Címke: teszt

Kategóriák
Egyéb kategória

Zwack Nemes Pálinkák

Hölgyeim, egy pálinkát?
És ha Zwack Sándor tanít meg pálinkát kóstolni?
Na ugye! 🙂
Ritkán iszom pálinkát, és bevallom, elég sok rossz élményem volt már életemben. Így volt ezzel Zwack Sándor is, aki hazatérve Magyarországra megdöbbenve tapasztalta, hogy a pálinka a disznóvágás itala, és nem több. Pedig a valódi, jófajta gyümölcspálinka sokkal többet ér attól, hogy az agyunkat zsibbasszuk vele, illetve órákra lefagyasszuk az ízlelőbimbóinkat és a torkunkat!
Csodálkoztam, amikor megtudtam, hogy pálinkát legjobb 20 fokon fogyasztani. Én ugyanis eddig mindig bevágtam a mélyhűtőbe, és akkor tudtam a legjobban élvezni, ha -20 fokra hűlt.
De ha egy jó pálinkát lehűtök, akkor nem érezni az illatát, nem teljesedik ki a kellemes íze. Már pedig egy valódi Zwack féle nemes pálinkát tényleg öröm inni!
Sándor megtanított a kóstolás folyamatára is.
Nagyon fontos, hogy igazi pálinkás pohárból kóstoljunk (ez a tulipán alakú pohár), ebben érezhető igazán tökéletesen a pálinka íze és illata.
A kezünkkel fogjuk be a pohár tetejét (ha nem vagyunk olyan szerencsések, hogy valódi Zwack pálinkás pohárból kóstolhatunk, annak ugyanis van teteje is), majd körkörös mozdulattal forgassuk meg a pálinkát a pohárban. Utána szagoljuk meg az illatát, majd kortyonként igyuk meg. Tehát, nem stampedliből, és nem bedobni mint nagypapa karcolós törkölyét!
Ez után következhet a száraz próba: az üres poharat egyik kezünkkel újra fedjük le, a másikkal pedig melengessük, hogy a bennmaradt pár csepp pálinka elkezdjen erősen párologni. Szagoljuk meg újra.
Ha gyakorlott pálinka kóstolóvá váltunk már, vagyis legalább száz pálinkát végigkóstoltunk, akkor a száraz próba után, ha valami hiba van a pálinkában, megérezzük az illatán. (Hát, ehhez még gyakorolnom kell 🙂
És egy kis érdekesség:
Egy liter pálinkához legalább 16 kiló gyümölcsöt használnak.
Pálinkának nevezzük azt az italt, ami Magyarországon termett gyümölcs és szőlő törkölyéből készül, 100%-os gyümölcstartalmúak, azaz finomszeszt és aromát nem tartalmaznak és minimum 37,5%-os alkoholfokkal rendelkeznek.
Kóstoltunk cigánymeggy, rózsabarack, és fekete ribizke pálinkát.
Aki pedig bizonytalan, annak ajánlom, hogy egyik hétvégén látogasson el egy pálinkatúrára Kecskemétre a Makói út 2-be, és nézze meg, hogyan is készül a pálinka.
A rózsabarack különleges eljárással érlelődik. Sándornak támadt egy ötlete, hogy meg kéne próbálni a pálinkát is úgy érlelni, mint ahogy a whiskey-ket szokás, vagyis dupla hordós eljárással.
A lefőtt pálinkát eperfa hordóba teszik, majd ebből a hordóból szépen átcsöpög egy kőrisfa hordóba, és csak az érlelés után palackozzák. Így a pálinkának még különlegesebb íze lesz, tanúsíthatom! Az ezzel az eljárással készült pálinka idén Londonban a legjobb gyümölcspárlatnak bizonyult.
Úgyhogy hölgyeim, igyunk Zwack Nemes pálinkát mértékkel, megfelelő pohárból, és megfelelő hőmérsékleten, és a jókedv garantált!
(készítettem egy pálinkás édességet is, a héten fel is teszem, annyira belejöttem)

Kategóriák
Egyéb kategória

Tornyos borház Szegi

Még nem volt időm írni a nyár egyik meglepetéséről (legalábbis számunkra igazi pozitív meglepetés volt) a Tornyosborházról.
Évek óta megnéztük, amikor elhajtottunk mellette, de valahogy az ember nem szívesen megy be egy főút menti étterembe, ugyanis mindig attól fél, hogy csak az átutazó vendégeket szeretnék lehúzni az ilyen helyeken, ezért aztán általában középáras éttermek ezek, (hogy senki ne forduljon ki, amikor meglátja az étlapot) pocsék konyhával, vagy undok felszolgálókkal, vagy mindkettővel. Most, hogy egyik kedves olvasóm megosztotta velem a jó hírt, miszerint egy év múlva megújul a jelenleg eléggé színvonaltalan Sárga borház amiről pont ezek a rosszak mondhatóak el legutóbbi látogatásunk alapján, kicsit megnyugodtam.
Végül valaki ajánlására összeszedtük a bátorságunkat, és egyik este beültünk.
Az árak igazán barátságosak voltak, a két felszolgáló pedig valódi tünemény! Egy kedves mosolyú hölgy, illetve egy őszintén barátságos fiatalember. Minden kérésünkre tudott válaszolni, ajánlott ételt is, bort is, gyors volt, kedves, de nem tolakodó.
Valamiért Tokaj-Hegyalján szinte sehol nem szerepel saláta az étlapon, csak savanyúság. Ez volt az egyetlen hely a nyáron, ahol tudtam enni egy sajtsalátát magokkal megszórva. Persze itt is csak ez az egy fajta volt, de legalább volt valami! Nagyon finom bablevest, juhtúrós sztrapacskát, marhapörköltet, és a világ legjobb túrós palacsintáját ettük. Tíz pontot adnék a húslevesre is, szinte házi minőség.
Annyira tetszett a hely, és olyan közel volt, hogy a két hét alatt összesen háromszor mentünk vissza, de már másodszor is törzsvendégként üdvözöltek. Be is írtam a vendégkönyvbe, pedig nem szokásom, de igazán megérdemelte a csapat, hogy a vezetőség is tudomást szerezzen róla, miszerint sokkal jobban főznek mint a pár kilométerrel arrébb lévő konkurenciában, és a felszolgálás egy napon sem említhető! Arról nem is beszélve, hogy legalább húsz százalékos árkülönbözet van a két hely között, és érdekes módon a jobbik az olcsóbb. (Készítettek magukról egy videót is, helyes 🙂
Egyik este még a séffel is összefutottam, meg is említettem neki a palacsintát, de épp jött egy harmincfős társaság záróra után (szegények, lehetett túlórázni), és a receptet nem tudtam már elkérni.
Nemsokára megint megyünk egy pár napra, egy ebédre biztosan beugrunk! Nyugodt szívvel ajánlom azoknak, akik viszonylag olcsón szertnének finomat ebédelni, vagy vacsorázni.

Kategóriák
Egyéb kategória

Szamorodni, Isten veled!

Egyik borkóstolón, szamorodnimat kortyolgatva a late harvest bor után (késői szüretet jelent, ami Tokaj-hegyalján kicsit megtévesztő, ugyanis október végén kezdődik a szüret egyébként is), egyszer csak megüti a fülemet egy félmondat, miszerint az Oremus abbahagyja a szamorodni gyártását. Jól hallok? Alighanem, hiszen az Oremus pincéjében ücsörgök éppen…
Mivel boraik jelentős részét külföldön értékesítik (mondhatjuk, hogy jelentéktelen részét adják el itthon), nem erőlködnek a továbbiakban a szamorodni, mint borfajta megismertetésével, egyszerűen nem gyártják tovább.
A szamorodni borfajta legalább két éves tölgyfahordós ászkolás után kerül palackba, ahol további egy évig érlelik forgalomba hozataluk előtt. Ehhez képest a late harvest csak fél évig érlelődik hordóban, majd fél évet palackban, és már mehet is a polcokra.
Persze, tudom, hogy a gyümölcsös borok a kedveltebbek, de most mégis nagyon szomorú vagyok. Ha Tokaj-hegyalja egyik legnagyobb borászata úgy dönt, hogy nem készíti többet kedvenc boromat, vagyis a szamorodnit, akkor az is lehet, hogy ötven év múlva már csak könyvekben találkozhatunk ezzel a remek borfajtával.
Remélem nem így lesz, és a többi borászat továbbra is készíti majd, minden esetre számomra holnaptól még nagyobb ünnep lesz egy palack szép szamorodni felbontása!

Vannak borászatok, amit minden évben felkeresünk. Van, aki nem kedveli a “nagyokat”, a külföldi tőkéseket, de én a bort nézem először, és csak utána a céget. Így vagyunk állandó vendégei a tolcsvai Oremus-nak is. Szerintem már én is meg tudnám tartani náluk a feldolgozó, és a pince bemutatását, annyit járunk náluk. Idén is betértünk, kóstoltunk is egy ötös sort (azért csak ennyit, mert unokabátyámék ebéd után indultak vissza Budapestre).Itt valahogy mindig kedvesek a vezetők, profi előadást hallhatunk a borokról, most ez extra jó volt, hihetetlenül felkészült fiatal lány vezetett bennünket. Kár, hogy ilyen szomorú hírt tudtunk meg tőle.
Ma este iszok is egy kis édes szamorodnit, pedig a száraz a gyengém, mert muszáj inni, amíg még lehet, miközben gyönyörködöm a Zemplénben.

Kategóriák
Egyéb kategória

Sárga borház a 37 út mellett

(A poszt írása óta 2009 szeptemberében a Sárga Borház új vendéglőssel és séffel újra nyitott.)
Megérkezésünk napján rettenetes eső fogadott bennünket Tokaj-hegyalján. Nem tudtunk ellenállni a beidegződött gondolatoknak, és szokás szerint betértünk a 37-es főút mellett található Sárga borház csárdába. (Felső kép a Disznókő birtok, alsó a Sárga borház)
Hiába, az ember nem tud csak úgy túllépni harminc éven, amikor minden évben evett itt valamit. Gyerekkoromban még cigány zenélt a csárdában, de az ételre nem emlékszem, csak arra, hogy mindig volt túrós palacsinta vanília öntettel. Aztán egyszer felépült a borház mellett a Disznókő szőlőbírtok, és a csárda igazi jó hely lett. Profi kiszolgálás, jó ételek. Pár éve télen még nem nagyon lehetett errefelé nyitva tartó étteremet találni, ezért minden helybeli ideszokott. Azóta is idejárnak, ahogy látom, pedig a hely évről évre gyengébb lett. Jövőre biztosan kihagyjuk, mert közben igen jó éttermek nyíltak a térségben, fölösleges erőltetni ami nem megy.
Én hagymás rostélyost kértem, emlékezvén arra, hogy nyolc éve, amikor először hoztam ide a férjem, a világ legjobb rostélyosával, és egy vérprofi pincérnővel lepett meg minket a sors. Most bugó darabkák úsztak a poharamban…
Mostani pincérünk is megkérdezte, hogy mennyire átsütve kérem a húst, de úgy tűnik, válaszom nem érdekelte, mert teljesen átsütve érkezett picike szelet marhám. A fiúk (egy 13 és egy 14 éves) koruknak megfelelően brassóit rendeltek,ami csak egy pici kupac volt a tányéron, két óra múlva éhen is akartak halni.
A legrosszabb az volt, hogy áramszünet lévén (erről nem tájékoztatattak minket) több mint egy órát vártunk az ebédre, pedig semmi olyat nem rendeltünk, amit grillezni kellett volna. Öten, egy levessel, három desszerttel, egy üveg száraz szamorodnival, öt főétellel, salátával, üdítővel kicsit több mint 20.000 forintot fizettünk, részletezni sajnos nem tudom, mer csak egy kézzel írt gyűjtőt kaptunk 🙂 Ezután a sok rossz után mégis ajánlom, hogy akinek van fél órája, az a birtok megtekintése után üljön be egy üveg borra a borházba, hiszen az épület gyönyörű, a XVII. században épült, a borok jók, de a vacsorát máshol fogassza el.
Teszteljük az összes helyet, voltunk már jó párban, amikor időm engedi folytatom a nagy Tokaj-hegyaljai étterem mustra megírását.

Kategóriák
Egyéb kategória

Ladik csárda

Nagybátyám hatvanadik születésnapját ünnepeltük szombat este a Ladik csárdában. Nagyon kíváncsi voltam a helyre, mert bár meglehetősen közel van, igazi romantikus étterem a Duna közvetlen partján, eddig még mindig csak hallottam róla, soha nem jártam ott. Unokabátyám egyik törzshelye, úgyhogy lehet, hogy egy kicsit magasra tettem a mércét.
Nem olyan rég beszéltünk Mirellével arról, hogy nehéz, jó, magyaros, megfizethető éttermet találni Budapesten, vagy a környékén, pedig van olyan, amikor az ember hagymás rostélyosra, vagy egy jó marhapörköltre vágyik. Én akkor két helyet tudtam mondani, az egyik Párkányban a Casablanka, ami szlovákos is, magyaros is, a másik az Őrségben a Berek halászkert. Aztán szeretjük Miskolcon a Kispipát, de tavaly nyáron már elég húzós áraik voltak. Ugye, egyik sem éppen Budapest külső.
Az étterem nagyon hangulatos, macskakővel kirakott, árnyas udvara van, kedves fa asztalokkal.
Most is azt éreztem, látva azokat az ételeket, amiket más vendégeknek kivittek, hogy a Ladik csárda is beleesett abba a hibába, amibe a magyar éttermek legtöbbje szokott, hogy ha rendezvény van náluk, akkor ott valamiért nagyot akarnak fogni, silányabb minőséggel.
Két pincérünk volt, egy László nevezetű nagyon kedves, és egy másik mufurc fickó. László mosolygott, töltött, rohant, tálalt, mégis kedves maradt. Mufurc faarccal tette elém a tányért, arrébb lökte a gyerekeket (értem én, hogy nem örül a rohangáló gyerekeknek, miközben 10 tányért egyensúlyoz a karján, de lehetne ezt kevésbé undok módon is, egy olyan helyen, ahol a vacsorázó családok több mint fele gyerekkel érkezik).
Az előételként felszolgált hortobágyi palacsinta gyenge közepes volt, és rettenetesen sótlan. Után egy vegyes sült tálat kaptunk, szűzérmékkel, fleckennel, és “cordon bleu”-vel. A szűzérme jó volt, kicsit talán az is sótlan, de legalább nem sütötték túl. A “cordon bleu” is pont olyan volt, mint vártam, sonka, sajt, puha hús, tényleg jó volt. A flecken viszont kritikán aluli! Én csak a vegeta ízét éreztem, a férjem pedig a zacskós grillfűszerét, de szerintem vegeta volt az 🙂
Kár volt érte, nem tudom mennyivel lett volna nehezebb legalább egy kevés mustárt, és fokhagymát tenni hozzá. (És elfelejteni a vegetát…) Megint az a kategória, amikor azt kell mondani, hogy ennyi erővel akár jó is lehetett volna, csak egy kicsi odafigyelés hiányzott!
Ennyi fanyalgás után mégis el kell mondanom, hogy régen éreztük magunkat ennyire jól, finom pezsgőket ittunk, és László pincér megmentette a hely becsületét. Mindenképp megér még egy próbát, hogy megtudjuk milyen az, amikor az étlapról rendelünk. Gyanítom, hogy jobb lesz az eredmény.

Kategóriák
Egyéb kategória

A világközepén jártam, vegát ettem


Tegnap egy nagyon különleges helyen ebédeltem.
A történet úgy kezdődött, hogy kaptam egy levelet, amiben arról érdeklődött Viktor, hogy egy teljesen vega étterem kóser-e? Mondtam, hogy Amerikában lenne egy jó szó az éttermére, méghozzá a kosher style, de sajnos ennek ellenére az étterem nem kóser, mert egyszerűen kóser étterem az, amire egy rabbi azt mondja, hogy az, és valaki folyamatosan felügyeli.
Levél levelet követett, aztán abban maradtunk, hogy Viktor meghív ebédelni, bár az étterme csak két hónap múlva nyit (Üdezöld lesz a neve, és a Pannónia utcában nyílik majd), addig is váltunk pár szót. Úgy tervezik, hogy az elkészített ételről a termőföldtől a tányérig gondoskodnak, ehhez olyan termelőt keresnek, akit valóban érdekel az a zöldség, gyümölcs, amit termeszt (megjegyzem, ilyet én is keresek! 🙂
Az étteremben ugyanis megpróbálják majd megmutatni a vendégnek milyen jó az, ha teljes lényével azt cselekedi, amit éppen csinál, vagyis amikor eszik, akkor csak az evéssel foglalkozik, váljon eggyé az étkezéssel, figyeljen oda minden egyes falatra, amivel megajándékozza a testét. Szerintem jópofa lesz a belváros nyüzsgésében egy hely, ahol húsz percig egy kicsit kiszállhatunk a taposómalomból, önmagunk lehetünk.
Volt a vendéglátómnak egy nagyon jó mondata, miszerint ő nem vega, hanem növényevő. A vegaság ugyanis arról szól, hogy valamit megvonsz magadtól, a növényevés viszont többet ad. Tetszik.
A Világközepe központban találkoztunk, és ott Szavita főztjét kaptam, ami nagyon meglepett, ugyanis nem tudták, hogy megyek, tehát a saját ebédjüket osztották meg velem, és mégis maceszgombóc leves volt 🙂 Utána kaptam egy gabonapehely fasírtot, amitől leesett az állam. Az az igazság, hogy eddig nem ettem ilyesmit, és azt hittem, hogy fűrészpor íze lesz.
Hát nem az volt! Sőt! Nagyon finom, fűszeres, magyaros íze volt, el is kértem a receptjét.
Szavita magyaros laktovega főzőtanfolyamot is tart: Június 28, Július 5, 12, 19-én, alkalmanként 5000 forintért. Első nap előételek és levesek, második nap vasárnapi ételek, vagyis mit készítsünk rántott hús helyett. A harmadik alkalom a rakott ételeké, negyedik alkalom pedig a süteményeké tojás nélkül.
Tessék csak tessék!

Kategóriák
Egyéb kategória

Ásványvíz teszt a Velveten


Évről-évre több ásványvizet iszunk, de legtöbbünk véletlenszerűen választja ki azt a márkát, amit leemel a polcról. Sokat hallottuk azt is, hogy érdemes magas ásványianyag-tartalmú vizeket keresni, ezzel is pótolva szervezetünk nyomelemhiányát, de a legújabb kutatások szerint semmi szükség ilyesmit pluszban fogyasztani, amennyiben kiegyensúlyozottan, változatosan táplálkozunk. Egy jó tanácsot minden ásványvízfogyasztó fontoljon meg, érdemes havonta cserélgetni a márkákat. Teszteltünk is tíz félét, egyenlő esélyt adva a buborékosnak és a szénsavmentesnek. Olvassa el, mit tapasztaltunk, a hajtás után.
A csapvíz tisztaságával, minőségével nincs baj Budapesten, mégis előszeretettel iszunk ásványvizet, annyi rosszat hallani a klórról, illetve a fogamzásgátlók hormontartalmáról, ami visszakerült az ivóvízbe. Ennek ellenére senkit nem ismerek, aki ásványvízből főzné a levest, és csak pletykalapokban olvasok olyat, hogy némely elvetemült nőszemély Evian vízzel mos hajat.
Ásványvíznek nevezhetjük azokat a vizeket, amelyek összetétele literenként 500 és 4600 mg közötti oldott ásványi anyagot tartalmaz, vagyis kalciumot, magnéziumot, nátriumot, fluoridot, hidrogén-karbonátot, kloridot, szulfátot. Az ásványvíznek szennyeződéstől mentes földrétegből kell származnia, amit kötelező a víznyerő helyen, levegőztetés után, de tisztítás nélkül palackozni.
Sokat hallani mostanában arról is, hogy a szénsavas víz káros az egészségre.Egyik cikkben állítják, hogy felborítja a szervezet sav-lúg egyensúlyát, a másikban cáfolják ugyanezt. Múlt héten fogorvosnál jártam, neki is feltettem a kérdést, szerinte elvileg valóban károsíthatja a fogzománcot a szénsav, de senki nem azzal öblöget, és pl. egy valódi citromos limonádé sokkal rosszabbat tesz a fogainkkal, mégse beszélne le senkit róla. Vacsora után pedig határozottan ajánlják egy pohár buborékos víz elfogyasztását, ugyanis könnyíti az emésztést. Nos, én szeretem a buborékos vizet, úgyhogy annál maradok.
Öt szénsavas, és öt szénsavmentes vizet teszteltünk, és volt egy kakukktojás is, mégpedig a csapvíz, de mind a hatan rögtön felismertük, úgyhogy nem igaz sokak vádaskodása, miszerint sima csapvíz lenne a rózsaszín kupakos palackokban.

Igyekeztünk egyenlő esélyt adni minden víznek, 24 órát tároltuk őket a hűtőben, majd igazi vizespohár hiányában fehérboros pohárból kóstoltunk, közben üres zsömledarabokat majszoltunk, ezt találtuk a legsemlegesebb ételnek. Kezdjük a szénsavmentesekkel:
Primavera, összes ásványianyag-tartalom: 476 mg/l
Rögtön az első víznél ért minket egy kis meglepetés, ugyanis a víz bizony egy picit pezsgett, a fiúk fel is kiáltottak rögtön, hogy ez biztosan valódi. Enyhe, talán savanykásnak nevezhető illatát éreztük, mégis nagyon kellemesnek találtuk.
8 pont
Evian, összes ásványianyag-tartalom: 496,8 mg/l
Arra senki nem jött rá a vakteszt alatt, hogy a kettes sorszámú víz lehet az Evian, ami többszöröse árban bármelyik magyar víznek, de kóstolás után szinte egyszerre kiáltottunk fel, hogy mintha édeskés lenne egy picit. Az Evian egyébként gleccservíz, és 15 évet tölt a felszín alatt állítólag.Nagyon megosztotta a tesztelőket, volt, aki csak 6 pontot adott rá, és volt, akinek annyira ízlett, hogy 11-et adott volna a maximum 10-ből.
8 pont
Mohai 1374, összes ásványianyag-tartalom: 1933 mg/l
Szénsavmentesek között ez szerepelt a legjobban, pedig ennek is van egy picike savanykás íze, de csak kortyolás közben, utána semmi mellékíz nem érezhető. Mindenkinek a 40 fokos hőség ugrott be elsőnek, és az, hogy ez a víz mennyire kellemes lehet abban a kánikulában. Utólag utánaolvasva, a víz nagyon gazdag kalciumban és magnéziumban.
9,5 pont

Margitszigeti kristályvíz, összes ásványianyag-tartalom: 1042 mg/l
Ennek a víznek is van egy pici szénsavtartalma, amit volt aki érzett, volt aki nem, de pár perc állás után egyértelműen látszott a pohár falán az enyhe buborékosság. Kellemes, jó ízű víz.
9 pont
Óbudai gyémánt, összes ásványianyag-tartalom: 687 mg/l
Lehet, hogy be kell látnunk, hogy az ásványvíz nem bor, és nem is úgy kell kóstolni, de már ezen az úton indultunk, nem térhettünk le róla. Ennek a víznek bizony a második korty után volt valami furcsa illata, amit inkább az ízlelőbimbóinkkal éreztünk. Ki is alakult egy kisebb vita arról, hogy ez most jó nekünk vagy rossz, de többen voltak, akik nem szerették annyira.
7,5 pont
Következzenek a buborékos vizek. Sokkal nehezebb dolgunk volt, mint a mentes vizeknél, ugyanis a szénsav miatt kevésbé lehetett érezni az ízeket, de még az illatokat is. Azért megoldottuk a feladatot, de le kell szögeznünk, a szénsavas vizek sokkal jobban estek mindnyájunknak.
Theodora kereki, összes ásványianyag-tartalom: 904 mg/l
Ezt a vizet ketten is felismerték, pedig semmi különleges illata, vagy íze nincs, mégis erre mondták a legtöbben, hogy gyakran vásárolják. Bevallom, én nem ismerném fel egyik buborékos vizet sem, de voltak nálam sokkal rosszabbul szereplők is, ti. két dohányos barátunk nem talált semmi különbséget egyik víz között sem, csodálom, hogy a buborékokat észrevették.Kellemes, a közepesnél jobban buborékos víz.
8,5 pont
Visegrádi, összes ásványianyag-tartalom: 1297 mg/l
Bár a teszten ez nem volt szempont, és nem is látszott, meg kell említeni, hogy ennek a víznek volt a legszebb a csomagolása. Magyarország legmélyebb kútjából, 1300 méter mélyből feltörő víz. Nagyon kellemes, mondhatni finom víz. Döntetlen első helyen végzett a következő vízzel együtt. Talán ha egy egészen picikével több szénsav lenne benne, még hibátlanabb lenne. Érdekes, hogy nem kaptunk 0,5l-es palackot, csak 0,75-öset, de megbeszéltük, hogy nyáron ez tökéletes mennyiség.
10 pont
Balfi, összes ásványianyag-tartalom: 1803 mg/l
A római időkben felfedezett ásványvíz. Hibátlan íze és illata van. Ez volt a legbuborékosabb víz. Többen rozé bor után kiáltottunk kóstolása közben. A másik nyertes, és érdemes megjegyezni, hogy az Evian kivételével nagy különbségek nem voltak a vizek árában, de a Balfi volt a legolcsóbb.
10 pont
Szentkirályi, összes ásványianyag-tartalom: 520 mg/l
Azt hiszem, ez az igazán trendi víz az utóbbi időben, annyit hallani róla. Minden évben nagy díjakat nyer, nálunk mégsem ő lett a befutó. Nem találtuk elég szénsavasnak, sőt egyikünk „sótlannak” nevezte. Én a Szentkirályin is éreztem egy enyhe édes ízt, mint a mentes Evianon.
Hibáját nem találtuk, de az előtte kóstoltakhoz képest nem szerepelt túl jól. Pedig 2950-ért Swarovski-kristályokkal díszített üveget is rendelhetünk. Már ha látjuk ennek bármi értelmét…8 pont
Apenta, összes ásványianyag-tartalom: 583 mg/l
Ez a víz is picit édeskés, sőt van egy enyhe íze is, ami egyáltalán nem zavaró, talán csak annak tűnik fel, aki a szódához van szokva. Itt bizony érezni valami kellemes ásványosságot. Kellemes, jó ízű víz.
8,5 pont
A teszt tanulság az volt, hogy aki nem csak szomjoltás céljából, hanem az íze miatt is issza az ásványvizeket, az igyon inkább szénsavmenteset.
Az teszt eredetileg a Velveten jelent meg.
Forzadagro hívta fel a figyelmem a Veritas vízre, ami sajnos kimaradt a tesztből.

Kategóriák
Egyéb kategória

La Petite Francaise

Tegnap délután Meir barátom telefonált, és izgatott hangon közölte, hogy egy valódi kis ékszerdobozra lelt, amit nekem is látnom kell.
Délben fel is szaladtam hozzá, és elvitt a La Petite Francaise-be, egy picike francia delikáteszbe a Rumbach Sebestyén u. 7-be. Nem tévedett, kár lett volna kihagynom.
Beléptünk az üzletbe, ahol franciául beszélgettek többen, és Meirt már törzsvendégként üdvözölték, pedig még csak harmadszor járt ott. (Nekem a sarki kisközértben három év után kezdtek el előre köszönni) Ajánlom minden magyar kereskedőnek, hogy ugorjanak be ide egy szendvicsre (kacsamáj kacsazsírral például), vagy egy epertortára egy jó kávéval, és figyeljenek öt percig.
A boltot ketten viszik, egy kedves francia házaspár. A hölgy minden portékájáról tudja az összes információt, mindenhez ajánl egy receptet, mindig mosolyog, és mindenkihez van egy pár jó szava. És az a tündéri akcentus! 🙂
A férje készítette az aznapi ajánlatot, vagyis a mandulás tésztát, benne vanília krémmel, rajta friss, illatos eprekkel. És nem titok a recept!
Közben ámultam-bámultam a választékon.
Rengeteg féle-fajta só, ecetek, olajok, csokoládék, borok, sajtok, felvágottak, csecsebecsék, édességek, dobozkák, kosárkák, konzervek, libamáj pástétomok, fűszerek, ami csak eszünkbe juthat ha a Francia gasztronómiára gondolunk. A csokoládé krémekről nem is merek írni…
Az árut persze Francia országból hozzák, és már három éve a Rumbach Sebestyén utcában árulnak. Nos ezen meglepődtem, mert gyakran járok arra, de eddig még nem figyeltem fel a boltra, igaz a cégér még csak most került ki az ajtó felé. Szerintem, ha épp nem is kell vennünk semmit, akkor is megéri beszaladni egy igazán jó kávéra, vagy csak egyszerűen egy baguette-ért.
Mindössze két perc a Deák tértől, vagy az Astoriától.
Tessék csak tessék!

Kategóriák
Egyéb kategória

Nagy somlói teszt

Mivel a somlóit szinte mindenki szereti, és majdnem mindenhol kapható, úgy döntöttünk, a Velvet kérésére megnézzük a somlóifelhozatalt. Hogy megkíméljük az olvasókat a kóstolás nehézségeitől, végigkóstoltuk tizennégy cukrászda kínálatát, és megállapítottuk, hogy sajnos a lángos-felhozatallal ellentétben a somlóikínálat már egyáltalán nem mutat olyan homogén, pozitív képet Budapesten.Találtunk szinte ehetetlen desszertet és olyat is, ami tökéletesnek volt mondható. Az árak tekintetében is hatalmas a szórás, a legolcsóbb helyen 250Ft volt egy adag, míg a legdrágábbat 900 forintér adták. Árak nem lesznek az értékelések végén, ugyanis egy negyed évbe telt, mire ezt a hatalmas mennyiséget végigettük, azóta sok minden változhatott. A módszerünk mindig ugyanaz volt: vasárnaponként öten öt somlóit kóstoltunk, a véleményünket papírra írtuk, majd abból próbáltunk közös véleményt alkotni. Az általunk legjobbnak ítélt somlóit tíz ponttal jutalmaztuk, ehhez képest díjaztuk a többit.
A Velveten közel 90 kommnet érkezett a témához. A leggyakoribb, hogy miért hagytuk ki a tesztből a Daubner cukrászdát, mert ott minden a legjobb. Ezzel mi is egyetértettünk, de egyrészt nem jártunk éppen arra, másrészt sejthető, hogy valóban 10 pontot kaptak volna, bár bevallom, rengeteg dolgot ettem már náluk, de a somlói eddig kimaradt.
Aztán a kommentek végefelé ketten is állították, hogy elmentek a Ruszwurmba, és ott a világ legrettenetesebb somlóiát ették. Nem tudom, lehet, hogy két Ruszwurm van a várban, de mi nagyon finomat kaptunk, és remélem, hogy nem csak egy konkurens cukrászda próbálkozása ez a két komment. Ami számomra még meglepő volt, hogy sokan mennyire gyűlölik a mazsolát 🙂
Egyébként a téma annyira megmozgatta az embereket, hogy több mint húsz levelet kaptam a témában, köztük három olyat, amiben “Kedves Index”-nek szólítottak.
Úgy látszik a somlóin van még mit javítani! Mivel majdnem mindenki szereti, jó lenne a cukrászdáknak kicsit jobban odafigyelni erre az édességre!
Vanillin cukrászda: XIII. kerület, Béke út- Kucsma utca sarok
5 pont
Maga a cukrászda egy hatalmas, fehér saroképület. Gondolom, itt folyik a termelés a Vanillin többi üzlete számára is. Gyönyörű napsütésben érkeztünk, és hely is volt a kerthelységben. A kért öt somlói közül az egyiknek határorzottan összeesett, „megpunnyadt” habja volt. Nem is hasonlított a másik négyhez. Kérésünkre, hogy cseréljék ki, értetlen csodálkozás volt a válsz, hogy miért is kéne ezt tenni? Mikor mondtuk, hogy frisset szeretnénk mind az öten, enyhe pofavágás közepette mégis kaphattunk egy másikat.
Sajnos helyben fogyasztásra is műanyag tányérkában adják a somlóit, de legalább nem műanyag kanállal kellett megennünk.
A hab nem valódi tejszín, hanem az a mostanában mindenhol használatos növényi alapú hab, ami sokkal tovább tartja a formáját, de mint látjuk, ez sem örökké. Hiányzott a rum a csokiöntetből, és az egyik tányérba mazsola se jutott, de legalább nem volt drága. Somlóizni nem ide fogunk járni, de nyáron a málnás omlett nagyon finom.
Vanillin cukrászda: a Hollán és a Budai Nagy Antal utca sarkán
6 pont
A somlói ugyanaz, mint a másik Vanillin cukrászdában, azzal a különbséggel, hogy az eladóhölgy nem akarta ránk sózni a romlásnak indult maradékot, és mosolyogni is tud. Rengeteget számít egy kedves kiszolgálás!
Kunyhó cukrászda: XIII. kerület, Jász utca, és Dolmány utca sarkán
6 pont
A cukrászda falán hatalmas betűkkel hirdetik: a név kötelez! A név pedig nem más, mint az Osváth. Rögtön fel is adja a feladatot, következő tesztünk helyszínét. De vissza a kunyhóba. Pici cukrászda, télen gázkályhákkal fűtött kerthelységgel. Meglepően sokan vannak ebben az Angyalföld nem éppen legszebbnek nevezhető utcájában megbújó pici üzletében. Ez mindig jót jelent.
Nem is csalódtunk, a somlói jó nagy volt, a kiszolgálás kedves, bár itt is műanyag tányérból ehettünk csak, azt viszont meglepően olcsón. A hab itt is csak műhab, de kicsit könnyebb, mint amit eddig kóstoltunk. Rengeteg dió volt a somlóiban, a rumot se sajnálták, viszont sehol egy mazsola.
Osváth cukrászda (Erzsike) Diósdon, Balatoni út 3.
6 pont
Budapest határában található az „Erzsike”. Sorra parkoltak le az autók, amikor megérkeztünk. Senki se maradt helyben fogyasztani, mindenki csomagoltatta a süteményeket, mondhatnánk, pörgött az üzlet. Szólnunk is kellett, hogy mi bizony helyben fogyasztanánk. Úgy tűnik, itt még tudják a receptet, mert mazsola is és dió is volt a tányérunkban. Sok volt a csokiöntet, de mintha egy picit kevés lett volna a tejszínhab. Ennek ellenére azt kell mondjuk, teljesen korrekt csemegét kaptunk. Érdemes megállni, ha éppen arrafelé akad dolgunk!
Nádori cukrászda: IX. kerület, Ráday utca 53. a Bakáts térnél
7 pont
Eső elől menekültünk be a cukrászdába, ahol már csak négy somlói jutott ötünknek. Kicsit sajnáltuk, mert nem éppen a legnagyobb adagot kaptuk, de nagyon különleges volt. Kocka alakú, ami egy kicsit olyan ipari termelés hangulatot sugároz, de amikor belekanalaztunk, mégis mosolyra húzódott a szánk.
A csokiöntet ugyanis finom rumos volt, a tészta sok mazsolát rejtett, és hab… A hab ötösre sikerült. Nem műhab volt, és nem cukrozták túl, a tetejét megszórták dióval. Talán csak a műanyag tálkáért volt kár.
Dini cuki: XII. Margaréta, Németvölgyi út sarok
7 pont
Eldugott cukrászdára leltünk teljesen véletlenül, de úgy tűnt, a környékbeliek már tudnak a létezéséről, ugyanis sokan mérték fel épp a választékot, amikor beléptünk. Pici kerek kis asztalokat toltunk össze a pultos hölgy segítségével, helyet csinálva a babakocsinak, amelyben legfiatalabb tesztelőnk érkezett. Meglepően alacsony árakkal dolgozik ez a vicces nevű cukrászda, főleg ahhoz képest, hogy Buda egy kellemes részén található, nem messze a XII. kerületi önkormányzattól.
A csokiöntet mintha egy picit vizes lett volna, de volt, akinek ez nem tűnt fel. Az biztos, hogy mazsolát mutatóban sem találtunk, de a somlói tésztája nagyon finom könnyűre sikerült.
Szalai cukrászda: 1055 Budapest, Balassi Bálint u. 7.
5 pont
A nagynevű, régi, pesti cukrászdák egyike ez a kettes villamos Jászai Mari téri végállomásánál. Sajnos ennyien nem tudtunk leülni, minden asztal foglalt volt. Ezért becsomagoltattuk a somlóit és kivittük a Margit-szigetre. Bevallom, sokat vártunk a helytől, de rettenetesen kemény műhabot kaptunk és kicsit avas diót. Reméljük, csak véletlen volt mindez, és nem igaz, hogy a Szalai csak a régi nevéből próbálja magát fenntartani! Azóta megtudtuk, hogy itt kapható Budapest legjobb Rigó Jancsija. Kár, hogy nem azt teszteltük.
Európa kávéház mellett Európa cukrászda: V. kerület, Szent István Krt. 7-9.
8 pont
Ugyanazokat a süteményeket árulják, amelyeket a kávéházban már megszokhattunk, csak sokkal kedvezőbb áron. Leülni nem lehet, pár asztal van csak, az is álló fogyasztásra. Ennek csak egy hátránya van, hogy a gyerekek nem érik fel. Az üzletet elvitelre tervezték, ezért nem is tudja az ember visszavinni a tányérokat, miután befejezte a nassolást. Ez egy kicsit kellemetlen lehet, ha annyi vendég van, hogy nem jut ideje a személyzetnek a romeltakarításra.
Ennyi rossz után jöjjön a jó: a somlói. Szinte tökéletes volt. Kellemes, friss, puha, habos tészták, kesernyés, sűrű csokiöntet, sok dió, és mazsola, puha, majdnem valódinak tűnő hab, korrekt adag.
Jégbüfé: V. kerület, Ferenciek tere, a 7. busz megállója
6 pont
Egy újabb hely, ami megkerülhetetlen. Az utcán vaníliaillat terjeng, hosszú sor kígyózik gofrira várva. Bent is sokan vannak, folyamatosan keresztezik egymás útját, itt ugyanis nem olyan egyszerű hozzájutni a kiszemelt csemegéhez. Először ki kell nézni, mit is szeretnénk enni, aztán sorba kell állni a pénztárnál és kifizetni. Régebben sok patikában volt ugyanez a rendszer, sőt, most is van olyan hentes, ahol előbb kérni kell, majd a papírfecnire firkantott árral lehet fizetni a kasszánál, majd újabb sorbaállás után kaphatjuk meg a hátszínt. Eleinte nem értettem ezt a módszert, de bevallom, nagy forgalmú helyeken van benne némi logika, hogy az, aki állandóan a koszos pénzt fogdossa, az nem nyúl az ételhez.
A somlóit kehelyben és nem műanyag tányérban kapjuk. Jó pont. A tészta szerintem sima piskóta, de nem rossz. Az öntet viszont sima pudingnak tűnik. Kár érte, mert végre valódi tejszínhabot nyomtak a tetejére. Sajnos a pudingban nincs rum, de kaptunk egy kevés diót és mazsolát is. Nem tudjuk, mit mondjunk, jó volt, vagy rossz?! Semmiképpen nem tökéletes, de jobb, mint amit vártunk.
Auguszt cukrászda: II. kerület, Fény u. 8.
8 pont
Mikor megérkeztünk ,egy kedves, bennfentesnek tűnő fiatalember segített a babakocsinkat a megfelelő helyre tolni. Jól esett a figyelmesség. Pillanatok alatt ott termett az asztalunknál a felszolgáló hölgy, és őszinte mosollyal vette fel a rendelésünket.
Végre kehelyben kaptuk a somlóit, méghozzá szinte tökéleteset! A hab igazi, a dió mennyei és ropogós. A mazsola puha és édes, a csokiöntet rumos. Csak az adaggal volt problémánk. Olyan desszertnek méretezték, amit egy kiadós ebéd után eszik az ember lánya, és nem 11 órakor ebéd előtt. Persze értem én az elgondolást, és jogosnak is találom, micsoda kár lenne, ha minden vendég otthagyná a somlói felét a tányérban, és ki kéne dobni ezt a csodát! De azért ennyi pénzért mégis kaphatnánk legközelebb egy picit nagyobbat?
Auguszt cukrászda: XII. kerület, Sasadi út, a Farkasréti temetőnél
8 pont
Kirándulásból hazafelé, nem éppen kifogástalan öltözékben érkeztünk. Kár volt farmerban és sáros cipőkben becsörtetni a cukrászdába, ugyanis az előkelő helyiség előkelő vendégeket rejtett, ahol felettébb kellemetlen volt ez a ruházat. Nem lett volna probléma, ha elvisszük, amit választunk, de ott ücsörögni illett volna kicsit jobban felöltöznünk.
A somlói szinte teljesen megegyezett a Fény utcaival, csak mintha itt még finomabb lett volna. Sőt, felfedeztünk a dióban egy kevés pörköltmogyoró-ízt is, és talán egy kevés narancslikőrt is. Az adag most is aggályos volt, de már készültünk, rendeltünk franciakrémest is.
Ruszwurm Cukrászda, I. kerület, Szentháromság u. 7.
10 pont
Kíváncsian mentünk fel a helyre, ami a legjobb franciakrémes hazája Budapesten. Kicsit izgultunk is, mit tudhat egy ilyen intézmény nyújtani, ha somlóiról van szó. Milyen lehet ott a somlói, ahol 1827 óta cukrászda üzemel, ahol még eredetiek a bútorok, amelyek túlélték a háborút?
A somlói olyan, mint amilyenre gyerekkorunkból emlékszünk. Finom rumos, sok-sok dióval, sok csokiöntettel, és végre egy hely, ahol nem a csokiöntet a rumos, hanem a tészta van meglocsolva rummal. Van benne mazsola is, de mégis a dió mennyisége a döntő. A hab valódi, szépen csorog le róla a csokoládé.
Nem a legolcsóbb hely Budapesten, de annyira értik a mesterségüket, hogy érdemes felsétálni ide egy szép napsütéses délelőttön.
Somlói feketén: gyáli piac kapuja, vasárnap reggelenként, camping asztalkáról árulva
7 pont
A legolcsóbb somlói, amit kóstoltunk. Ha őszintén pontoznám, akkor 6 pontot érdemelne, de van abban valami vicces romantika, hogy emberek tucatja várja a „somlóis autót” Gyálon minden vasárnap, és egymás lábát taposva tízesével viszik a csemegét, mintha 1975-ben banánt árulnának.
A somlói nagy adag, reggelinek is elég lenne, ha éppen ilyesmit volna kedvünk enni. Sajnos ezen is a szokásos műhab volt, de a csokikrém jó rumos, nem sajnálták a mazsolát és a diót sem. Egy próbát mindenképp megér. Ahogy a forgalmat elnéztük, egy vasárnap reggel biztosan eladnak 500 somlóit.
Gerbeaud: V. kerület, Vörösmarty tér
6 pont
Nakérem, a hat pont nem az egész Gerbeaud-ra vonatkozik, csak a somlóira. Sokkal többet vártunk! Nem csodálkoztunk az áron, hiszen mégiscsak Budapest egyik legpatinásabb cukrászdájába ültünk be, de a somlói minden várakozásunkat alulmúlta. Kocka volt, ami ugye nem galuska. Öt adagban összesen 2 szem mazsolát találtunk. Nem vágott, hanem durvára darált diót szórtak a tetejére. Tulajdonképpen olyan volt, amibe nem lehet belekötni, mert minden éppen hogy megfelel. Nem volt száraz, de krémes sem. Nem volt csokoládés, de pudingos sem. Nem műhab volt rajta, de mégis jellegtelen íze volt. Közepes. Sajnáltuk.

Kategóriák
Egyéb kategória

Kádár étkezde


Kedves Ibolya néni!
Szombat délben barátaimmal közösen sorban álltunk fél egy körül a Klauzál téren a hidegben, szélben, és arra vártunk, hogy bejussunk. Kint hideg volt, fújt a szél, de mégis jól éreztük magunkat, szombaton ugyanis a zsidók boldogok. Benne van a Tórában, nem lehet ilyenkor szomorkodni, depresszióba esni. De miért is lettünk volna szomorúak, mikor barátaink körében voltunk, a fagy ellenére szikrázóan sütött a nap, és tudtuk, maximum harminc perc, és mi is egy kockás abrosszal leterített asztalnál fogjuk magunkba kanalazni az életet adó maceszgombóc levest.
Pár perc után sikerült az ajtón belülre kerülnünk, ahol még leülni nem tudtunk, de örömmel láttuk, hogy már csak tízen állnak előttünk, az ügy nem reménytelen. Én azzal múlattam az időt, hogy hároméves fiamat próbáltam meggyőzni arról, hogy senkinek ne bámuljon bele a tányérjába, mint egy éhező, de azért a szemem sarkából felmértem a felhozatalt. A vendégek több mint fele sóletet ebédelt, ahogy azt szombaton illik.
Előttünk egy gyönyörű göndörhajú kislány várakozott a családjával, ez csak azért maradt emlékezetes számomra, ugyanis a fiam meg akarta simogatni a fürtjeit. Imádja a hajat, és a szép hosszú haj a gyengéje.
És egyszer csak már látni véltem a fényt az alagút végén, ugyanis felszabadult egy „nagy” asztal, ahová a család leülhetett volna, és akkor a következők biztosan mi lettünk volna.
Ebben a pillanatban tépte fel az ajtót ön, kedves Ibolya, és kapásból beelőzve az ön előtt érkezett több mint húsz embert, letette hatalmasra nőtt hátsó fertályát a székre.
Egy pillanatra csönd lett a Kádárban, a kanalak megálltak a levegőben, a leves abbahagyta a gőzölgést, a bácsika a sarokban elfelejtett csámcsogni. Mindenki ledöbbent, pedig láttunk már nagy csodákat a Dob utca környékén. Nekem elhiheti a néni, papírom van róla, miszerint három generációm is a Dob utcában született, de ilyen pofátlanságot mégsem hallottam még soha!
Mikor felocsudtunk első döbbenetünkből, az ön asztalánál még utolsó morzsákat eltakarító hölgy finoman megjegyezte, hogy nem ön következik. Erre csak egy laza röffentéssel reagált: Törődjön a saját dolgával!
Na, ezt már a családfő se hagyhatta szó nélkül, megpróbált a sarkára állni, és közölni önnel, hogy az asztal őket illeti. Ön hasonlóan válaszolt: hatalmas hájas fejét a fiatalember felé fordította, és felszólította, hogy fogja be a száját, ez ugyanis az ön asztala.
Eközben szegény Katikám, aki felszolgálói teendőket próbál ellátni az étkezdében, megpróbált úgy csinálni, mintha éppen nem történne semmi. Tibi úr gyorsan bemenekült a konyhába, ne is lássa mi következik.
Szerencséje volt, a családfőnek volt gyerekszobája, az édesanyja megtanította a jómódorra, ezért nem vitatkozott önnel, hiszen végülis csak a szombati ebéd előtt küldte egekbe a vérnyomását, kit érdekel az! Az ön lányát valószínűleg nem, hiszen szó nélkül letette hasonló méretű fenekét ön mellé, és bután nézett ki a fejéből, mintha a világ legtermészetesebb dolga történt volna. Valószínűleg számára az is volt, hiszen gondolom, ön mindig, mindenhol így viselkedik. Ön az, aki bekopog a háziorvos rendelőjébe, hiszen sokkal betegebb mindenkinél. Ön az, akit mindig beteg férj vár otthon, ezért aztán a gyógyszertárban sem akar sorban állni, de ön volt az negyven éve, aki kiparancsolta más gyerekét a hintából, hogy a kislányának egy másodpercet se kelljen várnia a sorára.
Most sajnáltam, hogy nekem is volt gyerekszobám, ezért csak ebéd közben fantáziálhattam a következő dolgokról:

-Fogom a vörös, naftalinszagú bundáját, ráöntöm a sóletemet, majd páros lábbal ugrálok rajta.
-Összegyűjtöm asztaltársaim maceszgombócát, és egy evőkanál segítségével az arcába hajigálom, amit nem lesz nehéz eltalálnom, hiszen a 160cm-es magasságához minimum 100 kiló társul.
-A málnaszörpöt beleöntöm a fél méter magasra tornyozott szőke kontyába, miközben a barátaim szódát nyomnak a csodálkozó lánya arcába.

Nem tettem, még akkor sem, amikor a szomszéd asztalnak nem adott oda egy olyan széket, amin nem ült senki, mert az a szék az ön asztalához tartozik, de be kell valljam, kicsit élesebben rajzolódott ki lelki szemeim előtt a fantáziám, amikor kappan hangján rikácsolt rá valakire, aki ki merte nyitni az ajtót: Csúúúkják máááá be az aaaaajtóóót!

A Kádárról elmondható, hogy majdnem ugyanolyan, mint mindig is volt: házias, finom. De nem lehet nem észrevenni, hogy az utóbbi években erősen csökken az adagok mérete. Lehet, hogy Ibolya vonalaira vigyáznak?