
2 csomó újhagyma
4 kisebb cukkini
2 kk kakukkfű
4 gerezd fokhagyma
olívaolaj
só, bors
 
A cukkinit felkarikáztam, és forró grillserpenyőben szépen megpirítottam az egyik oldalukat. Nem sóztam, és nem is olajoztam. Az újhagymát felszeleteltem a zöldjével együtt, és olívaolajban megfuttattam kicsit. Erre öntöttem a paradicsomkonzerveket, amit fűszereztem, fokhagymáztam, majd hozzáadtam a cukkinit is.

 

Kategóriák
Egyéb kategória

Boeuf en Daube

Úgy tűnik, ez a március sajnos nem az én hónapom. Jobban örülnék, ha vagy április lenne már, vagy újra február vége. Igaz most legalább egy gyönyörű napsütéses hosszú hétvégén vagyunk túl, amit jó kis kirándulásokkal töltöttünk, de valahogy az se volt olyan, mint amilyennek terveztem. Ipolytarnócra mentünk, ahol megnéztük az ősmaradványokat, és Dávid nagyon lelkes volt mind a miocén erdő, mind a geológiai túra alatt. Estére aztán Egerben kötöttünk ki, sétáltunk egy jót, végre igazi sétaidő volt, elcsitult a szél, de a madarak még daloltak, szinte már romantikus volt a belváros. Hárman is ajánlottak mostanában egy regényt, hogy olvassam el, igazán nekem való a téma is, a stílus is, imádni fogom. Megvettem, két nap alatt el is olvastam, valahogy letehetetlen volt, és egyben utálatos. Nem szerettem, inkább frusztrált, mint feltöltött, sőt néhol határozottan bosszantott. Úgy tűnik igazi agresszív kismalac lettem. Valaki ajánlhatna már valami igazi pozitív, könnyű, inspiráló olvasmányt a jövő hétre!
Komolyan azt terveztem, hogy nem főzők semmit négy napig. Ez pedig már tényleg valami tél végi depresszió komoly jele lehet, de felhívott Lila Füge hogy képzeljem el, annyira szétszórt az utóbbi napokban, hogy hétfőn vett egy kilónyi gyönyörű borjú fehérpecsenyét, de mindig az iroda hűtőjében felejti, és pénteken már nem megy oda, ha járok ott, és még hibátlan a hús, főzzem meg.
Én is majdnem ott felejtettem, mert bár ottlétem alatt többször is kinyitottam a hűtőt, a hús az alsó fiókban pihent, és nem láttam. Végül már a földszinten jutott eszembe, de hős voltam, visszamentem érte, pedig aki már járt nálunk nagyon jól tudja, többször is meggondoljuk, hogy újra megmásszuk-e azt az elvileg három, gyakorlatilag hat emeletet a hűtőig. Szerencsére a hús hibátlan volt, így főztem belőle egy Boeuf en Daubet.
Dóra biztosan csuklott a hétvégén, mert annyira jól sikerült az étel, hogy minden egyes evésnél imába foglaltuk a nevét.


Hozzávalók:
1 kg borjú fehérpecsenye
3 ek zsír
2 nagy fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
1 marék szárított erdei gomba
2 dl száraz fehérbor
4 babérlevél
1 szál sárgarépa
1 ek narancslekvár
10 szem kaprigyümölcs, vagy 1,5 ek kapribogyó
2 marék fekete olajbogyó
só, bors

 A marhahúst be szokták pácolni húsleves és bor keverékébe egy éjszakára, de én a borjút nem pácoltam.
 A hagymát karikákra vágtam, a fokhagymát lereszeltem. Mindkettőt megdinszteltem a zsíron, rádobtam a lereszelt sárgarépát is. Végül szűrőkanállal kivettem a zsírból mindent, körbesütöttem benne a hús minden oldalát, majd visszatettem a hagymát, felöntöttem a borral, és beleszórtam a fűszereket és a lekvárt. Lefedtem, és 150 fokos sütőben négy órát sütöttem. A hús vajpuha lett.
 Felszeleteltem, és visszaraktam a szószba. Nem árt neki, ha fogyasztás előtt áll egy éjszakát, és újra felforraljuk.

Kategóriák
Egyéb kategória

Utolsó krémleves a télen

Már csak azért is az utolsó, mert ma már március van, és az ugyebár már tavasz. Igazából valódi, házias zöldborsó levesről álmodozom, arról ami olyan édes, hogy gyönyörűség minden egyes kanál belőle, de addig is, amíg erre várnom kell, megeszek én minden más levest is, mert a leves jó. Télen is és tavasszal is. 
Múlt héten volt egy jó kis arab vacsoránk, ott volt ez a leves, aminek igazából szír gyökerei vannak, de abba sárgarépa nem kerül. Én is csak azért tettem bele, mert sikerült jó minőségű, édes répát vásárolnom, és ez nem elrontotta, hanem javította a leves ízét. 
Hozzávalók:
50 dkg sárgarépa
3 dl vöröslencse (nem tudom hány deka lehet, egy bögrével mértem)
3 dl török joghurt, vagy lecsepegtetett sima joghurt
1 szál póréhagyma
2 kk római kömény
1 ek méz
só, bors, ízlés szerint chili
olívaolaj
A pórét megdinszteltem az olajon, majd rádobtam a karikákra vágott sárgarépát is. Felöntöttem forró vízzel, és belefőztem a lencsét is. Fűszereztem, és leturmixoltam. Csak akkor kevertem bele a joghurtot, amikor elkészült. Tálalásnál még olívaolajat és római köményt tettem a tetejére.

Kategóriák
Egyéb kategória

Mediterrán zöldségleves

 

 
Gondolom teljesen lenullázódott a vitaminkészletem, azért kívánom ennyire a sok zöldséget, de ezt a levest már másodszorra főzőm a héten. Sűrű, annyira, hogy szinte megáll benne a kanál, de én így szeretem. Kuktában zöldségpucolással együtt fél óra alatt meg is van.
 
A fahéj miatt kicsit olyan mediterrán hangulata lesz tőle az ebédnek, úgyhogy a tetejére csepegtetek plusz olívaolajt is. Szerintem szinte mindenféle zöldség mehet bele, amit ilyenkor találni lehet a zöldségesnél. Ebből kimaradt, mert múltkor elfogyott, de az előzőbe, miután megfőtt a leves, és beledobtam pár marék mirelit zöldborsót is, ezzel már nem főztem tovább, csak megvártam, amíg újraforr és el is zártam alatta a lángot.
 
 
 
Hozzávalók:
 
2 fej hagyma
 
4 szál sárgarépa
 
2 szál fehérrépa
 
½ fej pici zellergumó
 
1 karalábé
 
1 konzerv paradicsom
 
3 marék gersli
 
2 ág zsálya
 
2 babérlevél
 
1 kk fahéj
 
10 szem egész bors
 
só
 
olívaolaj
 
 
 
A hagymát megdinsztelem az olajon, majd rászórom a megtisztított és felaprított zöldségeket. Pár percig ezeket is pirítgatom, majd ráborítom a paradicsomot, a megmosott gerslit és a fűszereket. Felöntöm vízzel és lezárom a kuktát. Forrástól számított húsz perc múlva kész is.
 

 

Kategóriák
Egyéb kategória

Télvégi gnocchi

Feljött a barátnőm, aki arról híres, hogy hajlandó nagyon pepecs munkákra is, úgymint a gnocchi gyönyörű, egyformára alakítása villával, vagy mértanilag tökéletes csipetke kömbölyítgetése. Ez utóbbira egyébként dédapám is hajlandó volt, sőt a csak úgy slendriánul tépkedett tésztát nem engedte a gulyásleves közelébe se.
Bevallom, én nem vagyok ennyie türelmes, csak ha vendégek jönnek, éppen ezért ilyesmit, amivel foglalkozni kell, hogy minden egyes pici darab jól nézzen ki, inkább nem készítek vendégeknek. Soha nem felejtem el, amikor tíz főre készítettem egyszer tortellinit… Ebből is látszik, hogy nem vagyok egy olasz mamma.
Van még nyáron szárított vargányám is bőven, sőt trombitagombám is annyi, hogy a héten is lesz valamilyen gombás étel, valószínűleg leves. 
Hozzávalók a gnocchihoz:
75 dkg lisztes krumpli, héjában megfőzve, megpucolva
3 tojás sárgája
10 dkg liszt (+ sokkal több a szóráshoz)
só, szerecsendió reszelve
Sokan ragaszkodnak hozzá, hogy a gnocchit forrón áttört krumplival kell készíteni. Nekem úgy még soha nem lett az igazi, de úgy, hogy áttöröm a forró krumplit, kiterítem, majd hagyom kihűlni, úgy működött. 
Tehát a hideg krumplihoz keverem a tojások sárgáját, és apránként a lisztet. Fontos, hogy tényleg apránként!
Sózom, reszelek bele szerecsendiót, esetleg borsot is, majd vékony rudakat sodrok belőle, azokat vágom kis falatokra, amit villával formázok. Forró, sós vízben kifőzöm, és azonnal a mártásba forgatom:
5 dkg vaj
2 dl tejszín
10 dkg parmezán lereszelve
1 csokor petrezselyem
2 marék szárított vargánya 
1 marék szárított trombitagomba 
só, bors
Persze lehet friss gombával, esetleg gomba nélkül is készíteni, ebben az esetben jó, ha kerül bele egy diónyi kéksajt is. A vajat megolvasztom, megtöröm a markommal a trombitagombát és a vajra szórom. A vargányát szeletekben hagyom. Felöntöm fél deci vízzel, hogy kicsit megfőjön, majd ráöntöm a tejszínt, és beleszórom a parmezánt. Összefőzőm, végül megszórom a petrezselyemmel és fűszerezem.

Kategóriák
Egyéb kategória

Fordított süti a kamrából

A hétfői napom nem igazán úgy sikerült, mint terveztem, annak ellenére, hogy délkörül volt egy nagyon kellemes borozgatós ebédünk. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy megérdemlek valami kényeztető süteményt, és ezzel az egész család egyet értett, rögtön mindenki elkezdte sorolni a bánatát, hogy ő miért is érdemli meg szintén: korán kell kelni, állandóan csörög a telefon, nagyon kell figyelni a matek órán, és a többi…
Ma reggel minden fehérbe öltözött odakint újra. Szép, szép, de a madárcsicsergésnek mégis jobban örültem. Ezzel a kis hóval nem lehet megfutamítani engem, igenis kifelé megyünk a télből és kész! Folytatom a kamra kiürítését, jöjjön egy üveg szederlekvár és némi dió, mielőtt megavasodna.

Hozzávalók:
10 dkg vaj
17 dkg porcukor
2 egész tojás
2 dl tejföl
10 dkg rétesliszt
5 dkg finomra darált dió
0,5 cs sütőpor
1 késhegynyi szódabikarbóna
2 dl szederlekvár (más, sűrű lekvár is megteszi)
A puha vajat és a cukrot habosra keverem habverővel, minél habosabb, annál jobb. Közben előmelegítem a sütőt 160 fokra, légkeveréssel. Beleütöm a tojásokat a masszába, azt is elkeverem, majd jöhet a tejföl. Akkor jó, ha már jó habos. Beleszitálom a sütőporral, és szódabikarbónával elkevert lisztet, majd beleszórom a diót is és gyorsan összeforgatom. Itt már nem kell habverővel dolgozni, elég egy fakanál is.
A piteformát (25 cm-es) kibélelem sütőpapírral, belesimítom a tésztát és kanalanként beleteszem a lekvárt. Le fog süllyedni az aljára, de nem baj, úgy is fordított torta lesz a vége, vagyis pont akkor jó, ha teljesen lemászik a tészta aljára. Kb. 45 percig sütöm, de tűpróbával ellenőrzöm, hogy elkészült-e.  Kiborítom, és óvatosan lehúzom a sütőpapírt az aljáról. Picit törékeny, de nagyon finom sütemény!