Kategóriák
Egyéb kategória

The True Cost of Cheap Food

Kommentben hívta fel a figyelmem egy kedves olvasó a The True Cost of Cheap Food filmre, amit ma vetítenek a Channel 4-n. Sajnos erről lemaradunk, de ez a kis rajzfilm annyira hatásos, hogy kötelezően vetíttetném a televíziókban közszolgálati adás gyanánt. Akinek van 10 perce, az nézze meg, érdemes. Aztán persze nyitnék róla egy jó kis vitát. (Közben kiderült, hogy a rajzfilmnek semmi köze a fenti filmhez, de ennek ellenére nagyon érdekes! 🙂
Bevallom, nekem elég erős világvége hangulatom lett tőle, főleg, hogy a videó mindössze a fele az eredetinek, ami elvileg innen letölthető, de ugyanakkor szakad meg, amikor a youtube videó.
Ha tudjátok hol lehetne végig megszerezni, kérem ne tartsátok magatokban! (Már előre örülök Medvedr véleményének! 🙂
Ha valaki nézi a filmet, megoszthatna velünk pár részletet! Köszönöm!


The True Cost Of Food
Uploaded by ivanwave

Medve doktor kiegészítése:
Szerintem a rajzfilm egy két dologban vastagon csúsztat, más dolgokban igazat mond. A zavaró az, hogy nem hasonlítja össze a kis és a rurális termeléssel a dolgokat. Prof. Horn Péter ezt megtette majd előkeresem az előadását ugyanerről. A többi problémát a felszólalásokban itt is felvetették. Kistermelők és piacok megbízhatósága illetve ár probléma. Pld. A free -range csirke (magyar megfelelője szabadtartásos )kb. 11-12 hétig él és 1,5-2szer annyi takarmányt, energiát fogyaszt mint az 5-6 hétig élő broiler. A másik probléma, hogy az élelmiszerminőség tényleg arányos a költségekkel. Tehát ha jót akarsz enni többet kell fizetned. A termelés módja ebben a tekintetben keveset számit nagyüzemi v. szupermarket kaja nem biztos, hogy rossz. Attól, hogy kisüzemi, házi, háztáji nem biztos hogy jó minőségű az élelmiszer. A kereskedelmeről most nem is beszélek, de ott aztán lehet megdöbbenni egyes helyeken. . Az élelmiszeripar hajnalán azért is nyert teret az ipari kaja mert tovább eltartható volt, és kevesebb betegséget okozott mint a házi vagy kistermelői piaci élelmiszer. Szóval sokat vitatkozni nem tudok csak ismételgetni magamat. Az élelmiszer minősége attól függ, hogy ki (milyen elkötelezettségű ember) állítja elő. Ha van rá fizetőképes kereslet lesz jó minőségű, a nagyüzemitől pozitív irányban eltérő kisüzemi, háztáji kaja. Persze jó drágán. Valamint menni kell érte , és nem lesz addig eltartható. Mindenki választhat. Majd. Ami most van az még nem erről szól. Szerintem a kisüzemiházi háztáji kaját ismerőstől lehet beszerezni.
Nagyon elsőre és nagyon sietve ennyi jött ki. Majd még gondolkodom.

Kategóriák
Egyéb kategória

Vajformázó

Életem egyik vágya teljesült, amikor Mademosiell-től kaptam egy vajformázót! 🙂
Az-az igazság, hogy ilyesmit kis hazánkban is árulnak, de brutális ára van, és mindig csak vágyálom maradt, pedig annyira más egy szépen megformázott vajtömbből kenegetni a reggeli kiflire a vajat! Aztán egyszer csak csöngetett a postás, és édesapám telefonált, hogy kaptam egy fakalodát Franciaországból. Mikor elmondtam, hogy mi is az a kaloda, apu jobban szemügyre vette, és közölte, hogy nagyon szép munka, szerinte nem drága érte a 10-15 ezer forint. Szerintem egy ügyes esztergályos itt is el tudná készíteni, és kicsit olcsóbban árulni, mindenféle méretben. Ebbe ugyanis 30 deka vaj fér, ami elég sok, helyes lehet egy 10 dekés fomázó is, és létezik egy-egy adagnyi vajat formázó kanálka is.

Sőt, elmesélte, hogy gyerekkorában, az ötvenes évek elején Erdőbényén a baskóiak árultak vajat, ugyanilyen ovális alakra formázva, a tetejébe egy virág karcolva. A hegyen át érkeztek Erdőbényére, ahol egy szép fehér terítőt terítettek a földre, majd tormaleveleken kínálták a sárga, illatos vajat. Ki volt találva: jó minőségű vaj, gusztusosan mutatott a zöld tormalevélen, alatta a hófehér terítő.
Milyen érdekes, hogy ami 50-60 éve még működött, az mára teljesen eltűnt! Pedig a házi vajnál kevés van, mi finomabb.
Tejipari emléktár

(A tegnapi játék megfejtését beírtam a posztba. Ma még lesz recept is, kapcsolódva a tegnapi játékhoz 🙂
Kategóriák
Egyéb kategória

Egy kis játék

Mit jelent ez? Minden szó vagy mondat egy recept része, tehát a főzéshez kapcsolódik! A megfejtést a szavak mögé írtam zárójelben!

  1. eleven bors (egész bors, az eleven szót más egész fűszer megkülönböztetésre is használták)
  2. kukrejtel (húsleves alapból készített mártás, melyben a tárkony és a zsálya íze dominál)
  3. trágyát csinálni, megtrágyázni (fűszerkeveréket, édes, cukros keveréket csinálni, majd az ételt a tálalással megszórni ezzel)
  4. radócz (sok tojásból, lisztből készült tészta, amit sokféle képpen használtak fel: panírozásra, sütemények alapjaként, a lerásokból úgy tűnik, hogy nagyobb konyhákon mindig volt késznél radócz)
  5. pinnáta (sütőlap, illetve fedeles öntöttvas sütőedény)
  6. erdeifű (erdei, azaz vaddisznó feje (!) , fejedelmi asztalokon sokáig kiemelkedő fogás volt)
  7. kölöderrel tyúk (ez egy gombócféle neve)
  8. a kis haját is így kell elhánynod (a vékony bőrét is le kell húzni)
  9. tikonynak csak a székját (sokan tudtátok, hogy ez bizony a tojás sárgája)
  10. megojózik a tészta (ragacsossá, nyúlóssá válik, nagyon örültem neki, hogy van, aki ezt még hallotta a nagymamájától!)
Kategóriák
Egyéb kategória

Cékla sütemény

Sajnos ez se nekem jutott eszembe, pedig annyira egyszerű, és adja magát, hogy nem is értem miért nem gondoltam rá, főleg azok után, hogy tavasszal gyakran sütünk cukkini süteményt, és nagyon szeretjük!
Elképesztően finom!
A sok csokoládétól és kakaótól kellemesen kesernyés, a céklától pedig nagyon puha lett.
Elég tömény sütemény, egy szelet bőven elég belőle. Én most nem kínáltam hozzá semmit, de nagyon el tudom képzelni egy gombóc jóféle vaníliafagylalttal!
Hozzávalók:
20 dkg cékla
20 dkg liszt
20 dkg cukor
10 dkg magas kakaótartalmú étcsokoládé
10 dkg holland kakaópor
2 dl étolaj
3 tojás
1 csipet só
1 sütőpor
A céklát megpucoltam, majd megfőztem. Késes robotgéppel felaprítottam, majd az aprítógépbe tettem a csokoládét, és azt is felaprítottam. Ezek után minden hozzávalót összekevertem, sütőpapírral bélelt téglaformába simítottam, és 180 fokos sütőben 60 perc alatt megsütöttem.
Az eredeti recept szerint 160 fokon kell sütni 1,5 órán át. Így gondolom a belseje is megszilárdul teljesen, de mi imádjuk, hogy ilyen krémesen lágy.

Kategóriák
Egyéb kategória

A legjobb dolog a télben

Na jó, a legjobb dolog a télben a forralt bor. De azért ez a saláta is dobogós helyezést ért el nálunk idén! Gordon Ramsay receptje, és nincs is mit magyarázni rajta, vagy hozzátenni, úgy jó, ahogy van!
Gordon főtt céklával készíti, de én jobban szeretem a sütet, ezért ennyit változtattam a recepten. Annyira finom a kicsit föld ízű, édes cékla a csípősen pikáns kéksajttal és a ropogós szezámaggal, hogy alig maradt annyi a tálban, hogy lefotózzam!
Hozzávalók:
50 dkg cékla
20 dkg kéksajt
1 ek szezámmag
2 ek olívaolaj
2 ek fehér balzsamecet
só, bors
A céklát megpucoltam, falatnyi kockákra vágtam, majd egy tűzálló tálba szórtam. Meglocsoltam olajjal, és ecettel, sóztam borsoztam, majd forró sütőben fóliával lefedve 20-30 perc alatt megsütöttem.
Mikor langyosra hűlt, megszórtam szezámmaggal, és belekevertem a sajtot. Magában is nagyon finom, de fokhagymás pirítóssal az igazi!

Kategóriák
Egyéb kategória

Beszerző blog

Ismét egy blogajánló következik, de most egészen önző szándékkal!
Egyszer vettem kétszer 0,5 liter igencsak jóféle pálinkát egyik gasztroblogger társamtól, aztán nyáron 10 kiló illatos, kiváló minőségű mézet. Akkor gondoltam rá, hogy milyen jó lenne egy olyan adatbázis, amiben utána nézhetnék, hol lehet (lehet-e) éppen kapni olyan élelmiszert, amit éppen vásárolni szeretnék.
Bizalmi kérdés ez, vannak dolgok, amit soha nem vásárolok üzletben, de ha lenne lehetőségem, sokkal több mindent szereznék be magán úton. Nem olyan rég említettem ezt egyikünknek, és akkor neki és éppen volt kiváló minőségű paprikája eladó 🙂
Aztán ahogy olvasgattam a blogokat, egyszer csak rátaláltam a BESZERZŐ blogra.
Ez valami olyasmi, amit kerestem! Volt pár kérdésem a blog gazdájához, a válaszokat egyszerűen bemásolom ide, szerintem minden benne van. Jó lenne, ha vásárló és termesztő egymásra találna mindenki legnagyobb megelégedésére! Most fantasztikus alapanyag felsorolásba kezdtek a blogon, szó esik a libáról, nyúlról, lisztről, birkáról, pálinkáról, lisztről, disznóságról, mézről, stb. Én nagyon szeretnék házi csigatésztát vásárolni, de jóféle tojásnak se lennék az ellensége! Nem kértem még ilyet, de szerintem annyira fantasztikus az ötlet, hogy nagyon jó lenne, ha minél többen linkelnék a Beszerzőt!
És akkor jöjjön a levelezésünk pár szóval rövidített változata:

Kép innen.

Szia Eszter,
nem az enyém az ötlet. A Bűvös Szakács írói találták ki, hogy illene létrehozni egy netes adatbázist, ahol ellenőrzött minőségű, ajánlott nyersanyagokat találhat az érdeklődő. Molnár B. Tamással váltottunk mailt az ügyben, kérték, hogy ajánljak olyan termelőt, aki részt vehetne partnerként ebben. Őszintén szólva, olyan gazdát, tenyésztőt, kertészt egyet sem ismerek, aki a Tamásék által támasztott igényeknek megfelelne.
Molnár B. mögött ugyanis a “new age” összes profi séfje áll, akik éhes farkasként rontanának rá a felkészületlen gazdákra. Az én ismerőseim valóban igyekeznek minőséget termelni, de nem törekszenek nagyüzemi termelésre, nem tudnának egyenletes, kimeríthetelen mennyiséget termelni.
Így aztán a mézen kívül mást nem is tudtam Tamásnak ajánlani, méhész társaimmal szerencsére már eljutottunk odáig, hogy közösen viszünk laborba mintát, és próbálunk egységes áruval piacra lépni.
Viszont nem hagyott nyugodni a dolog, magad is tapasztalod, mennyien keresnek nálad is jó minőségű alapanyagot. Ezért, amíg a Bűvös Szaknévsor el nem indul, egyfajta felmérésként elindítottam a beszerző-blogot.
Arra számítottam, hogy ha írok címszavakat, mindenki megírja a saját tapasztalatait, így kilakulhat egy olyan bázis, ahol az amatőr, de tudatosan vásárló és igényesen étkező olvasó keresgélhet.
Nem reklámblogot akarok, az nem hiteles. Azt szeretném, ha a szorgalmas termelőt az igényes vevő találná meg.
Volt néhány spam bejegyzés is a kommentek között, azokat töröltem. Csak olyan termelőt ajánlok, akit régóta ismerek.
Az érdeklődő vásárlóknak levélben adok telefonszámot, címet, és a felekre bízom, hogyan találkoznak.
Karácsony előtt kerestek pulykát, dióbelet, lekvárt, mákot, szilveszterre malacot, lencsét, szóval, működni látszik a dolog.
Az ötlet ott szenved hiányt, hogy a netes vásárló kényelmes. Nem mindenki indul útnak két kiló dióbél, vagy őrölt paprika miatt.
A csomagküldéssel, raktározással, üzlettel viszont nem akarok foglalkozni.
Szóval, gyerekcipőben járunk még, de igyekszünk.

Szia,
Közben egy unalmas tárgyalás alatt esznembe jutott néhány kérdés, ami biztosan megérkeznek kommentben, úgyhogy inkább én felteszem. Ha valaki úgy érzi, hogy egy szuper élelmiszer előállítója, és örülne, ha bekerülhetne a listába, akkor küldjön egy mintát nektek, amit megkóstoltok, hogy valóban arra érdemes-e, hogy ajánljátok, vagy hogyan nőrzitek a minőséget? (gondolom idegen “beszállítók” is szóba jöhetnek, ha megütik a lécet) Látsz-e esélyt egy komoly, korrekt, naprakész lista létrejöttében? (Gondolok itt olyanra, hogyha egyszer elsóznak mondjuk egy házikolbászt, akkor azt még nem tekinted problémának, de a második csontdarabnál törlöd az adatbázisból?) Hány párt sikerült így összehoznod? Köszönöm! 🙂 Minél többet agyalok a dolgon, annál jobban tetszik!

Szia Eszter,
nincs arra szükség, hogy ellenőrízzünk bárkit. Ha neked van egy évek óta ismert szállítód, és önzetlenül azt szeretnéd, hogy más is megismerje, megírod bejegyzésben, mondjuk a paprika postnál, és akkor téged fognak keresni az érdeklődők.
Nem fogok a blogon neveket, címeket közzétenni, ez egyrészt reklámízű, másrészt nem hiteles. Elég, ha tudják az olvasók, hogy a corán-tescon kívül is van élet.
Listában sem gondolkodok, arra ott lesz Bittera Dóra és Molnár B. Tamás adatbázisa, sok munkájuk van már benne, nem akarok keresztbe, vagy párhuzamosan szervezni. Az ő listájuk profi, és naprakész, igaz, ők a séfeket szeretnék a termelőkkel összehozni.
Viszont biztos vagyok benne, hogy nem kell folyamatos minőségellenőrzéssel foglalkozni, sőt, aki egyszer rosszat szállít, az utoljára szállít. Tudod, milyen az internet…
Heti egy-két érdeklődő kér címet, és majdnem mind el is megy a termelőhöz. Sajnos nagy a távolság, mert főleg fővárosi, vagy az agg lom erációban élő vásárlók érdeklődnek, és mi az Alföldön, Tiszántúlon leltünk fel korrekt gazdákat. De aki megunta a teszkós húst, és képes tartósítani, vagy tárolni élemiszert, hajlandó mozdulni. Viszonylag kevesen látnak rá a blogra, de egyre többen olvasnak, így aztán egyre több postot kellene írnom…
Halkan elárulom, hogy van egy utópiám. Szeretnék beindítani, és hosszú távon üzemeltetni bio tanyákat. Ott gazdálkodhatnának értelmes, szorgalmas fiatal családok a lakásért, és részesedésért cserében.
Biztosítanám a termőföldet, tanyát, a gazdálkodás gépeit, eszközeit. A bérlőknek kellene ellátni a gazdaság körüli dolgokat, vendégül látni a vevőket. Tartanánk mindenféle állatokat, a vendégek már csibe korában kiválaszthatják a konyhára szánt tyúkot. Az álmom, hogy barátaim, az ő barátaik mind nálunk vásárolnak, idényjellegű zöldséget, gyümölcsöt, eljönnek mondjuk bárányért, de ha megszánják, akkor csak simogatják :).
Ausztriában ezeket biofarmnak-biogasthofnak hívják, elég jól működik ám, nagyon sok ott is a multikban csalódott vásárló. Ha beindul, meghívlak csicseriborsót válogatni, egy hosszú hétvégét megér, közben lehet lovagolni, a Tiszán csónakázni, paraszti ételeket kóstolni, szedni fáról a cseresznyét.
Jelenleg a jogi és munkaügyi együtthatókat járjuk körül, elvileg, ha őstermelői keretek között tudna működni egy-egy tanya, senkinek sem fájna. A vendéglátásért nyilván nem kérnénk pénzt, legfeljebb támogatást fogadnánk el a működtető alapítványunknak. Nagyon szeretnék tavasszal indulni, legalább két ilyen tanyával.
Szóval, próbálkozunk, tudod hogy van ez, minden ötlet újabbakat teremt.
Üdv:EJ

Kategóriák
Egyéb kategória

Magyarország legjobb étterme, plusz egy filmajánló

Tegnap este fantasztikus kóstolóval egybekötött díjátadó gálán vehettünk részt a Dining Gudie jóvoltából. Az eseményről itt lehet részletesen olvasni, de azért a tíz legjobbat, és a győztest külön megemlítem:
Arany Kaviár, Bock Bisztró, Chateau Visz, Csalogány 26, Fausto’s, JT Corso, Lou Lou, Páva, Segal.
A nyertes pedig aaaaaaaaaaaaa: Bock Bisztró.
“Saját” vonatkozású örömhír, hogy a Dining Guide oldal főszerkesztője Chili és Vanilia lett, ezzel garantálták is a magas szakmai színvonalat, érdemes lesz minden nap ellátogatni az oldalra!
A remek ételeken és italokon túl, számunkra az est fénypontja Ízbolygó barátnőjének remek orra volt, aki egy igencsak különleges illatot vélt felfedezni az egyik pálinkában, de ez dekantálással pillanatok alatt elillant, minden esetre még vidámabbá tette az addig is nagyon kellemes estét.
Kóstoltunk oroszosan pácolt heringet és jégbehűtött vodkát az Arany Kaviár jóvoltából, kaviár pasta-t, vagyis saját cégneves kaviárosdobozban felszolgált tintahalas tésztakaviárt, homármártással, és sous vide rákhússal az alján (fotón) a Bock bisztróból, és majdnem jutott, de aztán elhúztak a következő stand felé egy nagyon izgalmas falat: véres zsemlével töltött csirke szárny, szalontüdő mártással. Fantasztikusan nézett ki!
Lecsúszott egy kis tanyasi csibe “Carabibieros” vörös királyrákkal, édesköménnyel és clementinnel, a férjemnek pedig harcsa mangalicaduóval és füstölt angolnával a Chateau Visztől.
Nem, nincs még vége! 🙂
Az Onyx 24 hónapig érlelt mangalicasonkát kínált házikenyérrel, ropogós borjúlábpralinét lencsesalátával, rózsaszin kacsamellet sóban sült céklával és édesburgonya püréval, valamint XXI. századi somlóival. A kacsamell mellett nagyon jót beszélgettünk Gourmandulával, és párjával, a ruhatárban megtudtam milyen nehéz a dolga egy vegának a kacsamájjal 🙂 Hazafelé sétálva még megálltunk és elolvastuk az Onyx étlapját, amit egy család türelmesen végignézett egy hatalmas autóból, majd elhajtottak, gondolom a tulaj lehetett. Bevallom, soha nem jártam még náluk, de sürgősen pótolni fogom, meggyőző volt a menü!
Ennyit bírtunk, pedig igyekeztünk jobbnál jobb pezsgőkkel szebbnél szebb borokkal, sőt egy kellemes birspálinkával is helyet csinálni a lakomának.
Az díjátadóra már teljesen felajzva érkeztünk, ugyanis előtte megnézhettük a Csirke a hal, és a királyrák című filmet.


“2009. január 15-én került a hazai mozikba az első gasztronómiai thrillerként aposztrofált spanyol dokumentumfilm, A csirke, a hal és a királyrák. A legendás Paul Bocuse által alapított Bocuse d’Or olyan eseménye a nemzetközi gasztronómiának, mint a sportnak az olimpia. A két nap alatt 24 szakács, számos nemzet küldötte méri össze a tudását. Öt és fél órája van minden versenyzőnek arra, hogy elkészítsen az előre megadott fő alapanyagokból egy ételsort.2007-ben ez a halibut nevű halfajta, a csirke – a híres bresse-i csirke – és a királyrák volt. 2006 hispán bajnoka, Jesús Almagro volt a nyilvánvaló választás a spanyolok részéről. Csak a napi fárasztó tréningek adhatják azt a reményt, hogy képes lesz helytállni a versenyen és dicsőséget hozni hazája gasztronómiájának. Almagro nem egy arrogáns, önhitt alak, aki félistennek képzeli magát, hanem kemény munkása, robotosa a konyhának. Óriási türelemmel és alázattal tűri spanyol kollégáitól és a korábbi Bocuse d’Or-versenyzőktől a kíméletlen kritikát, de nem bírja a feszültséget, a közönség biztatása sem kíméli meg attól, hogy a nagy versenyen könnybe lábadjon a szeme a frusztráció és reménység vegyes érzésétől… A dokumentumfilm új műfajt teremtett: a gasztronómiai thrillert.”
A film annyira izgalmas volt, hogy mindenki feszülten várta a végét, mikor is a színpadon üdvözölhettük szívből jövő vastapssal Jesus Almagro-t. Hihetetlen hangulata van egy ilyen versenynek, nagyon boldog lennék, ha egyszer részt vehetnék rajta, mint néző. Egy valamit megállapíthatok, nem bánom, hogy nem lettem séf, ez valóban nem az én világom, jómagam csak élvezni szeretném ezeknek a zseniknek az áldásos munkáját. Jesus Almagro édesanyja paella készítőjét viszont szívesen látnám a konyhámban!
A film kötelező mindenkinek, aki a gasztronómia szerelmese!

Kategóriák
Egyéb kategória

Hamburger (buci és hús)

Magam sem értem miért nem került fel eddig hamburger recept a blogra, pedig kéthavonta biztosan elhangzik a sóhaj, hogy együnk egy jó kis “paraszt hamburgert” Vagyis legyen benne annyi hús és hagyma, hogy két napig ne tudjunk emberek közé menni 🙂
Én szeretem benne a csalamádét és legjobban a puffancsban tálalt húst díjazom, de a férjem egyikre se vevő, ő bacon-nel és “hagyományos amerikai zsömlével” szereti.
Mindig úgy készítjük, hogy amikor megsült egy húspogácsa, akkor mindenki félbevágja a saját zsömléjét, és azt tesz bele, amit csak szeretne, mindezt olyan sorrendben, ahogy neki tetszik.
Barátnőm férje szerint ugyanis nem mindegy, hogy a hagyma a hús alatt vagy felett van, de az sem mindegy, hogy hová kerül bele a mustár és a ketchup.
Nekem nincsenek ilyen megkövesedett rigolyáim (egyenlőre), de 20 éve vágyok egy nagyon finom szósz ízére, amit Göteborgban nyomattam mindig a hamburger mellé. Ez a valami tubusban volt kapható, rózsaszínes árnyalatú volt, és kicsit emlékeztetett a Big Mac szósz ízére. Bevallom, egészen addig amíg nem olvastam a sugárzó hamburgerről, és saját kísérlettel nem igazoltam be magamnak az ott hallottakat, addig szerettem a Big Mac-et. Azóta is szeretném, de nem merem megenni 🙂
Hamburger buci hozzávalók:
1,5 csésze simaliszt (1 csésze 2,25 dl)
1/4 csésze tejföl
1 tojás
4-5 ek tej
1 kk só
1kk cukor
1 kk szárított élesztő
A lisztet meglangyosítottam a mikróban. Hozzákevertem a szintén langyos tejet, a tojást, tejfölt, sót, cukrot, és élesztőt. Magas fokozaton dagasztottam a tésztát, így a gép egy idő után teljesen feltekerte a dagasztórúdra, és folyamatosan, erősen nekicsapkodta a tál oldalának. Szerintem ettől lett finom! Duplájára kelesztettem, majd kinyomkodtam belőle a levegőt, 8 golyóvá formáztam, és hagytam újra duplájára kelni. Megkentem tojással, megszórtam szezámmaggal, és 180 fokra előmelegített sütőben 35 perc alatt szép pirosra sütöttem.
A húspogácsa hozzávalói:
50 dkg darált marhahús
1 nagy fej hagyma lereszelve
3 gerezd fokhagyma összetörve
só, bors
ketchup
mustár
kakukkfű
1 kk szódabikarbóna
Olajban sütöttem ki a húspogácsákat.
És végre elkészítettem a szószt is, szerintem nagyon jó lett, nem is értem eddig miért nem álltam neki. Azt, hogy hasonlít-e az eredetire, már nem tudom megmondani sajnos, de ezentúl mindig csinálok majd a hamburgerhez, az biztos!
Hamburgerszósz:
1 rész majonéz
1/3 rész ketchup
1/3 rész nagyon apróra vágott csemegeuborka
1/3 rész nagyon apróra vágott hagyma
só, bors
kevés méz és ecet

Kategóriák
Egyéb kategória

Bortúra az óvodában

Ezt a levelet kaptam egy perccel ezelőtt az óvodából, ahová a fiam jár:

Mondja valaki, hogy létezik ettől jobb ovi a világon!

“Kedves Szülők!
2009. január 21-én, szerdán az óvoda bortúrára megy a ….. borászatba a Budapest….

A kirándulás költsége 1.000,-Ft.
Kérjük a lenti részen, aláírásukkal engedélyezzék a kirándulást, amit visszaküldeni szíveskedjenek.
Előre is köszönjük,
Titkárság
Beleegyezem, hogy gyermekem _______________________ részt vegyen 2009. január 21-én a kiránduláson.
Mellékelem az 1.000,-Ft-ot.
Aláírás ______________________________

_____________________________________________________________

Dear Parents;
On Wednesday, January 21st the kindergarten groups will be going to a wine cellar tour to the …..The cost of the trip will be 1.000,-Ft.
Please sign and send back the permission slip below
Thank you
Administration
I allow my son/daughter _______________________ to participate in the trip on January 21st .
I enclosed 1000 Ft.

Signature ______________________________ “

Kategóriák
Egyéb kategória

Csicseriborsós csirke

Vannak olyan napok, amikor minden felborul. Arra számítok reggel, hogy 11 körül már itthon dolgozhatok, és lesz időm főzni, mégis éppen, hogy odaérek fél ötre a gyerekért az ovibuszhoz. Érdekes módon pont ezeken a napokon kívánunk meg valami extra forró vacsorát, szóba se jöhet egy rántotta, vagy meleg szendvics, pedig máskor örömmel vacsorázunk ilyesmit is, ha más éppen nem akad.
Készülök az alkalomra, mindig van a mélyhűtőmben felkockázott, “gurulósra” lefagyasztott csirkemell filé. Ez nagyon hamar kiolvad, pont egy vacsorányit tartok egy zacskóban, szerintem nagyon praktikus.
Szintén mindig van itthon paradicsomkonzerv (most nem használtam, de van), csicseriborsó konzerv, babkonzerv (több féle, fehér nagy szemű, apró gyöngybab, vörös kidney bab), sőt akad kukorica, néha bébirépa is. Az ilyen negyedórás vacsorákhoz sorra nyitom ki a dobozokat, öntöm bele a serpenyőbe a zöldségeket, és mire a gyerek is levette a cipőjét, a férjem is megfőzte a testünk felengedéséhez nélkülözhetetlen teát, már tálalok is. 15 perc alatt Gábor mindössze kétszer kérdezi meg, hogy mikor készül el, Dávid legalább tizenötször, de már létezik tizenötféle válaszom, úgyhogy nincs probléma. Ilyen válaszok: majd ha levetted a cipődet, miután kezet mostál, ha kidobtad az összegyűrt papírt, amikor a nagymutató felfelé mutat, és végül, ha elkészült a tea 🙂
Kedvenc izraeli receptem pár hozzávalóját cseréltem másra.
Hozzávalók:
1 egész csirkemell filé felkockázva
olívaolaj
2 fej hagyma felkarikázva
1 csicseriborsó konzerv leszűrve
1 nagy szemű babkonzerv leszűrve
4 ek mazsola
20 szem koktélparadicsom félbevágva
(ha nincs koktélparadicsom, akkor egy konzerv darabolt paradicsom)
só, bors
1-2 kk őrölt fahéj
2 kk őrölt koriander
2 kk őrölt római kömény
2 ek méz
1 kk chili
1 nagy csokor koriander zöld
(Sok helyen olvasható, hogy ha nem kapunk koriander zöldet, nyugodtan használjuk petrezselymet. Nos, a petrezselyem kb. annyira helyettesíti a koriandert, mint a cseresznye az almát. Mindkettő zöld, de sem az ízük, sem az illatuk nem hasonlít egymásra. Vannak akik nem szeretik a koriander zöldjét, nekik valóban ajánlom, hogy használjanak petrezselymet.)
A csirkemellet olajban gyorsan megpirítottam, rászórtam a száraz fűszereket, és csak ekkor tettem bele a felkarikázott hagymát. Miután a hagyma megpuhult, következett a fokhagyma, majd a lecsepegtetett konzervek. Megszórtam mazsolával, és óvatosan belekevertem a paradicsomot. Végén kevertem bele a mézet, és szórtam meg korianderrel. A chilit csak az asztalnál tettük bele, hogy a gyerek is ehessen belőle.
Nagyon kellemes lett volna a tetején egy kevés pirított kesudió is.